Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 19. szám
rrvr MtiYEi 1987. JANUÁR 23., PÉNTEK Letkésen nem segített a váltás sem A gyengébbek, azok kritizáltak Sokat vitatott téma manapság a szarvasmarha- tenyésztés. A húshasznú állatot tartók körében számtalan kérdés közül az egyik legizgatóbb: hogyan lehet jó minőségű vágómarhát kevés abrakkal gazdaságosan előállítani? Az ágazat fejlesztéséhez dolgoztak ki különböző tartástechnológiákat a rendszerszervező gazdaságok is. Közöttük a Taurina Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat is, amely szakembereinek munkájával, szcl- gáltatásaival segíti a taggazdaságokat. Évekkel ezelőtt a marhahizlalás leggazdaságosabb módszereként javasolták a természetszerű, úgynevezett ridegtarlást. Több mint egy évtizeddel ezelőtt azt hitték a letké- si Ipolyvölgye Termelőszövet- zetben is, hogy a Taurina receptje szerint jó megoldást kaptak kézhez, és végre biztosan tudják, hogy az állat esetében melyik oldalra kell állni. Ám úgy tűnik a jó tanácsok ellenére mégis eltévesztették a pozíciót, mert több rúgást kaptak b kelleténél. Legelőhasznosítás — A termelőszövetkezet korábbi vezetősége 1974-ben úgy döntött, hogy a tejhasznú állatállományt húshasznúval cseréli fel — emlékezik visz- sza a szövetkezet elnöke, Lég- rádi János. — Az alacsony tejhozam mellett az is indokolta az akkori döntést, hogy a szabadtartásű állatokkal kívánták hasznosítani azt a hatszáz hektár rétet, ami szántóföldi művelésre alkalmatlan volt a gazdaság területén. A váltást követő második esztendőben állami hitelt is vettek fel a fejlesztéshez. A Taurina taggazdaságaként 6 millió forintot költöttek el a rendszer szaktanács- adóinak javaslata szerint. Ebből a pénzből többek között átalakították az istállókat és a természetszerű tartásmód feltételeit teremtették meg. — Mennyire volt eredményes az ágazat? — Az erőfeszítések ellenére a honosítástól kezdve veszteséges volt az állattenyésztés. Ez évente elérte az 1—7 millió forintot is, melynek oka igen összetett. Például nagy volt az ágazat járulékos költsége, húsz-huszonöt ember foglalkozott az állatokkal. Jelentős összeget vitt el a gépesítés, a takarmánytermesztés. Igen magas volt a borjúelhullás. Akadt olyan esztendő is, amikor ez a szaporulat tizennégy százalékát tette ki. Utólag visszagondolva, nem volt kiforrott a Taurina által javasolt tartástechnológia sem. Emelte a beruházás költségeit, hogy a honosításkor ajánlott istállók' átépítése helyett később újabb módszereket dolgoztak ki. Egyszer a karámok kialakítását, majd pedig a fedél nélküli teljes szabadtartást írták elő. Hiába tekintette tehát kulcskérdésnek az állattenyésztés fejlesztését a szövetkezet vezetősége, mégsem sikerült a megújulás. Énnek ellenére mégis alapvető fordulat következett be a közelmúltban. Beszélgetésünkkor Légrádi János azt mondta: az 1936-os esztendő volt az első olyan év, amikor nem fájt a feje az ágazat miatt, ugyanis előre tudta, hogy az nyereséget produkál. Hogy mi eredményezte ezt, azt is megtudtuk az elnöktől. Mint mondta, a Taurina két korábbi szaktanács- adója — Ihász László és Dobos Károly — szerződéses formában vállalkozott az állomány tartására. — Ügy tűnik, mintha a termelési rendszer által kidolgozott technológia hasznosságának bizonyítására vállalkoztak volna J986-ban — jegyzem meg Ihász Lászlónak. Fejleszteni, de miből — Nem erről van szó — mondja —, hiszen én nyugdíjas vagyok és a kollégám sem dolgozik már a Tau- rinánál. Az viszont tény, korábban volt olyan javaslatom, hogy azokban a taggazdaságokban, ahol veszteséges a húshasznú állattartás, ott a rendszer szakemberei a gyakorlatban is vállalják az irányítást. Ugyanis a termelési rendszer alaphibájának azt tartottam, hogy a jogszabályokból adódóan a szakmai irányítás csak tanácsadás és nem utasítás jellegű. Tapasztalataim szerint a nagyüzemek háromféleképpen viszonyultak az ajánlott tartás- technológiához. A jól szervezett gazdaságok például belátták a módszer hasznosságát és megvalósították azt. A gyengébb szövetkezetek mindent kritizáltak és csak a hibákat keresték. A harmadik csoportba azokat az alacsony hatékonyságú téeszeket sorolom, amelyek még az ajánlott alapSzerelés nagyító alatt A Tungsram Rt. vákuumelektronikai adócsőrészlegében az idén 9—10 ezer adó- és mikrohullámú csövet készítenek szocialista és hazai piacra. Saját fejlesztés alapján az idén kétféle adócső gyártását kezdik el. A képen: Wciszmann Rudolfnét nagyító segíti a szerelésnél vető tartási körülményekét sem tudták megteremteni. Az igaz ugyan, hogy a nagyüzemeknek sok objektív nehézséggel is meg kell küzdeniük, de véleményem szerint azok többsége szubjektív hibákból fakad. Költségcsökkentés — Az állatok most nagyon jó kondícióban vannak. Mi az, amit másképpen csinálnak, mint a szövetkezet szakemberei? — A jó gazdálkodás az általános költségek csökkenésével mérhető. Az első teendőnk többek között az volt, hogy a gondozók számát hatra csökkentettük és anyagilag is érdekeltté tettük őket a technológia pontos betartásában. A korábbi kiszolgáló gépek közül is csak egyet használunk napi négy órában. Nem etetjük az állatokkal a drágán előállítható silót. Lecsökkentettük a telep területét és ezáltal áttekinthetőbbé is tettük azt. Az etetésre használt lucernát, szalmát közvetlenül a telep mellett helyeztük el. Csökkent az általános költségünk azzal is, hogy nem kötöttünk biztosítást az állatokra, így 500 ezer forint maradt a zsebünkben. Mindezek mellett azt vallom, hogy a húsmarhatartás nem fajta, hanem tartásmód kérdése. Elengedhetetlen például az állatszeretet. Mi mindennap kint vagyunk a terepen és addig nincs hazamenetel, amíg az állatok nem ettek. Ihász László felsorolásából kiderült, hogy elisrtverésre méltó szakmai igényességgel gondoskodnak az állatokról. A csaknem háromszáz tehén és szaporulata tartásakor számolnak a gazdálkodás változó feltételeivel, új követelményeivel és megragadnak minden hasznos lehetőséget a költségek csökkentése érdekében. S úgy látszik, nekik van igazuk ! Surányi János Szigorú mércét önmagunknak is Krasznai Lajos előadása a Csepel Autógyárban (Folytatás az 1, oldalról) és önkritikus leszámolás is, ami feltételezi, hogy a politikai munkában is új módszereket kel! keresni és alkalmazni. Továbblépésünk alapja egy olyan program lehet csak, amelyet folyamatosan hozzá lehet igazítani a változásokhoz. A megyei pártbizottság első titkára beszédében kitért arra is, hogy sok bírálat érte az utóbbi időben a különböző szintű vezetőket. Ezek nagyrésze jogos volt, éppen ezért ma már egyértelmű követelményként fogalmazható meg, hogy nélkülözhetetlen a reális alapokon nyugvó döntés és a gyors cselekvés — ami feltételezi a korszerűbb vezetési stílus alkalmazását —, de a sikerhez szükség van az emberek bizalmára, sőt: önbizalmára is. A tehetetlenség, a rajiam úgy sem múlik tudat meggátolja a cselekvést — hívta fel a figyelmet Krasznai Lajos, majd megyei tapasztalatokat sorolt. Ezekből kitűnt, hogy kevés ma az olyan vezető, aki önmagát legalább olyan szigorral értékeli, mint másokat. Az ilyen, a hibát mindig munkatársaikban keresőkből kerülnek ki azután azok. akik az adott helyzetben bizonytalanok, s így nem a realitásokon nyugvó döntéseket hoznak. Egy újságcikkét idézve jó példaként a veres- egyházi tanács tevékenységét emelte ki. ■ Személyes felelősséggel Melyek a legfontosabb közös céljaink és hogyan érhetjük el ezeket? — tette fel a kérdést a megyei pártbizottság első titkára, s mindjárt válaszolt is rá. Kiemelte, hogy alapvető tennivalóinkat megfogalmazta a Központi Bizottság a novemberi határozatában. A testület nehéz feladatot vállalt magára, hiszen olyan bonyolult és ellentmondásokkal terhes csaknem két esztendőt kellett értékelnie, A pártnap résztvevőinek egy csoportja. (Erdősi Ágnes felvételei) amely meghatározó jelentőségű életünkben. A KB megállapította: a magyar gazdaság a kongresszus óta gyakorlatilag alig fejlődött, a tervek sorra nem teljesültek, s egyre erősebbek a visszahúzó erők. Mindezek összefüggő társadalmi folyamatokká állnak össze, s így visszafogják előrehaladásunkat. Határozottan fel kell ellenük lépni, s ebben a párt példát akar mutatni. Elsősorban azzal, hogy vállalja a felelősséget a kibontakozás folyamatának irányításáért és a helyes irányba mutató cselekvéséért, tudva azt, hogy ma hazánkban az emberek nagy többsége bizalommal és tenniakarással támogatja ezeket az erőfeszítéseket. Az elképzeléseknek megfelelően folytatjuk a gazdaság reformját, az eszköz- rendszer bővítését. Nagyobb súlya kell hogy legyen a személyes felelősségnek, a követelmények teljesítésének, az ellenőrzésnek. A politika gazdaságot érintő álláspontja, bár alapjaiban nem változott, koncepciójában mégis módosult. Krasznai Lajos az új vonások közül egyebek között azt emelte ki, Különösen az érdi kenyérgyár... A nehéz napok le géniéi ügy tűnik, beszédtéma lesz még jó ideig. Akik azóta nem találkoztak, arról mesélnek egymásnak. Hiszen kinek nem okozott izgalmakkal teli, nehéz órákat a természeti csapásként ránk szakadt hóförgeteg? De maradtak szép emlékeink is, amelyeket jó feleleveníteni és nem elfelejteni. Érd és körzete települései életének krónikása is — ha tudna — hőskölteményeket írt volna az emberi helytállásról azokban a napokban. A nyilvánvalóvá vált életbénító kritikus helyzetben mindenki mozdult, akinek kötelessége volt, vagy nem volt, de tehetett valamit azért, hogy az élet mielőbb visszazökkenjen, ha nehezen is, de a maga mindennapos kerékvágásába. A város vezetőinek szinte az első pillanattól nem kellett senkit arra figyelmeztetniük, hogy tegye azt, ami a dolga. Az emberi erőfeszítéseket siker koronázta; a város és a szomszédos kis települések a maguk erejével és leleményével ásták ki magukat a körül- zártságból. Hogy voltak nehézségek, zavarok? Hogy ne lettek volna! Az egész országban rendkívüli helyzet alakult ki. De hogy egyhamar úrrá tudtak lenni ezeken, azt bizonyítják azok a szívet melengető apró történetek is, amelyeket úton-útfélen azóta is tollba mondanak az újságírónak. Hétköznapi hősökről legendák születtek. A mindenáron munkába indulókról, az M7- esen a hófalon áttörő Volán- pilótáról, a 20 órás munkanapja végén hajnali háromkor újabb műszakba fogó dózervezetöről, a lehetetlent nem ismerő tanácselnökről, az állattartó telephez utat vágó tsz-elnökről, állattenyésztőről, az emberi életeket mentő egészségügyiekről, a magányos öregeket felkereső KISZ-esekről, a lapátot ragadó iskolásokról és ki tudná akár felsorolni is, ki mindenki másról. De talán a legtöbb az érdi kenyérgyáriakról. Hírük eljutott a fővárosig. Az érdi emberek a hősies helytállásukra különös hangsúly- lyal hívták fel a figyelmemet, de az Érdi Skála Áruház — meg a települések — vezetői is felsőfokon bőszéinek a kenyérgyáriakról. Túl az izgalmas napokon már a rendes hétköznapi képét mutatta az üzem, ahová Iszak Lajos igazgató kísért. Asszonyok formázták a kenyeret : Kertész Lajosné, Dömsödi Jánosné, Czigler Im- réné, s mellettük a fiatal Farkas László. — Gyakorlatilag már vasárnap délutántól potyogott a kisült kenyér és a többi pékáru a kemencéinkből, mert a meteorológiai előrejelzés és a megkezdődött hóesés arra figyelmeztetett. hogy itt komoly baj lesz — mondta az igazgató. — Az asszonyok pedig a 16 órás műszakokról, a hajnali hosszú gyaloglásokról, a Tárnokról és Parkvárosbóí a viharban is belábaló társaikról beszéltek. Nevek röpködtek — az akkor éppen ott nem levőké — Cseke Gergely- néé, Póth Józsefé, meg az éjjel-nappal talpon lévő •szállítóké: Bielik Rezsőé és Lukács Sándoré. Meg Kovács Zoltán helyettes vezetőé, aki, mint elmondták, ha kellett, havat lapátolt, hogy kiszabadítsák a gépkocsikat, aztán árukiadó volt meg szállító is, ha úgy adódott. — Otthon pedig már a gyerekeink is tudják és mondják ilyen helyzetekben: anyu ma nem jön haza, mert kenyérzűr lesz — s Kertész Lajos- nénak még mosolyra is futotta, amikor ezt elmondta, mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy két műszakot húzzanak le egyfolytában az egyébként sem könnyű munkában. S láthatóan jólesett, s még ők köszönték a figyelmet, amikor' továbbadtam a nekik címzett sok elismerést meg a kifejezett köszönetét. Közhelynek hat a szó. Nem is faggattam arról őket, miért tették. Amit tettek, önmagáért beszél. Példás összefogással dolgoztak maroknyian, hiszen az egyébként sem rózsás létszámhelyzetük a távolabb lakók miatt tovább nehezedett. De már akkor, azon a bizonyos hétfőn eljutott a legtávolabbi településre is a friss (!) kenyér és volt mit újra meg újra kiszállítani másnap is, amikor megkezdődött az általános felvásárlás. Szerdán pedig — mert ismét ott volt a ropogós, friss kenyér a boltok polcain — már a fővárosnak is jutott. Hogy mennyi kenyeret sütöttek azokban a napokban a folyamatos műszakok alatt? Akkor nem volt idejük összeszámolni. S hogy Iszak Lajos igazgató meddig aludt azokon a reggeleken? — Mindig 4 órakor kelek — válaszolta. — Azokban a napokban pedig nem az én nyugodt álmom volt a fontos. Kádár Edit hogy egyértelmű állásfoglalás született a fejlődés további visszafogásának elvetéséről. Kibontakozásunkat segítheti a Szovjetunióval és a KGST- tagországokkal való szorosabb együttműködés is. A vállalati és a népgazdasági érdek összhangjának megteremtése azt kívánja, hogy olyan szabályozók érvényesüljenek, amelyek nem sújtják a jól dolgozó gazdálkodókat. Fegyelmezetten Ami az idei teendőket illeti, a megyei pártbizottság első titkárának szavaiból kiderült, hogy tulajdonképpen a régi célok érvényesek. Meg kell állítani a fajlagos anyagfelhasználás romlását néhány ágazatban, növelni kell a termelékenységet és a termelő- eszközök kihasználását. Mindezek azonban nem hozhatnak látványos fejlődést, ezért az idén is, a szűkösség jellemzi a népgazdaságot. Űj forrásokra nem lehet számítani, így a rendelkezésre álló eszközök átcsoportosítása az egyetlen járható út. Fontos követelmény a beruházásoknál a szelektivitás, ám ennek ellenére a központi programokhoz kapcsolódó elképzelések elsőbbséget kapnak. Az előadó által felsoroltakból hadd emeljük ki a nagymarosi vízlépcső építésének megkezdését, valamint a Cement- és Mészművek váci gyárának és a Duna Menti Hőerőmű Vállalatnak hamarosan induló rekonstrukcióját. Az elkövetkező hónapok sem lesznek mentesek kisebb- nagyobb nehézségektől. Várható, hogy a vállalatok egy része a könnyebben járható utakat keresi majd. Sokan aggódnak amiatt is, hogy a jövőben a bérek nemcsak emelkedhetnek, hanem bizonyos esetekben csökkenhetnek is. Am határozott cél: az országban rendet kell teremteni, _ helyreállítva . az állam- polgári fegyelmet is. Reális célok Krasznai Lajos részletes és alapos elemzése után Lukácsi Gábor arra vállalkozott, hogy a Központi Bizottság határozatának tükrében egy kisebb kollektíva a Csepel Autógyár helyzetét értékeli. Szavaiból kiderült, hogy fejlődésük lelassult. és bár minden erőfeszítést megtettek, s így több területen sikereket értek el, jövőjükkel kapcsolatban még ma is sok a bizonytalanság. Nehezítik a tervezést a szabályozók váratlan változásai, és sok kérdőjelet állít eléjük a piac alakulása. Mindezek azonban nem jelentik azt, hogy a vállalat kollektívája csupán szemlélője lenne saját sorsának. Határozott és reális célokkal rendelkeznek, ismerik a rendelkezésükre álló eszközöket is, így minden esélyük megvan arra, hogy 1987- ben is teljesítik terveiket. A szabad pártnap Halász Józsefnek. a vállalati pártbizottság titkárának zárszavával ért véget. r. z.
