Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

MAGAZIN Bezzeg, a szeneslegény tudhat ja... Népművelők - babacipőben! Léggömbök és savas esők Kutatóház a király erdeiben Miközben mind többet beszélünk művelődésügyünk gondjairól, gyakran úgy teszünk, mintha nem tudnánk a népművelők azon személyi, munkaügyi problémái­ról,, amelyek igencsak hátráltatják tevékenységüket és amelyeknek a megszüntetése nem is pénzkérdés. A szép emlékű hetvenes években ismertem jó néhány hiva­tásos népművelőt. Olyanokat, akik nem csupán kiváló- reklámszakemberek, szónokok és műértők, fűtők, mu­lattatok és kidobólegények voltak cgyszemélyben, ha­nem még ahhoz is értettek, hogyan kell beadni falujuk tanácselnökének egy-cgy ötletet úgy, mintha az az elöl­járónak jutott volna eszébe (ellenkező esetben semmi remény nem volt a megvalósításra). Mára mintha meg­fogyatkozott volna a sokoldalú telietségü közművelődé­si dolgozók száma, pedig éppen manapság lenne rájuk a legnagyobb szükség. A napokban össze akartam szá­molni, egykori ismerőseim közül kik maradtak a pá­lyán, s kiderült, hogy mindössze egy... Vajon miért válnak meg ilyen sokan e hivatástól? Lóti-fúti először... i A szeneslegény pontosan tudja, hogy honnan, hová, ho­gyan, mit és mennyiért kell elszállítania. A népművelő sokszor azt sem tudja, hol all a feje; mihez nyúljon először, hogy rendben menjenek a dolgok. Munkaköri leírása többnyire így kezdődik: mun­kaköréhez tartozik átfogó mó­don minden ... Vannak Ugyan hosszú-, közép- és egészen rö­vidlejáratú tervek a birtoká­ban, amelyek a felsőbb szer­vek iránymutatásait tartal­mazzák, ám ezek az elméleti szinten megfogalmazott anya­gok többnyire megfoghatatla- nok és kevés közük van az itt és most valóságához. (Volt a kezemben olyan községi irár nyitó testület által elkészített, a falu művelődésügyére vo­natkozó tervezet, amelyet többször átolvastam, hátha ta­lálok benne egyetlep konkrét, érthető gondolatot, de nem volt szerencsém.) Ugyanakkor tény, hogy o népművelő mindennapjainak túlnyomó részét olyan elfog­laltságok töltik ki, amelyek semmiképpen nem tartoznak a munkaköréhez. Példának okáért hetente megmozgat né- hányszáz széket és asztalt. Ci- pekedik emeletről emeletre, aszerint, hogy melyik terem­ben milyen program lesz. Nem egyszer előfordul, hogy a ta­karítás és a fűtés feladata is rá hárul, hiszen .a műsorok időpontjai és a számuk nem teszik' lehetővé az említett munkatársaik ésszerű beosztá­sát. (Ha vannak egyáltalán ilyen kollégák — úgy értem: ha vannak ilyen státusai a háznak). Még nehezebb a hely­zetük, mióta intézményeik önfenntartásra kényszerülnek, hiszen ehhez menedzservé- nárá és nem kevés gazdasági ismeretre van szükség. A mai közművelődési dolgozók tehát nem csupán segédmunkások, akik székeket, fogasokat hur- colásznak és udvart betonoz­nak, hanem bevételeket is szá­molnák és szaladnak a postá­ra, OTP-be, leadnak és fel­vesznek. kivesznek és iktat­nak, üzletelnek és alkusznak koncertekre, terembérekre és minden egyébre, ami pénzt hozhat a házhoz. Mielőtt bár­ki azt hinné, hogy mindez- gyerekjáték, gondolja meg, hogy olykor több program is van hetente, amelyeknek a jegyéit el kell adni, éspedig éppen akkor, amikor az ér­deklődő becsönget az intéz­ménybe. Aztán itt vannak a plakátok, amelyeket ki kell ragasztani a szomszédos köz­ségekben is. Ha esik, ha fúj. Lehetőleg észrevétlenül kell tennie ezt. mert ha a Magyar Hirdető felfigyel a tevékeny­ségére, fel is jelentheti! (Ha pedig ezt a céget bízza meg a reklámanyagok kiragaszt.á- sával, akkor azt a csekély hasznot is kidobja az ablakon, amit keresett a műsoron.) Lóti-fúti másodszor... Van olyan vélemény, amely szerint még soha nem ártot­tak annyit a népművelőknek, mint az elmúlt években, ho­lAt egyfolytában segíteni akartak nekik. Az egyik leg­vitatottabb intézkedés az anyagi önállóság megszünteté­se, a gazdasági ellátó szerve­zetek életrehívása. Éppen ak­kor fosztották meg a közmű­velődés dolgozóit a függet­lenség eleve ösztönző állapo­tától, amikor a saját zsebből való gazdálkodás előnyeit és hátrányait kellett tanulniuk. Az pedig köztudott szakmai berkekben, hogy az intézmé­nyek nem minden esetben kapjak vissza az általuk meg­termelt pénzt. Mindemellett tiszteletdíjas gazdasági veze­tőt sem alkalmazhattak ez­után, annak ellenére, hogy feladatai nem szűntek mega mai napig! Azóta a népműve­lő szalad a kilométerre levő gazdasági szervezethez bé­lyegért, borítékért, jegyekért, pénzért, viszi a bevételt, csi­nálja az elszámolást és ha­sonlókat. Akinek a papírokat átadja, az is a korábbi tisz­teletdíjas feladatait látja el; a-mft azelőtt egy dolgozó el­végzett négyórás munkával, azt most hárman csinálják. Nincs mit tenni! Ahol két művészeti vezetői státus van, ott kettőt alkalmaznak akkor is, ha egy is sok, ugyanakkor nem vesznek, nem vehetnek fel ügyintézőt, kisegítőt, mert­hogy olyan státus nincs. Az ésszerűtlen, a helyi adottsá­gokat figyelmen kívül hagyó centralizációs törekvések el­képesztő baklövésekhez vezet­nek. Ezért is terheld a népmű­velőket sokkal több munka; tevékenységük jellege meg­változott. de az intézmények státusellátása változtathatat­lan (?) Végső következmény­ként a népművelő olykor hu­szonnégy órát kénytelen eltöl­teni az intézményben. Például akkor, amikor egy bál előtti reggelen be kell mennie a munkahelyére, hogy beren­dezze a termeket és elvégez­ze az összes teendőt, ami az éjszakai programmal kapcso­latos (hadd ne soroljam eze­ket). Amikor pedig már elfá­radt, át kell változnia mosoly­gó ajtónállóvá, és ki is kell tartania másnap reggelig, Haj­nalban kezdődik a legizgalma­sabb szakmai feladat: a duha­jokat és az álomba zuhant ré­szegeket egyaránt, mesteri hozzáértéssel kell tujdni rábe­szélnie a hazatérésre. Ha két­napos az ünnep — például búcsúkor —, akkor alszik né­hány órát az egyik klubszoba szőnyegén és kezdődhet az egész elölről. Sokan azt tart­ják, hogy az említett felada­tok nagy része alkalmi kisegí­tőkkel is elvégeztethető. Csak­hogy az utóbbi időben egyre nehezebb olyan kisegítőket találni, akik reggeltől másnap reggelig talpon vannak azért a pénzért, amit egy művelő­dési ház fel tud ajánlani. Azt se feledjük, hogy ma már egy terem berendezése is némi hozzáértést igényel, hiszen túl vagyunk a bátyus bálok kor­szakán, amikor elég volt kör­berakni a székeiket a nagyte­rem falai mellett, hogy a nagymamák mindent lássa­nak. Ma már a vendég is ér­zi, ha valami nincs rendben. Pirosán izzik az éjszakai égbolton naprendszerünk ne- ^ gyedik bolygója, ezért is kapta a harcias Mars hadis- ^ ten nevét. A vörös bolygó szomszédja a Föld, messziről ^ kékesen világít, mivel felszínét nagyreszt víz borítja. ^ Napjaink egyik legfontosabb kérdése, hogyan őrizzük meg a kék bolygó tiszta fényét, hogyan akadályozzuk jí meg, hogy a kíméletlen környezetszennyezés feketére változtassa kobaltszínét. és legközelebb máshová megé szórakozni — mert máshová is mehet! Lóti-futi harmadszor Egy alkalommal az egyik község elöljárója felment a népművelőért a művelődési ház második emeletére és megkérte, jöjjön le vele az utcára. Ott pedig felszólította, hogy vegye kézbe az odaké­szített virágcserepeket és vi­gye fel a második emeletre (ahová egyébiránt fel is kí­sérte a cipekedő népművelői) Nem egy művelődési ház igaz­gatója tudja, hogy többnyire csak akkor keresik meg őket a falu vezetői, amikor ápri­lis 4., május 1., augusztus 20., november 7. közeledik. A népművelő ilyen alkalmakkor kiviheti a hangfalakat a foci­pályára. felteheti a Himnuszt a lemezjátszóra és szégyen­kezhet, hogy' serceg a lemez, vonít a kimustrált gépezet, re­cseg a mikrofon. A partnerség, persze, nem csupán a fentiekből áll. Elő­fordul, hogy a község vezetői konkrét műsorokat rendelnek meg a népművelőtől, amelye­ket azután természetesen a művelődési ház költségvetésé­ből kell kifizetni. Megvallom, amíg hasonló intézményben dolgoztam, nagyon nem sze­rettem a nőnapokat, mert ak­kor kellett megszervezni olyan hat-nyolcezer forintos progra­mokat, amelyek megrendezé­sére köteleztek. Az pedig sen­kit sem érdekelt, hogy meny­nyi munkába telt, mire ennyi pénzt összespóroltunk. Hallot­tam olyan esetről is. amikor majdnem húszezret kellett ki­fizetnie egy művelődési ház­nak. A műsort a tanácselnök rendelte meg. Azért döntött éppen annak a programnak a megszervezése mellett, mert színészismerőse abban a stáb­ban játszott. Az ilyen és eh­hez hasonló képtelenségek ki­vált a kistelepülések művelő­désügyét határozzák meg. Amikor pedig arról panasz­kodunk, hogy státus is van. lakást is adnának, mégsem jelentkezik végzett népműve­lő a hirdetésre, gondoljunk az itt felsoroltakra is. Tudom, hogy nem sok helyen dolgoz­nak (?) hatalmaskodó, a köz­vagyonnal felelőtlenül bánó vezetők, de ahol funkcionál­nak. ott súlyos hátráltatói a népművelők munkájának — művelődésügyünknek. Szilas Zoltán Orchideák a tölgyesben Nem véletlen, hogy a KISZ KB támogatását elnyert pályázatok között több kör­nyezetvédelmi témájú is van. így kapott 70 ezer forintot •természetvédelmi kutatóbázis kialakítására az aszódi lakó- területi KISZ-alapszervezet is. Jövendő épületük a község melletti Mária-völgyben áll, idáig a nemrégiben megszün­tetett lőtér gondnokának la­kása volt.' Kutatóházkénti hasznosításának ötlete Bratek Zoltántól származik, ö az egy éve megalakult környe­zetvédelmi KlSZ-alapszerve- zet titkára, egyébként az J3LTE természettudományi ka­rának elsőéves biológia sza­kos hallgatója. — Csodálatos természeti környezet az — lelkesedik a jövendő biológus. — A domb­oldali tölgyerdőben négyféle orchidea és tizennyolcféle vé­dett növény nő. Megérdemel­né, hogy természetvédelmi te­rületté nyilvánítsák! A ma­dárvilág is különleges, a ho­mokbányákban például gyur­gyalagok fészkelnek. Egyszer nekifogtam kiszámolni: az itteni növények eszmei értéke összesen körülbelül egymil- liárd forint, és az állatoké is jó -egynéhány millió. A pal- gamácsai szarvasok elkülö­nült génállományt őriznek, van dámos- és m.uílonosker- tünk, a hatalmas összefüggő erdőkben pedig olyan ritka állatfajok , élnek, mint a nyuszi. A természetvédelmi alap­szervezet az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium környe­zetvédő szakkörével közösen dolgozik. Tavaly többek kö­zött cserkészösvényeket vág­tak, ősszel etetőket állítottak fel, most tavaszai odúkat he­lyeznek ki. Huszonöt taggal indultak, de mostanra már kevesebben vanpak. — Körülbelül tíz az igazán aktív tagunk, és ez nagyon kevés — tűnődik Zoltán. — De sok olyan gyerek él itt, akik rendszeresen járják az erdőt, kirándulnak, gombász­nak. őket kellene megnyer­nünk. — Milyen terveitek vannak ezzel a hirtelen-váratlanul öletekbe pottyant házzal? — ötletünk rengeteg van! Vegyük például az erdélyi kopót, ez a faj régen a köz­nemesség falkakutyája volt, ma a szakemberek élő mu­zeális értéknek tekintik, mert kipusztulás előtt áll, 3—400 darab lehet belőlük az or­szágban. Ha itt a völgyben kitenyésztenénk és összeállí­tanánk egy saját nemzeti falkát, nagy vaddisznóvadá­szatokon lehetne használni őket, bemutatókat is tarthat­nánk veiül vadászati világ- kiállításokon. Ez behozná a költségeket, sőt még hasznot is hajtana! Vagy színesebbé válna a völgy, ha a jelenlegi gyér b irkaállomány helyett rackajuhokat tenyésztenének. Gödöllőn most számolják fel a Mafilm-telepet, onnan átve­hetnénk néhány állatot egy vadasparkhoz. Ott él még a Lutra-filmben szerepelt két vidra, két dámszarvas, vad­disznók, rókák... A Magyar Madártani Egyesület úgyis ide ígérte jövőre az ország legna­gyobb madarásztáborát, leg­alább lenne nekik mit mu­tatnunk ! Építőtábort terveznek Vezér Annától, a gimná­ziumi környezetvédő szakkör vezető tanárától megtudom: mindegyik ötlet Zolitól szár­mazik. aki már középiskolás korában is szívén viselte a környék sorsát. A Mária-völ- gyi ház oktatóbázisként is szolgál majd. A KISZ^KB 70 ezer forintja csak kezdőtőke, hiszen egy teleobjektíves fényképezőgép 30—40 ezerbe kerül, de segít a honvédség és a tanács is. További támo­gatást kérnek az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivataltól is. a kutató­ház programját velük közö­sen alakítják majd ki. Az OKTH szakemberei már jár­tak is a helyszínen, körülnéz­tek, s mert tetszett nekik az elképzelés, félretették rá a pénzt. A KISZ 1988 nyarától környezetvédelmi építőtáboro­kat. szeretne ide szervezni, ezeknek a programja o Gal- ga-völgy megmentése lenne. — Az országban a legna­gyobb pusztuló vidék a Galga völgye'— panaszkodik Bratek Zoltán. — Emlékszem, gye­rekkoromban öreg bácsik hor­gásztak egész nap a Galgá- ban. Most szabályozták, bo­káig ér. Három kilométeres szakaszon egy szál fűzfa ár-, válkodik, a parti bokrokat ki­irtották. Rengeteget ártott az M3-as sztráda építkezése. Megbontotta az egész kör­nyék nyugalmát. De a folyó­vizek csodálatos tulajdonsá­ga, hogy az utolsó percig ki­tartanak, hiába engedik be­léjük a szennyvizet, kitisztít­ják magukat. Itt is élnek még mindig védett csíkok, több­fajta is. Előfordul a homoki vipera. Kínlódunk, hogy a gólyákat megmentsük, de a folyóparti területeket, ame­lyek nekik az életteret jelen­tik, kibérelik a fóliások. Gyö­nyörű a fogoly állomány, egyedül itt maradt meg a környéken, itt telelnek a vad­kacsák, sőt néha gémeket és barna réti héját is látni erre. Valamit meg lehetne őrizni abból, ami másutt már eltűnt! Elpusztult a juharos A környék hatalmas erdő­ségeiben valamikor Mátyás király vadászott. Ma erdész­szakvélemények szerint a Galga völgye az ország leg­jobban pusztuló erdőterülete, minden harmadik fa haldok­lik, a juharos eltűnt. Zoltán pesszimista — de hát lehet-e ma optimista egy biológus? — A legvalószínűbb, hogy itt pár éven belül nem marad semmi. A nagyvárosoktól 30—40 kilométerre kialakul egy leszálló légáramlat, és mi pont ebbe a sávba esünk be­le. A pesti ünnepségeken fel­engedett léggömbök mind nálunk érnek földét, és a fő­város minden környezetpusz­tító hatása is itt érvényesül. Évek óta figyelem a terüle­tet. a savas eső lassan tönk­reteszi Néhány éve még több száz orchidea, virágzott a fák között. Tavaly egy tő nyílt ki. — Zoli mint biológus, sze­reti és félti ezt a vidéket — veszi át a szót Vezér Anna. — De mivel napjainkban az ipari termelés veszélyezteti a bioszférát, megóvásáért is a mérnökök és a közgazdászok tehetik a legtöbbet. Az lesz az igazi nagy nyereség, ha ők találkoznak már gyerek­korukban a környezetvédelmi munkával. Mörk Leonóra Zsebbe vágó kérdések a Ganz Árammérőgyárban A híresztelés és a valóság ? A rossz hír gyors szárnyakon jár, s minél több emberhez jul ^ el, annál testesebbé és színgazclagabbá válik. Ezt legutóbb a í gödöllői Ganz Árammérőgyárról szóló mendemondákkal kap- y csolatban tapasztaltuk. Először úgy hangzott a fáma a Galga y mentén, hogy a korábban magas hatékonysággal működő vál- y lalat alaphiányossá vált; aztán a jólértesültek tudni vélték, ^ hogy teljes csődbe jutott; végül, akik a helyzet legjobb ismé­ig rőinek tüntették fel magukat, azok egészen bizalmasan azt y közölték, hogy már el is kelt, egy észak-európai tröszt vásá- rolta meg a magyar államtól. Ma már kevés A Ganz Árammérőgyár dol­gozói és vezetői talán kacag­tak volna ezeken a fantázia­szülte csacskaságokon, ha a tények — a vállalati mérleg adatai — aggodalomra nem adnak okot. Csakhogy, bár a kajánkodók vagy szánakozók híreszteléseinek még a legsze­lídebb változata sem igaz — nem vált alaphiányossá az Árammérőgyár —, az viszont cáfolhatatlan, hogy gazdálko­dási eredményei messze el­maradnak a tervezettől, s emiatt olyan kényszerintézke­dés-sorozat válik szükségessé, amely sokkoló hatással volt a vezetők és a dolgozók egyes rétegeire. Ha a vállalat vezetői a régi módon gondolkodnának, ma még talán a szőnyeg alá sö­pörhetnék a problémákat. Az egykori, de nyomokban még ma is fel-felbukkanó bázis­szemlélettel még tán dicse­kedhetnének is, hiszen az elő­ző évhez viszonyítva szinte minden fontos gazdasági mu­tatóban növekedést könyvel­hettek el. Növelték — csök-l kenő létszámmal is — az ár­bevételt 12. a tőkés exportot 23, a hozzáadott értéket 14, a termelékenységet 15, a mérleg szerinti nyereséget 34 száza­lékkal. A baj csak az, hogy az eredményjavításnak ez a mér­téke a vállalat múlt évi ter­vének előirányzataihoz ké­pest nagyon kevés, A mérleg szerinti nyereség például 17 százalékkal, vagyis 21 mil­lió forinttal kevesebb, mint amennyire szükség lett volna a vállalatra nehezedő terhek viseléséhez. Az okok elemzése A hét elején aktívaülést tar­tottak a gödöllői vállalatnál, s Szabó István vezérigazgató drámai csendben, feszült ér­deklődés közepette elemezte a tervtől való jelentős elmara­dás okait, valamint a szüksé­gessé váló intézkedéseket. Az elemzésből kiderült, hogy ta­valy nagy veszteségek érték a Ganz Árammérőgyárat. A tőkés piacokon a nyomott árak miatt összesen csaknem 14 milliós kiesést okozott. Csak januárban vált teljes egészében ismertté a vállalat vezetői számára, hogy tavaly túlságosan drágán termelt a Ganz Árammérőgyár. Az im­port és hazai nyersanyagok, alkatrészek elkésett beérkezé­se. de a belső munkaszervezés hibái miatt is hatalmas és na- gyon-nagyon költséges hajrá bontakozott ki a vállalatnál az utolsó negyedévben Ezekben a hónapokban készült el a termékek éves mennyiségének negyven százaléka. A rendkí­vüli erőfeszítések, a kapkodá­sok sok milliós veszteség for­rásaivá váltak. Az ütemesség hiánya miatt fizetett büntető­kamatok önmagukban is hat­millióval apasztották a vál­lalat képzeletbeli pénztárcá­ját. Harmincmilliós költségmeg­takarítást terveztek az elmúlt évre, ám ebből sem lett sem­mi. Ami eredmény az egyik részterületen mutatkozott, az a másikon odaveszett az .utol­só fillérig. A központi elvonások is szívták a vállalat eredmé­nyeit: csak a szocialista ex­port után fizetett adó .25 mil­lióval nagyobb terhet - jelen­tett a korábbi évhez képest. Csak pótlékért? Mint látható, a sikertelenség okai sokrétűek. A vállalat vezetői az okok közül most azokra fordítják a figyelmü­ket, amelyek a gyárkerítésen belül .befolyásolhatók. S hogy egyedül ez a szemlélet- mód a célravezető, azt nyil­vánvalóvá teszi az a körül­mény, hogy a Ganz Árammé­rőgyár közterhei az idén to­vább növekednek. Az úgyne­vezett rubeladó további tíz­milliós elvonást jelent ebben az évben. Ugyanakkora mér­tékű — többletadóval em terhelt — béremeléshez a hoz­záadott értéket az eddigieknek a duplájára kellene növelni. Mindez, az egyéb növekvő ki­adásokkal együtt, otia vezet, hogy idén a most elkönyvelt 103 milliós nyereség helyett 130 milliót kellene elérni ah­hoz, hogy a vállalatnál dolgo­zók átlagjövedelme ne csök­kenjen. Azt talán mondani sem kell, hogy a kialakult helyzetben az első félév végéig vállalati

Next

/
Thumbnails
Contents