Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

Törött kar a képernyőn

Az új szakorvosi rendelő el- r - készültével számos korszerű berendezés birtokába jutottak az egészségügy dolgozói. A fogászati rendelőben például a j# Jugodent nevű fúrógéppel ke- f zelik a beteg fogakat gyorsan, f és viszonylag fájdalommentesen. Felső képünkön: ár. Ábrahám Ferenc Utasi Béláné asszisztens közreműködésével éppen egy lyukas fogat kezel.

A sebészeten dr. Tóth János főorvos csonttöréses beteget lát el. Itt képernyővel kombinált röntgengép segítségével _ „térképezik” fel a sérülést, így ' a betegeket nem kell többé a kezelés előtt külön röntgen- felvételekért küldeni (alsó kép).

(Varga Irén felvételei)

4#

Néha pirulhatunk is

B

izony, elszorul az ember szíve, amikor a tv, rádió, az újságok híradásaiból értesül arról a küzdelemről, amit az évszázados hőmérsékleti és csapadékrekordokat sorra döntő téllel vívtak és vívnak országszerte. Őszinte részvéttel voltunk a hóban kínlódó mentőkocsi válságos állapotba jutott betege iránt, aggódtunk a parányi falvak élelmet váró lakóiért, a kétméteres buckákban ragadt buszok r utasaiért, egyáltalán mindazokért az alapvető létfeltételekért, amiket a zord idő most veszélybe sodort.'

Nem döbbentünk meg, csak meglepődtünk kicsit, hogy másutt a miénknél is kritikusabb a helyzet, pedig a mi tenyerünket is hólyagosra törte a hólapát. Félve küldtük el vagy el sem mertük engedni gyerekeinket az iskolába, jobb híján gyalog vágtunk neki a kilométereknek. Ki ne szenvedné ezt a váratlanul jött természeti csapást? Ezek után oly természetesnek, oly magától értetődőnek vettük a felhívást: ki ahol tud, segítsen a hóeltakarításban, a bajba jutottakon. Türelmesen várt a sor a boltban, majdcsak megjön a friss harapnivaló, és most az egyszer nem szidtuk, hanem sajnáltuk a szállítókat.

De jó érzés így mindannyiunk nevében beszélni, és még jobb lenne hinni, hogy egyformán éreztünk, egyformán gondolkodtunk. Igaz a mondás, hogy a nehéz helyzetekben csillan ki mindenkinek igazi énje. Az önző, antiszociális emberé most különösen rikoltó kontraszként villant elő a többségi viselkedésből. Az örökösen nyavalygó, panaszt síró nem tagadta meg önmagát, bűnbakot keresett, vádolt, ha csizmájába folyt a hó a járdán, Felháborodva szaladt a hivatalhoz, de nem ám hólapátot keresni. A mindig duzzogónak most alkalma volt szidni a munkaszervezést, a lassúságot, egyáltalán az egész világot, mert fél tízkor még nem volt tej, kenyér a boltban. Igaz, néhol suttogóra kellett fognia, mert valahogy úgy tűnt, a bólogatások helyett most rosszalló fejcsóvá- lást kap válaszul.

A Vági István-lakótelep ablakaiból „együttérzően drukkoltak” az újságkihordónak, amint kínlódva igyekezett háztömbtől háztömbig. Mindenhova eljutott. Késve, de elvitte a lapokat, hiszen neki ez a dolga. Üttalan utakon, hóval tömött lépcsőházak bejáróiban, mintha nem is emberek lakta tájon járna. Ha versenyt hirdettünk volna, mely intézmény szabadítja meg környezetét a hótól, o pálmát bizonyosan a kocsmák vitték volna el. Szorgalmas, mindenre kapható vendégek kezében csak úgy pörgött a söprű, a hólapát, de biztosan felhúzzák orrukat, ha — mondjuk — «

negyedik ház SO éves lakója kedvéért kérik a segítségüket.

N

em folytatom, pedig akadna még egy-két észrevétel az érthetetlen emberi megnyilvánulásokról. Elnézést kérek, amiért nem a többségről, a téllel küszködőkről szóltam, inkább nekik kellett volna most is köszönetét mondani, mert e rossz példákból azért az összességhez képest mégiscsak kevés van. Ám, ha rájuk gondolunk, csak mé|g jobban pirosodik az arcunk a csilingelő januárban.

My. 3.

Tisztítva, osztályozva

Szövetkezeti vetőmagüzem

Vetőmagüzem építését kezdték meg a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben. Az elhatározás hátterében az áll, hogy a közös gazdaság fejleszteni kívánja a Nógrád megyei dombvidék sajátosságaihoz jobban igazodó, a termőföld gazdaságosabb hasznosítását elősegítő aprómagvak termesztését. A lucerna, a vöröshere, a baltacím, a cukorrépa és más nö vények magvait a jövő év júniusától szárítva, tisztítva, osztályozva és csomagolva hozzák forgalomba. Exportra is számítanak. A termelőszövetkezet a vetőmagüzemből évi húszmillió forintos bevételre számít, így kilátás van arra, hogy a beruházásra költött 15 millió forint három négy éven belül megtérül.

Számol is

Mérlegek

MetmegA hódmezővásárhelyi ripond Mérleggyárban kezdték a vállalat saját konstruktőrei által kifejlesztett formatervezett kivitelű, mikroprocesszoros vezérlésű ár- szorzós bolti mérlegek sorozatgyártását. A három-, öt- és tízkilós mérlegek a szenzoros rendszerű billentyűk érintése után nemcsak az áru súlyát, hanem az érte fizetendő összeget is mutatják, s memóriaegységük lehetővé teszi, hogy a napi forgalom összegzésével elvégezzék a pénztárgép feladatát is.

Számítógépportás

Számítógépes portás működik januártól a Jászberényi Hűtőgépgyárban. A központi gyár portáin elektronikus rendszer rögzíti és tartja nyilván, hogy ki érkezett, ki távozik. Regisztrálja azt is, hogy a dolgozó . főmunkaidőre, túlórára vagy gmk-ra érkezik a gyárba, illetve a munkaidőből mennyit volt távoL

Kevés áru, kevés vevő

Kevés vevő és még kevesebb árus látogatott ki pénteken a hetipiacra. A hótorlaszok miatt kicsi volt a mozgáslehetőség, emiatt az árusok többsége egy szűk placcon csoportosult össze.

Mindösze egy kocsi tűzifát hoztak. A príma vágott tölgyfát 150 forintért adta gazdája száz kilogrammonként. A gyümölcsfélék között az almát

12—16, a körtét 25, a dióbelet 180 forintért mérték kilónként. A fokhagyma 200, a vöröshagyma 16, a tarkabab 50— 70, a gyökér 30—40, a kelkáposzta 20—30, a fehér káposzta 14, a téli retek 12, a gomba 120, a zeller 40, a krumpli 10 forintba került kilóriként. A zöldpaprika darabját 8, a póréhagyma szálát 4, a karalábé darabját 4—5 forintért kínálták.

Baromfipiac gyakorlatilag nem volt, mindössze néhány

pár tyúk, kakas kínálkozott megvételre. A kakas párját 300, egy pár tyúkot 250, tyúkot és kakast együtt 250, a rántani való csirkét párban 120—150 forintért adták. A vágottbaronifi-standon a csirkezúza 58, a házi csirke 72, a csirkeaprólék 40, a liba 73 forintba került kilónként. A tojás ára 3 forint volt.

A nagyközönségnek

A Hortobágy egyik legtávolabbi pontján, Szálkahalmon, fából épült új kilátótornyot adtak át. Korábban öt ehhez hasonló épült, de kizárólag kutatók, szakemberek, a puszta növény- és állatvilágát tanulmányozók vehették igénybe.

A mostanit az érdeklődő nagyközönség, a Hortobágyot magasból is látni akarók részére készítették.

NAGYKŐRÖSI

Oxíiia

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXXI. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM

1987. JANUÁR 19., HÉTFŐ

Miért kevés a K!$Z-tag?

A kulcs a gyártósoroknál van

A társadalmi szervezetek az utóbbi időben különösen sokat foglalkoztak az ifjúság helyzetével. így a SZOT is, amely 1983 júniusában tette mérlegre a szakszervezetek ifjúságpolitikai tevékenységét. Ugyanakkor meghatározta e munka továbbfejlesztésének irányát, annak érdekében, hogy a fiatalságot hatékonyabban tudja mozgósítani a társadalom, a népgazdaság előtt álló feladatok megvalósítására. Éppen ezért a dolgozó ifjúsággal való foglalkozást a továbbiakban a szakszervezeti munka szerves részeként kell tekinteni — állapították meg.

Tavalyelőtt, az MSZMP KB állásfoglalását követően született meg az a SZOT-határozat, amely immár nemcsak tartalmát, hanem a kivitelezés formai oldalát illetően is megadta az instrukciókat, nevezetesen a szakszervezeti ifjúsági tagozatok létrehozására. A Nagykőrösi Konzervgyárban a múlt év végén hívták életre a szakszervezet eme fórumát. A fiatalok 40 küldötte a rétegképviseletek elvét követve héttagú vezetőséget választott, Frítschek András, Blahut Fe- rencné, Bene Lajos, Rácz István, Bozsik Józsefné, Kiss Istvánná és a tagozatvezető Kovácsné Kollár Andrea személyében.

íem csak itt

Aki most előreszalad a következtetésekkel és kijelenti, e tagozat sem más, mint a fiatalok érdekképviseleti szerve, nem jár messze az igazságtól, sőt alighanem rátapintott a lényegre. De 'mindjárt szembe is találja magát egy rikító ellentmondással. Mert ebből a látószögből úgy tűnik, mintha a KISZ feladatainak átruházásáról lenne szó, holott a fiatalság éppen onnan várta, s várja ezután is jogainak karbantartását.

Csakhogy, bármennyire is fájó ezt kimondani, a dolgozó fiatalságot ma sem azono síthatjuk teljes egészében a KISZ-szel. A konzervgyár mintegy 600 harmincévesnél iatalabb dolgozója közül mindössze 270 vesz részt az ifjúkommunista mozgalom munkájában.

És a többiek? Nos, ők gyakorlatilag nem tartoznak sehová, hacsak a szakszervezeti tagságot nem számítjuk. Nagyon csúnyán festenek e vi szonyszámok, s ezek ismeretében már sejteni lehet, mi a küldetése vagy legalábbis hol a helye az ifjúsági tagozatnak összvállalati tömegmozgalomban.

Kovácsné Kollár Andrea sem igyekszik szépíteni a valóságot, azt, hogy a KISZ jócsjf Lapunk más helyén is köz- j lünk beszámolót a téllel foly- í tatott küzdelemről.

REGGEL 6 ÖRA, péntek. A posta hírlaposztályának szortírozó szobájában ilyentájt már lázas sietséggel csomagolnak a kézbesítő asszonyok. A megpróbáltatások ötödik napjára készülnek. Azaz. csak a negyedikre, mert csütörtökön nem indultak útnak. Későn érkeztek be a lapok, de ez volt a kisebbik baj. Egyszerűen nem tudtak útnak indulni. Az ónos eső egyetlen nagy korcsolyapályává változtatta a várost. Ki-ki úgy-ahogy elvergődött munkahelyére, ám a kézbesítők ezt nem tehették. Nekik az utca a munkahelyük, ahol most még gyalogosan is kínszenvedés a közlekedés Egy napon tehát üresen maradtak a postaládák. Nagyon hiányzott az újság — mondogatták sokan, de megértették: a kézbesítő sem képes a lehetetlenre,, még ha sokszor megkísérli is azt.

— Nagyon nehéz lesz ma a csomag, a friss lapokkal együtt visszük a tegnapit is. Sajnos, még így sem tudjuk egy nap

Az emberek sokfélék

alatt behozni a lemaradást. A színes újságokat meg kell osztanunk, így lesznek, akik csak szombaton kapják kézhez a várva várt Olvasnivalót. A Nők Lapja előfizetőitől pedig külön is elnézést kérünk, hozzájuk csak hétfőn tudjuk kihordani a példányokat — mondja Parázs Sándorné, a kézbesítők brigádvezetője.

A teremben serénykedők hangulatán, arcukon meglátszik, hogy rtehéz időket élnek. Ha panaszkodnak, annak komoly oka van. Most pedig ezt teszik, egyhangúlag, mintha csak összebeszéltek volna:

— Írja meg, sok fiatal szé- gyellhetné magát, arra sem vesznek fáradságot, hogy legalább a kapu előtt felvakarják a havat, a jeget. Az idős emberek sokkal rendesebbek, gondosabbak. Ha tőlünk meg tudják követelni a pontos munkát, jó lenne, ha az illetékes szervek is szigorúbban kérnék számon a hanyag emberektől elemi kötelességüket.

— A másik probléma az, hogy ahol elhaladnak a hótolók, vastagon elrekesztik az átjárókat, és csak nagyon kevesen tisztítják el. Sokat szenvedünk, ez az igazság... Ha szólunk miatta, nemegyszer gúnyos megjegyzéseket kapunk válaszul. Az embernek sírni volna kedve...

Mások közbevetik:

— Azért túlzásokba sem szabad esni, mert szerencsére sok rendes ember is van ám, akik lesik, várják, mikor érkezünk, és forró teára invitálnak. Nagyon jólesik ez a figyelmesség, sőt néhányan még arra sem restek, hogy elkérjék az utca példányait és maguk hordják el a házakhoz. Nekünk ennyi is nagy segítséget jelent. Csak azt kívánjuk, hó ne essen már, mert a hideget is könnyebben elviseljük, mint a bokaíájdító utakat.

kán vesztett népszerűségéből az utóbbi évek alatt. Nemcsak konzervgyári jelenség ez, de a régi sikerek után alighanem az itteni szervezetet érinti( legérzékenyebben, hogy az újonnan jövők közül soknak esze ágában sincs bekapcsolódni a mozgalomba. Ronggyá koptatott a téma, annyit foglalkoztunk már ennek okával. A hogyan továbbra is kerestük a választ, és azt hiszem, kikristályosodott a következtetés, hogy számottevő változást társadalmi, gazdasági körülményeink javulásával párhuzamban várhatunk.

Napjaink fiatalságának hú- zódozása az aktív politikai élettől azonban korántsem olyan tragikus színezetű, mint egyesek igyekeznek lefesteni. Noha szokatlan, és aggasztónak tűnik e befelé fordulás, látni kell, hogy a háttérben erős és tudatos küzdelem bontakozott ki életük jobbá tételéért. A boldoguláshoz a legrövidebb út a gazdaságon keresztül vezet, csoda-e, ha elsősorban oda koncentrálják minden figyelmüket, tudásukat, tehetségüket?

Önmagában Is

Nyilván a munkaadónak sem mindegy, hogy e fizikai, szellemi potenciálnak hol válik több haszna, üzemen belül-e, avagy valahol a másodgazdaságban. A munkavállalónak sem, de ő mindig azt mérlegeli előbb, mit kap cserébe.

Ósdi közhely, miszerint a munkapadoknál, a gyártóvonalnál való helytállás önmagában is egyfajta megnyilvánulása a politikus gondolkodásnak, nem véletlen, hogy éppen napjainkban különös jelentősége vált annak, hogy a dolgozó fiatalok mennyire érzik otthon magukat ebben a szférában.

— A munka, vagyis a gazdasággal, a gazdálkodással való legközvetlenebb kapcsolat színteréig kell lenyúlni ahhoz, hogy mozgásba hozzuk azt a mechanizmust, ami a népgazdaság, a szűkebb munkahely előtt álló feladatok eredményes megvalósítására mozgósítja a fiatalságot. Nem arról van szó, hogy a KISZ-nek e téren súlyos adósságai lennének, de láttuk, szép számmal vannak, akik gyakorlatilag megközelíthetetlenek a KISZ felől.

Olyan szervezeti forma létrehozására volt tehát szükség,

amely egyszersmind képes kimozdítani e rétegeket a holtpontról, fokozatosan bevonva őket a vállalati—társadalmi élet vérkeringésébe. Tapasztalatok híján felelőtlenség .lenne máris rózsás elképzelésekről elmélkedni, de úgy ítéljük meg, hogy a szakszervezet e fóruma alkalmas lesz mindezt megvalósítani — mondta a tagozatvezető.

Beilleszkedés

— Beszélgetésünk elején határozottan kiemeltük az érdekképviseletet, mint lényegi funkciót. A többi társadalmi szervezetnél mivel tudnak többet adni, hiszen akkor értelemszerűen ez a kulcskérdés?

— A legnagyobb problémát mi is az önálló életkezdés nehézségeiben látjuk. Sajnos, nem mindenütt megy a legsimábban az újonnan érkezők beilleszkedése sem. Nos, elsősorban e területeken szeretnénk segíteni, de feladatunknak tekintjük a bérezésben jelentkező problémák megoldásának elősegítését, ösztönözni próbálunk a továbbtanulásra, és így tovább.

Komoly feszültség van egyes állománybeliek között is. Az adminisztratív dolgozók alacsony induló fizetése, a kezdő műszakiak nem mindig a képzettségük szerinti foglalkoztatása — mind olyan gond, amin a lehetőségekhez mérten segíteni kell, de ez sok vállalati szerv asztala is egyben. Ennek érdekében igen szoros kapcsolatot kell kialakítani a vállalat társadalmi, gazdasági szervezeteivel, mindenekelőtt a KISZ-szel.

Nyilvánvaló azonban, hogy az ifjúsági tagozat sem tud csodákat művelni — végtére is csak javaslattevési joga van —, de azzal, h.ogy a szakszervezet általános érdekképviseleti tevékenységét leszűkíti, konkretizálja egy nagy létszámú csoportra,, együtt lép velük, minden bizonnyal reálisabb kép alakul ki róluk, és hatékonyabban tudja érvényesíteni a jogokat.

De ehhez az érdekelteknek is pontosabban kell látniuk a valóságot, tudniuk kell, hol a helyük, mik a lehetőségek, és mit kell azért tenni, hogy többet, jobbat kapjanak a munkahelytől. 1 Érzékelhető szemléletformálás érhető el már azzal, ha megismerik a vállalat feladatait, bevonjuk őket a döntéshozatal mechanizmusába, akár tervekről, vggy nyereségelosztásról legyen szó. Ha pedig megismerik az üzemi demokrácia lehetőségeit, nem kétséges hova vezet tovább az út, de a tapasztalatokról talán majd egy esztendő múltával lesz időszerű beszélni.

Miklay Jenő

Anyakönyvi hírek

Született: Kovács Béla és Hegedűs Erika: Béla; Szőke László és Vigh Mária: Viktor; Ondó László és Mécs Irén: László; Szabó László és Szűcs Julianna: Erika; Kucsera Ferenc és Pintér Melinda: Zsolt; Palotai Zoltán és Tóth Katalin: Zoltán; Perlaki Ferenc és Üveges Zsuzsanna: Beáta; Lázár Tibor és Lengyel Irén: Tibor; Szuda János és Bogdanov Erzsébet: Gyula; Makai István és Pesti Ilona: Brigitta; Kónya Lajos és Szakái Mária: Hajnalfca; Dobos - József és Veszelszki Erzsébet: József; Écsi János és Ondó Mária: r-ay Zsolt; Faragó Miklós és Kollár Éva: Miklós nevű gyermeke.

Házasságot kötött: Sebők József és Bimbó Anikó; Pintér Sándor és Szabó Ágnes.

Meghalt: Gál László (Kecskeméti u. 23.); Horváth Erzsébet (Farkas u. 1/A.); Bozsik Józsefné Józsa Juliánná (Vadas u. 18.); Csapó József (Ady Endre u. 11.); Kecskés Ernő (Kórház u. 1.); Fejes György (Jósika u. 8.); Kovács Károly (Fekete dűlő 83.); Pintér Já- nosné Szűcs Ilona (Bajcsy- Zsilinszky u. 12.).

ISSlf 0133—2708 (Nagykörös! Hírlap;