Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-17 / 40. szám
1987. FEBRUÁR 17., KEDD »BT , MK.W 5 Fitóka itéka Szilas mentiek a határ mentén Először a hazai piacot kell meghódítani 2 Osztrák autók gördülnek a hangulatos kőszegi utcákon, ^ az élelmiszerüzletekben is gyakoribb a német szó. Egy ^ testes, „egynapos” turista — az államhatár csupán né- ^ hány kilométer — karcsú műanyagdobozt emel le a ^ polcról. „Fi-tá-ké” — betűzi, s még vagy négyet a ko- ^ sarába süllyeszt. Nemcsak ő, sok helybéli sem sejti: az í üzlettől kőhajításnyira, a Dózsa György utcában készül a * porított üdítőital. Egyetemisták szerte a megyében Problémaérzékeny térképezés E hónap elején tíz napra országunk kisebb- nagyobb településeit négy-öt fős csapatokban ötszáz egyetemista és főiskolás kereste fel. Derékig érő hóban, majd sárban és latyakban ingáztak vonaton, autóbuszon. Ha más nem volt, gyalogszerrel, nyakukban kerékpárral közelítették meg az apróbb falvakat. Fél napokig tartó országúton toporgás után éjszakába nyúló beszélgetések során vitákat folytattak gazdasági bajaink megoldhatóságáról, az alkoholizmus, az öngyilkosságok, az alacsony népszaporulat, a válások okairól és következményeiről... És megnyíltak előttük a pártirodák, a tanácsi helyiségek, a hivatalok, az iskolák és a vállalatok kapui. Betekintést nyertek a megyei és a városi tervekben. Kis és nagy emberek osztották meg velük gondjaikat, kíváncsiak voltak véleményükre. Néhol persze némi bizalmatlansággal kérdezték: kik ezek, mit akarnak, milyen jogon... ? Bérüzemben A kerepes tárcsái Szilas Me nti Termelőszövetkezet neve Vas megyében sem ismeretlen. Keresik és kedvelik fűszerkeveréküket, aromáikat, szprékészítményeiket. A sokoldalú gazdaság tavaly áprilisban aztán úgy döntött, hogy közvetlen kapcsolatokat is kiépít a nyugat-magyarországi megyével. A Kőszegi Áfésztől öt évre bérbe vette a Dózsa utcai üzemet és nekilátott a porított-granulált anyagok gyártásának. De nemcsak üdítő készül itt, hanem Pepe-mix névre hallgató kakaópor és szójalecitin is. A tsz gyógynövény-feldolgozó főágazata felügyeli az üzemet és munkaalkalmat teremtett huszonegy, korábban az áfésznál ténykedő embernek. Az itt készülő Fitóka granulátumokkal már az egész ország ismerkedik. Brúder Tamás a kőszegi Szilas üzem vezetője. Öt kérdeztük az indulásról, a tervekről. — Mindenképpen jó húzás volt a porított termékek gyártásának elindítása — mondta. —• Á szeszes italok korlátozása miatt megnőtt a kereslet az üdítők iránt és mi korszerű termékkel rukkolhattunk ki. Erőnkből futja bérmunkára is. A körmendi Egis-üzemnek készítünk Lida-mix fantázia- nevű tejszínpótlót. — Mekkora az új üzem kapacitása? — Napi nyolcszáz kiló granulátumot állítunk elő, két műszakban. A szállítást önerőből oldjuk meg. forgalmazó partnereink a Fűszért-vállala- tok. — Milyen a visszhangja az újdonságnak? — Nos, a fogyasztói szokások megváltoztatása nem megy máról holnapra. A hazai vásárlók ragaszkodnak a léalapanyagú üdítőkhöz, a rostos gyümölcsökhöz. Mi elsősorban kényelmet kínálunk: a porított termék nem igényel hűtést, kis helyen elfér, műanyag dobozban van. Tehát praktikus, főleg kirándulások alkalmával. Egy-egy dobozkából 10 liternyi üdítő készíthető, tej, víz, vagy szóda fel- használásával. Ez a termékcsalád teljesen hazai munka gyümölcse. A kőszegi üzemben dolgozták ki a granulálási technológiát, az összetételt pedig a kerepestarcsai központban. Vízzel vagy tejjel — A korszerű termék fő jellemzője az exportképesség ... — Ha arra gondol, hogy szállítunk-e külföldre, akkor azt kell mondanom, hogy nem. Először a hazai piacot kell meghódítanunk. Távlatokban gondolkodva jó esélyeink lehetnek a szocialista országok piacain és ezen túlmenően is. — Ez, mármint a verseny, nehéz lesz. Mivel — mondjuk kakaóporból — meglehetősen nagy a kínálat. Méghozzá tőkés termékekből. Aztán önök — az egyes nyugati porokat figyelembe véve — drágábbak. — Természetesen, akad olyan nyugati cég, amely úgy gondolja: elbír még egy kis veszteséget, csakhogy a magyar piacon maradjon. De meddig tartja fenn az olcsó árat? Nekünk a granulátum ennyibe kerül, lejjebb menni nem tudunk. De hosszabb távon piaci stabilitásra törekszünk. — Belépésük versenyhelyzetet teremtett az üdítőitalpiacon? — Nekünk nem a kólákkal és gyümölcslevekkel kell versenyeznünk, hanem a porokkal. A jelenleg forgalomban lévő, jugoszláv granulátumokkal kívánunk konkurálni és később szóba jöhet bizonyos tőkés import helyettesítése is. Sajnos, csomagolás- technikánk még elmarad a versenytársakétól. Minőségben viszont ugyanazt kínáljuk. Rövid kóstoló következik a Fitóka itókából. A kamillás a gyógyteáéhoz hasonlítható, a bitter jellegének megfelelően kesernyés. Vízzel, vagy tejjel keverve igazán üdít a cam- pari jellegű por. A már említett Pepe-mix sem vall szégyent. — ön milyen üdítőt szeret? — A kólát. Tudom, port illett volna mondanom, de nekem is szoknom kell az újszerű ízeket. Egyébként a granulált üdítők nemcsak Nyugaton közkedveltek, hanem a jugo- szlávoknál is. Mivel a hagyományos üdítők meglehetősen drágák, s mi ehhez képest olcsók vagyunk — a jövőben sok ember figyelmére számíthatunk. — önök 260 kilométerre dolgoznak a központtól. Előny ez, vagy hátrány? — Viccesen azt mondanám, ki nem szereti, ha a főnökök messze vannak... Komolyra fordítva: kapcsolatunk élő és rendszeres. Munkánkban ön-y állóságot kapunk, de a hatékony ellenőrzés sem marad el. Telefonon egy-másfél óra alatt elérhető a központ. Ez igen rövid idő, mert a helyi vonalra többet kell várni. Hetente utazunk Kerepestarcsá- ra, tehát nem érezzük a nagy távolságot. Jól csengő név A Szilas kőszegi üzeme idén 30 millió forintos árbevételt tervez. Jelentős összeg ez egy néhány hónapos egység esetében. A dolgozók teljesítmény szerint kapják a bérüket: 3500—6500 forint között alakulnak a keresetek. Kőszegi viszonylatban ez jónak mondható. A már említett termék-! skála — szándékaik szerint — bővíthető. Szó van diétás anyagok készítéséről, csakúgy, mint a csomagolástechnika változtatásáról. A megyében mindenesetre jól fogadták a Szilas üzemalapítási kísérletét, elismerik sokoldalúságát, vállalkozókészségét. Ha a porított termékek beválnak, akkor nyilvánvalóan Vas megye is gazdagodik általuk. Annyi bizonyos, az utóbbi időben gyakran hangzik el a Pest megyei gazdaság neve a nyugati végeken... Az indulást segíti — Az idén huszonnyolcadik alkalommal került sor az északi országrész ötven településén a téli közéleti-közművelődési gyakorlatra. A déli országrészeken a szegedi és a pécsi, a Tiszántúlon a debreceni egyetem szervez hasonlót. Az ottaniak a szakmai gyakorlatra helyezik a hangsúlyt — magyarázta Kresz Frigyes, az Eötvös Loránd Tudományegyetem felsőoktatási művelődés-közéleti tanácsadó szolgálatának volt vezetője. Már egy éve nyugdíjas, de még mindig ő a szellemi atyamestere, a mindig háttérben maradni akaró, de újabb és újabb ötleteket adó irányítója ennek a mozgalomnak. A mi elképzelésünk — folytatta gondolatmenetét — elsősorban az, hogy ezzel a szerény lehetőséggel elindítsuk és segítsük a hallgatókat az értelmiségivé válás folyamatában. A közéleti szerepvállalásra is fel kell készülni, a politikai nagykorúsághoz a kiskertek aljánál messzebbre kell látni. A hallgatók ezt maguk fedezik fel, mi a kereteket biztosíthatjuk és az ajánlásainkkal legfeljebb csak súghatunk. A bőség zavarában Az ELTE szervezőbizottsága, amelynek a vezetésében Priszter Andrea vette át a stafétabotot, az idén csaknem háromszáz hallgatót irányított az északi megyékbe. Pest megyében Zsámbék, Szentendre, Vác, Gödöllő és Cegléd voltak a terepgyakorlat színhelyei. A hallgatók nyomába eredtem én is. A Zsámbékl-medencébe Pá- tyon át csúszkált, zötykölő- dött a busz, eszembe jutottak az immár hat évvel ezelőtt lezárult egyetemi évek, a téld országjárások, esti szópárbajok. Akkor még mennyire hittem, hittünk küldetésünkben, gondolataink fontosságában ... ! /Zsámbékon egy étteremben beszeltem meg találkozót Horváth Lászlóval és feleségével, Ludvig Zsuzsával. Mindketten végzős közgazdászok, először vettek részt a terepgyakorlaton. Egyetemista pénztárcához méretezett szerény ebédünk közben számoltak be tapasztalataikról. — A bőség zavarában voltunk. Csodálatos kincseket rejt ez a nagyközség. A romtemplom, a várkastély, a török csurgókút, a lámpamúzeum, a toki Patkó csárda és lovarda, a felújított művelődési ház mind-mind külön megérne egy hosszabb tanulmányt. Az ördögnek tartoztál» — Ne feledkezz meg a házigazdáinkról sem — szakította félbe a feleségét Horváth László. — Mátyás Irén, a művelődési ház igazgatója és Bicskei Gábor, a Zsámbéki szombatok művészeti vezetője, reggel, délben, este végtelennek tűnő türelemmel beszélgetett velünk. Mindazokkal, akik a község életében jelentős szerepet játszanak, a párt- titkártól a papig bezárólag, összehoztak bennünket. A beszámolónkat, úgy tűnik, hogy az .előző ftzonlbaton rendezett sváb bátyus bál kapcsán a nemzetiségi problémáknak szenteljük. Lehet, hogy rövid lesz az időnk az alapos munkához, mert a második világháború utáni kitelepítésekig kellene visszanyúlni. Ugyanígy vagyunk az idegenforgalmi központtá válás problémájával is. Hosszú utánjárást kívánna az érdekviszonyok pontos feltérképezése, fSzentendrei és váci utam- mieKaz ördögnek tartoztam. Takács Gábor, a megyei művelődési központ osztályvezetője, a három, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskoláról érkezett lánnyal állandóan úton volt. Módszertanos megyei összekötő révén, mikrobusszal mozgó célpontként járták a Dunakanyart. Ennek ellenére sikerült megtudnom, hogy a hallgatók a legtöbb időt Szentendrén, a népfront új közösségi házában töltötték. Az ottani egyesületek és klubok tevékenységével ismerkedtek. A Ferenczy Múzeumot a tetőtől az alagsorig áttanulmányozták, leginkább a múzeumpedagógusok gyermekfoglalkozásai keltették fel figyelmüket. A váci Madách Imre Művelődési Központ munkatársa, Mészáros Gyuláné szervezte meg az erdőmérnök, a gyógypedagógus és a mezőgazdász hallgatók programját. Ök a Börzsönyi Nemzeti Park védelmével. a Nagy-Hideghe- gyen tervezett téli sportközpont ellentmondásos fejlesztésével foglalkoztak. Szállásukat ezért Kemencére, az erdei iskolába tették, amelyet legtöbbször csak éjszakai menedékhelyként használtak Napközben Okolicsányi Loránd mezőgazdász mérnökkel rótták az erdőket. Minden illetékest meghallgattak a sífelvonóhoz vezető erdei út építésének környezetvédelmi problémáival kapcsolatban. Öten ötfelé mentek Gödöllőn, a Petőfi Művelődési Központban Kecskés József igazgató szobájában három hallgatóval találkoztam. Két lánnyal, a szombathelyi tanárképzős és a soproni óvónőképzős hallgatóval nem találkozhattam, mert akkor este is az Agrártudományi Egyetem kollégiumában, az egyetemisták közérzetét és életmódját tanulmányozták. Természetesen a felsőoktatási intézmények közötti jó kapcsolatokat is ápolták. Minden diákot foglalkoztató témát választottak és Űjj Ágnes köz- művelődési titkár szakmai tapasztalatait felhasználva, bizonyára izgalmas beszámolót írnak. A többiekkel az igazgatói irodában a kezdeti feszült pillanatok után kötetlen beszélgetés alakult ki. — Számomra az ismeretlen élményt az Aszódi Fiúnevelő Intézet jelentette — kezdte a pályakezdő pedagógus, Orosz Éva. — Lehet, hogy szakmai ártalom, de engem ez érdekelt a legjobban. — A Ganz Árammérőgyárban egyedül voltam — folytatta Tóth Balázs, a harmadéves erdészmérnök hallgató. — Hegyi József közgazdász irányította a figyelmemet a gyárban két éve megtörtént szervezeti reform megvalósulásának problémáira. Kozákné Hégely Magdolna, leendő gyógypedagógus felsóhajt: nem sikerült közös nevezőre jutnunk! öten ötfelé mentünk. Engem az érdekelt, hogyan élnek itt az emberek. Egy hét után sem tudtam megszokni, hogy olyan szétszórt az egész település, nincs városközpont. Az emberek is egészen mások, mint Budapesten, de hát ez hosszú ... A beszámolómban én mindenképpen kitérek a Grassalko- vich-kastély sorsára. Ebben a több mint egymilliárd forintos rekonstrukciót igénylő gyönyörű, de életveszélyes műemlék épületben még működik egy 140 öreget befogadó szociális otthon. Vajon mi lesz a sorsuk és mi vár az épületre? Lassan ránk esteledett, miközben Kecskés József a terveiről, az ötleteiről beszélt, amelyeket tágra meredt szemekkel hallgattunk. Tanyák rózsaszínben — Ceglédi utam előtt táviratot kaptam: ha tudok, érkezzek kora délután, mert a program szerint, mikrobusszal tanyai átogatás ban lehet részem. Dr. Tóth Katalinnal, a Kossuth Művelődési Központ munkatársával, Barát Mónika erdészmérnök és Andrási Klára vegyészmérnök hallgatókkal indultunk el. A Nagykőrös felé vezető úton egy tanyai iskolában csatlakozott hozzánk Elekes Eszter és Go- lik Lászlóné, Sárika néni. ök három családhoz kalauzoltak el bennünket. A város 40 ezer lakójának mintegy tíz százaléka tanyán él, nyolcezer nyugdíjas pedig külterületen lakik. Az éjszakába hajló három családlátogatásunk, a Bálint-, a Bodon- és a Kis-tanyák nem az elöregedő, a pusztulásra ítélt világ képét sugallták számunkra. Éreztük azonban, hogy ezek a ritka kivételek. Velünk egy időben a másik két hallgató a cigányok beilleszkedési problémáival foglalkozott. A terepgyakorlaton tapasztalt egyéni sorstragédiákhoz, az országosan növekvő gondok grafikonoszlopaihoz a hófehér gyászt öltő természetruha illene inkább. Tisztelet- lenül és szemtelenül azonban a juhos tanyákon a kicsi bárányok bőgéséről tudjuk, hogy megint jön az új és hivalkodó tavasz. Ujj írisz Kozma Gábor Légrádi, ne törj be! « házigazda elutazott otthonról. Nem tudott hátrahagyni nagymamát, barátnőt, de még csak virágokat locsolgató szomszéd sem került. Bezárta szépen a földszint egy ajtaját, finom nyomással ellenőrizte, hogy enged-e a zár, kulcs a zsebbe és irány az állomás. Hagyott azért üzenetet az ajtóra biggyesztve, ha jön valaki, ne dörömböljön. Kis cédula jelzi a távollétet, a felső csücsökben műszaki rajzszög: „Légrádi, ne törj be!” A kis cetlit olvasva „indul be” az agyam, no nem azért, mintha az eddigieket is a szemközti kukucskálóból figyeltem volna ki. A szigorú valóság egyetlen kézzel fogható, gyűrhető, téphető darabja, a papír, az ajtó fájába tűzve. Ebből a nyúlfarknyi tényközlés- ből kell kikövetkeztetnem, hogy mi van a papír mögött. Kezdjük ott. hogy Légrádi férfi. Aki pedig az ajtót használja arra, hogy kommunikáljon, ő meg nő. Női betörőről különben sem hallunk sűrűn, arról viszont többet tudunk, hogy nő is lehet lakástulajdonos. Légrádiné az. Kiderül ez a röpke információból, ne törj be, mert odabenn az enyém minden, hosz- szú évek munkájával gyűjtögettem ösz- sze a holmimat, s nem akarom, hogy te — Légrádi — tönkretedd a lakásomat. Legyen Légrádiné elvált asszony, ez a mai statisztikákat alapul véve nem tűnik elképzelhetetlennek. Ha elvált, vele élhet kiskorú gyermeke is, ezért lett övé a lakás. Eddig megvolnánk. Most már nézzük meg, ki ez a Légrádi. Ö az, aki be akar törni, erről a közlemény indulati tartalma árulkodik. De miért akarna betörni az ilyenformán közszemlére tett férfiú volt felesége lakásába? Talán nemrég váltak el, s a dolgok nem rendeződtek el megnyugtatóan közöttük. De ne bizonytalankodjunk tovább! Mondjuk ki teljes nyíltsággal sejtéseinket! Légrádi megszimatolta valahonnan, hogy ex-Légrádiné elutazik — például üdülni megy —, s úgy határozott, borsot tör az asszony orra alá. Bemegy a lakásba és mindent fölforgat. El nem visz majd semmit, kárt sem okoz, mert akkor meggyűlne a baja a rendőrséggel. Egyszerű idegharcot indít, s megpróbálja felőrölni az asszony erejét. Légrádi már máskor is folyamodhatott ehhez a megoldáshoz, az asszony egyébként nem akasztotta volna ki a kis cédulát. Számít a volt férj akcióira. Amikor elbúcsúztak, Légrádi tehetett is neki egy ígéretet, nyilván tanúk nélkül. Mit mondhatott? Azt, hogy rendben van, Sárika — vagy Rózsika? —, itt hagyok neked mindent, tudod, nincsenek anyagi gondjaim, legyen a tied a kocsi, a lakás, mégiscsak te neveled a gyereket. Nekem nem kell tőled egy emlék sem. De az életedet tönkreteszem! Fél éven keresztül nem történt semmi. Képzeletünk betartja az aranyszabályt, az akciót mindig aprócska csöndek előzik meg, így megy ez nálunk is. A csönd után az asszony telefonhívásokat kezdett kapni, a telefon mindig este, tizenegy óra és éjfél között csöngött. Soha nem szólt bele senki, csak magnóról játszottak be sikoltozást, höt- gést, ordítást, varjúkárogást, mindenféle zagyvaságokat. A harmadik-negyedik hívást követően az asszony már bizonyosra vette, hogy férje kisded játékainak lett ő a fültanúja. Úgyhogy föl sem vette a telefont éjszakánként. Légrádi nem zavartatta magát, nem hagyta abba. Csak annyit kellett tennie, hogy este feltárcsázta a számot, az asszonynál meg csörgött a készülék. Ha nem veszik fel, akkor is felébrednek a túloldalon, s utána nem tudnak elaludni. Az asszony kérte a postát, cseréljék ki a vonalat. Ez meg is történt, de egy hónap sem telt el, újra jöttek a hívások, pedig akkor már a szám is titkos volt. Légrádi — úgy látszik — mindent tudott. A betörések azután kezdődhettek meg, amikor Légrádiné kiköttette a telefont. Amikor hazaért, elég volt egy pillantást vetnie a lakásra, s rögtön tudta: járt nála valaki. Mit valaki! Az az ember, aki beígérte neki, hogy kikészíti. Jó, jó, nem gondolt ő eddig arra, hogy a zárat kicseréltesse, és esetleg biztonsági berendezést szereltessen fel az ajtajára. Ekkorra vált világossá számára, hogy az új zár és a különféle kallantyúk megakadályozhatják volt férjét. Csakhogy hirtelen beutalót kapott Hajdúszoboszlóra — vagy Hévízre —, visszautasítani nem merte, ki tudja, jövőre gondolnak-e rá. C sak arra maradt ideje, hogy a cédulát kirajzszögezze. Értsen belőle Légrádi, de mindenki, aki arra jár. Az is, aki ezt a rövid közleményt úgy értelmezi, mintha verset olvasna. A versek szokták az életet ilyen tömörséggel elénk tárni. Meg aztán a költeményt mindig továbbgondoljuk, nincs annak vége az utolsó sorokban sohasem, már ami a jobbakat illeti. Ezt tettük most. Maradjon egyetlen reményünk, hogy amit a cetli mögé gondoltunk, az még véletlenül sem lehet igaz... Rab László
