Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-19 / 42. szám

im. FEBRUAR 19., CSÜTÖRTÖK «svr « .mm] \ Lesz-e népművészeti műhely? Kettős Nem csupán ők heten álmodnak Észre sem vesszük a ház mellett eldübörgő vonatokat — pedig ugyancsak megren­getik az épületet —, úgy el­merültünk a beszélgetésben. Van miről! Pedig csupán az éppen egyesztendős Dünnyögö miatt jöttem ide. Kiderült, hogy sokkal többről van szó, mint egy új hangú népzenei együttesről. Igaz ugyan, hogy van már hagyományőrző népdalkor, if­júsági és felnőtt citerazenekar '•Dunavarsányban, de heten ''mégis azon tanakodtak: más hangszereket is meg kéne szó­laltatni. Akadt köztük két he­gedűs, furulyán játszó, s egy citerás is. Dünnyögők — Cgy kezdődött az egész — emlékszik vissza Kovácsáé Rácz Edit, aki szolfézstanár a ráckevei zeneiskolában —, hogy a Józsi — mutat a mel­lette ülő fekete hajú fiatal­emberre, Eke Józsefre — át­hozta megmutatni a tökmuzsi­kát. Mindig fabrikál valami­lyen hangszert, s játszik is raj­tuk. Az egésznek Ő a lelke, gyökere... — Akkor találtuk ki az új együttest — emlékszik visz- sza Tóthné Bíró Katalin, a Vdynavarsányi általános iskola tanítónője. — Honnan ered ez a furcsa elnevezés? — fordulok Kaszás lstvánnéhoz, a művelődési ház vezetőnőjéhez. Hirtelen kitör a nevetés. — Engem tartanak kereszt­anyának! — magyarázza Ka­szás Istvánná. — A Bíró Ka­tit rá akartuk beszélni, hogy énekeljen, mert alt hangja van. ö azonban azt felelte, hogy nem tud énekelni, legfeljebb csak dünnyögni! Erre mond­tam, hát aikkor legyen ez a nevük. El is kezdték a próbákat, a Sebő együttes lemezét hallgat­ták, s ennek alapján állítot­ták össze első dalcsökrukat, Házasodik a tücsök címmel. — Tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk — ma­gyarázza Kovácsné Rácz Edit, aki énekes és kottaíró az együttesben —, mint lemeze­ket hallgatunk és sajátos, egyéni értelmezésben dolgoz­zuk fel a népdalokat. De er­ről önmagában nem érdemes írni — jelenti ki. Aztán Ka- szásnéra néz. — Ez ugyanis csak egy töredéke elképzelé­seinknek. — Az az igazság, hogy a Dünnyögö próbáinak fele ide­jét beszélgetéssel töltjük. Azon törjük a fejünket, hogy mi mindent lehetne még megva­lósítani. Ebben az együttes­Eke Józsi a maga faragta tök­muzsikával. A népies hangzást az „alapanyag” biztosítja. ben mindenkinek volt és van ötlete, s elkezdtünk álmodoz­ni... Nyitottan — Miről? Mindannyian hallgatnak, pedig biztos, hogy a sokszor átgondolt mondatok ott mo­toszkálnak bennük. Csak ép­pen nehéz ezt most egy kívül­álló számára megfogalmazni. — Valamiféle népművészeti központról álmodunk — szó­lal meg mégis a művelődési ház vezetője —, mert mint ahogy nálunk is, úgy másutt is sokan művelik a népi mes­terségeket. Szeretnék átmen­teni, megőrizni a népművé­szet különböző ágainak hagyo­mányait. — Nem csupán magunknak akarjuk ezt! — hangsúlyozza Kovácsné Rácz Edit —, ha­nem társközségeinket is be­kapcsolnánk. Sőt, minden nép­művészetet szerető ember szá­mára nyitottak lennénk. — Gondoltunk arra is — folytatja tovább Kaszás Ist­vánná —, hogy ha majd mű­ködik már i ez a népművészeti műhely vagy központ, meg­hívhatnánk a megyéből má­sokat is, dolgozhatnánk kö­zösen. s kiállíthatnánk is itt azokat a tárgyakat... — Hol és hogyan? — Igaz, a művelődési há­zunk nem nagy, de nem is ki­csi — fejti ki véleményét a művelődési ház vezetője. A színpad alatt már nagyjából kész a kerámiaagyagozó mű­hely. S van még egy pincerész, ahol a fafaragók kaphatnának helyet. Bár ott némi átalakí­tásra van szükség. A szövő­műhelyt is házon belül sze­retnénk működtetni. — Honnan teremtik elő az anyagi fedezetet? — Ezt még magunk sem tudjuk, de mindig kerül vala­honnan valamennyi! — bi­zonygatják. — A múlt eszten­dőben a KISZ pályázatot hir­detett lakóterületi ifjúsági kö­zösségek létrehozására. Mi egy fazekasműhely tervével ne­veztünk be — és nyertünk ötvenezer forintot... Vizsgázók c/ Két bált rendeztek azóta, s ennek bevételét az égetőke­mence árához tették. A mű­helyhez már „csak” egy ko­rongra van szükségük. — Ezt társadalmi munkával szeretnénk megszerezni — kap­csolódik a beszélgetésbe Eke József. — Ami eddig tör­tént, azt mind társadalmi munkával valósítottuk meg, főleg a KISZ-esek segítségé­vel. Rájuk igazán számítha­tunk mindig. Talán azért is, mert Kaszásné a dunavarsá- nyi szervezet titkára. — Sokan örülnének a nép- művészeti műhelynek — álla­pítja meg Bíró Kati —, s aki csak tud, támogat bennünket. Nagy segítséget nyújt a Pe­tőfi Tsz, hiszen négy szövő­széket vásárolt nekünk. Meg is mutatják a szom­széd helyiségben, kettőt föl­állítottak, s azokon tanulhat­nak is. Remélik, hogy szin­tén a KISZ-szervezetek se­gítségével hulladékanyaghoz jutnak, ha a rendszeres mun­ka megkezdődik. Ez még eléggé távolinak lát­szik, de a Dünnyögö fiataljai győzni fogják energiával, lel­kesedéssel. Pestre járnak, kétéves tanfolyamon tanulnak néprajzot, bőrözést, szövést, agyagozást, bábkészitést, gyé- kényezést — havonta egy hét­végen. — A vizsgánk is olyan lesz — magyarázzák —, hogy az iskolából ide jött gyerekeknek bemutató oktatást kell tarta­ni a bizottság előtt, — a té­telhúzást követően. Szeptem­bertől játszóházat is indítunk, hogy mindjárt alkalmazni tud­juk, amit megtanultunk, s így állandóan vizsgázunk ... Amikor megkeresem Kucse- ra Benő tanácselnököt, csöp­pet sem lepődik meg. Őszinte tisztelettel szól ezekről a fia­talokról, akik idejüket, s ma­gukat sem kímélve töreked­nek egy olyan célért, amely talán csak a nagyon távoli jö­vőben valósulhat meg. S bár a tanács lehetőségei korlátozot­tak, erkölcsileg messzemenően támogatják ezt az eggyé ková- csolódott. keményen küzdő kis közösséget. Vennes Aranka őrhelyen Platthy György bejárta Pá­rizst, Londont, Rómát. Volt Egyiptomban és Helsinkiben. De itthon van Monoron, Szig- ligeten, Mecseknádasdon is. Űtépítés a Mecsekben (olaj- festménye), vagy A bányász szénrajza éppúgy megfogja a nézőt, mint az Anyaság vagy Pécs látképe (olajfestmény). A montmartre-i, a moszk­vai, vagy a salzburgi látképek színvilága önös emlékeket idéznek a szemlélőben: a kék, a rózsaszín, a sárga ugyanúgy állhat össze annak gondolatvi­lágában is, aki soha nem fo­gott ecsetet. Ezért Platthy sajátos mű­vészvilága közel kerül az em­berekhez. Kettős őrhelyen címmel Losonci Miklós írt könyvet a festőről és mű­vész-tanárról, a Múzsák Köz- művelődési Kiadó gondozásá­ban. Méltatja a művész fegyel­mezett szerkesztését, emberi helytállását, rajzi elmélyedé­sét. Elemzi a sörgyári ciklust, és a bányasorozatot. Minde- nekfelett Platthy György mű­vészi alázatát, azt a mester­ségbeli tudást és elkötelezett­séget, amely áthat szénrajzain és olajfestményein. Azt írja Losonci Miklós: ... mindent meg tud teremte­ni Platthy György ma is, ami­re gondolkodása és képzelete felkéri, nincsenek rajzi korlá­tái, csak lehetőségei. A művész pályája 1933-ban kezdődött. Volt gyári munkás, térképész, gyógynövényellen­őr... Tanított valaha Mono­ron a polgári iskolában ... Így ír erről a szerző: Öt gyerek­kel, öt bőrönddel érkezett Mo- norra... S gazdag festőművészete is; tizenkét ország és a hazai ih­letésű festmények, rajzok, számos magyarországi és kül­honi kiállítások bizonyítják, hogy: Hosszú út van mögötte, az összegezés feszültsége, a csűrbe gyűjtés vigalma és ren­dezése, tisztázása, fokozása előtte.. K. J. Július 15-19. Fesztiválprogram Elkészült a július 15—19-re meghirdetett IX. Duna menti folklórfesztivál programja. Az idei fesztiválon 14 ország ha­gyományápoló népzenészei, néptáncosai vesznek részt, köz­tük portugál, finn és egyipto­mi együttesek is. A sereg­szemlére 15 magyar együttes készül, s összesen több mint ezer táncos szerepel majd a rendezvények színhelyein. A fesztiválprogramhoz kiállítá­sok is kapcsolódnak. Hős. Az István, a király szerzője, Péter, a bánt is megírta! Sőt — ha hinni le­het a híreknek — Boldizsár Miklós, a nagy port felvert történelmi musical szerzője sokkal hamarabb szemelte ki drámahősül a Wesselényi-féle összeesküvésnek ezt a kárval­lottját, mint államalapító ural­kodónkat, hiszen úgy tudni, hogy A hős című komitragé­diája már jó két évtizede el­készült, míg a királydombi nagy spektákulum irodalmi anyaga csak ezt követően io- gamzott meg benne. Mindenesetre több ágon is rokon ez a két históriai lá­tomás. Ugyanúgy a magyar történelem nagy alakjai, ural­kodó fői népesítik be, és ugyanúgy nem az iskolásköny­vek tisztelgő modora leng mondataik felett. Éppen el­lenkezőleg: az egészen rend­kívüli közönségsikert arató — lemezkiadási rekordokat is döntögető — István, a király, a maga nyers, ifjonti indula­tával végre a népét megtérítő ember-királyt hozta elérhető és átélhető közelségbe, emez a másik, egyelőre még jóval ke­vésbé ismert — csupán a Já­tékszínben bemutatott — lá­tomás meg pletykaszintre deg­radálja az említett rebelliót. Tv-figyelő' S tulajdonképpen ezt igazán élvezhetőén, a maga különös­ségében, tiszteletlen szokat- lanságával igen jól cselekszi! Mivelhogy mind a nagy köl­tő és hadvezér kései vére, mind I. Lipát meg kapcsolt kiszolgálói egyaránt úgy ere­getik a szót. mintha maga Molnár Ferenc csevegtetné őket, ezért hát a nézők — ese­tünkben a televízió kettes csatornájának a figyelmezői — korántsem unatkoztak. Hol jól, hol meg egészen kiválóan élvezhették a korhű maszkok meg a műszőrök közül ki szál­longó, -pattogó e századi sza­vak komikus ellentétét. Ha tartalma szerint vérre ment is ki a játék — kivégzés, ko­lostorba hurcolás! —, azért egyáltalán nem mutatkozott olyan fenyegetőnek ez a pur- parlé. Rafináltnak, cselszövé- nyesnek, jellegzetes csalimesé­nek inkább. Szőnyi G. Sándor rendező szokatlan, de annál bravúrosabb játszadozásának. Fedések. A műsorszerkesz­tés kifürkészhetetlen szeszé­lyei folytán ez A hős alig né­hány tucatnyi órával követte a szintén hazai produkcióban leforgatott Máz című tévéjá­tékot. Emebben is, amabban is főszerepet játszott a közön­ség egyik első számú kedven­ce, Haumann Péter: előbb Csapovicz volt, a festékgyári kiskirály, majd meg a rizs­portól fénylő I Lipót császár. Csacsiság lenne ezt a meg­jelenésbeli szomszédságot itt szóvá tenni, ha egy ugyanilyen kapcsolódás nem biztatna per­lekedésre, szintén az egészen közeli múltból. Még pompá­san emlékezhetünk: Sinkovits Imre abban a Noéi Coward- vígjátékban adta a vén amo- rózót a minap, majd szintén a Mázban tűnt fel, mint a nagyhangú Mazányi. Ha egy fényképészeti hason­lattal akarnánk mindkét — meg a számos ehhez hasonló — egybeesést minősíteni, ak­kor azt mondhatnánk: egy­másra másolás. Tehát az a baki, hogy kétszer vagy több­ször kerül ugyanarra a papír­ra ugyanaz az alak. És ez a technikai zűr a fotográfiában is elemi hiba! Ilyenkor ugyan­is valamennyi eredeti felvétel érvényét veszti; még ha külön- külön kisilabizálható is a le- kat.tintott alak, akkor sem ere­deti önmaga: hitelrontóan át- kiabál saját magának. Visszatérve a két említett és a többi meg nem nevezett hasonló sorsra jutott színész­hez: az egyik alakoskodását — mondjuk Haumann túljátszott, jó irodalmi nyersanyag híján rutinból kirázott pojácáját — még el sem feledtük, máris ott táblából egy egészen más művészi minőségben és alak­ban. S ilyenkor ahelyett, hogy emerre az újabb teljesítmé­nyére összpontosítanánk, amazt a közepes vagy elégsé­ges érdemjegyű jelenlétét ké- rődzük vissza. Mirí jÓ ÍZ i — kéri meg­fogalmazását, ez az egyáltalán nem költői kérdés. Bizony sen­kinek. A legkevésbé az önhi­bájukon kívül megkárosított színészeknek. (Nincs véletle­nül egy minikomputer, ame­lyik elcsipogná, hogy most ez mehet, amaz viszont nemrég mutogatta magát, várni kell felléptetésével egy kicsi ideig?!) Akácz László ■ Heti eilmtegyzetb Gyilkos robotok A szuperhős rendőrnő és rendőr (Cynthia Rhodes és Tom Selleck), a Gyilkos robotok főszereplői Tizenöt éve jelent meg ma­gyarul az a sci-fi, amelyet a műfaj szakértői ma már mér­földkőnek tartanak, mert a tudományos-fantasztikus iro­dalom két irányzatát — a Verne-hagyományokat köve­tők inkább science (tudomá­nyos, és a WelLs-hívők inkább fiction (fantasztikus) alapál­lását — egy műben egyesí­tette. Tudományos is volt, mert a legújabb mikrobioló­giai és víruskutatásokra ala­pozta a könyv alapkonfliktu­sát. És fantasztikus is, mert ezeket az ismert tényeket egy eiképzelt sztori keretébe ágyazta, vagy inkább: végig­vezetett egy valóságos fény­sort egy lehetséges történet­ben. A könyvet sokan olvasták, s vaiósaínűleg még többen látták a belőle készült kitűnő filmet. A cím — Az Andro- méda-törzs — tehát ismerős. A történet is a különleges ví­rusokról, amelyek egy a föld­re visszatért műhold segítsé­gével kerültek bolygónkra. Ám a szerző neve talán ke­vésbé maradt meg az emlé­kezetünkben — pedig azóta már többször találkozhattunk vele, s nem is csak íróként, hanem filmrendezőként is. Michael Crichton, a ma negy­venöt éves író-rendező be­írta a nevét a sci-fi történe­tébe. Mindkét minőségben. A mi kiadóink is megjelentet­ték a fenti könyvén kívül Az atprogramozott ember dímű regényét, olvashattuk a Kóma című sci-fit, s láttuk filmvál­tozatát, láttuk a Szupermo- dellt, s most itt a legújabb filmje, a Gyilkos robotok (1984-ben forgatta). Crichton mindig az úgy­szólván jelenidőből indul ki. Művei nem a távoli jö­vőben játszódnak, sem pe­dig valami millió fényévre levő égitesten vagy a világ­űrben. Itt vagyunk a földön, s ha nem is eppen a naptár szerinti jelenben, de még bő­ven a belátható időkereteken belül. Az Androméda-törzs gyilkos vírusai most pusztíta­nak, a Kóma őrült és gonosz tudósai most végzik rettene­tes kísérleteiket, a Szupermo­dell szerencsétlen lányait Itt és most manipulálják, és a gyilkos robotok is egy mai (legfeljebb is csak holnap:) amerikai városban fenyege­tik az embereket, az életet. Arról van tehát szó, hogy a technika, a mikroelektronika, a robotgyártás, tehát csupa már létező vívmány egy elő­re nem látható pillanatban, s előre nem kiszámítható mó­don, megvadulhat. Akár attól is, hogy egyszerűen csak meg­hibásodik, s így válik ártal­massá, akár attól is, hogy az emberi gonoszság, hatalom- és pénzvágy vagy a paranoiás őrület erre állítja be, prog­ramozza be a robotokat, a gépeket, .a vírusokat, s a töb­bi nagyszerű, de veszedelmes tényezőt. És itt már oly vad, fantasztikus dolgok történhet­nek, amelyek izgalmasabbak és egyben fenyegetőbbek is, mint a majdnem felfoghatat­lan galaktikaközi térben ját­szódó sci-£ik izgalmai. A Gyilkos robotok ponto­san ezt a szisztémát köved. A film tárgyi világa azt mu­tatja: talán csak pár évvel későbbi történet, talán csak a 90-es években járunk. Az autók, a ruhák, a berendezé­sek, az élelmiszerek olyanok, mint ma. Csak a technika fejlettebb. A tökéletes kom­puterhálózattól a háztartási „értelmes” • robotokig minden megtalálható már az ember mindennapi környezetében. S — Crichton szokásos fintorai egyikeként — a rendőrségnek már külön osztagot kell fenn­tartania a megvaduló, önálló­suló robotok megregulá- zására. A film hőse is ilyen robotregulázó rendőr, s mun­kája közben nemcsak a meg­hibásodott robotokkal kell szembeszállnia, hanem azzal az őrült tudóssal is (ez is ál­landó Crichton-figura), aki pusztításra programozza be a robotokat. Izgalmas a történet, rend­kívül meggyőző makett- és trükktechnikával készült, re­mek fényképezéssel, sok for­dulattal, ahogy kell. De Crichton sem tud szabadulni a kor egyre erősebb divatjá­tól : a sci-fi lassú eltolódása a gyermeteg szuperhőssztorik felé nála is nyomon követhe­tő, és beszüremlik a filmbe az idegborzoló horror néhány eleme is. Rendőr hőse s szép rendőr hősnője igazi szuper­hős, a tudós igazi horror­figura, a robotok kicsit az E. T. világából érkezettek, a fordulatok a superman-fil- mefcből is ismerősek, s a be­fejezés már direkt és kicenti­zeit hatású riogatás. De ami a legérdekesebb s egyben a legszomorúbb is: ezek a szu­perhősök majdnem olyan gé­piesek embernek, mint ami­lyen emberiesek robotnak a robotok. Csüggesztő perspek­tíva. Kegyetlen románc Ügy hírlik, ezt a filmet, Eldar Rjazanov szovjet ren­dező munkáját, a Szovjet­unióban nagy filológusi vita fogadta, mert a szemére ve­tették a rendezőnek, hogy az alapanyagot — Osztrovszkij ismert színművét, az A hozo­mány nélküli menyasszonyt — igen szabadon használta fel. A mi mozilátogatóinkat e vita aligha érinti. Mi egy jól megcsinált, bár kissé terjen­gős filmet látunk, mely a múlt századvég Oroszországé­nak igen hitelesnek tűnő ké­pét mutatja be. Figurái, hely­színei s maga a történet is, az orosz klasszikus irodalom számos alkotására emlékeztet­nek bennünket (Tolsztoj, Tur- genyev, Csehov, de még Gor­kij is eszünkbe jut), s a film fájdalmas lírája, az elfecsé- relődő életek és értékek szo­morú pusztulása megragad bennünket Igen jó színészek — a filmrendezőnek is kivá­ló Nyikita Mihalkov, a szép Larissza Guzejeva, a kitűnő karakterszínész Andrej Mjag- kov. s mások — játszanak a filmben, melyet Vagyim Ali- szov nagyon szépen fényké­pezett. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents