Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
NAGYKŐRÖS A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1987. JANUAR 3., SZOMBAT Mem akarják a hajdani kalamajkát Keveset raknak a közös kalapba Nagykőrös lakói többé-kevésbé szerencsések abból a szempontból, hogy nálunk nem olyan súlyosak a lakásgondok, mint az ország más nagyobb településein. Persze minden relatív, épen ezért a világért sem akarom lekicsinyelni problémáinkat, jutott abból bőven. A lakásépítés feltételei mostanáig itt is éppúgy megromlottak, mint bárhol másutt, hatalmas erőfeszítésbe, anyagi áldozatba kerül az otthonteremtés. De hát ezt mindenki tudja, ezt is, hogy olykor a legolcsóbbnak mondott magánerő is kevésnek bizonyul, és csak az összefogás segít, hogy valamennyire elviselhetővé váljanak a terhek. Nem ritka manapság az együttműködés, sok család álma vált valóra általa Mert amíg épül a ház, mindenki sajátjának érzi, beleadja tehetsége - javát. Ám ide múltával, úgy tűnik, nyoma vész e szemléletnek. Egyre kevesebb jut a közös kalapba, nemegyszer annyi se, hogy a társasházak karbantartására futná. Az idő pedig könyörtelen, ha nem vigyáz a gazda, felemészti feje fölül a fedelet... Pénzalap Matüska István, a Lakás- és Garázsszövetkezet elnöke szakszerűbben és tömören fogalmaz: kevés pénzalapot teremtenek a lakók a fenntartásra. Éppenséggel nem az ő asztala ezt felülbírálni, elvégre mindenütt annyit raknak a közösbe, amennyit jónak látnak, ötven, száz forintot, esetleg annál többet. Vagy mégsem? A szövetkezét akkor kéri számon ezt a bizonyos pénzalapot,, amikor a társas OTP-lakások a szövetkezeti tagságra pályáznak. Két eset lehetséges: vagy megfelelőnek találják az alapképzést vagy a pályázóknak fel kell zárkózniuk a na- gy®bb terheket viselők közé. A szövetkezet fölöttébb körültekintő, nem akarja a hajdani kalamajkát, amikor is utólagosan kellett emelni sor- r tarifákat. Persze, hogy senkinek sem tetszett, de nem volt más választás, a költségek rohamosan nőttek. — Valójában úgy látszott' kívülről, mintha ’a szövetkezeti tagság csak hátránnyal járna, s ez akkoriban jócskán megosztotta a véleményeket. Lassan azért belátja mindenki, ahhoz, hogy hosszabb távon jól gazdálkodhassunk javainkkal. a törvényés ajánlásokat kell követnünk — magyarázza az elnök. — Készpénzre átváltva ez azt jelenti, hogy a 15 évnél fiatalabb társasházasai 2 forint, az ennél öregebb épületek esetében 3 forint fedezj négyzetméterenként a felújításra, karbantartásra folyamatosan gyűjtött összeget Ez a nagy átlag, nyilván a gyakorlat azért másként fest. — Tulajdonképpen miért vonzó akkor a szövetkezet? Egyfajta biztonságot remélnek az emberek? — Az a véleményem, hogy az úgynevezett társasházi közigazgatás, az egy közös képviselő, nyakában az intéznivalókkal, nem igazán bevált szisztéma. Furcsa, de kimondom, amikor az tthönok létéről van szó. nem szabadna mindezt csak a lakók szabad választására bízni Persze hogy úgy szavaznak, hogy nekik a legolcsóbb legyen. Ennek következménye, hogy elmaradnak a karbantartások, romlik a házak állapota, ez pedig már nemcsak az ott lakók ügye. A társadalomnak erkölcsi jogalapja van rá, hogy a körmére nézzen a tulajdonosnak. A város vezetésének is az a célja, hogy a többlakáAutős-motoros iskola, tanfolya- mot indít lan. 6-án, du, 16-kor a művelődési házban, I. em. 25. szoba. sos épületek felügyelete lehetőleg szervezett egységben történjen. Ez valóban biztonságot jelent a lakóknak több szempontból is, sőt, ha utánaszámolunk, hosszabb távon mintegy harmadrésszel kevesebbe jönnek a költségek, thint amikor saját szakállukra végeztetik a renoválásokat. — Hol tart ma a szövetkezet, és milyenek a kilátásai? — A magánerős építkezések túlsúlyba kerülése miatt nemigen van igény rá, hogy építsünk, elsősorban a fenntartásra, működtetésre korlátozódik a szövetkezet funkciója. így a meglévő társasházak bevonásával tudjuk növelni az állományt. Perszp csak az említett feltételek mellett. A ’86-os évben a szövetkezeti lakások száma több mint 250-nel gyarapodott, így elérte az ezret. Jelenlegi felkészültségünk mellett akár 1500 lakást is ki tudunk szolgálni. Körülbelül ez lenne az optimum. A 87-es év nehéznek látszik, de nem kilátástalannak. Sokat kell javítanunk a szolgáltatások színvonalán, amibe főként emberi oldalról tudunk beavatkozni. Ugynakkor a karbantartóknak maguknak kell kigazdálkodniuk a bérnövekményüket, hiszen nálunk értelemszerűen nem képződik nyereség., Az elmúlt évben sikerült olyan gazdasági alapot ,teremtenünk, hogy nem kell a tagságnak költség- növekedéssel számolnia, hacsak azt állami rendelkezések nem indokolják. Főállású igazgató — Mint hírlik, a szövetkezet irányításában is történik változás. Erre miért van szükség? — A Szövosz-kongresszuson született határozatoknak szeretnénk eleget tenni azzal a módosítással is, hogy az eddigi felelős vezető, az elnök, társadalmi státusba kerül. A konkrét, napi ügyek intézését pedig főállású ügyviteli igazgató Veszi át. Ez az útja, hogy bővíthessük, így hatékonyabbá tudjuk tenni az irányítást anélkül, hogy a fizetett alkalmazottak száma növekedne. — A Szövosz-konferencián kétségkívül több fontos kérdésben határoztak. A lakás- szövetkezet profitál-e az intézkedésekből? — Szóba került a belépést erősen korlátozó • előírások módosítása, valamint a pénzügyi alapok képzésének szabályozása és még egyéb, a tevékenységet gátló, idejétmúlt tényezők. Ésszerűsítésük sokat lendíthet a szövetkezet gazdálkodásán, habár eddig sem panaszkodhattunk, hogy meg lett volna kötve a szekerünk kereke. A városi tanács maximálisan segíti a munkánkat, ennél többet talán megyei viszonylatban sem kap egyik' hasonló szövetkezet sem. Az ajtón kívül is Inkább a tagság, de hadd mondjam úgy, az együtt élők emberi kapcsolatán, gondolkodásán kellene még javítani, csiszolni, hogy jobban magukénak érezzék mindazt, ami a közös fedél alatt van. Ne cgak a lakásajtón belül, azon kívül is. Ámbár el kell ismerni, az utóbbi néhány évben e téren is történtek érezhető változások. My J. Színház SZOMBATON A kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban, este 7 órakor: Marica grófnő. Bérletszünet A Kamaraszínházban, este 7 órakor: Jövőre, veled, ugyanitt. Bérletszünet. A szolnoki Szigligeti Színházban, este 7 órakor: Csárdáskirálynő. VASÄRNAP Az Erdei Ferenc Művelődési Központban, este 7 órakor: Marica grófnő. Bérletszünet. A Kamaraszínházban, este 7 órakor: Jövőre, veled, ugyanitt. Bérletszünet. ___ Moziéi S ZOMBATON A nagyteremben: A smaragd románca. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: A flatta kedvence, fél 4-kor. Gyilkosság a nemzeti szenátusban, fél 6-kor. VASÁRNAP A nagyteremben: A sma- ragd románca. Előadás 3, 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: A flotta kedvence, fél 4-kor. Gyilkosság a nemzeti szenátusban, fél 6-kor. Autóbusz indul a kettes kocsiállásról... Minek örülnek a volánosok? — Legnagyobb ellenségük? — A hóesés, no meg az ónos eső. — Mi az, ami legjobban bántja a pilótákat? — Amikor panaszkodik az utas... — No, és mikor örülnek a legjobban? —r A válaszokból máris kitalálhatja. Akkor, ha rendben, időben célhoz ér a járat. Lám, milyen 'egyszerű, kár volt a kérdésért... — De mondja csak, sokat bosszankodik napjában a buszsofőr? — Mikor hogy. Az biztos, télen mindig több mérget lenyel. De függ ez attól is, merre jár. Itt a városban, vagy Cegléd, fecskémét felé menet eshet a hó kedvére, akár fütyürészhe.t is virágos kedvében a vezető. Tisztességgel feltakaritják, sózzák az utakat. Kocsér, Törtei között meg csak az illendőség tartja vissza a káromkodástól. A községek környékén csak istenes, hanem azokon túl kész korcsolyapálya, . senki nem gondozza. — Szerencsére nem tart o tél örökké... — Na hallja! Azért a rossz út nyáron is rossz marad. Vezessen csak Jászkarajenő felé azon a keskenyre aszott, kicsipkézett szélű „sztrádán” .._. — Elhiszem. Biztosan sokat is bánkódik emiatt a pilóta. Merthogy panaszkodnak neki az utasók: Főleg amiatt, hogy késnek a járatok. — Ezt meg ki mondta? Ja; most hogy kivicsorította a fogát az idő, egy-két járat tényleg el-elmaradt néhány percet. Minimális késések voltak, behozta a másik járat. Ezt már csak így lehet kompenzálni. Tulajdonképpen eddig jiem okozott különösebb gondot a hó. — És a hideg? — Az sem. Műszakilag jól felkészítettük a kocsikat. Nincs pardon, a járműellenőrök örökösen a nyakunkra járnak Pestről, s ha kifogást találnak, mehetünk a szőnyeg szélére. A biztonság kedvéért bejárunk már egy órával az indulás előtt. Mi úgy mondjuk „bikázni”. Vagyis hát be- ugrasztani, járatni a kocsikat, hogy mire indulni kell, ne legyen semmi gubanc. A fűtés a lényeg, nem fagyoskodhat az utazó, a Sirokkónak mennie kell, mint az óramű. — Az meg mi? — Gázoiajfűtő. Príma szerkezet. Nem mondom, van mikor eldugul a fúvókája, olyankor fuccs a jó időnek. De ez nagyon ritka. Úgyhogy ne a sofőrt szidják, nem hibás, hiszen olyankor ő is didereg. Lekopogom, ez idáig még semmi szemrehányás nem ért bennünket az utasok részéről. — És viszont? — De kíváncsi. Ugyan mi problémánk lehet egymással? Hacsak a srácokkal nem. A múltkor már a falra másztak unalmukban, muszáj volt egy kicsit ráncba szedni őkelmüket. Persze csak finoman, hogy értsenek is szóból. Ami igaz, eleinte aggódtunk a sok szép berendezésért, mondván: tönkre fogják tenni, de hiszi vagy sem, eddig csak egy lámpabúra tört ösz- sze. Éjjeli szolgálatot adunk, előírja a szabályzat, meg aztán így vagyunk nyugodtak... — Szeretik az új állomást? — Igen. Szűkén vagyunk, de minden szép és otthonos. Azt hiszem, amióta a kinti padok is megérkeztek, az utasok is meg vannak mindennel elégedve. Persze lehet, hOigy ezt csak én gondolom. A múltkor kiszáll a buszból egy öregúr és aszongya: Mikorra készül el a váró? — Hogy érti ezt? — kérdem tőle gyanakodva. Mi kivetnivalót talál itt? — Semmi, semmi, csak azért kérdeztem, mert látom, még mindig nincs ereszcsatorna. — Mit mondhattam erre? Tényleg ideje lenne már azt is fölszerelni, félő, hogy kár lesz belőle. Nagyon sajnálnánk, mert igyekszünk gondját viselni az állomásnak. Még a meszelést is a brigád vállalta. Talpraesett gárda, annyi szent. — Ki a vezetőjük? — Hm, Urbán Sándor személyében jómagam, de ez mellékes. A Mészáros János brigádnak mindenki tagja, aki itt a körösi Volánbusz-állomáson dolgozik. Ez a lényeg, és az, ha nem csal az előérzet ff-nk, tavaszra meglesz az arany fokozat is. Megdolgoztunk érte, háromezer óra társadalmi munkát teljesítettünk itt a vállalaton belül. Mindemellett a1 kisegítő iskola gyerekeit is szeretnénk felkarolni. Kirándulás lesz a vége, méghozzá külföldre. Ennyire futja tőlünk, de ezt a keveset szívesen adjuk. • — Ezek szerint nemcsak akkor elégedett a volános, ha szűkebb munkahelyén rendben mennek a dolgok... — Miért? A volános sem különbözik a többi embertől szemernyit se. Ha nem is veri nagy dobra minden sarkon az érzéseit, igazából ő is ekkor örül, ha másokat is örülni lát. Van-e még kérdése.? Ne haragudjon, de indul a busz, s én vagyok rajta a sofőr — nyújtotta kezét mosolyogva Urbán Sándor gépkocsivezető,, és már el is tűnt a parányi irodából. Másik beszélgetőpartnerem, Pintér Lászlóné forgalmi Szolgálat- tevő sem vetett tovább ügyet rám. Szemét az ablakra függesztette és a mikrofonhoz hajolt: — Autóbusz indul a kettes kocsiállásról... k Miklay Jenő Holtbiztos tippek Kulcs a lábtörlő alatt Jegyzet A cipők tehetnek réla Á szőr csak magában tip- pelgetett. Fiatal volt, kispénzű ember, nem is nyert ő semmit. Csak vette minden héten a háromharmincas szelvényeket, elő a tollat, aztán ami belefér, ikszelni-fixelni. Később rájött, hogy ez így nem megy. No jó, hallott ő már arról, hogy a dunaújvárosi asszony elvesztette a férje totószelvényeit, s ijedtében, kétségbeesésében kitöltött egy új szelvényt az utolsó pillanatban, 2 millió forintot nyert vele. Erre azt mondta a totókíjlcs^s, hogy a vak tyúk is talál szemet. Ő jobban bízott a matematikában. Szervezett, maga köré még kilenc nyerni ívágyó embert, s minden héten az általa összebütykölt variációkkal játszottak. De nagyot sohase nyertek Persze egy a tíz közül kiugrott, és két hét múlva 'a totókulcsos ember variációját megjátszva 670 ezer forintot vitt haza, s többé már soha nem volt kedve a közöskö- désre. A többiek meg sopánkodtak, lám, mi lett a játék- szenvedélyből. A totókulcsos elhatározta, most már valóban nem bízik a véletlenben. Tagja lett egy menő klubnak, ahol csupa olyan ember gyűlt össze, akik totókulcsok készítéséhez is értettek. S ha már értettek 'hozzá, fel is ajánlották a széles publikumnak, íme ez a variáció minden kétséget kizáróan pénzt hoz nektek, totózni vágyók, ne szalasszátok el az alkalmat, vegyetek csak belőle gyorsan. A totókulcsos maga is vásárolt egy csomót,' kíváncsi volt. mit érnek ezek a sokszor számítógéppel készített kulcsocskák. De nagyot csalódott. Ügy látta, ezek a kulcsok mind a nagypénzű embereknek íródnak, nemigen játszik a kispénzű ember heti harminc-negyvenezer forintból. Majd ő készít olyat, amire elég háromszázhúsz forintot -áldozni, s a nagy nyerés lehetősége ugyanúgy megmarad, még egy kisnyugdíjasnak is. Ebből is látszik, hogy a totókulcsos ember nyitott szemmel jár a világban, s tisztában van a társadalom rétegeződésével, már ami a szerencsét illeti. Persze azt is jól tudja, hogy pénzt csak pénzzel lehet nyerni. Ezért aztán ő maga is látszik. Nem egyedül, mert a totó azért mégiscsak több a szerencsejátéknál. A totó — az egyben foci is Nem véletlen. hogy a kulcsos ember még olaszul is megtanult egv kicsit, hogy vasárnap hallgat hassa az olasz rádió körkapcsolásait Gyakran kap híreket Rómából, s ilyenkor átéli a meccsek előtti parádés hangulatot. Persze Itáliában egy órával a mérkőzés megkezdése előtt még tippelhetnek a fogadók. A stadionok óriás képernyőin kiírják a számító- gépes lánc által összegzett adatokat: a fogadók számát, a bevételt, a nyereményalapot, meg egyebeket, ami a totózó bizalmát erősíti. Ennyit az olasz totózó kiszolgálásáról. Képzeljük el a magyar szerencsevadászt vasárnap délutánonként, miközben azért szurkol, hogy a Solingen igazán bevághatná már azt az egyenlítő gólt az Osnabrücknek. Am a magyar totós nemigen ismeri az NSZK-s .labdarúgó-bajnokság kevésbé jeles csapatait, ezért a totó helyett a totókulcs felé fordítja figyelmét. Abban meg az áll, hogyvá- lassszon ki három meccset, amit fixre vesz. a többi tízet megvariálja helyette a kulcs. Teszi ezt úgy. hogy a fönnmaradó tíz meccsből még ötöt kell „vezetni”, azaz a legvalószínűbb eredményt alapul venni, a maradék öttel már semmi gondunk, hiszen tz variálódik, azok a meccsek háromesélyesként szerepelnek a szelvényeken'. Namármost, ha a három fix mellé eltaláljuk az öt legvalószínűbbet — ez a ■ vezetés titka — akkor az ugye nyolc találat. Meg az öt háromesélyes variáció, az meg már tizenhárom, az ám a csodaszép. ■ Nézzük visszafelé: ha a fix meccseink elmennek, az nem jó dolog, akkor már leginkább csak mérgelődhetünk a kulcs nvatt, pedig a kulcsnak semmi köze sincs a holtbiztosnak feltételezett eredményekhez. Ha meg a vezetés rossz — az öt meccsen nem az történik, amit szeretnénk —, akkor rossz a vezetés. Marad az öt meccs, amit a kulcs variált, az mindenképpen bejön. így megy ez, tizenhárom találattól az ötig minden lehetséges. Találjuk ki, melyik fizet jobban! Ha a totókulcsos embernek sem kerül hetente ötnél több találata, akkor neki sincs más dolga, mint hogy újra elmenjen a komájához, újra előkapják az üres kollektív szel- vénveket, s úira mérlegelni kezdiék. vajon a Leverkusen helvt tud-e állni Stuttgartban, a Cesena elcsíohet-e egy pontot Bariban Ha igen s egyszer úgy történne nvnden, ahogy a totókulcsos ember elképzeli, többé már nem is kellene neki variációkat készítenie. Amíg nem. addig: „Totósok, az általam szerkesztett veze- téses totókulcsok teljesen eltérnek az eddin ismert ösz- szes totókulcsoktól.. R. V. SSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírrtp’ I < A mikor ezeket a sorokat ** írom, kint éppen szakad az eső. Tegnap a hó szakadt. Nekem azért jó, hogy most épp az eső szakad, mert megnyugtat, hogy amíg én itt, a szerkesztőségben vagyok, a gyerekeim addig se mennek szánkózni. S hogy miért jó az nekem, hogy szobalevegőn mulasztják az időt, ahelyett, hogy a Strá- zsa lejtőin visonganának kipirulton? Csakis és egyedül a cipők miatt. Amely cipőkből ez idő szerint négy pár Szárad kitömve az előszobában a tegnapi szánkózás eredményeképp. Ebből kettő bélelt. vízlepergető, áruk a hatszáz és az ezernégyszáz forintot közelítette az ősszel, amikor meavettiik. A másik kettő pár közül az egyikben van egy lábra húzható bélés, annak a tetejére húzható nylonzsák, tehát három rétegnek kellene védenie a gyerek lábát az átázástól, amelyet már csak azért is elvárnánk tőle, mert ugyancsak nem volt két fillér új korában. Ayfnvt finn önti hóloTf ; urneijj uaies a narntauszuT. szárítás céljából történő ki , fordításkor úgy döntött, hog c elege van a strapából és ■ sarokrésznél szanaszét mái- lőtt. Ha megvarrnánk, nyom l ná a gyerek sarkát. Ha ner- varrjuk meg: a meztele r csizma nem téli csizma. Tegnap, amikor dühöngv csavargattam a hóiét a láb . belikből, teregettem a szárító . ra a bélésnek szánt dunsztkö ■ tést, főztem a forró teát é adagoWam a köhögéscstllapí : tóul szánt Pa.virasol tablettá ■ kát, épp vendégünk volt, ak : vigasztalásul elmesélte, hog ■ azért a mai gyerekeknek ■ mégiscsak jobb dolguk var ■ mint a régieknek volt, mer t ő például kőkemény ba- kanosban járt és a bátyjává ) úgy korcsolyáztak, hogy egyi kük is felkötött a fél lábán . eav korcsolyát, a másikuk is dig lökdösték magukat előre a Kistó jegén. Ezen jót nevettem ugyan, de nem vigasztalódtam mégsem., mert megérkeztek a fiaim barátai, akiknek lábbelijéből szemlátomást ugyancsak dőlt az olvadt hóié, s a zoknijuk tocsogott, mint a felmosórongy. És nem voltam képés megmagyarázni magamnak, hogy ha a fél pár korcsolyától eljutottunk a „de.jó a mai gyerekeknek” állapotig, hogyan lehetséges, hogy télire csak „nem vízálló" vagy „kevésbé vízálló” cipőt vagyunk képesek létrehozni számukra? T.Jgyhogy én most itt ülök és örülök, hogy szakad az eső. Csak azt nem tudom pontosan, kinek jó ez. —ez
