Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-16 / 13. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 13. SZÄM 1987. JANUÄR 17., SZOMBAT I hír? Zöld autóval a külterületen jü Lapunk más helyén Is beszá- f mólunk a rendkívüli időjárás £ okozta viszontagságokról. Reggel. A zöld postakocsi óvatosan, de minden nehéz­ség nélkül jut ki a városból. Halmazállapotot váltott vízzel teli a Gerje. Kerekezünk az Örkényi úton, hátunk mögött a hírek. Újsággal tömött lak­kok, számtalan jelentés a hó­helyzetről, a helyezkedő hó­ról. Nem indulunk tehát tisz­ta lappal (lapokkal), cipeljük a megye meg az ország infor­mációit, hogy helybeli értesü­lésekre cseréljük. Dezső Ferenc külterületi kéz­besítő, aki két és fél évtizede teljesít szolgálatot a ceglédi postánál, éppen egy értekez­letről jön. A brigádmunkáról volt szó e korai időpontban, mint mondja, második helyre kerültek a listán, de lesz ez jobb is, csak hát valamivel több előfizetőt kell majd gyűj­teni. A külterületi kézbesítő nem aggódik a hó miatt. Utol­jára 1980-ban volt ilyen po­csék időjárás, akkor egy na­pig el sem tudtak indulni az autókkal. Most — néhány ki­vételtől eltekintve — megtöl­tik újsággal, levéllel, értesí­tőkkel a zöld postaládákat. Gurulunk az Örkényi úton, és zordság ügyében még min­dig nincs semmiféle informá­ciónk. Ha csak az nem, hogy némelyik postaláda már szí­nültig telt, alig fér bele a friss küldemény. Fölhalmozódtak a lapok, esetenként egy egész hét termése is, de hát kinek van most kedve nagyobb tá­volságokról útra kelni, a hí­rek ráérnek, egyelőre csapáso­kat kell vágni a hóban. Na végre, a Czárák dűlői is­kolánál összeakadunk az új­donságokkal. Példának okáért: Hogy ityeg a fityeg?, továbbá: Hű, de nagy hó van! — ri- kongat a kucsmás ember. Eze­ket nagy sietve följegyzem, mert az ityegős szakadatlanul ontja a híreket. Valamelyik tsz-t marasztalja el, mert tö­kéletlenül tisztította meg az Örkényi úttal párhuzamosan futó dűlőt. Ezzel szemben ő kitűnő kerékpárutat hasított a fehérségben, egészen a saro­kig, na persze nem segített senki, ez van, ilyen nehéz na­pokban is egymaga. Bejelenti, hogy a postaládák környékéről is elhányja majd a havat. Az­tán közelebb hajol a kézbesí­tőhöz, puhatolódzik, felvehet- né-e a szokottnál előbb a nyug­díját. (Nem.) Balról diákgyerek érkezik. Ugyan hétfőn kényszerszünet­re küldték a külterületi isko­ömnibusz utazási iroda Öj név, új szolgáltatások — Önök 1987. január 1-jétöl nevet változtatlak. Miért volt erre szükség? — kérdezem Tözsér Jánosnét, az Omnibusz utazási iroda vezetőjét. — A Volánbusz fő feladata a mindennapi személyszállítás lebonyolítása. A vállalaton be­lül eddig is léteztek utazási irodák, többek között Ceglé­den, Vácott, Gödöllőn. De ah­hoz, hogy hivatásszerűen foly­tathassák az idegenforgalom­mal kapcsolatos tevékenysé­get, egy önálló szervezetre volt szükség. Így született meg a Volánbusz égisze alatt mű­ködő Omnibusz. — Az önállóság mivel jár? — Csupán azzal, hogy 2 évig kizárólag belföldi, valamint szocialista ki- és beutazást szervezhetünk. Az utóbbiaknál lényegesen egyszerűsödött a lebonyolítás, mivel a szocialis­ta partnerekkel közvetlen szerződésünk van. — Az új név jelent-e válto­zást? — Az IBUSZ, a Cooptourist és az Expressz akkora szerve­zet, s olyan választékos kíná­lattal, hogy azzal a hozzánk hasonló irodák aligha verse­nyezhetnek. Mintegy ennek el­lensúlyozására 9 iroda — Utastourist, Volántourist. LO- comotív, Pegazus stb. (köztük mi is) — egymás programját értékesíti. Így javultak az esélyeink, ugyanis lényegesen jobb választékot tudunk aján­lani azoknak, akik nálunk ko­pogtatnak. Rendelkezünk a társirodák programfüzeteivel, ezeket bármikor megtekinthe­tik az érdeklődők. Sőt elintéz­zük az utazással kapcsolatos valamennyi teendőt — az út­levéltől és vízumtól kezdve a részvételi jegyig mindent. — Hogyan tovább? — Reményünk van arra, hogv hamarosan új helyiségbe költözünk, s ez lehetővé teszi azt, hogy a szolgáltatásaink köre kibővüljön. Ezek között szerepel valutavétel és -eladás, még repülőjegy értékesítése is. Ugyanakkor szeretnénk meg­i valósítani néhány vállalkozó ' kedvű autóbuszvezetőnk ötle­tét. Történetesen azt, hogy egy-egy külföldi út során — gondolva az utasok kényelmé­re — dobozos üdítőitalt és ká­vét árusítanánk, amit termé­szetesen a határon tüí^ is fo­rintért lehetne fogyasztani. Foglalkozunk még vállalati üdülésekhez nyaralóhelyek le­kötésével. örvendetes, hogy e szolgáltatásunk iránt már most nagy az érdeklődés. Külföldi utakat tervezünk. Március ele­jén nőnapi túraként a Magas- Tátrába, áprilisban pedig Ungvár—Munkács útvonalra szervezünk 3—3 napos progra­mot. F. F. lásokat, ám ennek ellenére ő mindennap erre kanyarodott, hátha történik valami. Pilla­natnyilag azt sem tudni, csü­törtökön lesz-e tanítás. De ide­jében meg fogják kérdezni te­lefonon az igazgató úrtól. Kér­deznék, de rossz a telefon. A Czárák dűlő hátsó fertá­lyáról markolóval és tolólap­pal fölszerelt piros masina ke­rül elő, fedélzetén a Közgép emberével, aki reggel óta bir­kózik a hóval. A suli tájékán, útközeiben még csak istenes a helyzet, de odabenn, a szét­szórt tanyák között, ott van baj. A hó derékig ér, a gép se sokat tenne. Néhány ház már két napja el van zárva a kül­világtól, egy lovas kocsi az árokba borult, egy bácsika pedig épp reggel adta oda az utolsó gramm tápot a csirkék­nek. Odébb, az Afész 4-es számú kisboltjában kenyérre várnak az emberek. A hó első napján szánkóval húzták be a pék­árut az Örkényi úttól. Most már be tud hajtani az autó is, ha majd valamikor kora dél­után eljut idáig. Üres a hűtő­pult, eddig még nem kaptak hentesárut. Egészen szépen ledöngölték — mondom a külterületi kézbe­sítőnek —, nyugodtan vágji^nk neki a dűlőnek. A kézbesítő már korántsem ilyen biztos a dologban, de azért megpróbál­ja, az alacsony höfalon átgá ^zolva nekiló4plunk. Pár méter 'után áz autó' lesüllyed, épp hogy van erő visszatolatni. Gyalogosan érjük el a posta­ládákat, s azon tanakodunk, vajon ugyanilyen sors vár-e a kihívott mentőre. Percek múl tán kék villogással megérke­zik a gépkocsi, s nagy rössel vágtat az első mélyedésig. Na, nem megmondtuk! Már le- gyintenénk, amikor a mentő kiriszálja magát a kátyúból és simán eléri a sarki házat. Csütörtök reggel. Nem csi­korog, nem harsog a hó. Cup­pog. Kapom a hírt, hogy a külterületi kézbesítők ma reg­gel is elindultak. Varga Sándor Pedagógus, középfokú okta­tási intézmények 21-én 15 óra Kossuth Gimnázium Balogh László, a megyei tanács elnö­ke. Alsófokú oktatási intéz­mények 20-án 15 óra zeneis­kola Körtvélyesi Csaba, a vá­rosi pártbizottság politikai munkatársa. Alsófokú oktatá­si intézmények 19-én 15 óra Földváry iskola, Szabadság tér Fritzné Tóth Anikó, a vá­rosi pártbizottság politikai munkatársa. Közvetlen alapszervezetek: Autójavító Kisvállalat 16-án 15 óra ebédlő Mizsinka László igazgató. Parképítő kisvállalat 20- án 15 óra kultúrterem Gsö­bönyei István igazgató. TBK 30-án 14 óra tanácsterem To­kaj Sándorné pártalapszerve- zeti titkár. Sütőipar 21-én 14 óra, kultúrterem Kovács Ká­roly igazgató. Rendőrség és igazságügy 15-én 16 óra mű­velődési központ Sós János, a városi tanács elnökhelyettese. Városi tanács 22-én 16 óra ta­nácsterem Podmaniczki István, a városi pártbizottság titkára. Cegiédtej 27-én 14 óra ebédlő Radácsi Tiborné alapszerve­zeti titkár. Afész 27-;én 16 óra, központ Sárik Jánosné ügyve­zető igazgató. Afész felvásár­lás 28-án 14 óra felvásárlási iroda Nagy Imre elnök. Cél- ker 27-én 13 óra művelődési központ dr. Thanhoffer Imre, igazgató. Tűzoltóság 26-án, 27-én és 28-án 8.30 óra tűzol­tó laktanya Pásztor József pa­rancsnok. Posta 29-én 1-4 óra posta kultúrterme Kecskeméti Mária hivatalvezető-helyettes. Posta 23-án 14 óra posta ga­rázs ebédlője Sárik János ga­rázsvezető. Áfor 29-én 13.30 óra ebédlő Fehér Mihály te­lepvezető. Háziipari^ szövetke­zet 23-án 14 óra központ Za­lai György, szövetkezeti elnök. Nívó szövetkezet 22-én 15.30 óra Reggel u. 2. Zakar István­ná szövetkezeti elnök. Szol­gáltató szövetkezet 19-én 13 óra Borz u. központ Magyar Pál szövetkezeti elnök. Cipész szövetkezet 30-án 14 óra szö­vetkezeti központ Ménesi Já­nosné, a városi pártbizottság politikai munkatársa. Munká­cs Védőruházati Szövetkezet 21- én 16 óra szövetkezeti köz- pont-Ménösi Jánosné; a! váreSi pártbizottság politikai munka­társa. Vízgazdálkodási Társu­lat 26-án 15 óra Külső Kátai úti telep Czeglédi György, tár­sulati igazgató. Stylus Kisszö­vetkezet 21-én 14 óra központ Reich László szövetkezeti el­nök. Vasipari szövetkezet 19-én 15 óra ipartelepi köz­pont Motyovszki Mihály szö­vetkezeti elnök. 21-én 16 óra központi iroda Motyovszki Mi­hály szövetkezeti elnök. Épí­tőipari szövetkezet 20-án 16 óra Mizsei úti ebédlő Szabó Béla szövetkezeti elnök. Víz­kutató és Fúró Vállalat 26-án 14 óra tanácsterem Borda László üzemvezető. Démász 22- én 15.30 óra ebédlő Fazekas István kireiídeltségvezető. Négyszáz diáknak főz ebédet Négyszáz adag ebéd, háromszáz-háromszáz potcIó reggeli és vacsora készül hétköznapokon a ceglédi Dózsa kollégium konyháján. Sajái diákjaikon kívül az egészségügyi szakközépis­kola kollégistái, valamint a gimnázium menzásai is ott étkeznek. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Vendéglátóipari Vállalat 29-én 9 óra Kossuth étterem Fehér­vári Tibor területi igazgató Pénzügyőrség 23-án 7 óra iro­da Deli Gyula parancsnokhe- lyettes. Pincegazdaság 19-én, 14 óra ebédlő, Mizsei út Szi- nyéri Józsefr.é művezető. Ma­gyar-Szovjet Barátság Tsz 30-án 14 óra gépüzem, Külső- Kátai út Kozma András párt­titkár. Kossuth Tsz 20-án 13.30 óra Bürgeház dűlő Ko­vács János alapszervezeti tit­kár. 21-én 14.30 Bürgeház dűlő Sáfrány József tsz-elnök. Tszker 22-én 15 óra központ Varga Pál főkönyvelő. 26-án 15.30 óra központ Steklács Já­nosné párttitkár. 5-ös számú Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat 22-én 14 óra Mátyás király u. 53. Szanyi Ferenc párttitkár. Fűrész-. Lemez-, Hordóipari Vállalat 21-én 14 óra ebédlő Berényi Tibor, párttitkár. Pemü 22-én 14 óra műhely Balázs János igazgató. Pevdi 30-án 13.15 óra ebédlő Tóth István főmérnök, Ipar­őrök 26-án 7.30 óra tanácste­rem Török Sándor párttitkár. Volánbusz 20-án 14 óra ebédlő Ramasz Gábor alapszervezeti titkár. Pest Megyei Volán 20-án 6 óra ebéd ő Czérna Miklós üzemigazgató. 22-én 14 óra ebédlő Bárány József alap- szervezeti titkár. 23-án 14 óra ebédlő Körtvélyesi Csaba, a városi pártbizottság politikai munkatársa. Konzervgyár 28-án 14 óra ebédlő Hajagos József gyáregység-igazgató. Dé- tév 29-én 14 óra ebédlő Sőreg Pál főmérnök. Városgazdálko­dási Vállalat 30-án 14 óra Al­szegi u. 7. Túri László igaz­gat*. Gyümölcs- és Dísznö­vénytermesztési Fejlesztő Vál­lalat 19-én 16 óra központ Mucsányi Józsefné, a városi pártbizottság politikai munka- -társa. Gabonaforgalmi Válla-' lat 29-én 14 óra tanácsterem. Fekete János kirendeltségve­zető. Pénzintézetek 20-án 16 óra Állami Biztosító Varga Ernő, az MNB vezetője. Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat 28-án 17.45 óra Ravill-üzlet Csanád László, a söripari ki­rendeltség vezetője. (Folytatjuk.) Elmarad A tél nem kíméli a színházat, sem. Ezúttal a január 19-re hirdetett Budapest Orfeum és a január 20-ra beharangozott Pinokkió című darabok ma­radnak el. „Én elköteleztem magam” g Lapunk más helyén is beszá- y mólunk a munkásőrélet csc- á menyeiről. Gyarmati Mihály 30 éve tag­ja a munkásőrségnek. A há­rom évtized igazán eredmé­nyes volt számára/erről szá­mos kitüntetés tanúskodik Kissé csodálkozik, hogy mért pont őt mutatom be, mindjárt a társait ajánlja. Azok közül való, akik szívesebben marad­nak az ismeretlenség homályá­ban. — A mezőgazdasági techni­kum elvégzése után, 1955. au­gusztus elsején kerültem a gépállomásra. Mint brigádel­számoló kezdtem dolgozni. 1957 februárjában megalakult a Munkásőrség. Az igazgatóm, Joó Ágoston megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem belép­ni. Mit tagadjam, mint 19 éves fiatal, álig háliöttam Va­lamit erről a fegyveres testü­letről. Mondtam, hogy egy kis gon- dolkozási időt kérek, hazame­gyek, és otthon megbeszélem a szüleimmel a dolgot. Ök azt felelték, nem ellenzik, ha ked­vem van, nyugodtan lépjek csak be. Miután ifjú munkás­káder voltam, a szüleim pedig becsületes, dolgos emberek, a vezetőm javasolt a munkás­őrségbe. Márciusban aztán le­tettem az esküt. Nagyon érdekes az első má­jus 1-jei felvonulás. Megkap­tuk a Gotjunov géppuskát. Hát azt elég volt szétszedni, plá­ne, hogy alig értettünk hozzá. Vitatkoztunk. Felvonuljunk vele, vagy ne? A többség úgy döntött: vigyük ki. Akkor legalább látják, akik eddig nem féltek, hogy egy komoly, hatásos fegyverünk is van. Ketten húztuk Andó Antal­lal a szakasz után, és éktele­nül csörömpöltünk végig a Rá­kóczi úton. Emlékezetes esemény volt, akárcsak az első lövészetek. Mindenkinek meg kellett ta­nulni az összes létező fegy­verrel — 6 fajtával — lőni. Az idősebbek láttak, esetleg hasz­náltak hasonlókat valamikor, de akadt olyan veterán, aki csupán a Maxim géppuskát ismerte és a Gorjunovot nem. 1958-ban tartották a zászló­aljavató ünnepséget, éppen Marcaliban katonáskodtam. Azért meghívtak mint az ala­pítók egyikét. Furcsa módon, így voltam először eltávozáson. Leszerelés után újra vissza­tértem munkásőrnek. Végül is folyamatos volt a szolgálatom, csak a ruha színe változott, egyszer szürke, aztán keki és ismét szürke. 1960-ban kineveztek sza­kaszparancsnoknak, 66-ban századparancsnok-helyettes- nek, 71-től 11 évig az első szá­zadnál írnok lettem. Ezt kö­vetően az egység törzsállomá­nyába kerültem, jelen pilla­natban itt dolgozom. Szinte hihetetlen, 30 év ... sok em­lékkel, fáradsággal, álmatlan­sággal ... és mégis olyan jó ebben a csapatban lenni. Ha valaki egy hétig nincs, akkor már keressük, mi van vele. Valahogy ez a testület köz­vetlenebb a hadseregnél. Ott azt mondják: katona, álljon meg! stb Itt már a megszólí­tás, a közvetlenebb hangnem is felszabadultabbá teszi a be­osztott és parancsnok kapcso­latát. Függetlenül attól, hogy a polgári életben mi a fog­lalkozásuk és funkciójuk. Ha éppenséggel ma a kovács, az asztalos vagy a festő viszi a szakaszt, az igazgató nem fog­ja megbüntetni, mondván, hogy tegnap mit vezényelt ne­kem. Lényegében nálunk nincs rendfokozat. Lehet, hogy pont az tartja a foglalkozásokat, aki a legrátermettebb. Nagy a felelősség. S akad­hat olyan szituáció, amikor rettenetesen szükség van a bajtársiasságra. Aki ezt nem szívvel-lélekkel csinálja, az nem marad sokáig köztünk. Áz alap szolgálati időt úgy ír­ja a nagykönyv, hogy 5 év bö- csülettel, s utána nyugodtan elmehet'az illető. Senki sem szól érte. Az, aki 10, 15, 25, sőt 30 éve csinálja, az nem kar­rierből lépett be. Nálam rendkívül fontos volt a „hátország” ..., a család. Anélkül semmire sem men­tem volna. Mielőtt összeháza­sodtunk, a nejemnek azt mondtam: nézd, ezzel én elkö­teleztem magam, ha így vál­lalsz, próbáljuk meg. Amikor mennem kell, kérlek, ne szólj bele. Hívnak, elfoglaltságom van. Talán az elején volt egy­két olyan gondolat: már me­gint? Az utóbbi másfél évti­zedben megértő, olyannyira, hogy segít csomagolni. A káderlapomban az áll, hogy nem vagyok erélyes ve­zető. Igaz. Ugyanis humánus és optimista vagyok. A polgá­ri életben is volt olyan, hogy senki nem vállalta azt a bizonyos traktorvezetőt, aki letöltötte a büntetését. Azt mondtam: maga biztos rendes ember lesz a kezem alatt, és ezt be is bizonyítottam. Egyéb­ként a legnehezebb az utasí­tásokat, parancsokat végrehaj­tatni emberekkel, mivel ezek egyáltalán nem szimpatikus dolgok. Ügy érzem, hogy én szép szóval és emberséggel mindig többre mentem, a munkámban éppúgy, mint a seregben. A cégemnél szintén 30 évet töltöttem el egy kis kitérő­vel. Ugyanis 84 áprilisában be­tegállományba kerültem és most rokkant nyugdíjas va­gyok. Az Expressz utazási iro­dánál dolgozom, ahol 4 órás munkám van. Igazán jólesett, hogy gyógyulásom után a munkásőrség segített, nem fe­ledkeztek el rólam. Kérdezték, hogy számíthatnak-e rám. Ter- mésztesen igent mondtam. Bármilyen furcsán hangzik, nincsenek terveim, álmaim. Csak az egészségem megma­radjon. Így, 67 százalékosan elég labilis a tervezés lehető­sége. S minden egyes nap öröm, amit az ember kap ... Fehér Ferenc K1SN 0131—2300 (Ceglédi Hírlap) t

Next

/
Thumbnails
Contents