Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
1987. FEBRUAR 7., SZOMBAT *Esr MEV YE, if • <c.c*:"-Tr* Sánta György: Az interjú Nem lepett meg, amikor a titkárnő közölte velem, hogy Kiss elvtárs nincs a helyén. Ekkor telefonáltam először. Másodszor értekezletre hívták, azért nem találtam. Harmadszor ő tartott értekezletet. Negyedszerre a titkárnő — türelmes, jó modoromra tekintettel — megsúgta, mikor telefonáljak Ahogy meghallotta a hangom, már kapcsolta is a főnökét. — Újságíró vagyok — kezdtem —, szeretném, ha Kiss elvtárs időt szakítana egy rövid interjúra őszintén örülnénk, ha megtisztelné a lapunkat. Négy rövid kérdésem volna a vezetők és a dolgozók együttműködéséről. A világért se akarom az idejét és az energiáját rabolni... — Most nem érek rá ... majd ösz- szehozzuk... hívja az elvtársnőt ... — Pedig jő "Tenne most meg ... — kattant a készü'ék, minek folytassam. Kiss elvtárs középvezető Nem könnyű bejutni hozzá, de nem lehetetlen. Kezdtem hát elölről a telefonálgatást. Mdgint a titkárnő segített. Elárulta, mikor lesz vége annak az értekezletnek, ahol együtt találom a ..vezetést”. Természetesen ott voltam Jó negyedórát üldögéltem a titkárságon. Arra gondoltam. ha már itt vagyok, nem dobhat ki. Végre nyílt az ajtó. A titkárnő felugrott.: — Az újságíró elvtárs ... — Kiss Géza — nyújtotta a kezét, és már húzott is maga után. — Nem sok időm van ... — Az elég lesz nekem arra ... — Az szh-titl?ár elvtársat és Pálos elvtársat kéretem — fordult a titkárnőjéhez, majd megint , felém. — Tessék — engedett maga elé. — Foglaljon helyet — parancsolt rám. — Dohányzik? Elém tolt egy faragott fadobozt. — Köszönöm ... — Kávét...? Csak bólintani volt időm, már vette is a t»lefont!J?;nSlj5í’,:Í ’ se . órr. — Elv-társnő, egy kávét! Én nem kérek: íhá ntár TttáVh.' ',3: " — Mint említettem, négy kérdésem volna ... — Várjuk meg a két munkatársamat. ők is megerősíthetik, amit mondok, vagy éppen ellenvéleményük lesz ... Nyílt az ajtó. A titkárnő a kávéval. ^ — Tessék fogyasztani — szóit rám Kiss elvtárs. A titkárnő szó nélkül kihátrált. — Elölíáróban el kell mondanom, hogy vállalatunk alapvelő feladatait természetesen azok a dolgozók oldják meg, akik a különböző részlegeinkben a konkrét ^értéktermelő munkát végzik. A létszám harmincöt százaléka, aki közvet’enül vagy közvetve a hatékonyabb termelést szolgálja... ' Kopogtak. Kiss elvtárs olyan katonásan kiáltott ki, hogy megrezzentem A két férfi beóvakodott. — Ülienek le. Az úiságíró elvtárs a vezetők és a dolgozók együttműködésére kíváncsi Azt hiszem, egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy ez a különböző fórumokon. hivatalos rendezvényeken valósul meg, ahol vitákra, kölcsönös bírálatokra is sor kerülhet. — Tudom. hogy az újságírók szerefik hallani, ha a dolgozók „beolvasnak" a vezetőknek — mosolygott Kiss e'vtárs. — Miért volna célja az újságíróknak a tekintélvrombolás? Az embereket arra kell tanítanunk, hogy felelősséggel nyilvánítsank vé'eménvt. Ezt szolgáüa a munkahelyi demokrácia erősítése . .. — Nyugodtan válaszoljon. Pálos elvtárs. Mintha itt se lenngk. Mondja el. hogy vannak problémáink. Én magam szoktam elmondani az értekezleteinken. hogy tapasztalható nálunk lazaság, fegyelmezetlenség, hanyag munka. Ezt kell először kiküszöbölni, aztán beszélhetünk másról. Tőlünk az elvégzett munkát kérik számon, nem a fecsegést. Ha nem 'ermelünk,' kiállítottuk magunkról a bizonyítványt. — Egyetért velem Pálos elvtárs? — A jó munka és a jó munkahelyi légkör egymást kiegészíti... — szóltam közbe. — Honnan veszi, hogy nálunk nem jó a munkahelyi légkör? — horkant fel. — Itt az szb-titkár, majd ő elmondja magának, milyen a dolgozóink hangulata. — Azzal kezdeném, hogy azokra az értekezletekre, ahol a munkát értékeljük, Kiss elvtárs mindig az szb segítségével készül fel — kezdte engedelmesen a titkár, de én közbeszóltam: iZ&'v JÓBA ÉVA RÉZKARCA — Természetesen a munkahelyi vezető és a szakszervezet együttműködését rendeletekkel szabályozták ... — ... amit nem azért tartunk be, mert a rendelet előírja, hanem mert jónak is tartjuk. — Kiss elvtárs rosszkedvűen rágyújtott.-Néhány. Pillanatra csend, lett. A titkár fészkelődött, Pálos pedig kinézett az, ablakon. — Ezután visszük a dolgozók elé a kérdéseket — vette át a szót újra a titkár. — De nem csinálunk panasznapot egy munkaértekezletből — ma- kacskodott Kiss elv-társ. — Pedig ez jó alkalom a visz- szacsatolásra. A dolgozók elmondhatják, miképpen látják ők, mi az ő véleményük, hogyan gondolják ők a megoldást. Azt hiszem, ez említésre méltó momentum — hajoLtam a jegyzetfüzetem fölé. — Elvi alapon, nyíltan és őszintén mindenről lehet beszélni, de nem a munka rovására. A munkát el kell végezni. Ide tartozik még a jó munka jutalma, a dicséretek, de az elmarasztalás is. — A vezető tevékenységéhez természetesen mindez hozzátartozik. Szeretném, ha az e'mondottakat összefüggésbe hozhatnám a kongresszusi határozatokkal, melyek szerint az üzemi demokrácia hatékonysága ma még nem megfelelő, illetve arra szolgálna, hogy lehetőséget adjon a dolgozóknak a vállalati gazdálkodásba, a helyi közügyekbe való érdemi beleszólásra, továbbá a vezetők és a beosztottak viszonyának formálásába ... Kiss elvtárs mosolyogni kezdett szé'esen, derűsen. Megálltam a beszédben. — Maguk újságírók, maguk újságírók! — csóválta a fejét. — Miért mindig a negatív oldalról közelítik meg a kérdést? Az volna az érdekes, az volna a szenzáció? Ezt habzsolják az olvasók? Ezért veszik a lapot? Ez kell az embereknek? Azt hiszik? Ejnye, maguk, újságírók, eltévesztik az eszköz és a cél viszonyát. — Miféle nyulat akar maga kiugratni a bokorból? Lehet ám. hogy ott nincs is semmféle nyúl. Kár olyan komoly fegyverrel célpzni. — Nem kell nekem a határozatot idézni. Azt én is tudom, legalább úgy, mint maga ... — Kiss elv társ félreértett. — Nekem az a feladatom, arról kell írnom, hogy az elvek és a gyakorlat a mindennapi életben ... — Szóljon hozzá. Pálos elvtárs, ne mindig én beszéljek. Mé.^ félreérti az újságíró elvtárs Mondja meg maga, hogy megy nálunk. — Kiss elvtárs. öné a szó. hiszen az ön nyilatkozatáért jöttem. — Dehogy az enyém. Pálos elvtárs akart valamit... — Azt hiszem, igaza van az újságíró elvtársnak. Ez a Kiss elvtárs nyilatkozata, nem az enyém. Szerénytelenség lenne, ha én sorolnám el mindazt, ami pozitív ebben a vonatkozásban ... — Mondja csak, Pálos elvtársi Nyugodtan mondja. Ami pozitív, ne hallgassa el. Már a beszélgetésünk elején említettem az elvtársnak, hogy önök vagy megerősítenek, vagy ellenvéleményük leszN — A vezető elvtárs minden újonnan munkába lépő dolgozóval a belépéskor rövid beszélgetést folytat — kezdte végre Pálos. — Hol rövidebb, hol hosszabb beszélgetést — tette hozzá elégedetlenül Kiss elvtárs. — Szabad tudnom a beszélgetés célját, eredményét, konzekvenciáját? — kérdeztem, elfogadva és belenyugodva abba, amit az „élet” kínált. Nekem egy interjút kell készíteni, lehetőleg pozitív kicsengéssel. — A beszélgetés célja: megismerni egymást. Eredményről még nem beszélhetünk. — Ha megengednek egy kérdést. Ez nem volt a tervezett négy között. Egyáltalán, van értelme annak a beszélgetésnek? Már úgy értem: pozitív értelme? Nem túl korai ? j , — Miért lenne korai? A dolgozó szinte az eLső órában megismerheti a vezetőjét. Ez megtiszteltetés a számára, és a bizalom jelének veheti. — Pálos elvtárs most nagyon határozott volt. — Nem az együttműködésről akar írni? — kérdezte sértődötten Kiss elvtárs, majd sürgetni kezdett: — Es mi lesz a negyedik kérdése? Nagyon eljárt az idő. — Azt terveztem, hogy a De- szélgetésünk végén megkérdezek valaki mást is, miképpen vélekedik ő az együttműködésről. így lesz teljes a kép. — Még ezt is kitaláltam. Nem hiába gondoltam az én elvtársaimra. Itt vannak, megkérdezheti őket. Nyugodtan beszélgessenek. — Kiss elvtárs most egyáltalán nem sürgetett. Ök ketten bólogattak, én pe- dig úgy éreztem: összejött az anyag az interjúmhoz. Feladatul kaptam, hogy pozitív kicsengése le-' gyen. Most mégis magamat erősítve mondtam: — Azt hiszem, szükségtelen külön eszmecserét folytatnunk. Biztos vagyok abban, hogy riportom vegére nyugodt szívvel írhatom az elvtársaknak azt a véleményét- jó érzés olyan emberrel együtt tevékenykedniük, akinek a támogatására számíthatnak, aki elvtársi alapon bírál és a bírálatot elfogadja akivel az együttműködés gyümölcsöző ... Besze Imre: Vonaton téli reggel Ringató peronon állok s nézem az a blatton túli, velem robogó világot. Zsebkendőnyi hethatáron tanyák ülnek és pipálnak s ködbe vesznek, mint az álom. Sínek mellett fák szaladnak — zúzmara hull ágaikról — fejet hajtanak a napnak. Rózsapiros nyilak égnek a mezőkön, s pára táncol balladát a kéklő égnek. Ringató vonaton állok s látom: ott, az ablakon túl kinyíltak a napvirágok. Győri László: Madár Az egyik az ólomnehéz, földre zúdul, nem röpülhet, szíve súlyos, álma görnyed, fészke giz-gaz: a szenvedés. Az a másik, mint a lepke: szárnya könnyű indigóból. Elmosódva száll a holdból, olyan, mintha égi lenne. Égi madár, égi, holdi. mit ehetnél, mit ihatnál? Aki égi. hold alatt hál, mit tudnék az égre szórni? Égl-földi képzeletem, .énekelek, csináld velem! Földiin. égen vándoroljak, te adj hozzá írni tollat! Ferenczy Károly emlékezete Költői hangulatok Ferenczy Károly születésének 125. évfordulóján, ma délelőtt 11 órakoi a Mező Imre úti temetőben koszorúzási ünnepséget rendez a Művelődési Minisztérium, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Ferenczy Múzeum és Szentendre városa. F erenczy Károly, a hazánkat az európai festészet főáramához kapcsoló nagybányai stílus meghatározó egyénisége, az impresszionizmushoz kapcsolódó magyar festészet vezető mestere 125 éve született. Művészetének hatása alól egy kortársa sem vonhatta ki magát. Osztatlan tekintélye az avantgárd mozgalmak térhódításáig tartott. Bécsben született 1862. február 8-án. Apja az erdélyi vasút főigazgatója volt. Tanulmányait Budapesten és Sopronban végezte, majd Magyaróvárra kerüLt a Gazdasági Akadémiára. Igazi hivatására 1884-ben, római útja során ébredt rá. Münchenben kezdett el rajzolni, majd 1887-ben Párizsban, a művészet akkori fővárosában, a Julian akadémián Bougereau tanítványa volt. de leginkább Bastien-Lepage finom naturalizmusa hatott rá. Első müveit ebben a szellemben alkotta. Életének legfőbb tartalma a munka volt, életművét oly szigorú következetességgel építette fel, mint festészetünk történetében senki más. Azt az utat, amelyet helyesnek ismert fel, sem a kezdet balsikerei, sem a későbbi elismerések hatására nem .változtatta meg.-Munkássága fordulatot jelent művészetünk történetében. Utolsó képei arról tanúskodnak, hogy a következő stílusfordulat- na'k is vezére lett volna, ha korai halála ebben meg nem akadályozza. Munkásságának első korszaka Szentendréhez kapcsolódik, ahol 1889-től négy évet töltött. Itt festette a hazai finom naturalizmus néhány gyöngyszemét, a Lányok virágokat gondoznak (1889), a Kavicsot hajigáló fiúk (1890), a Kertészek (1891) és a Szarvasok című képét. Münchenbe költözött 1893-ban, s itt került összeköt tel ésbe Hol- iósyval és körével, akik később a nagybányai művészek,néven váltak ismertekké. Ferenczy festői nyelve valójában Münchenben nyerte el jellemző sajátosságait. Fejlődése során ez időtől fogva u természet és az ember mély összeforrottságát kutatta. Művei megteltek férfias lírával és bensőséggel. A HoMsy-iskola 1896-ban Nagybányára települt át, Ferenczy Károly is, aki Hollósy távozta után a kolónia vezéralakja lett. A nagybányai táj biblikus hangulata új lendületet adott képzeletének. Kiemelkedő alkotásainak fele Nagybányán készült." Palettával ábrázolt önarcképe még színbelileg tartózkodó, de széles, merész ecsetvonásokkal festett. Kísérletei az impresszionizmus felé vitték — negyedszázaddal a francia eredmények után, d-e önállóan oldotta meg a teljes megvilágítás hatását, a színek haj- szálfinom változásait a napfény hatására. Művei a nagybányai mozgalom szimbólumaivá emelkedtek, mint például a magyar festészet egyik főműve, a Márciusi est (1902), mely a nagybányai táj apoteózisa is lehetne. Teljes elismerését 1903-as kiállítása hozta meg Budapesten, majd 1905-ben tanárnak nevezték ki a Képzőművészeti Főiskolára. Életmódja megváltozott, már csak nyaranta tért vissza Nagybányára, Izvorára, a Rozsálv-hegy oldalán fekvő vadásziakba. Műtermében, Budapesten, új témák foglalkoztatták, figurális, főleg aktképek és artistaábrázolások. Munkássága évről évre összefoglalóbbá vált. \ Minit minden igazán jelentős művész, Ferenczy Károly Is koronként más és más hatást gyakorol a kortársakra. Pályatársai előtt a természet jelenségeit tisztázó festői szándék legigazibb képviselője volt, a posztnagybányaiakra — Bernáth, Bérény, Szönyl István generációjára — képeinek emelkedett költői hangulatával, kolorizmusának nemességével hatott. A mának a nagybányai hagyomány nosztalgiája mellett egyre inkább utolsó korszakának ösz- szegező. dekoratív hajlandósága mond legtöbbet Matisse-hoz közeledő, szőnyegszerű felfogásával. Brestyánszky Ilona LEDERER RUDOLF LEÁNYA (13M)
