Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-29 / 24. szám
1987. JANUÄR 29., CSÜTÖRTÖK Újabb öt esztendő küszöbén Beszélgetés dr. Tóth Alberttel, a TIT megyei elnökével Az elmúlt esztendő végen, december 13-án tartotta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest Megyei Szervezete kilencedik küldöttgyűlését, amelyen összegezték az előző beszámolási ciklus óta eltelt öt év munkájának eredményeit, szóltak az ismeretterjesztés feltételeiről és lehetőségeiről, amelyek az utóbbi időszakban mind nehezebbé váltak. Nem véletlen tehát, hogy a2 egyik központi kérdés a megújulás hogyanja volt a hozzászólásokban és a beszámolókban is. Számos javaslat hangzott el a tudományos ismeretterjesztő tevékenység további javítására. A tisztújító közgyűlésen dr. Maróti Mihály, a TIT addigi elnöke, magas korára való tekintettel lemondott tisztségéről. A megyei szervezet új elnöke dr. Tóth Albert, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola főigazgatója lett. Az akkor megválasztott elnökség és ügyvezető elnökség ma tartja első ülését, ahol visszatérnek mindarra, ami a küldöttgyűlésen elhangzott; válaszolnak a javaslatokra, észrevételekre. • Dr. Tóth Albertet, a TIT új megyei elnökét arról kérdeztük: milyen tervekkel, elképzelésekkel lát munkához? — Miközben mindenképpen meg kell újítanunk az ismeretterjesztő munkát, rendkívül sokat kell tennünk a színvonal és a hatékonyság érdekében is — mondotta. — Ennek elsőrendű követelménye, hogy az előadói gárdát megfelelően fölkészítsük és rendszeresebben tájékoztassuk. Természetesen nem a szakterületükre gondolok most, hiszen azt valamennyien kiválóan művelik. Ebben az esetben arról van szó, hogyvisz- sza-visszatérően konzultáljunk velük az időszerű politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekről. Általánossá szeretnénk tenni azt az egy-két helyen már jól bevált gyakorlatot, hogy együttműködve a helyi pártbizottsággal, közös felkészítéseken vehessenek részt a párt propagandistái és a TIT előadói, hiszen az utóbbiak is jobb kapcsolatot tudnak kiépíteni hallgatóikkal, ha többet tudnak mondani a ma kérdéseiről. • Fontos feladat a TIT hatáskörének és tömegbázisának szélesítésé is. Ezen a területen milyen teendők az elsődlegesek? — Meg kell találnunk az utat és a hangot azokhoz, akik esetleg más csatornákon kér resztül nem kapnak tájékoztatást az őiket érintő tudnivalókról, közhasznú ismeretekről. Olyanokra gondolok itt, akik nem tagjai semmiféle társadalmi vagy politikai szervezetnek. Ennek a módozatait még ki kell dolgoznunk. Egy dolog azonban bizonyos: ezeknek az embereknek a felvilágosítása lényeges szolgáltatási funkciónk kell, hogy legyen. O Hogyan kívánják erősíteni a politikai és világnézeti nevelést? — Elsődleges célunk, hogy ez a fajta tevékenység az egész munkánkat athassa. Ehhez természetesen igyekeznünk kell koAzerű módszereket találni. Véleményem szerint kiválóan alkalmas erre a kiscsoportos vélemény- és tapasztalatcsere. Az értelmiségen belül külön-külön szeretnénk közelíteni a különféle rétegekhez. Az előadásokat vita követné, amely egyúttal föltárná az adott csoport közérzetét, véleményét. A tapasztalatokat aztán kiválóan lehet hasznosítani mind az ismeret- terjesztő, mind a politikai munka során. Az elmondottakhoz szorosan kapcsolódik az az elképzelés, hogy mind nagyobb számban nyerjük meg a jiatalokat a TIT-munka számára. A két felsőoktatási intézményben — Gödöllőn és Zsámbékon — TIT-cso- port működik. Felkészítésük az értelmiségivé nevelés lényeges láncszeme. £ Sok jó kezdeményezés van a megyében. Tudják segíteni ezek kibontakoztatását? — Szeretnénk vállalni mind a tudományos, mind a művészeti kezdeményezések propagálását, közkinccsé tételét, például különféle kiadványokkal. Az idén is lesz családpedagógiai tábor — most Zsámbékon. Szeretnénk megfontolni, milyen módjai vannak tudományos tanácskozások vagy nyári egyetemek rendezésének, s bővíteni kívánjuk a megyében élő fiatal művészekkel való kapcsolatunkat. A vállalatokkal közösen ismét szervezünk továbbképzéseket, az iskolákkal pedig egyetemi, főiskolai előkészítő és idegen nyelvű tanfolyamokat. — összefoglalva: számolunk azzal, hogy bevés idejük van az embereknek. Élővé, pezsgővé kívánjuk tenni a munkánkat, hiszen a tudományos ismeretterjesztés nem jelenthet elvontságot. Szoros kapcsolatban kell állnia a gyakorlattal, a mindennapi 1 élettel. Körmendi Zsuzsa Egész estes programok Tudományos stúdió A jövőben tematikus összeállításokban kívánják forgalmazni a Mafilm népszerű tudományos stúdiójában készült rövidfilmeket. A változást több tényező is indokolja. Egyfelől megnőtt a tudományos ismeretterjesztő rövidfilmek hossza, másfelől az önálló műsorösszeállítás egy adott nézőréteghez szólhat, s ügy a tematikus rövidíilm- blokk könnyebben jut el a kifejezetten ez iránt érdeklődő közönséghez. Ennek jegyében a stúdió gyártási programja is átalakul: egy-egy témakört több fűmmel, más és más megközelítési móddal, átfogóan igyekeznek bemutatni az alkotók. Ezt szolgálja a stúdiónak az az elképzelése is, hogy — kiiépve a rövidfilm műfaji és időbeli kereteiből — egész estes formában, vágy a televízióval közösen készített sorozatokban dolgozzanak fel egyes témaköröket. A készülő és tervbe vett filmek körében nemcsak a természettudományok vannak jelen, hanem a művészeti ágak és a humán tudomány' területek is. A stúdió törekvése, hogy tudományos isme retterjesztő filmjeit a jövő ben az oktatás különböző területein is jobban hasznosítsák. A Kirov Balett az Operában Együtt klasszikus és modem Még javában tartanak a budapesti tavaszi fesztivál előkészületei. Mégis úgy érezzük, mintha a fesztivál előhírnökeként erkezett volna hazánkba a világhírű leningrádi Kirov Balett. Nekünk oroszoknak vérünkben van a tánc: természetünknél fogva táncosok vagyunk, mint ahogy az olaszok természetüknél fogva énekesek — mondotta egyszer a világhírű orosz balerina, Anna Pavlova. Mindezt — bármilyen szépen is hangzik — túl könnyű lenne elfogadni magyrázatként arra a kérdésre: mitől olyan magas fokú az együttes tánctudása. Természetesen, nagyon fontos az adottság, ám mindehhez még hozzátehetjük a két évszázados múlt tradícióját, a művészi stílus kikristályosodását s azt az igényességet, amely mindig is jellemezte az együttest. Két esztendővel ezelőtt tapsolhatott utoljára a hazai közönség a Leningrádi Akadémiai Opera és Balettszínház műsorának. S most ismét magyarországi körúton üdvözölhettük a táncosokat; mintegy nyomon követhettük, miképNesztan és Tariel kettőse a Tigrisbörös lovag című balettből. Előadják: T. Ariszkina, E. Alijev pen őrzik múltjukat, a klasz- szikus balettet, s hogyan „szólalnak” meg a modern balett hangján. A Kirov Balett megszakítás nélküli kétszáz MÓrÍ£Z. Nyilván sok tévénézőt tartja még fogságában az az élmény, amit Páger Antal szerzett a minap Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájának stúdióváltozatában. Ez a síron túlról vissza- hajló alakítás most a mérce; óhatatlanul is ehhez mérjük a magyar színészek közreműködésével rögzített munkákat még egy ideig. Nem cselekedhettünk másként a kedden este bemutatott Koldus Napóleonnal sem. Talán ha egy kedves nyári estén iktatják programba ezt az alig huszonöt percig tartó társas monológot, több kedvünk telik benne, de így, hogy a föntebb emlegetett remek torzó után és ilyen előkelő besorolásban tálalták elénk, nos, mindez csak tovább rajzolta szánkon a torz mosolyt. Móricz Zsigmondnak a szóban forgó írása — amely egyébként afféle telitalálatos sikerdarab volt a felolvasó esteken — így dramatizálva roppant gyönge produkciónak mutatkozott. Egyrészt maga a kalandsorozat tűnt erőltetett- nek, noha tudjuk, igaz minden szava, mégis kiagy altnak; másrészt meg mint a kamerák elé tárt spektákulum volt igen-igen jovány. Egyszálbélű, azazhogy olyan egyetlen szó- zuhatagra alapozódott átirat, aminek felmondásához igazán nem kellett volna egy egész csapatnyi embernek a jövésmenése. Mondjuk meg, ahogyan az igazság sejteti magát; Szönyi G. Sándor rendező és csapata jobb híján tupírozta fel így s ennyire ezt a Móricz-mű- vet, mert köztudomásúan igen sovány a televízió eklézsiája, és aki mindennek ellenére mégis tévéjátékot akar csinálni, hát akkor az egy ilyen ötször ötpercnyi mutatvánnyal is megelégszik. Egy kedves ajándéka mégis volt ennek a leányfalui kére- getősdinek: Szirtes Ádám íróalakítása. Remek maszkjában úgy döcögött ámbitusra ki, udvarról be ez az őstehetségű színész, mintha valóban a Légy jó mindhalálig! meg az Erdély-trilógia testes-zömök szerzője kelt volna életre. Az ő úgynevezett kabinetalakítása igencsak háttérbe szorította a valóságos mesélőt, Vajda Lászlót, aki amúgy is inkább arra ügyelt, nehogy bakizzon, mintsem a kéregető figurájának egyénibb vonásait húzogatta. Új hullám. Nincs az az előfizető, aki tételesen fel tudná sorolni, hogy mi minden kapott új nevet, más besorolást az idei televíziós kínálatban. Egyre-másra röppennek fel a friss elnevezések, s jön a hír; ezt a korábbi vállalkozást így szabták át, amazt meg amúgy fazonírozták. A belpolitikai főszerkesztőség igencsak élen jár ebben a megújulásban, -újításban, és egyebek között a fiataloknak szóló adásokat is kicserélgeti. Tegyük hozzá, jói végzik ezt a csereberét is, hiszen az az Űj hullám elnevezésű ifimagazin, amelyet nemrég láttunk, igencsak frissre, pergőre, üdére sikeredett. Dicséretesen kurták voltak benne a riportok, és hát a körítés, ez a háttérül szolgáló káprázat is telis-tele volt figyelembirizgáló, de soha nem szemfárasztó képi ötletekkel. Igazán fiatalos újságnak mutatkozik ez az Üj hullám; reméljük, meg is tudja majd őrizni a hozzája illő hangütést. Akácz László esztendős fennállásával a világ legidősebb balett együttesének tekinthető. (A földkerekség három legnagyobb létszámú társulata közt tartják számon.) Megszületése a íran cia orientációjú cári udvar nevéhez fűződik. Tulajdonképpen I. Péter unokahúga, Afina Ivanovna alapította az első udvari balettiskolát Szent- pétervárott. Francia, olasz, osztrák mesterek tanították növendékeket, s a legjobbak az udvari színház tagjai let-; tek. Mi az, amivel az együttes szólistái hazánkban bemutatkoztak? Múlt és jelen együttélése, klasszikus és modern egymásmellettisége. Mert Sz. Jefremova és Sz. Viharev éppoly lenyűgözően táncolta duettet a Markotányosnő című műből, mint ahogyan T. Ariszkina és E. Alijev a részletet legújabb alkotásukból, a Tigrisbőrös lovag című balettből Ugyanakkor említhetnénk I. C$isztyakova, A. Boszov és A, Junyev szép táncát a Babatündér balettből, amelyben tökéletes spicctechnika, a magas ugrások, a pontos lépések mellett a figurák megjelenítése volt lenyűgöző. A Kirov Balett szólistáit láthattuk az Operaház színpadán. Mind ez — a nagy létszámú együttesnek csupán néhány tagja van itt — meghatározta az előadás menetét is. A szólótáncok, a kamaradarabok al kaimat nyújtottak arra, hogy a tánctudás magas szintjét nyomon követhessük, s emellett a művészi teljesítmény is ugyanolyan hőfokon izzott, súlyos gondolatokat fejezett ki, emberi jellemeket mutatott be felvillantva a huszadik század balettirányzatait. Harmonikus, nemes szépség bontakozik ki a Kirov Ba lett valamennyi fellépése nyo mán. Oleg Vinogradov művészeti igazgató a mostani fél lépés alkalmával kérdésünkre, hogy miben látja a balett szerepét a huszadik században a következőket mondotta: „A balett a szó művészeténél talán annyival több hogy sajátos nyelvezetével vi lágrészeket képes összefogni Bármerre járunk, minket meg értenek. Nincsen az a gondolat, nincsen az az érzés, ame lyet — természetesen a mű vészét erejével — közvetíteni ne tudnánk. S a huszadik század emberének szüksége van arra, hogy érzelmileg fel töltődjék, hogy mindezen szépségekkel felvértezve tud jón minél teljesebb életet élni.” Erdősi Katalin 5 ■ Heti filmtegyzeth Szeretetáradat Gena Rowlands és John Cassavetes, a Szeretetáradat főszereplői Egy nagy hatású dokumentumfilmmel — New York árnyai, 1959 — iratkozott fel a figyelmet érdemlő filmrendezők listájára John Cassavetes. Azóta vagy tíz filmet forgatott. Közülük néhány nálunk is bemutatásra került. Cassavetes név lett, s név maradt az amerikai filmszakmában. Es mivel filmjeiben általában sikerült elkerülnie az amerikai film kötelező témáit és kötelező megoldásait, hangvételeit, minden munkája jó visszhangot váltott ki. Az a filmje, amelyet most vetítenek a mozijaink, az 1984-es nyugat-berlini film- fesztiválon a fődíjat, az Arany Medvét nyerte. Bizonyos tekintetben más, mint az előző Cassauetes-íilmek, jobban igazodik a hollywoodi követelményekhez, — és mégis nagyon egyéni alkotás. A Szeretetáradat arról szól, hogy nem leljük a helyünket a világban. De ezt nem akarjuk bevallani. És ha mégis arra kényszerülünk, hogy bevalljuk, mindenféle trükköket találunk ki, nehogy érzelgős- nek tartsanak bennünket. Holott talán mégis az volna a legjobb,, ha. elismernénk: rosszul érezzük magunkat a saját bőrünkben, a saját környezetünkben. Lehet, hogy ettől máris egy kicsit jobban éreznénk magunkat. A történet két főhőse testvér. Sarah jó feleség és jó anya igyekszik lenni, de a házassága mégis zátonyra fut, s azok, akiket pedig ő a legjobban szeret, a férje s a lánya, nem akarnak vele élni. Robert éppígy nem képes családi kapcsolatok tartós fenntartására. Régen elvált, a fiát pólyásként láita utoljára. Magányos és cinikus. Menő regenyíró, de ez még nem oldja meg az életét. Tudja, hogy ez az élet üres és tele van önbecsapásokkal. Sarah, aki épp a történet kezdete előtt vált el a férjétől, már-már betegesen vágyik a szeretetre, az emberi kapcsolatokra. Robert meg épp ezek elől menekül. A testvérek egy furcsa szituációban, s egy rövid ideig mintha egymásban meg tudnák találni a sorsuk megoldására alkalmas embertársat, — de aztán, különböző kétségbeesett, majd tragikomikus fordulatok után, a megoldás, a feloldás nem sikerül. Mindegyikük megy a maga régi útján, a kitérők, vargabetűk nem segítettek semmit. Ha a befejezés felől nézzük, a Szeretetáradat keserű és lehangoló film. De Cassavetes — aki egyébként Robert alakítója is a filmben — a mű egészét nem ilyenre hangolja. Hősei sokkal színesebb egyéniségek, sokkal érdekesebb emberek annál, semmint hogy valamiféle sajnálkozó-panasz- kodó attitűd hatalmasodna el rajtuk. Keresik ugyan önmagukat, s a helyüket a világban — de ezt valamiféle derűs depresszivitással, derűs cinizmussal és derűs öniróniával teszik. Cassavetes ugyanis arra is rámutat, hogy hősei tulajdonképpen maguk az okai sorsuk, életük megoldatlanságának. Alakjai önsorsrontó életképtelenségétől nem hatódik meg, — és ettől az egész film valami könnyed, elnéző, ironikus fényt kap. Leopárd kommandó Tipikusan az a film, amelyet a világon mindenhol jól el lehet adni. NSZK—olasz koprodukcióban készült, amerikai a forgatókönyvíró — Roy Nelson — és amerikaiasan hangzó nevű — Anthony M. Dawson — a rendező is. Ö azonban olasz: Antonio Mar- gheriti az igazi neve. Szóval nemzetközi produkció, nemzetközi hírű-nevű színészekkel — Klaus Kinski, Lewis Collins és mások —, és olyan sztorival, amely szintén eladható: egy képzeletbeli délamerikai diktatúra ellen felkelő gerillák és a junta harcát látjuk, a téma valameny- nyi ismert és kötelező fordulatával, figurájával és véres lövöldözésével. Mindezt látványosan, fordulatosán előadva. És kissé terjengősen és hatás- vadászóan is. Takács István ) Larius lenn- uonntus renyi Tüzes angyal Kawalerowicz nagy filmje, a Mater Johanna sejlik fel ennek az új lengyel filmnek a hátterében. A rendező, Maciéj Wojtyszko, Valerij Brjuszov szovjet-orosz író (1873—1924) 1908-ban írt Tüzes angyal című regényét dolgozta át filmre. Ez a XVI. században, Németországban játszódó regény egy furcsa szerelmi háromszög — a látomásoktól gyötört, megszállott Renata, a lány hajdani szeretője, Heinrich gróf, s a lányba már-már saját akaratát elvesztő szenvedéllyel beleszerető Ruprecht lovag — történetét meséli el, de a históriát beleágyazza a kor felfokozottan vallásos világába, a boszorkányüldözések, az inkvizíció, a vallási ellentétek nagy konfliktusaiba. A téma s a történet annyiban emlékeztet Iwaszkiewicz Mater Johanna regényére (s a belőle készült Kawalerowicz- filmre), hogy itt is meghatározó szerepet játszik a miszticizmus. az ördögi erők és a nyomukban fellépő egzaltált- ság. Wojtyszko a történetnek ezt az alapvonását még tovább mélyíti. Pontosabban: felerősíti azt, ami Brjuszov regényében is megvolt: a német földre és környezetbe helyezett cselekményből, s a XVI. századi német emberek köréből kiemeli az erősen szláv színeket, vonásokat. Brjuszov könyve is téveszthetett énül egy szláv író munkája; miszticizmusa, sejtelmessége is messze áll a keményebb, hidegebb német miszticizmustól. A film, a Tüzes angyal ezt azzal toldja meg, hogy (ha lehet ezt mondani) lengyelesre hangolja át a történetet. És ez újabb kötődés a nagyon lengyel Mater Johannához. Hogy mi ez a lengyelesség? Elsősorban talán az a sajátos kettősség, amely szinte minden pillanatban egyszerre érzékelteti a megszállottságot, az eksztázist, a miszticizmust, és a józan rációt, a gondolkodás, az ész jelenlétét. Ez a konfliktus még külön is felerősíti a film alapgondolatát, ami igen leegyszerűsítve nem más, mint annak kifejtése, hogy az ember könnyen eshet sötét, ismeretlen erők hatalmába, és akkor nincs menekvés, sorsunk eldőlt.
