Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
4 1987. JANUÄR 10., SZOMBAT PKST JH t » ZT/] Pályakezdők a munkáról Úgy érzik, jól választottak Kamionsofőr akartam lenni... äj „Sohasem volt gyönyörűbb az ég, kedvesebb a nap, f szebbek a házak, s az emberek is mintha csupa szerető J jóságból állnának, úgy láttam a világot — emlékszik $ vissza Sánta Ferenc hőse arra a napra, amikor először $ kapott fizetést. — Előkaptam a pénztárcámat, s megnéz- £ tem a pénzem. Vittem haza én már máskor is anyám- £ nak, de még sohasem ennyit, s még egyszer se fizetést.” ^ A novellabeli fiú 15 évesen esik át az emberavatáson: í ekkor áll munkába. Azok a pályakezdő fiatalok, akiket f én kerestem fel, valamivel idősebbek nála, de nem sofc- ^ kai hosszabb ideje dolgoznak: első fizetésüket szeptem- % bér végén vehették fel. Vissza a főzőkanálhoz ? Régi szerep mai gondokkal A pedagógus A budakeszi gimnázium előcsarnokában az első, ami a szemembe ötlik, az öntevékeny diákkörök toborzó plakátja: Irodalmi színpad, patronáló tanár Szabó Éva; filmbarátok köre, patronáló tanár Szabó Éva. — Még soha nem csináltam ilyesmit — mondja Éva, akinek személyi igazolványában július óta az ELTE pecsétje igazolja: szakképzettsége magyar-történelem szakos középiskolai tanár —, de az első bések elhatározták, hogy fellendítik az iskola életét, büfét is akarnak, és ez a két kör is az ő ötletük volt. Engem pedig megkértek, hogy legyek a vezetőjük. — Ezzel a szakpárosítással nagyon nehéz volt elhelyezkedni. Már augusztus közepe volt, én ott álltam állás nélkül, míg végül a Pest Megyei Tanácson ajánlották Budakeszit. Szerződéssel kerültem ide, és nem bántam meg. Az igazgatóm is mondta már, hogy számít rám a következő két évben is, és én nagyon szívesen maradnék. Sokkal jobban érzem magam itt, mint egy pesti középiskolában, családiasabb a hangulat, a kollégáimmal rendszeresen megbeszéljük, ki mit és hogyan tanít, milyen hatással volt a gyerekekre egy-egy anyagrész. A diákokat is majdnem mind ismerem, olyan kevesen vagyunk. Ez egyrészt jó. mert mégiscsak könnyebb 17 dolgozatot javítani, nem negyvenet. De néha nagyon kellemetlen, nemrégiben például szakfelügyelő járt nálam, és összesen tízen voltak az osztályban, a többiek edzőtáboroztak. Ügy érzem, itt valahogy jobb szándékúak, emberileg jobbak a gyerekek, mint a belvárosi elit gimnáziumokban. Ez nem gyakorlóiskola, az biztos, de ha olyasmiről beszélek, ami igazán érdekli őket, akkor csak úgy csillog a szemük. Legutoljára az Antigonéval jártam így, olyan parázs vita kerekedett, hogy alig tudtam lecsendesíteni őket, mindenki el akarta mondani a véleményét. De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen fárasztó a tanítás. Sok és Sokféle órám van, párhuzamos osztályban alig tanítok, így mindegyikre külön kell készülnöm. Erre az egyetemen nem figyelmeztettek, ott inkább elszoktunk a folyamatos tanulástól. Az autószerelő Végh Tamás ugyan éppen nem lóbál kezében csavarkulcsot, de imesterségének másik címerét magán hordja: olajfoltos szerelőruhá.ia mutatja, hogy foglalkozása autószerelő. A szigetszeptmiklósi Steinmetz Kapitány Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet idén végzett diákjaként szeptember 4-e óta első munkahelye a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Budaörsön. — Itt a műhelyben kettesével dolgozunk, és amikor idejöttem. már kialakultak a párok. Én aztán Varga Zolival kerültem együvé, vele iskolatársak voltunk, és egyszerre is érkeztünk ide. Együtt törjük a fejünket, ha válami nehezebb munkánk akad. Legutoljára egy UAZ motorját cseréltem ki. De a múltkor egy szelepállítás volt a feladatom, hát olyat még soha nem csináltam, az iskolában csak elméletben foglalkoztunk ilyesmivel, úgyhogy az idősebb szaktársak mutatták meg, mihez is kezdjek vele. Ok segítenek, ha valamit nem tudunk. De nekem elég nehezen ment a beilleszkedés, amúgy is nehezen ismerkedem. Barátaim is inkább a sporttársaim között vannak, hét éve focizom versenyszerűen a Budaörs SC- ben. — Ilyennek képzelte el a munkáját? — Hát nagy meglepetések ' nem értek, mert a szakközépből két év után kihelyeztek a Szövauthoz. Ott megismerhettem egy vállalat légkörét, és végre változatos autókat szerelhettem. Az iskolában nem is láttunk igazi kocsikat, csak reszeket: egy régi kiszerelt C sepel-motort vagy egy IFA futóművet. A szakmai tárgyak nekem különben is mindig gyengébben mentek, a humán tárgyakat szerettem, főleg a történelmet, abból ötösöm volt. — Akkor miért ment autószerelőnek? — Kamionsofőr akartam lenni, és úgy hallottam, ott erre a szakmára van szükség. De már letettem róla, mert .nyelvet is kell tudni, rólam meg az orosznál bebizonyosodott, hogy nincs nyelvérzékem. Aztán harmadikban beiratkoztam vezetni is, és a vizsgán éppen csak átengedtek. Igaz, az oktatóm megnyugtatott, hogy körülbelül ötezer kilométer után lehet csak rutint szerezni, de nekem nemigen van alkalmam autóhoz jutni. — Arra nem gondolt, hogy továbbtanul? — Négyes átlaggal talán jelentkezhettem volna népművelés szakra. De hát a szakmai tárgyak lehúzták ... Igazán a történelem érdekelne, azt szeretem, és úgy érzem, tudom is. De ez már csak any- nyit jelent, hogy ilyen témájú könyveket olvasok. Úgyis nemsokára behívnak katonának. Ott másfél év alatt lesz időm gondolkozni, hogyan tovább. Ügy néz ki, maradok autószerelő. De azért álmodozni még szoktam... A közgazdászok Ez év szeptemberében egyszerre két frissen végzett elemző közgazdász került a törökbálinti Mechanikai Művek közgazdasági főosztályára. Szabó Tünde a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, Csizmadia László a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte meg diplomáját. — Mindketten az elemzési és statisztikai osztályon dolgozunk — mondja Szabó Tünde —, itt a gárda majdnem teljesen 35 éven aluliakból áll. Kevés a gyárban a felsőfokú végzettségű, szakember, így örültek, hogy egyszerre ketten is jöttünk. Én közgazdasági szakközépiskolába jártam, tulajdonképpen nem is nagyon akartam továbbtanulni, de biztattak, és mivel abban az évben lehetett felvételizni könyvvitelből, a kedvenc tantárgyamból, hát jelentkeztem. Végzés után aztán körülnéztem, és mert ez a hely szimpatikusnak tűnt, és úgyis törökbálinti vagyok, ezt választottam. Hamar beilleszkedtünk, és jó érzés volt, hogy már rögtön első nap bíztak ránk feladatokat, nem ültünk itt tétlenül azzal, hogy újak vagyunk. — A vállalatra vonatkozó összes adat nálunk fut ösz- sze, különféle költség-, bér- és létszámelemzéseket készítünk — sorolja Csizmadia László —, új termék esetén elvégezzük a piaci lehetőségekre, a gazdaságosságra vonatkozó számításokat. Én nagyjából ilyen munkára számítottam, igaz, nem teljesen ismeretlenül jöttem ide; szerződés kötött a vállalathoz, úgyhogy a nyári— téli szakmai gyakorlataimat már itt töltöttem. Nem csak olyan feladataink vannak, amelyek diplomát igényelnének, de hát erre számítottunk is. Sokszor érezzük, különösen a nagy időszaki zárásoknál, hogy szükség van a szakértelmünkre. Az alapbérem 4 ezer 900 forint — folytatja —, a múltkor kiszámoltuk, hogy ha az albérlet, az utazás és az étkezés költségeit levonjuk, nyolcszáz forint marad egyhavi fizetésemből, ennyiből kell élnem. De hát más is így kezdi. Ebben a gyárban egy-egy családból sokszor hatan-nyol- can is dolgoznak, néha egész generációk, aki idejön, hosszú időt tölt itt. Én is maradok! Mörk Leonóra Hangjelzést ad Személyhívó a szivarzsebben Személyhívó-hálózatot építenek ki az idén á Győri Megyei Kórházban. A telefon- központra telepített rendszer — amelyhez hasonló műszaki megoldású hálózat hazánkban még nem működik — beszédátvitelre, utasítások közlésére alkalmas, s az egészségügyi intézmény területén bárhol elérhetővé teszi azokat a szakembereket — orvosokat, műszakiakat —, akikre valamilyen okból sürgősen szükség van. Az üzenetközvetítő készülékeket az osztrák Neuroth cég szállítja. Egyelőre ötvenet fognak használni. A készülékek akkorák, hogy elférnek egy szivarzsebben, ha keresik a csipogó tulajdonosát. A készülék hangjelzést ad, s egy gomb megnyomását követően máris hallható az utasítás. A személyhívóval nemcsak a szobájukban, hanem bárhol utolérhetik azokat a szakembereket, akiknek azonnali beavatkozása életet menthet. Működtetéséhez anennát állítanak fel a kórházegyüttes legmagasabb épületének tetejére, így a hívottakat az egészségügyi intézmény távolabbi épületeiben, illetve a rendelőintézetben is megtalálják. A rádió egyik kora esti adásában érdekes kérdéssel keresett fel egy főiskolát, ahol zömmel lányok tanulnak. A riporter arról faggatta a hallgatókat, hogy a tanulás mellett van-e idejük és érdeklődésük bizonyos kézi- és házi munkák elsajátítására. A megszólalók kevés kivétellel úgy nyilatkoztak, hogy ezzel a problémával nemigen foglalkoztak még. Jó néhány menyasszony, sőt már feleség árulta el ilyen vonatkozásban teljes tájékozatlanságát „Jó szervezés, _ a feladatok megosztása, félkész ételek, gépesítés és a többi” — a lányok véleménye szerint megoldja a kérdést. „Különben sem a háztartási jártasságon múlik a közös élet” — fogalmazta meg egy negyedéves lány. Sajnos egykori magamra ismertem én is e szavak hallatán, hiszen a tanulás, művelődés lehetőségei mellett a hivatás bűvöletében kevesen gondolnak arra, hogy egykjr a család vállalásával, a tiszta otthon, a mosott, vasalt ruha, a „mit eszünk”? kérdéskör napi aktualitás lesz. Édesanyám ilyen jellegű fáradozásait is természetesnek vettük, s a kíméletet elfogadtuk a nővéremmel, hiszen mi tanu- lunkl \ Kimaradt valami Saját háztartásom vezetésének meglehetősen keserű „tanulóideje” alatt gondolkoztam el azon, hogy néha egy jó könyv vagy program helyett jó lett volna tőle időben tanulni pénz- és időtakarékosságot, gyors ebédet-vacsorát, lakásápolást. Mindez nem boszorkányság, de rutin és tudás hiányában nagy teher egy kezdő háziasszonynak. Még gyermek nélkül, „modernül" hideget vacsoráztunk, a hétvégeken a szülői ház terített asztalával pótoltuk a hiányzó ízeket. Egy, a névnapra kapott szakácskönyvet sem vettem célzásnak, el is rejtettem sietősen kedvenc könyveim mögé. Főiskolásokként az otthonról érkező csomagokat nagy élvezettel fogyasztottuk el — nagy beszélgetést folytatva a jövőről, amit majd mi átformálunk, nem taposva anyáink nyomdokát. Patyolat, mirelit, konyhakész ételek, konzervek, gépesítés, férji segítség — ez a megoldás kulcsa — hittük Friss dipomával szétszéledve, a vállalt feladatokra, a szakmaiakra felkészültünk, az emberiekre nem. Családi köteléket vállalva többen döbbentünk rá arra a napi szorításokban, hogy valami fontos kimaradt az életünkből. Nevezetesen az, hogy az otthon elemi szükségleteinek kielégítése zömmel még ma is női feladat A hivatás-anya- ság-család kényes egyensúlyát nem mindenkinek sikerült nehézségek nélkül megoldania. öt év után a találkozón természetesen kíváncsian figyeltük egymás életútját. A gyors sikert és kifutást az elváltaknak vagy a még hajadonok- nas sikerült elérni, ők lényegesen kevesebb családi gonddal, teljes erőbedobássa! a feladatokra tudtak koncentrálni. Akadt néhány olyan is, ahol a férj teremtette anyagi háttér lehetővé tette bejárónő alkalmazását, amely vitathatatlanul jelentős tehermentesítésnek számít. Legtöbben a nagyszülők áldozatvállalásával voltak ' képesek hivatást, anyaságot, háztartást vállalni. Kívánságebédsk őszinte beszélgetésünk során nem szépítettük a dolgokat a kezdeti pénzzavarokról, gomb nélküli ingekről, odaégett húsokról, félig se sikerült süteményekről — ezekről is meséltünk most már» vidáman, hiszen legtöbbünk, ha keservesen is, de az elemi jártasság szintjéig küzdötte fel magát mint „htb.”. Az általános és szakmai műveltség, tájékozottság a mai harmincas-negyvenes női korosztály egy részének kizárólagos célja lett, s háttérbe szorította azt a női szerepet, amely a sok segítő tényező ellenére még ma is keit hogy jellemezzen bennünket. Nem hirdetem a „vissza a főzőkanálhoz” elméletet, de az otthon összetartása még így, a XX. század vége felé közeledve is női feladat. A gondozott otthon, az ízietes ebéd, a néha sütött sütemény — saját példámból tudom — adhat olyan sikerélményt, mint egy jól megírt pályázat vagy jól megoldott szakmai feladat. Ez az elismerés gyermeki puszival, férji elégedettséggel, és azzal a jó érzéssel jár, hogy a családi élet teljes. A háztartási ismereteket egyelőre a saját kárunkon sajátítjuk el, mert oktatásukról a legtöbb szervezet lemondott. Az évi 28 óra ilyen ismeretet az 1968-as tanterv eltörölte. Egyes iskolákban szakkör formájában elvétve van mód ilyen ismeretet szerezni. Marad a család ükanyáról öreganyára. Csakhogy gyökeresen megváltozott á családok napi időbeosztása, életvitele. Csökken az otthon töltött idő s a lakásokban már nem a konyha a központi hely, arról nem is szólva, hogy ezek mérete nem is alkalmas több személy befogadására. így aztán ismét felnő és asszonysorba jut egy újabb női generáció, akik ilyenfajta járatlanságuk keserveit hozzánk hasonlóan át kell hogy éljék. Több kedves gyermekismerősöm van, aki úgynevezett „kívánságebédre” rendre a nagymamákhoz jár csúsztatott palacsinta és szilvás gombóc reményében. Sokan talán nem érzik érintetteknek magukat e sorok olvasása közben, de több beszélgetésből azt a tapasztalatot szűrtem le, hogy jobbára az értelmiségi nők küzdenek ezzel a gonddal. Konfliktusok sokasága A riportban közreműködő szociológus felmérésekre hivatkozott, a válások nagyszámának okát abban is látta, hogy a nők a régi értelemben vett családösszetartó szerepüket konfliktusok sokaságával élik meg. Bizony jó lenne egy olyan lehetőség, szervezetten, amely módot nyújtana ilyen ismeretek elsajátítására. Jelentkező akadna bőven. Tanulni soha nem késő — édesanyáktól, könyvekből, egymástól vagy szervezetten, mindegy, hogy honnan. A szándék a fontos, s az indíttatás, hogy ez a „tudomány” is segítse a zavartalanabb mindennapokat. Sz. J. Négy lakóval Hotel Csimpánz Miniszálló épült a csimpánzok számára a Mecseki Állatkertben. A Zoo legféltettebb lakói közé tartoznak ezek az igen értékes majmok. A „Hotel Csimpánz” központi fű- téses épület, szobáinak falát csempe borítja, s má- szókákkal ellátott kifutó tartozify hozzá. A látogatók üvegfalon át szemlélhetik a fekete szőrű csimpánzok életét. Egyelőre négy lakója van a csimpánzszállónak. Egy fiatal pár: Pepi és Judy, s a kölykük, Krisztina, valamint egy fiatal csimpánz, Charlie, - amely nemrég került Pécsre. Krisztina a Mecseki Állat- kertben született első csimpánzbébi. Világra jötte azért számit különleges eseménynek, mert az utóbbi negyedszázadban kizárólag fiúkkal szaporodtak a hazai állatkertek csimpánzcsaládjai. Továbbtenyésztés szempontjából pedig nem mindegy, hogy milyen az újszülöttek neme. Charlie-t szemelték ki vőlegényül Krisztina számára. A „Hotel Csimpánz” lakóinak nemcsak a szálláshelye első osztályú, hanem az ellátása is. Étrendjükhöz hozzátartozik a vörös bor; egy-egy deci villányi oportót kapnak, aminek igen kedvező az élettani hatása. Kedvelik a kólát is, olyannyira, hogy észre sem veszik: abba keverik bele a gondozók a szükséges vitaminokat és gyógyszereket. A Zoo tömérdek őszibarackot tett el a csimpánzoknak télire, most abból is rendszeresen fogyaszthatnak, s karácsonykor — ahogy illik — a déligyümölcs mellé szaloncukrot is kaptak. Varrónő lesz ötven kislány ötven elsőéves ruhakészítő tanuló sajátítja el a szakma gyakorlati Ismereteit a Május 1. Ruhagyár ceglédi tanműhelyében. A ceglédieken kívül szinte egész Dél-Pest megyéből — többek között Vecsésről, Farmosról, Nyársapátról, Cscmőből — járnak ide lányok tanulni. (Apáti-Tóth Sándor felvétele)
