Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-16 / 13. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 13. SZÄM 1987. JANUÄR 17., SZOMBAT I hír? Zöld autóval a külterületen jü Lapunk más helyén Is beszá- f mólunk a rendkívüli időjárás £ okozta viszontagságokról. Reggel. A zöld postakocsi óvatosan, de minden nehézség nélkül jut ki a városból. Halmazállapotot váltott vízzel teli a Gerje. Kerekezünk az Örkényi úton, hátunk mögött a hírek. Újsággal tömött lakkok, számtalan jelentés a hóhelyzetről, a helyezkedő hóról. Nem indulunk tehát tiszta lappal (lapokkal), cipeljük a megye meg az ország információit, hogy helybeli értesülésekre cseréljük. Dezső Ferenc külterületi kézbesítő, aki két és fél évtizede teljesít szolgálatot a ceglédi postánál, éppen egy értekezletről jön. A brigádmunkáról volt szó e korai időpontban, mint mondja, második helyre kerültek a listán, de lesz ez jobb is, csak hát valamivel több előfizetőt kell majd gyűjteni. A külterületi kézbesítő nem aggódik a hó miatt. Utoljára 1980-ban volt ilyen pocsék időjárás, akkor egy napig el sem tudtak indulni az autókkal. Most — néhány kivételtől eltekintve — megtöltik újsággal, levéllel, értesítőkkel a zöld postaládákat. Gurulunk az Örkényi úton, és zordság ügyében még mindig nincs semmiféle információnk. Ha csak az nem, hogy némelyik postaláda már színültig telt, alig fér bele a friss küldemény. Fölhalmozódtak a lapok, esetenként egy egész hét termése is, de hát kinek van most kedve nagyobb távolságokról útra kelni, a hírek ráérnek, egyelőre csapásokat kell vágni a hóban. Na végre, a Czárák dűlői iskolánál összeakadunk az újdonságokkal. Példának okáért: Hogy ityeg a fityeg?, továbbá: Hű, de nagy hó van! — ri- kongat a kucsmás ember. Ezeket nagy sietve följegyzem, mert az ityegős szakadatlanul ontja a híreket. Valamelyik tsz-t marasztalja el, mert tökéletlenül tisztította meg az Örkényi úttal párhuzamosan futó dűlőt. Ezzel szemben ő kitűnő kerékpárutat hasított a fehérségben, egészen a sarokig, na persze nem segített senki, ez van, ilyen nehéz napokban is egymaga. Bejelenti, hogy a postaládák környékéről is elhányja majd a havat. Aztán közelebb hajol a kézbesítőhöz, puhatolódzik, felvehet- né-e a szokottnál előbb a nyugdíját. (Nem.) Balról diákgyerek érkezik. Ugyan hétfőn kényszerszünetre küldték a külterületi iskoömnibusz utazási iroda Öj név, új szolgáltatások — Önök 1987. január 1-jétöl nevet változtatlak. Miért volt erre szükség? — kérdezem Tözsér Jánosnét, az Omnibusz utazási iroda vezetőjét. — A Volánbusz fő feladata a mindennapi személyszállítás lebonyolítása. A vállalaton belül eddig is léteztek utazási irodák, többek között Cegléden, Vácott, Gödöllőn. De ahhoz, hogy hivatásszerűen folytathassák az idegenforgalommal kapcsolatos tevékenységet, egy önálló szervezetre volt szükség. Így született meg a Volánbusz égisze alatt működő Omnibusz. — Az önállóság mivel jár? — Csupán azzal, hogy 2 évig kizárólag belföldi, valamint szocialista ki- és beutazást szervezhetünk. Az utóbbiaknál lényegesen egyszerűsödött a lebonyolítás, mivel a szocialista partnerekkel közvetlen szerződésünk van. — Az új név jelent-e változást? — Az IBUSZ, a Cooptourist és az Expressz akkora szervezet, s olyan választékos kínálattal, hogy azzal a hozzánk hasonló irodák aligha versenyezhetnek. Mintegy ennek ellensúlyozására 9 iroda — Utastourist, Volántourist. LO- comotív, Pegazus stb. (köztük mi is) — egymás programját értékesíti. Így javultak az esélyeink, ugyanis lényegesen jobb választékot tudunk ajánlani azoknak, akik nálunk kopogtatnak. Rendelkezünk a társirodák programfüzeteivel, ezeket bármikor megtekinthetik az érdeklődők. Sőt elintézzük az utazással kapcsolatos valamennyi teendőt — az útlevéltől és vízumtól kezdve a részvételi jegyig mindent. — Hogyan tovább? — Reményünk van arra, hogv hamarosan új helyiségbe költözünk, s ez lehetővé teszi azt, hogy a szolgáltatásaink köre kibővüljön. Ezek között szerepel valutavétel és -eladás, még repülőjegy értékesítése is. Ugyanakkor szeretnénk megi valósítani néhány vállalkozó ' kedvű autóbuszvezetőnk ötletét. Történetesen azt, hogy egy-egy külföldi út során — gondolva az utasok kényelmére — dobozos üdítőitalt és kávét árusítanánk, amit természetesen a határon tüí^ is forintért lehetne fogyasztani. Foglalkozunk még vállalati üdülésekhez nyaralóhelyek lekötésével. örvendetes, hogy e szolgáltatásunk iránt már most nagy az érdeklődés. Külföldi utakat tervezünk. Március elején nőnapi túraként a Magas- Tátrába, áprilisban pedig Ungvár—Munkács útvonalra szervezünk 3—3 napos programot. F. F. lásokat, ám ennek ellenére ő mindennap erre kanyarodott, hátha történik valami. Pillanatnyilag azt sem tudni, csütörtökön lesz-e tanítás. De idejében meg fogják kérdezni telefonon az igazgató úrtól. Kérdeznék, de rossz a telefon. A Czárák dűlő hátsó fertályáról markolóval és tolólappal fölszerelt piros masina kerül elő, fedélzetén a Közgép emberével, aki reggel óta birkózik a hóval. A suli tájékán, útközeiben még csak istenes a helyzet, de odabenn, a szétszórt tanyák között, ott van baj. A hó derékig ér, a gép se sokat tenne. Néhány ház már két napja el van zárva a külvilágtól, egy lovas kocsi az árokba borult, egy bácsika pedig épp reggel adta oda az utolsó gramm tápot a csirkéknek. Odébb, az Afész 4-es számú kisboltjában kenyérre várnak az emberek. A hó első napján szánkóval húzták be a pékárut az Örkényi úttól. Most már be tud hajtani az autó is, ha majd valamikor kora délután eljut idáig. Üres a hűtőpult, eddig még nem kaptak hentesárut. Egészen szépen ledöngölték — mondom a külterületi kézbesítőnek —, nyugodtan vágji^nk neki a dűlőnek. A kézbesítő már korántsem ilyen biztos a dologban, de azért megpróbálja, az alacsony höfalon átgá ^zolva nekiló4plunk. Pár méter 'után áz autó' lesüllyed, épp hogy van erő visszatolatni. Gyalogosan érjük el a postaládákat, s azon tanakodunk, vajon ugyanilyen sors vár-e a kihívott mentőre. Percek múl tán kék villogással megérkezik a gépkocsi, s nagy rössel vágtat az első mélyedésig. Na, nem megmondtuk! Már le- gyintenénk, amikor a mentő kiriszálja magát a kátyúból és simán eléri a sarki házat. Csütörtök reggel. Nem csikorog, nem harsog a hó. Cuppog. Kapom a hírt, hogy a külterületi kézbesítők ma reggel is elindultak. Varga Sándor Pedagógus, középfokú oktatási intézmények 21-én 15 óra Kossuth Gimnázium Balogh László, a megyei tanács elnöke. Alsófokú oktatási intézmények 20-án 15 óra zeneiskola Körtvélyesi Csaba, a városi pártbizottság politikai munkatársa. Alsófokú oktatási intézmények 19-én 15 óra Földváry iskola, Szabadság tér Fritzné Tóth Anikó, a városi pártbizottság politikai munkatársa. Közvetlen alapszervezetek: Autójavító Kisvállalat 16-án 15 óra ebédlő Mizsinka László igazgató. Parképítő kisvállalat 20- án 15 óra kultúrterem Gsöbönyei István igazgató. TBK 30-án 14 óra tanácsterem Tokaj Sándorné pártalapszerve- zeti titkár. Sütőipar 21-én 14 óra, kultúrterem Kovács Károly igazgató. Rendőrség és igazságügy 15-én 16 óra művelődési központ Sós János, a városi tanács elnökhelyettese. Városi tanács 22-én 16 óra tanácsterem Podmaniczki István, a városi pártbizottság titkára. Cegiédtej 27-én 14 óra ebédlő Radácsi Tiborné alapszervezeti titkár. Afész 27-;én 16 óra, központ Sárik Jánosné ügyvezető igazgató. Afész felvásárlás 28-án 14 óra felvásárlási iroda Nagy Imre elnök. Cél- ker 27-én 13 óra művelődési központ dr. Thanhoffer Imre, igazgató. Tűzoltóság 26-án, 27-én és 28-án 8.30 óra tűzoltó laktanya Pásztor József parancsnok. Posta 29-én 1-4 óra posta kultúrterme Kecskeméti Mária hivatalvezető-helyettes. Posta 23-án 14 óra posta garázs ebédlője Sárik János garázsvezető. Áfor 29-én 13.30 óra ebédlő Fehér Mihály telepvezető. Háziipari^ szövetkezet 23-án 14 óra központ Zalai György, szövetkezeti elnök. Nívó szövetkezet 22-én 15.30 óra Reggel u. 2. Zakar Istvánná szövetkezeti elnök. Szolgáltató szövetkezet 19-én 13 óra Borz u. központ Magyar Pál szövetkezeti elnök. Cipész szövetkezet 30-án 14 óra szövetkezeti központ Ménesi Jánosné, a városi pártbizottság politikai munkatársa. Munkács Védőruházati Szövetkezet 21- én 16 óra szövetkezeti köz- pont-Ménösi Jánosné; a! váreSi pártbizottság politikai munkatársa. Vízgazdálkodási Társulat 26-án 15 óra Külső Kátai úti telep Czeglédi György, társulati igazgató. Stylus Kisszövetkezet 21-én 14 óra központ Reich László szövetkezeti elnök. Vasipari szövetkezet 19-én 15 óra ipartelepi központ Motyovszki Mihály szövetkezeti elnök. 21-én 16 óra központi iroda Motyovszki Mihály szövetkezeti elnök. Építőipari szövetkezet 20-án 16 óra Mizsei úti ebédlő Szabó Béla szövetkezeti elnök. Vízkutató és Fúró Vállalat 26-án 14 óra tanácsterem Borda László üzemvezető. Démász 22- én 15.30 óra ebédlő Fazekas István kireiídeltségvezető. Négyszáz diáknak főz ebédet Négyszáz adag ebéd, háromszáz-háromszáz potcIó reggeli és vacsora készül hétköznapokon a ceglédi Dózsa kollégium konyháján. Sajái diákjaikon kívül az egészségügyi szakközépiskola kollégistái, valamint a gimnázium menzásai is ott étkeznek. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Vendéglátóipari Vállalat 29-én 9 óra Kossuth étterem Fehérvári Tibor területi igazgató Pénzügyőrség 23-án 7 óra iroda Deli Gyula parancsnokhe- lyettes. Pincegazdaság 19-én, 14 óra ebédlő, Mizsei út Szi- nyéri Józsefr.é művezető. Magyar-Szovjet Barátság Tsz 30-án 14 óra gépüzem, Külső- Kátai út Kozma András párttitkár. Kossuth Tsz 20-án 13.30 óra Bürgeház dűlő Kovács János alapszervezeti titkár. 21-én 14.30 Bürgeház dűlő Sáfrány József tsz-elnök. Tszker 22-én 15 óra központ Varga Pál főkönyvelő. 26-án 15.30 óra központ Steklács Jánosné párttitkár. 5-ös számú Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat 22-én 14 óra Mátyás király u. 53. Szanyi Ferenc párttitkár. Fűrész-. Lemez-, Hordóipari Vállalat 21-én 14 óra ebédlő Berényi Tibor, párttitkár. Pemü 22-én 14 óra műhely Balázs János igazgató. Pevdi 30-án 13.15 óra ebédlő Tóth István főmérnök, Iparőrök 26-án 7.30 óra tanácsterem Török Sándor párttitkár. Volánbusz 20-án 14 óra ebédlő Ramasz Gábor alapszervezeti titkár. Pest Megyei Volán 20-án 6 óra ebéd ő Czérna Miklós üzemigazgató. 22-én 14 óra ebédlő Bárány József alap- szervezeti titkár. 23-án 14 óra ebédlő Körtvélyesi Csaba, a városi pártbizottság politikai munkatársa. Konzervgyár 28-án 14 óra ebédlő Hajagos József gyáregység-igazgató. Dé- tév 29-én 14 óra ebédlő Sőreg Pál főmérnök. Városgazdálkodási Vállalat 30-án 14 óra Alszegi u. 7. Túri László igazgat*. Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat 19-én 16 óra központ Mucsányi Józsefné, a városi pártbizottság politikai munka- -társa. Gabonaforgalmi Válla-' lat 29-én 14 óra tanácsterem. Fekete János kirendeltségvezető. Pénzintézetek 20-án 16 óra Állami Biztosító Varga Ernő, az MNB vezetője. Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 28-án 17.45 óra Ravill-üzlet Csanád László, a söripari kirendeltség vezetője. (Folytatjuk.) Elmarad A tél nem kíméli a színházat, sem. Ezúttal a január 19-re hirdetett Budapest Orfeum és a január 20-ra beharangozott Pinokkió című darabok maradnak el. „Én elköteleztem magam” g Lapunk más helyén is beszá- y mólunk a munkásőrélet csc- á menyeiről. Gyarmati Mihály 30 éve tagja a munkásőrségnek. A három évtized igazán eredményes volt számára/erről számos kitüntetés tanúskodik Kissé csodálkozik, hogy mért pont őt mutatom be, mindjárt a társait ajánlja. Azok közül való, akik szívesebben maradnak az ismeretlenség homályában. — A mezőgazdasági technikum elvégzése után, 1955. augusztus elsején kerültem a gépállomásra. Mint brigádelszámoló kezdtem dolgozni. 1957 februárjában megalakult a Munkásőrség. Az igazgatóm, Joó Ágoston megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem belépni. Mit tagadjam, mint 19 éves fiatal, álig háliöttam Valamit erről a fegyveres testületről. Mondtam, hogy egy kis gon- dolkozási időt kérek, hazamegyek, és otthon megbeszélem a szüleimmel a dolgot. Ök azt felelték, nem ellenzik, ha kedvem van, nyugodtan lépjek csak be. Miután ifjú munkáskáder voltam, a szüleim pedig becsületes, dolgos emberek, a vezetőm javasolt a munkásőrségbe. Márciusban aztán letettem az esküt. Nagyon érdekes az első május 1-jei felvonulás. Megkaptuk a Gotjunov géppuskát. Hát azt elég volt szétszedni, pláne, hogy alig értettünk hozzá. Vitatkoztunk. Felvonuljunk vele, vagy ne? A többség úgy döntött: vigyük ki. Akkor legalább látják, akik eddig nem féltek, hogy egy komoly, hatásos fegyverünk is van. Ketten húztuk Andó Antallal a szakasz után, és éktelenül csörömpöltünk végig a Rákóczi úton. Emlékezetes esemény volt, akárcsak az első lövészetek. Mindenkinek meg kellett tanulni az összes létező fegyverrel — 6 fajtával — lőni. Az idősebbek láttak, esetleg használtak hasonlókat valamikor, de akadt olyan veterán, aki csupán a Maxim géppuskát ismerte és a Gorjunovot nem. 1958-ban tartották a zászlóaljavató ünnepséget, éppen Marcaliban katonáskodtam. Azért meghívtak mint az alapítók egyikét. Furcsa módon, így voltam először eltávozáson. Leszerelés után újra visszatértem munkásőrnek. Végül is folyamatos volt a szolgálatom, csak a ruha színe változott, egyszer szürke, aztán keki és ismét szürke. 1960-ban kineveztek szakaszparancsnoknak, 66-ban századparancsnok-helyettes- nek, 71-től 11 évig az első századnál írnok lettem. Ezt követően az egység törzsállományába kerültem, jelen pillanatban itt dolgozom. Szinte hihetetlen, 30 év ... sok emlékkel, fáradsággal, álmatlansággal ... és mégis olyan jó ebben a csapatban lenni. Ha valaki egy hétig nincs, akkor már keressük, mi van vele. Valahogy ez a testület közvetlenebb a hadseregnél. Ott azt mondják: katona, álljon meg! stb Itt már a megszólítás, a közvetlenebb hangnem is felszabadultabbá teszi a beosztott és parancsnok kapcsolatát. Függetlenül attól, hogy a polgári életben mi a foglalkozásuk és funkciójuk. Ha éppenséggel ma a kovács, az asztalos vagy a festő viszi a szakaszt, az igazgató nem fogja megbüntetni, mondván, hogy tegnap mit vezényelt nekem. Lényegében nálunk nincs rendfokozat. Lehet, hogy pont az tartja a foglalkozásokat, aki a legrátermettebb. Nagy a felelősség. S akadhat olyan szituáció, amikor rettenetesen szükség van a bajtársiasságra. Aki ezt nem szívvel-lélekkel csinálja, az nem marad sokáig köztünk. Áz alap szolgálati időt úgy írja a nagykönyv, hogy 5 év bö- csülettel, s utána nyugodtan elmehet'az illető. Senki sem szól érte. Az, aki 10, 15, 25, sőt 30 éve csinálja, az nem karrierből lépett be. Nálam rendkívül fontos volt a „hátország” ..., a család. Anélkül semmire sem mentem volna. Mielőtt összeházasodtunk, a nejemnek azt mondtam: nézd, ezzel én elköteleztem magam, ha így vállalsz, próbáljuk meg. Amikor mennem kell, kérlek, ne szólj bele. Hívnak, elfoglaltságom van. Talán az elején volt egykét olyan gondolat: már megint? Az utóbbi másfél évtizedben megértő, olyannyira, hogy segít csomagolni. A káderlapomban az áll, hogy nem vagyok erélyes vezető. Igaz. Ugyanis humánus és optimista vagyok. A polgári életben is volt olyan, hogy senki nem vállalta azt a bizonyos traktorvezetőt, aki letöltötte a büntetését. Azt mondtam: maga biztos rendes ember lesz a kezem alatt, és ezt be is bizonyítottam. Egyébként a legnehezebb az utasításokat, parancsokat végrehajtatni emberekkel, mivel ezek egyáltalán nem szimpatikus dolgok. Ügy érzem, hogy én szép szóval és emberséggel mindig többre mentem, a munkámban éppúgy, mint a seregben. A cégemnél szintén 30 évet töltöttem el egy kis kitérővel. Ugyanis 84 áprilisában betegállományba kerültem és most rokkant nyugdíjas vagyok. Az Expressz utazási irodánál dolgozom, ahol 4 órás munkám van. Igazán jólesett, hogy gyógyulásom után a munkásőrség segített, nem feledkeztek el rólam. Kérdezték, hogy számíthatnak-e rám. Ter- mésztesen igent mondtam. Bármilyen furcsán hangzik, nincsenek terveim, álmaim. Csak az egészségem megmaradjon. Így, 67 százalékosan elég labilis a tervezés lehetősége. S minden egyes nap öröm, amit az ember kap ... Fehér Ferenc K1SN 0131—2300 (Ceglédi Hírlap) t