Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
MAGAZIN Bezzeg, a szeneslegény tudhat ja... Népművelők - babacipőben! Léggömbök és savas esők Kutatóház a király erdeiben Miközben mind többet beszélünk művelődésügyünk gondjairól, gyakran úgy teszünk, mintha nem tudnánk a népművelők azon személyi, munkaügyi problémáiról,, amelyek igencsak hátráltatják tevékenységüket és amelyeknek a megszüntetése nem is pénzkérdés. A szép emlékű hetvenes években ismertem jó néhány hivatásos népművelőt. Olyanokat, akik nem csupán kiváló- reklámszakemberek, szónokok és műértők, fűtők, mulattatok és kidobólegények voltak cgyszemélyben, hanem még ahhoz is értettek, hogyan kell beadni falujuk tanácselnökének egy-cgy ötletet úgy, mintha az az elöljárónak jutott volna eszébe (ellenkező esetben semmi remény nem volt a megvalósításra). Mára mintha megfogyatkozott volna a sokoldalú telietségü közművelődési dolgozók száma, pedig éppen manapság lenne rájuk a legnagyobb szükség. A napokban össze akartam számolni, egykori ismerőseim közül kik maradtak a pályán, s kiderült, hogy mindössze egy... Vajon miért válnak meg ilyen sokan e hivatástól? Lóti-fúti először... i A szeneslegény pontosan tudja, hogy honnan, hová, hogyan, mit és mennyiért kell elszállítania. A népművelő sokszor azt sem tudja, hol all a feje; mihez nyúljon először, hogy rendben menjenek a dolgok. Munkaköri leírása többnyire így kezdődik: munkaköréhez tartozik átfogó módon minden ... Vannak Ugyan hosszú-, közép- és egészen rövidlejáratú tervek a birtokában, amelyek a felsőbb szervek iránymutatásait tartalmazzák, ám ezek az elméleti szinten megfogalmazott anyagok többnyire megfoghatatla- nok és kevés közük van az itt és most valóságához. (Volt a kezemben olyan községi irár nyitó testület által elkészített, a falu művelődésügyére vonatkozó tervezet, amelyet többször átolvastam, hátha találok benne egyetlep konkrét, érthető gondolatot, de nem volt szerencsém.) Ugyanakkor tény, hogy o népművelő mindennapjainak túlnyomó részét olyan elfoglaltságok töltik ki, amelyek semmiképpen nem tartoznak a munkaköréhez. Példának okáért hetente megmozgat né- hányszáz széket és asztalt. Ci- pekedik emeletről emeletre, aszerint, hogy melyik teremben milyen program lesz. Nem egyszer előfordul, hogy a takarítás és a fűtés feladata is rá hárul, hiszen .a műsorok időpontjai és a számuk nem teszik' lehetővé az említett munkatársaik ésszerű beosztását. (Ha vannak egyáltalán ilyen kollégák — úgy értem: ha vannak ilyen státusai a háznak). Még nehezebb a helyzetük, mióta intézményeik önfenntartásra kényszerülnek, hiszen ehhez menedzservé- nárá és nem kevés gazdasági ismeretre van szükség. A mai közművelődési dolgozók tehát nem csupán segédmunkások, akik székeket, fogasokat hur- colásznak és udvart betonoznak, hanem bevételeket is számolnák és szaladnak a postára, OTP-be, leadnak és felvesznek. kivesznek és iktatnak, üzletelnek és alkusznak koncertekre, terembérekre és minden egyébre, ami pénzt hozhat a házhoz. Mielőtt bárki azt hinné, hogy mindez- gyerekjáték, gondolja meg, hogy olykor több program is van hetente, amelyeknek a jegyéit el kell adni, éspedig éppen akkor, amikor az érdeklődő becsönget az intézménybe. Aztán itt vannak a plakátok, amelyeket ki kell ragasztani a szomszédos községekben is. Ha esik, ha fúj. Lehetőleg észrevétlenül kell tennie ezt. mert ha a Magyar Hirdető felfigyel a tevékenységére, fel is jelentheti! (Ha pedig ezt a céget bízza meg a reklámanyagok kiragaszt.á- sával, akkor azt a csekély hasznot is kidobja az ablakon, amit keresett a műsoron.) Lóti-fúti másodszor... Van olyan vélemény, amely szerint még soha nem ártottak annyit a népművelőknek, mint az elmúlt években, holAt egyfolytában segíteni akartak nekik. Az egyik legvitatottabb intézkedés az anyagi önállóság megszüntetése, a gazdasági ellátó szervezetek életrehívása. Éppen akkor fosztották meg a közművelődés dolgozóit a függetlenség eleve ösztönző állapotától, amikor a saját zsebből való gazdálkodás előnyeit és hátrányait kellett tanulniuk. Az pedig köztudott szakmai berkekben, hogy az intézmények nem minden esetben kapjak vissza az általuk megtermelt pénzt. Mindemellett tiszteletdíjas gazdasági vezetőt sem alkalmazhattak ezután, annak ellenére, hogy feladatai nem szűntek mega mai napig! Azóta a népművelő szalad a kilométerre levő gazdasági szervezethez bélyegért, borítékért, jegyekért, pénzért, viszi a bevételt, csinálja az elszámolást és hasonlókat. Akinek a papírokat átadja, az is a korábbi tiszteletdíjas feladatait látja el; a-mft azelőtt egy dolgozó elvégzett négyórás munkával, azt most hárman csinálják. Nincs mit tenni! Ahol két művészeti vezetői státus van, ott kettőt alkalmaznak akkor is, ha egy is sok, ugyanakkor nem vesznek, nem vehetnek fel ügyintézőt, kisegítőt, merthogy olyan státus nincs. Az ésszerűtlen, a helyi adottságokat figyelmen kívül hagyó centralizációs törekvések elképesztő baklövésekhez vezetnek. Ezért is terheld a népművelőket sokkal több munka; tevékenységük jellege megváltozott. de az intézmények státusellátása változtathatatlan (?) Végső következményként a népművelő olykor huszonnégy órát kénytelen eltölteni az intézményben. Például akkor, amikor egy bál előtti reggelen be kell mennie a munkahelyére, hogy berendezze a termeket és elvégezze az összes teendőt, ami az éjszakai programmal kapcsolatos (hadd ne soroljam ezeket). Amikor pedig már elfáradt, át kell változnia mosolygó ajtónállóvá, és ki is kell tartania másnap reggelig, Hajnalban kezdődik a legizgalmasabb szakmai feladat: a duhajokat és az álomba zuhant részegeket egyaránt, mesteri hozzáértéssel kell tujdni rábeszélnie a hazatérésre. Ha kétnapos az ünnep — például búcsúkor —, akkor alszik néhány órát az egyik klubszoba szőnyegén és kezdődhet az egész elölről. Sokan azt tartják, hogy az említett feladatok nagy része alkalmi kisegítőkkel is elvégeztethető. Csakhogy az utóbbi időben egyre nehezebb olyan kisegítőket találni, akik reggeltől másnap reggelig talpon vannak azért a pénzért, amit egy művelődési ház fel tud ajánlani. Azt se feledjük, hogy ma már egy terem berendezése is némi hozzáértést igényel, hiszen túl vagyunk a bátyus bálok korszakán, amikor elég volt körberakni a székeiket a nagyterem falai mellett, hogy a nagymamák mindent lássanak. Ma már a vendég is érzi, ha valami nincs rendben. Pirosán izzik az éjszakai égbolton naprendszerünk ne- ^ gyedik bolygója, ezért is kapta a harcias Mars hadis- ^ ten nevét. A vörös bolygó szomszédja a Föld, messziről ^ kékesen világít, mivel felszínét nagyreszt víz borítja. ^ Napjaink egyik legfontosabb kérdése, hogyan őrizzük meg a kék bolygó tiszta fényét, hogyan akadályozzuk jí meg, hogy a kíméletlen környezetszennyezés feketére változtassa kobaltszínét. és legközelebb máshová megé szórakozni — mert máshová is mehet! Lóti-futi harmadszor Egy alkalommal az egyik község elöljárója felment a népművelőért a művelődési ház második emeletére és megkérte, jöjjön le vele az utcára. Ott pedig felszólította, hogy vegye kézbe az odakészített virágcserepeket és vigye fel a második emeletre (ahová egyébiránt fel is kísérte a cipekedő népművelői) Nem egy művelődési ház igazgatója tudja, hogy többnyire csak akkor keresik meg őket a falu vezetői, amikor április 4., május 1., augusztus 20., november 7. közeledik. A népművelő ilyen alkalmakkor kiviheti a hangfalakat a focipályára. felteheti a Himnuszt a lemezjátszóra és szégyenkezhet, hogy' serceg a lemez, vonít a kimustrált gépezet, recseg a mikrofon. A partnerség, persze, nem csupán a fentiekből áll. Előfordul, hogy a község vezetői konkrét műsorokat rendelnek meg a népművelőtől, amelyeket azután természetesen a művelődési ház költségvetéséből kell kifizetni. Megvallom, amíg hasonló intézményben dolgoztam, nagyon nem szerettem a nőnapokat, mert akkor kellett megszervezni olyan hat-nyolcezer forintos programokat, amelyek megrendezésére köteleztek. Az pedig senkit sem érdekelt, hogy menynyi munkába telt, mire ennyi pénzt összespóroltunk. Hallottam olyan esetről is. amikor majdnem húszezret kellett kifizetnie egy művelődési háznak. A műsort a tanácselnök rendelte meg. Azért döntött éppen annak a programnak a megszervezése mellett, mert színészismerőse abban a stábban játszott. Az ilyen és ehhez hasonló képtelenségek kivált a kistelepülések művelődésügyét határozzák meg. Amikor pedig arról panaszkodunk, hogy státus is van. lakást is adnának, mégsem jelentkezik végzett népművelő a hirdetésre, gondoljunk az itt felsoroltakra is. Tudom, hogy nem sok helyen dolgoznak (?) hatalmaskodó, a közvagyonnal felelőtlenül bánó vezetők, de ahol funkcionálnak. ott súlyos hátráltatói a népművelők munkájának — művelődésügyünknek. Szilas Zoltán Orchideák a tölgyesben Nem véletlen, hogy a KISZ KB támogatását elnyert pályázatok között több környezetvédelmi témájú is van. így kapott 70 ezer forintot •természetvédelmi kutatóbázis kialakítására az aszódi lakó- területi KISZ-alapszervezet is. Jövendő épületük a község melletti Mária-völgyben áll, idáig a nemrégiben megszüntetett lőtér gondnokának lakása volt.' Kutatóházkénti hasznosításának ötlete Bratek Zoltántól származik, ö az egy éve megalakult környezetvédelmi KlSZ-alapszerve- zet titkára, egyébként az J3LTE természettudományi karának elsőéves biológia szakos hallgatója. — Csodálatos természeti környezet az — lelkesedik a jövendő biológus. — A domboldali tölgyerdőben négyféle orchidea és tizennyolcféle védett növény nő. Megérdemelné, hogy természetvédelmi területté nyilvánítsák! A madárvilág is különleges, a homokbányákban például gyurgyalagok fészkelnek. Egyszer nekifogtam kiszámolni: az itteni növények eszmei értéke összesen körülbelül egymil- liárd forint, és az állatoké is jó -egynéhány millió. A pal- gamácsai szarvasok elkülönült génállományt őriznek, van dámos- és m.uílonosker- tünk, a hatalmas összefüggő erdőkben pedig olyan ritka állatfajok , élnek, mint a nyuszi. A természetvédelmi alapszervezet az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium környezetvédő szakkörével közösen dolgozik. Tavaly többek között cserkészösvényeket vágtak, ősszel etetőket állítottak fel, most tavaszai odúkat helyeznek ki. Huszonöt taggal indultak, de mostanra már kevesebben vanpak. — Körülbelül tíz az igazán aktív tagunk, és ez nagyon kevés — tűnődik Zoltán. — De sok olyan gyerek él itt, akik rendszeresen járják az erdőt, kirándulnak, gombásznak. őket kellene megnyernünk. — Milyen terveitek vannak ezzel a hirtelen-váratlanul öletekbe pottyant házzal? — ötletünk rengeteg van! Vegyük például az erdélyi kopót, ez a faj régen a köznemesség falkakutyája volt, ma a szakemberek élő muzeális értéknek tekintik, mert kipusztulás előtt áll, 3—400 darab lehet belőlük az országban. Ha itt a völgyben kitenyésztenénk és összeállítanánk egy saját nemzeti falkát, nagy vaddisznóvadászatokon lehetne használni őket, bemutatókat is tarthatnánk veiül vadászati világ- kiállításokon. Ez behozná a költségeket, sőt még hasznot is hajtana! Vagy színesebbé válna a völgy, ha a jelenlegi gyér b irkaállomány helyett rackajuhokat tenyésztenének. Gödöllőn most számolják fel a Mafilm-telepet, onnan átvehetnénk néhány állatot egy vadasparkhoz. Ott él még a Lutra-filmben szerepelt két vidra, két dámszarvas, vaddisznók, rókák... A Magyar Madártani Egyesület úgyis ide ígérte jövőre az ország legnagyobb madarásztáborát, legalább lenne nekik mit mutatnunk ! Építőtábort terveznek Vezér Annától, a gimnáziumi környezetvédő szakkör vezető tanárától megtudom: mindegyik ötlet Zolitól származik. aki már középiskolás korában is szívén viselte a környék sorsát. A Mária-völ- gyi ház oktatóbázisként is szolgál majd. A KISZ^KB 70 ezer forintja csak kezdőtőke, hiszen egy teleobjektíves fényképezőgép 30—40 ezerbe kerül, de segít a honvédség és a tanács is. További támogatást kérnek az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivataltól is. a kutatóház programját velük közösen alakítják majd ki. Az OKTH szakemberei már jártak is a helyszínen, körülnéztek, s mert tetszett nekik az elképzelés, félretették rá a pénzt. A KISZ 1988 nyarától környezetvédelmi építőtáborokat. szeretne ide szervezni, ezeknek a programja o Gal- ga-völgy megmentése lenne. — Az országban a legnagyobb pusztuló vidék a Galga völgye'— panaszkodik Bratek Zoltán. — Emlékszem, gyerekkoromban öreg bácsik horgásztak egész nap a Galgá- ban. Most szabályozták, bokáig ér. Három kilométeres szakaszon egy szál fűzfa ár-, válkodik, a parti bokrokat kiirtották. Rengeteget ártott az M3-as sztráda építkezése. Megbontotta az egész környék nyugalmát. De a folyóvizek csodálatos tulajdonsága, hogy az utolsó percig kitartanak, hiába engedik beléjük a szennyvizet, kitisztítják magukat. Itt is élnek még mindig védett csíkok, többfajta is. Előfordul a homoki vipera. Kínlódunk, hogy a gólyákat megmentsük, de a folyóparti területeket, amelyek nekik az életteret jelentik, kibérelik a fóliások. Gyönyörű a fogoly állomány, egyedül itt maradt meg a környéken, itt telelnek a vadkacsák, sőt néha gémeket és barna réti héját is látni erre. Valamit meg lehetne őrizni abból, ami másutt már eltűnt! Elpusztult a juharos A környék hatalmas erdőségeiben valamikor Mátyás király vadászott. Ma erdészszakvélemények szerint a Galga völgye az ország legjobban pusztuló erdőterülete, minden harmadik fa haldoklik, a juharos eltűnt. Zoltán pesszimista — de hát lehet-e ma optimista egy biológus? — A legvalószínűbb, hogy itt pár éven belül nem marad semmi. A nagyvárosoktól 30—40 kilométerre kialakul egy leszálló légáramlat, és mi pont ebbe a sávba esünk bele. A pesti ünnepségeken felengedett léggömbök mind nálunk érnek földét, és a főváros minden környezetpusztító hatása is itt érvényesül. Évek óta figyelem a területet. a savas eső lassan tönkreteszi Néhány éve még több száz orchidea, virágzott a fák között. Tavaly egy tő nyílt ki. — Zoli mint biológus, szereti és félti ezt a vidéket — veszi át a szót Vezér Anna. — De mivel napjainkban az ipari termelés veszélyezteti a bioszférát, megóvásáért is a mérnökök és a közgazdászok tehetik a legtöbbet. Az lesz az igazi nagy nyereség, ha ők találkoznak már gyerekkorukban a környezetvédelmi munkával. Mörk Leonóra Zsebbe vágó kérdések a Ganz Árammérőgyárban A híresztelés és a valóság ? A rossz hír gyors szárnyakon jár, s minél több emberhez jul ^ el, annál testesebbé és színgazclagabbá válik. Ezt legutóbb a í gödöllői Ganz Árammérőgyárról szóló mendemondákkal kap- y csolatban tapasztaltuk. Először úgy hangzott a fáma a Galga y mentén, hogy a korábban magas hatékonysággal működő vál- y lalat alaphiányossá vált; aztán a jólértesültek tudni vélték, ^ hogy teljes csődbe jutott; végül, akik a helyzet legjobb isméig rőinek tüntették fel magukat, azok egészen bizalmasan azt y közölték, hogy már el is kelt, egy észak-európai tröszt vásá- rolta meg a magyar államtól. Ma már kevés A Ganz Árammérőgyár dolgozói és vezetői talán kacagtak volna ezeken a fantáziaszülte csacskaságokon, ha a tények — a vállalati mérleg adatai — aggodalomra nem adnak okot. Csakhogy, bár a kajánkodók vagy szánakozók híreszteléseinek még a legszelídebb változata sem igaz — nem vált alaphiányossá az Árammérőgyár —, az viszont cáfolhatatlan, hogy gazdálkodási eredményei messze elmaradnak a tervezettől, s emiatt olyan kényszerintézkedés-sorozat válik szükségessé, amely sokkoló hatással volt a vezetők és a dolgozók egyes rétegeire. Ha a vállalat vezetői a régi módon gondolkodnának, ma még talán a szőnyeg alá söpörhetnék a problémákat. Az egykori, de nyomokban még ma is fel-felbukkanó bázisszemlélettel még tán dicsekedhetnének is, hiszen az előző évhez viszonyítva szinte minden fontos gazdasági mutatóban növekedést könyvelhettek el. Növelték — csök-l kenő létszámmal is — az árbevételt 12. a tőkés exportot 23, a hozzáadott értéket 14, a termelékenységet 15, a mérleg szerinti nyereséget 34 százalékkal. A baj csak az, hogy az eredményjavításnak ez a mértéke a vállalat múlt évi tervének előirányzataihoz képest nagyon kevés, A mérleg szerinti nyereség például 17 százalékkal, vagyis 21 millió forinttal kevesebb, mint amennyire szükség lett volna a vállalatra nehezedő terhek viseléséhez. Az okok elemzése A hét elején aktívaülést tartottak a gödöllői vállalatnál, s Szabó István vezérigazgató drámai csendben, feszült érdeklődés közepette elemezte a tervtől való jelentős elmaradás okait, valamint a szükségessé váló intézkedéseket. Az elemzésből kiderült, hogy tavaly nagy veszteségek érték a Ganz Árammérőgyárat. A tőkés piacokon a nyomott árak miatt összesen csaknem 14 milliós kiesést okozott. Csak januárban vált teljes egészében ismertté a vállalat vezetői számára, hogy tavaly túlságosan drágán termelt a Ganz Árammérőgyár. Az import és hazai nyersanyagok, alkatrészek elkésett beérkezése. de a belső munkaszervezés hibái miatt is hatalmas és na- gyon-nagyon költséges hajrá bontakozott ki a vállalatnál az utolsó negyedévben Ezekben a hónapokban készült el a termékek éves mennyiségének negyven százaléka. A rendkívüli erőfeszítések, a kapkodások sok milliós veszteség forrásaivá váltak. Az ütemesség hiánya miatt fizetett büntetőkamatok önmagukban is hatmillióval apasztották a vállalat képzeletbeli pénztárcáját. Harmincmilliós költségmegtakarítást terveztek az elmúlt évre, ám ebből sem lett semmi. Ami eredmény az egyik részterületen mutatkozott, az a másikon odaveszett az .utolsó fillérig. A központi elvonások is szívták a vállalat eredményeit: csak a szocialista export után fizetett adó .25 millióval nagyobb terhet - jelentett a korábbi évhez képest. Csak pótlékért? Mint látható, a sikertelenség okai sokrétűek. A vállalat vezetői az okok közül most azokra fordítják a figyelmüket, amelyek a gyárkerítésen belül .befolyásolhatók. S hogy egyedül ez a szemlélet- mód a célravezető, azt nyilvánvalóvá teszi az a körülmény, hogy a Ganz Árammérőgyár közterhei az idén tovább növekednek. Az úgynevezett rubeladó további tízmilliós elvonást jelent ebben az évben. Ugyanakkora mértékű — többletadóval em terhelt — béremeléshez a hozzáadott értéket az eddigieknek a duplájára kellene növelni. Mindez, az egyéb növekvő kiadásokkal együtt, otia vezet, hogy idén a most elkönyvelt 103 milliós nyereség helyett 130 milliót kellene elérni ahhoz, hogy a vállalatnál dolgozók átlagjövedelme ne csökkenjen. Azt talán mondani sem kell, hogy a kialakult helyzetben az első félév végéig vállalati