Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

1987. FEBRUÁR 14., SZOMBAT pest • MEGYE MAGAZIN Adós, fizess! Érvényt szereznek a szabálynak Előbb a járulék, aztán az ellátás „Értesítjük a T. Gazdasági Munkaközösséget, hogy főfoglalkozású tagjainak társadalombiztosítási ellátást (táppénzt, terhességi-gj'er- mekágyi segélyt, gyermekgondozási díjat, családi pótlékot) csak ak­kor fogunk folyósítani, ha a munkaközösség járuléktartozása nem haladja meg az egyhavi járulék összegét ... E tájékoztatónkban a pontos járulékfizetés fontosságára hívjuk fel a figyelmet és biztosí­tani kívánjuk azt a lehetőséget, hogy a munkaközösség járuléktar­tozás esetén, annak megfizetésével elhárítsa tagjai folyamatos tár­sadalombiztosítási ellátásának útjában álló akadályt... Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság.'*’ Ilyen szövegű, ,s a továb­biakban a tartozás összegét firtató leveleket kap január­tól márciusig a főváros és Pest megye minden gazdasági munkaközössége, ipari és szolgáltató szakcsoportja. 0 Miért? — kérdeztük Asztalos Gézáné dr.-tól, a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igaz­gatóság igazgatóhelyette­sétől. Kezdjük az elején: egy 1982-ben kelt jogszabály ki­mondja, hogy a kisiparos, a magánkereskedő nem kaphat társadalombiztosítási ellátást, ha a járulékot több mint egy hónapja nem fizette be, ha régebben tartozik. Ugyanez érvényes a gazdasági munka­közösségek, szakcsoportok tag­jaira is. Magyarán, e társa­ságok tagjai sem kaphatnak táppénzt, segélyt, gyermek- gondozási díjat, családi pótlé­kot, ha hosszabb ideig adó­saink maradnak, pontosab­ban, . ha adós marad a járu­lékkal a gmk vagy a szak­csoport. Az indokról pedig annyit — túl a jogszabályon —, hogy a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság kintlevőségei csak a magánszektorban megha­ladják az 1 milliárd forintot. Érthetően ehhez — a járulék­fizetési késedelemhez — iga­zodott az ellátás kifizetése; éyi több,,-száz kisiparos és ma­gánkereskedő esetében kése­delmes volt. Hosszú ideig, egé­sze^ tavalyig úgy tűnt, hogy a gmk-knál-és szakcsoportok­nál nincs gond a fizetési kész­séggel. Ám az elmúlt évben kiderült„,hogy szó sincs rend­ről, pontos befizetésről... 0 S ezt hogyan állapí­tották meg? — A népgazdasági helyzet indokolta, hogy felmérjük sa­ját helyzetünket, hogy számba vegyük: az egyes társadalmi csoportok befizetései fede­zik-e a társadalombiztosítási ellátásra fordítandó kiadá­sainkat. S azt találtuk; a kis­iparosokhoz és magánkereske­dőkhöz hasonlóan rosszul fi­zetőkhöz tartoznak e vállal­kozó társaságok. Hétezer gmk és 1800 szakcsoport közül több mint ezer, ’jóval egy hónapot meghaladó — átlagosan 3—4 havi — járulékkal tartozott tagjai után. Annál is érthetet­lenebb ez, mert e csoportok gyakorlata az: nem közvetle­nül a tag fizeti be a járulé­kot az igazgatóságnak, hanem a társaság intézi a levonást és átutalást. S ami nem ke­vésbé fontos: jogszabály van arra, hogy a társaság — ha a tag valamiért nem tud fi­zetni — köteles helyette, meg­előlegezve befizetni a járulé­kot, 0 S hogyan lehet, hogy az állami vállalatok, szö­vetkezetek nem tartoznak ilyen hosszú ideig? — Sem a gmk, sem a szak­csoport nem számit jogi sze­mélynek, így nem lehet MNB- számlája, legfeljebb OTP- számlája. A társadalombizto­sítási igazgatóságot megilleti az úgynevezett inkasszójog (azaz a beszedési megbízás alapján az MNB-számláról le­emelheti a tartozást), de ezt csak állami vállalatoknál, szö­vetkezeteknél, intézmények­nél teheti, a gmk és szakcso­port OTP-számlájához nem nyúlhat. Így marad az egyet­len lehetőség: behajtani a tar­tozást. 0 Miként? A szokványos végrehajtás­sal, a tanács révén, úgy, mint­ha adótartozás lenne. Érde­kesség — de a mai napig csu­pán papírforma —, hogy a gmk vagy a szakcsoport bár­melyik tagján is behajtható az egész kollektíva tartozása, hiszen a tagok mindegyikét és a társaságot is egyetemle­ges anyagi felelősség terheli. Persze igazságtalan lenne egyetlen embert felelőssé ten­ni, terhelni az egész kompánia tartozásáért. 0 Akkor mégis hogyan vasalják be adósaikon a járulékot? — Az az igazság, hogy ed­dig néhány — zömmel ered­ménytelen — végrehajtási kí­sérleten kívül semmi nem tör­tént. Most, hogy a bevezető­ben idézett leveleket, a tájé­koztató és tájékozódó szándé­kú iratokat kiküldtük, kiküld­jük az érdekelteknek, hogy megtudjuk, mennyi is a tarto­zásuk, s hogy közöljük, a to­vábbi nem fizetés milyen kö­vetkezményekkel jár, az a tervünk: ugyanúgy alkalmazni fogjuk a jogszabályt, mint ahogyan a kisiparosoknál és magárkereskedőknél. Azaz nem fizetünk, ha nem fizet­nek ... 0 Köztudottan labilis gazdálkodású társaságokról van szó. Átmeneti fizetés­képtelenséggel küszködik némelyik, s gyakorta nem is vétkesek a tartozásban, hiszen nekik is adósuk maradt a megrendelő. Min­dig indokolt a szigor? — Erről azért nincs szó. Nem áll szándékunkban „nyo­morba dönteni” a tagjaikat, s anyagilag lehetetlenné tenni magukat a gmk-kat, szakcso­portokat. Hiszen ha nem fi­zetünk családi pótlékot, akkor nem az adós, hanem a gyer­meke kerül rosszabb helyzet­be, ha nem fizetünk táppénzt, a beteg dolgozó marad pénz nélkül. Nem akarunk ütni az állampolgáron, a hozzátarto­zóin. Létezik méltányosság is; a kisiparosok és magánkeres­kedők eddig is kérhettek, s ha indokolt volt, kaptak hala­dékot vagy részletfizetési ked­vezményt. Ugyanígy kívánunk eljárni e néha százezrekkel tartozó társaságok esetében is. Dé célunk változatlan: azt kívánjuk elérni, hogy csök­kenjen — még áiomnak is túl szép, hogy megszűnjön — a többhavi járuléktartozásuk. S ha a gmk- és szakcsoportta­gok nem szeretnének anyagi komplikációba keveredni, te­hetnek is ezért. 0 Mit? — Például azt: maguk el­lenőrzik, hogy a munkát adó társaság bejelenti-e őket, fi­zeti-e rendszeresen a jövedel­mük alapján kiszabott társa­dalombiztosítási járulékot. Így elkerülhető, hogy egy-egy családi pótlék-, vagy táppénz- igény benyújtásakor derüljön ki: nem fizethetünk, attiíg meg nem kapjuk az elmaradt járulékot, vagy amíg — is­métlem: méltányossági alapon — nem adunk részletfizetési kedvezményt vagy haladékot. 0 És mikortól érvénye­sek az új „játékszabályok”? — Mint mondtam, január­tól márciusig küldjük ki a leveleket. Ezután várunk egy hónapot, tehát leghamarabb április végétől váltjuk min­dennapi gyakorlatra a több­éves jogszabályt. S még egy­szer: mi azt szeretnénk, ha nem kerülne kínos helyzetbe egyetlen gmk- vagy szakcso­porttag sem. Most még nem késő, hogy elejét vegyék a kellemetlen elutasításnak: nem fizethetünk, előbb ren­dezzék a járuléktartozást! Vasvári G. Pál Nem a gazdálkodás művezetője, de kérhet, felemelheti szavát B udaörs és körzete több mint százezer lakosával Pest megye életében nagy szerepet tölt be. Ezt legutóbb az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsági ülésén is megállapították, amelyen Budaörs vá­rosi pártbizottságának a gazdálkodást irá­nyító tevékenységét értékelték. A város és tizenkilenc településből álló körzete any- nyiban is sajátos, amennyiben a főváros­ban működő, sok Pest megyei intézmény, hivatal hatáskörileg ide tartozik, s ki­lenc agglomerációs községe is különleges bánásmódot igényel. Több mint hétezer párttag munkáját irányítja a városi testület, s ezeknek több mint kétharmada munkahelyi pártszerve­zetekben, mintegy nyolcvan alapszerve­zetben tömörül. A városi pártbizottság közvetlenül 53 szervezetet irányít: 16 ipa­ri, építőipari üzem, négy ipari szövetke­zet és 16 kisszövetkezet, négy élelmiszer- ipari vállalat, a hús-, a tej-, a gabona- és a boripari szakágazatokban kötődik ide. A MÉM Repülőgépes Szolgálata és három szövetkezeti közös vállalat munkája szin­te az egész országra kiterjed. A kilenc ke­reskedelmi vállalat és egy fogyasztási szö­vetkezet is hatáskörükbe tartozik. LA fenti számok is jeIzik mi­lyen felelősség hárul az irá­nyító párttestuletre |a szocia­lista építőmunka sikeressé té­telében. Ez pedig nem kis részben függ attól, hogyan ér­vényesül a párt vezető szere­pe, miként tudja a pártmun­ka eszközeivel növetfii eszmei, politikai befolyását. A gazda­ságirányítás változása, a köz­igazgatás átszervezése azt kö­vetelte, hogy a budaörsi párt- bizottság is megújítsa munká­ját, éljen politikai eszköztárá­nak valamennyi lehetőségével. A technológia-'és termékszer­kezet-váltás magasabb mun­kakultúrát igényeit, megjelen­tek és elterjedtek a kisvállal­kozások, a vállalatoknál új irányítási formákat hoztak lét­re, a kereskedelem is sokszí­nűbbé vált. Az újhoz alkalmazkodás alapkövetelményeként a ko­rábbi gyakorlatot újjal kellett felváltani; mást kell ma csi­nálni, mint tegnap. Ez nem lehetett egyszerű elhatározás kérdése, nagyon is függött az emberek gondolkodásmódjá­nak, szemléletének megváltoz­tatásától, amely nem vezény­lésre, parancsra alakul. Sok­szor kellett, kell önmagunk­kal, közvetlen munkatársaink­kal, legjobb aktivistáinkkal vi­tatkozni, s természetesen azok­kal is, akik az alapszerveze­tekben vállalják a rájuk há­ruló feladatok elvégzését. Elsősorban a gazdaságpoli­tikai teendőkről szólok. A vá­rosi pártbizottságnak fontos szerepet kell betöltenie abban, hogy a gazdaságpolitikát a gazdálkodó egységekhez köz­vetítse és segítse annak meg­értését. Politikai érveink azon­ban csak akkor hatásosak, ha ismerjük a gazdálkodási egységek helyzetét, képe­sek vagyunk a tapasztal­tak elemzésére, a környezet hatásának feltárására, s az is­meretek alapján a jelenségek általánosítására. Mindezt bo­nyolítja, hogy a népgazdasági és a helyi érdekek ütközése, ellentmondásossága szintén vi­az életszínvonalat, amit meg­szoktak. Ebből a szempontból tény­leg nem kedvező a világ je­lenlegi gazdasági helyzete. (Dante írta a Divina Comme- diában. hogy nincs szomorúbb dolog, mint rossz napokban visszaemlékezni a jókra.) Ilyen körülmények között a család aligha válhat olyan élő organizmussá; amelyet a sze­retet szálai szőnek és tarta­nak össze. Miután a szülők dolgoznak, a gyerekek a pe­dagógia senki földjére kerül­tek és ez óriási társadalmi gondot okoz. Emlegethetnénk most az aluljárólyat és egyéb félreeső helyeket, de inkább egy lényeges okra hívjuk fel a figyelmet: a kamaszok ép­pen azt találják meg alkalmi közösségeikben, amit a csa­ládtól, az iskolától nem kan­nal. meg. A közösségi élet élményét. Anélkül, hogy az ily módon szerezhető élmé­nyeket minősítenénk, el kell ismernünk, hogy ezeknek a csoportoknak közös program­juk van. amit együttesen ala­kítanak ki. Tiszteljük a gyereket Értékválság, meglehetős zűr­zavar, .uralkodik mindennapi társadalmi életünkben, oly­annyira, hogy már a szocioló­gusok és a pedagógusok is kénytelenek a valódi, értékek felé fordulni: a már említett gondok mellett egyre többet halljuk, hogy mennyire elér­téktelenedtek a munka, a pon­tosság. a becsületesség, az igazmondás és az ezekhez ha­sonló fogalmak, amelyekre pedig igencsak nagy szükség lenne napjainkban. Ki kell emelnünk a fiatal generációk meglehetősen változatos ér­tékarculatát. Nagyobb részük becsületesen dolgozik, a töb­biről nem mondható el ugyan­ez. A szociológiai kutatások azonban jóval „színesebb” képet mutatnak. Az ifjúság egy része politikailag is elkö­telezett; ígéretes munkája a jövőt előlegezi. Mások azon­ban ideológiailag is közöm­bösek és inkább hagyják ma­gukat az eseményektől hur­coltatok A harmadik réteget a pragmatikusok adják, akik kizárólag a hasznossági elvből indulnak ki. (Tud úszni? Nem? És ha megfizetem? — jellemzi őket Hofi Géza.) A negyedik csoportba tartozó deviáns fiatalokat már em­lítettük. Kérdés, hogy ez a rendkí­vül változatos arcot mutató ifjúság hogyan orientálódik majd a felnőttek társadalmá­hoz? Hiszen ettől függ az or­szág jövője! Talán kiindulásul szolgálhat, hogy a tizenéves generációk hogyan viszo­nyulnak az olyan fogalmak­hoz, mint a haza, a nemzet, a nemzetközi szolidaritás és a humanitás? Milyen érzéseket kelt beryiük akár az osztály, a raj, a munkahely, a szülő­föld fogalma? A gondok nyilvánvalóak, ugyanakkor óva intik a fel­nőtteket attól, hogy kizárólag az'ifjúságot hibáztassák. (Leg­utóbb a hatvanas években követtük el ezt a hibát.) Ép­pen ezért, bármennyire *s furcsán hangzik, a társada­lomnak kellene végre annyi­ra tisztelnie a gyereket, hogy elérje: a diákok ne utálják az iskolát! Ezzel kapcsolatos je­tokba mélyedtünk a helyes ál­láspontok kialakításáért. Még ma is sok eltérő vélemény van a vállalati tanácsok létével, munkajavai, hatásával kap­csolatban —, s mindezzel ösz- szeíüggésben a pártmunka fel­adataival. Altatáoan ott men­nek jól a dolgok, ahol a tes­tületi ülés a szakmai és poli­tikai szempontok kifejezésé­nek, a területi és a vállalati, továbbá a személyek, illetve dolgozó csoportok közvetlen érdekegyeztetésének egyaránt fórumai. Sok gondot jelent a kisszö­vetkezetek pártirányítása, mind az ott doigozo kis lét­számú párttagság hovatarto­zása miatt, mind az új for­mából adódó elvi, gyakorlati ellentmondások miatt.. I Értékeltük^ íűn(jcsok párt­irányítását is, mindenekelőtt azt, hogy a közigazgatás át­szervezése nyomán hogyan kellett a pártmunkát is tor­máim, érvényesítve a helyi önállóságot, de vigyázva, ne­hogy magukra maradjanak (gondjaikkal, bajaikkal a tes­tületek. A feladatok rangso­rolása, a koordinálás egy-egy fontosabb kérdésben éreztük nélkülözhetetlennek a segítsé­get. Létrejött egy város kör­nyéki bizottság, amely a kör­zet tanács ein öKeiből áll és a VII. ötéves tervből adódó kö­zös feladatokat segít össze­hangolni. E testület sem nél­külözheti a pártbizottság irá­nyító támogatását. Bár a megyei párt-végre­hajtóbizottság is elismerte munkánk tartalmi és formai megújulását, sikerét — tud­juk, érezzük, hogy további ha­tásos módszereket kell keres­nünk a gazdasági munka még eredményesebb befolyásolásá­ra. Nagyobb hangsúlyt helye­zünk a területen végzendő munkára, a politikai meggyő­zésre, a mozgósításra, fel­használva az agitáció, a pro­paganda bő tárházát. Szembe­sítenünk kell mindenhol és mindenkor az általános teen­dőket a helyi viszonyukkal és lehetőségekkel, hogy a konk­rét feladatok meghatározása, a végrehajtás feltételeinek megteremtése megfeleljen a helyi és az országos követel­ményeknek. [ Szeretnénk m;ndj0bban mellőzni a pártmunka for­mális elemeit, mert tudjuk, azok sok erőt kötnek le, mi­közben hatástalanok. A párt- szervezetek, ha felkarolják az alkotó, újító, mindig kezde­ményező vezetőket, beosztot­takat, támogatják új utat tö­rő szándékaikat, sikeres csa­tákat vívhatnak. Ez a mód­szer a korábbinál több felké­szülést követel mindenkitől, egyben elszántságot az alko­tó vitákra — mégis ezt kell választanunk, mert a sablonok alkalmazásának ideje lejárt, az emberek eszéhez, tudatá­hoz csak a változatosabb, a módosuló igényeihez igazodó stílus felel meg —, s tudatá­ban vagyunk annak, ez az út nehezebb. A párt — mondot­ták a megyei párt-végrehaj­tóbizottsági ülésén útravalóul — nem .lehet a gazdálkodás művezetője, de kérhet, szól­hat a különböző munkaközös­ségekhez, fel kell emelnie sza­vát a gyárkapukon belül is. SZEMETHY LÁSZLÖNÉ, az MSZMP Budaörs Városi Bizottságának első titkára lenlegi ereamenyeinK a peda­gógia legnagyobb kudarcát bizonyítják: valahány nebu­lót megállítunk és megkér­dezzük tőlük, hogy szeret­nek-e iskolába járni, kórus­ban felelik, hogy: nem — ki- lenckilós táskával a hátu­kon. Ahhoz, hogy a fiatalsá­got eredményesen nevelhes- syk, egységes, normális eltö­kéltségre van szükségünk Jó lenne elérni, hogy a gyerek ne halljon mást az iskolában, és mást otthon, illetve az ut­cán! Hiszen emiatt közömbös, tájékozatlan, s ,ez a kamaszok életében olyan, mint amikor a sivatagban eltéved az uta­zó és feladja ... Dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság nyugal­mazott főtitkára, a SZOT-fő- iskola tanára gondolatait le­jegyezte: Szilas Zoltán Mit lehetne tenni? semmlKeppen sem szabad horuKk módón, türel­metlenül belevágni. Úgyanakkor a kivárásnak sincs semmi értelme. Bizonyos jelekből máris arra lehet következtetni, hogy kialakulóban van egy integrált társadalmi hatásmechanizmus. Valamennyiünknek össze kell fognunk, hogy racionalizálni tudjuk a világot magunk kö­rül. Nyilvánvaló, hogy nem engedhetjük szabadiára az igényeket úgy, ahogy tettük azt eddig. Nem szerencsés, ha körömszakadtáig ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amelyeket talán az^ezredfordulóig sem érhetünk el. Egyféle szocialista puritanizmusra lenne tehát szükség? Ahol az igények és lehetőségek egyensúlyban vannak egymással? Ezen lehet vitatkozni. Végül is nem arról van szó, hogy addig nyúj­tózkodhatunk csak, ameddig a takarónk ér, hiszen nincs kizárva, hogy a takaró meghosszabbítható. De akkor fogjunk hozzál iára sarkall. Bármennyire óva­kodtunk a közvetlen beavat­kozástól, olykor rákényszerül­tünk az operatív irányításra A változó körülmények mindinkább követelik a párt­munka, a gazdaság pártirá­nyításának korszerűsítését. Va lamennyi pártmunkást be keli például vonni a helyi politika alakításába, nem nélkülözhet­jük senki tudását, cselekvését. Nem hiányozhatnak a dönté­sek előkészítésénél, a dönté­sek meghozatalánál, de a vég­rehajtás ellenőrzésénél sem. A városi pártbizottság ed­digi munkájában is a fenti elvek érvényesültek, s ennek köszönhető, hogy a termelő­üzemek gazdaságépítő tevé­kenysége az érdekek rendsze­res egyeztetése alapján jöt1 létre. Bizonyítják ezt a testü­leti üléseken tárgyalt témák is, így a többi között: a ke­reskedelmi vállalatok gazdál­kodása: anyag- és energiagaz­dálkodás; az alaptevékenység­re épülő mezőgazdasági ágaza­tok jövedelmezősége, eredmé­nyei. Mindenkor elismertük s sikereket és az elemzés során nyíltan beszéltünk a gazdasá­gok hibáiról, illetve javaslato­kat tettünk azok kijavítá­sára. Gyakran számoltattunk oe egy-egy gazdasági vezetőt a testület előtt. | flz elemzésben támaszkod. láttunk a gazdaság és szövet­kezetpolitikai munkabizottság ;agjaira. Számos hasznos jelen­ést készítettek a pártbizott­ság vagy a végrehajtó bizott­ság számára. Különböző cél­vizsgálatok — a szabályozók változásának hatása, az ex­port-import alakulása és több más téma — érezhetően segít­ségére voltak a gazdaságpoli- sikai munkának. A pártapparátus szervező, mozgósító és ellenőrző tevé­kenysége szintén erősítette a lolitikai munka hatását. Szí- íesítették a pártmunkát az ilméleti konferenciák, a pro­pagandisták klubja és sok :gyéb eszköze a pártmunká- íak. A város és körzete leg- óntosabb gazdálkodóegysé­geivel, politikai és gazdasági vezetőivel szükség szerint, de ‘él évenként mindenképpen ionzultálunk, hiszen csak a cölcsönös informáltság alap- án képzelhető el hasznos ígyüttműködés. Be kell azonban ismernünk, íogy több energiát fordítot- unk olykor-a feladatok meg- íatározására, mint amennyit i végrehajtás ellenőrzésére, s :z nem vált hasznunkra. ^Mindennek e!lenéreaz üze_ ni-községi pártszervek, -szer­kezetek érdemben törődtek a ermelés és gazdálkodás poli- ikai kérdéseivel, megfeleltek i követelményeknek. Kivet- ék részüket a gazdasági dön- ésekből is, s a korábbihoz lépest erősödött érdekegyez­ető gyakorlatuk is, A megnövekedett helyi ön­állóság és aktivitás, az élénkü- ö kezdeményezőkészség rugal- nasabbá tette a pártszerveze- ek munkáját. A vállalatirá- íyítási forma változása érthe- ően megújulást kívánt a párt- rányítástól is, természetes izonban, hogy e téren még iok a tapasztalatlanság, sok­kor keressük a jó, illetve a egjobb formákat. Területün­kön 18 vállalat tért át új for­mára. Az előkészítés idősza­kában az alapszervezetek tag­iágával türelmes, elvtársi vi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents