Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

Négyén - egyert Építés, bővítés A Galga bal partján egybe­épült négy település, Bag, Hé- vízgyörk, Calgahévíz és Túra mindegyikén szűkösnek bizo­nyultak az általános iskoláik illetve nem feleltek meg a kor igényeinek. A bővítésekhez minden esetben szükséges lakosság segítsége. Túrán, Köztársaság úti iskolára még egy emeletet húztak, Galgahé- vízen tornaterem épül. Hévíz- györkön új épületrésszel növe­lik meg az iskolát. Bagón régi szárny tetőtér-beépítését tűzték ki célul. Olvasóink fóruma A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Társadalmi vezetőségi ülés, 14 órakor. Idő van... Autogén tré­ning, tanfolyam, 17.30 órakor Széchenyi Zsigmond emlék- kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás törté­netéről. A gödöllői művészte­lep 1901—1920, felújított ál­landó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Morzsa-Morhardt - Gyula: Portré, megtekinthető 10—18 óráig. Ko! kezdjünk új életet? Kezdjünk új életet, de hol és hogyan? Patinás épületek sokasága emelkedik Gödöllőn. Szebbnél szebbek. Néha a kör­nyezetbe nem illően, de van­nak. A hat éve felépült lakó­telepen, ami több ezres lélek­számú, nincs ÁBC. A Kossuth Lajos utca és a Korvin körút gyermekeinek van homokozó­ja. homok nélkül, néhány be­tontér üresen. Vajon hol van­nak a szeméttárolók, az olcsó és időt álló beton pingpong­asztalok. (Például Vácott lát­hatók.) Vagy fémkarika és áll­vány, melyre egyszerű kötél­lel kész lenne az alkalmi tol las-, teniszpálya, ki mit sze­retne, tudása szerint. Futópá­lya a park útjain kilométer jelöléssel. Csak beszélünk, be szélünk az egészség fontossá­gáról. a7 egészséges életmód égető szükségességéről. De ha körülnézünk, rögtön adott a válasz arra, vajon miért csa­tangol a 11—18 éves korosz­tály. Hol vannak a dühöngök, a konditermek, ahol kiélhetnék a feszültséget, levezethetnék az energiafölösleget. Mivel nincs ilyen hely. marad á lámpadobálás. falra firkálás, üvegtörés, hisz ezek mind erőt próbáló cselekedetek és főleg titkosak. Mit tehet a szeren­csétlen serdülő, hisz ha kiül­nek a lépcsőházakba, a kedves lakók hamar kizavarják őket, Boszorkányok, bűbájosok és másfaiusiak Bagiak Egy-egy népszokás, hagyo­mány feielevemítése nosztal­giát ébreszt minden ember­ben, s minél közelebb van az alkonyhoz, annál erősebb és örömteijesebb a visszaemlé­kezés. így van ez nálam is, ha a Luca-napi intelmekre gondolok, ha felelevenedik bennem a pásztorjárás, a há­romkirályok napja, a farsan­golás. Ezek közül azt szerettem a legjobban, ha farsangban hoz­zánk jöttek varrni, fonni. Ha a farsangoló vendégek meg­ajándékoztak egy almával, azt jó kezdetnek tekinthettem. Ma is érzem a vendégeknek ki­járó ünnepi ebéd soha nem múló ízét. De most nem ezekről a nép­szokásokról akarok írni, bár nem volna az sem haszonta­lan, mert feledésbe mennek a n-éphagyományokban olyan gazdag Galga völgyében is. A farsangoló asszonyok kö­zött voltak bőszavúak is, mint ahogy ez napjainkban is igaz. Egy ilyen farsangoláskor hal­lottam tőlük, hogy a boszor­kákról beszélnek. Éppen gombgyűjteményemet rendez­tem, de figyelmemet, elterelte a dolog. Érdeklődésemet csak fokozta Girind Bora néne ne­ve, mert esténként a háza mellett kellett a tejet vinnem. Én ugyan Bora nénét egy gör­be. nagyon öreg asszonynak ismertem, de arról, hogy mennyire cimboráit az ördög­gel vagy milyen természetfö­lötti hatalommal rendelkezett, nem volt tudomásom. Mindezek és a hasonló em­lékek mellett érdeklődéssel olvastam az aszódi Petőfi Mú­zeum egyik kiadványát, mely­ben az állt, hogy 1699. április 22-én vádat emelnek Kocsár Katalin és Fekete Anna bagi lakosok ellen boszorkányság címén. Az ítéletet azonban — megfelelő bizonyítékok hiá­nyában — elhalasztják. Már akkor sem volt elég valakit vádolni, de bizonyítani is kel­lett. Nem Fekete Annának kellett elhitetnie, hogy nem boszorkány. De nem oda Buda! Az íté­letet megfellebbezték és a bo­szorkányper folytatódott to­vább. Az igazság pedig, úgy mint a mesében, most, itt, győzött. Olvassuk el — ahogy ma mondanánk — a másod­fokú ítéletet! Fekete Anna bagi lakos bű­bájossága ügyében a vád ta­núinak vallomása nem bizo­nyítja a vádlott bűnösségét, szabadon engedik azzal, hogy ha a jövőben bűbájosság bű­nébe esnék, a törvény teljes szigorával kell lesújtani rá. Engem nem is a megmásiít- hatatlan ítélet érdekel, hanem az, hogy a megfellebbezhetet­len ítéletbe nem azt írták, hogy boszorkányság, de bűbá­josság! A mai értelemben na­gyon nem mindegy, hogy va­lakire melyiket mondják, bű­bájos, vagy boszorkány. Én hajlok az értelmező szó­tár azon megfejtésével egyet­érteni, hogy a bűbájos elra­gadóan szép, lenyűgözően bá­jos. Vannak-e ma is bűbájos lányok "Bagón? Némi eligazí­tást nyújt az anyakönyv, amely közokirat és annak az ellenkezőjét már bizonyítani kell. A faluban 1986-ban kö­tött házasságok többségénél a bagi lányokat nem bagi legé­nyek vezették az anyakönyv­vezető elé, hanem ahogy ná­lunk mondják, másfalusi. Népszerűek tehát a bagi lá­nyok. A feladatunk most már csak annyi, hogy a farsangi bálok­ban megfigyeljük, melyikből van több, a bűbájosakból vagy a boszorkányokból? Vállalkoznék rá. nem is vol­na nehéz feladat. Nehezebb lenne eldönteni, ki a bagi és ki a másfalusi. Gyerekkorom­ban a besnyői búcsú forgata­gában a viseletről megismer­tem minden bagit, de ma már! Balázs József ez nem játszóhely. A művelő­dési központban együtt a 11— 18 éves, s a nagyobb füstjét elegánsan szipogják be a ki­csik. Még a számítógépes te­remben is vágni lehet a füs­töt. Vagy ide még nem ért el a felhívás, hogy egészségben szeretnének élni a gyerekek, és ne engedjék a nagyokat se dohányozni ? A családok részére is kicsi lakások esetleg 6—8 gyerek beszélgetésére alkalmasak, de semmiképp sem az okos és hasznos mozgásos tevékenység kiélésére. Hát akkor hol és hogyan kezdjünk új életet? Mert jelszavaink vannak, de a mindennapokba vajon hogyan illesszük bele. Az egyetlen sportolásra al­kalmas hely az egyetemi sportcsarnok, ahol a sietős portás kitessékeli a futni vá­gyókat, igaz, hogy senkit sem zavarnak, mert üres a csar­nok, de milyen minőségben vannak itt? Vagy a nem iga zolt egyesületi tagoknak nincs joguk az egészséghez? Még a vállalkozóbb kedvű felnőtt is hamar feladja a ha­dakozást, hát még a tétova serdülők. Mert a legtöbb csa­ládban nincs anyagi fedezet lovasiskolára, indiántáborra, vándortáborba íratni a gyere­ket, sőt karatéra sem tellik. Vagy ha pénz nincs, egészség se legyen? Hol van az az ál­dott jó tömegsport? Mert én nem találom a helyét, gyere­keink pedig a saját helyüket. Nem a tornaórán kell úgy ki­hajtani a gyereket, hogy még hazaérve is lila legyen a fe­je, és még a bemelegítést sem ismerik. Nem tudom, a test­nevelő tanárokat hol és ho­gyan készítették fel hivatá­sukra? Végre az ésszerűséget kel­lene szem előtt tartani. Ha már a kedves tervezők elfe­lejtettek olyan kiegészítő lé­tesítményeket tervezni, ahol a szülők látótávolságán belül egészségesen fejlődhetne, mo­zoghatna a gyerek. Sürgősen tenni kellene valamit. Nyitot­tá tenni a tornatermeket, az egyetemi sportcsarnokot. Nem kell félni, nem fogjuk kiszorí­tani egymást. A kezdjünk új életet hívei még nagyon ke­vesen vannak. Engedjük csak el kamaszodé gyermekeink kezét, biztat a pszichológus. És bízzuk az utcára, a sorsra, a véletlenre az élet alakulását? Teret és lehetőséget kell adni a fiatalságnak, hogy az egész­séget választhassa. A szülő egyedül tehetetlen. Remélem, az illetékesek is olvassák e sorokat, és nemcsak hirdetik a zengzetes szavakat, hanem le­hetőséget is adnak hozzá. Igaza van Csatári Lajosnak, ne a tüneteket kezeljük, a gyökereknél keressük a bajt és a megoldást. Kobzi Sándorné Gödöllő E2ÖLLO A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA---------------------------------­----------------­X IV. ÉVFOLYAM..#!? SZÁM 1987. JANUÁR 27., KEDD Az elmaradások csökkentése a cél A bejárókra épül a műszak A fagy, a nagy hó és a bi­zonytalan közlekedés miatt egy héttel eltolódott találko­zásunk ideje. Ugyanezen okok tették borúlátóvá beszél­getőpartnerem, Birinyi Imre termelési osztályvezető sza­vait, akitől a Hazai Fésűsfo­nó és Szövőgyár kistarcsai gyárának évkezdéséről érdek­lődtem. Komoly gondok — Azok a gondolataim, melyeket a múlt hétre össze­szedtem, már nem igazak. Közbeszólt az időjárás, min­den megváltozott negatív irányban, és ez lehetőségein­ket is megnehezítette. Az év végi hajrában az emberek kimerüllek, elfáradtak, ja­nuárban vgmk-k sem tevé­kenykednek. Most meg ráadásul itt ez a váratlan helyzet. Nagyon sok a bejárónk, a fésülő­üzemben az egyik műszak kimondottan rájuk épül. A kartaliak es a vérségiek nem tudtak bejönni, és ez tulaj­donképpen megbénította a következő műszak termelését is. A múlt évi tervet teljesí­tettük, de már az idei indu­láskor sem volt zökkenőmen­tes. Hiányoznak alapvető se­gédanyagaink, vegyszereink. A fonoda termelését az első hetekben nagymértékben hát­ráltatta a fonóhüvely hiánya. Ezt a cserélhető alkatrészt partnereink sokszor nem kül­dik vissza, tartalékunk kifo­gyott, a szállítások akadozá­sa miatt pedig komoly gond­jaink lettek, hiába volt biz­tosított az alapanyagunk. Hogyan tovább ? A motringfestöde-üzem- ben a göngyöleghiány mellett elektromos beázás következ­tében kétszer huszonnégy óra, azaz hat műszak esett ki a termelésből. Ez naponta hét tonna fohalveszteséget jelent, és ez már közvetlen pénzt hoz. Ennek a két napnak a lemaradása szinte pótolhatat­lan. Dolgozóink ebben az idő­szakban szabadságon voltak, illetve karbantartási munká­kat végeztek. Itt még az is nehezítette a helyzetet, hogy már a hónap elején nem volt ecetsavunk. A megszokottnál is rosz- szabb a helyzetünk, teteme­sek a lemaradásaink, lesz mit tenni csökkentésükre. A heti tíz vagon helyett kettő jött be, de annyira hiányzott ne­künk az anyag, hogy ezeket sürgősen kiraktuk, bár ez sem oldotta meg alapvető problémáinkat. A harmadik­negyedik napon már több mozgás volt tapasztalható, oldódik a feszültség, de a mí­nuszok változatlanul élnek. Itt nem alakult operatív bizottság, de már gondolkod­tunk rajta, hogyan tovább. Az üzem, a gépek, a három műszak adottak, nincs más hátra, mint a munkaidő- alap növelése. Ezt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha szombatonként dolgozunk. Ezzel azonban a gazdasági munkaközösségek tevékenysé­ge tolódik át vasárnapra. A gyárban a feltételek megvannak, v többéves ta­pasztalat bizonyítja, az év eleji fejfájás, reménytelenség után eddig még mindig tel­jesítették tervüket. Tavaly a tervezett 2100 tonna "helyett 2230 tonna fonal hagyta el a gyár területét. Ennek megfe­lelően az árbevétel is maga­sabb. hatszáztizennégymillió forint volt. Van remény Ezeket az adatokat értékel­ni csak az tudja, aki dolgo­zott már három műszakban, zajos, poros textilüzemben. A túlnyomó többségben női al­kalmazottak fizetése nem magas, átlagban ötezer forin­tot keresnek. És idáig még mindig sikerült megfelelniük az elvárásoknak. Erre, ha halványan is, de most is megvan a remény. B. E. Havas téli emlékek Családi házam teraszra nyí­ló ajtaját hétfőn reggel hét órakor csak hosszas erőlkö­déssel tudtam kinyitni, akko­ra hótorlaszt hordott össze az egész éjjel üvöltve fújó szél. Édesanyám az ablakon át nézte küzdelmemet, s mikor végeztém, megjegyezte: 1929- ben volt ilyen tél. Ügy em­lékszem, az egyik oldalról nem lehetett az utca másik ol­dalára átlátni, akkora hóraká­sok magasodtak a házak előtt. Azóta sem emlékszem hason­lóra! — Volt ilyen a harmin­cas évek végén is — mondom — és arra már én is emlék­szem. Hogy múlik az idő! Azt hiszem, hogy az 1939/40-es esztendő telén tört ránk ilyen sűrű és napokon át tartó havazás. Aszódra jár­tunk gimnáziumba és nem juthattunk haza, mert a vo­natközlekedés megszűnt. Nyí- ry Sándor tanár — a bejáró diákok közvetlen gazdája — közölte velünk, akik Hatvan ból, Túráról, Galgahévízről AZ ÜT ELEJÉN. A mai if­jú emberek korán útnak in­dulnak. Némelyek a bölcsődé­nél kezdik, mások az óvodá­nál. A közösségi élet ott kez­dődik számukra. De ez az idő még a babusgatásé. Meg a nyiladozó értelemé. Az érzel­mi kavargások ideje is itt kez­dődik. Mert nem egy ifjú pa­lánta nehezen szokik bele az új környezetbe, sír, követeld anyját, apját, s amikor bele­szokik az új helyzetbe, akkor meg a dadát, az óvó nénit szó­lítja anyjának, s várja a simo- gatást, az ölelgetést, de nem jut elég belőle, mert nagy a létszám a gyermekparadicsom­ban, s csak igazán az édes­anyjától kaphatná meg min­den gyermek azt a közelsé­get, melynek melegét később is szeretné érezni. KELETI BÖLCSESSÉG. A jól nevelt gyermek a szülők tekintetéből tudja, érzi, ho­gyan viselkedjen adott helyen, s nem a toporzékolásban éli ki magát, nem követel min­dent, amit a szeme meglát. Egy keleti bölcsesség jut eszembe, amely szerint: két szülő vitatkozik a gyermekne­velés kérdésein, s nem jutnak dűlőre, felkeresik a bölcs ká- dit, elmondják vitájuk lénye­gét, s válaszol a bölcs ne­kik: ...a gyermeket a szüle­tés pillanatától kell nevelni, s ha nem úgy tettétek, bizony elkéstetek vele. Együtt a munkában A rögös út elején járók meg. Mert fizikailag fárasztó, mert kötött, odaláncol valaho­vá, mert mennyiségi (van ahol minőségi) feltételek vannak, s mert aki iparkodik, s többet tesz, attól mindig többet vár­nak, mert nincs plafon a ter­melésben, de van határ a bér­ben. S a körülmények sem a legrózsásabbak. Ezek is té­nyek. Meg a másik oldal lát­ványa. hogy lehet az életet könnyebben élni, takaréklán­gon, alig pislákolva, s azért is jár valami. S aztán vannak munka nélküli jövedelmek is. Miként válhatunk jó mun­kássá? Tanulással és figye­lemmel. Magam is az út ele­jén arra gondoltam, hogy amit már előttem megcsináltak, azt nekem is meg kell tudnom csi­nálni. Tudni kell: a gyakorlat mesterré emel. FIATALOS LENDÜLET. Kanyarodjunk vissza a mun­kához, mert minden dolgot isak így tudunk létrehozni. In- iultunk fiatalos lendülettel a ni időnkben mindenféle mun­kának, nem sorolom, talpra állítottuk a földön hevert éle­inket, szigorúsággal, bizakod­na. Hévízgyörkröl naponta utaz­tunk Aszódra, hogy a torna­teremben töltjük az éjszakán­kat. A laktanyából hoznak ta­karókat, ágynak pedig megfe­lelnek a tornaterem szőnyegei. Másként történt. Nem tu­dom, hogy , terjedt el szoron­gatott helyzetünk híre, de jöt­tek a diákok, a tanárok és vittek bennünket az ottho­naikba, s idegen helyen ugyan, 'de mégis családi kör­nyezetben töltöttük az éjsza­kánkat. A posta a községi elöljáró­ságok segítségével értesítette a szülőket: jó helyen vannak a gyerekek, és amint a köz­lekedés megindul, azonnal otthon lesznek! De hát milyenek a szülők! Másnap reggel édesapám be­fogta a lovát a szánkó elé, aztán nagyapámmal, meg Föl­des Istvánnal, egyik osztály­társam apjával együtt eljöttek értünk. Aszód és Hévízgyörk között talán öt kilométer a tá­volsági Sokszor megálltunk. Falapátokkal törtünk utat a lónak. Fújt, marta az arcun­kat, szemünkbe vágta a csí­pős hókristályokat a viharos szél. Egy hétig élveztük a várat­lan vakációt, mert addig tar­tott a rendkívüli- időjárás miatt elrendelt igazgatói szü­net. Anyám hallgatja a szavai­mat. Nézzük a hópelyhek hul­lását. a szél erejétől kavargó porhó vad száguldását. Talán mindketten arra gondolunk, hogy amint telnek az évek, úgy rakódnak az emberre az emlékek. Fagyos, hideg, havas régi telek emlékei. —k —ly Számviteli főiskola ipari szakán végzett, építőipari, számviteli,, pénzügyi tervezési ismerettel, vezetői gyakorlattal rendelkező szakembert keresünk a pénzügyi, számviteli osztályra osztályvezetői munkakör betöltésére. A pályázatnak részletesen tartalmaznia kell a jelentkező eddigi tevékenységeinek ismertetését. A pályázatot a Gödöllői Városgazdálkodási Vállalatnak küldjék el. cím: Gödöllő, Dózsa György út 69., telefon: 10-196. I3SN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Tehát a család, a bölcsőde, az óvoda adja az elemi útra- valót, s az iskola pedig az utat szélesíti. Táguló horizont­tal szolgálnak az alapvető fo­galmakkal való ismerkedések, s ha jó az iskola, észrevétle­nül halmozódhat a tudásmeny- nyiség. S itt, az iskolában ta­lálhatunk barátokra, segítőtár­sakra, azonos érdeklődési kö­rökre, megismerhetjük egymás gyöngéit. S előbb-utóbb — emberi tulajdonság — kritizál­juk, észrevesszük a szülők és a tanárok gyengéit, fogyaté­kosságait, s már úgy gondol­juk, kinőttük a kereteket. Ügy érezzük, többek vagyunk má­soknál, elrugaszkodunk a föld­től, szeretnénk majd később valami kényelmes, jól fizető munkát, valahogy úgy. hogy a kezünk is tiszta maradjon. MI A VALÓSÁG? Sok szü­lő is így gondolkodik. De néz­zük a valóságot: először is ma munkáskezekre van szükség, hogy a javak megtermelődje­nek. A földeken, a gyárban, az apparátusban, minden munkahelyen. S miért az irtó- zat a termelői szakmáktól, hisz a jólétet csak így teremthetjük A felnőttek akkori társadal­ma nemcsak segített nekünk, el is várta munkálkodásun­kat. Megszabták tevékenysé­günket, s időnként túlszárnyal­tuk tanítóinkat, mestereinket. Most, ha jő a fiatal a munka felé, tárt karokkal várjuk, kedvezményeket előlegezve, s még így is sokan csak ímmel- ámmal közelítik a munkát, az­zal a fenntartással, hogy a munka nem igazán céljuk. Szép dolog a tervezés, az ál­modozás, a jövő képzeletbeli építése, a tudományokban va­ló elmélyedés, az irányítás mesterségének gyakorlása. Csakhogy a megálmodottat gyakorlatba kell ültetni, s minden gép mellé és munká­hoz (ma még) emberi kézre és kivitelező erőre van szük­ség, mert magában a gép, a technika holt dolog. Kezes ál­lat a gép — mondották elő­deink, gondozták, kitapasztal­ták fogyatékosságait, mozdu­lataikban együtt éltek vele, amit ki lehetett venni a gép­ből, kihozták, ott testesült meg a tudás a munkadarabokban. Nem hullhat az ölünkbe tét­lenül semmi. A társadalom ereje és jövője a fiatalokban van, és abban a közös tevé­kenységben, melyben az idő­sebb nemzedék bevonja és se- 1 gíti az út elején járókat. Szántai Sándor \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents