Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

4 1987. JANüAR 19., HÉTFŐ Lehet emberléptékű is egy lakótelep Három esztendő alatt felépül Ha azt halljuk, lakótelep, széles e hazában már ré­gen a betongigászok léiekfárasztó panelrengetege jele­nik meg képzeletünkben. így hát ne is csodálkozzék azon az olvasó, ha felszisszentem, amikor először — még valamikor a múlt őszön — arról értesültem, újabb lakótelep épül Diósdon. Teuramisten, hová? Mert hely az éppen van bőven a kisközség határában, de egy ilyen épületegyütteshez túl szép a táj. E Dél-Buda térségi dom­bokról lelátni Budafok, Budatétény házaira, üzemeire, a százhalombattai Duna-kanyarulatra, sőt tiszta időben a Csepel-sziget zöldjébe vész a látóhatár. Előrelátó fejlesztés Aztán december második fe­lében végre elkészült az épí­tésre kijelölt terület, Alsó- Gazdag-dűlő részletes rendezési terve, a beépítési javaslat a Diósdi Tanács elképzelése sze­rint. S akkor derült ki, hogy b település hosszú távú rende­zési tervében eredetileg való­ban házgyári beépítésű lakó­telepként szerepel ez a köz­ponthoz néhány száz méternyi­re levő beépítetlen községrész, a mint tartalék lakóterületet tartják nyilván az agglomerá­ciós tervben. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy ezt a je­lenleg is mezőgazdasági terű-' letet már hosszú idő óta nem lehetett átminősíteni sem üdü­lő-, sem lakóterületté. A job­bára magánkézen levő zárt­kertekben így mindössze egyetlen lakóépület áll, s ezt meg is hagyják, mert mint látni fogjuk, beleillik az új elképzelésekbe. Ugyanakkor ez a körülmény olcsóbbá teszi a kisajátítást, ezzel a tervezett építkezést is. Ráadásul az elő­relátó fejlesztés eredménye­ként a területhatáron van va­lamennyi közmű — víz, csa­torna, gáz — gerincvezetéke. Az is kitűnt: a község taná­csa régen dédelgeti az elkép­zelést egy félig-meddig „föld­szintes" lakónegyedről, a fák közé bújtatható, a tájba illő beépítésű újabb telepről. A tanácselnök, Nagy István Haj­dúszoboszlón látott hasonló korszerű, csoportos lakótelepet, s amikor erről itthon beszélt, elfogadták a javaslatát Végül az idén tavasszal kezdődött ä konkrétabb helybe álmodása a látottaknak, amikor már a ma­gánerős lakásépítési igények is sürgették a telekkialakítást. A tanács rövid idő alatt ta­lált partnereket terve valóra váltásához; a HM, az MGM helyi csapágygyára, a Török­bálinti Állami Gazdaság, az ugyancsak helyben dolgozó Datacoop számítástechnikai kisszövetkezet, a Tigáz és má­sok jelentkeztek házhely-, pon­tosabban lakásigényükkel. Az előzetes megállapodás szerint vállalják a tavasszal kezdődő terület-előkészítés — kisajátí­tás, közművesítés, tervezés stb. — teljes költségét. Illetve an­nak a kért lakásszám szerint rájuk eső részét. Az igénylők nem a tartós használatba adandó területre, hanem lakás­típusra jelentkezhetnek — így nem alakulnak ki elkülönülő intézményi, üzemi kolóniák —, s a megalakuló építő mini­társulások maguk döntik majd el; OTP-, lakásszövetkezet for­mában vagy éppen kalákában, saját kezűleg építkeznek. (Az igényjogosultságról az érin­tett szervekből alakítandó kü­lönbizottság dönt.) Tájba illő kép Az emberléptékű beépítési javaslat szerint a József Atti­la, Majakovszkij, Tisza, Zöld­fa, Eötvös utcák által határolt 23 hektáros alsó-gazdag-dűlői területen, a déli-délkeleti fek­vésű, 5—7 százalékos lejtésű domboldalban kertvárosi jelle­gű lakótelep alakul ki, ahol többféle lakástípus épül majd. Láncház, sorház, kis társasház, átriumház és húsz családi ház. összesen 370 otthon. Még­pedig háromszobásnál nem ki­sebbek, általában úgynevezett többgenerációs lakások, az ajánlott tervek szerint. Ezeket ízlésnek megfelelően lehet majd a megvásárlás után adaptálni az adott területre, s belsőleg az igények szerint alakítani. De kizárólag az ajánlott terveknek megfelelően az egységes, tájba illő összkép miatt. Nem nagy pénzű embe­reknek tervezték a kialakítan­dó lakótelepet. A tervek mégis feltételeznek valamilyen anya­gi alapot, például egy már meglevő kisebb lakást, amit leadnak az építkezők. Előnyt élveznek tehát a községi la kótelepen élők. Merész vállalkozás A legmagasabb épület a szuterénes garázs fölött két szint, plusz tetőtér-beépítésű lesz a — falusi hagyományt követve — kanyargós utcák ban Minden lakáshoz kisebb- nagyobb zöldterület tartozik, de lesznek közterek, parkok is a házcsoportok között. Egye' lőre — mert most nincs szűk ség erre — a tervezett 16 tan' termes iskola területét is par' kosítják. Mert ugyan ez a la­kótelep más lesz, mint ami­lyet a mai fogalmaink szerint elképzelni tudunk, mégis sza­bályos lakótelep lesz; bölcső­dével, óvodával, bevásárló- központtal, szolgáltatóházak­kal, amelyeket a lakásokkal egy időben építenek meg. Pél­dául az 500 négyzetméter alap- területű ABC-t az elsőként, már az idén építkezésbe fogó HM beruházási főcsoportfő­nökség építi föl. A bölcsőde­óvoda együttes létesítése a község VII. ötéves tervében is szerepel, de nem betonkocká­kat raknak majd egymásra e célokra. A kertvárosi lakótelep idén kezdődő kialakításának koor­dinátora a községi tanács lesz. Nem ez az első merész vállal­kozás, amibe az utóbbi évek­ben a diósdiak fogtak, de mindenképpen a legnagyobb. A 370 lakásos, nagyon is ember- léptékű lakótelepnek . 1990-ig kell megépülnie. S a kijelölt falurész fölött van még be­építhető tartalék terület... Kádár Edit Hárfázik a tó Az utóbbi napokban helyen­ként 20—25 centiméter vastag­ra hízott a Balaton jégtakaró­ja. Az éjszakák és a nappa­lok gyakran 10—15 fokos hő- mérsékleti különbségeinek ha­tására összezsugorodó, illetve kitáguló jégpáncél jellegzetes hang kíséretében meg-megre- ped — mint a halászok mond­ják: hárfázik a Balaton. A tó hárfájának hangja időnként meglehetősen erős crescendó- ban szólal meg: a megrepedő jégtáblák durrogása, csattogá­sa a repülőgépek hangrobba­násaihoz hasonlít, s csak a jelenség lefolyásának utolsó taktusaiban hallható - pengő, csilingelő hang emlékeztet a hárfákéra. Egjűk-másik rianás tíz kilométert is meghaladó hosszúságban hasítja fel a Ba­laton jégpáncélját. A jég munkát ad a hajósok­nak is. A kögátakkal védett hajótelelőkben és a Balaton­füredi Hajógyárban rendszeres ügyeletet tartanak. Különösen sok munka vár ,a SYIahart sió­foki telelőjében ügyeletet tar­tó hajósokra, akik több mint harminc vizijármű körül vág­ják a jeget, nehogy kárt te­gyen a hajótestekben. Személyhívó rendszer a sebészeten Zsebben csipog a kereső Hamarosan befejezik a sze­mélyhívó rendszer kialakítását a Semmelweis Orvostudomá­nyi* Egyetem I. számú sebé­szeti klinikáján. Sebész- és aneszteziológus orvosok, ügye­letes asszisztensek és betegszál­lítók azonnal kapcsolatot te­remthetnek azokkal; a klinika más részében tartózkodó mun­katársaikkal, akiknek a segít­sége sürgősen szükséges vala­melyik beteg sebészeti ellátá­sához, gyógykezeléséhez. Pilla­natokon belül megtalálják egy­mást, nem veszítenek időt a kereséssel. Telefonkészüléken, vagy ha az nincs a közelben, a zsebben hordozható kis adó­vevő készüléken át hívhatják egymást a klinikabeliek. Az il­lető zsebkészüléke csipogó hanggal jelzi: keresik. Hívó és hívott — ha nyolcszáz méter­nyi távolságon belül van — beszélhet egymással. Országunkban az első ilyen jellegű személyhívó rendszer szerelését tavaly decemberben kezdte meg a Magyar Posta közreműködésével a Siemens­cég magyarországi képvisele­te. Azóta a betegek ellátásá­ban részt vevő 50 dolgozó hor­dozza magával állandóan a kisméretű adó-vevő készülé­ket, amelyet a telefonhálózat­tal kapcsoltak össze. A szere­lés első szakaszában csak a telefonközpont közvetítésével beszélhettek az egymást kere­ső orvosok és munkatársaik. Így is sok időt nyertek, ezért gyakran használják e korsze­rű kommunikációs eszközöket. A személyhívó teljes hálóza­tának kiépítése után lehetővé válik a csipogóval rendelke­zők közvetlen összeköttetése. Elsőbbséget kap a víz Sorrendbe állított feladatok Hosszú lejáratú hiteit vesz fel a tápióbicskei tanács Valaha, nem is olyan régen, még annyi víz volt a talaj­ban Tápióbicske alatt, hogy szivattyú sem kellett a ku- takba, a víz egy lendülettel ment a fürdőszobába, konyhába. Manapság a közkútból is olyan víz jön — ha jön egyáltalán —, amely első ránézésre ihatatlan­nak tűnik. Homok és vas — Pedig nem az — magya­rázza Láng Ferenc, a Tápió­bicskei Tanács elnöke —, csu­pán erősen savas és homok­kal együtt jön föl. Néhány órás ülepítéssel fogyasztható, már, akinek gusztusa van er­re, ilyen előzmények után. Mindenesetre ez már hala­dás a tavalyi állapotokhoz ké­pest, amikor a több száz ada­got főző központi konyhán még forralni kellett a főzés­hez, illetve az iváshoz hasz­nált vizet. Akkoriban a nitrát­tól a kóliig sok minden meg­található volt a mi kútjaink- ban. Bár az a tény, hogy a víz homokkal együtt jön föl, azt jelenti, hogy a tartalékok igen csak fogytán vannak odalenn. Azt viszont elképzelhetetlen­nek tartom, hogy egy 3200 la­kosú települést lajtkocsiból lássanak el. — Ezek a tények bizonyít­ják, Tápióbicske gondjai olyan Tudom, hogy e sorok hétfőn jelennek meg, ezért hát azt fogom elmondani, hogyan jártam én éppen egy hete, hét­főn. Történt pedig, hogy az Űr meghall­gatta sok-sok sopánkodásainkat, hogy szárazaik a földek, nem védi azokat a hótakairó. Emián hát szokásos szélsősé­ges módján járt el, zúdított havat, éj­jel-nappal. Magassága az volt, de egye­netlenül terült él, mert a szél, na meg a járművek íelstószolták, sikosították, kásásítottáik. A többször tízfokos hideg megfagyasztotta. Szóval a földek meg­kapták a magukét, de főleg a földi emberek. Bennem, hiába vagyok koros — vagy éppen azért? — ágaskodott a köteles- ségérzet. Hogy tudniillik be kell' menj nem a munkahelyemre, vár ott egy CÓ oldalnyi anyag és' vár valahol valaki, hogy továbbküldi em. Hívtam tehát taxit Hívtam volna, illetve hívtam is, de bizony fel nem vette a kagylót sen­ki, hol mással beszélt, hol még azt se. Akkor még nem tudtam, hogy rendkí­vüli időjárás lesz a neve hivatalosan, de rendkívüli időjárás volt Felöltöt­tem tehát bundacipőmet, meleg rétegei­met bundasapkámat, csak éppen zoknit nem vettem meleget amire később rá­fáztam. Szóval elindultam a buszállo­más felé. Mindjárt az első lépéseim hóhegybe merültek, s behatolt a hó a cipőmbe, ott lévé nemesedve a zokni­mat lucskolta. A busz jött is. Nem mondom, hogy hamarosan, de jött és közben állítani a szelet, mint mások is, háttal for­dulva, a gallért felhajtva, s a bunda­sapka széleit leeresztve. Igaz, a többiek fiatalok voltak, de engem hajtott — sajnos nem fűtött — a kötelességtu­dat Tervem a következő volt: erről Gombó Pál: trenden híuiil a buszról átszállók egy másikra, onnan a földalattira, onnan egy villamosra, aztán rövid gyaloglás. Ám a másik buszra átszállni nem volt könnyű. Először is, mer-t a tisztí­tott sáv néhány méterre volt a járdá­tól. Másodszor, mire negyedóra múltán befutott a busz, a fiatalabbak megro­hanták. Hóban, buckákon áthatoltak s megelőztek. En bizony fel nem fér­tem. A következő negyedóráit már lent vártam, veszélyt megvetve. S mit tesz isten, sem kezet, sem lábat nem tör­tem, még csak el sem estem. A két mentőautó mást vitt és engem kike­rült. A buszra pedig felfértem. Igaz, a lépcsőre, de mégis. Ehhez képest a föld alatt gyerekjáték volt, mikor meg­csúsztam a lépcsőn, csak a korlátba kapaszkodtam. Ügy utaztam, mint a ke­ringek öregatyja a dobozban. Hanem aztán következett volna a villamos. De nem következett, hanem következtek. Álltak a végállomáson, kilométert! osz- szat És én mentem, mentem a többiek­kel, hol járdán, hol úton, ahol autók álltak, teherautók és buszok kereszt­ben. Némelyik erőlködött, hogy kihim- bálja magát, aztán két méter után újra befulladt Én nem, vitt a lendület Havon át síkon át, lucskon át, le­eresztett fülvédővel, felhúzott idegek­kel előre! És célhoz értem, célhoz én. Fűtött szobában, melegben, még rázkód­va. de már borítékot bontva. Csak előbb kezet mostam, míg ki nem fa­gyott és arcot, míg szemem elől el­tűntek a karikák, és feketét ittam, ami nekem tilos és rágyújtottam, ami úgy­szintén. Az olvasót aligha érdekli, hogy a munkát elvégeztem, hiszen az a dol­gom. Az sem igen döbbenti meg az olvasót, hogy aki várta a munkát, az nem ment be. Egyáltalán oda se neki, a telefont sem vették fel, holott alig háromnegyedóra után kapcsolt, még­hozzá kétszer egymás után. Istenem az olvasó is csinált már munkát hiá­ba, sőt tapasztalta is, hogy rendkívüli események során az emberek is renden kívüL kerülnek. Nem volt hátra más, csak hazakerülni. Csak. A taxi a telefont nem vette fel. De nem ám. No, ki a sarokra, ott mindig egymást érik a kocsik, kere­sek egyet. Ha nem jön, ott egy busz, amiről átszállhatok egy másik buszra, ahonnan a földalattira és így tovább. Hát jöttek is a taxik, merészen. De foglaltan. Húsz, de mind továbbment. A huszonegyedik megállt, hanem két fiatalember úgy elrohant mellettem, mint a havasi zerge. Hanem jött a tüsszögés. Előbb egy, aztán sok. A busz? Az nem jött. Egy sem. Valahol fennakadtak. És ekkor megpillantottam egyet, de a másik irányból. Ó, hiszen az a metróhoz megy! Rohantam, nem hittem, hogy utol­érem, nem hittem, hogy közben orra nem bukom, de a tömeg miatt utolér­tem, felfértem, mert észbe kaptam. Ez a következőt jelentette; két terjedelmes asszonyság egyike azt mondta a má­siknak, „igyekezzünk” és elé tolako­dott. Egy testcsellel én viszont elé és ezért ő feltolt, mert be akart jutni. Nincs is mit folytatnom, álltam, dü­löngéltem, tüsszögtem, de alig két óra múltán hazaértem. Most fekszem és térdemen tartva a mappáit, írok. Köte­lességemet teljesítettem. A rádió szerint jártaik mákok nótámnál rosszabbul is. súlyosak, amelyek egyértelmű­en elsőbbséget kell hogy biz­tosítsanak itt a vezetékes ivó- vízhálózat megteremtésére. Vagy nem jól gondolom? — A település ivóvízgond- jának megoldása már a VI. ötéves tervben is szerepelt. Ám már annak is örülnünk kell, ha a VII. végére vagy a VIII. tervidőszak elejére meg­valósul — válaszol a tanács­elnök. — A jelek mindeneset­re biztatók. A vízbázist biz­tosítja a már elkészült két mélyfúrású kút és megszület­tek a kiviteli tervek is. Eze­kért csaknem másfél millió forintot kell fizetni. Azt, hogy legalább halvány reményeink vannak az áldatlan helyzet megoldására, elsősorban or­szággyűlési képviselőnknek, ár. Dobi Ferencnek köszönhet­jük. — Mikor lehet a tervekből valóság? — Ebben az esztendőben, vagyis 1987-ben mindenkép­pen szeretnénk megalakítani az ivóvíztársulatot és jövőre indítani a beruházást. — Anyagilag mennyire reá­lisak ezek a tervek? Adóssággal kezdik — Mostani számításaink szerint 13 millió 800 ezer fo­rint hosszú lejáratú hitelt kell felvennie a tanácsnak a költ­ségek fedezésére. Ez azt je­lenti, hogy jelentős mínusz- szál kezdünk majd a VIII. öt­éves tervben és egyéb, ugyan­csak égetően szükséges felada­taink megoldására nemigen jut pénz. Ám az itteni hely­zet ismeretében tudni kell, hogy választási lehetőségünk sincs. Minden feladattal szem­ben elsőbbséget kap az ivó­víz. — Mik azok az egyéb égető gondok? — Legalább négy újabb tanterem kellene ahhoz, hogy az egy műszakos tanítást tar­tani tudjuk. Ez viszont azért létkérdés, mert rendkívül ki­terjedt a tanyavilág Tápió­bicske környékén és lehetet­len, hogy kis gyermekek este 6-7-kor egyedül botorkáljanak haza sötét, elhagyott dűlő- utakon. Évekig nagy gondunk volt, hogy egy körzeti orvos látta el ezt a területet, ahol a leg­távolabbi tanya a falu köz­pontjától 10 kilométerre van. Bizony, nem is egyszer elő­fordult, hogy míg az orvos beteghez ment a tanyára és visszavergődött onnan, addig a faluban meghalt egy má­sik, sürgős ellátásra szoruló beteg. Mindez már a rhúlté, mert a helyi Április 4. Ter­melőszövetkezettel közösen foglalkoztatunk még egy or­vost, mi körzeti, ők pedig üze­mi orvosként. Ám szükség len­ne végre egy korszerű orvosi rendelőre, ahol helyet kap­hatna végre a fogorvos és a csecsemővédelmi tanácsadás is. Sok idős ember él Tápió- bicskén, akik igényelnék a napközi otthonos ellátást. Erre a célra szeretnénk megvásá­rolni egy épületet. Ezek azok a gondok, amelyek feltehető­leg később nyernek megoldást az ivóvízprogram elsőbbsége miatt. — Ennek ellenéré őrülni kell annak is, ami már meg­valósult vagy afelé halad. Ad­dig pedig szükségmegoldáso­kat alkalmazunk, például fa­házból alakítunk ki szükség- tantermet és oktatási célokra igénybe vesszük a művelődési házat. Társadalmi erőkkel — Az itt említett feladatok olyanok, amelyeket pusztán társadalmi összefogás igénybe­vételével nem lehetne meg­oldani. De egyáltalán van-e igény a tápióbicskeiekben ar­ra, hogy önkéntes munkát vállaljanak lakóhelyük gond­jainak megoldásáért? — A termelőszövetkezet ve­zetőire és kollektívájára min­dig számíthatunk, természete­sen lehetőségeikhez mérten. De itt is vannak olyan fel­adatok, amelyek társadalmi összefogással is megoldhatók. Ilyen az a tervünk is, hogy tíz hektáros területen ifjúsági parkot létesítünk a község határában az 1849-es, győztes tápióbicskei csata emlékmű­vénél. A földterületet úgy szereztük meg, hogy a helyi termelőszövetkezet földcserét hajtott végre a nagykátai tsz­szel, övék volt eddig ez a te­rület. Társadalmi munkával már tavaly több száz fa­csemetét ültettünk el és táv­lati terveinkben egy kirán­duló-, szabadidőközpont ki­alakítása szerepel. Számtalan olyan dolog van, ahol számít­hatunk a helybeliek tettre- készségére és lokálpatriotiz­musára. Ahol lehet, a kis­iparosokat, magánkereskedő­ket is bevonjuk. Például a tanácsházával szemközti téren, ahol most egy kis élelmi­szerbolt áll, épül két újabb pavilon: egy virágüzlet, il­letve egy fodrászat. Mellé a későbbiekben bővíti az élel­miszerboltot az áfész, mert, különösen a nyári hónapok­ban a szomszédos Tápió- ‘szentmárton strandja környé­kén nyaralók valósággal ki­fosztják szombat délre a bol­tot — fejezte be Láng Fe- rexic. Móza Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents