Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
4 1981 JANUÁR 28., SZERDA Gépesített munka Modern téglagyárak Több éves jelentős fejlesztéssel lényegesen javult, s immár az igényeket is meghaladja az alapvető építőanyagok kínálata. Befejeződött nyolc téglagyár rekonstrukciója, további 32 üzem nehéz fizikai munkáinak gépesítése és belépett a termelésbe a Mátra Gázbetongyár, amely tavaly 140, az idén pedig már 225 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő falazóelemet ad. Ez a tetemes gázbe- tonkínálat az érintett térségben már csökkentette a téglakeresletet. Kialakult tehát az azonos célt szolgáló és az egymást helyettesítő termékek közötti piaci verseny, amelyben előtérbe kerültek a korszerűségi, a gazdaságossági és a minőségi követelmények. Az ablakok és ajtók, továbbá a tetőfedő anyagok választéka is bőséges. Az építőanyagok összetétele azonban nem eléggé igazodott a kereslethez. Égetett tetőcserépből például a hazai termelés nem fedezte az igényeket, ugyanakkor betoncserépből túlkínálat volt. Falburkoló csempéből a színes és a mintás áru mennyisége meghaladta a szükségleteket, fehér csempéből pedig nem volt el- gendö. Ezért Csehszlovákiából és Bulgáriából kellett importálni. Importot helyettesít Halásztelken a Szerszám- gépipari Művek Fejlesztő Intézetében ezekben a napokban készült el a nagy menetemelkedésű orsók köszörülésére alkalmas megmunkálóberendezés. Dr. Baráti Antal mérnök és csoportja hat-nyolc hónapi munkával alakított át általános használatra alkalmas köszörűgépet, erre a bonyolult, nagy pontosságot igénylő munkára. Így a vállalat az alkotó kollektíva keze munkája nyomán egy amúgy csak tőkésimportból beszerezhető géphez jutott. Képünkön Takács Rezső a golyóorsózó berendezést állítja be a kiszállítás előtt. (Hancsovszki János felvétele) Pártfogók Budakeszin Egy beszélgetés is >j Az ember csak kapkodja a fejét. Annyi nyűg, baj, ösz- ^ szetett probléma kerül szóba, amelyből egynek-egynek ^ a megoldása is derekas, hosszú távra szóló feladat, í Mégpedig azért, mert hús-vér emberek, fiatalok és gye- ^ rekek e gondok szenvedő alanyai, akiknek életét a he- ^ lyes irányba kellene kormányozni. Ezen igyekszik a á Budakeszin kialakult társadalmi pártfogói hálózat is. Mindig másutt A tanács gyámügyi előadója, a Budaörsi Rendőrkapitányság képviselője, a pomázi Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet hivatásos pártfogója és a társadalmi segítők havonta egyszer találkoznak, hogy tájékozódjanak arról, mi történt védenceikkel az utóbbi időben, kinek hogyan lehet és kell segíteni, milyen közös tennivalók akadnak. A hírek nem mindig szívderítők. Egy tizenéves kislány rendszeresen nem otthon tölti az éjszakákat, a másik már hatodikos korában csavarog, cigarettázik, a harmadikkal is gondok vannak az iskolában, gyakorta látják egy fiatalember kocsijába szállni. Persze a fiúk szénája ugyanígy nincs rendben, hiszen egyikük például mindig másutt kószál, mint ahol lennie kellene, otthagyta az iskolát, a munkahelyét is, , hasonszőrű társa szintén folyton kódorog, fiatal kora ellenére rendszeresen a diszkóban éjszakázik. Azért akadnak kellemesebb események is. Valakinek sikerült végre megfelelő munkahelyet találni, két gyereket felvettek a napközibe ... — A pártfogó akikor láthat munkához, ha a gyámhatóságtól jelzés érkezik, hogy valami nem stimmel a gyerekkel, s a tanács, vagy éppen, ha olyan esetről van szó, akkor a bíróság rendeli el a pártfogásba vételt — mondja Nagy Károlyné, a helyi tanács gyámügyi előadója. — A felügyelet meghatározott időre szól, meghosszabbítható, a gyerek 18 éves koráig is tarthat, indokolt esetben még egy esztendővel megtoldható, a bíróság pedig 21 éves korig szabhatja meg a felső határát. Van, akin segít egy beszélgetés, mert jószándékú, véletlen keveredett valamibe, amit mielőbb feledni szeretne, vagy megijed, belátja hibáját és meg akar változni. Am akadnak visszatérő páciensek, akiket évekig pá- tyolgatunk. Családgondozás — Nélkülük nem tudnánk dolgozni — teszi hozzá Rutkui Róbert, a GYIVI hivatásos pártfogója. — Tavaly 119 gyerek tartozott a körzetemhez, s belátható, hogy ennyivel az ember nem boldogulhat. Segítségük nélkül a pártfogás intézménye csak egy adminisztratív valami lenne, ami pedagógiailag életképtelen. Ök tartják rajta a szemüket a gyerekeken, mindenben segítik, ugyanakkor ellenőrzik őket. — Most pedig — folytatja Rutkai Róbert —, mióta előtérbe kefült a családgondozás, tovább nőtt a szerepünk, csakúgy, mint a védőnőké. Nagyon fontos ez az abszolút megelőző tevékenység, hiszen korábban csak akkor derültek ki a kétes dolgok, amikor már késő volt. Ez a forma viszont lehetőséget ad arra, hogy már az apró botlásokra felfigyeljünk és idejében beavatkozzunk. A társadalmi pártfogók a gyerekek környezetéből kerülnek ki. Többségük pedagógus, hiszen ők vannak abban a helyzetben, hogy az iskolában is figyelhetik, segíthetik a rájuk bízott gyerekeket. De lehet pártfogó a veszélyeztetett gyerek szomszédságában élő, vagy valamilyen módon hozzá közel álló személy. Akadnak közöttük könyvtárosok, buszsofőrök, egyéb foglalkozásúak is. Hogyan válhat valakiből pártfogó? Kaposi László példája a legfrissebb, aki nemrégiben csat- laikozott a társadalmi segítőkhöz. Azért vállalta a feladatot. mert nem egy ismerőse, barátja dolgozik rokon pályán, s mert saját és mások gyerekeiért is felelősséget érez. Róka Gasztonnénak, aki 22 esztendeje vesz részt a munkában, szintén megvannak az indokai. segíthet családot. Ez .nagy teljesítmény volt, mert rengeteg adminisztráció, procedúra jár együtt vele. Időben tudtuna segíteni, ami szintén nem mellékes körülmény, hiszen édesanyjuk súlyos beteg volt, nem tudott már gondoskodni róluk, néhány nap múltán meg is halt. A gyerekek felnőttek, révbe jutottak. Persze van kudarc is, sok kudarc. Mondjuk, amikor ráengedik az emberre a kutyát. Vagy amikor hiába tesz meg minden tőle telhetőt, a szó mégis lepereg és hiábavaló a segítség. Ügy vagyok ezzel, mint a sportolók nevelésével — a BSE-nél vagyok röplabdaedző —, hiszen 30 gyerekkel kell foglalkozni ahhoz, hogy egyetlen NB I-es játékos nőjön ki közülük. Még többel, hogy egyikük válogatott legyen. Hgt itt is valahogy így van. K. L. Három testvér — Amikor a fiam elkezdte az általános iskolát, megválasztottak a szülői munka- közösség elnökének. Onnan delegáltak a társadalmi pártfogók közé. Ez 1964-ben történt, s azóta sem bántam meg, hogy erre adtam a fejemet. A siker, az eredmény e tekintetben ugyanis sokkal többet jelent, mint mondjuk a munkahelyen vagy a magánéletben. Ez más minőség. — Sosem felejtem el, máig is éltet, amikor három testvérnek egy nap alatt kerestünk és találtunk befogadó A budaörsi NEB vizsgálataiból Tyúkokat talált a mélyhűtőben Kazaviszik a konyhából a nyersanyagot A sérelmek és bosszúságok sokszínű képe áll ösz- sze egy-egy népi ellenőrzési bizottság éves munkájának összefoglalójából. Legalábbis akkor, ha ezeknek a beszámolóknak azt a részét vesszük szemügyre, amely a közérdekű bejelentések és panaszok sikeres vagy sikertelen ügyintézését, orvoslását taglalja. hogy az asszonnyal együtt illetéktelen személy nehogy bemehessen a lakásba. Emiatt jelentette fel az asszony, s a vb-titkár ennek alapján hozta meg döntését. Érd város tanácsának hatósági osztálya másodfokon eljárási szabályszegést állapított meg a tárnoki vb-titkár cselekedetében. Bírsággal sújtotta Tegnap a Budaörsi Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén Gurdon Károly elnök irányításával a testület visszatekintett az elmúlt évi tizenkét témavizsgálatának eredményeire is, ám ezúttal mi azokat a vizsgálatokat szedtük csokorba, amelyek azt bizonyítják: érdemes a budaörsi népi ellenőrökhöz fordulniuk mindazoknak, akik igazságtalanságok szenvedő alanyai, nem érdemes viszont a rágalmazóknak. Nem bánta meg például, hogy a NEB-hez fordult az a fővárosi asszony, aki előadta, hogy Trabantját a Budaörsi Vegyesipari Szövetkezet egy hónapos határidőcsúszással és a 19 ezer forintos vállalási ösz- szeg helyett 22 ezer forintért javították meg, ráadásul nem is megfelelően. A szövetkezet vezetői a lakatosüzem vezetőjét figyelmeztetésben részesítették, a Trabantot pedig most már valóban megjavították. Diósdon az egyik lakos azt panaszolta, hogy a Muskátli utca egyes részei az elhúzódó vezetékfektetési munkálatok miatt gépkocsival megközelít- hetetlenek. A Diósdi Tanács tavaly novemberben felszólította az út helyreállítására a Vízügyi Beruházási Vállalatot, de annak képviselője a helyszíni bejáráson sem vett részt, s az út rendbetételét is elmulasztotta. Mit tehetett a tanács ? Sürgette kérésének teljesítését. Tárnok egyik állampolgára meg azért fordult a népi ellenőrzéshez, mert a helyi tanács vb-titkára anélkül, hogy őt meghallgatta volna, bírsággal sújtotta. Mint előadta, válófélben lévő felesége több alkalommal is elköltözött lakásukból, majd visszatért oda. A legutóbbi eset alkalmával ő a zárat kicseréltette, A Nagykovácsiba vezető út 13-as kilométerkövénél az üdülőtulajdonosok saját költségükön személygépkocsival járható bekötőutat alakítottak ki. Ezt a Mélyépítő Vállalat tönkretette, amikor az Ördögárok kiépítésén dolgozott. A vállalat vezetője megígérte ugyan a bekötőút kijavítását, ígérete azonban mindaddig ígéret maradt, amíg a helyi tanács és a Rozmaring Tsz fel nem szólította. Solymáron a költségvetési üzem ellen tett bejelentést az egyik lakó. Az üzem ennek nyomán vállalta, hogy ha két és fél éves késéssel is, de az idén a hiányzó vezetékszakaszokat átadja megrendelőinek. Komondortenyészet Furcsa história volt tavaly Nagykovácsiban. Az egyik lakos a helyi tanácstól 500 négyszögöl földet bérelt. Mikor ezt a területet felszántotta, kérdőre vonta egy másik bérlő: mit keres az ő földjén? Bementek hát a tanácshoz, ahol a hivatal embere azt a salamoni döntést hozta, hogy a föld mindkettőjüké. A népi ellenőrök állapították meg. hogy bíz az a föld egyikőjüké sem lehet, mert a termelőszövetkezet tulajdona, s a tanács így arra nem is köthet bérbe adási szerződést. Érden a Felszabadulás u. 40 a szám alatti ingatlan tulajdonosa a köztisztaságot sértő gazdálkodásával váltott ki panaszokat. A népi ellenőrök megállapították, hogy az említett ingatlan tulajdonosa komondortenyészetet alakított ki, noha állattartási engedéllyel nem rendelkezett. A tanács kötelezte nem mindennapi vállalkozásának felszámolására. Névtelen bejelentésben hívta fel valaki a népi ellenőrök figyelmét arra is, hogy Erden a 220. Sz. SzakmunKáskepző Intézetben az úgynevezett befejező konyhában a dolgozók „a gyermekeket megkárosítva nyersanyagokat visznek haza”. (Van, aki ezt így fejezte volna ki: lopnak.) A népi ellenőrök minden előzetes értesítés nélkül ellátogattak a konyhába, s megállapították, hogy az odaszállított anyagokról dokumentáció nincs. Találtak viszont a mélyhűtőben — a főzés befejezése után! — többek között 5—6 kiló apróhúst, másfél kiló szeleteletlen húst, két tyúkot és 90 tojást. A húsra vonatkozóan az iskola igazgatója később igazolást állított ki, miszerint a* az iskola rendezvényéről maradt meg. Ezt ugyan ki-ki csak hivatalos minőségében volt képes elhinni, de ennél fontosabb, hogy a konyhában az ellenőrzést megszigorították. Még sokféle ügyet idézhetnénk a beszámolóból, ehelyett azonban inkább arról essék szó, hogy viszonylag sok volt az alaptalan bejelentés és panasz az elmúlt évben. Közülük kilencet alá is írtak szerzőik. De ezekről is, meg a többi tizenötről is bebizonyosodott, hogy vagy ismeret- hiány vagy rosszindulat volt a kiváltó okuk. Hamis vádak Kiváltképp szaporodnak a rendteremtésre törekvő vezetők ellen tett rágalmazó bejelentések. Ezekkel szemben a népi ellenőrzés természetesen megvédi a hamis vádakkal illetett vezetőket. Részt vettek a tegnapi NEB-ülésen Budaörs, Érd és Százhalombatta tanácsainak képviselői is. Mindannyian elismerésüket fejezték ki a testület színvonalas munkájáért és köszönetét is mondtak érte. Cseri Sándor Az a kritikus hétfő... • Mar régebben megfigyelte, hogy az időjárás'' mennyire hat az emberekre. Borús, esős napokon többen fordultak meg nála, s ilyenkor valahogy közlékenyebb is volt mindenki. Annak a kritikus hétfőnek az eseményei azonban hosszú időre emlékezetesek maradnak számára. A gondok már kora reggel kezdődtek, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy néhány napig-magukra lesznek utalva, amíg helyre nem áll a normális áru- szállítás. közlekedés. Mindaddig azonban, amíg az első látogató rá nem kopogott, nem mérte fel, milyen ólmos súllyal nehezedhet a hólepel azokra a falusi házakra, amelyeket a baj egyébként sem kerül el. Elsőnek egy kilencvenkét éves néni érkezett. Kemény szükség kellett kényszerítse, hogy kimozduljon otthonról ebben az időben. Nem is értette, hogy totyoghatott idáig a falu végéről. A hidegtől mintha még apróbbra töpörödött volna, amikor leült, alig érte föl a szék szélét. Azért jött. mert elfogyott a tüzelője, fa nélkül mi lesz vele ebben a nagy hidegben? Nehezen mondta ki, de se pénze, se pedig rokona, gyermeke itthon, akihez segítségért fordulhatna. A következő a nagypapa volt, aki nem is kérni és nem is a saját ügyében kereste fel. Olyan belső, családi konfliktust beszélt el részletesen, amit máskor még a szomszéd előtt is letagadott volna, aki pedig évtizedek óta ismeri a család minden rezdülését. Az apja megverte a 18 éves unokáját, aki sértett haragjában hozzá, a nagyapához költözött. Segíteni kéne, elcsitítani az ellentéteket, mert Önfejű a gyermek, az apjának sem kell a szomszédba mennie egy kis makacsságért. Széthullik a család, ha nem jutnak egyezségre, s ő maga nem akar, nem is tudna a két ifjabb nemzedék között igazságot tenni. A hó rendületlenül esett, időnként már meg is kavarta az ablak előtt a szél. Lassan kezdtek kilesni a hivatalos ügyek a látóköréből, mert újabb tűzifakérö érkezett, aztán két pereskedő szomszéd között kellett igazságot tenni. Bajukat mindketten hosszan, részletesen adták elő, mintha kint egyre erősödő hóvihar nyomta volna ki belőlük a panaszt. Némi lelkiismeret-fur- dalással engedte útjukra őket, nem volt biztos abban, hogy sikerült igazságot tenni. Talán csak a beszéd csökkentette valamelyest a feszültségeket. Mikor kikísérte a szomszédokat, már várakozott rá valaki. Az az asszony, akit az út menti tanyáról költöztettek be a faluba. Nem volt annak idején könnyű vele a megegyezés, mert emberkerülő, magánakvaló teremtés, s a tanyájánál csak a kutyáihoz ragaszkodott jobban. Nélkülük nem volt hajlandó egy tapodtat sem mozdulni, így a faluban most a szomszédoknak kell a kutyák vircsaftját elviselni. Nem érte váratlanul, hogy most is kedvenc négylábúi érdekében jár. Eddig még úgy-ahogy etetni tudta őket, meg találtak is itt-ott maguknak valamit, de így, elzárva a külvilágtól kevés már valamennyiüknek az élelem. Élelmen az asszony azt az ebédet érti, amit, mint szociális juttatást kap, amelyért minden délben elballag az ételhordóval a vendéglőbe, hazaviszi és igazságosan szétosztja az ebek között. Ha neki nem is jut belőle semmi, elégedett, mert az állatok azért kaptak valamit. Most azonban, kéne egy kis kiegészítés, mert maga is érzi, kevés az egy adag ebéd ... Nincs olyan paragrafus,, útmutató amely eligazít ilyen esetben. S milyen kevés az a száz forint, amit — szigorúan kölcsönbe — a saját zsebéből adott neki. Az 5 sorsára is végleges megoldást kéne találni, minden indokolttá tenné a szociális otthonban való elhelyezését, de nem megy, ha nem viheti a kutyáit is. Hol találhatna olyan otthont, ahol a házőrző ebek is kaphatnának kosztol, kvártélyt? Aztán egy egyedülálló asszony érkezett, be kéne iskolázni gyerekét. Nagykőrösre szeretné küldeni, ugyan, segítsen már valahogy, hogy felvegyék. Nehezen tudja a gyereket taníttatni, nem lenne jó, ha nem jutna be az idén, ha egy évet kihagyna és jövőre újra kéne próbálkozni. Kínt mar egészen besötétedett. Nehezére esett felállni, hazaindulni. Szeretett volna még üldögélni, végiggondolni azt a sok bajt, gondot, amit eléhord- tak ma az emberek. Kívül, az ablakrácson fütyült a szél, s nem tudta, megkapta-e a fát a két öreg, elmenjen-e megnézni vagy az apát és az unokát próbálja ma este összebékíteni? Aztán eszébe jutott az öles hő és saját gyerekei. hiszen őket kéne a legfontosabbnak tekinteni. Még nem döntött merre indul, amikor kilépett az ajtón. Hirtelen kapta el a jeges szél, könnyet csalt a szemébe. Állt egy pillanatig, majd hazafelé fordult. Érezte, neki is beszélnie kell, mindarról, ami ma vele történt, el kell panaszolnia az övéinek, hogy sajnos, a tanácselnök sem mindenható. M. Á.
