Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA Pongrácz Ferenc kapitány, az Árpád komphajó vezérlőpultjá­nál. Indulás vissza a Fokolszigetről Vácra, (A cím fölötti ké­pünk a váci révállomáson készült. Előtérben a Nelli, távolabb az Árpád komphajó) A közgyűlést Csikós-Nagy Béla, a társaság elnöke nyi­totta meg, majd Garamvölgyi Károly főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést az elmúlt öt év­ben végzett munkát értékelő választányi beszámolóhoz. MA: fSaveKÜnk OtSo Gazember László gondolko- * _ zik. Bökselkedő alkat. Hajla­lf G&ZBtnfoßiVQ mos az iróniára. Az iróniát tartja a legfontosabbnak. Az iróniával valaminek a lé­nyegét nem komolykodva, egyoldalúan láttatjuk, mond­ja, hanem úgy, hogy az ember belehelyezkedik egy má­sik pozícióba is. (3. OLDAL) Kí(tVÓ§C£i4IYi IßSZ Néhányan kísérleteztek már »« _ itthon ilyesmivel, de — aho­IF HS&i^SÖliybBn gyan utánanéztem — vagy üzleti érzék vagy kellő szakértelem híján sosem sike­rült a terv. A kígyóméreg grammjának világpiaci ára 150(1 dollár körül mozog, ez hatalmas összeg, számunk­ra szinte megfizetheitetlem (3. OLDAL) A népise# és as irodalom Egyre sokasodtak a kérdője­lek körülötte, Nem értették, mi történt az egykori nép­frontban gondolkodó politikussal. Később már történel­mietlen . volt az egykori kérdőjeleket ismét előszámlál­ni, hiszen — éppen Czine szavaival szólva — egy ré­szük akkor is indokolatlan volt, más részüket Darvas József maga oldotta föl szóval és tették (5, OLDAL) Egy Szabálytalan ^ ^sen lévő játékos kéz- , m > zel teszi maga elé a pety­gOI tyest, a felezővonal tájé­kán. A bíró megállítja a mérkőzést, s az ellenfél javá­ra szabadrúgást ítél. A játékos messziről, szinte a pá­lya közepéről egyből az ellenfél kapujába küldi a lab­dát, s a bíró megadja a gólt. Helyesen járt-e'el? (7. OLDAL) XXXI. ÉVFOLYAM, S3. SZÁM Ára: 1,80 forint 1987. FEBRUÁR 9., HÉTFŐ fordulatra van Most Berecz Frigyes felszólalása a közgazdászközgyűlésen ■ ■ A hét végén tartotta VIII. tisztújító közgyűlését a Magyar Közgaz­dasági Társaság. A mintegy félezer küldött részvéteiével, a Magyar ^Tudományos Akadémia dísztermében megtartott tanácskozáson jelen volt Berecz Frigyes, a Minisztertanács elnökhelyettese és Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára is. A tanácskozás résztvevői ez­után két, írásban közreadott tanulmányhoz kapcsolódó elő­adást hallgattak meg. Elsőként Nyers Rezső, az MTA Köz­gazdaságtudományi Intézeté­nek tudományos tanácsadója mondotta el gondolatait. A re­formtörekvésekről szólva ki­emelte: magáról a reformról igen sok szó esik mostanában, kevesebbet foglalkozunk vi­szont a folyamat távlati cél­jának világos közgazdasági megfogalmazásával. Simái Mi­hály, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatóhe­lyettese kiemelte, hogy nem­csak itthon, hanem határain­kon túl is megnőtt az érdek­lődés a hazánkban bekövetke­zett gazdasági folyamatok iránt. A vitában elsőként Berecz Frigyes emelkedett szólásra. Elöljáróban az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Minisz­tertanács. nevében köszöntöt­te a közgyűlés résztvevőit, majd gazdasági helyzetünket elemezte. Kiemelte, hogy az elmaradás nemcsak az elmúlt évi gyengébb teljesítmény kö­vetkezménye, hiszen tavaly az előző évek, sőt évtizedek meg­oldatlan gondjai is fokozottan éreztették hatásukat. — Bár a gazdaság helyzete ma valóban nagyon nehéz, de nem vagyunk a csőd közelé­ben — hangsúlyozta. Való igaz azonban, hogy nem viselhe­tünk el következmények nél­kül még egy olyan évet, mint amilyen 1986 volt. Ezért még az idén érzékelhető fordulatot kell elérnünk a gazdálkodás­ban. A Minisztertanács elnökhe­lyettese ezután arról szólt, hogy a párt gazdaságpolitiká­jának céljai között -r a gaz­dasági egyensúly minden ösz- szetevőjének javítása, majd egy kedvezőbb egyensúlyi helyzet állandósítása mellett — ismét megjelent a dinamikus fejlő­dés újraindítása is. A miniszterélnök-helyettés beszédét követően többen is hozzászóltak az elhangzottak­hoz s az írásos dokumentu­mokhoz. A felszólalók egyet­értettek abban, hogy a gazda­ságban tapasztalható kedvezőt­len tendenciákat csak akkor lehet megállítani, visszaszorí­tani, ha következetesen meg­valósítjuk azt a megújulási folyamatot, amely 1968-ban kezdődött meg. A közgyűlés határozott ‘az alapszabály módosításáról, egyebek között arról, hogy ez­után a magyar érdekeltségű vegyes vállalatok és a ma­gyarországi székhelyű külföl­di vállalatok is tagjai lehet­nek a társaságnak. Ezután ki­tüntetéseket adtak át: kiemel­kedő munkásságuk elismeré­seként nyolcán Közgazdasági Díjat, tizenhármán pedig Széchenyi István Emlékérmet kaptak. A közgyűlés végezetül meg­választotta a Magyar Közgaz­dasági. Társaság új választmá­nyát, amely sorai közül meg­választotta vezető tisztségvise­lőit. A társaság elnöke ismét Csikós-Nagy Béla, az új főtit­kár Kemenes Ernő. Országos titkárrá Szabó Imrét válasz­tották újjá, a tudományos tit­kár tisztét pedig Tarafás Im­re tölti be. Pótműszakban A január eleji kemény idő­járás miatt több vállalat kényszerült néhány napos le­állásra. A Tungsram Rt. gyá­raiban több mint 52 millió forint volt a termeléskiesés. A hét végén több mint 800 dol­gozó jelentkezett munkára a Fényforrás Gyárban, hogy mi­nél gyorsabban felszámolják az elmaradást. Sikeres összekapcsolódás az űrben Ismét benépesült a Mir Vasárnap kora hajnalban (moszkvai idő szerint 2 óra 28 perckor) összekapcsolódott a Szojuz TM—2 űrhajó és a Mir—Progressz 27 űrkomp­lexum. * Az összekapcsolás és a her- metikus zárás ellenőrzését kö­vetően a Szojuz TM—2 űrha­jósai, Jurij Romanyenko és Alekszandr Lavejkin, átmen­tek az éppen egy éve működő Mir űrállomásra. Az űrkomp­lexum berendezései normáli­san működnek. űrhajósok most először re­pülnek Szojuz TM típusú űr­hajóval. Pilóta nélküli válto­zatát 1986 májusában próbál­ták ki remek eredménnyel és ezt követően döntöttek alkal­mazásáról. Az új típust fel­szerelték automatikus megkö­zelítő- és összekapcsoló-beren­dezéssel is. Ez a szerkezet vé­gezte vasárnap hajnalban az űrhajó összekapcsolását a Mir űrállomásból és a Prog­ressz 27 teherűrhajóból álló űrkomplexummal. 7 Tegnap délelőtt, amikor ki- j néztem az ablakon, már Javá- f ban sütött a nap. A szúnyog- f hálóra akasztott kis hőmérő í plusz hét fokot mutatott, eb- '/ bői nem volt nehéz kitalálni, V hogy odakint valamivel fagy- y. pont felett van. Már'az elmúlt y/ télen megtanultam: az épület- y, bői kisugárzó meleg miatt az ^ én ósdi műszerem általában őt í fokkal többet jelez a valósá- I gosnál. Mindegy: a tavasz oly z sok didergető nap után lassan Z csak megérkezik, s ez a teg- í napi kellemes időjárás amo- í lyan előlegnek tekinthető. De j hát Ilyen az ember: melegre < vágyik. Vác — Máriaudvár, az Ala­pi Állami Tangazdaság ma­jorja. A' letaposott, s nemrég még korcsolyapályára hason­lító hó most latyakos. Elkélne a gumicsizma, de most már késő okosnak lenni. A régi tanyasörtól valamivel távo­labb típustervek alapján ké­szült házsorok, oda igyek­szünk, hiszen az egyik taka­ros családi ház gazdája, if­jabb Burszán Lajos vár min­ket. Csák pontosan érkezzen — kötötte a lelkemré, ami­kor megegyeztünk a találko­zóban, mert tél ide, tél oda, sok a dolga. — Bár már évek óta itt lakunk, a- tavaszig minden­képpen meg kell csinálnom a belső feljárólépcsőt, amelyen keresztül a padlástérbe épített szobákat lehet megközelíteni — említi mindjárt a számá­ra legfontosabbat. — Igaz, ne- kiállhattam volna az elmúlt hetekben is, de a szürke, kö­dös és rövid nappalok in­kább elveszik, mintsem ser­kentenék az ember kedvét. Ám tovább nem várhat, mer.t így, a hegesztett vasállványon járni eléggé veszélyes. A konyhaasztalon vetőmagok kis zacskókban. — Én mindig februárban vásárolok, mert később olyan nagy a tumultus, hogy alig lehet hozzáférni a pultokhoz. Meg azután ilyenkor még vi­szonylag nagy a választék, né­hány hét múlva viszont ez is hiányzik, azt sem lehet kapni. A gazda invitál, nézzem meg a galambjait. Nem kell kétszer biztatnia, hamarosan az ideiglenesen fából épült ga­lambházban folytatjuk a be­szélgetést. — Tagja vagyok a Magyar Postagalambsport-szövetség váci egyesületének — mond­ja. — Ezekkel a madarakkal rendszeresen versenyzek. Az idén várhatóan május köze­pén indul a szezon, s ga­lambjaink a tíz úton csak­nem ötezer kilométert teljesí­tenek majd. A programban olyan feleresztési helyek is szerepelnek, mint Magdeburg, Rostock, vagy Lipcse, amelyek átlagosan 8—900 kilométerre vannak Váctól. Burszán Lajos azt mondja, a galambok egészsége a leg­fontosabb. A téli selejtezés után az állatpk védőoltást kaptak és folyamatosan itat­ja a különböző vitaminkészít­ményeket is. S ha jön a ta­vasz és tartósan fagypont fe­lett lesz a hőmérséklet, lehet (Folytatás a 3. oldalon.) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Az ember beleszagol a levegőbe és érzi a tavaszt Ez a napfény még csupán előleg SZESZÉLYEK K önnyen tartunk ke­resztelőt, nem sokat töprengve azón, vajon a név illik-e arra, akire, amire rámondjuk. Ilyen, hamari névadás szülöttét emlegetik gyakran mosta­nában, mezőgazdasági meg élelmiszeripari üzemekben, mondván, szeszélyes a' kül­földi piac. S a szeszélyt — látszatra — tények indo­kolják jelzőként, hiszen valóban kiszámíthatatlan­nak bizonyul sok tekintet­ben a határokon túli vá­sárló; ha ... ha a magunk szemszögéből nézzük, ítél­jük meg a magatartását. S ez az első tévedés. Mert nem ítélhetünk a ma­gunk nézőpontjából. Mi el­adni akarunk, de nem biz­tos, hogy a vevő venni, tő­lünk akar venni...! A pénzéért ugyanis válogat­hat a vevők, az áruk kö­zött, s gondja semmi azzal, vajon mi szeszélyesnek tartjuk-e magatartását. Tavaly föltápászkodott a padlóról — ahová a sze­szélyesnek ítélt) piac küldte őket.— néhány nagy nyúl-, illetve baromfite­nyésztő mezőgazdasági üzem a .megyében, s velük kistermelők sora szintén könnyebben lélegezhetett. A mélypont után valamit javult a helyzet, vágott ba- romfiból például, bár mesz- szire voltunk az 1983. évi rekordnak számító kivitel­től, végre megszűnt a mélyrepülés, szerény len­dülettel felfelé lehetett in­dulni. A tíz, tizenöt száza­lék közötti forgalomemel­kedés természetesen csak az 1985. évi mélyponthoz siker, máskülönben szerény eredmény, ám olyan fény, amiből következtetni lehet valamire. Arra, hogy a sze­szélyesnek látszó piaci mozgások a valóságban hosszú távon kiegyenlítődő helyzetet hoznak létre, azaz hullámvölgyekre, -hegyek­re készülni lehet. Ez az, amit vitatnak a termelők. Azt mondják, a (fel) készültséghez nem csak rugalmas termelésszervezés kell(ene), hanem tőke is! Márpedig, amikor jól ment az üzlet — általában a hús­félék eladásában, nem csak a nyúl és a vágott baromfi esetében. —, akkor szépen fölözött a jövedelemelvo­nás állami merőkanala. El­vitte a tartalékul szolgáló többletet, s amikor kellett volna ez a tartalék, akkor nem volt, s mire mozdult a szabályozás — késede­lemmel —, addigra már sok feketelevest megittak a termelők, nem kevésbé a feldplgozó húsipar. Ez utóbbi helyzetére fényt vet, hogy a rekordnyereségek után 1985-ben már nagy összegű veszteséggel zárták az esztendőt, s a most ja­nuár elsejétől érvényes szervezet, a tröszti vállala­tokból önálló cégek kiala­kítása 1986-ban, nem va­lami vonzó közegben tör­ténhetett meg. Sokféle tanulsággal szol­gál természetesen a piac szeszélyességének elemzése, csak éppen ezt a munkát a szükségesnél kevesebb helyen ítélték elsődleges­nek. Ezért azután nem cso­da, ha az élelmiszerek nemzetközi piacán némely új irányzat a meglepetés erejével érte a hazai ter­melőket és feldolgozó üze­meket, de a kereskedőket is, s még inkább — ez az igazán elgondolkoztató — az irányító szerveket. A mennyiségi eredmények el­érésének erőltetése pél­dául több árunál azzal járt, hogy az ár is, az értékesít­hető mennyiség is vissza­esett — még a sok évig sztárnak számító libamáj­nál, téliszaláminál is ez történt —, s közben a ko­rábbiaknál is kisebb figyel­met kapott a feldolgozott­ság hogyanja, minősége, a csomagolás... ez utóbbi miatt a többi között a gyorsfagyasztott termékek ára sem olyan, mint a bél­tartalom okán lehetne. Egy valami évek óta mind nagyobb bizonyosság­gal érzékelhető a mezőgaz­dasági termékek és élelmi- szeripari áruk nemzetközi piacán. Ez pedig az, hogy a szokványos tömegáruk­nak tartósan csökken az átlagára, s ezzel az irány­zattal évek során át szá­molni kell. L ehetőségeink csekélyek, sőt, szinte nincsenek is a külpiaci kereslet, átlagár stb. befolyásolásá­ra. Marad az itthoni sorok rendezése, a piaci szeszé­lyek ellensúlyozása, s a megyében ennek egyik je­le a sertésállomány tava­lyi örvendetes növekedése, még inkább az anyaállatok számának gyarapodása. Eb­ből azonban automatikusan még nem következik — sok más mellett — például: a sok vitára oköt adó elzsí- rosodás megszűnése, azaz a több hús nem okvetlenül ér majd többet, ha nem sike­rül jelentősen javítani a minőséget. S ez csak egyet­len elem a szeszélyek ki- védhetőségét szolgáló esz­köztárból, azaz — régi kí­vánalom, csekély gyakorla­ti eredménnyel — a ter­meléstől az irányításig a folyamatokra kellene ügyelni. Akkor az egy-egy üzlet megkötése sem tűnne a szeszélyek tőlünk nem függő függvényének. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents