Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

Egy vaksi lámpa panasza A sötétség mindent eltakar A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ; ________________________________________________ XXIX. ÉVFOLYAM, II. SZÁM 193*. JANUÁR 15., CSÜTÖRTÖK f Éjjel-nappal ügyelet Kézben hordták be a ^ Lapunk más Helyén Is beszámolunk az időjárás okozta í viszontagságokról. 2 f Jókorákat csíp a fagy az utcán járók arcaba, nem is £ látni most kényelmesen sétálgató embert. Aki a szabad- $ ba merészkedik, annak fontos dolga van: vagy siet vala- ff hová vagy a járdát, utat takarítja. Monoton is, akárcsak | szerte a* megyében, országban, havas, jeges minden..,, ff Illetve, a községi hangosbeszélő vezetékei valószínűleg í melegek, hiszen Burján István, a családi intézet vezető- 'j je szinte félóránként olvassa be a városi jogú nagyköz- ff ségi közös tanács — a lakossághoz, intézményekhez, szö- ff vetkezetekhez szóló — felhívását, hogy ki-ki takarítsa le if portája előtt a járdát, s esetleg az úttest szabaddá tété- ff lében is segítsen. Hiszen csak így biztosítható mindenütt í az ellátás, szükség esetén a segítségnyújtás. „Itt állok vakoskodva ’ Üllő szép főterén, a parkolőtér szé­len, közvetlenül a közkifolyó­csap mellett, a díszvilágítást szolgáló lámpasor közepe tá­ján. Pedig nagy szükség lenne világosságra: a közelmúltban az éttermi diszkó egyik vidám legénye átbukott az országút szélén elhelyezett acélszalag- korláton, persze a sérüléshez jöttek a mentők, rendőrkocsik. A parkoló vaksötétjében — még a szemben leyő út menti nagy lámpa is vakon ágasko­dott — a segélynyújtást, vizsgálatot végzők a környező házakba csöngettek be némi világosságért. Jóval éjfél után. A sötétség különben is oda­csalogatja a diszkó legényke- dő legénykéit, nagy lárma, a két tábor hangos drukkolása közepette elcsattan néhány pofon is, aztán amikor véget ér a csihipuhi, körülpiszkít- ják a közkifolyó környékét. A sötétség mindent eltakar. A kálváriám néhány évvel ezelőtt kezdődött. Az egyik közös gazdaság autóbusza to­latás közben engem tövestől kitört. A körzeti megbízott in­tézkedésére az elektromosoka testemet elszállították, éltető drótjaimat, a kábelvégeket, de­rékmagasságban elszigetelték. Évekig sütött a nap, ázott, hámlott a szigetelés, az isko­lából jövő gyerekek egyre kö­zelebbről csodálták, szemlél­ték a ritka látványt. A ta­nácsválasztások idején egyik jelölőgyűlésen szóvá is tették nyomorúságos állapotomat s a veszélyes helyzetet. Szinte madárszárnyon repültek az elektromosok, újra szigeteltek, és a parkoló felett tovább is „feketén bólingathatott” a je­genyefa lombja. 1983. november 7. piros betűs ünnepe az éh életemnek is. Mellém kanyarodott ugyanis a művek kis teherautója, az új­jászületett oszloptestemet a betonalaphoz csavarozták, rögzítették, gombafejet is kap­tam nagy fényerejű égővel. Fehér galamb száll a falu felett..., de nem a kiállítási helyiség felé, a tenyésztő^ oda ugyanis viszik majd a-galam­bokat. A padlások gondosan elkerített szállásain most fo­lyik a szelektálás, a tenyész­tők válogatják, kijelölik a né­pes állományból azt a 3—4 turbékoló madarat, a kiállítá­son ugyanis minden tenyész­tő az első akar lenni. Üllőn jarjuác. 17—Jü-án tartja hagyomdríyos galamb- kiállítását a művelődési ház­ban a helyi 44. számú dísz-, röp- és haszongalamb-egyesü- let. A kiállításon ott lesznek a helyiek mellett a monori, vecsési, gyömrői és a magló­éi tenyésztők válogatottjai is. Ott pipiskedik, begyeskedik Pólyák László tenyészetéből az a három galamb is, amely a múlt évi országos kiállítá­son Budapesten a bemutatott négyezer — selejtezők hosszú során átjutott — egyed között is az alföldi keringők fajtájá­ban kiváló minősítést kapott. Először vesz részt a kiállí­táson Kiss Gábor ifjú tenyész­tő is a színezüst színű szíve­seivel. A turbékoló madarak úgy fénylenek, ragyognak, mintha ezüst porban füröd- tek volna. Kovács József vi­lágot járt nehéz, húsos king- jei sem hiányozhatnak az ün­nepi kiállításról sem, amely a tizedik a sorban. A totyogó kedvenceket viszi a gazda fő­városból fővárosba, ahol ki­állítás van és a dicsőséges el­Köszönetet mondunk a kedves rokonoknak, barátoknak, munka­társaknak, ismerősöknek, akik szeretett férjem, édesapánk, nagy­apám, Honthegyl Sándor földi maradványát Monoron utolsó út­jára elkísérték, sírjára virágot Helyeztek. A Vetőmag Vállalat vezetőségének és dolgozóinak ál­dozatkész szeretetéért, külön kö­szönetét mondunk, özv. Honthe- gyi Sándorné és családja. gén látott fényemet. Az öröm azonban csupán negyed óráig tartott. Azután’ a téren ismét fekete éjszaka borult a világ­ra. Hazánk felszabadulásának dicső ünnepén újra kivirágoz­tam, illetve kivilágoltam. Az ünnep azonban hamar elmúlt, a gyors kezelés nem használt, alig fél óra múlva kihunyt a i.fényem. A parkoló éjszakázó autóit csak a busa képű hold világította meg. Siralmas állapotomról be­jegyzés készült a tanácsházán is, élőszóval is felhívták a fi­gyelmet az áldatlan állapo­tomra és a\ gyötrelmes illa­tokra. A diszkó ugyanis még népszerűbb, mint valaha volt. Az elmúlt év november he­tediké hozta életem újbóli Az elmúlt hét végén el­mondhatták az emberek, hogy beköszöntött az idei igazi ke­mény tél. A sűrűn hüllő hó­val nem győzték a varsányi ki ‘ úttakarító gépek, A csúszós, havas utakon csak lépésben haladhatott az a néhány jár­Ismerés még sehol sem ma­radt el. A hagyományokhoz hű ma­rad Kiss László is, aki egzo­tikus gazdag állományából számtalan beszélő madarat sorsol ki. Némely ifjú embernek meg­többszöröződik az ereje, de legalábbis a bátorsága az al­kohol hatására. A személyisé­get megváltoztatva, nem egy­szer a legjobbnak hitt barátot, is ellenséggé teszi. Persze, ez az időszakos bátorság, furcsa mód a józanul legszelídebb embereket viszi a vesztükbe. Hogy azután ki húzza a rö- videbbet, az néha a szerencse dolga. Mert aki a nagyobbat tudja ütni, úgy tűnik, az a győztes. Igen, ha akkorát üt és még rúgja is a „legjobb” ba­rátját, úgy, hogy az felállni sem képes, a mentők viszik el — az vesztes. De a „baj­nok” «em örvendhet ilyenkor a babéroknak, mert őt is vi­szik ... A rács mögé. Az 1960-ban született két fiatalember K. F. és D. L. a legjobb „haverságban” voltak. Ennek jegyében indultak a kocsmába. Együtt Ittak, ott volt még velük L. L. ö is „to­tál bátor” volt. Vettek még egy üveg bort, hogy hazafelé is legyen. Innen már gyorsan peregtek az események. Az a november 13-i nap nem volt szerencsés, bár vígan megváltását, a művek jóvol­tából ismét nappali fénnyel borítottam a,teret, a díszvilá­gítást szolgáló lámpasor újra hiánytalan ünnepi fénnyel ra­gyogott. A pihenő teherautó­sok örömükben majd táncra perdültek köröttem, w Ä hejehuja azonban nem tartott sokáig. A. múlton el­mélkedve csak az nyújt némi vigaszt: biztató jelenség, hogy ismét közeleg április 4-e, s az ünnep tiszteletére a javítás talán már úgy történik, olyan tartósan, hogy örök világos­ság fényeskedhet körülöttem.” A vaksi lámpa panaszát le­jegyezte: Kiss Sándor mű, amellyel vezetője kime­részkedett otthonról, a ga­rázsból. Ilyenkör, országos ha­vazás, hóvihar idején bizony- jói is teszi — aki teheti •—,1ia otthon marad. Ám az utakon közlekednek olyan vándorok is, akik nem maradhatnak otthon, a csalá­di szoba melegében. Ilyenek a tömegközlekedés dolgozói is. Például a Volánbusz mono­ri üzemigazgatósága csak Bu­dapest irányában hét útvona­lon közlekedteti járműveit, oda-vissza. Egy évben 5. és fél millió kilométert tesznek meg a buszok az üzemigazga­tóság működési területén, mi­közben 12—13 millió utast szállítanak — sokszor nagyon rossz időjárási és útviszo­nyok közepette. indult. K. F. a vádlott, nem is tagadja a vádiratban foglal­takat. — Meg _ is ütöttem, meg is rúgtam. Ököllel arcul ütöt­tem. Ügy volt, hogy mentünk hazafelé, a „haverom” hátul­ról fogott, meg akart fojta­ni...? Verekedtünk. Nekem semmi sérülésem nem lett, csak neki. Azóta bocsánatot kértem. Jó haverok vagyunk... D, L.,. a sértett elismeri, hogy meglökte ugyan, de csu­pán véletlenül a barátját, S amire még emlékezett: '— Megharapott, rúgta a fe­jem, az orrom. Akkor tört el az orrcsontom. Arra járt ugyan a vádlott sógora, aki tanúként elmond­ta': ’ —• Láttam, hogy dulakod­nak. Két üveg sörtartozáson volt a vita. Próbáltam szét­szedni őket. Az egyik már őrjöngött, otthogytam. A másik tanú úgy emléke­zik: — Hangokra lettem figyel­mes. Álltak a fiúk, csak egy volt a földön, azt rugdosták. Kelj fel fiam! — biztattam. Nem tudok — mondta. A pos­Monoron hivatalosan nem alakult operatív bizottság, de minden illetékes szervnél megszervezték az ügyeletet, kijelölték a készenlétben álló személyeket. A tanácson és a rendőrségen éjjel-nappal vár­ják a jelzéseket, esetleges se­gélykéréseket. Az első éjsza­kán természetesen a hivatal , első embere, Kovács Benő, megbízott tanácselnök tartot­ta a frontot, sőt végig is jár­ta: — Igen, Monori-erdőn ép­pen „szerencsém” volt meg­győződni arról, hogy milyen komoly gondokat okozhat a vasúti közlekedésben egy fel­sővezetők-szakadás. Sajnos az utóbbi napokban több ilyen gond is előfordult a Cegléd— Budapest közötti bennünket is .érintő szakaszon. Vezetékhibák — Általában milyen volt, illetve milyen jelenleg a köz­lekedési helyzet a körzetben? — Hétfőn reggel — mint azt már önök is megírták — a Volánbusz valamennyi já­rata elindult, de volt ahová nagy késéssel, vagy egyáltalán nem jutottak el, vagy éppen ott ragadtak, mint Gombán, Üriban. A bennünket érintő két vasúti vonalon már lé­nyegesen több volt a problé­ma: Nagykáta—Józsefváros között szinte teljesen leállt a forgalom. Cegléd—-Nyugati pá­lyaudvar között az országos operatív bizottság döntése sze­rint az úgynevezett ritkított tárói hívtam mentőket. Men­tem és szóltam az anyjának is, ne várja a fiát haza, elvit­ték a mentők. így lett rendőrségi, bírósági ügy a „baráti” találkozásból. Az ügyész a vádiratban fog­lalt súlyos testi sértés elköve­tésének bizonyítása után, a vádat fenntartotta. S mivel el­szaporodtak a hasonló cselek­mények, a szabadságvesztés mellett pénzbüntetés kiszabá­sát is kérte. A monori bíróság mind az enyhítő, mind a súlyosbító kö­rülményeket mérlegelve, a büntetlenséget is figyelembe véve, a vádlott K. F.-et S hó­napi — 3 évi próbaidőre fel­függesztett —, börtönben el­töltendő szabadságvesztéséé, mint főbüntetésre ítélte. Mel­lékbüntetésül: napi 100 fo­rintonként!, szintén börtön­büntetésre átváltoztatható 8 ezer .forint pénzbüntetést sza­bott ki. A bíróság K. F. november 13-tól 15-ig tartó előzetes fog- vatartását a büntetési tételek­be beszámította. Az ítélet jog­erős. F. G. járatok közlekedtek, de nagy gondot okozott, hogy a fővá­rosi pályaudvarok csak korlá­tozott számban tudták fogad­ni a szerelvényeket. így az­után a bejáró dolgozóknak csak kis hányada jutott el a munkahelyére. Elsősorban az utazási nehézségek miatt dön­tött úgy a monori József At­tila Gimnázium igazgatója, hogy háromnapos tanítási szü­netet rendel el. Fölvetődött ugyanennek a lehetősége a Kossuth iskolában is, ahová sokan járnak be vidékről a testnevelési tagozatra és jó né­hány gyereknek a község tá­voli részéből kell bejutnia. — Volt-e fennakadás a ellá­tásban? —t Tapasztalataink szerint Monoron — de máshonnan is hasonló híreket kaptunk — késtek a szállítmányok. A For­rás Áruház hétfőn szerencsére még rendelkezett másfél—két napra elegendő hústartalék­kal. A monori pékségből ugyancsak késve, de minden­hová eljutottak a kényszer­szállítmányok. A legnehezebb helyzetben Űri volt, amelyet a hó szinte teljesen elzárt a külvilágtól, s kedd reggeligaz elakadt járművek miatt a hó­kotrók sem tudták megköze­líteni a falut. A kenyeret pél­dául kézben hordták be kilo­méterekről a községbe. Segít a tsz A tanácselnökkel folytatott beszélgetésünk után tájéko­zódtunk, s megtudtuk, az Úriba vezető utakat is sike­rült annyira megtisztítani, hogy az ott élők. ellátásáról gondoskodni tudjanak. Köztudott, hogy körzetünk­ből nemcsak a fővárosba jár­nak ingázók, hanem a szom­szédos településekre is. Leg­többen természetesen Monor- ra. Információink szerint a Kossuth Termelőszövetkezet élelmiszeripari üzemében és az állattenyésztési ‘ágazatban kisebb létszámban ugygn, de dolgoztak, s elfogadható telje­sítményt produkáltak. A kö­zös gazdaság egyébként segít a körzetközpont egyes útjai­nak megtisztításában : vagy legalábbis járhatóvá tételében. Az övék például a Kossuth Lajos utcától északra és a Ságvári, illetve a Kistói úttól keletre eső rész. A többi te­rületen a tanács költségveté­si üzeme igyekezett elhárítani az akadályokat. Elsősorban a mentők közle­Vetőmagüzem építését kezd­ték meg a szécsényi II. Rá­kóczi Ferenc Termelőszövet­kezetben. Az elhatározás hát­terében az áll, hogy a közös gazdaság fejleszteni kívánja a Nógrád megyei dombvidék sa­játosságaihoz jobban igazodó, a termőföld gazdaságosabb hasznosítását elősegítő apró­magvak termesztését. A lu­cerna, a vöröshere, a balta­cím, a cukorrépa és más nö­vények magvait a jövő év jú­kenyeret kedésének lehetőségét terem­tették meg, utána a pékség környékét tisztogatták, majd a Mátyás király utcában levő olajtöltő-álloméstól tolták el a havat, utána a gázcseretelep és a Tüzép-teíep megközelíté­sét tették lehetővé. A deli órákban a Dunaélvegy (a Fa­szért) segítségére kellett siet­niük. mert a hatalmas raktár­házak között több helyen de­rékig érő havat hordott össze a szél, a gépkocsik pedig le­fagytak. A csaknem 59 teher­autó közül egy óráig mindösz- sze hat tudott elindulni. A Volánbusz monori igaz­gatóságánál is állandó ügyele­tet tartanak. Központi intéz­kedés alapján az úgynevezett helyi jellegű járatokat szüne­teltetik, így az Monoron sem közlekedik a megszokott útvo­nalon. A Budapesti Közúti Igazgatóság monori üzemmér­nökségének gépei elsősorban a 4-es és a 31-es főközlekedési út, valamint a Monor—Rákos­keresztúr— Kerepestarcsa és a Monor—Nagykáta közötti sza­kasz megtisztításán dolgoznak. Forró tea A monori Mezőgép Vállalat­nál, ahová Alberti rsátöl— Gyomráig járnak be dolgozók, ugyancsak a közlekedési ne­hézségek miatt január 13-i ha­tállyal részleges leállást ren­deltek el. Ez. azt jelenti, hogy csupán az irodisták és a tmk- sok dolgoznak, a fűtéssel is takarékoskodnak. Köztudott, hogy a Mezőgép konyháján főznék valamennyi monori, gombai, bényei és kávai isko­lás számára is. Most azonban fogyóban van a fűtőolajuk, ezért a helyi tanács, vezetői azonnal felvették a kapcsola­tot az ócsai Áfor-bázissal, hogy megakadályozzák a kény­szerű leállást. A Vetőmag Vállalat monori gyárában nagy erőfeszítések árán, de csaknem a megszo­kott ütemű munka folyt. Je­lenleg a magtisz'Uítás van so­ron, s aki ott nélkülözhető volt, az mind az üzemi utak megtisztításán . dolgozott. A gyár vezetői a hidegben meleg teát^főzettek a szabadban ügy­ködőknek. Vagonon is érkezett számukra szállítmány, de a nagy hó miatt azt nem tudták azonnal kirakni. Vereszki János A vállalásokról Kibővített ülést tárt január 20~án, 14 órakor a monori ta- nácsháza nagytermében a köz- alkalmazottak szakszervezeté­nek monori körzeti bizottsága. Napirenden szerepel egyebek között a munkakollektívák idei vállalásainak egyezteté­se, a helyi önértékelés előké­szítése. Tájékoztató hangzik el az alapszervezet tavalyi költségvetésének végrehajtá­sáról, a számvizsgáló bizott­ság ellenőrzéséről, s megtár­gyalják a. SZOT-határozatok vitaanyagát. niusától szárítva, tisztítva.' osztályozva és csomagolva hozzák forgalomba. Exportra is számítanak. A termelőszö­vetkezet a vetőmagüzembő! évi húszmillió forintos bevé­telre számít, így kilátás van arra, hogy a beruházásra köl­tött 15 millió forint három- 'négy éven bélül megtérül. ISSXf «35-3651 (Monori Hírlapi Csodálkozva bámulták a re­Fadiáson a szállásuk Szárnyasok szemléje Buszok a hóban Hét útvonalon közlekednek Mint felvételűnk is bizonyítja, nehéz dolga van manapság a buszvezetőknek... Kép és szöveg: Aszódi László Antal K. S. A tárgyalóteremből Totál bátor barátok egy napja Szövetkezeti vetőmagüzem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents