Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-13 / 37. szám

Látszólag sck, szétosztani kevés Nagy tűz helyett néhány parázs Ajánlom ezt az írást azoknak, akiknek központi fű­tés melegíti a lakását, esténként puha papucsba bújnak, kinyitják az újságot és azt mondják: na tessék, a tanács megint osztogatja a pénzt a lumpoknak meg azoknpk, akik nem tavaly nyáron bámulták le. De bezzeg, aki a két keze munkájával keservesen építette a házát, az ugyan mehetne pénzt kérni. Tessék, itt van most is: a Monori Tanács az idén a lakásépítés helyi támogatására, az első lakáshoz jutás segítésére kétmillió forintot hasz­nálhat fék ebből 400 ezer a megyei céltámogatás, 600 ezer helyi forrás, egymillió pedig hosszú lejáratú bank­hitel. Eh, jobb, ha az ember nem tudja, hova csorog ez a pénz... De. Jobb, ha tudja. A tanácsháza kisebb tanács­kozótermében gyülekezik a la­káselosztó társadalmi bizott­ság. Ez az év első ülése, a megbeszélnivaló azonban még visszanyúlik' az elmúlt évre: decemberben kezdték a kör­nyezettanulmányokat. Testes irathalom majd’ mindenkinél, ezekből kellene most összegez­ni, de a „környezések” ered­ményét fejből tudják sorolni, a helyszínek jobbára felejthe­tetlenek. Jön Nagy Sándor, aki a Finommechanikai Vállalat monori telepét képviseli, Csoltkó Endre a Szervome- chanikai Kisszövetkezetet, Spenger István a Monori Épí­tők Ipari Szövetkezetét, Eke Miklós a maggyárat, Gál Já­nosáé nyugdíjas, őt Monoron a világon senkinek nem szük­séges bemutatni, J ermann Pálné az állami gazdaság de­legáltja. Hárman igazoltan hiányoznak: Békési Lászlóné a kefegyárböl, dr. , Szakács Lászlóné a Mezőgéptől, Slesz- kó Árpád a Kossuth Tsz-ből. E felsorolás is jelzi: helyis­meretben végképp nincs hiány, de akkor sem jön zavarba sen­ki, ha le- és felmenőket, ol­dalági rokonságot kell felso­rolni a kérelmek alaposabb megvilágítása kapcsán.. Azt mondja például Fehér Ká- rolyné, a tanács lakásügyek­kel foglalkozó főelőadója: ezt a kérelmet X. Y. írta. Persze! — szólalnak meg hárman —, ő az. aki a Z. utcában lakik, D.-nek a lánya, és régen az volt a házuk, amiben előttük az a két agglegény élt. Min­denki ismer mindenkit, és ez azért jó, mert igen nehéz len­ne olyan kérvénnyel könnye­ket és pénzt fakasztani, amelynek írójáról tudvalevő, hogy gépkocsija van, jelentős örökség várományosa, ennek ellenére keservesen panasz­kodva kéri a támogatást. Az első napirend ezúttal: kik kérték és kik kapják a Detrich-tanyán parcellázott húsz telket? Ehhez volt szük­ség a legutóbbi környezetta­nulmányokra is, december vé­géig tudniillik 98 telekigény­lőt tartott nyilván a tanács, őket végig kellett járni, meg­kérdezni, kérik-e valóban, ha igen, rendelkeznek-e az elő­írt 30 százalékos elötakarékos- sággal, s képegek lesznek-e öt éven belül beépíteni a tel­ket? A kilencvennyolcból vi­szonylag könnyű kiszűrni azt a huszonnégyet, akiket a bi­zottsági tagok javasolhatnak. A többáég ugyanis, amikor meghallotta, hogy telket a Detrich-tanyán kaphat, „kö­szönöm, ott nem kell!” fel­kiáltással tartotta fenn igény­lését, szerencsésebb fekvésű területre várva. Sokan akad-* tak, akiket több ízben is hiá­ba kerestek, s akik a lakásu­kon hagyott üzenetre sem reagáltak. Maradt huszonnégy — húsz telekre még így is sok. Ki maradjon ki? — Z.-nek nagy kell! — érvel Eke Miklós. — Olyan körülmények között élnek, hogy az katasztrofális: egy disznóólát vakoltak be kívül- belül, ott laknak a gyerekek­kel. Z. dolgozik, folyamatos a munkaviszonya: ügyét részle­tesen megbeszélik, csakúgy, mint O. J.-ét, aki három gye­rekével és feleségével egy háromszor hármas szobában húzza meg magát, vagy K.-ét, aki a község legcsücskéből in­gázik Pestre naponta, és sze­retne kikapaszkodni a szük­séglakásból. — ... cigány, az igaz, de a nagyon rendesek közül való! Megvan a pénzük is, az előta- karékosság összege. És abban a konyhában olyan tisztaság, olyan finom illat fogadott, hogy igazán mondhatom, ezek az emberek megérdemlik a segítséget! — mondja a „szem­tanú” bizottsági tag. Érvek innen, ellenérvek on­nan. Akik kérnek, azért kér­nek, mert a háttérben nincs szülő, aki házat hagyott volna örökségül, vagy ha azt nem, hát legalább sűrűn nyitogat- hatná vastag pénztárcáját. És bérből, fizetésből meddig kel­lene spórolni, hogy meglegyen a telek, aztán az építkezés in­dításához elengedhetetlen pár százezernyi tőke...? A hu­szonnégy igénylőből kilenc a cigánycsalád. Arra is ügyelni kell, hogy a Detrich-tanyán azért mégse jöjjön létre egy új telep —, de akik oda kerüN nek, a régi telepet már min­denképp szeretnék maguk mö­gött hagyni, s ehhez nemcsak a szándék él bennük. Dolgoz­nak, spórolnak, iparkodnak is érte. A javasolt telekigénylők névsora rövidesen a végrehaj­tó bizottság elé kerül, ott új­ra tárgyalják. Most még nehe­zebb lecke kpvetkezik: az egy­millió-hatszázezer forint ka­matmentes kölcsönt s a 400 ezer forint vissza nem térí­tendő támogatást kell úgy megbontani, hogy ez még csak az év első ülése, az első igénylőkkel — és messze van november ... Gondoljúk meg: kétmillió forint egy nagyob­bacska, összkomfortos ház tel­jes bekerülési költsége. Erre az összegre, azaz csupán töre­dékére, hiszen úgy kell beosz­tani, hogy jusson is. maradjon is, ezúttal 12 kérelmező neve hangzik el. Nin<^5 „jellemző” eset. Min­denki a maga sorsát próbálja előbbre vinni. Az a pályakez­dő, fiatal házaspár, aki lakást szeretne venni a Pozsonyi úti lakótelepen, evégből rakosgat­ta az ifjúsági takarékbetétet, ezért adósodott el rokonoknál, barátoknál —■„ de még mindig százhúszezer forintja hiányzik. Ennyit kérne kölcsön a ta­nácstól. S a bizottságnak a fo­ga csikordul, mert tudja, hogy egy reményekkel induló kö­zös életet kellene segítenie, de nem adhatja, csak a kért Ösz- szeg felét. Mert ha mindet adná — mindenki a ..mindre” tartana igényt. És még csak február van ... Keserves a munka, tanúsít­hatom. Az embernek olykor az az érzésé, hogy a bizottság most, igen, mfist fog úgy dön­teni, hogy szétosztja az egész összeget, hiszen annyira nyil­vánvalóan, égetően és kétség- beejtően szükség van rá! De nem. A bizottság tárgyilagos, és tökéletesen tisztában van vele. hogy nem hatódhat meg egyik ügytől a másik rovására. Sőt: dühöngeni is képes a szemlátomást, szemérmetlenül megalapozatlan kérelmek hal­latán. A tizenkét „ügy” meg­beszélésének végeredménye: heten kaphatnak 60—60 ezer forint kölcsönt, ha a végrehaj­tó bizottság is jóváhagyja a javaslatot. Közülük három a pályakezdő, fiatal házas. A ti­zenkettőből — bár ez általá­ban nem jellemző — egy volt cigány kérelmező. — Köszönöm ... — mondja a közel háromórás megbeszé­lés végeztével Fehér Károly- né. Örömnek, elégedettségnek nemigen látni nyomát. Olyan ez, mint amikor tábortűzre lenne szükség, de a széttúrt hamuban csak néhány parázs melegít. Koblencz Zsuzsa ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1987. FEBRUÁR 14., SZOMBAT Az éterben könnyebb Kapcsolat a földön is köttetik Az MHSZ monori rádiósklubjának jó híre úgy terjed mostanában a környéken, akár adásaik az éterben! — mondta valaki félig tréfásan, félig komolyan Csiló lát­ván klubvezető társaságában. Az öt ismerők valószínű­leg akkor lepődtek volna meg, ha elégedetten, moso­lyogva zsebretészi az elismerést: Ehelyett viszont sorol­ni kezdte, mivel elégedetlenek még, mi mindent szeret­nének még megoldani, miben kell erősíteniük... Csak a legutóbbi közgyűlésen „szólta el” magát: jól dolgoztak a fiúk, megérdemlik a sikereket, a dicséretet, mondta. — Ilyet év közben aligha hallottak a klubvezetőtől! Furcsán nézhettem rá, mert nagyot nevetett: — Mindent a maga helyén és idejében. Jól is néznénk ki, ha a legnagyobb feladatok közben ahelyett, hogy két kéz­zel ragadnánk meg a munkát, sajót vállunkat veregetnénk. Különben is messze vagyunk még azoktól a céloktól, ami­ket magunk elé kitűztünk. Tény, hogy akadnak egészen jó szakosztályaink, de egész gyengék is. A legkrónikusabb gondunk pedig a pénztelenség. Magad uram... Csiló István és rádióstársai állandó egészséges elége­detlensége mögött, éppen mert leggyakrabban a gondjaikról beszélnek, kevesen ismerik fel azt a rengeteg áldozatot, ener­giát, amelyet e — sajnos ke­véssé ismert — korszerű sportág (?) — szakma (?) — fellendítésébe fektetnek. S ami talán ennél is fon­tosabb: közreműködnek — az MHSZ szakágaként — az ál­talános és középiskolások hon­védelmi nevelésében, évente körülbelül húsz sorköteles fia­talt képeznek ki/ akikből rend­szerint híradós katonák lesz­nek. Ma már korszerű techni­kai eszközökkel rendelkeznek — javarészt maguk építették —, s a közelmúltban számító­gépet is vásároltak. A műszerezettségük már- már megfelelő, újságolta Csiló István, ami annyit jelent, hal­lottam másoktól, hogy az an­tennarendszerrel együtt szinte a legjobb Európában. Hiszen nem véletlenül sorolták őket Régi vásárok hangulatát idézte a tavalyi Budapesti Nemzetközi Vásáron egy siily- sdpi műszerészmester. Mutat­ványosok hanghordozásával kínálta portékáját, adta a hasznos tanácsokat a kíván­csiskodóknak. Állt a látszólag új olajkályha mellett és han­gos szóval ismertette azokat a tudnivalókat, amelyek az ál­tala készített kályhával kap­csolatosak. Tóth János eredeti szakmája orvosi műszerész. Cégtábláján — 1 Sülysápon, a Szabadság utca 2. szám alatt — ez olvasható: műszerész-, késes- és köszörűsmester. Amikor benyitok az udvaron levő műhelybe, nagy zaj üti meg a fülemet. A köszörűgé­pek szikrái szállnak szanaszét. A mester, Tóth János azt java­solja, kerüljünk beljebb a szobába, ahol már régen az átalakított. energiatakarékos széntüzelésű kályha adja a meleget. w — Hogyan kezdődött a kál­váriám? — kérdez vissza, az­tán mesélni kezdi a tanulsá­gokat sem nélkülöző történe­tet: — A 70-es évek közepén, az olajválság idején kezdtem kí­sérletezni az új kályhával. •Eredeti elképzelésem az volt, hogy a régi olajkályhákat ala­kítom át széntüzelésűre, hogy azok kerete és tűztere ne men­jen kárba, ne kelljen kidobni. Ugye akkor jöttek a rendel­kezések is, hogy az olajtüze­lést fel kell számolni a közin­A Carbo-Komfort kálváriája A hivatal malmai lassan őrölnek tézményekben, s beszüntetésre ítélték az olajkályhák gyártá­sát is. Több éven keresztül kísérleteztem az átalakítással, amíg sikerült — véleményem szerint — nagyon hatásos eredményt elérnem. Két va­riánssal próbálkoztam. Az egyik az olajkályha átalakí­tása, a másik pedig új kályha készítése. Az utóbbinak a me­nyem már fantázianevet is adott: Carbo Komfortra ke­reszteltük. Műszaki hozzáértésemet elő­segítendő, Tóth Jánostól meg­tudom, hogy* az általa készített kályha 12—14 kiló tatai bri­kettel vagy tojásszénnel 18—20 órán keresztül szolgáltatja a meleget úgy, hogy a készülék­hez hozzá sem kell nyúlni.. Utána — ha kihűlt — a tűz- teret ki lehet emelni, s a ha­mut el kell távolítani. Ezután ismét begyújthatnak a kály­hába. Az olajkályha ez idő alatt minimum 8 litert fo­gyaszt, az ugye csaknem 50 forint. A 12—14 kiló szén ára pedig 12—14 forint. Ugye nem kell különösebben hangsúlyoz­ni, mennyivel olcsóbb ez a tü­zelési mód? De hallgassuk tovább a sülysápi műszerészt. — A KIOSZ kiállításán, a Technika Házában jogot nyer­tem arra. hogy a BNV-n is bemutassam a kályhát. Megle­pően nagy volt az érdeklődés, nem győztem a kíváncsiskodók kérdéseire válaszolni. A rác­kevei Aranykalász Tsz-szel már majdnem megegyeztünk a sorozatgyártásra, de közbe­jött valami, s abbamaradt a dolog. A Salgótarjáni Vasön­töde és Tűzhelygyár is ér­deklődött a készülék iránt, fee velük — egyelőre — megsza­kadtak a tárgyalásaim. Három éve vették lajstrom­ba találmányomat az Országos Találmányi Hivatalban. Épp a napokban jártam bent ismét, s ígéretet kaptam arra, hogy másfél hónapon belül megka­pom a zöld utat a gyártásra. Azt mondták, ha nincs újdon­ságrontó tényező, akkor elis­merik találmányként a készü­léket. Nem esnék kétségbe, ha tömeges megrendeléseket kap­nék, hiszen a fiam is műsze­rész Tápiószecsőn, s tudnék kooperálni másokkal is. Mindenesetre a több éve tartó huzavona sem vette el kedvét Tóth Jánosnak. A bü­rokrácia útvesztőiben botlado­zó ősz hajú mester még min­dig optimista. Már bejárta az egész országot, próbált min­dent megmozgatni, hogy elis­merjék találmányát. Ez máig nem történt meg, néha már azzal a gondolattal foglalkozik, hogy abbahagyja az egész her­cehurcát. — A legközelebbi BNV-n is­mét ott szeretnék lenni, akkor remélem a kezemben lesz az Országos Találmányi Hivatal engedélye is. Természetesen jól tudom, még megannyibbi- vatalos fórumot fel kell keres­nem, hogy a Carbo Komfort kályhámat hivatalosan elis­merjék, gyártási jogot kapjak rá. A sülysápi mester sok min­denről beszélt még. Arról pél­dául, hogy ha ez a kályha egy gyártó vállalatnál „született” volna meg, akkor már rég az üzletekben lehetne., A jól is­mert mondást, amely szerint isten malmai lassan őrölnek, nyugodtan átkölthetjük imi­gyen: a hivatalok malmai (is) lassan őrölnek ... azok közé a rádióállomások közé, amelyek fölváltva tart­ják a kapcsolatot a föld körül hajózó Szent Jupát legénysé­gével. — Rengeteget dolgoztak és dolgoznak a fiúk — ismerte el a klubtitkár is. — A pár hét­tel ezelőtti nagy hidegben a hó és a jég súlya alatt például sorra szakadtak, törtek le az antennáink. Nem volt mese, nem lehettünk tekintettel az időjárásra, mert épp egy vi­lágverseny kezdődött, szerelni, mászni kellett a kegyetlenül hideg vason. Természetesen a sok befek­tetett munka előbb-utóbb megtérül. A klubot 1972-ben 15 érdeklődő alakította meg, ma már százan vannak, s hu­szonötén közülük egyéni adó­engedéllyel — rádióadó-vevő­vel — is rendelkeznek. Minősített versenyzőik az 1983-ban ■— a monori Földvá- ry-tanya közelében — elké­szült megyei rádiós verseny­állomáson I. osztályú rádió­amatőrré váltak, többszörös magyar bajnokok, de európai, sőt világviszonylatban is az élmezőnyhöz tartoznak. Rövidfcuüáman A legismertebb, mert a leg­eredményesebb a rövidhullá­mú szakosztályuk, amelynek tagjai az összeköttetések lé­tesítésén túl, a versenyeken is sikerrel szerepelnek, amatőr vizsgára készítik fel az érdek­lődőket és rádióhullám-terje­dési kísérleteket végeznek. Versenycsapatuk tavaly is kiérdemelte a legjobb minősí­tést, tagjai — Becker László, Hugyák József, Szabadkai György, Szőke Zoltán, Kincses Ferenc és Zellei Csaba — a legjobb értelemben vett igazi profik. Az ultrarövidhullámú szak­osztály tagjai a más rádió­amatőrökkel történő kapcso­lattartáson túl szintén végez­nek hullámterjedési és anten­nakísérleteket. Ök egyelőre még kevés versenyen indultak, mivel az MHSZ monori szék­házában levő antennaparkjuk még nem igazán megfelelő. A rádióiránymérő szakosz­tály lenne a legalkalmasabb a fiatalok megnyerésére, hi­szen a szellemi és a fizikai felkészültség is egyformán fontos. Az úgynevezett „róka- vadászat” során például egy elrejtett adót kell felkutatni az általa kibocsátott jelek nyomán. De jó képességeket igényel, s kifejlesztésükben is segíti a rádiós öttusa, vagy például a gyorstávírász szakág is. A konstruktőr szakosztály­ban elsősorban a különböző műszerek, berendezések épí­tését, javítását, karbantartá­sát tanulhatják meg az érdek­lődők — magas színvonalon. A szamítógépessk Valószínűleg egyre népsze­rűbbé válik a rádióklub szá­mítógépes szakköre, ahol ki­váló szakemberek segítségével ismerkedhetnek meg az érdek­lődők magával a technikával, a progi'amkészítésseL Elégen­dő jelentkező esetén tanfolya­mokat is terveznek. Persze: sok feladat — sok gond. A legnagyobb, ismétli a jellegzetes, közismert kéz­mozdulattal n.yomatékosítva Csiló István: a pénz! S nem lennének méltóak a hírükhöz, ha nem találnának megoldást. A közelmúltban egy-egy le­velet küldtek a monori gazda­sági egységekhez, amiben a bemutatkozáson túl az együtt­működésre is ajánlatot tettek. Ám természetesen nem az ed­dig megszokott egyoldalú mó­don, hanem valamit valamiért alapon. A rádióklub például — tá­mogatásért cserében — vállal­ja CB-rádiótelefonok karban­tartását, műszeres antenna­mérést, új készülékek beszere­lését. a kezelő személyzet ki­képzését. számítógépes progra­mok készítését, szaktanács- adást. Eddig a monori Kos­suth Tsz-szel és az' állami gaz­dasággal sikerült ilyen alapon együttműködniük. Merthogy a gazdasági kap­csolatok néha nehezebben jönnek létre mint az éterbe­liek. Vereszki János Közlemény Gyömrő Nagyközség Taná­csa megalkotta 21988. (XII. 18.) számú tanácsrendeletét a helyi piac rendjéről. Megte­kinthető mindennap 8-tól 16 óra $0 percig, hétfőn 8-tól 18 óra 30 percig p tanács ügy­félszolgálati irodájában. Kulturális programok De talán egy kicsit közelebb került Tóth János is régi vá­gya beteljesüléséhez. Egy éve van még a nyugdíjazásig Ad­dig mindenképpen 'Szeretné, ha mmél több lakásban az általa konstruált kályhákkal fűtené- nek. S mivel a családban az utánpótlás is biztosított, így minden reménye meglehet az optimizmusra. Gér József Ecseren szombaton 19-től farsangi bál, az általános isko­la rendezésében, vasárnap 14- tőil a nyugdljasklub foglalko­zása. Gyomron ma 10-től balett tanfolyam, 15-től a gyermek­színjátszók összejövetele, hol nap 18-tól ifjúsági klubfoglal­kozás. Az úttörőházban szom­baton 10-től játszóház sport- kedvelőknek, vasárnap 10-től, ha jó lesz a jég, korisuli a st-andon, vezeti Nagy József. Filmvetítés a művelődési ház­ban ma 18.30-tól, holnap 16.30- tól és 18.30-tól: Maradok hűt­len híve (színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték). Maglódon szombaton 20-tól szülők bálja az iskolában. Mentién ma 9-től a téli spar- takiád, munkahelyi olimpia körzeti döntője, focisuli 6—10 éveseknek, 10.30-tól 11—14 éveseknek, 18-tól az ifjúsági klub összejövetele. Pilisen ma 12-től a furulya­szakkör foglalkozása, I8-tól zártkörű bátyus bál az asz- szonyklub szervezésében. Úriban szombaton 8.30-tól német nyelvtanfolyam kez­dőknek, 10.15-től haladóknak, ismeretterjesztő előadás: Vé­dett állataink, állatritkasá- gaink címmel, előadó: Csontos Antalné, 14-től a kézimunka- szakkör foglalkozása. Üllőn ma 10-től A makrancos király­lány -T- mesejáték kicsiknek, a belépődíj 20 forint; holnap 15.30-tól tánciskola. Vecsésen ma 14-től az 1. számú iskola farsangja és dz.sesszbalett, holnap 16-tól a MÁS színház próbája, 20-tól diszkó. A Monori SE felnőtt labda­rúgócsapata február 15-én, va­sárnap 14 órakor, barátságos mérkőzésen fogadja az Albert- irsa együttesét. ;ssW 01Í3—2651 (Monori Hírlap) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents