Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

1987. JANUÁR 20.. KEDD Kulturális kapcsolatok Közös dolgaink A Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ ebben az esztendőben még többet szeretne tenni a magyar- bolgár kapcsolatok kiszélesí­téséért. Budapesti székhelyű' kön az esztendő folyamán rendezvények egész sora vár­ja az érdeklődőket, látogató­kat. Klubdélutánokon, kiállí­tásokon, filmvetítéseken, könyvbemutatón, barátsági esteken igyekeznek kiteljesí­teni az együttműködést. Minderről a központ igazga­tója, Nino Nikolov tartott tá­jékoztatót újságírók számára. Népes közönsége volt ta­valy a Bolgár hétfők című sorozatnak, sikeresen induló új kezdeményezésük a Kö­zös dolgaink nevet viselő ta- lálkózósorozat, melyet az idén is folytatni kívánnak. A Népköztársaság út 14. szám alatti tájékoztatási köz­pontban most két magyar al­kotó művész kiállítása nyílt; Gerzson Pál festményei, Me­zei István grafikái láthatók február 9-ig. Gerzson a plov- divi alkotótáborban merített ihletet, Mezeit testvérvárosi kapcsolat fűzi Kazincbarcika révén Dimitrov óhoz. Akadémiai Kiadó Lexikonkiadási tervek Január első napjaiban meg kezdték az új, szócikkeiben általános érvényű Magyar nagylexikon előkészítő mun­kálatait az Akadémiai Ki­adónál. A nagylexikon megjelené­séig azonban számos általá­nos összefoglaló és szaklexi­kon lát napvilágot a kiadó gondozásában. Várhatóan 1938 végén, 1989 elején kerül az üzletekbe az a kétkötetes Ál­talános kislexikon, amely mintegy 30 ezer címszavával a legszélesebb értelemben vett közönség tájékozódását szol­gálja a különböző tárgykörök­ben. Nagy érdeklődésre tarthat számot a híres francia La­rousse lexikon magyar válto­zata. A körülbelül 80 ezer címszót tartalmazó, gazdag képanyaggal illusztrált en­ciklopédikus szótár nem csu­pán fordítása, inkább adap­tációja a franoia kiadásnak. A magyar vonatkozású részek jóval bővebbek, és természet­szerűleg több adattal egészül­nek ki a közép- és kelet­európai régió, a szocialista or­szágok történelmével, kultú­rájával foglalkozó szócikkek, A hatalmas, nehezen forgat­ható Larousse lexikont az Akadémiai Kiadó három, ké­zikönyvként használható ki­sebb kötetben jelenteti majd meg. A szaklexikonok között az egyik legfontosabb az Iroda­lomtudományi Intézettel kö­zösen készülő, háromkötetes­re tervezett Magyar irodal­mi lexikon. Ez nem a koráb­ban ugyanilyen címmel meg­jelent lexikon újbóli kiadása, hanem egy teljesen új szem­léletű feldolgozás. A Magyar irodalmi lexikont egészíti ki a mai magyar írók, költők munkásságát összegző kötet, amelyet az Országos Pedagó­giai Intézettel közösen jelen­tet meg az Akadémiai Kiadó. Akadémiai munkaközösség dolgozik a magyar őstörténe­ti kutatások és publikációk feldolgozásán is. A kiadó cél­ja: egy nagyobb terjedelmű lexikonban átfogó képet adni azokról az ismeretekről, ame­lyek az I. István trónra lé­pését megelőző történelmi kor­szakkal összefüggnek. Hindu festőművész és a sramlizene Járdát építettek a néptáncosok Eljátszottam a gondolattal: nyereséges lehet-e egy ma­gánkézben lévő művelődési ház. anélkül, hogy a progra­mok színvonala látná kárát? Sokan egyértelmű nemmel válaszolnának, különösen most, amikor a közhiedelem szerint mindenki a kultúrán próbál takarékoskodni. Nem osztaná a pesszimista vélemé­nyeket Gyurján József, aki 1980 óta a dunaharaszti József Attila Művelődési Ház igazga­tója. A küllem csalóka — Bevételeink és kiadásaink évek óta fedik egymást. A tá­mogatás csupán az itt dolgo­zók bérére korlátozódik. Ezt is előteremthetnénk, de akkor valóban csökkenne a nem be- vételes rendezvények és az önerőből eltartott művészeti­művelődési kiscsoportok, kö­zösségek száma. Jelenleg ugyanis tizenkilenc szakkör foglalkozásaihoz nyújtunk se­gítséget. — Kívülről nagyon rossz ál­lapotban van az épület. Om­lik a vakolat, az ereszcsator­na több helyen lyukas. A be­vételekből nem futja a reno­válásra? — Egyik fájó pontunk, amit mond. Lett volna mód rá, hogy a helyi kisiparosok tár­sadalmi munkában elvégezzék a szükséges feladatokat, csu­pán az anyagot kellett volna fedeznünk. Azonban a jelenle­gi rendszerben bevételeinkkel, nyereségünkkel nem magunk gazdálkodunk. A tanács közös keretbe vonta a művelődési intézmények pénzeit, és ott használja fel, ahol arra pil­lanatnyilag a legnagyobb szükség van. Nem az iskolák­tól sajnálom az összeget, de a felújítás lassan nálunk is halaszthatatlan lesz. Arról nem is szólva, hogy az épület külső megjelenése rányomja a bélyegét a település művelő­déséről alkotott általános vé­leményre. Amit lehet, meg­tesszük saját erőnkből. A nép­táncosok, hajómodellezők jár­dát építettek, lefestették az aj­tókat, ablakokat, a termek falát. Ha itt bent körbenéz, amit lát, az a két kezünk mun­kája. A ház belső elrendezése a szokásos. Az egyik oldalon van a nagyterem, a bejárattól balra pedig láncszerűen kap­csolódik egymásba a két klub- helyiség és a tanterem. A fa­lakon valóban látható, hogy gondos kezek igyekeztek ott­honossá varázsolni minden kis zugot, Takarékoskodni kell — Kicsit szentségtörően hangzik, de azt kell monda­nom, egyre jobban takarékos­kodunk. Azaz igyekszünk mi­nél kisebb összegeket lekötni műsorszervezésre. Bizonyos fokig szerencsés helyzetben vagyok, mert sokáig hivatá­sos táncos voltam az Állami Népi Együttesnél. Ebből kö­vetkezően sok művészt szemé­lyesen ismerek, tudok alkud­ni velük, de szervezőirodához soha nem is fordulnék. Fontos szempont a színvonal emelése. Dunaharaszti agglomerációs község, ennek minden hátrá­nyával. A HÉV összeköt min­ket a fővárossal, és az itteni lakosok túlnyomó többsége ott dolgozik vagy tanul,, tehát gyakran ott keres magának kikapcsolódást, szórakozást is. Persze, származott már a kö­zelségből előnyünk fs. An­nak idején a fiatalok számára igyekeztem koncertközpontot kialakítani helyben. Minden hónapban itt volt valamelyik együttes. Az egész nagytermet lecsupaszítottuk, még füg­gönyt sem hagytunk benne, és saját rendezőgárdánk vigyá­zott csak arra, hogy ne legyen jelentős rendbontás. Ha a gye­rekek ugrálni, lelkesedni akartak, itt nyugodtan megte­hették. Emiatt sokan elkísér­ték Pestről kedvenc zeneka­rukat, de jöttek az ország más részeiből is. A Beatrice nyolc­száz lelkes híve között pé­csiek, szegediek is voltak. Mint kiderült, az élő zenét azóta felváltó diszkó szintén gyakori, hetente, kéthetente ismétlődik. Az egységesen 30 forintos jegyekkel a bevétel tekintélyes részét alkotja. Az idősebb nemzedékek pedig a sramlidélutánokat látogatják, ami a kellemes időtöltés mel­lett, a hagyományok ápolását jelenti, hiszen az őslakosság német ajkú. Az egyéb bevéte­li források között szerepelnek a bálok, a tanfolyamok, illet­ve a bérleti díjak. Bár egé­szen a legutóbbi időkig nem adták ki. a termet esküvők céljára — hogy kíméljék a parkettát. — Nem csak művészileg ér­tékes produkciókkal lehet ne­velni az embereket. Szerin­tem legalább ennyire fontos, hogy szórakozás közben is kulturáltan viselkedjenek. Szakmaszeretetből — Milyen érdekük fűződik a nyereség növeléséhez? — Személyesen még egyik dolgozónknak sem volt ebből haszna, sőt... Éppen ellenke­zőleg: fizetésük a szakképzett­ség ellenére alacsonyabb, mint a pedagógusoké. A rendelke­zések ugyan lehetőséget adná­nak rá, hogy a jutalomalapra átcsoportosíthassunk némi pénzt, de a tanácsi vezetők eddig nem engedélyezték. Most ígéretet kaptunk rá, hogy figyelembe veszik az ide vonatkozó paragrafusokat. Vagyis amit eddig tettünk, azt a szakma és az emberek sze- retete diktálta számunkra. En­nek köszönhető például a szá­mos kiállítás. Igyekszünk a lehetőségek szerint úgy alakí­tani az anyagokat, hogy minél jobban felkeltsék a helyiek érdeklődését. Legutóbbi tárla­tunk például a Dunaharaszti a művészetekben címet visel­te. Sok utánajárással össze­gyűjtöttük azokat az alkotá­sokat, amelyek községünket, környezetünket ábrázolják, illetve a művész személyén keresztül kötődnek lakóhe­lyünkhöz. Olyan érdekességek szerepeltek ebben, mint Anri- ta Sher-Gil hindu festőmű­vésznő alkotásai. Ö itt szüle­tett és itt töltötte gyermekko­rát. A jó munkát igazolják a számok is. Az elmúlt évben 62 bevételes rendezvényüknek közel 18 ezer látogatója volt. Az így befolyt összeg valami­vel meghaladta a 700 ezer fo­rintot. Mivel a községnek húszezer lakosa van, a látoga­tók számából arra következ­tethetünk, hogy az itt élők apraja-nagyja megtalálta az érdeklődési körértek megfele­lő programot. Hogy ez még­sem így van, azt jelzi, hogy többen kifogásolták: a helyi vezetőket ritkán látják a mű­velődési házban, i pedig jelen­létük erősíthetné az eddig megszerzett hírnevet és meg­becsülést. Szabó Z. Levente Három megye a közös célokért Megyehatárokat nem ismerve Jóllehet nem a műemlékek védelmére alakult a Közép- Duna-vidéki Intézőbizottság, mégis — ha Ilyen jellegű té­máról hallunk — szinte min­dig szóba kerül a nevük. Ugyanis a kezdet kezdetétől foglalkoznak történelmünk és építészetünk több emlékével. Teszik ezt azért, mert az ide­genforgalomnak szerves részét képezi egy-egy, a turisták szá­mára vonzó műemlék. Fóttól Zebegényig — Hány százalékát alkotja feladataiknak a műemlékvéde­lem? — keresem meg a kér­déssel Fábján Lajost, aKDIB főtitkárát —- Nehéz lenne ezt száza­lékban meghatározni! — kez­di. — De talán az is jellemző lehet, hogy mekkora összeget fordítunk rá. A VII, ötéves tervben 150 millió forintot szeretnénk költeni e célra. Továbbra is támogatjuk pél­dául a visegrádi műemlék­együttest, s hozzájárulunk a település fejlesztéséhez, köz­pontjának kialakításához, a szabadidőcsarnok létesítéséhez. A Fő utcán járdaépítés lesz — díszburkolattal. Hiszen az is fontos, hogy egy műemlék környezete hozzáillő és gondo­zott legyen! Szintén áttétele­sen kapcsolódik a műemlék­részekhez, hogy Vácott és Ráckevén a Duna-part szépí­tését anyagiakkal segítjük. Vá­cott háromszázötvenezer fo­rintot fordítunk az öntöttvas korlátok elkészítésére, Rácke­vén a Savoyai-kastély előtti partszakasz rendezéséhez hat­százezer forinttal járulunk hoz­zá. Fóton, az Ybl műemléki templom előtti tér burkolása félmillió forintunkba kerül; h zebegényi Szőnyi-múzeum parkjának rekonstrukciós ter­veire százezer forintot adunk. Szentendrén folytatódik a ró­mai villa feltárása és már év­ről évre visszatérő téma a nemzetközi tábor, amelyre szintén költünk. A fölsoroltak csak egy töredékét jelentik a KDIB műemlékvédelmi tevé­kenységének. S hangsúlyozni szeretném, hogy az általunk juttatott összegek csak más pénzforrásokkal együtt bizto­sítják a teljes fedezetet! — Hogyan szereznek tudo­mást az anyagi támogatásra szoruló műemlékekről? — Ügy, hogy Mendele Fe­renc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója tagja intézőbizottságunknak. Ö szokott javaslatot tenni, amit mindig elfogadunk, s pályáza­ti kiírásként megküldünk az il­letékes tanácsoknak. Fábján Lajos a KDIB VIL öt­éves tervéből idéz (Vimola Károly felvétele) — Milyen tényezők játsza­nak szerepet a sorrend kiala­kításában? — A beérkezett pályázato­kat a KDIB területi bizottsá­ga rangsorolja; a műszaki szakbizottság pedig megvizs­gálja a szóban forgó műem­lék állapotát Kiváló szakem­berekkel dolgozunk együtt, akik ezek után mérlegelik — többek között — a történel­mi-nemzeti érték nagyságát, a megmentés sürgősségét Egymást támogatva —- A KDIB nem csupán Pest megyében tevékenyke­dik, hanem Komárom és Nóg- rád megye meghatározott te­rületein is. Az utóbbi kettő­ben működnek műemléki albi­zottságok, Hogyan vélekedik róluk? — Eleven erőt jelenítenek! Nagy szerepet játszanak egy- egy műemlék jelentőségének tudatosításában; abban, hogy a nagyközönség magáénak érezze. Győr-Sopronban sze­reztem ilyen -tapasztalatokat korábban, ugyanis soproni va­gyok. Az ottani albizottság­nak köszönhetjük Nagycenk teljes rendbahozását is. Meg kell azonban mondanom, hogy a Pasit Megyei Tanáccsal szin­tén 'nagyon jó a kapcsolatunk, bár az önálló műemléki albi­zottság megalakítása a megyé­ben erősítené ezt a helyzetet. — Többször tapasztaltam már, hogy például Visegrádon a dömösi prépostság jelentő­ségét emlegetik — pedig Ko­márom megyéhez tartozik. Dömösön viszont Visegrádért is aggódnak. Ebből kiérződik, hogy a dunakanyari műemlé­keket egységesnek tekintik. A KDIB sem veszi figyelembe a megyehatárokat műemlékvé­delmi munkájában? — Valóban nem, és egyfor­mán is foglalkozunk mind­egyikkel. Mind a három me­gyével kiváló az egyttműködó- sünk. Ennek egyik bizonyíté­ka, hogy Pest és Nógrád me­gye párt- és tanácsi vezeté­se megállapodott: öt-öt millió forintot fordítanak egymás idegenforgalmának támogatá­sára. Az idén a verőcemarosi művelődési központ és a nagy- irtáspusztai kisvasút felújítá­sára költik ezt az összeget. — Műemléki szempontból a három megye közül melyik helyzete a legrosszabb? — Nem lehet ilyen összeha­sonlítást tenni, hiszen sem az arányok, sem az értékek nem azonosak. — Akkor máshogy kérde­zem; mit fájlal a KDIB? — Sokáig húzódott a visegrá­di fellegvár ügye. _ Eszten­deje azonban a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság kapta meg a kezelői jogot, s egy általuk meghirdetett pályázat 'tapasz­talatai alapján mondják el hasznosítási javaslataikat már­ciusi bizottsági ülésünkön. Itt említem meg, hogy nagyon lassan halad a dömösi pré­postsági romok helyreállítása. Pedig hatalmas nemzeti érték I A szentendrei múzeumfalu építésének sokkal előbbre kel­lene tartania. Még az elején érdekeltté kellett volna tenni az egyes megyéket. Most már az országban több helyen is vannak múzeumfalvak. így ne­hezebb a helyzet, de még ma sem késő! Ebben a megyében annyi szellemi energia van és több olyan érték, amely euró­pai mércével mérve is az! Nem rohambrigádokkal — Megmentésükön sok eset­ben munkálkodnak KISZ- és alkotótáborok fiataljai. Még nagyobb erőket kéne megmoz­gatni a gyors eredményekhez? — Fontos az ő segítségük is, de nem egészen errőil van szó! Azt -ken megérteni, hogy a műemlékvédelem nem kampánymunka! Nem lehet ro­hambrigádokkal látványos eredményeket produkálni. Va­laki nemrégiben így fogalma­zott egy tárgyaláson: Húsz év alatt végzünk a műemlék rend-behozásával. Szó sem le­het róla! Egy műemlék vé­delmével nem lehet leállni. Megtörténhet, hogy rámegy egy élet, de befejezésről akkor sem beszélhetünk... Vennes Aranka ADIOFIGYELOI ÉRTÉKMEGŐRZŐ. Találtak egy másfél éves gyereket a hóban. Kiderült, hogy az édes­anyja tette hidegre. Szél Júlia riportja arról szólt, hogyan igyekeznek meggyőzni a fele­dékeny szülőt tette veszélyes­ségéről. A gyermek- és ifjú­ságvédő bizottság munkatársa, az orvos, a tanácsi dolgozó, a gondozónő és a riporter együt­tesen és meglehetős türelem­mel magyarázták a holtrészeg anyának, hogy igenis alultáp­láltnak minősül a tizennyolc hónapos kisfiú, lévén hogy a súlya mindössze öt kiló. Az ifjúságvédelmis szinte szóta­golva mondta, hogy a gyerek mája megnagyobbodott. Kedé­lyesen, mondhatnám kultu­ráltan győzködték az illumi- nált anyát: Tudja, kedves höl­gyem, az a baj, hogy ottfelej­tette a kisfiát a hóban! Az meg: Nej,.. Nem. De... de­hogy. Neh ... m. Hosszú percek teltek el, és még mindig nem tudtam, hogy tulajdonképpen mi van a gye­rekkel. Megmarad < egyálta­lán? Életre szóló fizikai elvál­tozásokat szenvedett? Amíg az orvos nyugtatta a hallgatókat (engem ugyan nem, mert a máj nagyobbodást már nem ke­verem össze a náthával), elka­landoztak a gondolataim: va­jon hasznos-e a parttalan tü­relem, a feltétel nélküli meg­értés némelyik embertársunk iránt? Vagy csupán arról van szó, hogy gyakoroljuk a hu­manitárius magatartást ilyen esetekben is? Egyre több gyer­mektragédiáról hallani. Ép pen a rádióból értesültem a minap, hogy újból bennégett három kisgyerek a rájuk zárt lakásban. Jól emlékszem a né­hány évvel ezelőtti, Kék fény­ben is ismertetett esetre: a csecsemőt betonhoz csapkodva megölő apát négy évi börtönre ítélték. Egy másik tűzhalál esetében — egy kislány volt a lángok áldozata — a vétkes szülő felfüggesztett büntetést kapott. Ezek arányában a gyer­mekét csupán a hóra ültető anyát dicséret illeti? (A ri­portban szó sem esett arról, hogy bárkit is felelősségre kellene vonni!) TÁSKARÁDIÓ. Szikora Ró­bert bezzeg nincs életveszély­ben. Annak ellenére, hogy ti­nédzser lányok hada készül bevenni a sztár állásait. A meglehetősen szervezetlen rockélet élenjárói szervezetten védekeznek: testőröket, köz­nyelven: gorillákat alkalmaz­nak személyi biztonságuk meg­óvása érdekében. Ennél is fi­gyelemre méltóbb volt az in- kognitóját szigorúan őrző test­őr nyilatkozatának az a rész­lete, amelyben bevallotta, hogy egyéb szolgáltatásokat is el­végez. Nevezetesen: meg nem adott kölcsönöket is visszasze­rez, szükség esetén erőszak­kal. SZOMBAT DÉLELŐTT. Vo­natra magyar! Egy sonkás omlett mindössze 105 forint a Wiener Walzeren. A vendég­látós elmondta a riporternek, hogy azért ilyen drága a tojás­rántotta a síneken, mert több raktárbázist kell fenntartani, no meg a folyamatos szállítást is meg kell fizetni, mert hát mindig friss tojást akár enni a kedves vendég. Végül az is kiderült, hogy az osztrák árak­hoz igazítják a magyar cehet. Mivel Ausztria területén 52 schilling ... Különben is, az osztrák omlettet csak két to­jásból készítik, míg a miénket háromból. Akinek pedig nem fűlik a foga az omlettre, hoz­zon magával otthonról elesé- get Ügy látszik, a riporter sem vitt szendvicset az ú<ra, mert tovább érdeklődött, így tudhattuk meg mi is, hogy nz osztrákok ugyan ráfizetnek a boltjukra, de nekünk azért van egy kis hasznunk a rántottá- kon. Szilas Zoltán A Kodály-teremben Vers és dal A Vers és dal a várban cí­mű előadássorozat februártól ismét folytatódik szerda estén­ként az MTA Zenetudományi Intézetének Kodály-termében. A magyar irodalom és a zene népszerűsítésére törekvő mű­vészeti sorozat — amely a Ha­zafias Népfront rendezésében, Jancsó Adrienne színművész- nő kezdeményezésére indult útjára — az idén júniusig tar­tó évadban Sinka István mű­veiből összeállított műsorral kezdődik. A verseket Horányi László tolmácsolásában hall­hatja a közönség. Februárban: Erdélyi György mutatja be Ladányi Mihály költeményeiből összeállított előadóestjét, Kézdy György, Karinthy Frigyes műveiből mond részleteket. A hónapban a zenét Bende Zsolt dalestje képviseli. Márciusban: Hor­váth Ferenc Babits Mihály, Sütő Irén Szabó Lőrinc ver­seiből válogat. Felezőidő cím­mel Kovács István és Vitai Il­dikó mutatja be műsorát. Jászai Mari naplójából mond részleteket Csernus Mariann, s Moldován Ste­fánia dalestjét, valamint Böhm Edit — Liszt Ferenc emlékére összeállított — iro­dalmi estjét tekintheti meg a közönség áprilisban. Májusban: Nemes Nagy Ág­nes verseit Kiss Ildikó, Csorba Győző költeményeit Nemes Melinda adja elő. A sorozat utolsó estje május 27-én lesz: Balassi Bálint ver­seit énekli, korabeli dallamok­ra Kuncz László,

Next

/
Thumbnails
Contents