Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-10 / 34. szám

1987. FEBRUAR 10., KEDD 3 Kellékek a rideg tartáshoz Az állattenyésztési ágazatok is a leg­gazdaságosabb ta­karmányozási mó­dot keresik, ezért terjed a rideg tartást jól tűrő szarvasmarha­fajták tenyésztése. Ehhez viszont szükséges, hogy az állatok télen is ivóvízhez jussa­nak. Nos, a gyáli Szabadság Tsz Ag- roplaszt üzemében gyártják korszerű műanyag-techno­lógiával a fűthető itatóvályukat. (Vimola Károly felvételei üzemet vesz a szövetkezet Néhány évvel ezelőtt az a hír járta, hogy a monorl já­tékgyár nem tudja állni a versenyt és bedobja a törülközőt. Aztán nevükből elmaradt a játék szócska, s úgy tűnt, lábra kap a váljalat. A közelmúltban ismét fekete felhőkről be­széltek a környékbeli lakosok Kefétől keféig hosszú az út — Valóban igaz, hogy csőd­be jutottak? — Ez téves információ, csak olyantól származhat, aki nem ismeri a helyzetünket — mondja Korsós István, a Mo- nori Kefe- és Faipari Válla­lat igazgatója. — Ha úgy van, ahogy ön mondja, akkor nem értem, mi szüksége az ország egyik kc- fegyárának (nincs sok belő­lük) játékok és bútorok gyár­tására. — Ezeket ne említse, egy la­pon, nem összetartozó tevé­kenységek,... *, .... ü — Foglalkoznak ■ mindhá­rommal ... —• De nem egy telephelyen' gyártjuk ezeket ä termékeket. — így sem értém, miért kell ráfizetéssel fajátékokat gyárta­ni, ha a kefe is kifizetődő. — Én erre nem adhatok ér­demleges választ. Amikor ide­jöttem, már ment a bolt. Az elődöm intézkedését különben is sportszerűtlen lenne bírál­ni. Az okos a más kárán ta­nul, és próbál javítani. — De még ma is gyártanak játékot! — Már csak február 1-jéig, akkor ugyanis eladjuk a nagy­kőrösi telephelyünket a helyi Arany János Termelőszövet­kezetnek. — Ez az üzem sokba került önöknek. — Nagyon, mert négy éven keresztül évi 10 és fél millió forint hitelt, illetve kamatot kellett visszafizetni és ez mind az érdekeltségi alapot terhelte. A fő tevékenység fej­lesztésére szinte nem is ju­tott. . — Mennyit kaptak a telep­helyért?' ***> Nem az a- lényeg, hogy mennyiért adtuk el, hanem, hogy ezután tudunk beruház­ni; különben megbukik a ke­fegyártás is. A legkifizetődőbb tevékenységet kell választani, szem előtt tartva az eszköz- és bérhatékonyságot. — Ez szépen hangzik, meg­látjuk, mit hoz majd a gya­korlat ... Komoly marketing- tevékenységgel, a kooperációs kapcsolatok bővítésével, a pi­ac ismeretében nyilván meg­gondolták a dolgot. Persze a bútorgyártásból megmaradó fahulladékból a most rene­szánszát élő építőkockákat készíthettek volna, hiszen ar­ra nagy a kereslet. — Hangzatos, amit mond, de nem igaz. Hulladékból nem lehet tömeggyártásban fakoc­kát csinálni. — Bedolgozói rendszerben viszont igen ... — Értse meg, sokkal költsé­gesebb lenne az előállítás, mint a hulladék értéke. — Annak ellenére, hogy a fa hazánkban milyen drága? — Igen. Éppen ezért hagy­juk abba a fajátékok gyártá­sát. A kefe a fő profilunk, s ezután — a bútoralkatrésze- km kívüj, j-.,, főipg .as^sai. aka­runk foglalkozni. Terveink szerint a bevétel 80 százalé­kát hozza majd ez a tevé­kenység. Feltéve, ha a 30—40 éves gépparkkal versenyképe­sek lehetünk. Ügy érzem, nincs rá szük-t ség, hogy a fenti beszélgetés­hez bármilyen kommentárt fűzzünk... B. Gy. —, hogy bizonyos hiányossá­gok éppúgy jellemzik a kor­mányzati munkát, mint a vál­lalatok tevékenységét. S eh­hez hadd tegyem hozzá, ne­hezíti a kibontakozási, hogy a közvélemény sem eléggé érzi a helyzet súlyosságát. • Dehogynem! Azt hiszem, nem vagyok egyedül, akinek néhány nappal a hónap vége előtt már lapos a pénztárcája! — Erre is van magyarázat. Tapasztalataink szerint tavaly a belföldi forgalomban az aránytalanságok tovább növe­kedtek. A bérkiáramlás na­gyobb volt a tervezettnél, s ezzel együtt a lakosság bevé­telei 9,6 százalékkal nőttek. Ám figyelemre méltó, hogy a leggyorsabban az egyéb bevé­telek emelkedtek, ezen belül a vállalati gazdasági munkakö­zösségeknek kifizetett összegek mintegy 8, a magánszektor be­vételei pedig csaknem 30 szá­zalékkal! Így el kell fogad­nunk azt a véleményt, hogy ha keresetszabályozásnak első­sorban nem a teljesítmények növelésében van szerepe, ha­nem sokkal inkább a vásárló­erő és az árualap egyensúlyá­nak fenntartásában. Ez pedig hosszabb távon nem tartható, a fogyasztás adminisztratív korlátozása nem vezet ered­ményre. 9 A helyzet Ismeretében az utóbbi hónapokban többször hangzott el a figyelmeztetés: 1987 kulcsév lesz. Vajon telje­síthető célokat tűztünk ki ma­gunk elé? — Természetes, hogy a vál­lalatok igyekeznek minden tő­lük telhetőt megtenni a siker érdekében. Több dolog azon­ban nem, vagy nem csak raj­tuk múlik. Az idei népgazda­sági terv például több feszült­séget tartalmaz. S ezek a ta­pasztalataink szerint az év fo­lyamán nemhogy oldódnának, hanem szinte törvényszerűen erősödnek. Ezért a gondok sú­lya évről évre növekszik. Ilyen például az importgazdálkodás. Az idén a szocialista államkö­zi szerződések import előirány­zatai nincsenek kitöltve. A be­hozatal elmaradása a gépex­portot teszi kétségessé. Ám ha az importkeretek kitöltése ér­dekében támogatásokkal, ked­vezményekkel korszerűtlen be­rendezéseket és technikát eről­tetünk a gazdaságra, ennek súlyos következményei lesz­nek. Ugyanakkor saját gépipa­runk struktúráját és minősé­gi színvonalát is a jelenlegi szinten tartósítjuk. Ez a prob­léma igen súlyos és kritikus pontja az iparfejlesztésnek! De hadd említsek más példát is. Sajnálatos, ám igaz, hogy minden szándék ellenére, to­vábbra sincs összekapcsolva a külpiaci munka két területe, az export- és az importtevé­kenység. Hiányzik az erőfor­rás-koncentráció, a struktúra- fejlesztési alap, és más még szükséges eszköz. Pedig tudo­másul kellene vennünk, hogy az tud eladni, aki vásárol is. Ennek szervezeti és módszer­beli megoldásait nem biztosít­juk, az ellenüzlet helyét — a világkereskedelemnek csak­nem egynegyede bonyolódik így — nem határozzuk meg gazdasági rendszerünkben. O Pedig a célok között — ez hangzott el a Magyar Közgaz­dasági Társaság hét végi tiszt­újító közgyűlésén — ismét he­lyet kapott a dinamikus fejlő­dés újraindítása. Miiyen esé­lyekkel? — A gazdasági tevékenység megélénkülésének egy sor fel­tétele van, amelyek hosszú és gondos előkészítést igényelnek. AZ erőforrásaink például vál­tozatlanul szűkösek, ezeket mégis szétosztjuk, többnyire kényszerűen meghozott dön­tésekkel, nem pedig oda jut­tatva pénzt, ahol a legtöbbet hozhatnának a forintok. Ki- munkálatlanok még a szelek­tív fejlesztés elvei és az ennek megfelelő visszafejlesztést • módszerek is. Változtatni kell a szabályozókon is, mert az előírások egy része nehezíti a műszaki fejlesztés eredmé­nyeinek érvényesülését. Nincs megfelelő súlya a termelé­kenységnövekedés problé­máinak sem, a hatékonyság például nem meghatározó té­nyező az irányítási és gazdál­kodási elhatározásokban. A költségek csökkentése több fi­gyelmet kap, mint a ráfordí­tások jobb hasznosítása. És még folytathatnám a felsoro­lást ... • Ha ilyen sok admlnisztra- tív akadálya van a gazdaság normális működésének, fölté­telezhető, hojjy a kamara is aktívabban vállalja fel az ér­dekképviseleti feladatait. — Minden léhetséges fóru­mon elmondjuk véleményün­ket. A három kormánybizott­ság közül kettőnek a kamara elnöke tagja, egynek pedig meghívottja. Gyakran jelent­kezünk saját javaslatainkkal, de figyelembe veszik álláspon­tunkat akkor is. amikor a gaz­daságot érintő döntéseket hoz­nak. Szerepünk, úgy érzem, az utóbbi időben fokozatosan nőtt. Hogy konkrét példát is említ­sek: több ízben javasoltuk tá­mogatási rendszerünk átalakí­tását, az utólagos adókedvez­mények és fejlesztési támoga­tások rendszerének kidolgozá­sát. Hangsúlyoztuk azt is, a vállalati mozgástér bővítésére szükséges olyan automatizmu­sokat működtetni, amelyek le­hetővé teszik a többleterőfor­rások legcélszerűbb felhaszná­lását. Elengedhetetlen továbbá a költségvetési kiadások érde­Az érdekek ma még nehezen találkoznak Kevés a pénz, A mezőgazdaságról szólva két egymással jól összeegyeztethető témával találkozunk leginkább manapság. Az egyik az eredmé­nyesség, a másik pedig a gépesítés és az eh­hez kapcsolódó alkatrészellátás. Az elmúlt évek beruházási lehetőségeinek csökkenése a gépbeszerzési igényeket nem, ám a vásárol­ható eszközök számát és típusát mindenféle­képpen leszűkítette. A jelenlegi helyzetben a minőségileg más, a régitől több vonatko­zásban eltérő munkára, a hatékonyabb gaz­dálkodásra, a meglevő anyagi, műszaki és biológiai alapok jobb hasznosítására, a meg­bővül a kínálat újulásra sarkallja a nagyüzemeket a mező- gazdasági szövetkezetek V. kongresszusának határozata is. Szükséges ez egyebek között azért, mert egyes szakemberek nemcsak az agrárágaza­tok nehéz helyzetéről, hanem gyakran válsá­gáról is beszélnek. Kétségtelenül igaz, hogy a gondok nem kerülték el az egyes ágazatokat, s a jó minőségű teljesítményekért a szó szo­ros értelmében meg kell küzdeni. Csak szemléletváltozással a termelést ma már nem lehet hatékonyan előmozdítani. Az ága­zatok bosszú távú fejlesztéséhez több pénz­re lenne szükség. Korszerű gépek Slágertéma, hogy a folya­matos, gyors nagyüzemi nö­vénytermesztés egyik igen fontos előfeltétele az adott gazdasági egység megfelelő gépesítése és a folyamatos al­katrészellátás. Vajon ez a tény mennyire lesz hatással az idei mezőgazdasági mun­kákra? Erre voltunk kíván­csiak, amikor egy felhasználó nagyüzemben, a forgalmazó­nál és egy gyártóvállalatnál kértük ki a szakemberek vé­leményét. Milyen lehet e téren egy közepes nagyságú gazdaság, a püspökhAtvani Galga Völgye Termelőszövetkezet helyzete, megvan-e a különböző mun­kálatokhoz szükséges gép­park? — A szövetkezet gépellátása jó színvonalú — tájékoztat dr. Angyal Vendel elnökhelyettes. — Ezt elsősorban annak kö­szönhetjük, hogy évek óta csaknem 20—25 millió forin­tot költünk beruházásra. En­nek jelentős részét fordítjuk gépbeszerzésre és a meglevő technikai eszközök felújításá­ra. A legszárazabb termőtala­jon gazdálkodunk, ezért a ta­lajforgatás helyett, ahol lehet, az úgynevezett mélylazításos talajművelést alkalmazzuk. Egyébként erre a célra ma mái; jó minőségű eszközeink1 väflnak. Viszont egy-egy ilyen- korszerű alapgép 2^3, millió, forintba kerül és a kiegészítő tartozékokért is több százez­ret kell fizetni. Az energiatakarékos beta­karító, talajművelő gépek mellett jelentős a változás például a növénytermesztési technológiákban is. A terme­lés biztonságát, mennyiségét, minőségét nagymértékben a védekezésben alkalmazott mi csökkentése és az igazga­tás; költségeinek visszafogása. 0 Milyen szerepet vállalhat­nak a javaslatok megvalósítá­sában a kamara területi bi­zottságai, köztük a budapesti C3 Pest megyei tagvállalatokat tömörítő szervezet? — Ezek a bizottságok a te­rületi sajátosságok ismereté­ben hatékonyan képesek tevé­kenykedni. Részt vállalhatnak például a népgazdasági és a területi tervek megvalósítását segítő akciók szervezésében, hatást gyakorolhatnak a vál­lalati gazdálkodás eredményes­ségére is. Űjabban a felada­tok decentralizálását tartjuk fontosnak, ennek keretében több dologban teljes önállósá­got kaptak a területi bizottsá­gok. Kísérletképpen az észak­dunántúli szervezet csatlako­zott az Alpok—Adria Közös­séghez, amelynek osztrák, olasz, bajor és jugoszláv tag­jai vannak, s ezek együttmű­ködnek a területfejlesztésben, közös gazdasági hálózatot épí­tenek ki, s még egy sor más kérdésben is egyeztetik dön­téseiket. • Mindent összevetve: telje- síthetö-e az Idei népgazdasági terv? — A magyar gazdaság presz­tízse elsősorban vállalatainkon múlik és a hazai közvélemény működésüket eredményeik alapján minősíti. Ha az idén megint kisebbet lépünk a kel­leténél, az emberek minket is felelőssé fognak tenni, s biz­tos lehet benne, hogy ezt nem akarjuk. A kitűzött célok nem elérhetetlenek! Ehhez azonban érdemi döntésekre van szük­ség, amelyek felszabadítják a szocialista szektor cselekvőké­pességét, s nem az úgynevezett egyéb kategóriákban teszik le­hetővé a növekedés gyorsulá­sát. Furucz Zoltán technológiai eljárások hatá­rozzák meg. Á növényvédel­mi munkák hatékonysága miatt döntő jelentőségű té­nyező itt is a gépesítés szín­vonala. A püspökhatvaniak már évek óta eredményesén alkalmazzák a folyékony mű­trágyázást. A keverő- és töl­tőállomást, a szükséges tech­nológiai felszerelést szinte saját erőből építették meg. A galgavölgyiek talán a szerencsésebb gazdaságok kö­zé sorolhatók. Ugyanis Pest megye hetvenkét mezőgazda- sági szövetkezetében az alap- tevékenység műszaki színvo­nalának korszerűsítésére az elmúlt esztendőkben egyre ke­vesebb összeget fordítottak a gazdaságok — természetesen nem önszántukból. Míg 1981- ben 1 milliárd 21 millió fo­rint értékű gépet és jármű­vet állítottak termelésbe, ad­dig 1985-ben összesen már csak 785 millió forintot ter­veztek erre a célra. Leírt masinák A statisztikai adatok arra engednek következtetni, hogy tovább romlott a gé­pi eszközök használható- sági foka és növekedett a nullára leírt gépek üzem­ben tartása is. így a fej­lesztésre fordítható összeg leg­több gazdaságban csak a meg­levő gépesítés szinten-tartására elegendő. Ügy tűnik, a gyár­tó érdeke — az, hogy a ter­melés és a forgalmazás növe­kedjen — és a mezőgazdasági üzemeké —, hogy például a talajművelési feladataihoz a legmegfelelőbb eszközöket kapják — ma még nehezen találkozik. Ezt bizonyítja az Agroker kereskedelmi igaz­gatójának, Gacsályi László­nak a tájékoztatója is. — Erre az évre eddig alig van géprendelésünk — mond­ja —, s ez a korábbi évekhez viszonyítva a rendelések húsz százalékát teszi csak ki. Pe­dig igazán teljes körű válasz­Pártunk XIII. kongresszusa, a VII. ötéves terv és az idei népgazdasági terv is kiemelt fontosságot tulajdonít hazánk élelmiszergazdasága fejleszté­sének. Az MSZMP Pest Me­gyei Bizottsága ezért tűzi napirendjére a terület mező- gazdasági és élelmiszeripari üzemei tevékenységének glo­bális vizsgálatát. Hasonló, át­fogó elemzésre legutóbb 1978- ban került sor. A kölcsönös tájékozódásra a most kezdődő mezőgazdasági táj értekezletek nyújtanak lehetőséget, ame­lyekről dr. Kocsis Pétert, a me­gyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának vezető­jét kérdeztük. — Az eseménysorozat szer­vezői: a megyei tanács, a Teszöv, illetve a megyei és a területi pártbizottságok egy- egy alkalommal hívják össze az adott vidéken dolgozó mezőgazdasági és élelmiszer- ipari üzemek képviselőit, ve­zetőit. — mondotta. — Azt kí­vánjuk megtudni, mik az év indításának tapasztalatai, ho­gyan látják az idei és a hosz- szabb távú lehetőségeket, s várhatóan milyen gondokkal kell számolni. — Mi lesz a sorsuk az ösz- szegyűjtött tapasztalatoknak? — Pontosan meg akarjuk határozni, hogy a megyei ter­melők, feldolgozók, értékesí­tők mire képesek a saját ere­jükből, illetve milyen politi­tékot tudunk biztosítani a gazdaságoknak. A termelő­üzemekkel való jó kapcsola­tunknak köszönhetően^ ma már akár speciális igények kielégítésére is vállalkozunk. import helyett A gépek pótalkatrészgyártá­sában jelentős szerepet vál­lalnak a Mezőgép Tröszt vál­lalatai. A monori Mezőgép Vállalat tavalyi szerződéses kötelezettségeinek eleget tett. Figyelembe véve, hogy az ál­taluk gyártott pótalkatrészek jelentős része importból szár­mazó gépekhez készül, s ezért a gyártás megszervezése jóval nehezebb és a teljesítése pe­dig egyedülálló. — Volt olyan esztendő, ami­kor az árbevételünk csaknem felét az alkatrészgyártás tet­te ki — mondja dr. Sándor fi László vezérigazgató. — ösz- szesen ezerféle alkatrészt gyártunk és ez rendkívül sok, különösen akkor, ha az egyes tételek darabszáma alacsony. Nemcsak a terv szerinti gyártást teljesítettük, hanem a felhasználókkal is van kap­csolatunk. Nagyon fontos a munkánkban, hogy a nagy­üzemek jól mérjék fel az igényeket, és időben adják fel a rendelést. A biztonságos gazdálkodás­hoz, a versenyképes termyjcek előállításához nagyobb lépté­kű és gyorsabb fejlesztésre lenne szükség a mezőgazdasá­gi nagyüzemekben • is. Tény, hogy ma már ezen a terüle­ten több jó kezdeményezés és összefogás tapasztalható, ám túl lassú az a folyamat, amíg a nagy teljesítményű, korsze­rű gépek a termelésbe állnak. Meg kellene találni annak le­hetőségét is, hogy : a kisebb gazdaságoknak — mert ebből van a legtöbb — ne csak a meglevő gépek szinten tartásá­ra, hanem újak vásárlására, is legyen lehetőségük. Surányi János kai, közgazdasági és pénzügyi segítségre szorulnak, amit az illetékes, legmagasabb szintű vezetés asztalára kívánunk,, le­tenni. Az objektív vizsgálati anyag természetesen nem nél­külözi majd a KSH össze­hasonlító elemzéseit, a Teszöv, a MÉM, illetve a pénzintéze­tek véleményét. > < ' — A gazdálkodók mikor válthatják aprópénzre a táj­értekezleteken elhangzottakat? — A helyes gondolkodási mód serkentésére, a párbeszéd­re kívánunk fórumot adni. Egymás elképzeléseinek meg­ismerése nyílván önvizsgálat­ra késztet majd mindenkit; mely területen képes az ed­digieknél többet tenni. Példá­ul azzal, hogy fogékony az új­ra, érzékenyebb a vállalkozás­ra, bátrabban vállal ésszerű kockázatot. Keresi a műszaki, a technológiai megújulás le­hetőségeit, alkalmazza a bio­lógia korszerű eredményeit, s a gazdálkodásban mindenkor épít a termelés személyi fel­tételeinek csiszolására is. Mindez természetesen ad egy komoly politikái programot is, amelynek következetes végig­vitte szükséges ahhoz, hogy a kitűzött rövid és hosszú tá­vú célok megvalósulhassanak, egységben a megyei párt-vb tavaly májusi, illetve a KB novemberi határozatával. F. E. Fórum a párbeszédre, program a cselekvésre Objektív vizsgálatokkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents