Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-24 / 20. szám

Készségfejlesztő játék Népszerűek a gyermekek körében a Madách Imre Művelődési Központ számítógépes játékai. Fejleszti a gyermekek kombi­nációs készségét, ügyességét, és megismerkednek játék köz­ben a korszerű tecbnikával is. (Papp László felvétele) Koordinációs értekezleten Tájékoztató - titkároknak A Vác Városi Szakmaközi Bizottság szerdán délután két órakor a Párt- és Tömegszer­vezetek Székháza földszinti nagytermében tartja a város­ban dolgozó üzemek és intéz­mények szakszervezeti titká­rainak koordinációs értekezle­tét. Ritecz György tanácselnök­helyettes a városi tanács idei gazdálkodási tevjavaslatát is­merteti (ez^ a tanács csü­törtöki ülésen tárgyalja meg), majd Bacsa Tamás, az SZKB titkára terjeszti elő a szak- szervezetek ezzel kapcsolatos állásfoglalását. Végül a titkár a testület tavalyi munkájáról számol be a koordinációs ér­tekezlet résztvevőinek. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. évfolyam, ao. szám __________________ 1987. január 26., hétfő K edvezőtlen hatások ellenére A lehetetlenhez több idő kell Ajánlások - brigádoknak Kezdődik a munkaverseny J A város országgyűlési képviselője, Koltai Imre tar- ^ tott előadást a Tungsram váci gyárában rendezett ^ gazdaságpolitikai pártnapon. Nehéz feladata van annak, aki most vállalkozik gazdaságpolitikai beszámolóra — ^ kezdte a kultúrteremben összegyűlt közönség, a gyár £ dolgozói előtt. Témája, mint mostanában annyi helyen, ( a tavalyi év gazdasági eredményei, kudarcai. Ezúttal j azonban nem egy termelőüzem, hanem a népgazdaság 2 egésze volt a főszereplő. A DCM munkaverseny- ^ bizottsága kidolgozta azo- ^ kát az ajánlásokat, melyek ^ segítségével a gyár szocia- ^ lista brigádjai elkészíthe- í tik az idei munkaverseny- f re vonatkozó vállalásaikat. £ Jelszóként a hatékonysá- got, minőséget, az anyag- ^ és energiatakarékosságot í jelölték meg. Az előtervbői Az előterv számaiból min­den brigád nagyjából kiszá­molhatja, milyen feladatok teljesítéséből kell kivennie a részét ebben az évben. Mész­kőből például az első negyed­évben 329 ezer tonna, nyers­lisztből 279 ezer tonna, klin- kerből 164 ezer tonna a terv. Száznyolcvanezer tonna őrölt cementet akarnak gyártani. Az égetett mész tervezett mennyisége 45 ezer tonna. A zsákgyárnak 8 ezer 500 pa­pírzsák elkészítése lesz a fel­adata március végéig. Művelődés A város üzemeiben hagyo­mány már a tavaszi és őszi kommunista műszak, melynek bevételét részint városi cé­lokra ajánlják fel, egy részét pedig a gyáron belül, főként szociális feladatok megoldásá­ra. Ezenkívül a szocialista brigádok társadalmi munkát végeznek a két deákvári álta­lános iskolában, az óvoda és a bölcsőde számára, s a DCM-sporttelep fejlesztésében. Vállalhatják a saját munkate­Hála tömegkommunikációnk mélységesen humánus szemlé­letének, nincs olyan elesett ember e hazában, akinek szív­facsaró panaszát meg ne hall­gatnák, és ne adnák tovább országnak, világnak, mint egy jajkiáltást: Emberek, baj, van, segítsetek! Olykor csak egy-két soros, néhány mondatos hírek ezek, de szinte naponta elénk buk­kannak, belekapaszkodnak a publikum lelkiismeretébe és felrázzák félálmából. E hírek­nek köszönhető, hogy van né­mi fogalmunk arról, milyen gonosz tud lenni néha a sors, és döbbenten állapítjuk meg, hányán és hányán élnek kö­zöttünk, és távol emberek, akiknek kiszolgáltatottságá­ról. tragédiáiról csak most vet­tünk tudomást. Mindezt látni, hallani, olvas­ni róla kegyetlenül rossz ér­zés, nagy szerencse mégis, hogy nem lehet egykönnyen naprendre térni fölöttük. A legtöbbször pillanatok alatt megérik az elhatározás: segí­teni, tenni kell valamit a má­sikért. Íme napjaink példái: amikor apátián, anyátlan árváknak, elhagyott gyerekeknek a jószí­vű adakozók pénzéből terem­tenek otthont. Ügyszólván az egész ország szívén viselte, vi­seli a fehérvérűségben szen­vedő iparművész, a vakság fe­nyegette kisgyerekek sorsát. Mégis, be kell vallanom, en­gem nem tudnak igazán meg­nyugtatni. Mert örökösen a hasonló sorsúakra gondolok, azokra, akikről még mindig nem tudunk, akikről nincs rületükhöz tartozó szociális létesítmények karbantartását is. A gyári kulturális bizottság az ajánlásait így vezeti be: ..A munkások műveltségének folyamatos fejlesztése, dolgo­zóink erkölcsi, esztétikai ne­velése, világnézeti fejlődésé­nek segítése, általános mű­veltségük gyarapítása áll 1987-ben is a közművelődési tevékenység központjában." Változatlanul igény, hogy a szocialista brigádtagok meg­szerezzék az általános iskola végbizonyítványát, hogy hasz­nálják a gyári, a keszegi és a sejcei üzem könyvtárát, a Ságvári klub és a munkás- szálló olvasótermét. Rétegklubok De nemcsak a kölcsönzés, hanem a könyvtári rendezvé­nyek iránti igényt is szeret­nék felkelteni, ezért a fel­ajánlásokban a brigádok meg­jelölhetik, miről hallgatnának szívesen ismeretterjesztő elő­adásokat, illetve melyik író­val, költővel, közéleti ember­rel találkoznának ebben az esztendőben. A kuitúrbizott- ság tervezi vetélkedők, kiállí­tások szervezését, és egy 6 részes történelmi ismeretter­jesztő sorozat indítását is. A speciális érdeklődésű bri­gádtagokat szolgálják majd közhasznú tanfolyamok szer­vezésével, rétegklubok alakí­tásával, jegyek biztosításával is (mind váci, mind buda­pesti előadásokra, koncertek­re) segítik a szocialista bri­híradás, akik bizonyára leg­alább úgy rászorulnak a segít­ségre, csak hallgatnak. Meg­lehet; nincs is mellettük sen­ki, aki észrevenné és hírül ad­ná problémáikat. Hányán lehetnek ők? Szá­zan, ezren, tízezren? Miért csak akkor nyújtjuk jobbun­kat, amikor a sikolyt halljuk? Miért van az, hogy csak a nyilvánosság elé tárt, vagy az immár égbekiáltóan sanyarú sorsokra vagyunk csak fogé­konyak, és tekintjük közügy­nek? Ugyanakkor megannyi apróbb-nagyobb emberi prob­léma mellett elmegyünk, csak úgy észrevétlenül, s meg va­gyunk róla győződve, hogy ahol élünk, a magunk baján kívül más nem szorul istápo- lásra. Mert önzőeknek, közönyö­seknek születtünk? Én nem cáfolom meg most sem gyarló tulajdonságainkat, sajnos van belőlük elég, de a tények után azt igen, hogy a jóakarat, a segítő szándék ne tudna mindannyiszor felülke­rekedni a közönyön Más itt a baj, alighanem az, hogy na- gyon-nagyon figyelmetlenek vagyunk, csak elfutunk ember­társaink mellett, alig-alig is­merjük egymást. Igazán ránk férne a nagyobb - önállóság, rendre felmérni azt, hányadán is állunk környezetünkkel, él­nek-e közöttünk, akik ránk számítanak, csak bátorságuk nincs ahhoz, hogy kérjenek. Ennyivel tartozunk önmagunk­nak is, hogy időnként, és nem ok nélkül lázongó lelkiismere­tünkkel végre megbékélhes­sünk. gádok csoportos színházláto­gatását. Remélhetőleg már kora ta­vasszal megkapja a gyár új autóbuszát, melyet a brigádok is igénybe vehetnek közös kirándulásaikhoz. — di. — A Dunán és a tavon Tilos korcsolyázni A balesetveszély miatt meg­tiltották a korcsolyázást a Du­nán, s most a ligeti tavon is, erről a diákok ellenőrzőjében korábban értesítették a szülő­ket. A tilalom megszegőit, il­letve szüleiket pénzbírsággal is sújthatják. Az illetékesek kérik a szülőket, értessék meg gyerekeikkel, hogy veszélyes virtus e két helyen korcso­lyázni. Az iskolák jégpályáin, illetve a Ságvári klubban baj nélkül megtehetik, melegedő és felügyelet is van. Ugyancsak veszélyes a csúszkálás a járdákon. Sok idősebb, nehézen mozgó em­bert láttunk elesni, többüket a mentők beszállították a traumatológiára. A Központi Bizottság no­vemberi ülésének témája volt a XIII. pártkongresszus kitűz­te célok megvalósításának vizsgálata. Melyek voltak ezek? A külkereskedelmi egyensúly megőrzése, az élet- színvonal megtartása, a gaz­daság élénkítése, a termelés hatékonyságának növelése, a minőségi jellemzők javítása, az infláció lehető mérté­kű elkerülhetősége és a teljes foglalkoztatottság megőrzése. Javítani! — Tavaly néhány feltételt nem tudtunk teljesíteni, amiért az Országgyűlés őszi ülésszakán a felső vezetők önkritikát gyakoroltak, saját tévedéseik beismerésével és megnevezésével — mondta Koltai Imre. —; Ezzel példát mutattak arra: nem az egy­másra mutogatás segít, hanem csakis az, ha ki-ki saját munkájában igyekszik kijaví­tani a hibákat. — A mezőgazdaságunk eredményessége jóval elma­radt a tervezettől, a tőkés ár­bevételünk pedig a 85-ös szin­tet se érte el. Az össztermelés hatékonysága és növekedésé­nek üteme is kisebb a várt­nál. A nemzeti jövedelem mindezek következtében any- nyival csökkent, hogy nem fedezi a belső felhasználáso­kat sem. — Növekedett az adósságál­lományunk. A fogyasztás és a reálbérek általában a terve­zettet meghaladóan nőttek, de vannak olyanok, akiknek csökkent — tette hozzá. — A kereskedelmi mérleg passzí­vumát, ami egyértelműen a dollár import- és exportará­nyán múlott, az idegenforga­lomból származó pluszbevé­telek sem tudták kiegyenlíte­ni. Az okokról is hallhattunk az előadótól. Külső tényezők­ként a világpiaci ármozgáso­kat, elsősorban az áremelke­déseket tehetjük felelőssé. Érdekes módon hozzánk az energiahordozók árcsökkenése is rossz hatással jutott el. Az olajárcsökkenésből, mivel ezt a nyersanyagot zömmel szo­cialista piacról szerezzük be, nem a kedvező kísérőjelensé­gek. hanem az olajnagyhatal­mak átmeneti fizetési nehéz­ségei, csökkentett vásárlási igényei következtek. Sokukkal ugyanis kereskedelmi viszony­ban állunk. Belső okok — Nekünk a belső okokat kell keresnünk — folytatta —, azokat, amelyek közvetle­nül a termelőegységekben je­lentkeznek. A következmé­nyekről is beszélhetünk. Szá­mítani kell rá, hogy csökken­nek a reálbérek és az összes fogyasztásunk. Ez utóbbi leg­alább 0.5 százalékkal. Korlá­tozni kell a tőkés importot is. így kezdjük tehát az 1987-es esztendőt. — Reálisan kell látnunk, csak így számíthatunk a kilá­bolásra. Mindezt pedig azzal az igénnyel, hogy megőriz­zük a teljes foglalkoztatottsá­got. Ez azonban nem gátol­hatja a vállalatoknak azt az igen fontos törekvését, hogy a lehető leghatékonyabb foglal­koztatottságra törekedjenek. Csak azokat alkalmazzák, akiknek valóban munkát tud­nak adni. A vendég előadása után a gyár főkönyvelője, Virga Ist­ván kért szót. Röviden el­mondta, mit teljesítettek az elmúlt évben. A keresetszín­vonal emelkedett; 85-ben 66 ezer 490 forint volt, 86-ban 70 090-re változott. Az árbevé­teli tervet 1,6 százalékkal tel­jesítették túl. A negyedik ne­gyedévben változtatni kellett. Négy százalékkal csökkentet­ték a rubelexportra szánt termékek mennyiségét a tőkés javára, ami így 17 százalék­kal emelkedett. Forintban szá­mítva így 160 millió tiszta bevételhez jutottak. A minő­séggel nem volt gond, sőt ja­vult is. Ezt a vásárlók elé­gedettségén mérték le. Órák, percek „Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, ami lehetetlennek látszik, valamivel több" — idézte a mondást a főköny­velő, majd ismertette a fel­adatokat számok formájában. 17,8 millió darab készárut kell legyártaniuk, amiből 9,9 mil­liót szánnak tőkés piacra. En­nek eredményeképpen 90 millió forint értékű dollár- bevételt várnak. Amennyiben időközben árcsökkenés lesz, azt termelési többlettel kell pótolni. Ha ezt sikerül vég­hezvinni, akkor 19 millió fo­rintos teljesítményjavulással számolhatnak, ami minimáli­san szükséges a munka érté­kéhez igazodó differenciált bérnöveléshez. Mindehhez ter­mészetesen a saját költségek csökkentésével is hozzá kell járulni, aminek tervezett ér­téke bízvást elérhető. A vgmk-król is esett szó. Idén is számolnak tevékeny­ségükkel, de az eddiginél szi­gorúbban adják ki és számol­ják el a munkákat. Ahol csak lehetséges, az exportteljesítés­be vonják be őket. Tavaly 16 millió forintot fizettek ki a vgmk-knak, idén valamivel kevesebbre, 13 millió forintra számíthatnak. Dudás Zoltán Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): január 26-tól 28-ig délután nincsen ifjúsági elő­adás. — Este fél 6 és fél 8 órai kezdettel a Három férfi egy mózeskosár című fran­cia filmvígjáték a műsor. Hó-emberismereti lecke Érdekes megfigyelni, ki hogyan reagál a rendkívüli helyzetekre. Van aki világ­vége hangulatba zuhan, mások könnyen veszik, ha biztonságban érzik magu­kat. Egyszerűen oldják meg a reggeli közlekedést is: nem mennek dolgozni. Gondolják, van mire fog­ni, és ki is használják. Az okosok természetesen biz­tos megoldásokat tudnak és úgy vélik, hogy akiknek feladata például a vasúti közlekedés rendben tartá­sa, azok fűtött szobákban a körmüket reszelgetik. Az „egy kis fagy jön és máris megáll minden”-túl­zók is megszólalnak vála- szolgatva a „nem így volt ez réfiren”-sopánkodókkal. Talán egyedül az iskolá­sok azok, akik mindettől mentesek. Örülnek a hó­nak, és hogy feje tetejére állt minden, nem érzik át a súlyát; jól jön a tanítási szünet. Ahány ember, annyiféle, és hogy ez így is termé­szetes? igen, így van, s ta­lán arra jó, hogy kiderül­jön mindannyiunkról, mi­lyenek is vagyunk való­jában. Bajban ismerni meg... — nem csak a barátot. Ne keverjük össze az igényességet a gyerekes, beleélés nélküli akarom- Ica-magatartással. Mindent a megszokott ütemben és színvonalon várunk, az üz­letekben is. Csalódni kell, ha nincs rá ok, teremtünk Pánikszerűen fölvásároljuk az összes kenyeret, hogy aztán az üres polcok lát­tán elmondhassuk: „No l*m, ugye megmondtam!”. Ha mégis friss pékáru ér­kezik, abból kell, nem jó a tegnapi. Sok energiát pazarlunk el így a levegő­be, nem lehetne mindezt közös szekér elé fogni? Mindannyian kínlódunk, ha áz utcára kell menni, las­san már az lesz termé­szetes, mikor úgy érezzük, a hóidon járunk kráterről kráterre a süppedő anyag­ban. Impozáns látvány az ügyes kis hóeltakarító au­tó, ami a járdákon is el­fér és fürgén, izzadság nélkül teszi simává a tere­pet. Talán azok is e cso­da után sóvárognak, akik portája előtt bukdácsolni kell az akadályokban? Nem csak a háztulajdono­sokra gondolpk. Szerencsére a legtöbb autós megfogadta a jó taná­csot és nem ül gépkocsiba. Ezzel együtt természetesen csökkent a forgalom, de nőtt a gyalogosok önbizal­ma, merészsége. Fölbillent a rend, nincs akkora je­lentősége egy piros lámpá­nak. Ez érthető is, hiszen gyakorta előfordul, hogy a szabad jelzést kapott autó képtelen elindulni és ak­korra kecmereg ki örege­sen, amikor már ismét el­indultak a gyalogosok. Köszönjük, ha lemondanak elsőbbségükről, azért jó, ha tudják, ilyen úton egy do­log használhatatlan az autókban: a fék. Jó lenne érezni, hogy megbízhatunk egymásban, hogy hisznek annak, aki jó szándékkal a tudása leg­javát nyújtja. Ilyenkor ők is megméretnek, részt vesz­nek egy természetes ki­választódásban. Ha nem felelnek meg, más veszi át a helyüket, de ha bizalmat se kapnak? Ügy igazán nem lehet. Ellendrukkerek­re pedig nincs szükség, sokkal inkább elszánt, tech­nikás csapattagokra és lel­kesítő, együtt lélegző szur­kolókra. Dudás Zoltán Az ajtók szigeteléséhez Konténerekhez gyártanak ajtótömítő gumit a váci Taurus gyárban. Ezer tonna gumiáru készül itt, főleg a járműipar részére. Kántor Sándorné és Katur Pálné tekercselőmunká­sok a profilgumit méretre szabják, amit később végteleníte­nek. (Vimola Károly felvétele) ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Lázongó felelősségtudat Miklay Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents