Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

őrsi írni» A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM 15. SZÄM 1987. JANUÁR 20., KEDD Mérleg és terv Mendén A falu közössége összefogott Az esztendő első napjaiban ugyan miről is beszélgethet­tünk volna a tanácselnökkel, mint a korábbi tizenkét hó­nap eredményeiről, az idei ti­zenkét hónap terveiről, azok megvalósításának lehetőségei­ről, realitásairól. S mert Men­ete kisközség lakói mindig is híresek voltak arról, hogy a közösség érdekében nem vol­tak restek pénzüket vagy kétkezi munkájukat adni, a társadalmi munka múlt évi eredményeivel kezdtük a be­szélgetést. \ Csak az anyagot Tréfák Istvánná tanácselnök a következőket mondta el. — Társadalmi munkában, nagyon jelentős anyagi lakos­sági hozzájárulással és kétke­zi munkával négy kilométer hosszúságban készültek porta- lanított utak. Ez murvaköves leterítést és bitumenes felü­letszilárdítást jelent. Ezekben az utcákban és a korábban ha­sonló módszerrel portalanítot- takban az idén már a saját pénzéből végezteti el a tanács a szükséges bitumenes felület­kezelést. Ugyancsak tavalyi eredményeinkről szólva el­mondhatom, hogy az iskolá­ban a szülői munkaközösség szervezésében szülők és pe­dagógusok társadalmi munká­ban két épület külső-belső ta­tarozását végezték el. Ehhez a munkához a tanácsnak csak az anyagot kellett megvásá­rolnia. A mendei gyógyszertár épí­tését is tavaly kezdtük el, az alap és az emésztő már el­készült. Az építkezéshez már akkor is felajánlották segít­ségüket a fuvarozó kisiparo­sok, s lelkiismeretesen telje­sítették is, amit vállaltak Volt, aki a saját zsaluanyagát adta kölcsön a betonozáshoz, így a tanácsnak csak minimá­lis mennyiségű kiegészítő fa­anyagot kellett vásárolnia. Ugyancsak kölcsönbe kaptuk az Épületkerámia-ivari Válla­lat kocsijait, Juhász Béla üzemegységvezető jóvoltából — továbbra is számítunk a segítségükre. Az útépítésekkel párhuzamosan mintegy más­fél kilométernyi járda is el­készült társadalmi munkában, több szakaszban. A folytonos­ságot biztosították ezek az új szakaszok. Így az elmúlt év­ben mintegy 350 ezer forint­nyi megtakarítást értünk el ezekkel a társadalmi mun­kákkal. Az idei tervekről szólva el­mondta a tanácselnök, hogy 2 kilométer hosszan terveznek lakossági hozzájárulással és társadalmi munka igénybevé­telével portalanítást a már említett módon. Ugyanis a Honvéd utca lakói „megiri­gyelték” a többi falubelitől utcáik állapotát. A gyógyszertár megépítését eredetileg a tehóból tervezték megvalósítani, de a thnács hozzátette az arra a célra fordítható pénzét, s így ké­szült el társadalmi segítséggel az alap és a derítő. Az idénre tervezik tető alá hozni a gyógyszertárit, s a következő évben szeretnék átadni ren­deltetésének, éppen ezért 1988- ban az összes tanácsi pénzesz­közt leköti az építkezés. Végezetül az eredmények és a tervek után a megoldást sürgető, de még mindig füg­gőben levő gondokról is be­szélgettünk. így arról is, hogy a tanács két segélykérő telefont rendelt meg a pos­tától még tavaly nyáron Ugyanis mindössze egyetlen ilyen készülék van a község központjában. A közvetlen kapcsolatfelvétel megtörtént a Budapest-vidéki Postaigazga­tósággal, amelynek illetékes vezető munkatársa december­re ígérte a két segélykérő te­lefon elhelyezését. Még nem szerelték fel! En­nek pedig egyik egyenes kö­vetkezménye az, hogy hiába van meg a régen várt köz­ponti körzeti orvosi ügyelet, ha a mendeiek nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudnak kapcsolatot felvenni az ügyelő orvosokkal. Hiszen a kisközség nagy területen fekszik, így nagy távolságok­ról kell az embereknek be­gyalogolniuk a faluközpontba az egyetlen telefonhoz, amely gyakran rossz. Még jó, hogy a helybeli postások szívükön viselik a segélykérő állomás ügyét, s bejelentés esetén azonnal értesítik a szerelőket, akik általában másnapra el is hárítják a hibát. Ugyancsak jogos igény s reális tervre alapozott a köz- világítás korszerűsítése. En­nek a munkának egy kisebb részét maga a tanács fedezi saját pénzügyi keretéből. A nagyobb mértékű korszerűsí­tés megvalósítása még függő­ben van, de nem került le a napirendről. A jövőben egyéb­ként nem is tervez nagyobb munkálatokat a tanács, mint a gyógyszertár befejezése és a közvilágítás korszerűsítése. Hiányzó buszok További égető gond a szo­ciális követelménynek meg nem felelő telep felszámolása, hiszen a cigány lakosság tár­sadalmi egyenrangúságának ez az első feltétele. Ehhez azon­ban minél hamarább szükség lesz a megyei tanács anyagi támogatására. S régi, meg nem oldott gondként merült fel ismét a jobb buszközlekedés hiánya Mendén. A helybeliek szerint a leghasznosabb lenne egy buszjárat indítása Sülysáp— Mende—Gyömrö—Monor út­vonalon, hiszen így is sokan járnak Monorra dolgozni. Az új buszjárat beindításával még többen találnának kere­sőfoglalkozást Monoron — ez nagyon is komoly indok, is­merve az épületkerámiások létszámcsökkentésének terveit —, erről a későbbiekben még tudósítunk. Legutóbb is számos hely­beli lakos gyűjtött aláírást, azt kérve a Volánbusztól, hogy az említett járatot meg­kaphassák. A lakossági kez­deményezést támogatta a he­lyi tanácsi vezetés is, egy­előre eredménytelenül. Ez az eredménytelenség sokak értet­lenkedésével találkozik. Hi­szen ha igaz, hogy kormány­zati szinten is szorgalmazzák a vonzáskörzeti székhelyek fejlesztését, s a jelentősebb létszámot foglalkoztató mun­kahelyek, közintézmények, speciális ; iskolák — például zeneiskola' — ott vannak s ott fejlődnek tovább, akkor ésszerűnek tűnik a vonzás- körzetben a tömegközlekedés javítása is. Bizonyítottak Végül is azzal is lehet ér­velni, hogy a MÁV országo­san 400 járatot szüntet meg, tehát egyébként is megnöve­kedik a Volán-vállalatok sze­mélyforgalma, utasforgalma. Már csak azért is érdemes lenne a kérésen elgondolkod­ni, mert a mendeiek megér­demlik a segítséget, a lakos­ság, a tanácsi vezetés bizo­nyította, hogy nem ülnek a babérjaikon közös dolgaik rendezésekor. Ezt igazolja az a tavalyi 1,6 millió forint is, amit a fejlesztésre szánt esz­közökből takarítottak meg a tanácsiak, hogy ezzel a pénz­zel az idén is jól gazdálkod­janak. Aszódi László Antal bajban összefogtak Saját traktorával is Havazás ide, havazás oda — vagy éppen azért, mert ilyen zord az időjárás, mint ami­lyen —, a téli estéken csak- csak összejönnek az emberek, szomszédok, barátok, munka­társak, megbeszélni a nap ese­ményeit, gondjait, híreit. A gyömrői Kovács Ferenc ottho­nában is összejött egy félig véletlen munkatársi találkozó, de inkább az elején kezdem ... ★ Mint gépkocsivezetőt keres­tem föl, hogy megkérdezzem, mi a véleménye a havazásról, annak következményeiről, a közlekedés biztonságossá téte­le érdekében dolgozókról s ál­talában az autóvezetőkről. Mielőtt válaszaira térnék, el kell róla mondani, hogy bár még csak harminchat éves, már régi sofőr, hiszen tizen­két éve vezet. A Volánbusz elődjénél kezdett, majd a Be­tonútépítő Vállalat üllői asz­faltüzemében dolgozott, május óta a Rákosmezeje Tsz gyöm­rői dolgozóit szállítja Maglód­ra. Azaz csak szállítaná, mert a kis Barkasszal egy hete nem tud kimozdulni az udvaráról. Igaz, nem is volna értelme út­ra kelni, hiszen Maglódon a paradicsomlé-üzemben csak az őrök és néhány karbantartó található meg mostanság. Beszélgetésünk közben ér­kezett meg Prekler Péter, a pa­radicsomlé-vonal vezetője, hogy a dolgozók esetleges szál­lításának lehetőségeit egyez­tessék. Ö hozta a meglepő hírt is, hogy a gyömrői Varga Fe­renc tolólapot kért kölcsön a kertészeti ágazattól, hogy sa­ját összkerék-meghajtású mini Rába traktorával, eltolhassa a havat a Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban Varga Ferencet később megkerestem, aki megerősítet­te a hírt, ha kap tolólapot, el­takarítja a havat az utcájából, esetleg a szomszédos utcákból is. Egyik szomszédja, Kukori­ca József, szintén felajánlotta, hogy lapáttal segít majd ott, ahonnan pótkocsival kell el­szállítani a töméntelen sok ha­vat. S Prekler Péter arról is hírt hozott, hogy a Rákosmezeje teljes erőbedobással takarítja a havas utcákat a területéhez tartozó községekben. Kovács Ferenc egyébként három hónapja a gyömrői köz­ponti körzeti orvosi ügyelet szolgálati gépkocsiját is vezeti (egy váltótársával) másodállás­ban, egyelőre helyettesítőként. Nagy nehézségekkel kellett megbirkózniuk a nagy hava­zásban. S bár karácsony más­napján és szilveszterkor is hétvégi szolgálatban volt, az idén nem tudott minden alka­Monori-erdőt is bezárta a hó, a jég. Járadi Lászlónak, a Hazafias Népfront Monori Nagyközségi Bizottsága titká­rának — aki monori-erdei lakos, s egyben a település egyik tanácstagja is — amúgy sem szokása, hogy tétlenül szemlélje az eseményeket. Ez­úttal is szeretett volna igen gyorsan cselekedni. A hatal­mas havon sok lapát is csak üggyel-bajjal győzhetett volna — akadt azonban ezúttal is segítség. — Nem volt gáz a csere­telepen, nem lehetett megkö­zelíteni, járhatóvá kellett ten­nünk az óvodához, a napközi­hez, a postához, a tanácski­rendeltséghez, az orvosi ren­delőhöz vezető utakat... Egy erdei, Harmath utcai lakos — hadd mondjam a nevét is, megérdemli —, Bozsik Mi­hály, aki a monori Kossuth Tsz műhelyfőnöke, saját gépével látott neki a hótaka­rításnak, hogy az élelmiszer- üzletekbe el tudjanak jutni a lakók. Aztán megérkezett a monori ÉKÜ g,épe, Herda Kálmánnal a volánnál. Járadi László úgy meséli a történteket, mint a hősies helytállás példáját, s még- sincs ebben egy szemernyi túlzás sem. Aki csinálta, aki látta, tudja, hogy valóban küz­delem volt. — Ott álltam Herda Kál­mánnal a vezetőfülkében. A hótoló irányítását még szemlélni is kimerítő volt, percenként kellett állítania a lap magasságán. Egy szóval sem panaszkodott kimerült- ségről, csinálta, mert az uta­kat meg kellett szabadítani a hótól, hogy az emberek eljus­Emberségből példát... Mint a hétköznapokon sanak a vasútállomásig, az orvoshoz. Még arra is futot­ta az erejéből, hogy megtisz­títson egy erdei mellékutcát, pedig akkor még nem is tud­tuk, hogy rövid időn belül ép­pen onnan kell kihozni Páczi doktornak egy trombózisos beteget... Alig fejezték be a munkát, máris meggyőződhettek róla, hogy a hétköznapi helytállás nem nyom nélküli: a monori- erdeiek alig győzték köszönni a segítséget. Jólesett. S bár az is elhangzott, hogy „bár sokan volnának hasonlók”, tudni kell: a nehéz napokban szerencsére sokan voltak ha­sonlók. önzetlenek, ember­ségesek. fáradtságot nem is­merők. Mint a monori öregek nap­közijének dolgozói, a gondo­zási központ munkatársai. — Hétfő reggel azt hit­tük, mindenkihez ki kell majd mennünk, minden kis öre­günket otthonában kell ellát­nunk élelemmel... — mond­ja Bihari Jánosné, az ÖNO vezetője. — A csodával volt határos, hogy gondozottjaink nyolcvan százaléka be tudott jönni a napközibe. De még így is voltak izgalmas óráink. B. nénihez például, aki egyéb­ként mindig itt van, kivit­tük az ebédet, de senki nem nyitott ajtót a zörgetésre, nem füstölt a kémény sem. A leg­rosszabbra gondolva kértük a rendőrség segítségét, g utóbb B. néni sértődött meg, hogy mertük rátörni az ajtót... A rendőrség jelzése nyomán kerestünk fel egy idős, magá­nyos férfit, akit olyan álla­potok között találtunk, hogy azonnali szociális otthoni el­helyezése lett volna indokolt. Sírva kérte, hogy maradhas­son — így aztán reggel visz- szük neki a forró teát, dél­ben az ebédet... Kétfcégbe- ejtő volt egy másik gondozot­tunk esete is, akiről azt hit­tük, rokkantsága miatt nem tud megküzdeni a jeges út­tal, azért nem jön, s már ké­szítettük neki az ebédet, ami­kor valaki telefonált: a bácsi a Fészek vendéglő előtt it­tasan ül a dermesztő hideg­ben. Két férfi vállalkozott rá, hogy elmegy érte és hazakísé­ri, de mire odaértek, már vé­resen feküdt a vendéglő előtt. Megpróbált elindulni, de át­bukott egy vaskorláton. A mentők kórházba szállítot­ták — a Fészek vendéglőben eközben zajlott az élet... A három szociális gondozó gyalog, ételhordókat cipelve jár be hatalmas utakat. Akik teljes gondozásban részesül­nek, azokhoz naponta több­ször is el kell menniük: be­gyújtani, bevásárolni, fürdetni őket, kimosni számukra. És teszik a dolgukat. Mint­ha nem lenne „különleges helyzet”. Mint a hétköznapo­kon. K. Im. lommal kimenni a területre a havazás miatt. Persze a betegek nem síny­lették meg a szolgálati autó hiányát, hiszen tudomása sze­rint a honvédség segítette ki az egészségügyi szolgálatot te­repjáró autóval. Néhány je­lenségre felhívta a figyelmet Kovács Ferenc. Elmondta, hogy sajnos az ügyeleti kocsi megkülönböztető jelzését alig- alig veszik figyelembe a gép­kocsivezetők, s azok közül is a fiatalabbak Gondot jelentenek az indo­kolatlan hívások. Magúk az egészségügyi dolgozók is tud­ják már a leadott cím alap­ján, hogy hová hívják őket visszatérően fölöslegesen, de az orvosnak kötelessége minden híváshoz házhoz mennie. Men­nek is az orvosok lelkiismere­tesen valamennyi hívásra, még ahhoz a gyömrői családhoz is, ahonnan tavaly több mint 330- szor (!!) kértek orvosi segítsé­get. Hogy amíg a valóban in­dokolatlan hívás teljesítésén fáradozik orvos és sofőrje, s valahol súlyos beteg várja a segítséget, azzal, sajnos, néhá- nyan nem törődnek. Pedig különösen ilyenkor, ka­tasztrofálisan rossz időjárási viszonyok idején, talán jó len­segített ne még otthon mérlegelni, hogy valóban ki kell-e száll­nia az orvosnak, vagy csak azért hívják házhoz, hogy le­gyen, aki lecsillapítsa a csalá­di botrányt. A. L. A. Növényvédelem Környezetkímélő növényvé­delem a házikertben címmel új, hasznos kiadvány került az olvasók kezébe a Mezőgaz­dasági Könyvkiadó gondozá­sában. A MÉM Növényvédel­mi és Agrokémiai Központ munkatársai-azokat a legfris­sebb ismereteket kötötték cso­korba, egyszerű, közérthető nyelven, amelyek segítenek eligazodni a „mérgek” tenge­rében. Olyan fizikai-mechani­kai, agrotechnikai, biológiai, biotechnikai módszereket is javasoltak, amelyek segítsé­gével lényegesen csökkenthető a kertek „méregterhelése”, mi­közben az élő környezetet nem szennyezzük. Ez azért is fi­gyelemre méltó, mert még hosszú távon kell együttél­nünk a vegyszerekkel. Körül­tekintő használatuk teljesen veszélytelen az emberiségre. Kosárlabda Első helyen a gimnázium A monori József Attila Gim­názium leány ificsapata Vá­cott vendégeskedett, a Sztáron Sándor Gimnázium tornater­mében. Az összecsapáson 58-38 arányú vendégsiker született. Hanzelik Andrea (23) csapat- kapitány gárdája higgadtan, taktikásan játszott mind a két félidőben, pedig a tét nem volt kicsi. Ezen a mérkőzésen dőlt el, hogy melyik csapat jut be az országos 24-es elődöntőbe. Az első kosarat a ceglédiek dobták, és várható volt a foly­tatás. de közbelépett az ellen­fél 180 centiméteres centére. Nagy Veronika (6), aki a pa­lánk alatt kitűnően védekezett, rengeteg labdát megszerzett. Ezekből a megkaparintott po­tyalabdákból Somodi Katalin (19) az ötödik perctől kezdve ziccerek sorozatát dobta. A Sztáron gimnázium kulcs- játékosainak egyéni megmoz­dulásait mindvégig zónavéde­kezéssel igyekeztek a monori gimnázium játékosai megaka­dályozni — többnyire siker­rel, ami főleg Nagy Tímeának (10) és Fodor Mariannának kö­szönhető. Támadásban gyors labdapasszokkal, a középjáté­kosok megjátszására töreked­tek a vendégek. A véghajrában 15 ponttal elhúztak a monori gimnazisták, és így megérde­melten győztek. A serdülők követték az idő­sebbeket, ők is idegenben, vé­letlenül éppen Vácott játszot­tak, a közgazdasági szakkö­zépiskola csapata ellen. A mo­nori gárda erőnlétileg és tech­nikailag is felülmúlta ellenfe­lét, ezt legjobban 112-38 ará­nyú győzelem tükrözi. Ezzel a jó szerepléssel megerősítették első helyüket a megyei közép­iskolai bajnokság tabelláján. Hangulatos, eseményekben gazdag mérkőzést láthatott a közönség, bár jobbára a ven­dégek támadtak, és szereztek értékes pontokat. Néha csak pár másodpercig tartózkodha­tott az ellenfél a monoriak pa- lánkja alatt, az erős védelem elkaparintotta a labdát, és már­is a másik oldalon, a kosárban volt a találat. A gimnázium gárdája szépen kidolgozott, ra­finált megoldásokkal teletűz­delt akciójátékot játszott. Meg­érdemelten nyertek, övék az első hely. Jó: Kalocsa Ilona (40). Vla- dár Melinda (22), Csajbók Ré­ka (16), Nagy Judit (14), Ren­dek Krisztina (12), Hrobár Bea (6). Méhész Judit (2 pont). Földvárszki Magdolna Kulturális program Ecseren kedden 17 órától karate. Gyomron 15.30-tól gyermek­torna a Pázmány utcai óvo­dában. Maglódon filmvetítés 16.30- tól és 18.30-tói: Balkán exp­ressz (színes jugoszláv ka­landfilm). Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Volt egyszer egy vadnyugat I—II. (színes amerikai western). Vecsésen 17.30-tól művészi torna, 18-tól a Jaguár együt­tes próbája és német nyelv- tanfolyam. A HELIOS Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet megfelelő képzettségű árkalkulátort és áruforgalmi előadót felvesz Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a személyzeti vezetőnél, Gyömrő, Steinmetz kapitány útja 69-71. ISSN 0W3—M5i (Monori Hlrtap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents