Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
A földeket hőtakaró borítja, de a gondos gazdák már megkezdhetik a vetőmagok, védőszerek beszerzését. A Dél-Pest Megyei Afész és a szolnoki Agroker Alszegi úti boltja mezőgazdasági kisgépeket, eszközöket, öntözőfelszereléseket, vegyszereket kínál. Áruválasztékával javítja a város és környéke kistermelőinek ellátását. (Apáti-Tóth Sándor felvételei A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1987. JANUÁR 3., SZOMBAT Mindenki a saját járdáját Nem érteti étet meglepetés iár októberben felülvizsgálták a gépparkot — Váratlanul érte-e önöket a havazás, vagy sikerült felkészülni? — kérdezem Határ Mihályt, a ceglédi Városgazdálkodási Vállalat közterületfenntartási osztályának vezetőjét. — Felügyeleti szervünk, a városi tanács még októberben megtekintette a gépparkunkat, hogy alkalmas-e a téli hóeltakarításra. Minden masinánk üzemképesnek bizonyult. Egyben megrendeltük jó előre a síkosságmentesítő anyagokat — elegendő mennyiségre van diszpozíciónk —, el is hoztunk annyit, amire számításunk szerint szükség lehet az elkövetkező időszakban. A modern háztartás és környéke Átélik járatlanságuk keserveit A rádió egyik kora esti adásában érdekes kérdéssel keresett fel egy főiskolát, ahol zömmel lányok tanulnak. A riporter arról faggatta a hallgatókat, hogy a tanulás mellett van-e idejük és érdeklődésük bizonyos, kézi- és házi munkák el^j^títására. A megszólalók kevés kivétellel úgy nyilatkoztak, hogy ezzel a problémával nemigen foglalkoztak még. Jó néhány menyasszony, sőt már feleség árulta el ilyen vonatkozásban teljes tájékozatlanságát. „Jó szervezés, a feladatok megosztása, félkész ételek, gépesítés és a többi" — a lányok véleménye szerint megoldja a kérdést, „Különben sem a háztartási jártas- . ságon múlik a közös élet” — fogalmazta meg egy negyedéves lány. Sajnos egykori magamra ismertem én is e szavak hallatán, hiszen a tanulás, művelődés lehetőségei mellett a hivatás bűvöletében kevesen gondolnak arra, hogy egykor a család vállalásával a tiszta otthon, a mosott, vasalt ruha, a „mit eszünk?” kérdéskör napi aktualitás lesz. Édesanyám ilyen jellegű fáradozásait is természetesnek vettük, s a kíméletet elfogadtuk a nővéremmel, hiszen mi tanultunk! Kimaradt valami Saját háztartásom vezetésének meglehetősen keserű „tanulóideje” alatt gondolkoztam el azon, hogy néha egy jó könyv vagy program helyett jó lett volna tőle időben tanulni pénz- és időtakarékosságot, gyors ebádet-vacsorát, lakásápolást. Mindez nem boszorkányság, de rutin és tudás hiányában nagy teher egy kezdő háziasszonynak. Még gyermek nélkül, „modernül” hideget vacsoráztunk, a hétvégeken a szülői ház terített asztalával pótoltuk a hiányzó ízeket. Egy, a névnapra kapott szakácskönyvet sem vettem célzásnak, el is rejtettem sietősen kedvenc könyveim mögé. Főiskolásokként az otthonról érkező csomagokat nagy élvezettel fogyasztottuk el — nagy beszélgetést folytatva a jövőről, amit majd mi átformálunk, nem taposva anyáink nyomdokát Patyolat, mirelit, konyhakész ételek, konzervek, gépesítés, férji segítség — ez a megoldás kulcsa — hittük. Friss diplomával szétszéledve, a vállalt feladatokra, a szakmaiakra felkészültünk, az emberiekre nem. Családi köteléket vállalva többen döbbentünk rá arra a napi szorításokban, hogy valami fontos kimaradt az életünkből. Nevezetesen az, hogy az otthon elemi szükségleteinek kielégítése zömmel még ma is női feladat. A hivatás— anyaság—család kényes egyensúlyát nem mindenkinek sikerült nehézségek nélkül megoldania. Kívánságebédek öt év után a találkozón természetesen kíváncsian figyeltük egymás életútját. A gyors sikert és kifutást az elváltaknak, vagy a még ha- jadonoknak sikerült elérni, ők lényegesen kevesebb családi gond nélkül, teljes erőbedobással a feladatokra tudtak koncentrálni. Akadt néhány olyan is, ahol a férj teremtette anyagi háttér lehetővé tette egy bejárónő alkalmazását, amely vitathatatlanul jelenős tehermentesítésnek számít. Legtöbben a nagyszülők áldozatvállalásával voltak képesek hivatást, anyaságot, háztartást vállalni. őszinte beszélgetésünk során nem szépítettük a dolgokat a kezdeti pénzzavarokról, gomb nélküli ingekről, odaégett húsokról, félig se sikerült süteményekről — ezekről is meséltünk most már vidáman, hiszen legtöbbünk, ha keservesen is, de az elemi jártasság szintjéig küzdötte fel magát mint ..htb”. Az általános és szakmai műveltség, tájékozottság a mai harmincas-negyvenes női korosztály egy részének kizárólagos célja lett, s háttérbe szorította azt a női szerepet, amely a sok segítő tényező ellenére még ma is kell hogy jellemezzen bennünket. Nem hirdetem a „vissza a főzőka- nálhoz” elméletet, de az otthon összetartása még így, a XX. század vége felé közeledve is női feladat. A gondozott otthon, az ízletes ebéd, a néha sütött sütemény — saját példámból tudom — adhat olyan sikerélményt, mint egy jól megírt pályázat vagy jól megoldott szakmai feladat. Ez az elismerés gyermeki puszival, férji elégedettséggel, és azzal a jó érzéssel jár, hogy a családi élet teljes. A háztartási ismereteket egyelőre a saját kárunkon sajátítjuk el, mert oktatásukról a legtöbb szervezet lemondott. Az évi 28 óra ilyen ismeretet az 1968-as tanterv eltörölte. Egyes iskolákban szakkör formájában elvétve van mód ilyen ismeretet szerezni. Marad a család ükanyáról öreganyára. Csakhogy gyökeresen megváltozott a családok napi időbeosztása, életvitele. Csökken az otthon töltött idő s a lakásokban már nem a konyha a központi hely, arról nem is szólva, hogy ezek mérete nem is alkalmas több személy befogadására. Így aztán ismét felnő és asszonysorba jut egy újabb női generáció, akik ilyenfajta járatlanságuk keserveit hozzánk hasonlóan át kell hogy éljék. Több kedves gyermekismerősöm van, aki úgynevezett „kívánságebédre” rendre a nagymamákhoz jár, csúsztatott palacsinta és szilvásgombóc reményében. Sokan talán nem érzik érintetteknek magukat e sorok olvasása közben, de több beszélgetésből azt a tapasztalatot szűrtem le. hogy jobbára az értelmiségi nők küzdenek ezzel a gonddal. Konfliktusok sokasága A riportban közreműködő szociológus felmérésekre hivatkozott, a válások nagy számának okát abban is látta, hogy a nők a régi értelemben vett családösszetartó szerepüket konfliktusok sokaságával élik meg. Bizony jó lenne egy olyan lehetőség, szervezetten, amely módot nyújtana ilyen ismeretek elsajátítására, jelentkező akadna bőven. Tanulni soha nem késő — édesanyáktól, könyvekből, egymástól vagy szervezetten, mindegy, hogy honnan. A szándék a fontos, s az indíttatás, hogy ez a „tudomány” is segítse a zavartalanabb mindennapokat. Szendrődi Judit Fogadóóra Sós János, a városi tanács elnökhelyettese január 5-én, hétfőn délután 14-től 18 óráig fogadóórákat tart a városházán hivatali helyiségében. — Milyenek a gépeik? — Van két If a tolólapos gépkocsink, hóekével felszereltek, egy hóekés MTZ, ami ugyanakkor a sószórót is meg tudja rakni. Ezenkívül rendelkezünk 2 Multikárral, az egyik iocsoló-söprő gépkocsi — mag- nézium-kloriddal locsolja a járdákat —, a másik pedig hóekével van felszerelve. Ezek egymás után dolgoznak konvojrendszerben. — Győzik-e az emberek a munkát? Nagyobb hó esetén tudnának-e alkalmazni rendkívüli hómunkásokat? — Figyeljük a meteorológiai előrejelzést, ugyanakkor állandó ügyeletet tartunk — riadóláncot alakítottunk ki —, hathat gépkezelőnk és -rakodónk, valamint a három kézi úttisztító be van osztva. Ameny- nyiben több emberre volna szükség, akkor az építőipari részlegünk kőművesei, szakiparosai — akik télen nem végezhetik munkájukat — szintén segítenének. Hómunkásokat nem veszünk fel, bár évekkel ezelőtt volt erre példa. Mostani felkészültségünk mellett aligha kerül sor e megoldásra. Ám ha netán mégis akkora hó esne, bevonnánk a katonai alakulatokat is az eltakarításba. — A város mely pontjai, ,utcá.i okoznak nagyobb gondot? — Egyezséget kötöttünk a KM-mel. A mi faladatunk a városon belüli szilárd burkolatú utak takarítása, hóeltakarítása, síkosságmentesítése Ceg- léd-táblától a Cegléd-tábláig. A közúti igazgatóságra tartozik a városból kifelé vezető utak tisztítása. így aztán átfedésre nem kerülhet sor, s nem zavarjuk egymás munkáját. Telefonon tartjuk a kapcsolatot: elkezdték-e, csinálják-e, amit kell? S egyben információt is cserélünk. Kiemelten fontos területünk a városon észak—dél irányba átmenő forgalom által használt útvonalak megtisztítása. Ez a 4-es úttól befelé a Kozma Sándor, Kossuth Ferenc utca és Körösi út, és persze a kórház, a rendelőintézetek, az élelmiszerüzletek, az óvodák, az iskolák megközelítéséhez fontos utak. — Hogy és mivel sóznak? — Évekkel ezelőtt — egyéb gépek híján — a rakodók lapáttal szórták le az anyagot a platós gépkocsiról. Itt nem lehetett szabályozni, hogy egy- egy helyre mennyi só jutott. Viszont a jelenlegi szórónkkal be lehet állítani az 1 négyzetméterre eső mennyiséget. így csak a szükséges káli só — amely környezetkímélőbb, mint az egyéb eljárások — kerül ki az utakra. Ha nincs kemény hideg, egyáltalán nem is használjuk a sót — mínusz 5—6 fokig. Ilyenkor magnézium-kloridos vízzel locsoljuk az utakat. Ekkor gyakran szoktak telefonálni, hogy milyen munka ez, amikor éppen fagy, mi pedig szépen locsolunk. Ez senkit ne tévesszen meg, ugyanis a magnézium-kloridos víz oldja a jeget. — Segíthet-e a lakosság? — Mindenképpen. Főleg Fórum Albertirsán a nagyközségi könyvtárban január 6- án, kedden 18 órakor politikai fórumot tart Kondor Katalin, a Magyar Rád'ó és Televízió munkatársa. azokon a területeken kérjük a város lakóinak aktivitását, ahol földes utak vannak, ahová egyszerűen már nem jutunk el. Nem beszélve arról, hogy azokra a járdákra nem is tudnánk rámenni a gépekkel. Itt a sózást, hóeltakarítást, síkosságmentesítést mindenki végezze el a háza előtt — ezt szabályozza a tanács 1/1981. febr. 16-i rendelete. Természetesen a közületek- nek, üzleteknek, intézményeknek szintén kötelességük a saját járdaszakasz síkosságmentesítése. Mivel nem juthatunk el mindenhová egyszerre, így bizonyos fontossági sorrendet tartunk. Ezért a lakosságtól megértést és segítséget várunk. F. F. Ilyen is van! December 23-án családlátogatásra indultunk. Az úton egyszer csak észrevettük, hogy elromlott a gépkocsink fékje. Több községben is próbálkoztunk a javíttatással, utolsó reményünk a ceglédi nagy gépkocsiszerviz volt. Legnagyobb csodálkozásunkra nem mutattak nekünk ajtót annak ellenére, hogy már csak néhány ügyeletes szerelő voll szolgálatban, hanem — bár a raktár már zárva volt — Hornyák Tamás, a szolgálatos vezető valahonnan kerített számunkra alkatrészt. Rövid időn belül folytathattuk az utunkat. Nem tudom megállni, hogy ne mondjak mindezért köszönetét. Vékony Lászlóné Dunakeszi Csiga'assű engedélyek Az alkalmi termékbemutatót követően, 1986. november 20-án számoltunk be arról, hogy a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat gyártani kezdi és forgalomba hozza a De- jó-s készítménycsaládot, csiga, búrkifli, bejgli, kelt tekercs és bukta elnevezésű családtagokkal. A Dejó-sok alapanyaga a drága, szűkén termett dió pótlására szolgáló matéria, ami az esztendő végi ünnepek körül különös jelentőségre tesz szert. A vállalat ígérete szerint a Dejó-s csapatnak, illetve a szintén választéknövelésre tervezett ősi orosz csemegének, a pirognak már december elején a boltokban kellett volna lennie. Am aki az új év elején (másfél hónapja megjelent cikkünk nyomán) egyik vagy másik portéka iránt érdeklődik, az csalódni kényszerül. — A Dejó-s sorozatnak éppen a karácsonyi csúcsforgalomban szántak szerepet. De mind a mai napig nem kapható. Miért? — kérdeztük Vincié Imrétől, a vállalat termelési főmérnökétől. — Novemberben még úgy látszott, hogy nem tudunk megfelelő áron nagyobb meny- nyiségű diót beszerezni. A kilónkénti 260 forint nekünk túlzottan drága. Ezért döntöttünk úgy, hogy piacra dobjuk a diópótlóval készülő Dejó-so- kat. Szerettük volna elkerülni a hiányhelyzetet. Időközben azonban mégiscsak hozz:'-jutottunk olcsó ipari dióhoz, amiből 14 mázsát vásároltunk meg, kilónként 100 forintért. így aztán letettünk arról, hogy a pótdiós készítményeket már karácsonykor forgalomba hozzuk. S ameddig a 14 mázsából megmaradt mennyiség tart, addig ezt nem is tesszük. ,— Vagyis nincs utánpótlás a 100 forintos dióból? — Nincs, ez alkalmi vétel volt. — A beígért piroghoz viszont nem szükségeltetik dió. — A piroggal más a helyzet. Novemberben még nem rendelkeztünk a gyártáshoz szükséges dokumentumokkal. Élelmiszerről van szó, szigorúak a szabályok. Sajnos, mind a belső, mind pedig a külső engedélyek a vártnál sokkal lassabban, csupán deéern- béí' végén érkeztek meg. — Akkor tehát semmi akadálya, hogy startoljon a pirog? — Először fölszereljük azokat a berendezéseket, amelyek melegen tartják a tésztát, és januárban már kapható lesz a pirog. —or Válaszol az illetékes Kamattalan áramdífak A ceglédiek körében nem kevés panasz érte a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat újsütetű számlázási ás díjbeszedési módszerét, amelynek lényege, hogy évente egyetlen alkalommal olvassák le a fogyasztásmérő óra állását, miközben a csekkeken hat egyenlő részre elosztott díjmennyiséget fizetünk (Ceglédi Hírlap, 1986. november 10.). Ezeket az úgynevezett részösszegeket (részszámlákat) 12 hpnap átlagának kiszámításával állapítják meg. A legtöbb panasz oka az volt, hogy a vállalat nagyobb ősz- szeget tüntetett fel a részszámlán, mint amekkorát a fogyasztók házilagos számításai mutattak. Az összeadás és az osztás után kapott végeredmények nem is egyezhettek meg, mert a vállalati tájékoztatóból kimaradt, hogy melyik 12 hónapról van szó. Mint kiderült, a Démász legalábbis az idei év nyárelőjétől a múlt esztendő nyárelőjéig húzódó időszakot vette alapul. így aztán persze nem is találkozhattak a cég és a fogyasztók számai. Az újfajta módszer visszásságairól Különvélemény rovatunkban Az áramdíj kamatáról címmel szóltunk (1986, december 28.). A Démász ceglédi kirendeltségén szerzett információkból világosan kiderült, hogy a cikkben említett részszámlaösszeget a cég tévesen állapította meg. Leolvasói figyelmetlenség és számítástechnikai hiba együttes következményeként róttak ki a 04603227 számú óra fogyasztójának 640 forintos díjat. A számítógép — nem tudni, miért — megduplázott egy hónapot, s így jött ki a valószínűtlen adat. Nem biztos, hogy a hiba a számítógépben van. A vállalat a jelzést követően — már a tényleges fogyasztást figyelembe véve — 640-ről 491 forintra helyesbítette a részszámlát. A fogyasztók, élve a lehetőséggel, már eddig is jó né- hányan kérték a részszámla összegének csökkentését. Ehhez a vállalat minden további nélkül hozzájárul, hiszen a végelszámoláskor úgyis kiviláglik, több vagy kevesebb áramot használt-e az illető, mint amennyiért addig fizetett. Ami pedig a kamatot illeti, a Démászrrál elmondták, sem a sumér időkbeli, sem a mai szokások szerint nem tartanak igényt kamatra. A különvélemény szerzője nyilván nem fogalmazott kellő szabatossággal, mert hiszen a fogyasztóknak egyetlen aprócska okuk sincs, hogy a cégnek kamatot folyósítsanak. Épp fordítva. A kérdés úgy hangzik: ha a részszámlákon nagyobb összeg érkezik be a vállalathoz, mint a tényleges fogyasztás ára, akkor ugye a vállalat használja a kuncsaft pénzét, tehát illő, hogy kamatot fizessen. A cég válasza: Kamatot nem fizet. V. S. ISSN 0133—2603 (Ceglédi Hírlap) 4A gazdák már vásárának
