Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-06 / 4. szám
PEST 4 MEG » Er B 1381. JANÜÄR 6., KEDD Nagy tárcsái népviseletben Nagy tárcsán, a fővárostól alig néhány kilométerre fekvő településen, még jó néhányan őrzik az évszázados népviseletet. Egy-egy nagy ünnepen előkerülnek a ládák, szekrények mélyéről a díszes ruhaneműk. Képünk a Cielka. családnál készült, ahol négy generáció ölti magára az ősi népviseletet. A képen: egymást segítik az öltözködésnél a régi Ciel- ka-portán. Jegyzőkönyv és történelem Bigámiáért lefejezésre ítélték Jegyzőkönyv és izgalom — fogalmainkban egymástól távol eső képzetek. Az izgalom inkább helyettesítendő tárgyszerűséggel — a kívülálló megítélése szerint —. s ennek lélektani megfelelője a higgadtság. Pest-Pilis-Solt varmegye közgyűlési jegyzőkönyveinek kiadóját, még pontosabban: szakszerű — regesztá- zó — kivonatolóját: Borosy Andrást, a kiváló hadtörténészt s a Pest Megyei Levéltár kandidátus-fölevéltárosát a történeti források higgadt tisztelete és felhasználása jellemzi. A Pest Megyei Levéltári Füzetek 6., 7., és 10. kötete az egykori Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek időkörét 1638-tól már 1697-ig tágította — s feltehetően a szatmári béke évéig (1711) tart majd. A legmagasabb szintű megyei fórumon hosszú évszázadokon át a megyei közgyűlés (generalis congregatio, sodria) volt, a rendi társadalom autonómiájának bázisa: a központi akarat érvényesülésének oly gyakori féke- zője, de legalábbis átalakítója. Az említett kötetek a generalis congregatio iménti szerepére bőséges példázattal szolgálnak. Ami a számok mögött van Nem csak programok kellenek z A főportától a művelődési házig nyolcvan lépés a táy volság. Ugyancsak ennyi az áfész vendéglőjéig, hiszen közös udvarról nyílnak. Ez utóbbiban mégis többen for- í dúlnak meg. A dunakeszi MÁV-járműjavító üzem féry fikarának létszáma az elmúlt években csaknem egyha- ^ todára csökkent. Az aktivak között is szép számmal ta- g lálunk nyugdíjasokat, Idősebbeket. Nem a szemközti | söntéspult jelenti a nagyobb vonzerőt, ezt bizonyítja, í hogy nem álldogálnak itt hosszan az emberek, legtöby ^ ben csak egy-két fröccsöt vagy egy korsó sört isznak és ^ sietnek tovább. Sőt, azt sem állíthatom, hogy ez a je- lenség kizárólag Dunakeszin tapasztalható. Sok helyütt | már csak a hagyományok erejével vegetálnak a sza- á badidős művelődési közösségek. Ingatag közállapotok Hogy miért izgalmasak ezek a tárgyszerűen készült kivonatok — arra higgadt feleletet talán a harmadik kötete adhat. Ez tartalmazza Buda visszafoglalásának megyei közhangulatát; nemzeti történelmünk egyik fordulópontja, a török uralom másfél százados ittléte „hamari forgandó- ság”-gal e kötet tanúsága szerint is nem szűnt meg, csak impériumváltást eredményezett Történelemtudományunk eredményeit e források nem fogják megváltoztatni, de azok árnyaltságához feltétlenül hozzájárul(hat)nak. Köztörténetünk felette bonyolult viszonyait tükrözik ezek az évtizedek. Pest-Pilis-Solt vármegye gyakran három úrnak is szolgál egyszerre. A török rendszeresen szedi adóját, formálisan a király (nevében Caprara tábornok) az úr, gyakorlatilag Thököly befolyása a legerősebb. A török torkában levő megyét nemegyszer a biztos s védett távolságban lévő nádor törökellenes felkelésre ösztönzi. Ennek hátterét a Caprara tábornok által Thö- kölyvel megkötött ‘béke (1682) jelentené. Ugyanakkor a helyi viszonyok: a bizonytalan megyehatárok — például a kunsági népek Pest-Pilis-Solt vármegye önkényes adóztatásának vannak így alávetve —; az ingatag közállapotok, melyeken a megye gyakran csak az ún. „parasztvármegye“ erőire támaszkodva tud úrrá lenni; a magyar (Thököly-fé- le) s a császári katonaság be- kvártélyozása erőn felül terheli meg az adófizetőiket. Mindezeket még tetézik Fülek, Léva, Korpona, Ónod fizetetten katonáinak dúlásai, melyek a rossz közhangulatot csak tovább fokozzák. Nem segítik elő a megye teherbíró képességének erősödését Thököly kassai rendelkezései sem: e gyűlésen elrendeli Nógrád, Hont, Pest-Pilis-Solt, Árva, Liptó, Zólyom és Bars vármegyékre kirótt tízezer arany fizetési kötelezettsége, mely ,a fényes portához" küldött követséget „súlyosbítaná”. A vándor elnököl A Habsiburg-elíenes erők megosztását célozza az az 1683. december 15-én kihirdetett rendelet, amely a király hűségére visszatérőket általános kegyelemben részesítené. Rabatta, majd Karaffa császári tábornokok megyei közgyűléshez intézett leveleiben a katonaság téli beszállásolását drákói szigor alkalmazásának kilátásba helyezésével (elpusztítják a vármegyét) érik el. A megyei közgyűléseket hosszú idő elteltével csak 1684. szeptember 4-én tudják Fülek, Losonc, Gács székhelyekről Pestre helyezni, s ezen a nádorispán személyesen elnököl, ahol is kijelenti: a király az egész országot fel akarja szabadítani a török uralom alól — s éppen ezért a megye saját zászlaja alatt 100 katonát állítson ki. A belső biztonsági állapotok bizonytalansága folytán erre a lepusztult porták képtelenek. 1685-ben Bercsényi Miklóst, a bányavidék helyettes generálisát bízzák meg á fosztogató katonák elleni reguláris fellépéssel. A viszonylagos stabilizációt is jelenti az az intézkedés 1686 májusában, amely a szolnoki parancsnok és 750 gyalogosának Heves, Külső- Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegyék általi eltartását írja elő. A „környülállások’’ a nagy ostrom: Buda visszafoglalása előtt a szó szoros értelmében felmelegednek: Csemnyiczky Gáspár jegyzőnek a török által ostromlott és felégetett Fülek várából még sikerül kimenteni a vármegyei levéltárat ... A „török torkában” lévő vármegye követei a Budát ostromló seregek vezetői előtt együttérzésüket (szolidaritásukat) fejezik ki 1686. augusztus 14-én — azaz a megye saját fegyvereseket nem tudott a táborba küldeni. Így nem meglepő az, hogy a legközelebbi jegyzőkönyvi híradás: október 19-én a győztes generálisok Savoyai Jenő és Bódéul Lajos parancsnokok üdvözlésére szorítkozik csak — egyúttal felolvassák a nádor szeptember 12-én Becsben kelt levelét Buda és Pest felszabadulásáról. Erkölcsi ügyek Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy e világraszóló győzelem sínre tette a megye életét. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz: a porták kivizsgálására kiküldött bizottság megállapítása szerint az elvándorlás, éhség, kard, járványok, tatár és török fogság, a városok és falvak leégése, Buda ostroma, a pesti és budai katonaság beszállásolása a vármegye népét any- nvira elgyengítette, hogy a vármegye a régi 100 porta helvett csak 20 portára becsülhető. Éppen ezért közzéteszik I. Lipót levelét, melyben elrendeli a porták kiigazítását — s egyben levelet írnak a nádorhoz, hogy a királynál a nép ügyét pártfogolja. S hogy mennyire hullámzanak a ha- diállapotók, arra szolgáljoh bizonyítókul az a jegyzőkönyvi felvétel, mely a Losonc mezőváros és Apátfalva között sátrakban tartatott, mert az egri törökök portyázása miatt Nógrád vármegye is táborba szállt — 1687 júniusában. S csak 1689 május 18-án tudják megtartani Budán a török kiűzése óta az első generalis congregatiót. A majdani megyeház céljaira portánként 10 tallért vetnek ki. A jegyzőkönyvek „tárgyválasztása” is megváltozik: . a kisebb-nagyobb lopások mellett a közerkölcsöket ziláló magánügyek (bigámia, paráználkodás ...) alkotják elsősorban. így például Borsos Erzsébet kecskeméti asszonyt is bigámiával vádolják. Férjétől kétszer elszökött és Szolnokon ... egy katonához ment férjhez. Első férje ládájából a pénzt kilopta s helyébe kis békákat rakott ... Az asszony mindezt nem tagadja, a tárgyaláson — lefejezésre ítélik. Ám ez a példa még ostrom környéki. A későbbiekben az ítéletek enyhébb testi fenyítést és megszégyenítést vonnak csak maguk után — okulásul a mindenkori jövendőnek, mely múltjából tanul. Rászlai Tibor Karrier. Korunk hőse — mondjuk kissé megengedőbb formában: korunk egyik hőse — a tsz-elnök. Tehát az a valaki, aki mezőgazdaságunk átszervezése során, illetőleg azt követően került az új termelési egységek .élére irányítónak, első számú gazdának, tervek és ötletek kidolgozójának — egyszóval afféle mindenesnek. Korunknak ez a hőse az elmúlt évtizedek során valóságos fogalommá vált. Szociológiai vizsgalatok egész sora választotta tárgyául ezt az embertípust, felfedve róla mind a származását, életútjának állomásait, szakismeretének forrásait, de még azt is, hogy miképpen szólítják meg a köz- és magánügyekben hozzája forduló beosztottak, tagok. (Lásd: elnök Jóska, elnök Pista, vezér úr stb.). Galgóczi Erzsébetnek ilyenformán nem kellett hosszabban töprengenie akkor, amikor a jelen esztendők egyik legjellegzetesebb alakját akarta televíziós filmjében megmintázni. Egyszerűen csak tolla hegyére kellett vennie egy bizonyos Dobrai Lászlót, aki 1956-ban természetesen kemény parolis egyenruhát es fegyvert visel; aki aztán nagy hirtelen az újonnan alakuló tsz-ek egyikének az élére kerül; s aki ezen a poszton előbb a maga kirakatpolitikájával nagy népszerűségre tesz szert, de akire ennek áraként Harminc településről A leggyakoribb érvek szerint hiányoznák a régi, lelkes szakemberek, az ő megszállottságuk; illetve hiányzik a pénz. Vajon ezek a ténylegesen súlyos gondok okozzák csupán az űrt a munkahely művelődési szervezetében? Aligha. Hiszen, ha csak előbbi példánkat vesszük alapul, a művelődési központ munkatársai és a vállalati művelődési bizotságok szép statisztikákat helyeznek a mérleg másik serpenyőjébe. A munkások között akadnak amatőr képzőművészek, akik évről évre kiállítási-bemutatkozási lehetőséghez jutnak. Jól működik a szocialistabrigád- klub, és nem panaszkodhatnak a TIT-előadások s az egyéb rendezvények szervezői sem a látogatottságra. De azt vajon vizsgálták-e már, hogy kik húzódnak meg az arctalan számok mögött? Valamikor népművelőként dolgoztam, s tapasztaltam, hogy minden alkalommal ugyanazt a meghatározott társaságot látom viszont Persze még há így is lenne, akkor is van magyarázat. Letagadhatatlan tény, hogy az üzembe több mint harminc településről járnak dolgozók, és az ingázó vonatok igazodnak a műszakváltásokhoz. Nincs hát lehetőség arra, hogy ezeknek a munkáscsoportoknak a szabadidejében közös műsorokat, elfoglaltságokat szervezzenek. Adódik tehát a kérdés, csorbítsuk-e a munka- időalapot, vagy a művelődési törvényszerűen rácsapódik a börtönajtó. A vég: a prémes- állat-tenyésztő kisvállalkozás egy eldugott tanyán a vodkás- és söröspalackok társaságában. Na és mindehhez a felmagasz- tosuláshoz és aláhulláshoz ott a két korántsem néma statiszta: a mindvégig kitartó hitves és a csak ideig-óráig birtokolt titkárnő-szerető. ígV Vé^CZtC sorsát ez a Galgóczi megírta és a Nemere László rendezésében megelevenedett Dobrai. Ilyen szakaszosan és ilyen sorsszerűén. Talán még azt is hozzáragaszthatjuk ehhez a minősítéshez, hogy ennyire tipikusan, hiszen ki ne hallott vagy olvasott volna már olyan agyonmenedzselt agrár szakemberről, aki szinte ugyanígy kergült meg a saját magának felfestett délibáboktól. S ha valami nagyon nem tetszett ebben a legmaibb valóságból merítő és mondandójában is jogos figyelmeztetéseket közvetítő vállalkozásban, az éppen ez a modell- szerűség, dramaturgiai kicen- tizettség volt. Az a metódus, hogy erre a különben rokonszenves népfire minden gúnyát — a legünnepibbet ugyanúgy, mint a rabzub- bonyt, a kültelki condrát — rá akartak aggatni, hogy egy jellegzetesen hazai és mostan való karrier valamennyi grádicsát megjárhassa. Nos, ennyi erény és ennyi hiba még a múlt századi Jóigényeket terheljük át a lakóhelyre? Szentendrén a megyei művelődési központ és könyvtárban Járosi Andrásné foglalkozik a terület módszertani problémáival. Már beszélgetésünk kezdetén kijelentette, hogy a kérdés ennél sokrétűbben, bonyolultabban vetődik fel. — A munkahelyi művelődéssel kapcsolatban csak egységben lehet gondolkodni. Azaz ide kell értenünk valamennyi embert, aki az adott helyen dolgozik. Ilyen értelemben ide tartozik minden a felnőttoktatástól, a kiscsoportos foglalkozáson át a környezetig. Azt is mondhatnám, a művelődés lényeges eleme, hogy van-e papír a mellékhelyiségekben, milyen az étkezdében az asztal és hogyan beszélnek egymással. Azaz a népművelő tevékenysége nem korlátozódhat mindössze a programok szervezésére, a statisztikák gyártására. Rendhéz feladatot ró az ezzel foglalkozókra, ugyanis idehaza nincs speciálisan ilyen képzés. Pedig munkánkon belül lényegesen különböző problémákkal kell megküzdenie annak, aki művelődési házban dolgozik vagy üzemben, netán munkásszálláson. Ki szervezze meg? — Persze a szakértelem és az elvégzett munka nem minden területen mérhető. Ezért a számonkérésnek csupán kai-regények alakjaiban is ritkán gyülemlett fel együttesen. Csak így azok az életkanyarok sem igen szoktak ennyire receptszerűan felrajzolódni, mint ahogyan azt a képernyőn látni lehetett. (Ki lett az elnök babája? A sablonpletykák előírása szerint az irodistalány. Mibe bukott bele? Nyilván a maga magának épülő csodapalota szabálytalanságaiba [is]. Mi nyílt meg előtte egyetlen kiútként? A maszékcsillagzat alatti elvonulás, harácsolás...) Azt már csak mellékes kifogásként említhetjük meg, hogy nem csupán a tartalmi adagolás vitte félre ezt a különben jó szándékú intelmet, hanem az a formai elsietett- ség is, amely szinte a diafilmek modorában mutogatta az egymást váltó élethelyzeteket. Így elkapkodva, ennyire motiválatlanul egyik-másik fordulat előkészítetlennek tetszett, hiányérzetet hagyott maga után. A j/ercplók — élükön a régen látott és most egy teli- találatosan neki való alakban visszatérő Madaras Józseffel — különben tapasztalhatólag élvezték ezt a hétköznapi mesét, amelyet minden kozmetikázás nélkül, a legnaturá- lisabb keretben rögzítettek. Csak hát az a föntebb kárhoztatott modellálási kényszer őket is sablonokba szorította. Akácz László egyetlen alapja van, ami logikusan eredményezi a kimutatásokat és a jól hangzó számokat. Az sem tagadható, hogy csökkennek a kulturális célokra fordítható összegek, ugyanakkor fokozottan óvni kell a munkaidőalapot. Mégsem hiszem, hogy itt kéne keresni az elsődleges problémákat. Bár szinte már közhelyszerűen elkoptatott, mégsem tudok mást mondani, mint hogy nagyon sok múlik a vezetők hozzáállásán. Ami pedig a maga kérdését illeti, kétségtelen, hogy a munkahely és a lakóhely egymásra mutogatásában sokszor elvész a lényeg. — De meg is fordíthatom az egészet és visszakérdezek: ki legyen az, aki az együtt-: működést megszervezi? A megyében jelenleg körülbelül núsz függetlenített művelődési előadó van. Ez olyan kicsi érték, hogy százalékosan szinte ki sem fejezhető. A többi helyen vagy az oktatási előadót btízzák meg ezzel a funkcióval, vagy valaki más, legtöbbször a szakszervezeti munkás végzi a feladatot társadalmi tevékenységben. Az első variáció még mindig szimpatikusabb, mert abban az esetben mégis legalább a felnőttoktatásban jártas szakember irányit. Ilyen elfoglaltság mellett sem idő, sem energia nem jut a lakóhely szerint illetékes művelődési intézmények megkeresésére, az együttműködés egyeztetésére. Gondoljon bele, ahogy maga is mondta, ez gyakran húsz— A húsz függetlenített előadó mindegyike szakember? — Még ez sem mondható el. Mindössze néhányan végeztek valamilyen fokon köz» művelődési tanulmányokat. Ezért a nagy szakértelmet követelő munkához módszertani kiadványokkal, szociálpszichológiai tréningek tapasztalataival, illetve továbbképzéssel szeretnénk megfelelő segítséget nyújtani. Idén tavasszal szerveztünk ilyen beszélgetést, s kiderült, hogy nagy az igény iránta. A jövőben ezeket a találkozásokat rendszeresíteni fogjuk, mégpedig évente két alkalommal, a folyamatosságra épülő tematikával közösen módszertani kiadványokat dolgozunk fel. Ezenkívül egy-egy üzembe koncentráltan négy tapasz* talatcserét is szervezünk. Tizenhárom plusz egy — A módszertani előadó milyen gyakran találkozik munkatársaival, akár ellenőrzés, akár beszélgetés céljából, azaz mennyit utazik? — Elsődlegesen el kell mondanom, hogy ezen a szakterületen 1985. szeptember 1- jéig nem volt népművelő a megyei központban. Jelenleg is egyedül végzem ezt a munkát. Pontosabban itt a megyei módszertani központban egyedül vagyok. A tizenhárom körzetben kijelöltek egy-egy népművelőt, akik segítségemre vannak. Persze gyakori, hogy ők nem kizárólagosan, hanem csak részben foglalkoznak ezzel a területtel. A helyszíni tapasztalatok gyűjtése nagyon fontos számomra, ezért havi hat-nyolc vidéki utam van. — Általános jelenség, hogy másutt is ilyen kevesen specializálódnak erre a munkára? — Nem. ez egyáltalán nem jellemző. Van olyan megye, ahol öt munkatársat is foglalkoztatnak. Ráadásul nekem itt még más feladataim is vannak. Ám jelen pillanatban nincs több státusunk, nincs lehetőség 1 arra, hogy .felvegyünk még valakit. Sz. L. Z. ■imTv- figyelőimé. kívül fontos a személyes példamutatás és a megfelelő hangnem. Mindez nagyon neharminc, esetleg még ötven települést is jelenthet, a megye egész területén szétszórva.
