Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

1987. JANUÁR 20., KEDD ELTEMETTÉK BRUTTÓ JÁNOST Elvtársai, barátai, küzdőtár­sai vettek végső búcsút hét­főn a Mező Imre úti temető díszravatalozójában a 76. életévében elhunyt Brutyó Jánostól, a munkásmozgalom kiemelkedő személyiségétől, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak tagjától, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott elnökétől, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának tagjától, országgyű­lési képviselőtől. A vörös drapériával borított, koszo­rúkkal övezett ravatalánál — ahol kitüntetésit, köztük a Magyar Népköztársaság Ér­demrendjét, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét helyez­ték bíbor párnákon a koporsó elé — díszőrséget állt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának és a Központi Bizottság titkársá­gának több tagja, állami és társadalmi életünk vezető személyisége. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága, Központi Ellenőrző Bizottsá­ga, a szakszervezetek és az Országgyűlés nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke búcsúzott az elhunyt­tól. Brutyó János életpályá­ját méltatva emlékeztetett rá: — Élete az öntudatossá Vált munkásember sorsa volt. Mint fiatal ács először ösztö­nösen közeledett a munkás- mozgalomhoz, a szakszerve­zethez, a kommunista párt­hoz. Megérezte, hogy itt ta­lálja meg az élete értelmét jelentő elveket, eszméket, az igazi társakat, az igazi közös­séget. A szegény sorsú paraszt- gyermekből lett szakmunkás, majd szakszervezeti vezető egyre fontosabb feladatokat kapott. Miniszterhelyettes­ként, az építők szakszerveze­te vezetőjeként, a SZOT fő­titkáraként vagy a párt Köz­ponti Ellenőrző Bizottsága el­nökeként egyaránt az ügy szolgálata, szeretet«, az embe­rek iránti tisztelet vezette. Brutyó János a szó legmé­lyebb értelmében tiszta em­ber volt. Józan bölcsességé­nek, tiszteletet parancsoló alakjának, munkásságának hiánya alig felmérhető vesz- számos teség — mondotta Gáspár Sándor. A képviselő társak, a bará­tok, a gyászoló család nevé­ben Géczi János, a Nógrád megyei pártbizottság első tit­kára búcsúztatta Brutyó Já­nost. A díszravatalozóból gyá­szolók százai kísérték Brutyó Jánost végső nyughelyére, a munkásmozgalmi panteon sír­sétányára; sírhantját koszo­rúkkal, virágokkal borították. Modern mészégető A gyakorlat mást mutat Ezerhétszáz százalékos áremelés A Cemü váci üzeme tavai zárta fennállása óta a leg jobb évet. 190 ezer tonna me- szet gyártottak és szállítottak az ország egész területére. A hatalmas égetőkemence mű­ködését ellenőrzi képünkön Izsák József égető. (Vimola Károly felvétele) Művesék a Pemüből? Csak összeszerelő üzem lesz Megrázó tragédiák. Árván maradt családok, gyermeküket sirató szülők, jó barátokat gyászolók... Életek, melyek a másodperc tört részei alatt múlnak el. Életek, melyek hosz- szú szenvedés után fordulnak a halálba. Emberek, akiken segíthettek volna, ha kéznél van a telefon, ha még odaér a mentő. Emberek, akik nem mentek volna el, ha akad meg­felelő donor, ha van olyan műszer, amely számukra a hol­napot jelenti.., Olcsóbb iicenc .Feltételek. Egyre több, egy­re jobb, de még mindig nem elegendő. Reprezentatív fel­mérés bizonyítja, hogy az elő­ző tervidőszakban megköze­lítően kétszeresére növekedett az orvosi műszervagyon, de kevés a korszerű berendezés és még kevesebb az ilyen mű­szerekkel teljesen felszerelt intézmény. A dolog hátteré­ben itt is az ország deviza­gondja áll, meg az is, hogy a hazai gyártók nem szolgál­ják megfelelően az egészség- ügyi ellátás igényeit. Ezért ör­vendetes a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalat törekvése, miszerint a már meglévő, a gyógyítást szolgáló termékeik körét bővíteni kívánják. A vál­lalat az Egészségügyi Minisz­térium egyetértésének birto­kában vállalkozott arra, hogy az idén felkészül a vesét helyettesítő műanyag dializá­torok gyártására. A kezdeti lépéseket már ta­valy megtették: két német és egy olasz orvosegészságügyi termékeket készítő céggel vet­ték fel a kapcsolatot. A né­met partnerek gyártmányait a hazai műveseállomások ki­próbálták és mindkettőt al­kalmasnak ítélték. Végül az orvosszakértők javaslatait és gazdasági szempontjaikat fi­gyelembe véve a miniszté­rium az olcsóbb, a kuprofán- szálas dializátorlicenc-gyártá- sát ajánlotta a Pemünek. A két típus licencdíja között valamivel több mint 1 mil­lió márka a különbség. Ta­valy a világon döntő többség­gel a kuprofánszálas dializá­tort használták, a poliszulfon- szálas műszerek üzemszerű gyártása az NSZK-ban is csak az idén, illetve jövőre kezdő­dik, vagyis alapos orvosi ta­pasztalat még nem áll rendel­kezésre. Saját kivitelszés — Tudni kell, hogy a Pe- mü nem szálgyártási, hanem összeszerelési technológiát kí­ván vásárolni — szögezi le dr. Szabó Ambrus, a Pemü fő­mérnöke. — Ez tehát garan­cia arra, hogy mi bármi­kor képesek leszünk átállni. A szakemberek egyébként a döntés előtt azzal is tisztá­ban voltak, hogy a másik tí­pus vásárlása esetén a hazai műveseállomások gépparkját le kellene cserélni. — A Secon cég 1,5 mil­lió dollárt kér a liceiícért. A Pemünek mennyibe kerül a vesedializátorok majdani gyártása? — A számítógépközpontun­kat építjük át, ott alakítunk ki 30 dolgozónak megfelelő munkakörülményeket. A ter­vek házon belül készülnek, sa­ját kivitelezögárdánkkal épít­tetünk 4,5 millió forintos költ­séggel. A szükséges létszámot javarészt dolgozóink átcsopor­tosításával teremtjük elő és várhatóan 10-15 új felvételes érettségizett nőnek is nyúj­tunk kereseti lehetőséget. — A dializátorokat külföldi alapanyagokból gyártja majd a Pemü. Van-e remény arra, hogy azokat egykor hazai mű­anyaggal lehet kicserélni? — A kuprofánszálakat sem­mi esetre sem, ám azt érde­mes lenne megvizsgálni, hogy a szovjet poiisztirol alkalmas lenne-e. Pillanatnyilag nem ismerek olyan hazai gyártót, amelynek terméke megfelelne a kívánalmaknak. Ha a Pemüben megkezdő­dik a művesék gyártása, az a számítások szerint 30-40 szá- záléjtos importmegtakarítást. jelent az országnak, a Pemü- ijek hosszútávú, biztos hazai piacot, szerény nyereséggel. Á vállalatot e termék kap­csán nem a gazdagodás remé­nye, sokkal inkább humani­tárius szempontok vezérlik. Ezért is szorgalmazzák, hogy a Külkereskedelmi Miniszté­rium devizaengedélye mielőbb a■ kezükben legyen. Bővülő kapcsolat A vállalat egyébként nem most kerül először kapcsolat­ba az egészségügyi ágazattal. Különféle lágy PVC-csöveket már korábban is gyártottak, s tervezik csont- és ízületpótló protézisek készítését szilikon­ból, valamint gyógyszeripari csomagolóeszközök előállítását is. Fazekas Eszter Lassú mozdulatokkal húzta fel a fiatalasszony a vödröt. A láncszemek nyikorogva, csikorogva soroltak egymás mellé. A mélyből kibuggyanó edényt kicsit megbillentette, s a kút melleti fehér zománcozott vödörbe öntötte a vizet. Korábban egy megszokott mozdulattal a vizeslócára he­lyezte az edényeket, most azonban a tűzhelyen várakozó lá­basokba öntötte tartalmukat. A felforralt, immár sterilizált folyadékot aztán üvegekbe öntötte, s ledugaszolta. Mióta fi­gyelmeztették őket, hogy a kutak vízszintje csökkent, s az is kolibaktériummal fertőzött, csak forralt vizet mert főzéshez, iváshoz használni. Különösen a gyerekeket féltette, bár az óvodában is csak forralás után ihattak a vízből. Vissza-visszatérő emlék gyer­mekkoromból a ledugaszolt üvegek látványa. Faluhelyen alig két évtizeddel ezelőtt nem volt ez ritkaság. Aztán a sors jóvoltából olyan helyre kerül­tem, ahol volt vezeték, s már nem féltettek aggódó tekinte­tek, mikor merítem meg csup­romat a vizes vödörbe egy óvatlan pillanatban. Sajnos azonban még ma is sok településen okoz gondot az egészséges ivóvíz hiánya. Ál­landó harc folyik a községek között, hogy melyik kapja meg azt az állami támoga­tást, amiből ki tudják építeni a vezetékesivóvíz-hálózatot. Ha nem megy, marad a köz­ség egyetlen ártézi kútja, va­lamelyik közkifolyó, vagy az udvarban levő kút. Nincs is addig gond, amíg egészséges a kutak tartalma. Nem kell messzire, egy-két ki­lométerre gyalogolni, s onnan cipelni a tízlitereseket. S hogy nem fertőzött a víz, azt az időközönként megejtett vizs­gálatokból tudják meg az in­gatlanok tulajdonosai. Nem volt ez olyan nagy ügy mos­tanáig, hiszen 150 forintért el­lenőrizték az összetételt. Ma azonban ez az összeg már nem 150, hanem kétezerötszáz fo­rint! Akkor, amikor el kell dönteni, hogy melyik gyerek kapjon a lekoptatott orrú ci­pője helyett újat, nehezen szánhat egy család 2500 forin­tot ilyen vizsgálatra. Ahol nincs vezeték Az ellenőrzéseket több in­tézmény végzi, ám elsősorban a Köjálhoz fordulnak ilyen megrendeléssel a lakosok. Az országban már több megyei állomás emelte fel a vízelem­zések díját, s most a Pest Me­gyei Köjál is. Hasonló árral dolgozik a Vituki és a MÉM is. Hogy mért döntöttek így, ar­ról dr. Kőhalmi Margitot, a Pest Megyéi Köjál általános igazgatóhelyettesét, főorvost kérdeztük. — Elöljáróban azt szeretném leszögezni, hogy csak a magán- kutak vizsgálatának a díját emeltük. A lakosság egészének ivóvízellátását érintő elemzé­sek ma is ingyenesek. Ha egy településen van vízmű, akkor a közkutakból mindenkinek jut ivóvíz, ezeket egyébként évente kétszer ellenőrizzük. Szintén térítésmentesen mér­jük a nitráttartalmat. Ahol ez magas, ott kapható csecsemő­víz. Tehát Csak azoknak kell fi­zetni, akik a saját ingatlanu­kon akarják a kutat használni. A közkifolyók vizsgálata nem érinti a lakosságot, s onnan bárki vihet vizet. — Igen ám, de nem mind­egy, hogy valaki húsz méter­ről vagy egy kilométerről ci- pekedik. Arról nem is beszél­ve, hogy ma már nem adnak ki az építési hatóságok a há­zakra engedélyt, ha nincs a lakóépületben fürdőszoba. Ve­zetékes víz hiányában csak úgy lehet hasznosítani a több tízezrekért felépített fürdőszo­bát, ha kutat ásnak az udvar­ban, s onnan szivattyú nyom­ja a folyadékot a rendszerbe. S hogy ne kelljen a fertőzéstől rettegni, rendszeresen ellen­őriztetni kellene. Eltúlzott jelentőség — Egy adott rétegben egy­forma az ivóvíz minősége. Ez csak akkor fertőződik, ha a kutat rosszul építik meg, s a felépítményen keresztül visz- szaszennyezik a vizet. Ä kivi­telezés módját, az országos építésügyi szabályzat írja elő. Rendelkezik arról is, milyen távolságra lehet égy Eúf az árnyékszéktől s lakóépülettől, az óltól, istállótól. — Ideális helyzetben való­ban nincs gond, de a iíyakor- lat mást mutat. A kontrollt a lakosság igényli, ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mint a Köjál­hoz beérkezett számos víz­minta. Korábban h&ity meg­rendelést kaptak, á kapnak most? — Pontos adataink erről nincsenek, de körülbelül éven­te négyszázan fordultak hoz­zánk ilyen kéréssel. Aztán egyszer csak ugrásszerűen meg­nőtt ez a szám, pontosan ak­kor, amikor a fővárosban már felemelték a díjtételt, nálunk pedig még nem. Így, aki te­hette, itt rendelte meg a vizs­galatot. Csaknem hatszázra növekedett az ellenőrzések Új ifjúsági mechanizmus - vegyes fogadtatás Több figyelmet a fa rfaiomra Egészségvédelem a munkahelyeken Pest megyében az ágazati szakszervezetek többségénél az esztendő elejéig megala­kultak, a vasas-, közalkalma­zott, egészségügyi és mező- gazdasági dolgozók szakszer­vezeténél pedig március vé­géig jönnek létre az ifjúsági tagozatok, illetve tanácsok. Az ifjúsági munka tovább­fejlesztésére hozott SZOT-ha- tározat végrehajtásának helyi előkészítése ugyan alapos volt, ám a fogadtatása nem ilyen egyértelmű: a fiatalok, a szakszervezeti és a KISZ- tisztségviselők körében is akadtak, akik vitatták a dön­tés helyességét vagy például azt: kialakítható-e érdemi munkamegosztás az ifjúsági szövetség és a szakszervezeti ifjúsági tagozatok között. S bár az érintettek egy része érdeklődéssel, várakozással fogadta az „új ifjúsági me­chanizmust", a közömbösek, a változást csupán* formainak tekintők sem voltak kevesen. Az eddigi tapasztalat az, hogy ahol általában pezsgő a szakszervezeti élet, jó a moz­galmi munka, ott nem volt csendes és formális a tagoza­tok létrehozása, tisztségvise­lőik megválasztása. Szeren­csés esetben ezt összekapcsol­ták az ifjúsági munka helyi eredményeinek és hiányossá­gainak megvitatásával, intéz­kedési tervet is kidolgoztak, máris hozzáláttak a helyzet- felméréshez, a teendők meg­határozásához, mint például a Pemüben, a Nagykőrösi Konzervgyárban vagy a gö­döllői pedagógusok tagozatá­nál. Mint a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa elnöksé­gének tegnapi — a SZOT székházában tartott — ülésén Némethy Paula, az SZMT főmunkatársa előterjesztésé­ben elhangzott: mégis általá­nosítható tapasztalat, hogy eddig csupán a mozgalom if­júsági munkája megújításá­nak szervezeti keretei (a ti­zenöt—száz fős tagozatok és í három—kilenc tagú tanácsok] jöttek létre, s az érdemi te­vékenységet nehezíti az is hogy tisztázatlanok a műkö­dés anyagi feltételei, töbl ponton vitatott a KISZ-sze való munkamegosztás — pél­dául az érdekvédelem, érdek- képviselet ügyében —, s az sem világos, az új helyzetbe% mi legyen az ifjúsági parla­mentek funkciója. Az elnökség meghatározts a tartalmi munka kibonta­koztatásának, a hatás- és jog­körök pontosításának, s KISZ-szel való együttműkö­désnek a további teendőit, s döntött arról: egy év múlvs elemzik ismét az ifjúsági ta­gozatok működésének tapasz­talatait. Megvitatta az SZMT elnök­sége azt a munkaprogram- tervezetet is, amely a mun­kahelyi egészségvédelem fej­lesztésének közös tanácsi és szakszervezeti feladataira vo­natkozik. Mint ebben áll: az üzem­egészségügyi ellátás folyama­tos bővülése ellenére is alapvető gond maradt a meg­betegedések és megrokkaná­sok számának növekedése, s kevés előrelépés történt a dolgozók egészségi állapotá­val, a munkakörülményekkel, életmóddal vagy például a re­habilitációval kapcsolatos gondok feltárásában, a haté­konyabb egészségvédelemért. A Pest Megyei Tanács és az SZMT rövidesen közös ajánlást ad ki a munkahelyi egészségvédelmi programok készítéséhez, szervezik, segí­tik, ellenőrzik is megvalósí­tásukat. Javasolják: kiemelt figyelmet szentelnek az üze­mi szűréseknek, kivált a ve­szélyeztetett dolgozók és a megváltozott munkaképessé­gűek keresésének, vizsgálatá­nak. Szorgalmazzák és támo­gatják a különböző dolgozói rétegek . egészségi állapota, munkakörülményei és élet­módja összefüggéseinek feltá­rását, áttekintik az üzemorvo­sok táppénzes tevékenységét, s a Társadalombiztosítási Igazgatósággal közösen , rend­szeresen elemzik majd az üzemi keresőképtelenségi ada­tokat, majd célvizsgálatokat tartanak ott, ghol feltűnően romlik az táppénzes helyzet. száma. Mikör mi is módosí­tottuk az árat, csökkent a megrendelés. A vízvizsgálatok alkalmával kétféle, kémiai és bakteriális elemzést végeznek. Ez alapján állapítják meg, nem nőtt-e va­lamelyik káros anyag meny- nyisége olyan mértékben, amely veszélyeztethetné az egészséget. — Ügy érzem — néz rám tűnődve dr. Kőhalmi Margit —, a kelleténél nagyobb jelen­tőséget tulajdonítanak ennek a kérdésnek. Ma már a lakos­ság tudja, hogy a vízre vi­gyázni kell és óvják. Külön­ben sem betegednek meg ma­napság emiatt az emberek. A csecsemők minden települé­sen, ahol nincs vezeték, kék­kór ellen kapnak csecsemővi­zet. Régen jutott erre pénz — örülünk, hogy maguk az orvosok nem tartják veszé­lyeztető tényezőnek a kútvizet. Ennek ellenére nyugtalanít az, hogy egy szolgáltatás, amelynek célja az egészség vé­delme, pénzbe, mégpedig sok pénzbe kerül. Miért volt erre szükség, más bevételi forrása nincs a Köjálnak? Különösen azért furcsa ez az áremelés, mivel mostanság mást se hal­lunk, mint megelőzés, preven­ció. Ez az intézkedés nem na­gyon serkenti a betegségek megelőzésére a lakosságot. — Magának a Köjálnak mint intézménynek létezése önma­gában is prevenció — válaszol dr. Kőhalmi Margit. — 1961- ben kijelölték új székhazunk helyét. Az állomást csak 1981- ben Vehettük birtokba. Húsz év után kerültünk kedvező munkakörülmények közé! Az eredeti elképzelés szerint a beruházási összegből ötmillió forintot vissza kellett volna tartani a műszerekre. Ez az összeg a befejezés idejére más­fél millióra zsugorodott. Így a többi között a hiányos mű­szerállományt szeretnénk gya­rapítani a vízvizsgálatokból befolyt pénzből. A gépkocsi- állományunk felújítását rs pó­tolhatjuk a bevételből.. Ezek olyan műszaki állapotban van­nak, hogy alig akarják áten­gedni őket a műszaki vizsgán. Márpedig, ha bármi történik a megyében, nekünk azonnal ott kell lennünk, nehogy egy fer­tőzés, égy betegség tovább ter­jedjen. Kénytelenek vagyunk a hiányzó összeget — bár lehe­tőség szerint a megyei tanács nyújt anyagi támogatást — ma­gunk kigazdálkodni. Annál is inkább, mivel a Pénzügymi­nisztérium 55/1985. (XI.. 28.) rendelete, mely az állami költ­ségvetési szervek gazdálkodá­sáról szól. erre ösztönzi az in­tézményeket. Rendelet van rá A Pest Megyei Tanács, köz­ponti segítséget is felhasznál­va, súlyos pénzeket áldoz az egészséges ivóvíz biztosításá­ra. A VII. ötéves terv egyik kiemelt programja keretében vezetéket építenek Érden és Gyálon. Ahol még nincs, ott a kisgyermekek ingyen kapnak csecsemővizet. Sok helyen azonban nem fektetnek még le vízvezetéket — hiszen csak annyi pénzzel gazdálkodha­tunk, amennyi van —, s ott még kutakból merítik az élet­hez nélkülözhetetlen elemet. Merítik, forralják, dugaszol- ják. Övják egészségüket. Eb­ben segít a Köjál vizsgálata. Ám kérjenek érte pénzt, hi­szen egyéni igényeket elégíte­nek ki, de sok tízezer egyén igényét. Valami azonban el­fogadhatatlan: egyetlen intéz­kedéssel, egyik pillanatról a másikra 1700 százalékos ár­emelést végrehajtani. S nem vagyok benne biztos, hogy a 600 vizsgálatért befolyó egy­millió 500 ezer forint megold­ja a Köjál gondját. Fiedler Anna Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents