Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

CEGjLEDI xJtíiian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1987. JANUÁR 21., SZERDA Optimista tervek Síkerül-e nekik megújulni? Korcsolyapálya az iskolaudvarén A tél a diákoknak örömet is tartogat: a város ban egyre több iskola udvarán készíte­nek korcsolyapályát. A gimnázium udvara is nap mint nap benépesül korcsolyázókkal, hoki- zókkal, csúszkátokkal. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Másfél jebbágyteiken Becses agrártörténeti emlék — A megváltozott piaci helyzet önöket is keményen érintette. Sikerült-e megvaló­sítaniuk az 1986-os elképzelé­seiket? — kérdezem Balázs Jánost, a Pemü ceglédi cipő­gyárának igazgatóját. — Valóban érzékenyen érintettek bennünket is a piaci helyzet változásai. Mondhat­nám úgy is, tulajdonképpen a második félévtől már nem ar­ra tudtunk koncentrálni, hogy az eredeti 200 milliós árbevé­telt produkáljuk, hanem hogy a rendeléshiány okozta vesz­teségeket csökkentsük. Sok kis, előre nem látott akadály nehezítette gazdálkodásunkat, így az egész termelésünket az állandó programmódosítások jellemezték, amelyek a ko­rábbi években kivételnek szá­mítottak. Nos, az 1986-os eredeti ter­veinket nem sikerült teljesí­teni. Az árbevétel 15Q millió forint volt — ebből 12 a tő­kés export —, míg a nyere­ség 18 millió. Tehát alatta maradiunk a céljainknak. Fő­leg azért, mert megváltozott a termelés szerkezete, valamint nagyobb arányt képviselt — az egész évi termelési volu­menünk mintegy 30 százalé­kát — az anyagmentes tőkés és belföldi bérmunka. Ha az anyagot mi adtuk volna, akkor lényegesen ma­gasabb árbevételre számíthat­tunk volna. Végül is annak ellenére, hogy a tervet nem teljesítettük, nem dolgoztunk rosszabbul, mint 85-ben. Csak amit produkáltunk, az keve­sebbet ért ’86-ban. Többek között ebből származnak a gondjaink. Nemcsak cipőt — És mire vállalkoznak az idei esztendőben? — 200 milliós árbevételt, 21,5 millió forintos nyeresé­get szeretnénk elérni, s tőkés exportunkat megduplázzuk. Ez a célunk csak úgy teljesül­het, ha valamennyi dolgozónk­kal szemben magasabb köve­telményeket támasztunk. Min­denekelőtt a vezetőkkel szem­ben, akik munkájukkal dön­tően befolyásolják a gyár egész tevékenységét. Tehát elsősor­ban az irányító-ellenőrző munka minőségét kell javíta­ni, hiszen az fejeződik ki az üzemrészek szervezettségében, a végtermék minőségében, a gazdálkodás eredményességé­ben. — Az elképzelés nagyon szépen hangzik. De önmagá­ban véve ez valószínű kevés. Gondoltak-e termékváltásra? —' A mi profilunk a gyer­mekcipő volt, és továbbra is A Népsport nemrégiben megjelent sportfogadás-törté­neti cikkéből derült ki, hogy a Magyarországon negyven esz­tendővel ezelőtt útjára indult totónak szerény ceglédi vonat­kozása is van. Az 1947. októ­ber 19-i focifordulóra szóló, legelső hazai tippszelvény ran­gos résztvevői között (Újpest, Ferencváros, MTK, Vasas stb.) a Ceglédi Vasutas is szerepel. Igaz, csupán a pótmérkőzések sorában. Az akkoriban az NB II-ben játszó CVSE-nek a Ma­gyar Acél elleni találkozójáról dokumentumok hiányában igen keveset tudtunk meg. Annyi bizonyos — egy korabe­li újság híre nyomán —, hogy a mérkőzés 2-0-ás vereséggel zárult. Az első félidő lélekte­len játéka után a pestiek kap­tak előbb lábra. A ceglédiek közül a kapus Gyér és Vass nyújtott jó teljesítményt. az lesz a jellemző. Ám ha női és férficipő gyártását kezdjük meg, arra is fel kell készül­nünk. Nem biztos, hogy ez­után csak „cipőben gondolko­zunk”. Rendelkezünk olyan technikai feltételekkel, amely alkalmas a bőrfeldolgozásra. Nem tartom lehetetlennek, hogy — ha a piac úgy kíván­ja és mi ennek a követel­ménynek eleget tudunk ten­ni, akkor — ezzel is megpró­bálkozunk. Jön a Puma A termékváltásnak vannak kezdeti jelei.\ Éspedig — ta­lán komikusnak hat — nyu­gati autók volánjainak, belső szerelvényeinek bevonásával is foglalkozunk. Az első dara­bok elkészültek. Most azon fáradozunk, hogy miként le­hetne a gyártást üzemi körül­mények között megvalósítani — természetesen a cipők ké­szítése mellett. Jelenleg különböző színű női lábbelik kerülnek le a szala­gokról. A holland partnerünk 5500 párat rendelt február 15-i határidővel. Egyébként ebből a modellből mintegy gyakor­lásként 1500-at készítettünk a hazai piacra. Ez egyfajta biz­tonságot, tapasztalatot adott számunkra. Miután ezt a szé­riát befejezzük, szintén a hol­landoknak van igénybejelen­tésük 50 ezer pár gyermek­csizmára. Ehhez persze január 26-ig 7 modellt kell nekünk visszamintázni. Hogyha sike­rül ezeket elfogadhatóan meg­csinálni, akkor májusban és júniusban az lesz a felada­tunk. A második félév gyökeres változást hozhat a termelé­sünkben, ugyanis a Puma cég­gel vannak előkészítő megbe­széléseink. Jóllehet még 2 hónappal ezelőtt arról tár­gyaltunk, hogy júliustól 250 ezer sportcipőt készítünk. En­nek megvalósítása az időben kitolódik, és csak arra kerül­het sor, hogy 5—10 ezres té­teleket fogunk bedobni. Ezzel párhuzamosan elkezdjük — az egyik futószalagunkon — tel­jes egészében a Puma sport­cipő gyártására átszervezni a műhelyt. Új üzemrészek Nagyon remélem, hogy a negyedik negyedévben vagy 1988 januárjától már napi 1500 párat készítünk. Azért beszé­lek feltételes módban, mert döntenünk kell a második fél­éves termelésünk összetételé­ről. A pécsi szakvásáron dől el, hogy a belkereskedelem milyen igényt jelez az előbbi időpontra. Amennyiben elkö­telezzük magunkat, akkor ke­Darányi Miklós visszaemlé­kezése szerint a vesztes gárdá­ban valószínűleg az alábbiak kaptak szót: Gyér, Juhász, Sós, Darányi, Bujáki I., Deli (Veres), Bujáki III., Fodor, Marton, Vass, Bujáki II. Díszgyűlés A Turini Százas Küldöttség múzeumbaráti kör a turini út 110. évfordulója alkalmából diszgyűlést tart a városházán január 24-én, szombaton 10 órakor. Magyar Antal elnök emlékezik meg Dobos János­ról, dr. Szomorú István Per- czel Mórról. Fellép a vasutas dalkar Kiss István karnagy vezetésével. Dr. Urbán Aladár egyetemi docens Batthyány Lajos, az első független fele­lős magyar minisztérium el­nöke címmel tart előadást. vesebb sportcipő szerepelhet a terveinkben. — A feladat megvalósításá­hoz elegendő-e a gárdájuk? — Január 1-jétől bővült a kapacitásunk egy vidéki te­lephellyel, Mikebudán. Itt 63-an dolgoznak. Körülbelül 40 fős felsőrészgyártó részle­get akarunk létrehozni. Az át­képzés már folyik. Bízom ab­ban, hogy júliustól számolha­tunk ennek az új üzemnek a munkájával. Ugyancsak ott szeretnénk megoldani az felő­készítő tevékenységeket — kü­lönböző cipőalkatrészek gyár­tását —, amellyel 20-an fog­lalkoznának. Tovább folytatjuk a koope­ráció bővítését. Tiszakécskén január 2-tól 25—30 főre nőtt a létszám. Április I-jétől Sol­ton kezdjük a felsőrészkészítő üzem indítását. Előtte be kell tanítani az embereket. Tehát újabb erőkre számíthatunk. Azt hiszem, 1987-es céljaink teljesítését mégsem a kapa­citásunk bővítése határozza meg. Annál inkább az, hogy tudunk-e megújulni. Optimis­ta vagyok. F. F. Képviselői fogadóóra Dr. Lakps László ország- gyűlési képviselő, a jászkara- jenői Árpád Tsz elnöke ja­nuár 26-án, hétfőn délután 3-tól 6 óráig Törteién fogadó­órákat tart a tanácsházán az elnöki irodában. Zord szél pásztázza a ceg­lédi határt, megújuló erővel és süvöltve söpri a havat. Az apró hószemekben nincs ol­dószer, mégis alig olvasható, halovánnyá mosódott a szőke­halmi emléktábla. Elmosódott Török János emlékezete is az emberek emlékezetében, bizony városára sok büszke lakos nem is sejti, hol volt e nagyszerű iskola, amely a Georgicon, az Óvári Akadé­mia vagy a Tessedik-iskola mögött aligha maradt el. Sokszor mondják, hálátlan vagy éppen igazságtalan az utókor, s Török Jánosnak ugyanaz a sors jutott, mint az egykori felsőfokú techni­kumoknak. Az Életrajzi le­xikont és Hídvégi Lajos mun­káját lapozgatom, s ismerem Sárkány József írását is e tapolcai születésű nagy ma­gyarról. Török János 1807. június 6- án született, kilencgyermekes családban nevelkedett, képes­ségeivel hamar kitűnt. A pes­ti és grazi egyetemen végez­te tanulmányait. Eleinte gaz­dasági tisztségviselő volt ura­dalmakban, majd a Magyar Gazdasági Egyesület titkára lett. Egész élete folyamán Széchenyi gondolatai hatottak rá, a legnagyobb magyar bi­zalmasának számított, ennek köszönhető, hogy mestere rábízta könyve kiadását is (Hunnia). Szerkesztette a Magyar Gazda című lapot, amelyben mezőgazdasági oktatásunkra is kiterjedő reformszemlélete formálódott, aktív közéleti és tudományos szerepet játszott a hazai életben, 1841-ben a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagjának válasz­totta. 1845-ben Molnár Márton és Lengyel Gábor szőkehalmi gazdáktól másfél jobbágytel­ket vásárolt, s bérelt továb­bi majorsági földet, így az egész meghaladta a 200 ma­gyar holdat. Török János a gazdaképzőt módos gazdák részére tervezte, talán ezért is esett erre a kivételes ag- rárfejlődésű városra a vá­lasztása. 1846 februárjában indult a munka, s igen gyorsan elké­szültek az építkezéssel, Hild József tervei alapján. Lénye­gében egy időben épült a Pest—Szolnok vasútvonallal, amely egyben a gyorsabb közlekedést is elősegítette a későbbiek folyamán. Hiába kérte az országgyűlés tárrto- gatását, tervét elvetették, így minden vagyonát e vállal­kozásra tette fel, és még rész­vényjegyeket is kibocsátott a költségek fedezésére. Sok minden tisztázandó az építkezés körülményeit, illet­ve a berendezést illetően, hol-! ott 140 év tulajdonképpen nem nagy idő. Vagy mégis? A gazdaképző felépítése, be­rendezése, az ottani oktató­munka megindítása azért volt fontos, mert számos más do­lognak is lendületet adott (építőmunka, asztalosmunka, A magyar férfi kézilabda­válogatott a legutóbbi világ­bajnokságon kivívott ezüstér­mével már kiharcolta az 1988. évi olimpián való részvétel jogát. Ugyanez nem sikerült a többszörös világbajnok ro­mán válogatottnak, akik most a „B” világbajnokságra ké­szülnek. A román válogatott a fel­földművelés, idegenjárás stb.) A tananyagban tíz tudo­mányág, tíz tantárgy szere­pelt, ezek: földművelés, ta­karmányozás, állattenyész­tés, kertészet, szőlőtermesztés, erdészet, méhészet, selyem­hernyó-tenyésztés, ún. belső gazdaság (termények feldol­gozása, kikészítése). A 17. évüket betöltött, de 25 évesnél nem idősebb fia­talemberek hallgatói lehettek az iskolának, az egészséges test,. írástudás is előírás volt. Hároméves képzésben sajátí­tották el az ismereteket. A tandíj 300 forintot tett ki, három különböző tételben. Egyenruhát is előírt az isko­lai rendtartás. Az eddigi ismereteink sze­rint nagyon rövid ideig ve­zette személyesen a gazda­képzőt Török János. Az igaz­gató az intézmény hatéves fennállása során valójában Kránitz Ferenc volt. A taná­rok és a hallgatók közül is csak két-két személy neve is­mert. A gazdaképző kis­könyvtárának feltárása, vala­mint a régi könyvtár leg­alább katalógusban való sze­repeltetése éppen olyan ne­mes tett lenne, mint az, hogy Török János, Kránitz Ferenc, Kocsi-Horváth István nevét tábla és utca neve is őrizze. Török János magatartása a szabadságharc során bizonyo­san gyorsította az intézet fel­bomlását, amely anyagi mecé­nások híján nem tudta ma­gát fenntartani. A fehéreper- fák, a törzsgyümölcsös, gyü­mölcs- és szőlőiskola tétele­sen szerepelt a leltárban, és 140 év távlatában illő óhaj lehet, hogy valamit hagyjunk az emlékeztető növényzetből is, hiszen a homok meghódí­tása 1852 után indult. Talán akkor lehet legmara­dandóbb ennek a történelmi jelentőségű iskola emlékének ápolása, ha a gazdaképző épülete — a meglevő techni­kum mellett — egy magasabb szintű, élelmiszergazdasági profilú főiskolának képezné a magját. Az épület lényegében adott, várja az illő funkció kiválasztását, amelyet mostani gazdája, a CÁT is minden­képpen szeretne. Burányi Dezső készülés során egy hétig Ceg­léden a magyar válogatottal közösen edzőtáborozik, s köz­ben a két együttes háromszor is összeméri erejét: ma, szer­dán 17 órakor Cegléden, majd Békéscsabán és Szolnokon lépnek pályára. ISSN 0133—26M (Ceglédi Hírlap Kisferkó útnak indul Uűnyíró Mihálynak ka- pára jött a hó. Már hétfő hajnalban, mikor föl­ébredt, és a résnyire nyi­tott tornácajtóból meglátta a fehérrel betemetett kút- kávát, tudta, hogy néhány napos fizetés nélküli sza­badság következik. A tö­rött nyelű lapáttal csap­kodott magának utat a kertajtóig, fölkapaszkodott a keresztlécre, s a Vesz­tőék tanyáját kémlelte. Vagy kétszáz méterrel odébb — a legközelebbi szomszédban — csupán a foltokban szürkéllő palate­tő emelkedett ki a hóból, az öreg Vesztő most for­dulhatott a másik oldalá­ra. Fűnyíró Mihály elége­detten dörzsölte össze a kezeit. Hosszú percekig bóklászott a kamrában, fölborogatta a vajdlingo- kat, rakosgatta a sok kosz- lott üveget egyik polcról a másikra, de csak nem lel­te, amit keresett. Bosszú­san csörtetett át a kony­hába, ahol a Kisferkó aludt. — Föcsi, Föcsi! — rázta meg karjánál fogva a gye­reket. — Ugorj ki villám­gyorsan az ágyból, fiam! Mára az iskola törölve. El­mész a vegyesbe, de sza­porán, szedd a lábad, nem érünk rá! Kisferkó az álomtól kó- tyagosan húzgálta magára a ruhákat, stmint mindig, most is összeszorult a gyomra, hogy az apja le- föcsizte. A vastag sálat már a kapu előtt gyömö­szölte a gallérja alá. Ahogy a hóra dobta, nagyot csör- rent a szánkó. Zöld mű­anyag teste megsüppedt, táncot járt benne a rako­mány. amit Fűnyíró Mihály pénz helyett adott Kisfer­kónak. A vegyesbolt nem volt igazából messze, ezt a távolságot napjában két­szer is végigtalpalta a gye­rek. Csakhogy nem térdig érő hóban. Mire a Vesztöék elé ért, égő fáradtságot érzett a lábaiban. Megpróbálta ma­ga előtt tolni a terhet, rá­támaszkodott, de a súlyától alámerülő szán mindunta­lan elakadt. Újból megfe­szítette a zöld műanyagra csomózott ugrókötelet, s minden második lépésnél pihenőt tartott. A sarki ta­nya ablakában kopott bundába bugyolálva ott ült Cigánymari. — tííjjjúúj, Föcsi! — eresztett meg egy kiáltást a botorkáló felé. Kisferkó összeszedte min­den erejét, hogy mihama­rább hallótávolságon kí­vülre kerüljön, de a Ci­gánymari jókedvű kurjon- gatása mintha beléalcaszko- dott volna a szánkóba, s rángatta maga után még akkor is, amikor a Gön- dics-tanyánál balra for­dult. Kinn a kövesútnál, a feszület tövében rároskadt a szánkóra, fejét a kezeire támasztotta, s csak nagy- néha pillantott fel, jár- nak-e a ceglédi buszok. Aztán üldögélt még egy negyedórát a vegyesbolt szeneskályhája mellett, te­kintetét az üres hűtőpulton meg a kenyértartó polco­kon járatta. Odakinn pala­szürke hideg kódorgóit a hótakaró fölött. Kisferkó borzongva gondolt a Ci­gánymarira. Megrántotta a szánkóként szolgáló zöld sörösrekeszt, amiben im­már egyetlen üvegpalack ácsorgóit. Ott a közepén, fél liter rummal. Varga Sándor Újság lett a régiségből Ma délután Válogatottak mérkőzése

Next

/
Thumbnails
Contents