Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM 1987. JANUÁR 2., PÉNTEK Költözött a hivatal Gondos művelést kíván a föld Saláta lesz a sárgarépáitól Sárgarépát tisztítanak a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregységében. A megtisztított árut Nagykőrösre szállítják, ahol — szovjet megrendelésre — a zakuszka nevű saláta alap­anyagaként használják fel. (Apáti-Tótb/ Sándor felvétele) Hogyan lehet megoldani? Földön, vizen és a levegőben Az államalapítás óta ha­tónkban a legnagyobb érté­kű termelőeszköz a termő­föld. A régi oklevelek, kirá­lyi adománylevelek tanúskod-- nak a nemességnek juttatott falvak, határrészek birtokjo­gáról, peres iratok őrzik a földbirtokosok egymás kö­zötti harcát az uradalmak megszerzéséért vagy megtar­tásáért. Tíz vagon irat Lényeges változás csak 1945 után következett be nálunk, amikor fokozatosan állami, illetve szövetkezeti tulajdon­ba kerültek a sok ezer hol- ■ _ das birtokok és a kis parcel­lák. Azóta az ország egye­temleges felelőssége a földek megfelelő hasznosítása, ta­lajerőpótlása, a melioráció és a rekultiváció, amely az eredményesebb, hatékonyabb gazdálkodást szolgálja. A földnyilvántartással és -hasznosítással kapcsolatban a földhivataloknak meghatá­rozó szerepük van, és ebből adódóan nagy munka hárul rájuk. Immáron két évtizede töltik be hivatásukat. A ceg­lédi földhivatalra mostaná­ban elköltözése okán irányult a figyelem. Eddig a Rákóczi út 14. számú házban műkö­dött, a volt járási hivatal épületében. Oda telepítik át a társadalombiztosítási kiren­deltséget, hogy a város köz­ponti rendelőintézete tovább bővülhessen. Ez tette szüksé­gessé a többszörös cserét. A földhivatal a Bocskai ut­cai egykori szülőotthonba költözött. A valamikori szü­lőszoba most dr. Somodi Ist­ván hivatalvezető irodája. A felújított öreg épület zegzú- gos bugyrait birtokba vették a hivatalnokok. A bútorok egy részét újakra cserélték, a korábbinál tágasfebb helyen kényei m esen bér en d ezked lek. Korszerű központi fűtést ve­zettek be, még a telefonal­központ létrehozása várat magára. Ä minap felkereste a hi­vatalt Fekete Antal, a városi tanács elnöke és dr. Süpek Zoltán, a megyei földhivatal vezetője, akiket dr. Somodi István tájékoztatott munká­jukról és az átköltözés utáni változásokról. Mint kiderült, ezzel a hely­cserével sem oldódott meg maradéktalanul minden gond­juk. A bíróság épületében tá­rolják még a telekkönyvi anyag 10-12 vagonnyi irat­mennyiségét. A Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztályá­val karöltve el kellene végez­ni az időszerű selejtezést, s ily módon vagy 8-9 vagonnyi aktától megszabadulhatnának. Ezzel a munkával fél éven át 5-6 személynek megvolna a dolga. A hivatal hosszú távra ren­dezkedett be a valaha cse- csemősírástól hangos falak között. Negyven teherautónyi holmit hoztak magukkal. A városgazdálkodási vállalat — önköltséges alapon végezve a szükséges felújítást, átalakí­tást — 3.5 millió forintért végezte el a munkálatokat. Az már nem rajtuk múlott, hogy a hivatali rezsi 60 szá­zalékkal emelkedett, részben a jóval nagyobb légköbméter fűtése folytán, részben a te­temes postaköltségek révén. Misidet hasznosítják Nagykőrösön is működik egy kirendeltségük, ahol a felújítás mellett a fűtés-kor­szerűsítést is elvégezték 1986- ban. Ma már földgázzal me­legítik a helyiségeket. Vár­hatóan 1987-ben hozzájutnak egy iratmásoló berendezéshez is, amely jelentős mennyisé­gű gépírástól és térképrajzo­lástól menti meg őket, s így az ügyfelek hamarabb hozzájuthatnak a szükséges okmányokhoz. A járás megszűnésével nőtt a földhivatal feladatköre, de ezt nem kísérte létszám­emelkedés. Cegléden és Nagy­kőrösön összesen 26 fő- és 7 részfoglalkozású munkatárs­sal látják el teendőiket. A csoportvezetők megfelelő szakmai végzettségűek, és a szakszervezeti oktatás keretei között gondoskodnak vala­mennyi ügyintéző politikai továbbképzéséről az évadon­ként hat előadás lehetőségeit kihasználva. A ceglédi hivatalihoz tizen­két település 88 ezer hektár­nyi területtel, a nagykörösi­hez három helység 34 ezer hektárral tartozik, összesen 400 ezer földhasználót tarta­nak számon. A terület nagy részén a tizenhét termelőiszö­vetkezet és a Ceglédi Állami Tangazdaság osztozik. Össze­sen 110 ezer hektár földterü­let tartozik a mezőgazdasági nagyüzemekhez. Műveletlen, vetetten terület szinte nincs ezen a vidéken. Alig 40—50 hektárnyi a szórványos darab­kákból kitevődő elhanyagolt rész, és ezzel a kedvező hely­zettel az élen állnak a megyé­ben, A melioráció és a rekul­tiváció terén sem-kell szégyen­kezni az itteni gazdaságoknak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a talajerőpótlásra n>e fordítsanak még nagyobb gondot a gazdálkodó üzemek. Sajnos, erre a vidékre is vo­natkoztatható megállapítás, hogy a termőállapot karban­tartása megállt, illetve visz- szaesett. Hosszú távon gon­dosabb művelést kíván a talaj. A lakossággal jó kapcsola­tot alakított ki a hivatal. Bi­zony, sokan, sokféle ügyben felkeresik őket. Egy-egy ügy­intéző évente 1500—1600 ügy­féllel áll kapcsolatban, A la­kosság szabályismeretét hiá­nyosnak látják a szakembe­rek. Akár a TIT 'keretei kö­zött is szívesen tartanak elő­adásokat, a községekben is, Ahol igénylik, a tanácsta­goknak, a népfrontbizottsá- gok tagjainak adpak ismer­tetést a legfontosabb közér­dekű kérdésekről. Az ezredfordulóig Dr. Süpek Zoltán köszöne­tét fejezte ki a városi veze­tésnek. amiért segített a hi­vatal átköltöztetésében, meg­felelő elhelyezésében. Fekete Antal tanácselnök arról a városfejlesztő munkáról be­szélt, amelynek keretében a rendelőintézetet bővítik, és várhatóan az ezr-edforduióig megoldják a járóbeteg-ellá­tást. A legtöbb diák dédelgetett álma az osztálykirándulás. Hányszor eltervezik: mikor mennék, merre mennek, mit látnak és hol alszanak. Per­sze az anyagi alapok meg­teremtését sem, árt időben megkezdeni. Vándorolnak az osztálykasszába a szülők fo­rintjai, gondosan félrerakják a vasigyűjtésből származó pénzt. A hivatali szóhaszná­lat röviden csak kk-nak, az­az költségvetésen kívüli pénz­nek nevezi az így kezelt sum­mát. A népi ellenőrök ugyan nem keresnek a kákán is cso­mót, de arra mégis kíván­csiak voltak, az iskolákban hogyan bánnak ezekkel a fo­rintokkal. Cegléden négy ál­talános és két középiskolát kerestek fel ezt tudakolva, a vonzáskörzetben egy-egy al- bertirsai, tápiószőlősi, csemői és törteli tanintézményt. Van, ahol hiányzik a belső szabályozás, ahol elkészült, ott a szülői munkaközösség vezetője vagy az osztályfőnök rendelkezik a summa fölött. Ettől eltérő változatként az úttörőcsapat vezetője vagy az igazgatóhelyettes is döntési joggal rendelkezhet. Házilag készített, hitelesített pénztár- könyvük van a szülői munka- közösségeknek, amelyben az is szerepel, milyen célra fordít­ják a közpénzt. Csatolják a számlákat, nyugtákat. Helytelen gyakorlatra vall, ahol a diákokkal nem íratják HA KORA REGGEL meg­áll az ember egy szállítóvál­lalat telepe előtt, ha körülnéz valamelyik város forgalmas útkereszteződésében, ha egy gyaloglódon megy át nagyobb rendező pályaudvar fölött — önkéntelenül is a szállóigévé nemesült reklámmondat jut eszébe: — Kinek van ehhez ener­giája? Márpedig kell hogy legyen — az országnak. Az árut szál­lítani kell, legyen az mező- gazdasági termék, ipari kész vagy félkész termel vény. Utaz­ni is kell, hivatalos vagy ma­gánügyben, eljutni az ország vagy a megye, a város másik végébe. A kérdés — különösen az utóbbi években — „mind­össze”, az: hogyan lehet ezt a sok mindent kevesebb -ener­giaráfordítással megoldani? Ügy, hogy a forgalom a szük­séges mértékben növekedjék, de legalábbis ahhoz viszonyít­va — vagy akár abszolút ér­telemben is — kevesebb fogy­jon a drága, és korlátozottan rendelkezésre álló energiahor­dozókból, A válaszon évek óta dol­goznak a Közlekedési Mi­nisztériumban. Nem csupán tervek készítésével — bár ezekben sincs hiány —, ha­aló az általuk beadott össze­get. Az egyik iskola a sítáboro­zásból megmaradt pénzt nem adta vissza a befizetőknek, hanem a szülői, munkaközös­ségi választmány betétköny­vébe tette, és kéisőbb a kajak- táborozásnál költötték el. Máshol azt kifogásolták, hogy a betétkönyvek bemutatóra szólnak, s így nem lehet fe­lelősséggel követni a forgal­mukat. Jó esetben az e pénzből vá­sárolt tárgyakat nyilvántar­tásba veszik, legyen az akár sífelszerelés, számítógép, könyv vagy sötétítőfüggöny. Ahol pénztárkönyvet vezet­nek, ott az összevont szülői értekezleten vagy a választ­mány előtt, illetve az egy osztályba járó gyerekek szü­lői értekezletén számolnak be a közpénz elköltéséről. A NEB-vizsgálat megálla­pította, hogy a költségveté­sen kívüli pénzek kezelése nem egységes, jóllehet a fel­ügyeleti szervek erre utasí­tották az iskolákat. A hiá­nyosságok ellenére visszaélé­sekre nem derült fény. A jö­vőben viszont minden iskolá­ban belső szabályzatot kell készíteni, és évente belső el­lenőrzés keretében kell meg­bizonyosodni a felhasználás­ról. Az előtakarélkosság sem árt, hogy a nagyobb költségű kirándulás, tablókészítés, bal­lagás ne terhelje egyszerre a szülők pénztárcáját. nem mindjárt a gyakorlatban is. Aminek olyan eredményei vannak, mint a vasúté: ot ev alatt 28 százalékkal csökkeni a fajlagos energiar aj ordítás. Ami pedig az idén kezdődött ötéves tervidőszakon illeti: to­vábbi 11 százalékos csökke­nést irányoztak edő. Hogy ez a szám kisebb az előzőnél, az talán magától értetődik: a ta­karékosságnak is megvannak az ésszerű határai, amelyeken túl már a közlekedés és a szállítás rovására menne. Közismert tény, hogy a leg­több energiát igénylő, vonta­tási mód a gőzös. A tavaly véget ért ötéves terv idején csaknem teljesen eltűntek a magyar vasúti közlekedésből a jó öreg gőzmozdonyok, már fél százalékot sem képviselnek a vasúti vontatásban. Igaz, kissé késve követtük ebben földrészünk legtöbb országát (s ki tudja, mennyit késtünk volna, ha az energiatakaré­kosság nem kényszerít annyi­ra), de végül is az eredmény a fontos: ma már szinte csak nosztalgiavonatokat húznak a gőzmozdonyok. Jött helyettük* a dízel, amely sokkal korszerűbb is, de hátránya, hogy éppen a legféltettebb energiahordozót, az olajat fogyasztja. Pótolni kell tehát azt is — villany­nyal. Tavaly már 59 százalé­kot képviseltek az összvonta- tási telj esithiényben a villa­mos mozdonyok. 1990-ben pe­dig elérik a 68—70 százalékot. Ehhez természetesen elsősor­ban az kell, hogy még több legyen a villamosított vasút­vonal, s a tervben újabb 600 kilométer vasút-villamosítás szerepel. Többek között az is, hogy — az elkészült záhonyi vonal után — valamennyi szomszédos ország egy-egy határállomásáig villamos von- tatású vonatokkal lehessen el­jutni: Gyékényesig, Somoskő­újfaluig, Biharkeresztesig vil- Lanyenergia röpíti a szerelvé­nyeket, s ilyen közlekedik majd a Győr—Sopron—Eben- üurti Vasúton is. Jó lenne, ha az országúti közlekedésben is lehetne al­kalmazni a villamos vonta­tást, de hát ez még sehol a világon nem jutott túl a kí­sérletezés szakaszán. Marad tehát egyelőre — s ez az „egy­előre” akár évtizedeket is je­lenthet — a dízelesítés. Ez­előtt öt évvel csaknem 25 ezer benzinmotoros ZIL teherautó futott útjainkon. Óriási por­lasztóikban hektoliterszámra égették a drága benzint. A ha­todik ötéves tervidőszakban ezeknek a nagy étvágyú te­herautóknak egy részét kise­lejtezték* mert megöregedett. A többit pedig fokozatosan szerelték át dízelolaj fogyasz­tására. Igaz, hogy milliárdok- ba került, de így is megérte — a várható megtakarítás enné! is több lesz. (Lehetne még több. ha a személygépkocsik közül is több járhatna dízelolajjal. Ám ennek igen sok — elsősorban büroitramkus — akadálya van, bar egyre több maganautós szeretne ily módón takarékos­kodni. Nemcsak önmaga, de az ország számára is. Bár igaz, hogy dízelmotorhoz sera könnyű hozzájutni.) Elismerésre méltóak a köz­úti közlekedés energiafelhasz­nálásánál elért ötéves ered­mények: a fajlagos felhaszná-( lás 18 százalékkal csökkent, a közhasználatú és közületi gép­járművek benzinfogyasztása pedig csaknem a felére: az 1980-as 615 ezer tonnáról 1985- ben 340 ezer tonnára. Ami pe­dig a benzin—dízel arányokat illeti: tavaly már az összes üzemanyag-fogyasztásnak csak egynegyede volt benzin, a többi gázolaj. A mostani ötéves tervben már nem is hoznak be ben­zint fogyasztó, közepes kate­góriájú tehergépkocsikat, az új teherautók 53 százaléka lesz dízelüzemű. Vagyis az arány egyre javul — de, le­hetne még jobb is, s a nem­zetközi tárgyalásokon ezt igye­keznek elérni a magyar köz­lekedési szakemberek. A si­ker nem rajtuk múlik. Viszont hazai vállalatokon, azok vezetőin és gépkocsi- vezetőin, no meg nem cse­kély mértékben a szervezésen múlik, hogy még mindig nem kielégítő a teherautók kapaci­tásának kihasználtsága. Ma­gyarán: virágzik az örökzöld téma, sok teherautó tér visz- sza telephelyére üresen, mi­közben vele párhuzamosan, talán azonos időben is, más teherautók hozzák a szállít­mányt — és ellenkező irány­ban térnek vissza üresen. Ta­lán egyszer ezt is meg lehet oldani... Mint ahogyan azt is, hogy — több árut kellene szállítani vízi úton. „Csupán” azért, mert minden más szállítási módnál olcsóbb. A fajlagos energiafelhasználás jelentősen — 21 százalékkal — csökkent ugyan a vízi szállításnál is, de nem Használjuk ki eléggé vízi útjaink lehetőségeit. Sokkal kevésbé, mint más, kevesebb nagy folyóval rendelkező or­szágok. Bár ahhoz több hajó­ra, jobb és nagyobb kikötőkre és hajórakodökra lenne szük­ség. Minderről rövid összefogla­lót készített a Közlekedésügyi Minisztérium, a ’ múlt és a legközelebbi jövő tényeit és terveit ismertetve. Ezt így fe­jezi be: „A magyar közleke­dés kollektívájának megfeszí­tett, hozzáértő és kezdemé­nyező munkájára van szükség ahhoz, hogy céljainkat megva­lósítói ássuk.” AMIHEZ HOZZÁFŰZNI aligha lehet. Legföljebb anv- nyit: az előző öt év eredmé­nyei láttán okkal remélhetjük, hogy úgy is lesz. V. E. ISSN 0133—268« (Ceglédi Hírlap. Számon tartott adósságok Január elején megnyílik Cegléden, a Szabadsági téri templom- kertben az OTP Pest megyei hitelszámla-kezelő fiókja. A hosszú lejáratú lakásvásárlási és építési kölcsönök intézésén, kezelésén kívül mindenféle OTP-csekk befizetését reggeltől estig fogadják majd az egykori Pevdi-varrada helyén kiala­kított fiókban, (Apáti-Tóth Sándor felvétele) T. T. Pénzkezelés az iskolában

Next

/
Thumbnails
Contents