Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-23 / 45. szám
Az illetékes válaszolt: Csak tartósítottat Váciak a Parlamentben A családi események és a társadalom A lapok hírt adtak arról,1 hogy a Parlamentben zajlott le minap a családi eseményeket rendezők országos konferenciája. Részt vettek ezen a politikai, az állami és a társadalmi szervek képviselői, valamint a családi eseményeket rendező tanácsi szervek és intézmények dolgozói. Vácról ott volt dr. Számos- völgyi Alfréd, a városi tanács hatósági osztályának vezetője, s a helyi Családi intézet több munkatársa. A konferenciát megelőző napon azokat köszöntötték, akik kezdettől — immár tizenötödik éve — segítik munkájukkal ezt a jelentős társadalmi feladatot. Ugyanott kitüntetéseket adtak át. f A váci KISZ-kórus a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta. Ugyanezt az elismerést vette át Jakus Jánosné váci szervezési és módszertani főelőadó, aki másfél évtizede segíti e fontos feladatok megvalósítását. István Kálmánná, a váci Családi Intézet igazgatója Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. A Parlamentben a váciak is ott ültek az országos tanácskozáson. A vidéki intézetek vezetői nevében István Kálmánná számolt be tapasztalatairól, a helyi eredményekről és gondokról. P. R. A közelmúltban Vácott tartott mezőgazdasági táj értekezleten kapott információ alapján arról írtunk, hogy a sződi Virágzó Termelőszövetkezet a jövőben csak saját tagsága számára termeszt zöldséget. Az írásban szó esett a Füszértről is. Illés Béla, a Duna Élelmiszer- és Vegyiáru-kereskedel- mi Vállalat váci fiókjának igazgatója az alábbi levélben reagált írásunkra: „Tájékoztatom, hogy a Duna Füszért váci fiókja élelmiszerből csak tartósított árukat forgalmaz. A Váci Hírlapban 1987. február 17-én megjelent »Zöldség csak saját célra« című cikkben feltehetően tévedésből említették a Füszért- et, mint ezen termékek forgalmazóját.” Klubélet Nagybörzsönyben A maguk örömére és hasznára Dolgoznak, művelődnek, szórakoznak ^ A 13. század második felében, a tatárdúlás után IV. í Béla királyunk iparos és bányászfoglalkozású bajor te- í lepeseket hozott a festői Börzsöny lankáira. Utódaik ma j is itt élnek, Nagybörzsönyben. $ Először az ötvenes évek derekán jártam itt, mint Vác ^ környéki sajtótudósító a lap megyei vezérkarával: Gáli j! Sándorral, a Pest Megyei Hírlap akkori főszerkesztő- £ helyettesével. Csollány Ferenccel, a Hírlapkiadó Válla- lat igazgatójával és a fotós Gábor Viktorral. A megyei í hírlapterjesztési verseny győztesének, Nagybörzsönynek f egy televíziót hoztunk ajándékba, jutalmul. Nagy újság % volt akkor még a televízió: a kis kultúrteremben ott * szorongott a község apraja-nagyja. Azután, az utóbbi három évben, mint TIT-előadó, rendszeresen jártam ide. Legutóbb február 12-én tizenhatodik alkalommal tartottam előadást, világjáró-sorozatom 18. országát bemutatva. Ennyi előadást egy klubban sem tartottam még. Van miről mesélni Azonban nem magamról, hanem a nyugdíjasklubról, Peták Pálnéról, lelkes szervező-vezetőjükről szeretnék beszámolni. Ahogy a fáradhatatlan Aliz sorolja az eseményeket, önkéntelenül egy régi mozgalmi dal jut az eszembe: „Van nekünk mit elmesélni ...” 1984. december 23-án alakult a klub, először 17 taggal, heti összejöveteleket tervezve. Hogy a végét is írjam: a mai napig hetenként jönnek össze és 60 tagjuk közül 50—55 mindig jelen van. A puszta közösségi együtt- lét gondolatán túl időről időre alakultak állandó programjaik. Tóth Gusztávné a dalköri foglalkozások élére állt: magyar népdalokat tanultak és mellette felelevenítették ősi német dalaikat is. Első pártfogójuk a vámos- mikolai határőrség volt: járművel segítették programjaikat. Budapesti színházak látogatásához a Pest Megyei Kiegészítő Parancsnokság adott buszt. Ez annyi, mintha 10 ezer forintot adtak volna ... Dr Tóth Gusztáv, orvosuk, egészségüavi előadás-sorozatba kezdett. Ebbe a folyamatba kapcsolódott dr. Gvurkovits Ferenc váci nőgyógyász főorvos, majd az Életet az éveknek további előadásai során dr. Kollár Lajos, a Szőuvi Tibor Kórház igazgató főorvosa és gárdája Rendszeresítették a klubtagok családi eseményeinek megünneplését, a 30. 40 és 50 éves házassági évfordulók, a 70 és 80 éves születésnapok megünneplését. A klub keretén belül a mozgalmi ünnepeket, a nőnapot éppen úgy megünneplik, mint az anyák napját. Évente legalább kétszer rendeznek vigalma t: először 1984. február 9-én rendeztek farsangi vacsorát és báli vigasságot és 1985. január 3-án — egy kis csúszással — évzáró összejövetelt. Ezeket azóta is évente megrendezik, nem kis sikerrel. Kirándulások Megalakulásuktól kirándulnak. Elsőnek még a környékbeli „Kneg”-ek helyeire mentek, azután megindultak Budapestre a Parlamentbe (színházlátogatással egybekötve), Harkányba, Zsóriba, előszeretettel oda, ahol fürdőzni is lehet. 1985-ben bécsi kiránduláson vettek részt, 1986-ban Szlovákiába látogattak, ahol a látnivalókat a nyugdíjasoknak kedvezőbb, olcsóbb karácsony előtti bevásárlással kötötték össze — hiszen nem titok ez!?... Rendszeressé tették a TIT világjárók és egyéb előadásokat, nemcsak én fordultam meg ilyen sokat klubjukban. Évente eljön közéjük tanácselnökük beszámolót és megbeszélést tartani. Szoros kapcsolatban vannak az iskolával, az iskolások lépnek fel rendezvényeiken, ők szülő-gyerek (sőt: unoka) kapcsolatról hallgatnak előadásokat. Részt vesznek községük szépítésében, az új orvosi rendelő előtt parkot építettek. Elültettek 700 fát, ezért 5 ezer forintot kaptak a klub javára. 1985-ben Veresegyházra utaztak a megyei nyugdíjasnapra, amit ugyan elmosott az eső, de ők jól érezték magukat, mint mindig, mindenütt, amikor együtt vannak. 1985-ben kezdték kereső tevékenységüket: főképp kirándulásaik költségének fedezetére elmentek a téeszbe almafát kezelni, majd almát szedni és átlagban a 200 forintot megkeresték naponta Ezt ismételték tavaly is: kezdték a barackszedéssel, almával folytatták és volt olyan nap, amikor 36-an 82 konténerrel szedtek, sőt, rálicitálva, harmincán százzal, ami szép munka és szép pénz is! Vendégek Tavaly júliusban a televízió Életet az éveknek műsora kereste fel őket és készített felvételt. Eredményes munkájuk jutalmául 30 ezer forint értékű könyvtárat kaptak és a nyugdíjasok örömmel forgatják, olvassák a szép könyveket. A könyvbarátok körbe ötven nyugdíjas lépett be rögtön és már 20 kívülállót is beszerveztek. A tél folyamán előadásra vendégük volt dr. Bálint György, „Bálint gazda”, és dr. Szabó László, a Kékfényből. Ezeken az előadásokon 120-as tömeg szorongott a teremben. Ugyancsak vendégük volt a bolíviai népi együttes és elkísérte őket Nagybörzsönybe a nagykövet is. Parázslik a klubélet ebben az ezer lelket éppen csak meghaladó községben. Köszönhető ez Peták Pálné fáradhatatlan szervezésének, meg a 60 klubtag aktivitásának. Sajnálattal fejeztem be utolsó 16. előadásomat, bár az idősek napközije is vár ősztől. Ők mindenesetre azzal biztatnak: utazzam el a nyáron még valahová, és azután jöjjek el újra közéjük. Fazekas Mátyás A Váci izzó Szépszámú sportrajongó gyűlt össze a Cemü-székház földszinti tanácskozótermében. A város sportját lelkesen támogatók egy olyan egyesület szervezésébe fogtak, mely ösz- szefogja valamennyi szurkolót, sportszeretőt az Izzó MTE sportegyesület támogatására. A baráti kör alakuló ülésén részt vett Szalai Árpád, az MSZMP Vác Városi Bizottsága titkára, Jakab Béla, a Vác Városi Tanács V. B. művelődési-ifjúsági és sportosztályának helyettes vezetője is. Az egyesületi alapszabály tervezetét dr. Bánfalvy Sándor, a váci Magasépítő Közös Vállalat igazgatója, a szervezőbizottság vezetője ismertette, melyet a megjelentek egyhangúan elfogadtak. Az új egyesület célja a szurkolótábor szervezése a csapat sportszerű biztatása érdekében. A sportszeretők és a sportegyesület közötti kapcsolat, együttműködés szorosabbá tétele. A megalakult egyesület tagsága Saáry Gábort, a váci Magasépítő Közös Vállalat nyugalmazott igazgatóját választotta meg elnökének. A választást követően Kékesi István a szurkolók kérdésére táHetente találkoznak. (A szerző felvétele) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1987. FEBRUÁR 24., KEDD Kórház a város szélén (2.) A jó szándék már nem elég Felvételünk a traumatológia egyik műtőjében készült. A ki- merevííett mozdulatok nem árulkodnak arról a nagyfokú figyelemösszpontosításról, ami a sebészorvosok és az asszisztensek munkáját jellemzi (A szerző felvétele) § A Szőnyi Tibor Városi Íj Kórház tizenhét éves multit ját tekintettük át írásunk ^ első részében. Erre a visz- ^ szaemlékezésre azért volt § szükség, hogy megismer- ^ tessük olvasóinkkal az in- $ tézmény fejlődésének rögös $ útját, hogy megértessük, milyen óriási munka, erő- ^ feszítés áll amügött, ami S ma van a kórházban. E cikkben az intézmény egy speciális feladatára koncentrálunk. Nevezetesen a kórház traumatológiai, azaz baleseti sebészeti osztályának munkakörülményeiről érdeklődtünk, gondolva arra, hogy a nagymarosi vízlépcső építése, a DCM rekonstrukciója megnöveli a traumatológia sajátos feladatainak körét. Pénztclanül Mert mi történik akkor, ha valaki a nagy építkezés vagy a rekonstrukció munkálatai során balesetet szenved? A városi kórház traumatológiai osztálya tudja-e fogadni az újabb sérülteket — hiszen velük tovább nőnek a gyógyító apparátusra nehezedő terhek. — A bős—nagymarosi vízlépcső építése, a DCM rekonstrukciója — utóbbitól kicsit jobban tartok.— valóban megbaráti köre jékoztatást adott az Izzó labdarúgócsapatának téli) felkészüléséről. A baráti kör márciusban veszi birtokába a Vác, Kossuth tér 4. szám alatti klubhelyiséget (volt Spartacus-klub), ahová valamennyi sportszerető, a baráti körbe belépni szándékozó váci polgárt szeretettel várnak. K. T. A szabály- sértésekről A Szobi Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága szerdán délutáni ülésén Szabó György vb-titkár a szabálysértési bizottság működéséről és az adóhátralékok felszámolásáról számol be a testületnek. Falugyűlés Pénteken este 6 órakor az Őrbottyáni Nagyközségi Közös Tanács falugyűlést tart Vácrá- tóton, a községi művelődési házban. növeli feladatainkat — mond-' ja dr Kollár Lajos igazgató. — A Uaumatológiánkon már eljutottunk odáig, hogy van elég szakorvosi státusunk — bár nem mindet sikerült még betölteni —, rendelkezésre áll a kellő személyzet, a műtőtraktus és 108 ágy. Ez így együtt nagyon szépen hangzik — nyilván a nem szakemberek is így gondolják —, és nem hiányzik az orvosok, a személyzet lelkesedése, s az a józan szemlélet, amellyel az elmúlt tizenhét év eredményeit értékeljük. Azonban ki kell mondani, hogy a tizenhét évvel ezelőtti állapotokhoz képest elért fejlődés ellenére sem képes még a traumatológia a saját felvevő körzetét maradéktalanul ellátni. — Ez alatt azt értem, hogy amit eddig megteremtettünk, a kellő szakorvosi létszám, képzett személyzet, műtőtraktus. a 108 ágy, még mindig nem elégséges a tökéletes munkához. Ugyanis e szakma és tudományág rendkívül magas követelményeinek a kielégítéséhez még sok minden hiányzik. így megfelelő konstrukciójú és felszereltségű ágyak, kézi műszerek, sűrített levegő a műtőbe, gázanalizátor, különböző transzplantátu- mok kellenének. S mindez rendkívül sokba kerülne, ha meg tudnánk vásárolni, de egyszerűen nincs ezekre pénzünk. — Amikor a szakmai felső vezetés megkérdezte, hogy mekkora lenne a kórház műszerigénye, 35—45 millió forintra jött ki számításaink után a teljes összeg, amelynek 60—65 százaléka ráadásul devizaigényes forint — sorolta eredményeik mellett gondjaikat is dr. Kollár Lajos. Hét bőrt? — Külső segítséget nem vehetnek igénybe? — vetettük közbe a kérdést.-V Minden külső segítséget megragadtunk eddig is. Vácott és a város vonzáskörzetében nagy megértést mütattak mindig is a vállalatok, üzemek, szövetkezetek. Például az iúj rendelő megépítéséhez 36 millió forinttal járultak hozzá, s néhány évvel ezelőtt 2 és fél millióval a műszerparkunk fejlesztését támogatták. E külső segítők anyagi támogatásával tudtuk megvenni a csuklós autóbuszt a beépített ernyőszűrővel. — Szóval eddig még akárhányszor fordultunk segítségért ezekhez a gazdasági egységekhez, hosszú évek során mindig belenyúltak a pénztárcájukba, éspedig azért, mert magukénak érzik a kórházat. Mert nem mindegy egyetlen munkáltatónak sem, hogy a termelésből betegállomány miatt hány embere, es mennyi időre esik ki. — A traumatológia esetében pedig döntő tontosságú az az idő, ami a balesetet szenvedett személy kórházi elnelyezésé- től az eredményes gyógyítás megkezdéséig eltelik. Ma az a szomorú helyzet, hogy van elég ágyunk, ahová a sérülteket lefektethetjük, de a műszerpark említett hiányosságai miatt megengedhetetlenül hosszú ideig várakoznak a pácienseink a kezelés megkezdésére. — Ezt tudva segítettek mindig is nagyon hatékonyan a váci és a környékbeli vállalatok, szövetkezetek, intézmények. Azonban tovább már nem fejhetök, s kissé ironikusan azt mondhatom, hogy a rókáról nem lehet hét bőrt lehúzni, mi mégis már a nyolcadiknál tartanánk, ha ez lehetséges volna. — így inkább ott tartunk, hogy a vízlépcső építési munkálatai vagy a DCM rekonstrukciója során balesetet szenvedett embereket nem tudjuk ellátni. — Ezek szerint mégis az egészségügy mostohagyermeke lenne a váci kórház? — Nem vagyunk a szakma mostóhagyermeke, hiszen ezt bizonyítja az elmúlt tiz“r'v,‘5* év fejlődése. Erről amit eddig elmondtunk, ahhoz még hozzá- tehetem, hogy a város, a megye, a szakma vezetői mindig is segítettek, amikor arra kértük őket. — Most is megkapjuk a lehetséges támogatást, azonban a további fejlesztésekre nincs pénz. Ez a helyzet viszont jogosan felveti a kérdést, hogy az ország más, Vác méretű városi kórházainak sorában mégis miért kell nekünk sokkal szerényebb körülmények között dolgoznunk?! Patthelyzetben — Nos, a helyzet további tisztázása érdekében várjuk látogatásra április folyamán az Országos Traumatológiai Intézet igazgatóját, Manninger professzort, s megmutatjuk neki, hogy mi mindent teremtettünk itt a kórházban saját erőnkből és külső segítséggel. Nagy várakozással tekintünk Manninger professzor látogatása elé, annak ellenére, hogy eddig is rendszeresen tájékoztattuk őt eredményeinkről s gondjainkról egyaránt. — Pénzt azonban ő sem, illetve az intézete sem tud előteremteni. Sőt. az Egészség- ügyi Minisztériumban is tudnak gondjainkról, s a lehetőségekhez képest támogatják is elképzeléseink megvalósítását, azonban még ezen a szinten is problémát okoz a szükséges anyagi eszközök előteremtése. A felsőbb szervek segítőkészsége sem elegendő ahhoz, hogy a vízlépcső építése, és a DCM rekonstrukciója által ránk háruló külön feladat szülte patthelyzetből kilábaljunk. Valamilyen megoldást mindenképpen kell keresni, talán ebben tud majd segíteni Manninger professzor — magyarázta meg a jelenlegi helyzetet az igazgató. Végezetül, hogy a gyógyító munka jelenlegi körülményeivel személyesen is megismerkedhessünk, dr. Nagy László, a kórház traumatológiai osztályának főorvosa vállalta, hogy körbevezet bennünket munka- területén. E körséta tapasztalatairól írásunk befejező részében számolunk be. Aszódi László Antal (Folytatjuk) ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) /
