Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

A számvetések napjait ** éljük. Nem a kötele­ző. a hivatalos mérlegekre, elszámolásokra gondolunk ezúttal, hanem arra, amit magunkban végzünk el ilyentájt. Magunk mögött hagytunk egy évet, amely­be ugyanúgy tervekkel gaz­dagon léptünk, akárcsak az előttünk álló újba. Mit si- Került megvalúsüani abból, amit elterveztünk, vagy tit­kon megvalósítani remél­tünk és mit nem? Eredmé­nyeink fölött egykettőre ríaiprendre térünk, ám megtépázott reményeink, kudarcaink vagy amit átír­nák tartunk, tovább foglal­koztatnak. Álomhatár alatt A negyedik éve működő érdi SkáLa Áruház sikeres üz­let. Hogy 250 milliós éves for­galomra tervezték, építették, azt már azok is régen elfelej­tették, akik létrehozták. Hi­szen éppen egy esztendeje 386 millió forintról beszélhetett Cajzágó Lászióné igazgató. — Természetesen erre még alaposan rá >is fejeltünk 1986. évi tervünkben — mondta most —, % azt is jócskán túl­teljesítettük. Az igazság az, hogy mi, az áruház vezetői tit­kon reméltük:-sikerül elérni az 500 millió forintos forgalmat. Ez jelentette volna számunk­ra az igazi síkért. Hát az az álomhatár nem jött be. Az­tán szerettük volna kialakíta­ni végre az áruházi cserét az NDK-val is, hiszen a lengye­lekkel és a csehszlovákokkal már megteremtettük az ilyen jellegű üzleti kapcsolatot. Per­sze. nem mondtunk le végleg erről a tervünkről. Mertek vállalkozni A váci Forte gyárat az egyenletesen, jó eredménnyel dolgozó ipari üzemek között tartják számon. A tőkés pia­cokon is megállja a helyét. Az igazgató,. .fcenyó László mégsem elégedett. — Ügy érzem, gyári kollek­tívánk 1986-ban fegyelmezet­ten és tisztességesen dolgozott, nyereségünk ennek ellenére mégis kevesebb. Ennek több oka van, éppen ezért nem is általában a szabályozókat kár­hoztatom. És főként abban bí­zom, hogy az MSZMP KB határozata értelmében ebben az esztendőben már ott ma­rad a nyereség. ahol azt a munkások megtermelték. Lényegében ezzel a gondom­mal függ össze a másik is. Köztudott, hogy a Forte gyár, az elmúlt esztendők beruházá­sok dolgában kockázatos idő­szakában is, mert vállal­kozni korszerűsítésre. Ext- rúziós öntőüzemet építet­tünk 300 millió forintos költséggel; termelésének bein­dítása nagyon nehéz körülmé­nyek között zajlott, sok áldo­zatot vállaltak dolgozóink. S úgy érzem, erőfeszítéseinket a Pest megyei és a városi párt- bizottságon. valamint az OMFB-n kívül — ahonnan er­kölcsi támogatást is kaptunk — másutt nem értékelik kel­lően. A kert, öröm Mint a kertbarálklub tevé­keny, jeles tagját és sikeres szőlősgazdát ismerik Sóskúton Báthori Miklóst, a Buda- környéki Áíész központjának dolgozóját. Ezen a tájon más­fél évtizede nem volt olyan Füstbe ment tervek nyomában Sikeresek kudarcélményei Hol a labda? Itt a labda! Rögbisek egymás hegyén-hátán. (Engler Edit felvétele) Erről olvastam Nem félek az atomtól v--* A tombomba? Nukleáris robbanófejek? Szárazföldről és tengeralattjárókról indítható rakéták? Az 'űr­ben telepítendő lézerfegyverek? Engem ezek nem sok­kolnak. Legfeljebb arra gondolok szomorkásán, meny­nyi szellemi és anyagi energiát ölnek bele ilyen bonyo­lult szerkezetek kitalálásába, amelyekkel olyan esendő lényeket akarnak megölni, akiket egy útszéli fáról le­esett bottal is agyon lehet ütni. Be kell ismernem, nincsenek olyan képességeim, ame­lyekkel gondolatilag átfoghatnám a földtekét, a világ­mindenséget, s el tudjam képzelni a nukleáris kataszt­rófa utáni kaotikus gömböt, amin életnek nem marad­na nyoma, izzana és füstölögne az egész, mígnem ez az utolsó, ember előidézte folyamat is kihunyna, hideg sö­tétség borulna a valamikor Földnek nevezett égitestre. Ám én is félek, én is szorongok. Szerényebb képes­ségeimből adódóan földközeli jelenségek borzongatnak. Úgyszólván semmiségek. A televízióban látható képek az országutakon heverő holttestekről. Minden reggel könyörögnek a rádióban, este a tévében: emberek, nyál­kásak, síkosak az utak, fölöttük köd gomolyog, óvato­sabban, lassabban, megfontoltabban. Majd kimegyek az útra, ahol valóban nyálka, síkosság fogad, gomolygó köd, s lakott területen, ahol legfeljebb hatvan kilomé­teres sebességgel szabadna hajtani, csak azok a teher­autók mennek ennyivel, amelyek vagy a műszaki álla­potuk, vagy a rakományuk miatt többel nem tudnak. Tenni nem sokat lehet. Bízni a szerencsében és óva­tosan vezetni. Ám mit tegyek akkor, ha csöngetnek az ajtómon? Most már nem kelhetek föl karosszékemből, vajon ki lehet ez kérdéssel a fejemben, mint korábban. Olvastam a lapunkban is megjelent intelmet: ... a bí­róság nyomatékkai felhívta a figyelmet arra, hogy a közbiztonság nemcsak hatósági ügy. hanem felelősség­gel tartozik érte minden állampolgár, igenis, bizalmat­lannak kell lenni. Különösen az egyedül lévőknek a la­kásokba bekopogó idegenekkel szemben, mert már az ilyenfajta fogadtatás esetleg meghiúsítja a rossz szán­dékot. Valami ismét befejeződött. A ki lehet az korsza­ka. Egy korszak véget , ért, egy másik azonban, amelyet már többször hittünk befejezettnek,- úgy látszik, nem akar véget érni. Tudósítás a Magyar Nemzetben az Új­pesti Dózsa—MTK-VM Megyeri úti íocirangadóról. Az akkor még első Dózsa saját otthonában szenvedett ve­reséget a második MTK-tól. íme az idézet: Az újpesti (szurkolóikor gyalázkodásai ugyanis az MTK idősebb szurkolóinak akár legnyomasztóbb emlékeit is felidéz­hették. Ezeket az emlékeket két szó erejéig sem idézem föl, csupán annyit teszek hozzá, aZ ilyesfajta gyalázkö- , dás nem szorongással tölt el, hanem a reménytelenség csíráját ülteti el szívemben. Annál is inkább, mert a szavalókórus fiatalokból állt. 3 ó negyven évvel vagyunk az ésszel fölfoghatatlan méretű nyomasztó események után. Az idősebbek még emlékeznek a fogadalmakra: soha többé. Utódaik ivadékai, szavalókórusban gyalázkodnak. Hát akkor miért az atombombatói féljek? Kör Pál Komphajón dolgoznak a téesztagok Gdanskban Fuféhomokfél a A monori Kossuth Termelőszövetkezetet mostanában csak úgy emlegetik szőkébb ha­zánkban, hogy egyike az alacsony hatékony­ságú téeszeknek. Ám éppen a kiút keresése, a gondok orvoslása szerezhet országos ismert­séget a gazdaságnak. Hiszen bizonyára egye­dülálló az olyan termelőszövetkezet, amely hajóépítéssel is foglalkozik. Vajon hogyan sodorta el az ár a menoriakat a íutóhomok­ról egészen a tengerig? A közös gazdaság jelenlegi formája és nagysága több­szörös egyesülés után alakult ki. Legutóbb egy évtizede ha­tározott úgy a két helyi gaz­daság tagsága, hogy egyesül. Az örökség azonban igen sú­lyos volt: 14 millió forint veszteséget kellett tíz év alatt rendeznie a kollektívának. Természeti adottságaik sem jók; gyengén humuszos, rossz vízgazdálkodású talajukkal most is a kedvezőtlen adott­ságú kategóriába tartoznak. Ennék ellenére a téesz dr. Farlcas Sándor elnök irányí­tásával felkarolt minden újat, s évek óta jól alkalmazkod­nak a körülményeikhez. A le­hetőségeket megragadva, a kiegyensúlyozott -gazdaságok közé küzdöttek fel magukat. Volt olyan esztendő, amikor a nyereség elérte a 20 millió forintot. — Igén, küzdelem ez a ja­vából — mondja az elnök. — Volt évünk, nem is olyan ré­gen — az 1983-as —, amikor a 3450 hektár földünkön csak egymillió forint nyereséget értünk el. Történetünkben ez volt a mélypont. Úgy tetszik azonban, hogy a Kossuth Téeszben megta­lálták a kivezető utat, s el­mozdultak a holtpontról. Hogy hogyan, erről dr. Taj- dina János közgazdasági el­nökhelyettes így vélekedik: — Terveinket döntően o ki­egészítő tevékenységre építet­tük. Két évvel ezelőtt az ipa­ri üzemek munkájának kor­szerűsítését, a gazdaságossá­guk javítását tartottuk a leg­főbb feladatunknak. Kemény kézzel láttunk hozzá az egy­ségek szigorú ellenőrzéséhez, attól sem riadva vissza, hogy egy-egy kollektíva esetleg má­sik gazdát keres. Úgy vélem, következetességünknek meg­van a haszna. Ma már a szer­teágazó kiegészítő ágazatok legtöbbje stabilan, eredménye­sen dolgzik. A nagyüzemben szinte valamennyi szervezeti forma megtalálható; az ipari termelés árbevétele ma már több mint a felét teszi ki a szövetkezet összes bevételei­nek. A monori termelőszövetke­zet kikötőjében nagyon sok kiváló szakember vetett hor­gonyt az utóbbi esztendők­ben. Alcik felkészültségükkel, üzleti érzékükkel, bátor vál­lalkozókedvvel szorgoskodnak azon, hogy ne ússzanak el partjaik mellett az értékek. Azt sem szégyellik bevallani, hogy egy-egy új ágazat bein­dítása néha a személyes kap­csolatoknak is köszönhető. Ám ez nem csökkenti érde­meiket. Az építőipari főága­zatot például akkor alakítot­ták ki, amikor más hasonló gazdaságok a megrendelések hiányára panaszkodtak. Az elmúlt két esztendő eredmé­nyei azonban bebizonyítot­ták, hogy annak idején nem döntöttek rosszul at vezetők. A főágazat 1985. évi árbevé­telét harminc százalékkal nö­velte, nyereségét pedig meg­duplázta. De jogosan büszkék a budapesti központtal kiala­kított ipari szolgáltató rész­legre, az általános ipari szer­vizre vagy a Ferihegyi repü­lőtéren dolgozó átalánydíjas egységre. A különböző ágazatok fej­lesztésében jelentős érdeme­ket szerzett Antal Béla egy­ségvezető, aki a lengyelorszá­gi hajóépítő részleg kialakí­tását is kezdeményezte. Be­szélgetés közben dr. Tajdina János is elárulja, hogy két diplomája közül az egyik ha- jógépész-mérnöki. így már nem is hat a meglepetés ere­jével a szövetkezet profiljába első hallásra aligha illő vál­lalkozás. — Nyolc szakemberrel már egy esztendeje dolgoztunk azon a komphajón, melyet egy svéd vállalkozó a gdans­ki hajógyárban épített — em­lékezik a kezdetre a közgaz­dasági elnökhelyettes. — Min­den bizonnyal pontosan és jó minőségben, mert tavaly szep­tember 1-jétől már negyvenen szorgoskodtak a különböző hegesztő, lakatos és csőszere­lő munkákon, összesen 550 ezer dollár értékű megbíza­tást kaptunk, amelynek a kö­zeljövőben, határidő előtt ele­get is teszünk. Hogy nemcsak véletlen sze­rencse a devizát hozó üdét, arról meggyőzött az a terv, melyet dr. Tajdina János is­mertetett. öt emberük alvál­lalkozóként dolgozik Bécsben egy építkezésen, ahol az . idén több téeszalkalmazottat is fog­lalkoztatnak majd, ily módon növelve a szövetkezet deviza- bevételét, amelyre egy helyi műanyagfröccsöntő üzem ki­alakítását alapozzák. A valu­táért vásárolj automatikus gépsoron a Caolának készíte­nének különböző flakonokat. Monoron az eredmények mellett mostanság is vannak gondok, de a nyugtalan na­pok ellenére azt vallják a szövetkezet vezetői: kár a tő­lük független bajok miatt si­ránkozni, ami a kezükben van, azzal kell gazdálkodni, Surányi János Nagy István tanácselnököt új tervek foglalkoztatják (Háncsovszki János felvételei) kiadós a szőlőtermés, mint a múlt évben, így nem Iahet ok a panaszra. Vagy mégis? — Hol van már a kertbarát­klub?! Éppen azt szerettem volna tavaly újjászervezni., Nem sikerült. Társak kellet­tek volna hozzá. Nem kerül­tek. Talán majd az idén több időm lesz, júniusban ugyanis nyugdíjba megyek. Higgye el, nincs szebb dolog a kerti munkánál. A föld meghálálja a hozzáértő törődést. Községünkben sokan ker­tészkednek, borászkodnak, és több száz kiskerttulajdonos van a nyaralóterületen. A ker­tészkedés összehozza az embe­reket, szoros barátságok kö­tődnek a mesgyék között. So­kan fordulnak hozzám ta­nácsért, tudják, szívesen adok. Nagyapámtól tanultam a sző­lőművelést, meg a feleségem családjától. A három gyerme­kemet is beoltottam a kert szeretetével, ma is — bár már mindhárom a maga kenyerén él — örömmel segítenek a na­gyobb munkák idején. A szőlő munkaigényes és költséges hobbi, olyan szinten ahogy én művelem, de már bevételt is hoz. — Egyébként a jő termés miatti sikeres esztendőmet alaposan elrontotta éppen az utolsó napokban a feleségem­mel történt baleset, amsiy he­tekre ágyba kényszeríti az én munka nélkül meglenni nen tudó társamat. Így aztán pil lanabnyilag ez az én legna gyobb gondom. Támogató kerestetik A tárnoki rögbicsapat a baj nokság B csoportjában az ősz idény legjobbja lett. Veretle' nül kerültek az élre. A csapa kapitánya, Horváth Jqzsc! miután e'.dicsekedett ezzel a eredménnyel, gondolkodás nél kül sorolta problémáikat. — Az óévben sem sikerül támogatót találni, a csapatnak Félreértés ne essék, nem nag' pénzekre gopdciunk. Csupa, arra, hogy egyszer-egyszer kap nánik például autóbuszt, ami kor meccsekre utazunk. Vág; legalább a mezre váló anya got megvásárolnák, mert i varratás már a családban meg oldható. Osztrák és csebszla yák kapcsolataink is vannak s újabban egy észak-olaszor szági klubot .is, közéjük sorol hatunk. Általában évente ké alkalommal i kerül sor csere látogatásra, viszonzásul az ál tálunk rendezett nemzetköz kupáért. Pillanatnyilag ázván hogy saját zsebünkből jede ziink minden költséget. S bi­zony ebben a sportágban nyű- vődik a felszerelés, nem is be­szélve az ' útiköltségekről Ilyenformán, ránk aztán igazár nem mondhatják, hogy anyag előnyökért sportolunk — mondta befejezésül. Befejezetlen tennivalók Szépen fejlődött az utóbb néhány esztendőben Diósd Gyorsan túljutottak a gáz­programon, bővült a víz-, a csatornahálózat. Olyan iskolái építettek, amely egyben kui- túrcentrum is. Már készül s tornacsarnok abból a pénzből, amelyet elsősorban az iskola- építéssel elnyert megyei tár­sadalmi munkaverseny kate­góriaelsőségükért kaptak. A ta­nácselnök,. Nagy István nem nevezte túl szerencsésnek az elmúlt évet, befejezetlen ten­nivalók sorával léptek át az új esztendőbe. — A pinceomlásoknak csak egy részét, csupán a legveszé­lyesebbeket hárítottuk el. Nem kaptunk hozzá állami segítsé­get, márpedig ezeknek az öreg pincéknek — pincerendszerek­ről van szó! — a feltárása, be­temetése rendkívül költséges, Kénytelenek voltunk a torna- csarnok építéséből elvonni a ■ tűk befejezni. Pedig legalább ■ a csarnokot — az öltöző, lelá­tó épületrész nélkül — szeret­tük volna szeptemberben át­adni rendeltetésének. A pince- omlások miatt nem épülhetett . meg a gázvezeték a Szabad- i ság úton. Szeptember 30. volt a határideje a Diósd—Érd i közötti szennyvízcsatorna meg­építésének. Még mindig dol- [ goznak rajta. Pedig addig nem . tudjuk folytatni a községi csa­tornahálózat tervezett 8,2 ki­lométeres bővítését sem, mert ' a mi szennyvíztisztító tele­■ pünk többszörösen túlterhelt. Soroljam még? Nem sikerült elfogadtatni az üdülőkkel a településfejleszté- ’ si hozzájárulást. Pedig min­den fejlesztő beruházásunk az ő javukat is szolgálja. Persze, 1 nem tettünk le róla, hogy er­ről meggyőzzük az embereket. ; , k. e. u A cím fölött: Az óév utolsó " pillanatai az érdi Skála Aru­ház szupermarketjében i——————————

Next

/
Thumbnails
Contents