Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-23 / 19. szám

X A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA--------------------------533-------­XIV. ÉVFOLYAM, WC SZÄM 1987. JANUÄK 34., SZOMBAT A szakmaközi bizottság fölmérése i§zog a munkaerő Gödöllőn A városi pártbizottság föl­kérésére a szakmaközi bizott­ság, a vállalatok, intézmények szb-titkárai és az illetékes szakemberek bevonásával ele­mezte a munkaerő gödöllői mozgásának helyzetét és irá­nyát. Az 1985-ös állapotot tük­röző összesítés a napokban készült el Ennek alapján fog­laljuk össze a lényeges meg­állapításokat. * 30 Első ízben Tizenkilenc munkáltató ada­tait vizsgálták, s úgy vélik, ha ezek nem is tartalmazzák a teljes dolgozói létszámot, ' jól reprezentálják az állomány nagyságát, mozgását, összeté­telét, a mozgás irányait. A vizs­gálatba bevontak hetven szá­zaléka tartozik a fizikai, harminc a szellemi állomány- csoportba. Az utóbbiak magas aránya rávilágít Gödöllő egyik sajátosságára: oktatási és ku­tatóközpontjaiban jelentős számban találhatók szellemi dolgozók. A vizsgált esztendőben a be­lépők száma magasabb a kilé­pőknél. Ebből az elemzők ar­ra következtetnek, hogy javul a városban a munkahelyek munkaerővel való ellátottsága. Az emberek cserélődése a fi­zikaiak körében harminc, a A KISZ megalakulásának 30. évfordulója alkalmából if­júságpolitikai előadássorozatot indítottak az aszódi helyőr­ségi művelődési központban. A sorozatban egy-egy aktuá­lis film vetítése szerepel, egy­két nappal később hasonló témában előadást hallgathat­nak meg az érdeklődők. A múlt héten a Fényes sze­lek című filmet vetítették, a következő műsor előadója szellemiek csoportjában tizen­öt százalékos. Mit mutatnak a számok, té­nyek az első ízben munkát vállalókat illetően? Először is azt., hogy számuk meghaladja a nyugdíjazás vagy halál miatt kiesettekét. Ennél is tanulsá­gosabb, hogy több mint nyolc­van százalékuk fizikai munka­körben helyezkedik el. Még­hozzá olyanok, akik frissen ke­rültek ki az általános iskolá- ból­Százötvenöten voltak, közü­lük harminckilencen el sem végezték a nyolc osztályt. Ügy gondoljuk, itt érhetjük tetten a következő évek egyik jelen­tős gondját. Mi lesz ezekkel az emberekkel, ha bekövetke­zik a remélt szerkezetváltás, műszaki fejlődés? Mit kezd­hetnek két kezük puszta ere­jével? Gondtalan munkába ál­lásuk ugyankkor jelzi, milyen is ma a műszaki fejlettségünk. Sokkal nagyobb Az összegezésből kihámoz­ható, hogy készítői bizonyos, valószínűleg statisztikai sémák szerint vizsgálódtak. A követ­kező részben arról szólnak, hogy a vállalatok,között sze.r- vezett, csoportos áthelyezésre nem került,, sor, 4Z összes be­lépőnek mindössze öt száza­Nagy Richárd, a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettese a fel- szabadulás utáni ifjúságról, az akkori ifjúsági mozgalmakról tartott előadást, melyet, kötet­len beszélgetés követett. Feb­ruárban A tanú című film lesz műsoron, az előadás témája pedig az ifjúság és az ellenforradalom, az 1950-es évek ifjúsága lesz. A témá­val kapcsolatos előadást a Párttörténeti Intézet munka­társa tartja. xiéka került így új munkahe­lyére. Olyan kérdésre is keres­ték a választ, hányán helyez­kednek el újból hat hónapon belül, illetve azon túl. Ügy vélik, a jelenlegi felté­telek között egy hónap elég ahhoz, hogy kiválasszák ma­guknak a legjobb munkahe­lyet. Aki fél évnél tovább nincs hivatalosan állásban, az minden bizonnyal idényjellegű munkát végez, alighanem jó pénzért. Nem új megállapítás, hogy a fizikaiak körében sokkal na­gyobb a fluktuáció, mint a szellemieknél. Honnan, hová? A legna­gyobb arányban a mező- és erdőgazdaságból jönnek, s tar­tanak az ipari üzemekbe. Mondhatnánk úgy is, hogy a nehezebb munkát hagyják ott a könnyebbért. Továbbra is nagy a mozgás a gépiparban. Ebben az ágazatban évtizedek óta tart a keringés. Az egyik­ből ki, a másikba be. Már­mint üzembe. A felmérés sze­rint 302 kilépőből 225 ágaza­ton belül helyezkedett el. Hogy miért? Aligha hisszük, hogy találhatnánk valamilyen jel­lemző irányzatot. Első a pénz Az sem meglepő, hogy a legtöbb esetben a dolgozó kez­deményezi a távozást. Fegyel­mivel mindössze hat személyt bocsátottak el. A szakmaközi bizottság vizs­gálódásai során igyekezett va­lamiféle tendenciára követ­keztetni, amiből esetleg a jö- vőt illetően is meríthetünk hasznosítható adatokat. Fára­dozásuk meddőnek bizonyult. A munkaerőmozgás motívu­mai oly sokrétűek, állapítják meg, hogy nem nagyon von­ható le általánosítható tanul­ság. A kilépések okainak so­rában mindig az első helyen említik a pénzt. Így volt tizen­öt-húsz éve, s így van most. A többi ezer kisebb-nagyobb okot homály fedi. K. P. Helyőrségi művelődési központ A Fényes szelek Aszódon IgazjáratbeSleknek Csárdák évszázadai H etek óta látom, hogy a ré­gi M3-as út melletti Csintoványi csárda kiépített parkolójában egyetlen autó sem áll. Megtudtam, hogy a csárdát — mint ráfizetéses vendéglátóipari üzemet — bezárták, s a helyén papír­feldolgozó telepet létesítettek. Az egy-két kilométerrel tá­volabbi, még , 1820 körül épüit Kisbagi csárda, amely az előzőnél jóval ismertebb, egyelőre nem adta fel, tart­ja magát és nyitott ajtóval várja a vendégeket. Az M3-as autópálya mel­lett épült bisztrók és más vendéglátóhelyek a gyors ét­kezést szolgálják, idomultak korunk rohanásához. Hamar egy szendvicset, egy üdítőt és egy kávét a vendég úrnak! — erre jók, erre valók, erre ren­dezkedtek be. A hajdani pusztai csárdák elsősorban a pusztai nép és az utasok pihenőjéül, megvendé­gelő helyéül szolgáltak. Ezek a csárdák közvetlenül az út mellett épültek, hosszú, tor- nácos épületek voltak. Mint sok magyar specialitást, a csárdát is a török világ szül­te, maga a szó is a törökök­től került hozzánk — olva­som Győrffy István tanulmá­nyában. — Eredetileg csak valami fészerféle hajlékot je­lentett ez a név, mely útta- lan utakon valami enyhelyet nyújtott a végtelen pusztasá­gon utazó embereknek. Nem mértek akkor még italt sem benne. Később, a török világ után, amikor már egy kis élet- és' vagyonbiztonság is támadt, alakult ki a csárdából a mai vendégfogadó képe. Állan­dóbb jellegű épületet emelr tek, amelyben a csárda egy nagy helyiséget foglalt el, ez volt az ivó, s a kármentő mö­gül szolgálták fel az italt. A vendégek részére nagy tölgyfa lócák és asztalok vol­tak, hogy jól állják a csárdá­ban oly gyakori véres vereke­dések megpróbáltatásait. A kármentőt, ezt a lécekből ki­alakított kalitkát szintén azért építették az ivóban, hogy védje a kocsmárost és portékáját, az üvegeket, a bort a repülő fokosok, balták, ólmosbotok ellen. A Kisbagi csárda -egykori kármentőjét fiatal diákkoromban magam is megcsodáltam, sajnos, el­pusztuld. s amit megpróbál­tak helyette építeni, az még utánzatnak is nagyon gyen­gén sikerült. A csárdák elsősorban igaz- járatbeli utasoknak nyújtot­tak védelmet, ám sokszor hú­zódtak meg bennük a betyá­rok is. Sokan állítják, de erre semmi bizonyíték nincs, hogy, a Kisbagi csárdában is megfordult Rózsa Sándor. Miért zúznánk szét a hitté vált legendát? Az biztos, hogy ezek az út- széli csárdák az utasok és a pusztai emberek elsőrendű hírforrásai lehettek. Pótolhat­ták a rádiót, televíziót, az új­ságokat. Ide jártak tájéko­zódni a pásztorok, a betyárok, de a pandúrok is. A csárdatulajdonosok vagy a csárdát bérlő árendások mindig gondoskodtak egy-két takaros és szemrevaló csap- lárosnőről. A férfiembernek jobban esett az étel-ital. ha csinos csaplárnő szolgálta fel. Három évvel ezelőtt a Szarvason rendezett országos honismereti akadémián vet­tem részt, akkor mutatták meg a Kondorosi csárdát és ott mesélte a falu helytörté­nésze, merre, hogyan mene­kültek a betyárok a kémé­nyen át, ha pandúrok tűntek fel az épület közelében. Le­het, ez is legenda. Az viszont igaz, hogy a csárdái eszem- iszom közben beszélték meg Heti kérdésünk Mi van a hó alatt? iár láthatók a szénhegyek — Nálunk a telepen belül minden rendezett, a határban nincs ottfelejtett gépünk — válaszol a kérdésre Körömi Sándor, a Dányi Magvető Termelőszövetkezet elnökhe­lyettese. — A nehéz napokban segítettük a közúti igazgató­ság munkáját. Egy DT—75-ös lánctalpas traktorra tolólapot szereltünk, ezzel tisztítottuk a község területén az utakat. Az ellátással nem volt baj, a szál­lítókocsik be tudtak állni a boltokhoz, mindig volt tej, ke­nyér. — Hogy a terményekkel mi a helyzet, arra csak általános­ságokat lehet mondani. Jófor­mán minden táblán kikelt a vetés, most a hó alatt nő to­vább. A hirtelen melegtől, az olvadástól félünk, hiszen az utána következő hidegben a csírázó, fiatal tövek köhnyen megfagynak hőtakaró nélkül. — Elég nagy a hó, alatta még pár nappal ezelőtt is tíz centiméteres volt a jég. — Tatar Istvánnak, a Temetke­zési Vállalat gödöllői kiren­deltsége vezetőjének szavai szerint ez nem okozott szá­mukra gondot. — A főváros­ban valóban beszüntették ez­alatt a koporsós temetéseket, itt azonban nem. Gödöllőn sok az urnás temetés, de ha a hoz­zátartozók biztosítják a felté­teleket, mi vállaljuk a másik formát is. A sírásók nem a vállalathoz tartoznak, miattuk sem volt eddig fennakadás a szertartásban. A szállítás-sem akadozott, jártunk a rossz időben Nyíregyházán is. Egyetlen problémánk volt csak, Balmazújvárosba nem tudott elmenni a kocsink. — A külső csarnokban befút­ta a hó az anyagainkat, de ezeknek a durva lemezeknek ez nem árt. másutt is így tá­rolják. — Palcsó Istvánná, a Péceli Gépipari Kisszövetke­zet elnöke a további teendőik­ről is beszámol. — A gáz és az oxigén késedelmes szállí­tása 3—4 napos termelési ki­esést jelentett, de dolgozóink vállalták, pótolják a lemara­dást. A csarnokot pedig, amint az idő engedi, körbefalazzuk, a pénz már megvan rá. — A vízművek emberei a nehéz napokban is a helyzet urai voltak, egy-két közkút ki­vételével minden hibát meg­javítottunk — tájékoztat Ku- rucz Márton, a gödöllői üzem­igazgatóság vezetője. — Volt pár csőtörés, amit éppen a hó miatt nem vettünk észre, azonban a 12—13 fokos víztől megolvadt hóban ezeket is előbb-utóbb megtaláltuk. A lakosság részéről elsősorban olyan, gondjaink voltak, hogy elfelejtették az aknát lefed­ni, vagy a lezáratlan kerti csap felől visszafagytak a vízórák. Ezeket mindenütt kicseréltük, van elég óránk. Ahol hanyag­ság mutatkozott, leszámláztuk az órát, ahol a lakó nőtlennek bizonyult, ingyen cseréltük. Továbbra is várjuk a lakosság kéréseit, segítünk, csak feltét­lenül bennünket értesítsenek először, ez a legrövidebb út. — Mint máshol, itt is esett bőven, időbe tellett, míg el­takarítottuk a havat. — Bíró Zoltán, a gödöllői Tüzép-telep vezetője már múlt időben be­szélhet. — Szén van rengeteg, NDK- és magyar brikett, koksz, vágott és hasábfa, de a legrosszabbkor romlott el a markolónk is, nehezen tud­tunk hozzáférni a tüzelőhöz. Ráadásul a fuvarosok sem jöttek, probléma volt a szál­lítással. Most már láthatók a szénhegyek, van fuvaros, de vásárló nagyon kevés. B. E. Hangverseny A tündérkirálynő Henry Purcell A tündérki­rálynő című művét adják elő a budapesti Bartók Béla Ze­neművészeti Szakiskola ének­és zenekara, valamint az est szólistái: Székelyhidy Hajnal­ka. Péter Anikó, Heim Mer­cedes, Marosvári Péter, Keönch Boldizsár, Tóth János. Vezényel Szabó Tibor, kar­igazgató Vgrin Gábor. Köz­reműködik Ney Gábor (csem­baló), Varga Tamás (gordon­ka). Jegyek felnőtteknek 60, diákoknak és nyugdíjasoknak 40 forintért már kaphatók, A hangverseny ideje: január 31-én 18 óra, helye a művelő­dési ház színházterme. A nap programja ■ * * Január 24-én: Gödöllő, művelődési ház: Grafikai műhely, 17—20 óráig. Széchenyi Zsigmond-emlék- kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. a vendégek a világ folyását, s közben a lopott holmik el­adását, a dugott jószág eltün­tetését. Itt érdeklődtek azok is, akik ellopott jószágaik ke­resésére indultak, hallgatőz- tak, figyeltek, keresték a nyo­mot. Néhol fel-fe!újítanak egy régi csárdaépületet, de általa­iban pusztulnak a csárdák. Pusztulásuk, megszűnésük nem mai keletű, elkezdődött az akkor, amikor a vasút át­vette a forgalom lebonyolítá­sát. Az. országutakon mind kevesebb utas járt, minden­ki vonaton utazott, a csár­dák lassan vendég nélkül ma­radtak. Ma már a legtöbb csárda eltűnt, s a régi tré­fás nevüket: Kutyakaparó Aligálló, Ebgondolta. Körül- sáros, Látókép. Betekincs las­sanként elfelejti a közönség. Elsiratni őket nem volna ér­demes, hiszen olyan sok mást kapott hélyettük az ország­úton száguldó autós, akinek nem hiányoznak ezek a kár- mentős. ivók. Dé végleges pusztulásukért talán mégis kár lenne, mert szinte az egész világon isme­rik h csárda szót. s reánk, magyarokra emlékeznek, akik mondják. Ha másért nem. hűt ezért — vidékünkre az ide­gent vonzó híre miatt — saj­nálom én a bezárt Csintová­nyi, a sokszor vendég nélkül tátongó Kisbagi csárdát. Fercsik Mihály Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő; és vadgazdálkodás tör­ténetéről. A gödöllői művész­telep 1901—1920, felújított ál­landó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga. mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Morzsa-Morhard Gyula: Portré, megtekinthető 10—18' óráig. Január 25-én: Gödöllő, művelődési ház: Széchenyi Zsigmond-emlék- kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. , A helytörténeti gyűjtemény és az aszódi múzeum műsora megegyezik a szombatival. Két előadás Februári színház Az év legrövidebb hónapjá­ban két színházi előadást tar­tanak a gödöllői művelődési házban. Február 13-án este 7 órakor a váci művelődési központ produkcióját láthat­juk. Federico García Lorca A csodálatos vargáné. szilaj, ze­nés bohózat két részben, Be­rek Kati rendezésében. A hó­nap utolsó napján, 28-án a veszprémi Petőfi Színház tár­sulata látogat Gödöllőre. Ör­kény István Forgatókönyv cí­mű tragédiáját mutatják be, Paál István rendezésében. Kezdési idő: este 7 óra. Jegyek már kaphatók, fel­nőtteknek 80.. diákoknak 40 forintért. » SZQMBAH JEGYIÉT S Láncolatok Térdig érő hóban gázo­lunk a megállóig, a buszok és a vonatok ugyanezen okból késnek. A hosszú fagyoskodás után megvál­tásnak érezzük a vasútál­lomás várótermének kelle­mes melegét. Itt még vá­rakozni is jólesik Az állo'- másUmök kifejti vélemé­nyét: — Igyekszünk, hogy rúnáig rendesen fűtsüílk, legalább ennyit adjunk még az embereknek. — Igaza van, senki nem zú­golódik, hangos szó sem. hallatszik, pedig vannak olyanok is, akik órák óta várnak. Nincs szaladgálás sem, hiszen a mikrofon rendszeresen értesíti az . 'utazóközönséget a várható változásokról. Tizenöt kilométerrel odébb csöppet sem ilyen ideális a kép. A hatalmas váróteremben topognak, sétálnak, be-betérnek a másik helyiségbe, ahol jobb híján belülről mele­gíthetik magukat egy-két pohár borral. Visszajönnek a hidegbe, nem sokáig bír­ják, félóránkért újra iszo­gatnak. Bűvölik az órái. kérdezgetik a pénztárost, kimennek vonatnézőbe. Mindenki ideges, türelmet­len, nincs kedvük olvasni, kötni.. Leülni sem tudnak, de az ujjuk sem mozogna, megfagyna. A tájékoztatás szintén késik, egxjmástól érdeklődnek, lesz még nie egyáltalán vonat? Nemcsak a vaspályán utazóknak okozott gondot a hirtelen időjárás-válto­zás. Nehezen közlekedtek, elakadtak a teher- és sze­mélygépkocsik, az autóbu­szok is az utakon. Sok he­lyen megbénult a közleke­dés, későn érkeztek meg a szállítmányok az üzletekbe. , Leckét kaptunk ezekben a nehéz napokban segítő- készségből és önzésből egy­aránt. Középiskolások. KISZ-esek, katonák lapá­tolták a havat, operatív bizottságok alakultak. A pár évvel ezelőtti úttörő­mozgalmi jelszó most gya-i korlattá vált a valóságban: együtt egymásért. Ismerős és ismeretlen igyekezett segítséget nyújtani a má­siknak. Nem volt megkü­lönböztetés, mindannyian egyek voltunk, bajba jutott emberek. Akadtak azonban ebbén a helyzetben is magúimt felsőbbrendűnek érzők, a társadalmi elvárásokat semmibe vevők, ök most is megmutatták, nem tar­toznak a sokaság közé, ne­kik különleges jogaik van­nak. Ha a szomszéd meg­tisztított egy kis részt az autójának, természetesnek vették, hogy legközelebb ott parkolnak. Rájuk nem vonatkozhatnak a minden­napi szabályok, egyébként is~ott van a tanács, a vá­rosgazdálkodási vállalat és más szervek, intézkedje­nek azok, hogy megfelelő körülmények között egyen, igyon, közlekedjen az ál­lampolgár. Ilyenkor ■ okvetlenül fel­vetődik az a kérdés, kinek a kötelessége a hóeltakarítás. Olvashatjuk a rendeletben, a háztulajdonosok kötele­sek a házuk előtti járdát, sőt felhívásra az úttest rá­juk eső részét is megtisz- títtatni. A kis falu még ki­sebb mellékutcájában az öregek, nyugdíjasok szá­mára egyszer, a nagy tö­megű hó elkotrásakor volt szükség munkagépre Azóta önként, felszólítás nélkül söprik. lapátolják a havat az utcán. Hogyan viselkednek a tanácsi, la­kótelepi házak lakói? Nyu­godtan nézik az ablakból szerencsétlen Sorstársaik kínlódását, amint az ő la­kásuk előtti tisztítatlan járda helyett a veszélyes úttesten téblábolnak. Az sem számit, hogy ök is ugyanazon a járdán érik el munkahelyüket, az üzle­teket. Majd valaki előttük is eltakarít. Hogy ki? Az teljesen mellékes, az már nem az ő dolguk. Bis kai Erzsébet ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents