Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

\ ári gimnazisták sikere Legyen egy felnőttcsapat Selejiczősorozaí az M!\K-érí Kézilabdázók teremben A megyei bajnokság győztes csapata. Álló ser (balról jobbra): Polh Nándor, Turcsányi László, Herényi Tamás, Tudja Béla testnevelő tanár, Bálint Tamás, Eagyin Norbert, Püspök Zol­tán. Guggolnak: Kazsimersky Róbert, Tormann Tibor, Danyi Attila, Manninger Marcell és Hajgató Péter. Ismét sikeresen szerepelt a középiskolás serdülő megyei kosárlabda-bajnokságban a váci Sztáron Sándor Gimná­zium csapata. Nyolc gárda közül ők végeztek az első he­lyen, s ezzel kivívták a jogot, hogy a budapesti Eötvös Gim­náziummal az országos döntő­be való továbbjutásért mér­kőzzenek. — Iskolánk eredményes és sikerekben gazdag kosárlab- damúittal rendelkezik — mondja Tudja Béla testne­velő tanár, a csapat edzője. — Mostanában egyre több volt játékosunk keresett meg, hogy bár „kiöregedtek”, de szeret­nének egy felnőttgárdában tovább játszani. Többségük azóta sem szakított ízzel a sporttal, különböző egyetemi, vagy főiskolai csapatokban edzettek, tehát valóban élet­képesnek látszik ez az ötlet. — Akkor miért nem való­sítják meg? — Egyelőre nincs rá pénz. Egy NB Il-es gárda éves költségvetésére mintegy 80 ezer forint elegendő lenne, de mi természetesen kezdetben csak a megyei osztályban ver­senyeznénk, s ez sokkal ke­vesebbe kerülne. Ezért szeret­nénk megnyerni egy-két váci vállalatot arra, hogy termé­keik, nevük reklámozása fejé­ben anyagilag is támogassák kezdeményezésünket. Ha ösz- 6zejönne a pénz, mindaddig, amíg a városban nem oldódik meg véglegesen a dolog, el­képzelésünk szerint Dunake­szin bérelnénk termet, s ott játszanánk bajnoki mecssein- ket. Az ötlet életrevalónak lát­szik. Csak hát adódik a kérdés: akad-e olyan vállalat ma Vá­cott. amely hajlandó néhány ezer forintot áldozni a sport támogatására? Persze nem egészen önzetlenül, hiszen az együttműködésből nekik is hasznuk lenne... (furuez) A Pest Megyei Kézilab­da-szövetség kezdeménye­zésére idén új rendszerben bonyolítják le megyénkben a Magyar Népköztársasági Kupa helyi selejtezőit. Két helyszínen, Gödöllőn | és Budaörsön e hét végén 2 került sor az első megmé­^ retésre e teremtorna kere­4 lében. Gödöllőn Gödöllőn szombaton előbb a férfiak léptek pályára 10 csapattal, másnap pedig 8 női együttes részvételével folytatódott a küzdelem. Bu­daörsön ez alkalommal hiányozlak a férfiak. így csak vasárnap került sor a női mérkőzésekre. Ez utóbbi hely­színen szintén 8 csapat vetél­kedett, a 9., a Csepel Autó­gyár gárdája nem érkezett meg. Mindkét teremben kör- mérkőzéses rendszerben bo­nyolították a selejtezőket, amelyek folytatására az elkö­vetkező hétvégeken kerül sor. A két csoport azonos helye­zettjei vetélkednek végül március hetedikén, hogy el­döntsék: melyik az az öt női, illetve férficsapat, amelyik Pest megj'ét képviseli a foly­tatásban, az MNK országos selejtezőjében. 2i giJgP Ü Él Tavaly ezüstre futotta Ősszel varsányi vezetés Már a tavalyi (1985—86.) labdarúgó-bajnokság egyik meglepetése volt, hogy Dunavarsány községi focicsapata végig versenyben tu­dott lenni a megyei II. osztályban a bajnoki címért. Mint tudjuk, csak az ezüstérmet sikerült megszerezni, de emiatt nem volt külö­nösebb elkeseredés a focipálya környékén. Majd lassan olyan hí­rek kezdtek terjedni, hogy abbahagyják, feloszlik az együttes, mert nem tudják vállalni a megnövekedett anyagi terheket. Ennek elle­nére a ’86—’87-es megyei bajnokságban a félidőben ?. pont előnnyel mégis megszerezték az őszi elsőséget. Ezekről a mendemondákról kérdeztük az egyesület elnökét, Szabó Sándort. — Kacsa az egész. Ezeket a pletykákat az ellendrukke­rek terjesztették. Igaz, voltak gondjaink, főleg anyagiak, de részben megoldódtak. Ígéretet is kaptunk a Petőfi Tsz-től, hogy továbbra is számítha­tunk a támogatásukra. Higgye el, ezek a fiúk minden elis­merést megérdemelnek. Olyan összetartást, kollektív szelle­met tapasztaltam náluk, hogy a megyében — sőt, ki merem mondani, az országban is — ritkaság. A játékosaink zöme itt dolgozik a tsz-ben, családi 2. A legjobb pontgyűjtők Forma—1-adatbank* Ezúttal azt vizsgáljuk, hogy melyik versenyző volt az, akinek egymás után a legtöbbször sikerült pontot érő neiyie hoznia jármüvét, illetve ki szerzett pontot és hány egymásutáni versenyen. Ez 1950 és 1959 között azt jelentette, hogy az első öt között keilett végeznie a ver­seny leggyorsabb körét kellett teljesítenie a pilótának, hogy pontot kapjon. 1957-ig megengedték, hogy egy ko­csit több versenyző is vezessen, s ha így volt, a pontszer­ző kocsi pontjait elosztották az azzal versenyzők kö­zött. 1980-tól az első hat kapott világbajnoki pontot. Ab­ban az évben az első nyolc, a második hat, a harmadik négy, a negyedik három, az ötödik kettő és a hatodik egy pontot szerzett. 1961-től pedig az első díja kilenc pont. a többi változatlan. Nézük hát, hogy kiknek sikerült egyhuzamban pon­tokat szállítaniuk csapatuknak! A legtöbbször egymás után az argentin Carlos Reu-' temann futott be az első hat közé, mégpedig 1980-ban és 1931-ben. S éppen tizenöt egymást követő versenyen. A rekórdszéria 1980. május 4-én kezdődött a Belga Grand Prix-n egy harmadik hellyel. A győzelmet a francia Didier Pi róni szerezte meg Ligier-Forddal. A következő versenyen, a Monaco Grand Prix-n már el­ső helyre hozta Williams— Fordját az argentin. A soro­zat végül is több mint egy évig tartott, s 1981. május 17-én győzelemmel fejeződött be. Hogy hol? Természe­tesen Belgiumban, ahol elkezdődött. A történet pikan­tériája, hogy Carlos barátunk, Az Indián, e két évben hiába volt a legmegbízhatóbb, előbb csak harmadik, majd második lett a vb-összesítésben. S neve nem sze­repel a világbajnokok listáján. Tizennégyszer végzett egymás után pontot érő he­lyen Reutemanm honfitársa. Juan Manuel Fangio. Az ötszörös világbajnok, akinek minden rekordlistára örö­kös bérlete van. A ritka sorozatot 1953, 1954 és 1955-ös esztendőkben produkálta, Franciaországban kezdte és Argentínában, saját hazájában fejezte be. Harmadik a sorban a legendás skót, Jim Clark, ti­zenkét pontszerzéssel, az 1963-as belgiumi versenytől az 1964-es Belga Grand Prix-ig! Tizenegyszer Ascari, Graham Hill és Lauda, kilenc­szer Graham Hill és Prost, nyolcszor de Angelis — két­szer is —, McLaren, Hulmc, Cevert, Sclieckter és Man­sell, hétszer Lauda — két ízben is —, Fangio, Brabham és Piquet végzett pontot hozó helyen egyhuzamban. A hatszorosok listája pedig a következő: Fittipal­di, Sch echter (kétszer-kétszer). Farina. Fangio, Stewart, Gurney. Iskx. McLaren, Retitemiinn, Jones, Piquet. Rös­berg és Arnoux. (Az azonos eredményt elérőket nem al­fabetikus sorrendbe szedtük, hanem sikerük időrendjé­ben szerepelnek.) Roóz Péter » A Philip Morris Europe S. A.: „Formula 1 season 1986” alapján. kötelékek fűzik őket á köz­séghez, és szerintem ennél jobb mozgatórugó nem kell. Vajon a csapat edzőjének, Nagy Károlynak is ez a véle menye? — 'Nagyon sokat számít, mert nem kell noszogatni sen­kit. és így főleg a technikai és taktikai gyakorlatok elsa játítására jut több idő. Nincs munkaidő-kedvezmény és így csak délutánonként van lehe­tőség az edzések levezetésére. Úgy érzem, hogy a felnőtt­csapat így is erőn felül telje­sített. Hiszen otthon 100 szá­zalékos és idegenben is 70 százalékos eredményt értek el. Az ifjúsági együttesnél van­nak gondjaink és ez a későb­biekben kihathat a felfelé áramlásnál. A serdülők előtt viszont le a kalappal, ami biztató a jövőre nézve. Vi­szont a sok kapott sárga és piros lap elgondolkodtató, és ezen sürgősen változtatni kell. — A játékosok tehát kitet­tek magukért. Kik hogyan vették ki részüket a sikerből? — Két játékosunk bevonult, kettő elment, de akik helyet­tük jöttek, Traubert Ferenc és Kocsis László, hamar be­illeszkedtek és végig egyenle­tesen jól játszottak. A csapat­kapitány, Törzs Antal, vala­mint Száger Árpád, Lind- vurm Ferenc és Kovács Fe­renc a csapat gerincét alkot­ták és a sikerek meghatáro­zói voltak. Csak az a fránya piliscsabai vereség ne rontot­ta volna az átlagukat! — Miként készülnek a foly­tatásra? — Januárban kezdjük az edzéseket szabadban, heti há­rom-négy alkalommal gyako­rolunk. Próbálunk tornatermi lehetőséget is szerezni, és per­sze barátságos mérkőzéseket is játszani a márciusi rajtig. — Mi az elvárása az együt­testől? — Az eddig elért ered­mény. a befektetett munka is azt kívánja, hogy a dobogó valamelyik fokát megszerez­zük. Szacsky Zoltán Gyeplabda Felemás mérleg A Kertészeti Egyetem torna­terme adott otthont a gyeplab­da ifjúsági terembajnokságnak, ahol a Gödöllői SC—Építők SC II. 8-0-ra nyert. A félidő ered­ménye 4-0 volt. A Novitax SE—Gödöllői SC eredménye 6-4 lett, a félidő állása 2-3 volt. Forró jelenet a Budaörs—Pilisszentiván mérkőzésen 1 " majd tucatnyi 7 métetes kö­zül mindössze egy büntetőt tudtak értékesíteni. Gödöllőn február 7—8., 14— 15. és 21—22-én folytatódik a megyei MNK-selejtező soro­zata. Budaörsön Budaörsön a 2-es számú általános iskola látta vendé­gül a kézilabdás lányokat. A mérkőzések iramára itt sem lehetett panasz: sűrűn potyog­tak a gólok, sok munkát ad­va ezzel a „portásoknak”. Ez utóbbiak részéről akadtak azonban remek teljesítményt nyújtó játékosok is, mint például a budaörsi Sinka Lászlóné, aki három büntetőt is kivédett a solymáriak elle­ni találkozón. És ha már a teljesítményeknél tartunk, mind a részt vevő csapatok, mind a szakemberek vélemé­nye az volt, hogy sajnálatos a Csepel autósok távolmaradá­sa, amellyel gyengült a cso­port mezőnye. Budaörsön február 7—8.. 14—15., 21—22. és 28-án foly­tatódik a selejtező. Eredmények Az. első játéknap eredményei. Gödöllő. Férfiak: Iklaci—GKAC 26-24 (14-16). GSC—Dunakeszi VSÉ 24-30 (9-16). Nagymaros—Balassa­gyarmat 17-28 (6-15). Iklad—Duna­keszi VSE 26-34 (9-21). Balassa­gyarmat—GSC 33-33 (20-17). Tú­ra—Nagymaros , 21-25 (11-10). GEAC—Mogyoród 36-27 (15-11). Veresegyház—Túra 18-24 (8-11). Nők: Isaszeg—GSC 19-27 (10-11). GEAC—Veresegyház 15-19 (6-8). Tó­almás—Isaszeg 23-21 (10-11). Nagy­maros—Váci Forte 12-40 (9-27). Tápióvölgye—Tóalmás 23-17 (10-8). GSC—Nagymaros 20-17 (9-9). Váci Forte—GEAC 35-23 (19-9). Veres­egyház—Tápióvölgye 32-13 (15-4). Budaörs. Nők: Solymári Pemü— Budaörs 14-8 (7-4). Gödi Duna­menti Tsz SK—Abony 38-20 (17-12). Budaörs—Pilisszentiván 16-20 (10-8). Hernád Tsz SK—Solymári Pemü 18-25 (8-10). Érdi VSE—Hernád 20-26 (8-14). Abony Tsz SK—Érdi VSE 24-21 (12-8). Bőd! István— Nagy Péter János Támadnak a gödiek és végül 38-20 arányban nyertek is az abonyiak ellen (Erdősi Ágnes felvételei) Gödöllőn, az ATE torna- tornatermében, tehát előbb a férfiegyüttesek találkoztak egymással. A résztvevők éltek az alkalom kínálta lehetőség­gel és gólzáporos csatákat vívtak egymás ellen. Erre jó példa az Iklad—GEAC talál­kozó, amely rendkívül izgal­masan alakult és végül Is minimális ikladi győzelemmel — 26-24 — ért véget. A nap krónikájához tartozik még, hogy a. túrái Diós József fej­sérülést szenvedett, és orvo­si ellátásban kellett részesíte­ni. Vasárnap a női mezőnyben kimagaslott a Váci Forte gár­dája: 40-12-re lépték le a nagymarosiakat. A nap érde­kessége, hogy a Tóalmás— Isaszeg találkozón megítélt Negyedik bét Tolóeredmények A totó 4. heti játékszelvényén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Arezzo—Triestina ve. X 2. Bologna—Modena ve. l 3. Campobasso—Messina ve. x 4. Catania—Cesena ve. x 5. Genoa—Taranto ve. ~x G. Genoa—Taranto I. félidő x 7. Lanerossi—Lazio ve. x 8. Lanerossi—Lazio I. félidő x 9. Lecce—Cagliari ve. 1 10. Lecce—Cagliari I. félidő 1 11. Parma—Pescara ve. 2 12. Parma—Pescara I. félidő x 13. Sambenedettese—Bari ve. 2 Pótmérkőzések: 14. Pisa—Cremonsse ve. _ x 15. Pisa—Cremonese I. félidő __ x 1G. Sambenedettese—Bari I. félidő 2 A férfiak között Fóti folytatás A Cséfay Kupa terem-kézi­labda verseny nek. a BHG- sportcsarnok adott otthont. Szombaton a férfiak mezőnyé­ben három Pest megyei csa­pat is számot adott tudásá­ról. Az Elektromos a Dunai Kőolajt mindössze egy góllal tudta megverni. Eredmények: TFSE—Fóti Tsz S£ 28-21 (12-11). Elekt­romos—Dunai Kőolaj 22-21 (16-11). Pemü SE—Csepel Pa­pír 28-20 (12-8). Teniszmeglepetés Ismét Edberg Az ausztrál nemzetközi te­niszbajnokság órási érdeklő­déssel várt férfi egyes döntő­jében a 21 éves svéd Stefan Edberg öt játszmában győzött az ausztrál Pat Cash ellen. Edberg ezzel megvédte elmúlt évi ausztrál bajnoki címét és folytatta a svéd sikersoroza­tot, amelyet 1983-ban* Wilan- der kezdett. Wilander ismételt 1984-ben, majd kétszer Edberg következett. A világ egyik legrangosabb teniszviadala 1905-ben kezdő­dött és az ausztrál Rodney Heath volt az első győztes. Az ausztrálok nagyon reményked­tek a decemberi Davis Kupa­viadal hősében, de a kitűnő Cash sem tudta megállítani Edberget, így a távoli földré­szen hiába várták, hogy 1976 után (akkor Mark Edmondson lett aiz; első), újra !.: ausztrál győztest avatnak. Az izgalmas döntő 3 óra és 40 percet tartott. Edberg meg­nyerte az első két játszmát, utána Cash következett két győztes játszmával. A döntő, ötödik szettben Edberg ellen­állhatatlan volt. A döntő ered­ménye: Edberg (svéd)—Cash (ausztrál) 6:3, 6:4, 3:6, 5:7, 6:3. Az ausztrál nemzetközi te­niszbajnokság győztesei: Férfi­egyes: Stefan Edberg (svéd). Női egyes: Hana Mandlikova (csehszlovák). Férfipáros: Stefan Edberg, Anders Jarryd (svéd). Női páros: Martina Navratilova, Pam Shriver (amerikai). Vegyes páros: Sherwood Stewart, Zina Gar­rison (amerikai). A szupcrmaraíoni rangjai emelte Korosztályos csúcstartó Az igazán nagy versenyek maradandó nyomokat hagynak az események köve­tőiben. Olykor hónapok, vagy éppen évek múltán is előtör­nek az emlékek a szemlélő- dőkben egy-egy olyan sport­emberről, aki teljesítményé­vel, vagy éppen kivételes em­beri magatartásával magára irányította az érdeklődést. A tavaly már harmadik al­kalommal kiírt Duna menti szupermaratoni ezen rendezvé­nyek sorába tartozik. Igaz ugyan, hogy a háromszoros győztes Póczos Gyula szemé­lye minden más indulónál na­gyobb rangot jelent, de egy sor más, olyan sportember is elindult az elmúlt három al­kalommal, akik ugyancsak megérdemlik a publicitást. Közéjük tartozik az NSZK- ból érkezett. Németkér köz­ségből 1946-ban kitelepített egykori honfitársunk, Johann- Hans Reich is. A jóformán teljesen ősz futó először indult a szupermaratonin, rajtját nem előzte meg különösebb hírve­rés. Azután ahogy fogytak a kilométerek, mind többen kezdtek mutogatni a rendkívül kidolgozott izomzatú harcosra, aki igen lendületes futásával is felhívta magára a figyel­met. Nem egyszerűen állta a sarat a nála 20-30 évvel fiata­labbakkal, hanem végig, az élen diktálta a tempót, lan­kadatlan iramban fogyasztotta a kilométereket, s végül össze­tettben az 5. helyen végzett. A talányra — honnan az erő, a lendület az öreguras külse­jű atlétában? — a háromnapos erőpróba végeztével, az ugyan­csak rajtolt megyei marato- nista, Molnár Imre segítségé­vel létrejött beszélgetésen de­rült fény. Johann-Hans Reich ugyanis vérbeli atléta, korosz­tályának legjobbja, azaz világ­csúcstartó. — Érdekes módon a hosszú­távfutással csak néhány éve vagyok intenzív kapcsolatban — válaszolta kérdésemre tört magyarsággal a Nürnbergben élő sportember. — Egészen kisgyerek korom óta ugyanis mindig a labdarúgás vonzásá­ban éltem, mindig a korosz­tályomnak megfelelő, valame­lyik amatőr csapatban kerget­tem a labdát. Negyvenhárom éves koromban azután úgy döntöttem, nem focizom to­vább, s leálltam. A mozgás­igényem azonban megmaradt, s ezért választottam a hosszú­távfutást. Még abban az évben — 1979-ben — elindult élete el­ső maratoni futóversenyén miután hetente 2-3 alkalom­mal edzett, általában tíz kilo­méteres fejadagokat hagyott maga mögött. Az elért 3:15 órás eredménnyel elégedett volt, egy évvel utóbb viszont már három órán belülre (2:57) került. — Ereztem, hogy minél hosszabb távokon kell kipró­bálnom magamat. Ezért 1981- ben, az ausztriai Bruck-ban már 100 kilométeren indul­tam, s 8:37 órával fejeztem be a versenyt. Az 1982-es eszten­dő kettős egyéni rekordot ho­zott: a maratoni 2:35 órával teljesítettem, 100 kilométeren pedig 8:13'-nál állt meg a stop­per |mutatója. Es még nincs vége a soro­zatnak. Reich úr ugyanis to­vább emelte a fordulatszá­mot. 1983-ban már 7:19 óra is elég volt a 100 kilométer­hez, 1986-ban pedig az NSZK- beli Rodenbach-ban 6:53 órát futott, s ezzel az 1931—36-ban születettek korosztályában vi­lágcsúcsot állított fel. — Korábban csak olvastam a Pest megyei rendezvényről a Spiridon című atlétikai szak­lapban, és nagyon sajnálom, hogy csak most, a harmadik alkalommal szántam rá maga­mat az indulásra. Minden na­gyon tetszett, a rendezéssel is tökéletesen meg voltam elé­gedve. Így csak azt mondha­tom: egészen bizonyosan talál­kozunk a következő szuper­maratoni futáson is. Arra azonban már nem egyedül jö­vök, hanem klubom, a nürn­bergi Katzwang 05 több tag­ját is magammal fogom hozni. Jocha Károly (

Next

/
Thumbnails
Contents