Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

1987. JANÜÄR 3., SZOMBAT 5 Egy jó kezdeményezés Pályázatokban élő ötletek Lesz-e a budaörsi lakótelepen többgene­rációs klub? Megépül-e Dunavarsányban a népi iparművészeti központ? A szép elkép­zelések megvalósulását az esetek többségé­ben a pénzhiány akadályozza. Ezen próbált segíteni a KISZ KB, amikor költségvetésé­ből csaknem 35 millió forintot félretett; amely összeget pályázatok útján osztanak majd szét. A kiírás öt kategóriát különböztetett meg: a diákközösségek, a KISZ politikai kép­zési központjaiban szerveződő művelődési tevékenység, az ifjúsági turizmus és szabad­idősport és a lakóterületi ifjúsági közössé­gek támogatására, valamint új ötletek meg­valósítására vonatkozóan nyújthatták be ter­veiket a pályázók. A rangsorolás — a KISZ KB-ba való továbbküldés előtt — a megyei KISZ-bizottságok feladata volt. Száztizenhat javaslat — összesen 171 pályázat érkezett hozzánk — mondja Szemerei Károly, a KISZ Pest Megyei Bizottságának titkára. — Ebből 55 azonban az első csoportba tartozik, és itt a támogatás odaítéléséről a megyei középiskolás és szak­munkástanuló rétegtanács döntött. Harminckettőt talál­tak alkalmasnak, ezeknek az iskoláknak már át is utaltuk a pénzt. A megyei bizottság­nak tehát 116 pályázatot kel­lett megvizsgálnia, a második kategória öt pályamunkájá­val nem volt sok gondunk, a többit egy-egy háromfős cso­port értékelte. A legfontosabb szempont,, amit a rangsoro­lásnál figyelembe vettünk, az volt, hogy megfelel-e az elkép­zelés a kongresszusi elveknek, erősíti-e a politikai és a ré­tegjelleget, bevonja-e a társ­szerveket. Kétszázezer forint A lakóterületi ifjúsági kö­zösségek támogatását célul ki­tűző terveket a negyedik ka­tegória fogta össze. Pest me­gyében a 39 közül hat nyert el kiseb-nagyobb pályázati összeget: a rtagykátai ifjúsági ház és a budaörsi többgene­rációs ifjúsági és gyerekklub 20—20 ezer forintot kapott, a felsőpakonyi klubkönyvtár bő­vítését 30 ezer forint segíti. Az acsaiak 1985-ben az Ál­lami Ifjúsági Bizottság pá­lyázata útján jutottak ahhoz a pénzhez, melyből — társadal­mi munkával és a környező vállalatok, üzemek hozzájá­rulásával — létrehozták úttö­rőtáborukat. A mostani 30 ezer forint ennek továbbfej­lesztését teszi lehetővé. Duna- varsányban komplex népi iparművészeti központ kiala­kítását tervezik — lépcsőze­tesen, elsőként a szövő- és a kerámiaműhelyben indulhat meg a munka. Az elképzelé­sek szerint a műhelyekben a fiatalok kipróbálhatják kéz­műves képességeiket, és meg­ismerhetik a különféle táj­egységek hagyományos népi kultúráját is. A terv valóra váltásához 50 ezer forintos segítséget nyújt a KISZ KB, akárcsak a nagykátai Tápió mente négypróbához; ez utóbbit a megyei bizottság csak a második vonalba so­rolta, de a KB jó ötletnek, s így támogatásra méltónak ta­lálta. — Volt olyan pályázat — folytatja a megyei titkár —, amelynek pénzügyi segítését nem javasoltuk, a fenyőfaün­nepségét vagy videovásárlá­-Sokáig nem, ma már nyíltan beszélünk azokról a veszélyek­ről, amelyeket a fiatalok alko­hol- és kábítószer-fogyasztása okoz. Túl vagyunk azokon az időkön, amikor álszemérem­ből csak szűk szakmai körben, vagy kevesekhez eljutó folyó­iratok hasábjain merültek fel ezek a kérdések. Kicsit későn, de még nem elkésve foglal­koznak vele mindazok, akik­nek ez nemcsak kötelessé­gük, hanem a lelkiismeret diktálta feladatuk. Felmerült persze az is: hogyan vesz részt ebben a munkában a KISZ? A válasz sajnos felemás. A szándék ugyan megvan hoz­zá, ám a gyakorlat másként fest Ezért példa lehet az a kezdeményezés, amely Sziget- szentmiklóson indult útjára. • Mi indított benneteket ar­ra, hogy lépni kell? — tudakoltuk Kardos Péter­től, a KISZ Szigetszentmiklósi Városi Bizottságának titkárá­tól. — Ismerjük a fiatalok italo­zásából eredő országos és fő­városi gondokat. Nálunk per­sze messze nem olyan rossz a helyzet, mint Budapesten, ahhoz azonban éppen elég rossz, hogy tétlenül nézhet­nénk. Ehhez hozzájárul az is, hogy a város híján van az olyan, nem is szükségképpen közművelődési intézmények­nek, ahol a fiatalok jól érez­hetik magukat. Bár itt van a Csepel Autógyár művelődési központja, de a központtól távol, ezért , és másért sem érezhetjük magunkénak. A legtöbben a vendéglátó helye­ken működő diszkókba szorul­nak, s bizony kezükbe veszik a poharat. Közöttük a tizen­évesek is, mert tapasztalataink szerint, őket is kiszolgálják. Mindez csak az egyik, de nem egyetlen oka a terjedő alko­holizmusnak. Ezért a KISZ- nek is meg kellett mozdulnia, szerény lehetőségeihez mérten. • Hogyan? — Az ötletet az Alkoholel­lenes Országos Bizottság pá­lyázata adta, amelyen pénzt lehetett nyerni az egészséges életmód mellett agitáló ren­dezvényekkel. A városi tanács művelődési osztályával közös pályamunkánkért 1985-ben 65 ezer forintot kaptunk. Első ténykedésünk az volt, hogy megszereztük videokazettán az Elenyésző kisebbség című, be­illeszkedési zavarokról, egész­ségkárosító szokásokról szóló tévéfilmet. A környék három középiskolája és az általános iskolák 7. és 8. osztályos diák­jainak vetítettük le, majd be­szélgettünk a látottakról. Egyebek között osztályfőnöki órákon avatott szakemberek is segítettek ebben. Kiállításokat is rendeztünk ugyanebben a témakörben, a megmaradt pénzből pedig üdítőital-bemu­tatóval egybekötött vetélkedőt rendeztünk. • Ez volt az indulás. Milyen volt a folytatás? — Nem akartuk ugyanazt csinálni, más formákat is ke­restünk. Csatlakoztunk pél­dául a váci úttörőház egész­ségnevelési programjához, amelynek kiállítási anyagát, a szigetszentmiklósi gyerekek rajzaival kiegészítve, bemutat­tuk a helyi középiskolákban. Estet rendeztünk Humorral az egészségért címmel, amelynek bevételét felajánlottuk az öregek napközi otthonának. Tavasztól őszig eleinte na­gyobb, később kisebb sikerrel családi kocogást szerveztünk hétfő esténként. A Márka Skála Áruház kirakatában kaptunk egy sarkot, ahol alko­holizmus elleni propaganda­anyagokat állítottunk ki. Segí­tettük a helyi Márka elneve­zésű alkoholellenes klub te­vékenységét, 10 középiskolás diákunk vett részt a KISZ KB támogatásával megalakult al­koholellenes ifjúsági egyesület munkájában. • Hogyan tovább 1987-ben? — Az idén is folytatjuk amit elkezdtünk. Gyűjtjük az ötleteket, a régiek mellett is­mét újdonságokkal akarunk kirukkolni. S ami legalább ilyen fontos: szívesen átadjuk a tapasztalatainkat másoknak, segíteni kívánjuk a hasonló próbálkozások létrejöttét. K. L. sét, ezek nem feleltek meg a kiírási feltételeknek. Sziget- szentmiklóson pedig már évek óta a KISZ szervezi az au­gusztus huszadiki ünnepséget, ezzel mi egyetértünk, de a költségeket nem ebből a pénz­ből kell fedezni. Van a város­ban más egyéb megvalósítás­ra érdemes ötlet is, amivel szintén pályáztak, ilyen pél­dául a Kék-tó szabadidő­park. A KISZ KB többször je­lentetett már meg pályázati felhívást különféle — környe­zetvédelmi, sportpályaépítési — célokkal. Ilyen nagy ösz- szegű és ilyen átfogó kiírásra azonban még nem került sor. Hétmilliós beruházás — Jó lehetőség ez arra, hogy a KISZ-bizottságok bő­vítsék anyagi lehetőségeiket, s jó ötletek ne menjenek fele­désbe a pénzhiány miatt. A lakóterületi csoportban veze­tünk a megyék között a be­nyújtott pályázatok számával és színvonalával egyaránt, di­cséretet is kaptunk érte. A ka­tegória 2 millió forintos ke­retének egytizede jut Pest megyének, összesen 200 ezer forint. Egy gondunk van azon­ban: a KB az adható összeg határát 200 ezer forintban szabta meg, de ennél minde­nütt jóval kevesebbet adott. És nem biztos, hogy ebből megvalósítható az amit a pá­lyázók szeretnének, lehet, hogy félbemarad vagy t el se tud­ják, > kezdeni. Például az ácsai táj védel mi körzetben az OKTH közreműködésével ter­mészetismereti tábor épül, ebbe bekapcsolódnának a da- basi KISZ-esek is. De mivel ez 7 milliós beruházás, mond­juk 20 ezer forinttal nem sok­ra mennek. A kapott összegek rendel­tetésszerű felhasználását az irányító KISZ-bizottságok el­lenőrzik, a pályázati cél meg­valósítása után maradt pénz viszont másra is fordítható. A KISZ megyei bizottsága nem feledkezik meg azonban a központi támogatást el nem nyert tervekről sem: tovább­viszik a megyei tanácsra, vagy más szervezetekhez for­dulnak segítségért. Mörk Leonóra Mit tehet a KISZ? lekötni a kallódók figyelmét Nemrégiben összegezték a KISZ KB-ban a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alap elmúlt 3 éves tevékenységét. Mint is­meretes, az alap forrását a munkahelyi közösségek, KISZ- szervezetek, úttörőcsapatok, magánszemélyek befizetései, valamint a különböző akciók, rendezvények bevételei jelen­tik. A gyermekvédelmi szak­emberekből, közéleti személyi­ségekből, művészekből álló társadalmi bizottság több mint 4 millió forinttal segítet­te a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok életkörülményeinek javítását. Ez az összegzés egy­ben jó alkalmat kínál arra, hogy megismerkedjünk a KISZ Pest Megyei Bizottságá­nak gyermek- és ifjúságvédel­mi munkájával, azzal, miként járulnak hozzá a megye KISZ- fiataljai a gondok enyhítésé­hez. Megyénkben évek óta rend­szeresen napirenden van a gyermek- és ifjúságvédelem helyzete és az ebből adódó újabb KISZ-es feladatok meg­határozása. Mozgalmi mun­kánkba egyre tudatosabban épül be a veszélyeztetettekkel való foglalkozás. KlSZ-vezetődnk képzésébe beépítjük ezt a témát. Ami el­sősorban a bosszú távú cél­tudatos cselekvést biztosítja majd, aminek hatása külön so­sem lesz mérhető, de haté­kony rész lehet a koordiná­ciós munkában. Évek óta rendszeresen, ered­ményesen szervezzük, az SZMT támogatásával az olva­sótábort a hátrányos helyzetű szakmunkástanulók részére. Sajátos oldala a munkánknak a cigány fiatalokkal való fog­lalkozás. 1984-ben megyei de­legációval vettünk részt a ci­gány fiatalok országos, 1985- ben regionális találkozóján. A KISZ-szervezetek közül, helyzetükből-adódóan « i peda­gógus KISZ-szervezetek vál­lalnak ■ legtöbbet'- a t > gyermek­éi ifjúságvédelemből. Már az óvodában elkezdődik a veszé­lyeztetett helyzetűek nyilván­tartásba vétele, a gyermekek viselkedése és a család látoga­tások alapján. Az általános is­kolákban a KlSZ-alapszerveze- tek, de különösen az úttörő­csapatok tesznek mind többet azért, hogy a valamilyen ok miatt a társadalom perifériá­ja felé csúszó gyerekek ne kerüljenek a veszélyeztetett kategóriába. Egyfelől az isko­lai, másfelől a mozgalmi mun­kában egyre több figyelmet fordítanak arra, hogy a hát­rányos — olykor többszörösen hátrányos — helyzetű fiatalok ne szakadjanak ki a közös­ségből. A táboroztatás során ügyelnek arra, hogy ezeken a hátrányos helyzetű fiatalok is részt vehessenek, többnyire térítés nélkül. A középiskolá­ban a veszélyeztetettség son­kái differenciáltabban jelent­kezik. Legtöbb gond a szan- munkásképzőkben adódik. A munkát itt az nehezíti, hogy az érintett fiatalok legtöbbszot távol maradnak a mozgalom­tól, közösségtől. A céltalan csavargás lehetőségét mérsék­li, hogy több városunkban a KISZ-bizottság az iskolákkal és a művelődési intézmények­kel összefogva — elsősorban az iskolai szünetekben — di­ákcentrumot szervez. A dolgozó fiatalok körében, ahol hagyománya van az ál­lami gondozásból kikerülőkké1 vagy veszélyeztetettekkel való foglalkozásnak, jó eredmé­nyekről lehet beszámolni. Be­vonják őket a mozgalmi élet­be, az ifjúsági klubok tevé­kenységébe, ellátják érdek- képviseletüket. Több KISZ-szervezet nyújt segítséget a nevelőotthonok tárgyi feltételeinek javításá­hoz, illetve alkalomszerűen tá­mogatják az intézeti gyerme­keket. Felkaroljuk az új kez­deményezéseket. Az öntevé­keny, önszervező csoportokban egyre több kallódó fiatal ide­jét, figyelmét tudjuk lekötni a társadalmilag hasznos tevé­kenységekkel. Segítjük a hiva­tásos nevelőszülők közreműkö­désével működő gyermekhá­zak kialakítását. Mint amilyen hamarosan Sződligeten is épülL Érseki Csaba, a KISZ Pest Megyei Bizottságának munkatársa Alapszervezet alakult Nem a kor a meghatározó Űj KISZ-alapszeryezettel gyarapodott Százhalombatta nemrégiben. A tagok termé­szetesen abban bíznak, hogy nemcsak mennyiségi gyarapo­dást jelent az új szervezet, hanem minőségi, tartalmi gaz­dagodást is. Annál is inkább, mivel ez a csoport nem a már megszokott munkahelyi keretek között jött létre, tip*-, nerri á közös lakóhely volt az ösSszefogáis alapja. S még va­lami: ....! *5 ="] — Az, hogy egyszerűen nem tudunk mit kezdeni ma­gunkkal Százhalombattán — mondta az alapszervezet egyik tagja, Berke Kálmán. — Hogyhogy? Valamit azért csak csináltok? — Lődörgünk — hangzott a rövid válasz. Keretként szolgál A tizenéves fiatalok titkos célja elsősorban az .volt, hogy valamiféle szórakozási, idő­töltést lehetőséget teremtse­nek a KISZ égisze alatt. Mint alapszervezet kaphatnak anyagi támogatást, ha még­oly keveset is. Hivatalos jog­állásra tesznek szert, klubot hívták —, a saját magától vártnál hamarabb mutatott fel eredményeket. A több mint két év során érezhető változások történtek a megye úttörőmozgalmában. Elsősorban annak köszönhe­tően, hogy jó kapcsolat ala­kult ki a társszervekkel, se­regnyi intézménnyel, vállalat­tal. A gazdaságilag nehéz években is gyarapodott a moz­galmat anyagilag is támogatók sora. Szebbek, tágasabbak, korszerűbbek lettek az úttö­rőtáborok, színvonalasabbak a különböző rendezvények. Különösen emlékezetes marad a gyerekek számára a jubi­leumi úttörőév, amelynek al­kalmából az országban egye­dülállóan 14 területi találko­zóra került sor. A lendület, úgy tűnik, kitart az idén is. A Forma—1-es pályán évente többször tartandó családi tö- megsportnap, egy úttörő-hor- gásztanya tervei fekszenek az asztalon. Tóth József azonban ezek­nek már kevéssé lehet részese. Bár azt ígéri, fél szemét ez­után is Pest megyén tartja, új elfoglaltságai kevés időthagy­nak majd számára. Az úttörő­szervezési és külügyi osztályt irányítja, Szerencsés emberinek tartja magát Tóth József. A középis­kolában, a katonaságnál, az egyetemen, majd a dunaha- raszti gimnáziumban, ahol ké­miát és fizikát tanított és rác­kevei úttörőelnökként is ba­ráti közösség vette körül. Min­denütt olyan társaságba ke­rült, ahol egymás segítése és nem visszahúzása vagy pedig a közömbösség volt a termé­szetes. Tegyük azért hozzá, amit a munkatársai is meg­erősítették: Tóth József kivá­lóan teremt kapcsolatokat, jó szervező. Ezért kerülhetett mostani posztjára is. Amihez a szerencse azért kevés lett volna. Kövess László alakíthatnak, rendezvényeket szervezhetnek. Talán hiány van ebben Százhalombattán? Nem mond­hatni, ám az sem biztos, hogy megtalálja mindenki a szá­mára legmegfelelőbb elfog­laltságot, a legszimpatikusabb társaságban. Így hát a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldást választották. Saját maguk hoztak létre egy közösséget, amely keretként szolgálhat a különböző tevékenységi for­mákhoz. Akik ismerősek Százhalombattán, talán tud­ják, hogy működik a város­ban már egy fiatalokból álló csoport, a százhalombattai ifjúsági klub, a SZIKE. Mi­kor először hallottam az új gárdáról, s megalakulásuk okáról, nyomban az a kérdés ütött szöget a fejembe, hogy ugyan miért nem kapcsolód­tak be ezek a fiatalok a SZI- KÉ-sek munkájába. Miért nem próbálnak vettük közös programot csinálni, hiszen korban ők állnak hozzájuk a legközelebb. Alig pár eszten­dő a korkülönbség köztük. Bár úgy tűnik ez a pár év ettegendő ahhoz, hogy le­mondjanak a közös nevező megtalálásáról. Hiszen, mint az új alapszervezet titkára megjegyezte, valahogy mások a SZIKÉ-sek. Más ideálok befolyásolják gondolataikat. Előttük eszményként a hatva­nas évek újat akaró, s azért harcolni is képes ifjúsága le­beg. Hasonló érzelmek Gyakran hallani, hogy ma­napság túlzottan akcellerájt az ifjúság. Hirtelen, gyorsan követik egymást az ugrássze­rű változások a fiatalok éle­tében, az egymást követő ge­nerációkban. S hajlamos arra gondolni a kívülálló, hogy ez generációs különbségek, el­lentmondások hordozója is egyben. Pedig nem valószínű, hogy ez lenne az igazi magya­rázat az előbbi jelenségre. Sóikkal inkább a kortól füg­getlenül jelentkező, szemé­lyenként meghatározott men­talitás a döntő. A különböző lelkivilágú emberek gondola­tai vagy találkoznak, vágj’ elsiklanak az évtizedek so­rán felszínre került eszmei áramlatok mellett. A hasonló gondolati kategóriák, megfo­galmazások, hasonló érzéseket válthatnak tói a, tizen-, hu­szonévesekben, sőt az ötve­nesekben egyaránt. Lehet, hogy a generációs problémák nem is generációs problémák, hanem szemlélet­beli ellentmondások? Fiedler Anna Mária Fiatalok az alkoholizmus ellen ..... ' -■*■»« ittast JtMoV a ,tts ■»MívrH ‘.Win t flímöort! , . _ ,, . v Szigetszentmiklósi példa Valamivel több mint két esztendeje ugyanebben a szo­bában, ugyanezekben a fote­lokban ültünk, beszélgettünk, mint most. A szereplőik is ugyanazok: Tóth József és az újságíró. A különbség annyi, hogy 1984 szeptemberében egy kezdő, ezúttal pedig egy bú­csúzó megyei úttörőelnök be­szél a mozgalomról, egyéni sorsának alakulásáról, tervei­ről. Az országos úttörővezető­konferencián a Magyar Úttö­rők Szövetségének egyik tit­kárává választották. Akkor 5 évet adott magá­nak, de csak ennyi sikeredett, Nem mintha sajnálná, jobban mondva nem örülne neki, hogy továbbléphet, inkább ar­ról van szó, hogy mostanra kezdtek beérni azok a dolgok, amelyeket munkatársaival el­indított. Azon a bemutatkozó beszélgetésen úgy gondolta, legalább másfél év kell a be­illeszkedéshez, ahogy mondta: míg megtalálom az ajtókon a kilincseket. Utána lehet majd igazán dolgozni, tenni a gye­rekekért. Bár az első időbér sokan következetesen Pistá­nak szólították — elődjét így mm csau szerencse men Jóska lett a Pistából...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents