Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-20 / 43. szám
1987. FEBRUAR 20., PÉNTEK *r.vr Mezőgazdasági repülők Rajtra készen Új idény előtt Rajtra készen áll a mező- gazdasági légiflotta, s amint az időjárás kedvezőre fordul, azonnal hozzálátnak az idei munkákhoz. A gépek zöme felújítva, kijavítva várja az új idény kezdetét. Azokon, amelyek majd csak a május ban kezdődő növényvédelmi munkába kapcsolódnak be, a budaörsi, a nyíregyházi és a kaposvári hangárakban most végzik a nagyjavításokat, az elkopott alkatrészek cseréjét. A MÉM Repülőgépes Szolgálatának információja szerint kora tavasszal összesen 1,3 millió hektár őszi vetésű kalászos gabona nitrogén- ' műtrágyázását kell elvégezniük. Egyelőre azonban várni kell, minthogy sok helyen még mindig hó borítja a földeket. Erre pedig nem tanácsos kiszórni a műtrágyát, mert gyors olvadásnál a hólével együtt a vegyszer is elfolyhat, kárba veszhet. Az ország ideiglenes mezőgazda- sági repülőtereinek többségén egyébként egyelőre a mély sár is akadályozza a gépek felszállását. Születésnap a megyeházán Példaképüknek tekintik Balogh László köszönti 75. születésnapján Arany Istvánt (Erdősi Ágnes felvételei) Bensőséges hangulatú ünnepségre gyűltek össze tegnap reggel a Pest Megyei Tanács vezetői — Balogh László tanácselnök, Balázs Gézáné, Vágvölgyi József elnökhelyettesek, dr. Barta Miklós, a végrehajtó bizottság titkára, Plutzer Miklós, az apparátusi pártbizottság titkára, valamint Molnár József és dr. Tarpai Emese osztályvezetők — régi munkatársukat, a 75. születésnapját ünneplő Arany Istvánt köszöntötték. Csomagolás és fogyasztói érdekvédelem Jókban értékesíthetők A csomagolás és a fogyasztói érdekvédelem összefüggéseiről tárgyalt csütörtökön a Népfront székhazában a Fogyasztok Országos Tana- csának iparcikk-szakértői bizottsága. Az ülésen megállapították, hogy a fogyasztók érdekvédelme indokolja egy csomagolási szabályzat kidolgozását. Ez könnyen áttekinthető előírásokkal minden csomagolt fogyasztói termékre kiterjedne, rögzítené az egészségügyi, környezetvédelmi követelményeket, szabályozná a kötelező jelöléseket, s kiférne a minősítés rendjére, módjára is. A vitában elhangzott, hogy a csomagológéppark elavultsága, a felhasznált hazai csomagolóanyagok jelentős részének korszerűtlensége megnehezíti termékeink világszínvonalú megjelenését. Míg a fejlett ipari országokban az új csomagolóanyag grafikájához az ötletből a nyomdai átfutásig 1—2 hét szükséges, addig nálunk ez átlagosan egy esztendőt vesz igénybe. Így, bár a nemzeti jövedelmünk, mintegy 3,5 százalékát fordítjuk csomagolásra — s ez nemzetközi összehasonlításban sem rossz arány —, a megvalósítást, a végeredményt tekintve távolról sem lehetünk elégedettek. A VII. ötéves terv időszakára részletes terv készült az élelmiszeripari csomagolóanyag-gyártás és csomagolástechnológia fejlesztésére, az úgynevezett hajlékony és fél- merev csomagolóanyag-kombinációk, ragasztó- és karton- anyagok, ónozott acéllemezek hazai gyártása évente mintegy 10 millió dollár import megtakarítását teszi lehetővé, s a színvonalasabb csomagolással körülbelül 40 millió dollárral nagyobb értékű élelmiszeripari termék adható majd' el, mint korábban. Többen figyelmeztettek rá viszont: arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a fejlett ipari országokban ma már korlátozzák sok, nálunk még újdonságnak számító csomagolóanyag használatát. A környezetvédelmi szempontokra hivatkozva, csak a könnyen el- bomló, megsemmisíthető csomagolóanyagok gyártását támogatják. Arany István pályájának legfontosabb állomásait Ba logh László elevenítette föl onnan kezdve, hogy már 1945 ben elnöke lett a sóskúti nem zeiti bizottságnak, egészen addig, hogy 1970-től nyugdíjba vonulásáig a megyei tanács végrehajtó bizottságának tit kára volt. Szólt arról is, hogy a napi munkakapcsolat azóta sem szakadt meg Arany Istvánnal, hiszen ma is kiveszi részét a munkából. Tanácsaira, ötleteire és kimeríthetetlen tapasztalataira a jelenlegi vezetők, tanácsi dolgozók is számíthatnak. Ez utóbbiak közül sokan, szerte a megyében — ahogy ezt Tarpai Emese is megfogalmazta — mesterüknek, példaképüknek tekintik Arany Istvánt. Tőle tanulták meg nagyon sokan, milyen elhivatottságot követel ez a pálya,' hogy mennyi türelem, emberség, megértés kell ahhoz, hogy valaki az államigazgatás valamely 'területén közmegelégedésre tegye a dolgát. Nekem is eszembe jut egy bészélgetés Arany Istvánnal: a tanácsok megalakulásának 35. évfordulóján vettük számba együtt, miként fejlődött, formálódott a tanácsi rendszer 1950 óta. Akkor már több éve nyugdíjban volt, az elöljáróságok szervezésének idejét éltük. Meglepett, mennyire naprakészen tájékozott a dolgokban, hogy fáradhatatlanul járta a falugyűléseket, cikkeket, tanulmányokat írt a témáról. Ez a fiatalokat meghazudtoló frissesség, tenniakarás jellemzi ma is, hetvenöt éves korában. M. N. P. „A nyelvnek pergése nem dobogása szívnek” Csak a zöldjét irigyeltük? Bis—Nagy maros: vélemények a mérlegen „Mai felcsigázott állapotunkban nem nagyon kedveltetik a lassabban érő gyümölcs, s ekképp könnyen gyanússá tetetik a mellette emelt szó.. Széchenyi 1842 novemberében vélekedett így, amikor sokan azt gondolták: az erős és független Magyarország létrejöttéhez elsősorban gyakorlati intézményekre, iskolákra, gyárakra lenne szükség, nem pedig Akadémiára. A legnagyobb magyar hídról álmodott Pest és Buda között, mégis a tudós társaság alapítását szorgalmazta. Bölcs belátás e tett rugója: csiszolt elmékre van szüksége elsősorban a hazának, akik nem csupán akarnak, de tudnak is hidat építeni. Ha majd lehet. Évszázadokon keresztül ringatta az embe« riség a Duna mederalakításának bölcsőjét is. Kényszerűségből fogadtuk el, hogy a hegyek között szirtek, örvények veszélyeztetik a hajókat, a síkságokon pedig a hordalékkupacokat kell kerülgetniük, s azt, hogy a víz, ha megindul, viszi a termést, az embert, házát és az állatot. Pedig a krónika már a frank vezérből lett német-római császárról, Nagy Károlyról följegyezte: belekezdett a Dunát a Majnával, s ezáltal a Rajnával is összekötő csatorna medrének kivájásába, de kudarcot vallott, mert a temérdek ember és csákány mellől hiányzott a mérnöki ismeret. lassan érő gyümölcs Az ősi terv most közeledik a megvalósulás felé, hiszen a bős-nagymarosi vízlépcsőrend- szer megépülésével lehetőség nyílik a hajók, a mi vízi járműveink számára is eljutni a Fekete-tengertől az Atlantióceánig. Manapság sem kedveltetik a lassan érő gyümölcs. Balgaság lenne nem tudomásul venni: megkülönböztetett figyelem, sokszor éles kritika kíséri az érte emelt szót Azért is, mert sokáig valóban hallgattunk, s a nagy csönd mögött — emberi tulajdonság — mindig valami gyanúsat sejtünk. Most fizetjük a tanulópénzt, csak ennél semmi többe ne kerüljön! A tetthazafi Széchenyi a nemzet, a közösség érdekeit veszélyeztető „szájalásnak” ítélte a „nyelvnek pergését, mely korántsem dobogása még szívnek .. Magyar szív dobog azoknak az állampolgároknak a mellkasában is, akik lefújták a port az erőmű régi terveiről. Nemcsak akarnak, de tudnak építeni. Most, amikor lehet. Csákányon kívül korszerű gépekkel és főleg mérnöki tudással a tarsolyukban. Most már nem burkolóznak hallgatásba. Beszélnek az elképzelésekről falugyűléseken, a nagy nyilvánosság előtt, és személyesen, telefonon, egy-egy konkrét ügyben, megoldást keresve a kisajátításokkal járó fájdalmas emberi problémákra. Álmatlan éjszakák Igen, mégis megjelent a dózer Nagymaroson, s romba döntött házakat, nemzedékek keserves munkáját. De ez a rút gyümölcs is lassan ért meg. Mennyi vívódás, hányféle más útkeresés előzte meg a visszavonhatatlant. Ám a gondolkodás bizalmat is adott alappal, mert Zebegényben például az eredetileg elkép- zeltnél jóval kevesebb pusztítást végez majd a tolólap. Itt is, ott is komoly anyagi áldozatokat kell vállalni a beruházónak, de forintokkal nem mérhető idegeskedést, álmatlan éjszakákat a lakóknak. Valami olyanért, amiről csak néhány, a laikusnak bizony keveset mondó tervrajz és makett látható. Ám ezeken kimutathatók a sportpályák, az új szolgáltatólétesítmények, a kulturált partszakasz, s a lakótelep, mely az építők elvonulása után a lakáshoz jutás feltételeit segíti Nagymaroson. Ugyanott az emberek ősz óta látják, hogy ássák az árkot a szennycsatornának, a vízvezetéknek. Nem kell majd kannákkal, vödrökkel cipe- kedni, s a tisztítótelepet útba ejtve kerül ismét körforgásba a ma szinte ellenőrizhetetlenül csordogáló szennyvíz. A helybeliek jogosan számítanak a nemsokára adódó új munkalehetőségekre. Ki gépkocsivezetőnek, ki gépkezelőnek, ki segédmunkásnak akar jelentkezni az építkezésen. Megint mások házuk egy- egy szóbáját szeretnék tartósan bérbe adni a vendégmunkásoknak, sőt települt a helyszínre olyan vendéglátós, aki éppen azért vett bérbe Nagymaroson üzletet, mert jó forgalomra, biztos keresetre számít. E várakozások azt tükrözik, hogy az érintetteknél nem igazán találnak célba a fővárosban és az ország távoli vidékein élő polgártársaik hol — mint legutóbb — írásbeli, hol szóbeli ellenző nézetei. Csak a környezetvédelem sokdioptriás szemüvegével hiba szemlélődni. Szabad szemmel is látható — s a Duna-partiaknál aligha tudCikkünk nyomán Nem úgy hangzottéi Lapunk tavaly november 26-i számában Hiába volt jogerős ítélet címmel megjelent írásunkkal kapcsolatban ifjabb Bödor Ferenc helyreiga- zítási kérelemmel fordult szerkesztőségünkhöz, mondván, hogy a szerző — V. M. — által írtak több ponton nem felelnek meg a valóságnak. A vitatott állításoknak utánajártunk és megállapítottuk, hogy ifjabb Bodor Ferenc kifogása vgy tényt illetően jogos, ezért ebben helyreigazí- tási kérelmének helyt adunk. Valóban nem hangzott el a cikkben szereplő állítás, miszerint ifjabb Bodor Ferenc szóbeli ígéretet kapott az ügyészségtől a határozat végrehajtásának halasztására és az sem igaz, hogy félrevezette a hatóságot. If ja Db Bodor Ferenc valójában azt mondta, hogy az ügyészség már nem tudott aznap foglalkozni az ügyével, de másnap ki fjg- ja vizsgálni a történteket. Egy teljes életen át Mindig az eszme harcosaként Á munkásmozgalom régi harcosai nem sokat törődtek annak a korunkban sokat hangoztatott közhelynek a jelentésével, amely így szólt: A köz érdekében dolgozni szép, de hálátlan dolog. Hozzátehetnénk azt is, hogy a haladó gondolkodású, s különösen a marxista meggyőződésű közéleti személyiségeknek a hálátlanságnál is többel kellett szembenézniük a tőkés társadalomban. Személyes szabadságuk, nemegyszer az életük került veszélybe. Számukra mégis az völt a törvény, hogy küzdjenek az eljövendő igazságosabb, szabadabb világért. Sidó Árpád élete is erre adott példát. Budapesten született 1892. február 20-án. Édesapját hároméves korában veszítette el, s a családról egyedül gondoskodó édesanya műszerésznek taníttatta. Az inasévek után jól képzett műszerész és szerszámkészítőként ismerték munkahelyein, Budapest akkor jó nevű üzemeiben. Sidó Árpád, már 1910-ben belépett a vasasszakszervezetbe, majd 1913-ban a Magyarországi Műszerészek Védelmi Alapjának is tagja lett. Az első világháború forgataga az orosz frontra sodorta, s mindössze 24 éves volt, amikor 1916-ban fogságba került. Az itt töltött öt nehéz esztendő alatt nagynevű magyar internacionalistákkal. köztük Kun Bélával. Ligeti Károllyal. Münnich Ferenccel. Stern Dezsővel. Vántus Károllyal. Zalka Mátéval és sok mással került kapcsolatba, akikkel együtt harcolt a forradalomért. Tagja lett az OKP magyar tagozatának. Pártmunkás volt a forradalom után is, amikor a párt utasítására 1921- ben hazatért. Nem várták tárt karokkal a Horthy-rendszerben. Ismerik múltját, nem felejtették el. munkásmozgalmi tevékenységét. Elhelyezkedése után később is a meggyőződése szerint él. Dolgozik a Szociáldemokrata Pártban, 1925-től választott szervező bizottsági tagja a műszerészek, villanyszerelők és rokon szakmák vezető testületének, együtt dolgozva a munkásmozgalom olyan történelmi személyiségeivel, mint Kabók Lajos és Hai- mann János. Aztán élete keserű időszaka következik. Éles hangú viták zajlanak a vasasszakszervezetben, s neki sem nézik el, hogy tagja lett az abban az évben megalakuló Magyarországi Szocialista Munkáspártnak, s abban tisztséget is vállalt. A számukra túlságosan is baloldali elemektől szabadulni akaró szakszervezetek a hatalom rájuk nehezedő nyomása alatt valószínűleg számolnak azzal, hogy Sidó Árpád az 1920-as éveknek csaknem valameny- nyi kommunistaellenes perében szerepelt. Letartóztatták Rákosi Mátyás, Rózsa Richard. Friss István, Sebes István, Lukács Jenő és Szántó Zoltán perében, azzal a váddal, hogy agitált, ifjúmunkásokat szervezett pártmunkára, a Kommunista Internacionálé útmutatása alapján újjászervezte a KMP-t. Beleszőtték vádiratába a Sacco és Van- zetti életéért folytatott akciókat is. Harc közben éri a súlyos csapás: 1926 karácsonyán meghal felesége, Ben- kovszky Etelka, aki a kommunista nőmozgalom munkása volt. Az évtized végére mintha szűnne a ránehezedő nyomás. Visszatérhet a vasasszakszervezetbe, kezdettől fogva elismerik a tagságát. A harmincas évek a munkanélküliség, az ország fasizálódásának időszakát jelenti történelmünkben. Tízévi özvegysége után Fabók Erzsébet, második felesége is társául szegődik a munkás- mozgalomban, de boldog együttlétüket megszakítja a második világháború, amely 52 évesen éri, de végül meghozza a felszabadulást. Most már a tömegekkel együtt munkálkodhat azért a világért, amelyért egész életében küzdött. Sidó Árpád a felszabadulás után kerül Pest megyébe, a Magyar Kommunista Párt Nagykátai Járási Bizottságának politikai munkatársaként. A vasasszakszervezet kiküldötteként Budapesten népbíró. A pártmunkáséveket ismét a szakmai munka követi. A Forgácsoló Szerszámok Gyára műszerész szerszámkészí- tőjeként dolgozik 63 éves koráig. Nyugdíjaséveit Dabas nagyközségben, az egykor önálló Gyónón töltötte, s köz- tiszteletnek Örvendve egész életében aktív pártmunkát végzett. A szocialista ünnepségek, találkozások állandó meghívottja volt. Halálos végű közlekedési baleset oltotta az életét 1974 áprilisában. Az idén lenne 95 éves. Izületésnapjára emlékeznek a nagyközségben, a megyében. Arra a harcos múltú kommunistára, akit életében a Munka Érdemrend, a Fel- szabadulási Jubileumi Emlékérem, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetésekkel ismert el a munkáshatalom A Szovjetunió Legfelső Tanácsa által adományozott Harci Érdemekért Emlékérmet a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulóján tűzték á mell ér*. s hatja valaki jobban —. hogy ma is érkezik a folyóba ipari, mezőgazdasági és kommunális szennyvizek, függetlenül az erőműépítés tényétől. Micsoda port kavart A történelem során mindig voltak embercsoportok, akik vélt, vagy valós érdekeiktől vezérelve tiltakoztak. Hol a gépet törték össze, mert a munkás ellenségét látták benne, máskor a síneket szedték föl a vasút elől, mert féltették a földjüket. És mostanában is: micsoda port kavart, amikor a tervezők a várba álmodták a Hiltont, s ugyanilyen nemzeti vita kísérte a Duna-parti szállodasor építését. ami mellesleg szintén osztrák hitelből, osztrák kivitelezésben valósult meg. Most, amikor a Hilton törlesztésén túl vagyunk, amikor külföldiek ezreit csalogatják a csillogó luxusépületek és mi is szívesen ballagunk előttük, a nyüzsgő sétányon, már el sem tudnánk képzelni Budapestet másképp. Vajon mindig kell valami, amibe belekapaszkodhatunk, amiből vitát kavarhatunk...? Botorság remélni, hogy felhőtlenül múlnak majd el a következő esztendők. Felkészült döntéseket igényelnek a számítható gondok és a nem várt, napi problémák is. De mennyit mentünk volna előre a világban, ha a súlyos kérdések elöl mindig megfutamodunk? Miért ne lehetne, most is gondolkodva, meditálva ugyan, de bízni, hiszen a jó megoldások keresésének: eddig is kézzelfogható jelei voltak. Az épületekért megadták a napi árat, a kisajátított családok egyikének sem kellett elhagynia Nagymarost. A tervek a községek elöljáróinak bevonásával napjainkban is formálódnak. Az ő kötelességük — karöltve a politikai és a társadalmi vezetéssel — tájékoztatni a lakosságot. Ok a megmondhatói, hány és hány órát tanácskoztak, vitatkoztak, képviselik a közösség érdekeit ma is a különböző fórumokon. Tévedhetnek, bár nagyon szeretnék, ha a felnövekvő nemzedékek előtt nem kellene szégyenkezniük. Mi a biztosíték arra, hogy a másik körbe tartozók tábora csalhatatlan? Kristálygömb helyett A Tisza-szabályozási programot 1948-ban a nagy tudós, Iványi Bertalan a következőképpen értékelte: „A folyó szabályozása az egyedül - választható módon végrehajtott nagy alkotásnak bizonyult... jobb lenne ez a nagyszabású alkotás, ha Tokaj felett kevesebb átvágás készült volna ... jobb lenne az eredmény, ha a Kőrös torkolata és a Maros torkolata alatt az árvízi meder normális szélessége megfelelő arányban nagyobb lenne... De nincs miért kételkednünk a Tisza-szabályo- zás helyes voltában még nekünk, késői utódoknak sem.” De jó volna a jövőbe látni! Tudni, hogy ennél rosszabb minősítést majdan a most épülő vízlépcső sem kap. Mégsem a kristálygömbbe, csak előre érdemes tekinteni. Oda, ahol kihasználják a Duna hatalmas erejét, ahol már áramot termelnek a turbinák. Máskor olyan szívesen kacsingatunk a szomszéd kertjére. Most csak a zöldjét irigyeltük meg? Fazekas Eszter
