Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-23 / 19. szám

A demokratizmusról Amikor cseng a telefon VANNAK IRATOK, papí­rok, könyvek, amelyek sok­szor munkát adnak a lapoz­gató kéznek. Ezek közé so­rolható polcomról például a párt XI. kongresszusán elfo­gadott programnyilatkozat is; nem kevesebbet tűztünk ki 1975-ben célul, mint. azt, hogy tizenöt—húsz esztendőn belül teremtjük meg a fejlett szo­cialista társadalmat. Vannak alkalmak, amikor bizonyos, naúló kétség férhet e célhoz, gazdasági életünket szemlélve. Annál többször erősödik meg azonban az egyetlen igazán üdvözítő, mert sikeres módszer, stílus — s még ki tudja mi? — további elterjesztésének gondolata, kí­vánalma : igazán csak a de­mokratizmus növelésével le­hetünk úrrá bajainkon. Különösen akkor erősödnek meg az ezt kívánó érzelmek, amikor azt látjuk, hogy tő­lünk minden vonatkozásban távol álló .térségek sikerei is ezen alapszanak, az üzemi demokrácia magas színvona­lában je.ölik meg a sikerek forrását, okát. Ehhez képest valóságos po­fonnak tetszhetnek olykor a heiyl vélekedések, méghozzá olykor cikkeink nyomán. Meg­írtuk, s .ezután is helyet kap­nak majd lapunkban a re­formhoz alkalmazkodó válla­lati. szövetkezeti stratégia, a munkaerő-átcsoportosítás va­lószínűsíthető tendenciái. Ért­hetetlen módon ezen írások visszhangja éppen az érintett üzemekből volt a legfurcsább. Többen egyenesen azt állítot­ták, a Nagykőrösi Hírlap ha­sábjait olvasva értesülhettek cégük ügyes-bajos dolgairól, netán arról, hogy új munka­helyet kell majd keresniük. Ezt most lehet, hogy sokan nem hiszik el, pedig tény. Tavasszal, de a múlt nyáron, majd ősszel is nem egyszer, nem kétszer éppen ilyen fel­világosítást kérve csörgött a szerkesztőségi telefon. Be kell, hogy vallj am, leg­alábbis kettős érzelemmel ma- gyarázgattam a kagylóba. Elő­ször is örültem, hogy hisznek írásainknak; végtére is éppen azért dolgozunk, hogy tájé­koztassunk hol erről, hol ar­ról, s ebben alapkövetelmény a pontosság, a hitelesség. Azt azonban m.áf az első telefon után furcsállottam, hogy az adott üzem, munkahely dolgo­zója nem a saját vezetőjének hisz, nem a brigád-, vagy csoportvezetőjéhez megy oda. nem az igazgatóját hívja fel telefonon, hanem a minden bizonnyal kevesebbet tudó kí­vülállót. És ennek már egyáltalán nem örültem. Annyira nem. hogy egyik gazdasági egysé­günket fel is kerestem, s a vezetőnek elmondtam, mit ta­pasztaltam. Végül megkér­deztem; tájékoztatták-e dol­gozóikat, kikérték-e a vé­leményüket? Már maga a ■ kérdést követő meghökkenés beszédes, ki nem mondott igen voll s akkorra már a sokadik érzet lett úrrá raj­tam. Ha dolgoznak, működ­nek a kommunikáció üzemen belüli csatornái, akkor miért ilyen tájékozatlanok a dolgo­zók? Leginkább abban vélem fel­fedezni az információáramlás akadályaiként működő gáta- kát, hogy alig-alig látom a pozitív megerősítést. Legtöbb helyen valóságos kiskátékat gyártanak, annak alapján jegyzik a rossz pontokat, ame­lyeket aztán újra meg újra a delikvens fejére lehet olvas­ni. Dicsérni? Végeredmény­ben sulykolnia a jót? Láttam már olyan fizetésemelési pro­cedúrát is. ahol azt nézték, ki és mit csinál rosszul, azo­kat büntették ahelyett, hogy a jót ismerték volna el. Azután olyan helyek is akadnak — sajnos, szép szám­má] —, ahol valamképpen misztifikálják a vezetést. Pe­dig — a közhiedelemmel el­lentétben, de a gyakorlattal jó egyezésben — nemcsak a népesség kis töredéke, de je­lentős hányada képes szerve­zeti problémákat megoldani, s ebben nagyfokú képzelőerőről, eredetiségről és kreativitásról számat adni. Ehhez persze megfele’ő kö­rülmények is kellenek. Olvas­tam, hogy egyik országban az élenjáró vállalatoknál. ha akárcsak tízen is alkalmazot­taik közül ugyanazt a klubot látogatják, a cég fizeti a tag­sági díjat. Másutt a négyes ebédlőasztalokat lócákra cse­rélték. Megfigyelték ugyanis, hogy az azonos érdeklődésű emberek mellé, amelyek sta­bil asztaltársaságot jelentet­tek, így végeredményben bár­ki odaülhetett, beszélgetés­be keveredhetett, s mi másról folyhatott ott a szó, mint va­lamiféle vállalati megoldandó feladatról? Csakúgy, mint a klubban. ADNI KELL a munkások véleményére. Japánok vallják: a gyártószalag mellett álló munkásnál senki sem tud töb­bet a termékről, tehát a gyárt­mányfejlesztésnek, az inno­vációnak is onnan kell elin- . dulni-a. Egyszerűen felismer­ték és azonnal alkalmazásba Is fogták a felismerést: akár a japán módszernek, akár üzemi demokráciának is ne­vezünk valamit, ha gazdasá­gosabb. jobb általa a terme­lés, akkor annak nem a könyvben, hanem a gyakor­latban van a helye. Ballai Ottó A felnőttek füle Az eset, mely most pa­pírra kerül, intő példa le­het. Akkor még jobb idő volt. A parkőr árgus sze­mekkel figyelte'a vihánco- ló gyerekeket, nehogy el­dobjanak valami papírt, al­macsutkát, esetleg rossz játékot. Ha esetleg mégis megtörtént, azonnal ott ter­mett, rászólt a rendbontó­ra, felvetette vele a bűn- tárgyat és elküldte az első szemetesig. De ezzel még korántsem ért véget a dolog. A tisztes parkőr az ifjúság nevelé­sére felmerülő lehetőséget sem hagyta ki — ami ter­mészetesen nem is árt —, elkapta a neveletlen nebu­ló fülét és ismertetőt tar­tott a közismert témáról, hogy az eldobott szemét mennyire rossz hatást kelt, rontja a városképet, rá­adásul fertőzést, betegsé­get is kialakít. Egyszóval nem szabad, tilos! Bizto­san hat a gyerkőcre a ne­velés, többé nem csinál ilyet. Gondoltam, egy kicsit körülnézek másfelé is. Útközben szamtanúja vol­tam, hogy egy férfiú autójá­val egy nem kijelölt sze­metelőhelyen, zöld terület­re egész rakomány tégla­törmeléket és vashulladé­kot (amit még értékesíteni is tudott volna!) borított le, kihasználva a szürkületet. Mint később megtudtam, ezzel a tettével elvágta azt az (egyetlen) ösvényt, ame­lyen reggelente egy idő­sebb hölgy szokott járni a buszhoz. . Azon már meg sem le­pődtem, hogy a helybéliek által megjelölt helyen va­lóban ott találtam azt. az ezeréves roncsot, amelynek hajdani mivoltát csak a karosszériamaradványból lehetett felismerni. S hol ez a hely? A „.legidillibb” környezetben, egy élelmi­szerbolt mellett. S ha már a példánál tar­tunk: csak elmondás alap­ján hallottam, hogy egy nagyüzem egyik bejáratától gyakran a másikig is köz­lekedő (tehát nemcsak az üzem belterületén!) targon­cák egyike lebontott egy egész, nem túl nagy fuvar üres paladiót.' A betonúira is jutott törmelék bőven. Ott is volt mindaddig, míg egy. jobb érzésű utcabéli la­kó ,ki nem vonult seprűjé­vel és le nem söprögette az útról az üvegmaradvá­nyokat, amelyeket éppen még az arra járó autó- és kerékpártulajdonosok nem vittek haza kerekeiken, gondolom, nem kis bosszú­ságukra. Csak egy valamit nem értek. A felnőttek fülét oly­kor-olykor miért nem húz­za meg valaki? Hargitai Bernadett Ma bemutatkoznak a minifocizók Nyugat-Európa után ha­zánkban és itt, Pest megyé­ben is igyekeznek a fiatalokat egy új szabadidős sportfor­mával, a mini/ocijátékkal megismertetni. A most először kiírt megyei diákvetélkedőre 15 közép- és 30 általános is­kola nevezett. A középiskolá­sok egyik selejtezőjére váro­sunkban, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépis­kola és Szakmunkásképző In­tézet tornacsarnokában kerül sor a mai napon, január 24-én. A ceglédi, monori és nagy­kőrösi gimnazisták mellett az Örkényi Mezőgazdasági Szak­munkásképző és az Nk. Toldi csapatai vetélkednek. 4X10 perces játékidejű találkozó­kon. Ez az esemény sporttör­téneti jelentőségű. Az űj já­ték szabályaiból némi ízelítőt adunk az olvasóknak. A játékot 16X28 vagy 24X42 méter méretű pályán lehet játszani. A kapu bel- mérete 2,5X1 méter és kapus nincs! A nyolcfős csapatból egyszerre — a pálya méreté­től függően — 4—5 személy tartózkodhat a pályán. Stoplis cipőben játszani tilos. A játék során a pálya egész területén a becsúszó szerelés, a becsú­szás' minden formában, vala­mint a testtel vagy kézzel tör­ténő lökés tilos. Bedobás helyett itt oldalbe­rúgás van. Négy szöglet után szögletbüntető van, amikor az egyik támadójátékos a má­sik fejére igyekszik emelni a labdát, akinek azt az üres ka­puba kell fejelenie. Minden szabadrúgásnál az ellenfélnek négy méterre kell lennie a labdától. Ha a labda a meny- nyezetet vagy idegen tárgyat érint, az ellenfél közvetett szabadrúgáshoz jut. Büntetőterületen (az alap­vonallal párhuzamosan 5 mé­terre levő vonalon) belüli szabálytalanságért büntetőrú­gás jár: a büntetőpontról, az alapvonaltól 15 méterre, üres kapuba. A sárga és a piros lap használatban van. Pont- egyenlőségnél sorrendben a legtöbb győzelem, a legkeve­sebb vereség, a legtöbb rú­gott gól és a legkevesebb ka­pott, gól dönt. Jó szórakozást és jó szur­kolást kívánunk a résztve­vőknek és az érdeklődőknek egyaránt a nagykőrösi mini- futball premierjén. SZOMBATON Asztalitenisz. Sportotthon, II óra: Nk. Kgy. Kinizsi- Makói Spartacus Vasas. NB III -as férfi csapatbajnoki mérkőzés. Kosárlabda. Kecskemét: KSC II.—Nk. Kgy. Kinizsi és KSC Hunyadi isk.—Nk. Kgy Kinizsi, úttörő leány megyei bajnoki mérkőzés. Labdarúgás: '"oldi-torna­csarnok, 9 órától: 5 csapattal (köztük Nk. Toldi és Nk. Gimnázium) megyei középis­kolás minifoci bajnoki selej­tező. Torna. Cegléd: megyei kö­zépiskolás B-C kategóriás leány egvéni bajnokság. VASÁRNAP Kosárlabda. Dombóvár: D. Vasutas MSE—Nk, Kgy. Ki­nizsi, felnőtt és ifjúsági férfi NB I-es bajnoki mérkőzés. Labdarúgás. Petőfi-torna- csarnok, 8 30: Konzervgyár— Toldi, 9.20: Ceglédi Tangazda­ság—Törteli Tsz, Í'VIO: Volán TBF—Arany János Mgtsz, II óra: Pedagógusok—Vízmű. 11.50: Karatetétien—Városgaz­dálkodás, 12.40: Iparcikk-ke­reskedők—Kocsér, városkör­zeti kispályás öregfiúk terem­torna-mérkőzés. S. Z. Síi A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1987. JANUÄR 24., SZOMBAT Mit remélnek a ládagyártók? Hyárfa sírdegál a fűrész a visszajött. Most már a gyere­kek is nagyobbacskák, meg tudjuk oldani a közös műsza­kot ... A négy 800-as szalagfűrész e pillanatban, mint valami titkos jelre, egyszerre verte fel a néhány perces pihenő miatt beállott csendet. Itt is, ott is felsírtak az acélos mar­kokba szorított nyárfakötegek. Kísérőnk, Balogh Antal te­lepvezető-helyettes mondani akart valamit, de szavai fosz­lányokká szakadoztak a külö­nös zenebonában. — Nálunk teljesítménybér­ben dolgozik mindenki, nem nagyon engedhetik meg ma­guknak .a sziesztázást. Mosta­nában meg főleg nem, sajnos, máris van egy nap lemara­dásunk az áramszünet miatt, A szabad szombatokon is rá kell tenni egy-egy, lapáttal, hogy utolérjük magunkat. Egyébként jelenleg 6 kilós re­keszeket gyártunk. -Még nem kaptuk meg a negyedévre szóló konkrét útmutatást a termelést illetően, de azt hi­szem, nem kell félnünk attól, hogy nyakunkon marad a készáru. Megindult a forga­lom, egyre-másra jönnek a vontatók a különböző ládá­kért. Szerencsére a nyers­anyaggal sincs gondunk, te­kintélyes mennyiségű nyárfa­rönk éli rendelkezésre. Most már mi is a nyárban remény­kedünk, ha jó lesz a termés, jól keresnek a ládagyártók is. My. J. . íí Az elemek útja egyenest a szegezőműhelybe vezet. Varga Balázsné VBÍI típusú gépével műszakonként 1300—1500 al­másládát kalapál össze, , (Varga Irén felvételei) Azt mondják, életében, munkája során minden em­berben kifejlődik valami rej­tett tehetség. Szabó Péterről például azt tartják, a fülével is lát: hangjáról felismeri az egyes fafajtákat. Szerinte másként szól az akác, mint a tölgy, a fenyő jajgat, a bükk sikít. És a nyár? Nos, a nyár­fa sokféle hangot hallat, ősszel nyüszít, télen pedig keservesen sirdogál. Olyan keservesen, hogy a szalagfű­rész sebesen forgó pengéje is meg-megtorpan egy pillanat­ra, mintha sajnálatot érezne iránta. — A fagy miatt van, jeges az istenadta nyersanyag. Né­ha alig akarnak belekapni a fogak, emiatt lassabban hala­dunk a megszokottnál. A szá­raz fából négy és fél, ötezer darab alkatrészt le tudunk szabni az asszonnyal, most jó, ha négyezer körül sikerül teljesíteni —• mondja Szabó Péter némi bosszúsággal a hangjában, s pillantásával az elszedőt biztatja, erősítse meg ő is a véleményét. A feleség sokatmondóan bó­lint és megtoldja: — Most még hagyján, de februárra nagy hideget jó­solnak, akkor lesz csak nehéz bánni az anyaggal! No, majd­csak lesz valahogy, ezelőtt is kibírtuk. Sőt, mondhatom, ne­künk most szerencsénk volt legutóbb, éppen délutánra kö­vetkeztünk, amikor leesett ez a nagy hó. Igaz, gyalog kel­lett nekivágnunk az útnak a város másik végéből, de mire munkába álltunk, a délelőttö­sök már valamennyire rend­be tették a környéket. Az a fontos, hogy sose fázzunk. Persze, aki mozog, dolgo­zik, az nemigen veszi észre, ha netán a kályhában kial­szik a tűz, Itt éjjel is fűié­nek, hogy reggel ne a hideg falak között kelljen kezdeni a műszakot, Ahhoz képest, hogy ez csak egy udvarra nyíló öreg épület, tűrhetőnek mond­hatók a körülmények. — Gondolom az is sokat számit, hogy a munkában is egymás mellett lehetnek ... Kertbarátok taggyűlése A B. Tóth Ferenc kertészeti szakcsoport január 2'6-án, hétfőn, 17 órai kezdettel tart­ja meg évzáró taggyűlését A rendezvényre az Arany János Művelődési Központban kerül sor, s a tavalyi eredmények mellett az Idei terveket is megvitatják. Külön érdekessé­ge is van az eseménynek: mindenkit kérnek arra. po­hárral felszerelkezve induljon útnak, ugyanis a hivatalos rész után saját termésű bo­rokból kóstolót is tartanak. — Hát igen. Persze, nem volt ez így mindig. Jómagam 14 évig a konzervgyárban dolgoztam, aztán az Arany János Tsz-ben, de ott nem tudtam megszokni. Nem a munkától féltem, de tudja, az enibernek cseppet sem mindegy, hogy ugyanannyi pénzért majdnem egész nap, vagy csak nyolc órát kell dol­goznia. Aztán eljöttem ide a GEV-telepre, ennek már két éve, s azt hiszem, itt is ra­gadtam. Férjem régi fűrészes, bár közben ő is szerencsét próbált másutt is, de végül A Szabó házaspár a nagy teljesítményű körfűrésszel a Szat- már ládák elemeit szabja. A IWsffSßk őr ősi Építőipari M iss&őrrík&a&t nagykőrösi telephelyére, ceglédi és kecskeméti munkahelyeire felvesz A ÍJ PP A t s víz* pp Bérezés: teljesítménybér -f prémium. Jelentkezés: Nagykőrös, Örkényi u. 13. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap; l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents