Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

A turai Gagarin úttörőcsa­pat Űrszonda címmel megje­lenő újságja messze földön híres volt, s ennek köszön­hetően a lap gyermek mun­katársai is sok helyre eljutot­tak. Éveken át szerkesztették, működtették a csillebérci út­törőtábor rádióját, de dolgoz­tak riporterként a zánkai út­törőtáborban, s ha emlékeze­tem nem csal, egy alkalom­mal a turai úttörő újságírók voltak a szerkesztői a Pajtás című központi úttörőlapnak Az egykori szerkesztők, ro­vatvezetők, fotósok, riporterek egy része ma is örömmel em­lékezik a viharos szerkesztő­ségi értekezletekre, a közösen végzett munkára, s őrzik a különböző pályázatok dijait, a szorgalmas munkáért kapott jutalmakat. Többen egész éle­tükre elkötelezték magukat a pedagóguspályán, és minden­napi munkájukban kamatoz­tatják a riporterőrsben szer­zett ismereteiket Van köztük, aki már tanít, s vannak, akik a főiskolán vagy az egyete­men jelenleg készülnek a ka­tedra elfoglalására. Évek hosszú során át több­ször találkoztam az Űrszonda szerkesztőbizottságának tag­jaival és ilyenkor a jegyzet­tömböm soha nem maradt üresen. Évenként velük vol­tam a Galga-expedíció Űr- Szonda-napját köszöntő tábor­tüzükön — és ne vegye senki bűnömül —, de sajnálkoztam, amiért csak felnőttként lehe­tek köztük és velük, amiért Miska bácsinak szólítanak, és nem gyakorolhatom velük együtt a riporterkedés gyer­meki fogásait. Szerencséjük volt ezeknek a gyerekeknek, hogy Szarvas László, a turai Rákóczi-rádió egykori gyer­mekriportere, később a turai általános iskola tanára, rnajcl a művelődési ház igazgatója, jelenleg az Iránytű újságírója fogja a kezüket. Szerencséjük volt, hogy Takács Pál tanár idősebb korában is fiatal maradt, és ötletzsákja soha nem ürült ki, ereje soha nem fogyott el, ha az elképzelé­seket meg kellett valósítani. Békési István tanár csendes bölcsességgel adta a különbö­ző gyermeki ötletek realizálá­sához a szorgalommal együtt­járó felnőttes kitartást. És hányán voltak még a segítők! Szilágyi Péter párttitkár, Var­ga László, a Galga Vidéke Áfész igazgatóságának elnö­ke, Karos Imre iskolaigazga­tó, Pataky Tibor rajztanár együtt a kollégáival, és ter­mészetesen a gyerekek fél- sorolhatatlan sokasága. Iskolák, úttörőcsapatok ve­zetőitől tudom, hogy a Gaga­rin úttörőcsapat Űrszondája példaképpé vált, olyan példá­vá, amely mozgósított Bizto­san köze volt ahhoz, hogy Mogyoródon, Domonyban megszületett az iskolarádió, Bagón, Aszódon és más isko­lai közösségekben megjelent a diákok lapja. Mindig izgatottan vártam az újabb Űrszondát, e most egy esztendőnek kellett eltel­nie, hogy ismét olvashassam. Szarvas László újra vállalta a felelős szerkesztő posztját — Komoly belső válságok és a külső körülmények kedve­zőtlen hatása miatt egy esz­tendeig nem jelentünk meg — mondja —, ám most, nagy Viták közepette, egymásnak is jól odamondogatva határoz­tunk úgy, hogy az Űrszonda a pedagógus-pártalapszerve- zet felügyeletével, az úttörőta­nács irányításával ismét és ezután rendszeresen megjele­nik. Sokan megkérdezték, miről írunk. Arról, ami a valóság. Tudósítunk mindenről, ami van, ami jő, de írunk a gon­dokról, nehézségekről, a hi­bákról is. Nem öncélúan, hanem o jobbítás szándéká­val. Tervünk, nagyon hisszük, hogy sikerül, mert sokan van­nak, akik biztatnak bennün­ket, Szarvas László bizakodásá­nak jogos alapja a most meg­jelent Űrszonda. Takács Pál párttitkár, aki 15 évig volt a turai úttörőcsapat vezetője, Múlt, jelen, jövendő összetar­tozik című írásában fogal­mazza meg a célokat. — Ta­pasztalataim szerint két dolog a fontos. Őrizni, továbbfej­leszteni a hagyományokat, se­gíteni beépülésüket a mai kö­zösségek életébe. Minden gye­reknek megteremteni a lehe­tőséget, hogy megtalálja ön­magát, otthonosan mozogjon saját közösségében. Nagy Mariann arról vall, milyennek képzelik a gyere­kek az újságot. — A szerkesz­tőség csak a helyesírási hibá­kat javítsa! — javasolja. Szungyi Balázs a számítógép­re kidolgozott feladatát teszi közzé. Polonkai Orsolya a 12. Galga-expedíció emlékezetes pillanatait villantja fel. Rövid hírekkel jelentkezik Horváth Emőke, Sallai Gyula és sok társuk. Ezek a néhány soros tájékoztatók, híradások meg­győzően igazolják a szerkesz­tőbizottság elképzeléseit: — mindenütt ott lenni, minden­ről tudni és hírt adni, ami értünk és velünk történik. Fercsik Mihály A vevő után menni Aszód, játékbolt. Az üzlet zsúfolt, még tartott a kará­csonyi ajándékok vásárlá­sa. A gyerekek a vágyaikat duruzsolják az anyukák, nagymamák fülébe, akik válogatnak, az árak iránt érdeklődnek, az eladók pe­dig szorgosan, mosolyogva sürögnek-forognak ügyet sem vetve a matchboxok között túrkálókra. Megbíz­nak a vevőkben. Az üzlet­vezető a pulton egy pénz­tárcát pillant meg, rögtön megkérdi, kié. Pillanatok alatt kiderül, hogy egy fia­tal anyuka felejtette ott, aki két csöppnyi gyermekével nemrég távozott a boltból. Az üzletvezető egy pillana­tig sem habozik, szakadó hó ide vagy oda, uccu, ha­jadonfőit, kabát nélkül a fiatalasszony után ered, s egy perc múlva elégedett, széles mosollyal tér vissza. Sikerült utolérnie. Régen azt tartották —s azt hiszem, ezt az igazsá­got nem koptatta meg az idő —, hogy a jó boltos elébe megy a vevőnek. Ezt azzal lehetne megtoldani, hogy a jó boltos, ha kell, utána is megy a vevőnek, s nemcsak akkor, ha azt a saját zsebbe vágó érdeke diktálja. B. M. Bag! kezdeményezés Baráti egyesület Bagiak baráti egyesülete névvel helyi közművelődési egyesület alakítását kezdemé­nyezi dr. Balázs József bagi lakos és ehhez a helyi tanács támogatását kérte. Az egyesü­let céljai a következők lenné­nek: felkutatni, megvédeni és közkinccsé tenni a község maradandó értékeit; tartani a kapcsolatokat a faluból elszár­mazottakkal ; hatékonyabbá tenni a természet- és környe­zetvédelmet; lehetőségeket te­remteni a tagok számára a sportolási és közművelődési tevékenységre. Fehér hetek A többi intézményhez, vál­lalathoz hasonlóan a gödöllői áfész-áruházban is visszatér­tek a szokásos nyitva tartási rendhez. A vas-műszaki osz­tályon befejeződött a leltár, újra a vásárlók rendelkezé­sére állnak. A ruházati osz­tályon hétfőtől fehér heteket tartanak. Pályát változtató óvónők A batyuban vörös diploma hever „Hogy megnyugtassa őket, énekelt nekik a madarak hangján, mert egész nap túl kellett kiabálni őket. Nem azért, mintha türelmetlen lett volna, hanem mert ezek a gyerekek születésüktől fogva megszokták, hogy kiabálnak velük — „Jaj, fogd már be a szád! Kapsz egyet, ha nem hagyod abba, majd meglátod!" —, ezért aztán, ha normális hangon szól hozzájuk valaki, nem hallják, alapzajnak ve­szik. Fét hétkor jöttek értük a szülők, hullafáradtan, lát­szott rajtuk, jobban örülné­nek, ha az óvoda bentlaká­sos lenne..." (Catherine Rí- hoit: A kedvenc.) — Állítom, hogy a pedagó­gia egyik legnehezebb területe ez, mégis ennek van a legki­sebb rangja. Azt mondod, óvónő vagy. szolid mosoly a száj szegletében: Ja, el játsza­dozik a gyerekekkel, megeteti őket, rajzolgatnak kicsit, az­tán hazamegy. Lehet, hogy Teleki Blanka kisdedóvó egy­letében ez elég volt, ma azért más a helyzet. Alföldi kis falucskából in­dultam a városba. Amikor fel­vettek a képzőbe, nem ugrot­tam ki a bőrömből, számítot­tam a sikerre, jól tanultam a gimnáziumban. Már az általá­nos iskolában eldöntöttem: Óvónő leszek, mert úgy érez­tem, tudok a gyerekek nyel­vén beszélni. A képzőben zaj­lott az élet, írtam a nagysza­bású pedagógiai dolgozatokat, meg is kaptam érte az elisme­rést. Az az igazság, hogy egy kicsit elteltem magammal, de Gzért napról napra erősödött bennem: érdemes tanulni. Az államvizsgám jól sikerült, zsebemben vörös diploma, ez­zel már csak el tudok helyez­kedni. Az országban bárhová kerülsz, óvónőre mindenütt szükség van, nem? Csak meg­lengeted a diplomádat és két kézzel kapnak utánad. Aztán hamar rá kellett jön­nöm: nem minden papsajt! A diplomám megért vagy száz forintot, annyival kaptam töb­bet egy vizsgákon örökké bukdácsoló macánál. Nem es­tem kétségbe, végül is az em­ber szakmai értékeit nem az teszi, ha kisuvickolt papírok­kal érkezik. Majd eldől min­den a foglalkozásokon. Ha­mar túltettem magam azon, hogy a munkakönyv nem jegyzi a főiskolai eredménye­ket. Egy voltam a sok közül: fiatal óvónő. Ezt azokra mondják, akik a fizetési ka­tegóriák legalján vannak, és eleget is nyüzsögnek ahhoz, hogy a munkájukra figyelje­nek. Hát én nyüzsögtem. Ahol csak tudtam, hallattam a han­gom. Nem voltam én egyedül a világmegváltó terveimmel, volt mellettem bőven spanyol­viaszkot gyártó ifjú titán, csak nekik valahogy nem jött ösz- sze. Pedig jó eresztés voltunk, azt. mondták ránk. Tudtunk mi mindent, amit tankönyvek­ből meg lehetett tanulni, a világ dolgaiban jól eligazod­tunk, ki-kiruccantunk a köz- művelődés vadvizeire meg az Ifjúsági mozgalomba is. Csu­pán az előítéletekkel meg a kicsinyességgel szemben vol­tunk védtelenek. Mert mi a nemzedékváltás tempója? A fiatalok megér­keznek, széles vigyor az arcu­kon, ide nekem azokat a lur­kókat, majd én megnevelem őket! De az első hetek után valaki mindig akad, aki kö­zölje: Ne verd itt magad, kis- anyám, nem körülötted forog a világ! Beültetnek négy-öt éves gyerekek közé, görbedj köztük, egyél velük, játssz ne­kik, szóval viselkedj úgy, aho­gyan az egy huszonegynéhány éves mintagyerektől elvárható. Ha este hatkor elszabadulsz, írd hajnalig a foglalkozások vázlatait, készíts szuperíelmé- réseket a gyerekek neveltségi szintjéről és vágd magad vi- gyázzba, ha szakfelügyelő ér­kezik. Azért, ha sikerül, még a szülőknél sem árt bevágód­nod, mégiscsak illik tudni, ez meg ez kinek a gyereke, en­nek a szülőnék ilyen rigolyája van, amaz megint mást sze­retne. Kisvárosban élsz, vigyáznod kell arra is, nehogy bemenj nyilvános szórakozóhelyre a fiúkáddal, mert az főbenjáró bűn. Ha egy apuka hív el ká­vézni, az meg már mindennek a teteje! Terítéken vagy ál­landóan, egyszer csak észre- veszed: az óvoda utánad lopó- zik, befúrja magát a magán­életedbe, körbekígyózik rajtad a kicsinyesség, a bezártság, PDLLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1987. JANUÄR 5., HÉTFŐ Az Ipari Műszergyár fejlesztési intézetében Gépeket álmodik a tervező Intelligent! pauca, azaz: ke­vés szóból is ért az okos. Ez a régi, bölcs mondás jutott eszembe. amikor Jakus Lászlóval, az ikladi Ipari Műszergyár fejlesztési intéze­tének gyártmánytervezőjével beszélgetni kezdtünk. Elég volt ugyanis egy-egy IMI- termék nevét megemlíteni, s ő máris elmondta, melyiknek a fejlesztésében működött közre, illetve melyik teljes egészében az ő munkája. Tizenhárom éve dolgozik az IMI-ben. A műszergyár társa­dalmi ösztöndíjasaként végez­te el a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolát. Beléptétől kezdve készülékek tervezésével és fejlesztésével foglalkozik. Ahogy az évek során rutint szerzett, úgy bíztak rá bonyo­lultabb feladatokat is, így például: konstrukciók ellenőr­zését, indukciós motorok gé­pésztervezését és így tovább. Felsorolni is hosszú lenne azoknak a termékeknek a ne­vét, amikkel foglalkozott. A formatervezett kézszárítóktól az asztali köszörűkig széles a skála. Csak néhány példa: Jakus László volt az önálló szerkesztője, gyártmá'nyfelelö- se a betonkeverőnek, a kenő­lészivattyúk gépészkontsruk- ciójának összeállításával, s a Lescha motorok gépészterve­zésével is foglalkozott, dolgo­zott a piperemosógép kifej­lesztésén. Az ő nevéhez fűző­dik az állványos körfűrész kifejlesztése s a nyomásfoko­zó honosítása. És a bábolnai napokon nívódíjat nyert ter­mék: az aeroszolos generátor. Ezt a feladatot témafelelős­ként kapta meg a gyártmány­tervező. Először a protodoku- mentációt kellett elkészítenie. Mint elmondta, korábban a MÉMMI-ben foglalkoztak ez­zel a kollégák, s az ő kísérle­teik alapján neki úgy kellett megrajzolnia a dokumentá­ciót, hogy annak alapján for­mába önthető legyen, amit elképzeltek. A protodarabok, majd a kísérleti darabok is elkészültek. Kiss Kálmán ke­reskedelmi igazgató gesztor­ként segítette a munkát. Be­adták a témát , elbírálásra, szolgálati szabadalom lett be­lőle. Most kezdődik a sorozat- gyártása az aeroszolos generá­tornak. 100 darab már kész, meóátvétele folyamatban van. Hogy mire szolgál ez a ké­szülék? Állatok légzőszervi úton történő kezelésére. A generátor a gyógyszeroldatot a légtérbe juttatja, s az álla­tok beszippantják azt. Gyors és hatásos így a kezelésük. Jelenleg a jugoszláv Metal- ca cég számára egy fűnyíró készül, ezzel foglalkozik Ja­kus László. Köles Mihály gyártmányszerkesztővel együtt először kísérleti dokumentá­ciókat készítettek, majd ezek alapján elkészültek a kísér­leti darabok, s a megrendelő máris jelezte, hogy elfogadja, jóváhagyja a munkát. Mivel 1987-ben kétezer darabot kér­tek belőle, nekik még olyan szintre kell hozni, hogy soro­zatban lehessen gyártani. Szívesen és szerényen beszél munkáiról Jakus László. Mint mondta, ha egy feladattal megbízzák, legfontosabb szá­mára, hogy a legjobb tudása szerint megoldja azt. Hogy jól dolgozik, azt különféle el­ismerései is tanúsítják. Már két Kiváló Dolgozó jelvénye van. Garamvölgyi Annamária A csapatnévadóról Galgahévizen Ünnepség és ajándékozás Peiőfi-domhGrművet kaptak az úttörők A téli szünidő egyik napján csapa.tnévadó ünnepségre gyű' lekeztek a Kodály Zoltán Mű­velődési Házban a galgahéví zi kisdobosok és úttörők, va­lamint az első osztályos gye rekek. A 296-os Számú Petőfi Sándor úttörőcsapat a költő születésnapja alkalmából em­lékezett meg a névadóról. Az első osztályosok verses, a kisdobosok énekes műsora Után ifjabb Takács Pál kis­dobosvezető azt fejtegette, hogy vajon melyek voltak azok az elvek, melyekhez Pe tőfr Sándor élete során min­nem mersz egy lépést se tenni pitizés meg pacsizás nélkül, Hiába mondod, hozzák ide elém a gyereket, mutassák meg, mit tud, utána döngesse mindenki a mellét. Nem, ez így nem jó, egészen más ér­tékszempontok alapján ítélik meg a munkádat. A foglalko­zásokat követő értékelések fő témája: a fiatal óvónő cso­portjában folyik a gyerekek orra, figyeljünk erre oda job­ban. Isten bizony, kísértenek régi tantervi rémálmok: tud­jon késsel, villával enni... A legszomorúbb az egészben az, hogy ezt pont én mondom el. Én ugyanis sikeres óvónő voltam. Meghallgattak, a munkámat elismerték, a szü­lők szerettek, és főnökeim sem helyezgettek egyik óvodából a másikba. Biztosan álltam meg a helyemet a nevelés frontján — ez most Itt nagyon hülyén hangzik, de — gondolom — így beszélnék, ha hetente egy- egy kitüntetést tűztek volna a mellemre. Nem tűztek egyet sem, de azért nekem minden bejött, megúsztam néhány osztályvezetői dicsérettel. Pedig rengetegen voltunk. Nem tetszett valami? Odébb lehetett állni, nem tartóztatott senki. Keress más munkát, van helyetted kettő is, akár már holnap is! Most jobban megnézik, kit engednek el. De egy óvónőnek a legjobb kiug­rási lehetőség az iskola. De miért nem a gyépében kérde­zősködsz, úgy tudom, ott van a legtöbb kiugrott óvónő. Hogy miért mentem el? Most akármit is mondhatnék. Engem — hiszed vagy nem nem akartak elengedni, de már mondtam: nehezen vise­lem el a kicsinyeskedést meg a munkahelyi fúrókákat. Oda mentem én is, ahol jobban ki­élhetem magam, megvalósít­hatom az elképzeléseimet Iskolába. Itt is vannak gubancok, de itt legalább hagynak dolgozni — és tanulni. Mert rájöttem mit ér az én kis diplomám. Annak idején, a képzőben azt mondták, legyünk büszkék rá, hogy felsőfokú intézmény­ben tanulhatunk, főiskolai végzettséget szerezhetünk. Ez idáig rendjén is volna. De mi van akkor, ha tovább akarsz tanulni? Persze, bejutsz min­den felvételi tortúra nélkül, de a tanárképzőben szépen le kell vizsgázni újra. minden­ből. Űj munkahelyemen, a jövő iskolájában rögtön bevésték a személyimbe: képesítés nél­küli nevelő.- Jó, tudom, ez tény, de azért mégis elkeserí­tett kicsit gz a nyomorult be­jegyzés. Annyi év tanulás után, annyi átvirrasztott éj­szakát követően ennyit érnék? Az a diploma erre jogosítana fel? Óvónő lehetsz, semmi egyéb. Ha mást akarsz az élet­ben csinálni, el kell hozzá fe­lejtened az eddigi életedet. Kezdheted elölről a battyogást — felfelé. Hogy más lehessek, mint aki eddig voltam, le kell hán- tanom magamról a régi hite­met, mindazt, ami tíz évig él­tetett, mindazt, ami elől me­nekültem: a „csak óvónő- ség”-emet... Rab László dig ragaszkodni tudott, bár­milyen helyzetbe került. So­kat beszélnek róla, sokan ku­tatják ma is életét. Két alap­kőhöz bármikor fordulhatunk. Az egyik a hazaszeretet, a másik az ember szeretete volt. Próbáljunk mi is ezek sze­rint élni! A kisdobos- és úttörőpró­bára jelentkezők ezen az ün­nepségen adták le nevezési lapjaikat. Egy rendhagyó ese­mény következett ezután. A Galgahévizen is tanított I. Vi­rág János amatőr képzőmű­vész, aki olyan szép Petőfi- domborművet ajándékozott a csapatnak, hogy felmutatván, mindenki nagy tapsban tört ki. Örök emlékül, sok szere­tettel ajándékozom ezt az al­kotást nektek, gyönyörködje­tek benne sokáig, hangzott a nyugdíjas pedagógus ajánlása, amit verssel köszöntek meg a gyerekek. A folytatásban az alsó tago­zatosoknak rajzfilmet vetítet­tek a csapatnak mindig szíve­sen otthont adó művelődési ház dolgozói. Az úttörők a bagi csapattól érkezett vendé­gekkel vetélkedőt rendeztek, amelyen Szarvas László, az Őrsvezető munkatársa volt a játékvezető. A kérdések kö­zött szerepeltek olyanok, me­lyek Petőfi és szülei életére vonatkoztak, mások a kör­nyék népművészetéről szóltak. A pajtások a helyismeretük­ről is képet adtak a zsűrinek. Az első helyen a galgahév:- zi hatodikosok végeztek. Gá­bor József, Rásonyi Miklós, Bélész Beáta, Keserű Anita, Basa Tünde és Hajdú Berna­dett tartozott a csapatba. A vetélkedő után diszkót ren­dezett a gyerekeknek az isko­la két volt tanítványa, Gazsó Csaba és Matkovics László. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Magyar filmek múzeuma. Ho­tel Kikelet, készült 1937-ben. 17 órakor. A felkelő nap zász­laja alatt, japán filmkörkép: A vihar kapujában, 19 óra­kor. Bábkászítés napközisek­nek, 13—15 óráig. Suzanne Szász: A gyermekek testnyel­ve, fényképkiállítás, megte­kinthető 15—19 óráig. IBSW C133—1957 (Gödöllöl Hírlap) Egyévi szünet után Ismét él az Űrszonda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents