Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-18 / 41. szám

• '( PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MÁ: AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 41. SZÄM Ára: 1,80 forint 1981. FEBRUAR 18., SZERDA Mini vetőgumó a Meriklcnból A tavaszi vetésű növények szaporítóanyagából jó ellátást ígér a gazdaságoknak a Ve­tőmagtermeltető és Ellátó Vállalat. A nagyüzemek és a kistermelők számára mintegy 100 növényfaj több mint ezer fajtájának magját forgalmaz­zák; ezek egy részét már ki­szállították a termelési rend­szerközpontokba, a gazdasá­gokba és áz áfész-üzletekbe. A többit a vetés kezdetéig folya­matosan küldik a felhaszná­lókhoz, illetve a kiskereske­delmi hálózat botjaiba. A vál­lalatnál arra is felkészültek, hogy a gazdaságok pótolni tudják az esetleg kifagyott őszieket. A megrendelőket eddig szinte teljes egészében ki tud­ták elégíteni a legkorábban vetendő növények magjával. Némely növényt, az aszály­kárra számítva tavaly a szo­kásosnál kétszer nagyobb te­rületen termeltettek. Egy-két, viszonylag kisebb forgalmú növényfajta esetében az aszá­lyos időjárás így is keresztül­húzta számításaikat. A kiesést azonban importból pótolták, s külföldről ezekben a napok­ban js folyamatosan érkeznek a szállítmányok. A kistermelőknek 290 zöld­ség- és több mint 300 virág­fajtából mintegy 47-48 millió színes tasakkal forgalmaznak. Lesz elég uborka és virág­hagyma is. Burgonyát 5 és H0 kilogrammos csomagolásban is árusítana'k, s idén először je­lennek, meg a Meriklón Gt. által vírusmentes körülmé­nyek között szaporított mini vetőburgonyával, amely azon­ban a szokásos méretű ter­mést hozza. A kölcsönös megértés szellemében Lázár György Rómában tárgyal Bettino Craxi díszvacsorát adott vendége tiszteletére Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke Bettino Craxi olasz miniszterelnök meghívására kedden hiva­talos látogatásra Olaszor­szágba érkezett. Útjára el­kísérte felesége. Lázár György kíséretének tagjai: Török István külke­reskedelmi minisztériumi államtitkár, a magyar— olasz gazdasági vegyes bi­zottság magyar társelnöke, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke, Szabó Imre ipari miniszté­riumi államtitkár, Miklós Imre államtitkár, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal el­nöke és Kovács László kül­ügyminiszter-helyettes. Mi- sur György, hazánk római 5; nagykövete Olaszországban 4 csatlakozott a kísérethez. A római Ciampino repülőté­ren Bettino Craxi fogadta Lá- zár Györgyöt. Üdvözlésére Craxi kormányfőn kívül meg­jelentek az olasz miniszterel­nökség és a külügyminiszté­rium képviselői. A Minisztertanács elnökét a magyar és az olasz nemzeti zászlókkal díszített légi kikötő­ben katonai tiszteletadással köszöntötték. Az ünnepélyes fogadtatás, majd a kát kor­mányfő rövid megbeszélése után a magyar vendégek gép­kocsiba ültek, és szálláshe­lyükre indultak. Útjuk a Via Sikerágazat az állattenyésztés Mindig a jézan ész diktál Rendkívüli teljesítménnyel büszkélkedhet a püspökhat­vani Galga Völgye Termelőszövetkezet, amely tegnap délután tartotta zárszárnadó küldöttgyűlését. Az acsaújlaki szabadidő- központban rendezett eseményen többek között részt vett dr. Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának fő­titkára, Lénárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára, Jakab Róbertné, a Magyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének főtitkára és dr. Gyovai Pál, a Teszöv titkára is. A bevezetőben már említett szinte egyedülálló eredmény­ről Kovács Antal tsz-elnök mindjárt az elején szólt. El­mondta, hogy amíg szerte az országban az állattenyésztés anyagi gondokkal küszködik és sok helyen ráfizetéses a tartás és a hizlalás, addig ná­luk ez az ágazat komoly nye­reséget hozott, megelőzve a növénytermesztést. A siker azonban még nem jelenti az elérhető maximumot, hiszen — mint az elnök erre külön is felhívta a figyelmet — a tej­termelés például valamelyest csökkent, s ezt a folyamatot mielőbb meg kell fordítani. A tavalyi kiemelkedő évzá­ráshoz hozzájárultak a mező- gazdasági mel léktevékenység­gel foglalkozó üzemek is. Ezek nagyrészt a szövetkezet igényeit szolgálják ki, de más nagyüzemek megrendeléseit is teljesítik. Ipari tevékenységük szintén nem elhanyagolható: pékségeiknek, vágóhídjuknak o környező települések lakos­ságának ellátásában jelentős szerepe van. Emellett több kisebb-nagyobb üzem ad fo­lyamatosan kenyeret a szövet­kezetbelieknek, akik — s ezt ugyancsak kiemelte az elnök — ma már a közösben nem nagyon találkoznak a kapával, a kaszával, hiszen a mezőgaz­dasági munkákat gépesítették. A püspökhatvaniak a tava­lyi 427 millió forintot meg­haladó árbevételből mintegy 52 milliónyi nyereséset értek el, s ez lényegesen több, mint két esztendővel ezelőtt volt. A irehlinkai »A tárgyalást egy erre a célra át- _ , alakított moziban tartják hatal­hoher pere más érdeklődés mellett. Az uk­rán származású Demjanuk amerikai állampolgárságát a washingtoni kormányzati szervek visszavonták, és egy évvel ezelőtt kiadták Izraelnek, lévén, hogy a Treblim- kában elpusztítottak többsége zsidó volt. A tárgyaló­terembe két rendőr vezette az elfogulatlanul mosolygó és integető Demjanukot. Védője Mark O’Connor ame­rikai ügyvéd. Szókimondó, kemény ellenfele a vádha­tóságnak.” (2. OLDAL) Megvalósítása átalakítja a* életformát bán kezdő­dik! Az MO-ás autópálya körgyűrű megalkotása többé nem szép terv, hanem az építők felvonulásával, a gé­pek környéket felverő zajával —- immár valóság. A la­kosság tud róla. Ami probléma, fórumok elé kerül. E hét péntekjén például Dunaharasztin rendeznek rész­falugyűlést. És követi ezt a többi fórum. Ezeken is mindenki hangosan gondolkodhat. Javasolhat is, kinek van mit, hiszen e tájat jó, ha magáénak érzi.” (3. OLDAL) Bettino Craxi és Lázár György a római repülőtéren Appián át a belvárosban levő Grand Hotelba vezetett. A kora délutáni órákban a magyar kormányfő és kísérete rövid városnézésre indult. Lá­zár György koszorút helye­zett el a Piazza Venezián, az ismeretlen katona síremléké­nél. A koszorúzásnál jelen volt Giovanni Spadolini olasz nemzetvédelmi miniszter. A hivatalos magyar—olasz tárgyalások délután Öt órakor kezdődtek a Chigi-palotában, a miniszterelnöki hivatalban. Elsőként a két kormányfő tar­tott szűk körű — több mint egyórás — megbeszélést. Ez­után a két kormányfő a kísé­retek tagjainak jelenlétében folytatta az eszmecserét. A szívélyes, nyílt légkörű tárgyalásokon áttekintették a két országot kölcsönösen ér­deklő nemzetközi kérdéseket, véleményt cseréltek a kétol­dalú kapcsolatokról. A két kormányfő megállapította, hogy a három évvel ezelőtti budapesti találkozón kifeje­zett remények nem foszlottak szét. Emlékeztettek arra: az érintkezéseket nem zavarja az sem, hogy a két ország más­mis katonai szövetség elköte­lezett tagja, mindkét ország következetesen tovább kívánja erősíteni a kölcsönös megér­tést. Craxi kifejezte meggyőződé­sét, hogy az európai együtt­működés fejlesztése a nemzet­közi béke ügyét szolgálja. Olaszország következetesen kí­ván együttműködni a kelet-eu­rópai országokkal, ez számá­ra hosszú távú politika — mondotta. Lázár György kifejezte re­ményét, hogy legközelebb Bu­dapesten folytatódhat az olasz —magyar kormányfői tárgya­lás. A nap folyamán a kíséret tagjai partnereikkel tárgyal­tak, s több egyezményt írtak alá. Este Bettino Craxi díszva­csorát adott Lázár György és felesége, valamint a kíséret tiszteletére az olasz kormány vendégházában, a Viíla Ma- daroa-ban. A vacsorán részt vett az olasz politikai, gaz­dasági és társadalmi élet szá­mos vezető személyisége. A vacsorán a két kormányfő po­hárköszöntőt mondott. Erősödő magyar-szovjet kapcsolatok Közösek a törekvéseink A Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak a következő öt­éves ciklusra elhatározott főbb feladatait, illetve idei munka­tervét vitatta meg és fogadta el az MSZBT Országos Elnök­sége, amely kedden az Ország­házban tartotta meg ülését. Az MSZBT vezető testületé­nek tanácskozását Apró Antal elnök nyitotta meg, majd Kó- tai Géza, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályá­nak vezetője tartott tájékozta­tót időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Előadásában ismertette a szovjet társadalom egészét átfogó átalakítás programját, hangsúlyozva, hogy e mélyre­ható változások részei egy egységes folyamatnak, amely­nek alapját a néhai Jurij Andropov főtitkár munkás­sága vetette meg. E folyamat főbb állomásai Mihail Gorba­csov főtitkárrá választása, az SZKP Központi Bizottságának 1985 áprilisában megtartott ülése, testvérpártunk tavaly lezajlott XXVII. kongresszusa, majd legutóbb az SZKP KB januári plénuma. Az ülés a társadalmi élet minden területére kiterjesztet­te az átalakítás koncepcióját, fontos feladatként jelölve meg a nyilvánosság, a szocialista demokrácia átfogó kiteljesíté­sét, érvényesülését a pártélet­ben, a nép aktív részvételét a társadalom életének alakításá­ban. A plénum emellett szélés politikai összefüggésekben fo­galmazta meg a káderpolitika alapelveit. Az SZKP KB ülését világ­szerte kedvező visszhang fo­gadta. Kótai Géza hangsúlyoz­ta: az MSZMP teljes mérték­ben támogatja az SZKP jelen­legi politikai vonalát, a XXVII. kongresszus és az SZKP KB legutóbbi ülésének határozatait. Az a vélemé­nyünk — folytatta —, hogy ez a politika kifejezi a Szovjet­unió népeinek érdekeit és tö­rekvéseit, s ennek a politiká­nak az eredményes megvaló­sítása előbbre viszi a szocializ­mus, a társadalmi haladás, va­lamint a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításának ügyét. Ügy ítéljük meg, hogy napjainkban még teljesebb az összhang az MSZMP és az SZKP törekvései, a feladatok megközelítésének és megoldá­sának módozatai, eszközei kö­zött. A két ország lehetőségei­nek, mozgósítható tartalékai­nak, továbbá nemzetközi köte­lezettségeinek számottevő kü­lönbségei mellett az MSZMP és az SZKP fő cselekvési irá­nyai azonosak. Senkinek nem lehet kétsége sem idehaza, sem határainkon túl, hogy a magyar kommunisták üdvöz- lik, helyeslik és támogatják az SZKP új politikáját és érde­keltek annak eredményes megvalósításában. A testület ezután a munka- programok megvitatásával folytatta ülését. Bíró Gyula fő­titkár többek között aláhúzta, hogy a szervezet megkülön­böztetett figyelmet fordít ar­ra, hogy hazánk lakosságának gyors, reális tájékoztatást nyújtson a Szovjetunió új tö­rekvéseiről, a széles körű ma­gyar-szovjet kapcsolatok és az együttműködés fejlődéséről, feltárva a kooperáció távla­tait és lehetőségeit. S mert az eredmények azt bi­zonyítják. jó úton haladnak, a termelési szerkezetben az idén sem terveznek alapvető változtatásokat. Ez dr. Angyal Vendel elnökhelyettes szavai­ból derült ki, aki az 1987-es elképzeléseket vázolta föl. Folytatnak több, a szövetkezet életében jelentős programot, s mindent egybevetve számí­tásaik szerint körülbelül 50 millió forintot költhetnek fej­lesztésre. A küldöttgyűlésen felszólalt dr. Eleki János is, aki a nagy­üzem eredményeit az ország mezőgazdasági fejlődésének tükrében értékelte. Elmondta, hogy a hazai gazdaságok ta­valy csak szerény mértékű előrelépést könyvelhettek el, ám ezért is nagyon meg kel­lett küzdeniük. A püspökhat­vanihoz hasonló sikerekről csak egy-két helyről érkezett jelentés, arról pedig, hogy ennyire jövedelmező lenne az állattartás, csupán elvétve hallható hír. A TOT főtitkára külön is hangsúlyozta, hogy a szövetkezet gazdálkodása ki­egyensúlyozott, s ez többnyire annak köszönhető, hogy nem vállalnak a kelleténél nagyobb kockázatot, döntéseikben min­dig a józan ész diktál. Ugyan­csak szót kért Jakab Róbertné is A hazai szlovák nemzetiség helyzetéről beszélt, majd az idei esztendőre szóló jókíván­ságait, a jelenlevők legna­gyobb örömére szlovák nyel­ven fogalmazta meg. Furucz Zoltán PAPÍRÁRU T agadhatatlanul érzé­kelhetőek a gazdálko­dásban a kinyilvání­tott szándékok és a 'tény­leges cselekedetek közötti, nem jelentéktelen távolsá­gok. Különböző iparterüle­teken tevékenykedő válla­latoknál például azonos megállapításként hangzik el, hogy a most januártól érvényes szabályozás több­féle eleme — bár a szándé­kok ennek az ellenkezőjét vették célba, s a papírra tett ígéretek úgyszintén másféle reményeket keltet­tek — ismét felerősítette a bázisszemléletet. A spkat hangoztatott vállalati önál­lóság — ez a logikus kö-> vetkeztetése a cégek irá­nyító embereinek — válto­zatlanul szűk körben érvé- nsrnsül. Bólintsunk rá a vé­leményre, mint a tényeket, tapasztalatokat és nem a hiedelmeket összegezőre? Rábólinthatunk. Csakhogy a papíron maradó óhajok, remények csapata nem ki­zárólag a vállalatok tanú­jaként sorakoztatható fel! Ez a csapat ott áll a köz­ponti irányítás mellett is, nyomatékos érvként arra, az 1987-es népgazdasági tervben megfogalmazott célokat, teendőket a válla­lati programok korántsem — ahogy ezt jelölni szok­ták — igazolják vissza. Márpedig erre a visszaiga­zolásra elengedhetetlenül szükség van, máskülönben a társadalompolitikai célok elérése kerül veszélybe, azaz — ez a következtetés sem kevésbé logikus, mint a vállalati irányítók koráb­ban említett véleménye — elkerülhetetlen az űrt. di-; rektirányítás némely esz­közének, módszerének al­kalmazása. Ez a kettősség nem újke­letű, valójában már 1985 óta jelen van — pontosab­ban fogalmazva, ismét je­len van — a gazdálkodás fő terepein. A megyében csupán a jelentős termelő­ket nézve is, a legutóbbi két évbert elképzeléseik egy tetemes része papíráru maradt, azaz — mert ezt jelöli a fogalommal az üze­mi szóhasználat — a terv- papírokon sokkal több minden szerepelt, mint amit a valóságban sikerült elérniük. Nyilvánvaló, a papíráru senkinek sem jó, inert hiszen megfoghatat­lan, el nem adható, meg nem vehető. Mégis vesze­delmes, hiszen hamis hitet adhat. Célokat annak mel­lőzésével, vajon ezek a cé­lok mennyiben reálisak, el­érhetők. S kézenfekvő, ha a termelők körében a tény­legesen előállítottak mel­lett sok a papíráru, akkor a népgazdasági terv felett őrködök joggal hihetik, lé­nyegében rendben mennek a dolgok. Hihetik ezt egé­szén addig, míg a szám­adások el nem készülnek. Akkor azután kiderül — „váratlanul”, értetlenséget keltve -r-, tetemes az adós­ság a remélt eredmények­hez viszonyítva. Ez történt 1985-ben is, 1986-ban is. Az idén annyiban válto­zott a helyzet, hogy a vál­lalatok á korábbiaknál ke­vésbé voltak hajlandók re­ményeiket befuttatni a ter­vek számoszlopaiba. Ami két éven át ittglag derült ki — tudniillik a népgaz­dasági terv és a vállálati teljesítmények öszhangjá- nak hiánya —, az most már az évkezdéskor nyil­vánvaló. Valójában a tervezésről, annak mikéntjéről van szó. A szocialista tervezés el­méletének legnagyobbját. Varga Jenőt idézzük. „A jó forint jegyében nem a kö­tött gazdálkodásra kell tö­rekedni — ami a szegény­ségnek, az áruhiánynak a gazdasági rendszere —, ha­nem a többtermelésre, az ország termelőerőinek újjá­építésére, árubőségre, a jobb életre." Ezek a sorok a Szabad Nép 1946. augusz­tus 8-i számában jelentek meg, Szabad és kötött gaz­dálkodás címmel. Több mint négy évtized eltelté­vel is valójában — lásd az idei évkezdet tapasztalatait — még mindig ezen az alapproblémán tipródva vegyítjük, váltogatjuk a módszereket és az eszkö­zöket, meghökkenve észlel­ve a tények és a tervek el­lentmondásosságát. Ha az előkészítés eszközei, mód­szerei nem egyértelműek, lehet-e egyértelmű a meg­valósulás, megvalósítás? S eregnyi, most már csu­pán a megyében is a tapasztalat arra, hogy az éves népgazdasági ter­vekben olyan feladatok fo­galmazódnak meg ismétlő­dően több területen, ami­ket — a forrásoldalt, tehát a megalapozottságot nézve — a termelők nem tudnak teljesíteni. Ami ennél sem­mivel sem kisebb súlyú gond: a termelők azt sem teljesítik, amit lehetne, amihez a, feltételek rendel­kezésükre állnak! A hibát senki sem a maga körében keresi, hanem a másik kör­ben; az irányítás a válla­latoknál, a vállalatok az irányításnál. Itt, ebben vá­lik igazi veszedelemmé a tervezés elszakadása a tényleges és a megteremt­hető forrásoktól, a tervek megtömedékelése papír­áruk vattahegyeivel. A nem teljesített tervek miatti kapkodás kényszer, ám módszerré nem válhat. Módszerré — az irányítás és a gazdálkodók körében egyaránt — a teljesíthető tervekért viselt felelősséget kell tenni. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents