Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
1 MAGAZIN 1987. FEBRUAR 28.. SZOMBAT ■ Színházi levél Az álmok ügynöke „Elítélni pedig senki se merje ezt az embert. Ti nem veszitek tudomásul: Willy ügynök volt. s az ügynök élete nem épül szilárd talajra..., ha csak egyszer is nem mosolyognak rá vissza — megindult alatta a föld. Neki bealkonyul abban a pillanatban, és vége van. Senki se merje elítélni. Az ügynök álomvilággal ügynököl — ez a mestersége.” így búcsúztatja Charley, a barátja Willy Lomant, az ügynököt, aki szándékosan halálra zúzta magát az autójával, hogy a családja felvehesse a/ húszezer dolláros életbiztosítását. Arthur Miller drámája, Az ügynök halála (amint az alcíme mondja: Magánbeszélgetések két felvonásban és egy rekviemben), 1949-es New York-i bemutatója óta szinte le sem kerül a világ színpadjairól. Annak idején annyira specifikusan amerikai műnek tartották, /hogy nem jósoltak neki túl nagy nemzetközi sikert. Csakhogy az élete ösz- szeomlása miatt (vagy a végső összeomlás elől) az önkéntes halálba menekülő kis kereskedelmi ügynök tragédiája — ez hamarosan kiderült — nem csak amerikai ügy. Igaz, hogy Willy Loman mint egyén tipikus amerikai foglalkozást űző ember, sorsának tragikus fordulatai js jellegzetesen amerikai fordulatok, és az is igaz, hogy végső soron az amerikai élet, az amerikai társadalom törvényei, szokásai, szituáció formálják olyanná Willy sorsát, ahogyan az alakul. De Willy Loman, s a Loman család egyben a mindenkori kisember képviselője is: azoké a kisembereké, akikben. nem a nagyrav'ógyás, hanem csak az érvényesülés óhaja munkál, ha álmokat szőnek karrierről, pénzről, sikerről, boldogságról. És ezeket az álmokat nem csak az amerikai kisemberek szövik. Legfeljebb ott nyomasztóbb lehet a kontraszt a valóság s az ólmok között, tragikusabb lehet az önáltatás, drámaibb a realitásokkal szembenézni nem kívánó emberek csalódása. Miller drámája mára errefelé mozdult el. Érdekesebb lett benne számunkra az álmokat kergető ember, mint az, hogy az ember történetesen amerikai, és történetesen kereskedelmi ügynök. Es azt sem véljük már nagyon jellegzetesen amerikainak, ahogyan Willy kiszorul a munkából, az életből, a barátok, s a család köréből. Szomorú és ismert folyamat ez. öregedő emberek megszámlálhatatlan serege éli végig. Egy szép napon egyszer csak kiderül, hogy fölöslegessé váltunk, nein veszik már semmi hasznunkat, munkamódszereink, stílusunk, szokásaink fölött eljárt az idő, és a jövő csak egy nagy, üres, fekete lyuk, amelyben nem gyújt még mécsesvilágot sem a végigdolgozott ennyi meg ennyi évtized. És az sem segít, ha évtizedeken át félrevezettük magunkat, sikernek ha- zudtuk a kudarcainkat, s erre szoktattuk a családunkat is. Eljön az igazság pillanata, és akkor minden összeomolhat egyetlen perc alatt. Willy Lomannal pontosan ez történik. Kis ügynök volt világéletében, de ezt sosem ismerte be. Nem, nem hazu- dbtt — egyszerűen csak másnak, másként látta az életet, mint amilyen volt. Olyannak, amilyennek lennie kellett volna. És ezt az önbecsapást nevelte bele a fiaiba is. Biff, az idősebb lett volna a nagy remény, aki majd valóra váltja az apai álmokat. De Biff erre nem volt alkalmas. Az apai álmodozás benne gyönge jellemmé torzult, és hogy gyönge, nagyra nem hivatott ember, azt ő tudta a legjobban magáról. Happy, a kisebbik fiú felületes fickóvá cseperédett, és az apai álmokat hazugságokra váltotta. Linda pedig, Willy felesége, őrlődött a szeretet és a féltés, a világos helyzetfelismerés és a kegyes hazugságok között. Közben pedig Willy egyre lejjebb csúszott. A sikerember Ben bácsi is hiába jelent meg képzeletében, s látta el kegyes jótanácsokkal, ez sem használt. Maradt tehát a balesetnek álcázott öngyilkosság, hogy az életbiztosítás összegéből megoldja a családi gondokat, s hogy egy erőszakos mozdulattal véget vessen álmok és valóság elviselhetetlen ellentétének. Annál tragikusabb, hogy Willy halála végül is semmit nem old meg. A kisember önfeláldozása értelmetlen és fölösleges. A világ ettől szemernyit sem lesz jobb. Az az előadás, melyet most a Vígszínházban Szikora János rendezett, az elkerülhetetlen amerikai külsőségek és tárgyak kivételével egyáltalán nem tűnik amerikainak. Az a Willy Loman, aki itt Tordy Géza alakításában megjelenik, elsősorban is kisember, akinek a nemzetiségi hovatartozása másodlagos. Többre hivatott, jobb sorsra érdemes kisember, aki nem azért nem boldogult jobban, mert tehetségtelen ügynök volt, hanem mert a világnak, amelyben élt, nem ilyen emberekre, nem ilyen ügynökökre volt szüksége. De ez a Willy ezt nem látta be. Talán észre sem vette. Vagy ha igen, úgy próbált védekezni ellene, hogy álmokba rhenekült. A kíméletlen valósággal szemben megteremtette a maga álomvilágát. És amikor már nem tudta megóvni azt, inkább meghalt, semmint hogy feladja. S zikora — és Tordy — a helyzet-felnemis- merés drámáját formálják ki a Miller- mű anyagából. Vagy inkább: a felismert helyzet el nem ismerésének drámáját. Az előadás egyik fontos mozzanata, hogy Willy drámájához hozzákapcsolja a valóságot ta Ián egyedül felismerő Biff külön drámáját, s apa és fia összeütközésében ezt a kétféle látásmódot is megütközte ti egymással. Hegedűs D. Géza Biffje éppen azért' kitűnő, mert pontosan érzékelteti ezt a nagyon súlyos, nagyon ösz- szetett konfliktust. És Halász Judit Lindája is azért szép alakítás, mert meg tudja mutatni, hogy ez az asszony mindent és mindenkit pontosan ért, megért — csak tehetetlen, mert a valóságot senkinek sem mondhatja meg. Arra sem Willy, sem Biff, sem Happy nem kíváncsi. Nehézkes, száraz indítás után a Vígszínház előadása megrendítő drámai magaslatokra emelkedik; a színház jelen évadjának eddigi legjobb produkcióját látjuk. Takács István Engedtessék meg nekem ■*-' elöljáróban annyi vallomás: szeretem ezt a községet. Azért is merem így kimondani, mert az ott lakókon kívül ebben az országban még nagyon sokan vannak így. Amikor közeledem a vörös téglából épült városkapu boltívéhez, gyerekkori kirándulások emlékei ötlenek föl bennem: az évszázados falak történelmi levegőjét érzem. Szeretem Visegrá- dot talán azért is, mert mindezek ellenére — vagy mindezek miatt? — alig változott, s azt is csak az utóbbi időkben. Most azonban óriási lépésre szánta el magát ez az alig több, mint másfél ezer lelket számláló település: a hajóállomástól a révig húzódó kertekalján új. életteret teremt. A filigrán tanácselnöknő szívből szól: — Évek óta törjük a fejünket azon, hogyan lehetne méltó környezetet adni a műemléki részeknek — kezdi Húgai Tiborné —, s ugyanakkor a turistáknak is pihenőhelyet biztosítani. Kereskedelmi és vendéglátóipari szolgáltató egységeket szeretnénk létesíteni, amelyekkel nagy hiányt pótolnánk. Iróasztalnyi lapot vesz elő, s széthajtja. Ez a terv. Hangulatos, fagerendás homlokzatú, földszintes épületek — kupolaszerű fatetővel — láthatók azon. Közöttük sok a zöld és a belső sétálóút. — Kezdjük talán a Rév utcánál — mondja aztán. — A meglévő iskolaépülethez kapcsoljuk -a több célra hasznosítható szabadidő-termet, amit tornateremnek is használhatunk, hiszen 18X30-as pályarészt alakítanak ki benne, kétszázötven személyes lelátóval. Ez 1988. szeptember 1-jére el is készül. Az iskola a pénzügyi lehetőségek szerint több ütemben bővül. Emeletes szárnya nagyon értékes. A középkori városból egy felfutó falrész megmaradt. Így az egyik épülete műemlék. A másik épületszárnyon tetőtérbeépítés lesz. A belső udvara átriumos, a két épületet pedig aula köti majd össze. A művelődési ház a nagyterem mellé épül — mutatja a tervrajzon —, s kiegészül az üdülőhelyi klubbal. A többi részben helyet kap minden, ami ó kultúrát és a közművelődést szolgálja: könyvtár, könyvesbolt, újságárus, kávéház. Nemcsak a falu, hanem az üdülők alapvető igényeit is kielégíti. Az egész terület összesen 32—33 ezer négyzet- méter. Z • Hogyan Jött az ötlet, hogy J a régi középkori kisváros mes- j térségéit bemutató műhelyeket r hozzanak létre? — Az ásatások során középkori üveghuta műhelyre utaló tárgyakat találtak a múzeum régészei. Ezért gondoltuk, hogy ízléses ajándékVisegrád megőrzi hajdani arculatát Középkori város a XX. században Visegrád, közterület, tornacsarnok. (Makovecz Imre terve.) tárgyakat lehetne készíttetni s árulni a helyszínen. % • Van-e már jelentkező? — Erre és fazekasmunkára igen; egyébként minden helyiséget meghirdetünk. Egységes tervet és területet adunk — közhasználati díj el> lenében. Konkrét terv csak akkor készül, ha a vállalkozóknak már teljes a létszáma. Ugyanúgy bonyolítunk, mindent, mint a parkoló melletti üzletház esetében, amelyet május 1-jén nyitunk. Ennek a blokknak körülbelül a fele vendéglátó, azonkívül idegen- forgalmi tájékoztató, zuhanyozó, trafik, virág, édesség, sportáru, cipő, népművészet- háziipar, divatáru és fagylal- tozó lesz — beépíthető tetőterekkel. Hogy mennyi szeretettel van a falu szűkebb hona iránt, azt bizonyítja, hogy a tehót-e beruházás megvalósítására fordítják. Sok apró lépéssel igyekeznek visszahozni, illetve megőrizni a hajdani arculatot. Héjj Miklósnak, a múzeum hajdani — ma már nyugdíjas — igazgatójának a hetven-nyolcvan évvel ezelőtti Visegrádró! gyűjtött képeslapjai is segítenek ebben. Ma már tanácsi rendelet védi a község régi magját. A Fő utcától a templomig, a Rév utca és a Nagy Lajos király utca által határolt területet csak a műemlékhez igazodva lehetne alakítani, legyen szó homlokzatról, kerítésről, utcanévtábláról, kapuról, cégfeliratról, színezésről. Csak a régi díszítőelemeket lehet alkalmazni. Az e célt szolgáló tervet műemléki tervezőkkel szeretnék elkészíttetni. Az ' máris bizonyos, hogy az új alkalmazkodik a régihez — s ha valóban sikerül az eredetit visszahozni — akkor igazi kisvárosi hangulata lesz Visegrádnak. De vajon tudják-e, hogy mit rejt a föld azon a területen, ahol építkezni akarnak? — Együttműködési szerződést kötöttünk a tanáccsal — nyugtat meg Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója —, ha a tanács épületet tervez valahova, akkor előzetes kutatásokra kerül sor. Két kollégánk, Gróf Péter és dr. Gorh Dániel, a tornacsarnok helyén például középkori épületma- radványrá bukkant. Az iskola sarkánál szintén ebben az időben készült, kővel falazott kút került elő, s számos, XV. századi érdekes lelet: egy nagyon szép kard, edénytöredékek és egy viza csontjai. f • Érdemes tehát tovább ku- £ tatni? — Feltétlenül, hiszen a vízi út miatt a mesteremberek ezen a részen telepedtek meg, s nyitották meg műhelyeiket. Találtunk dobókockát meg rózsafüzért. Ezek csontfaragó műhely működésére is utalnak. Tudunk két régi kőépületről is. az egészségház alatt a Fő utca 38., illetve a 36. számban. y O Mennyiben kapcsolódna a y múzeum a középkori műhely lyek fölállításához? — Tulajdonképp mi a köz- művelődési programunkat folytatnánk, amelyhez a Művelődési Minisztérium 100 ezer forinttal járul hozzá ebben az évben. Ebből az ösz- szegből el tudjuk készíttetni a korabeli eszközöket. A májusban és szeptemberben megrendezendő múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz kapcsolódva, április 5-től augusztus 23-ig fogadóépületünkben középkori mesterségeket bemutató kiállítást nyitunk. E két programhoz szeretnénk egy harmadikat hozzátenni: a Zsigmond-emlékműsort. A beépítési terveket Makovecz Imre építész készítette el. Hat évig dolgozott Viseg- rádon, a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaságnál. * • Milyen szempontokat vett > figyelembe tervezési munká- Zjában? — kérdeztem tőle. — A települést többször is elpusztították: a tatárok, a törökök és az egyesült keresztény seregek irtották a magyarokat a törökök elleni felszabadító harcok idején. A romvárosba németek települtek, hiszen a város Fő utcája valaha a budapest— bécsi országút volt. Ennek a városnak korabeli jellemzője, hogy az utcák kifutottak a Dunára, tehát pont fordítvfl álltak az épületek, mint ma. Figyelembe vettem a tipikusan középkori jellegű építkezést és a sváb formát, s igyekeztem összehozni a kettőt. Ez tehát egy abszolút fantáziarajz! A belső tér pedig úgy alakítható, ahogy szükséges. '/. • A tervezés megkezdése z előtt folytatott-e elötanulmi- ' nyolcat? — Igaz, hogy több évet töltöttem olt, ennek ellenére szükség volt rá. Beszélgettem a régészekkel is, mert középkori hangulatot kellett kelteni; olyat, amibe a nemzetiség jelenléte is belejátszik. A ragasztott faszerkezetű épületeket Szikriszt József építész vezetésével egy visegrádi gmk valósítja meg, példásan! j • Visegrádon található né- f hány olyan épület, amelynek j alkotóelemei a fa és a föld. < Miért? — Azért töltöttem, föl az oldalukat, hogy eltűnjenek a környezetben. A Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság művelődési központjának tetőrészén is nőhet a fű. Egyébként ezt az épületemet szeretem a legjobban, mert nem kellett semmiféle kompromisszumot kötni. A‘ másik ok: a gondolat remek. A gazdaság előző igazgatója azért találta ki a kirándulóközpontot és magát a parkerdő fogalmát is, hogy az erdő és a természet gyógyító funkcióját hangsúlyozza. Azért van ott tanya, majorság, állatóvoda. Tavasszal dolgozni kezd a művelődési központi is. így lehet igazán tudatos kapcsolatot manipulálni a természet és az emberek között. Vennes Aranka Rádiófigyelői APRÓ LÉPÉSEK. Ebben a csütörtök reggeli tízperces műsorban Tóth Benedek segítségével bepillanthatunk országunk Európa szerte híres vad- gazdálkodásának problémáiba. Ki ne hallott volna pikáns, titokban fülbe súgott mendemondákat a vadászokról. A régen tabunak vélt témáról lám-lám lehet nyíltan beszélni. Tornai Endre devecseri tsz-elnök, országgyűlési képviselő törvényjavaslatáról esett szó. Hazánkban a 800 vadászterületből 101 állami tulajdon és a többi, 699 pedig vadásztársaságoké. A vadászok hasznából a termelőszövetkezetek nem részesülnek, bár az erdők fenntartásáért, a vadkárok csökkentéséért a mező- gazdasági nagyüzemek felelnek. A törvényjavaslat garanciákat sürget a haszon megosztásáért és olyan együttműködési szorgalmaz, mint amilyet már tizenkét termelő- szövetkezet kidolgozott. Ez a szám ugyan kicsi 1 és az általak tett erőfeszítések még csak apró lépések, de a jövőben ezek vezetnek a megoldáshoz. Nem államtitok, a vadászatról, annak bevételeiről beszélni, amely több százmillió forintos érték. Nyitottabbá kell válnia a vadász- társaságoknak, az elkülönülésüket és a hozzájuk fűződő misztikumot, rejtelmességet meg kell szüntetni. A termelő- szövetkezetek és a vadásztársaságok összefogása sürgős, egyrészt a természet — a termőterület —, a 38 vadászott vadfaj védelmének érdekében és azért is, hogy a vadászatból, az elszaporodott 55 ezer szarvas és 33 ezer vaddisznó kilövéséből minél nagyobb haszna származzon az országnak. NAPKÖZBEN. Igaz, mi magyarok kevésbé látogatjuk a szállodákat, mégis mindany- nyian érdeklődünk irántuk, hiszen népgazdaságunk jelentős , bevétele az idegenforgalomból származik. Közérdekű kérdéseket vétett föl a műsor, amelyből megtudtuk, hogy 245 szállodánk és azokban a 37 ezer 500 hely milyen minőségű, milyen a kapacitás kihasználása és hogy van-e lehetőség továbbfejlődésre. A sok érdekes adatot fel se tudnám mind sorolni. Közülük különösen egy ragadta meg a figyelmemet. Egy telefonáló a szállodai alkalmazottak fizetését kevesellte, mivel tudomása szerint átlagosan ez csak 4000 forint körüli. A válaszban ezt cáfolták, azaz 3000- rel több átlagfizetésről szólották. Telefonon is próbáltam érdeklődni, hogy miből adódik ez a nagy különbözet. Lehet, hogy a 7000 forintos átlagfizetésbe beleszámolták a vezetők fizetését is? Sajnos gyorsan átugrották ezt a témát és kérdésemre nem kaptam választ. LÁTTUK, HALLOTTUK. A Napközben adásában egy negyedórára újra a köztéri szobrok elhelyezésének problémáiról beszélgetett Rózsa jT. Endre a vendégekkel. Biztatta őket, hogy fedjék fel a hallgatók előtt a köztéri szobrok megalkotásának és elhelyezésének mechanizmusát. A felszólítás azonban pusztába kiáltott szó volt és a műsorvezető jó kérdései ellenére továbbra is hofnályban maradt a dolog lényege. Ám lehet, hogy csak az idő rövidsége miatt, kellett befejeznie a beszélgetést. Az is előfordulhat azonban, hogy a műsorvezető utolsó mondatában.-van elrejtve az igazság: ez a kérdés diplomatikus megkerülése volt. Ujj írisz Halász Judit és Tordy Géza Az ügynök halála előadásának egyik jelenetében
