Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

1987. JANUAR II., SZERDA 3 NEM ENYHÜLT AZ IDŐ - ODAFAGYOTT A HÓEKE IS AZ ÚTRA Egy-két jó tanács Ittasan megfagyott Tegnap lapzárta előtt kap­tuk a hírt: megyénkben is ha­lálos áldozatot követelt a szo­katlan hideg. Héttön reggel fél kilenckor Nagykörösön saját lakása előtt 20 méterrel buk­kantak rá az éjszaka megfa­gyott Csontos Sándor 44 éves alkalmi munkás, nagykőrösi lakosra. A férfi előző este fi­gyelmeztetések ellenére is nagy mennyiségű szeszes Italt fogyasztott. Hasonló — ám tévesnek bi­zonyult — Információ érke­zett hozzánk egy ráckevei ha­lálesetről. Mint a vizsgálat ki­derítette, a ráckevei gyógy­szertár előtt saját kocsijában elhalálozott kiskunlacházi fér­fi Infarktus következtében vesztette életét, nem a fagy miatt. ★ Szaporodnak országszer­te az intő példák, pedig napok óta mondják, mond­juk: ilyen időben csak jó­zanul szabad elindulni még gyalog is! Máskor sem ár­tana persze a józanság, de hiánya, amikor nagy a hi­deg, könnyen végzetessé válhat. Ahogyan a szak­emberektől már tudjuk, nemcsak az eleséses bal­esetekben játszhat közre az ital, ilyenkor az ember ítélőképessége is romlik, kevésbé érzi a ténylegesen létező hideget, s el is al­hat a szabad ég alatt... Ajánlatos betartani még néhány szabályt. Először is öltözzünk rétegesen, külö­nösen lábunk és fejünk hőszigeteléséről gondoskod­junk. A test dörzsölése, a végtagok paskolása, a moz­gás segít, de hámsérülése­ket okozhat, ha a nagy hi­degnek kitett orrunkat, fü­lünket masszírozzunk, hogy élénkítsük a keringést. Bizonytalan kimenetelű utakra lehetőleg ne indul­junk, s ha felkerekedünk, mindenképpen javallott né­mi élelmet és lehetőleg termoszban, meleg teát magunkkal vinni. (Folytatás az 1. oldalról.) nem sok sikerrel, a szél visz- szafújja a félrehordott havat. Mindenesetre annyit elértünk, hogy hétfő déltől Érd összes főútjain folyamatos a forga­lom. Aludni? A szállítási rész­legvezető, Albert József már legalább 24 órája talpon van, a többieknek sem sok pihenő­idő jutott. De megbocsásson, mennem kell a vállalatokhoz, a tsz-hez, a városi operatív bizottság elküldött embereket és gépeket szerezni. Déltől megint jön a havazás... A Ribizke utca sarkán töb­ben lapátolnak. Egyikük Böhm Mátyás: — Látja azt a kocsit? A ha­veromé, maszek fuvarozó, 6 hozta a vegyesboltba a tejet, tejterméket, kenyeret. Most nem tud kijönni. Segítünk a lapáttal. így természetes, nem? Ambrus Arnold, Gruber Fe­renc. Nagy Zoltán a város 7. sz. általános iskolájának nyol­cadikosai ugyancsak lapátok­kal, csákánnyal fegyverkeztek fel. Velük van még egyik ta­nárnőjük másodikos szakmun­kástanuló fia is. — Tanítási szünetet kaptunk, és ez lát­szott a legértelmesebb elfog­laltságnak — mondják, s hoz­záteszik: ha megint esik a hó, holnap is jönnek, hiszen ak­kor sem lesz még oktatás. Sorban állnak az emberek a Riminyáki úton a 168. szá­mú élelmiszerbolt előtt. Ke­nyérre várnak. A pénztáros, Szekeres Mihályné: — Tej és tejtermék még van, most li­kőr is, de a három mázsa ke­nyér és péksütemény villám­gyorsan elfogyott. A bolt előtt ezt halljuk: — Andriskám, ne menj el, kül­deményed van! Bognárné, vár­jon már maga is, pénzt hoz­tam! — Aki az embereket szó­lón gat ja, nem más, mint Kér- várits Péter postás. Vastagon beöltözött, egyik táska a vál­Megjött végre a busz Dél van. Nagy pélyhekben hull a jégre a hó. Ismét csúsz­kálni kezdenek a kocsik, in­kább, mint eddig, nem tudni, hol húzódik meg a fehér le­pel alatt, egy-egy alattomos jégborda. Még megállunk Bu­daörsön, a kenyérgyárnál, amely ontja most a kilós és kétkilós vekniket. Az előb­biek tésztáját forgatja lisztbe, majd teszi a szakajtóba Ba­lázs hajosné és Végh József pék. A férfi mondja: — Tegnap reggel 6-tól fél 5-ig tartott a műszak. Ma sem lesz rövidebb. A fizetést viszont nem kaptuk meg, tegnap el sem tudott in­dulni érte a kocsi. De majd megoldódik ez is. Baksai István üzemvezető megerősíti az iméntieket, s még azzal toldja meg; kocsi­jaik is befagytak, így a kenye­ret a magyar és a szovjet ka­tonai alakulatok segítségével Rádión kért segítséget Sietve fogták a kosarakat A Galga menti települése­ken is elhagyták a gépállomá­sokat a termelőszövetkezetek traktorai. Nem a földeken, hanem a községek útjain akad tennivalójuk. Bagón is találkozhattunk az MTZ-kkel. Kivették részüket a hóeltaka­rításból. Sajnos volt olyan utca, amelyben nem tudtak végighaladni az ekével, mert valaki még mindig nem von­tatta el lerobbant gépkocsi­ját az úttest közepéről. A tár­sadalmi munkában kikövezett mellékutcába így most még­sem tudna behajtani szükség esetén például a mentőautó. A faluban —28 fokot mutat­tak reggel a hőmérők. Az ipaircikkboltból két elektro­mos hősugárzóval indult vol­na el egy kis tehergépkocsija a kartali Petőfi Tsz-nek, de nem tudott. Rádión kért se­gítséget és egy IFA be Is tud­ta indítani. A hentesboltban lehetett húst vásárolni, de erre nem volt mindenki ráutalva, hi­szen a zimankós napok mel­lett a disznóvágások időszakát éljük. Kenyeret, tejet, péksü­teményt annál többen keres­tek. Hétfőn is, kedden is le­hetett kapni délelőtt, a meg­növekedett igényeket azon­ban nem tudjuk, mennyire lehetett kielégíteni, hiszen sokan vásároltak előre és másoknak is. Tegnap délelőtt, amikor kenyérszállítmány ér­kezett, a vásárlók sietve se­gítettek megfogni a kosara­kat. Ez idő tájt robogott végig a településen a Humán Oltó­anyagtermelő és Kutatóinté­zet autóbusza. Vezetője a dol­gozókat kutatta. A Gödöllő­ről érkező Ikarusz még tá­volabb, Túrára igyekezett, de azokat is felvette, akik Ba­gón várakoztak. Így nem kellett addig fagyoskodniuk, amíg vissza nem ért a busz. Balázs Gusztáv testületi ülést vezető személy mondja el a véleményét és majd ahhoz csatlakozva fog­lalnak állást, akkor nincs mélyreható elemzés, a véle­mények ütköztetésének nincs terepe. Tehát csökken a sze­mélyes felelősség felvállalá­sával és a határozatokkal va­ló tényleges azonosulás esé­lye. Ha ez létezik, akkor egy rossz gyakorlattal, még léte­ző vezetői felfogás és elvárás hordalékával kell szembenéz­ni. Egy egészséges vitaszellem­ben a vezetői vélemény is módosulhat. Akkor határo­zatlan a vezető? Vagy bizony­talan a testületi tag, aki a vi­ta hevében megváltoztatja korábbi álláspontját? Erre a válasz csak „nem” lehet! 1 Az a vezető igazán ^ ge, aki makacsul ragaszkodik előre kialakított és megdönt­hetetlennek vélt álláspontjá­hoz, még akkor is, ha a vitá­ban olyan információk, meg­fontolások kerülnek felszínre, amelyek benne a korábban megfogalmazottakat értelme­sebb, helyesebb irányba mó­dosíthatják. Ez már több a valóságos bizonytalanságnál. Súlyos hibák és károk forrá­sa is lehet, mert semmiféle garancia nincs arra, hogy az így létrejött döntés egészséges változást, eredményeket, iga­zi kibontakozást hoz. Ha hónapok, esetleg évek múltán kiderül a tévedés, ak­kor nehéz és helytelen is ar­ra hivatkozni, hogy mindenki követhet el hibát. A dönté­seknek a testületi viták he­vében kell kiérlelődniük. kö­vetelményként állítva, hogy az álláspontok, érvek és ellen­érvek együttesen hozzanak közös állásfoglalást és egyéni felelősséget is a végrehajtás során. Különösen a párttag­ság körében szükséges erősí­teni a fontos feladatokból származó személyes részt- vállalást. Ezáltal is el kell kerülni az olyan felfogás elterjedését, miszerint mindenki valaki mástól várja a konkrét fel­adatok és tettek átvállalását. I F ' t | Uwt nem bizonytalanság, nem határozatlanság, ha a ve­zető véleménye a vitában vá­lik egyértelműbbé, éretté. Az eleve eldöntött ügyekről ugyanis nincs mit beszélni, vitatkozni. Az Ilyen felfogás nem ösztönöz, ellenkezőleg: leszerel, tétlenségbe, sőt ha­ladásellenes irányba is terel­het. Az irányító párttestüle­tek munkája mindenekelőtt a végrehajtást segítse. Ezért fon­tos, hogy a döntésekhez szü­lessen végrehajtási, agitációs és ellenőrzési terv, amely mindenekelőtt a helyi végre­hajtást hivatott szolgálni. Napjainkban különösen fon­tos az, hogy olyan vezetők dolgozzanak a politikai élet, a gazdaságirányítás parancs­noki posztjain, akiknek reális terveik és a megvalósításhoz, az értelmes cselekvés elindí­tásához személyes befolyásuk (lefelé és felfelé egyaránt) és alapos ismereteik vannak. Rontja a feladatok teljesí­tésének esélyét, ha olyan ve­zetők állnak a munkahely élén, akik mindössze annyit akarnak, hogy csak „menjen a szekér”. Találkozunk olyan gyakorlattal is, amely meg­nyugtathatja a lelkiismeretet azzal, hogy „jól szervezett ér­tekezleten vagyunk túl”, dön­tések is születtek, nincs több tennivalónk. A párt vezető testületéi igazi munkájukat ezzel csak megkezdték, hiszen a közös álláspontok kialakí­tásáig jutottak el. A jegyző­könyv vagy emlékeztető lezá­rásával „mindössze” az érde­mi munka első fázisai egyi­kén jutottak túl. A szélesebb közélet értékrendjét figye­lembe véve csak ekkor veszi kezdetét az a munka, amely a közvélemény formálására, alakítására, befolyásolására, bizonyos viszonyok megvál­toztatására irányul. De ez nem megy önmagától. A párt tagjainak kell ezt is szervez­ni, kezdeményezni. Tehát a neheze még hátra­van! A pártmunká igazi szer­vezése, akcióképességének ki­fejtése kezdődik el, a töme­gek között van igazi terepe, abban bontakozik ki igazán! Meg kell beszélni a pártta­gokra háruló, személyes fel­adatokat. Tisztázni kell, hogy a nagy egészből, a közös ha­tározatból ki mit vállal, ki milyen konkrét feladatot kér és kap. A döntések után mindin­kább ez a kérdés kell, hogy foglalkoztassa a vezetőséget és a tagságot egyaránt. Türel­mes, meggyőző szóval kell az „apróbb” feladatokat kimun­kálni, megértetni és a végre­hajtásra, a tettre ösztönözni. A feladatok értelmes végre­hajtásának igazi lendítése e szervező tevékenységgel kez­dődik el. | Ez már nevelőmunka isa szó legnemesebb értelmében. Ebben az időszakban tisztá­zódik, hogy kinek mi a va­lóságos, cselekvést, kiállást, meggyőző munkát, értelmes képviseletet jelentő tenniva­lója. Itt derül ki a vállalko­zókészség. Itt bizonyosodik be, hogy a kollektív álláspont ta­lálkozik-e egyéni' elszántság­gal, feladat- és felelősségvál­lalással. T^hát az is, hogy a döntés valóban hordozza-e a kollektivitást széles értelem­ben. Miért fontosak a személyes megbízatások? Azért, mert egyúttal erőfelmérést is jelen­tenek! Arról nem is beszél­ve, hogy a pártellenőrzés és számonkérés igazi, valóságos értelmét akkor fogja elnyer­ni, ha van mit és van kit el­lenőrizni, ha tudjuk ponto­san, hogy mit akarunk és mit kérhetünk számon. Munkát, eredményt, a benne megteste­sülő teljesítményt a pártban sem általában kell értékelni, hanem konkrétan és személy­re szólóan. Látnivaló tehát, hogy az el­vi egyetértéstől a cselekvési egységig vezető út hosszadal­mas, gyötrelmes, tele van konfliktusokkal, a különféle érdekek kereszteződéseivel, ütközéseivel és az azt kifeje­ző véleményekkel, ideológiai formát is öltő nézetekkel. En­nek rendezése, a csata meg­vívása a pártszervekre há­rul. Ez azonban nem folyik kellő tudatossággal. A pártmunka szervezésének, a határozatok végrehajtásának ez az egyik, sok tekintetben még kimunkálatlan eleme. Igaz, hogy ennek megoldása alapos felkészültséget, sok energiát, elmélyültebb gon­dolkodást, jó szervező mun­kát igényel. | fl konkrét feladatok mpg. oldásában, a terhek arányo­sabb szétosztásában a vezető testületek tagjaitól és a ve­zetőktől ez rendszeres, köz­vetlen, időigényes, gyakorlati jelenlétet követel meg. Ezért kell szorgalmazni olyan mun­kaformának a kialakítását, amelyben természetessé válik a vezető testületek tagjainak és a párttagság széles köré­nek protokollmentes szemé­lyes találkozása, a nyílt és kötetlen véleménycsere. Nem lehet lelkesedés nélkül, szív­telenül csinálni, de megtérül mindenekelőtt abban, hogy együtt kell érezni, gondolkod­ni azzal a kollektívával, mely­nek cselekvési szándékát, ten­ni akarását törekvéseink szol­gálatába kívánjuk állítani. Többek között, mások mellett ez is gazdagítja a munkamód­szer ' politikai-mozgalmi je­gyeit, a megújulásra kész párt­életet. SIMON JÁNOS az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője Ián, a máisik az újságokkal, léphetik túl a 24 órás szolgá- köztük a Pest Megyei Hírlap lati és 12 órás vezetési időt. példányaival — egy különös Szerencsére a létszám megfe- juttatták el a környékre, még szánkószerű vasállványzatra lelő. Sokan még gyalog is be- távolabbra, például Zsámbék- szerelve. A hérek hozója, a jöttek. És a rendkívüli nehéz- ra Pátyra is. Óránként 7 má- pénz kézbesítője, szinte sza- ségek ellenére az M7-esen vé- zsa kerül ki a kemencékből, a badkozva mondja, ne fotózzuk gig tartották a forgalmat, két műszak között szinte nincs le nincs miért. Ám kiderül, igaz, Diósdnál nem sikerült, es- is állási idő, mégsem győzik, hajnali 4-kor kelt, elkészítet- te a katonák segítettek kivon- Vasvári G. Pál— te a fémszerkezetet, s azóta tatai az elakadt járműveket. Mörk Leonóra járja a környéket. Ahová te­heti, ismerősökkel küldi az új­ságot, levelet, most éppen ké­szül indulni a hegyre. Szíve­sen segítenek az emberek, ajánlgatják is a segédpostás- ságot. S hogy miért? Berdé- nyi Ernőné ad magyarázatot a népszerűségre: — Több ilyen postás nincs, ezt írja meg. Még vasárnap is kihozza a küldeményt. Az érdi Volán-pályaudvaron találjuk Tóth Gyulát és Belez- nay Antalt, amint éppen a megrokkant buszokat próbál­ják ismét forgalomképessé va­rázsolni. S nem minden siker nélkül. Egyikük vasárnap reg­geltől hétfő délig, másikuk hét­fő reggel 6-tól este 10-ig tette ugyanezt, s.;ma<bajnal éta is­mét talpra állítottak 5—6 buszt. i'ir'rA.óUiH ü IHftíiA Klement András üzemigaz­gatótól még azt is megtudtuk, hogy az imént küldte haza két munkatársát 72 órányi szolgálat után. A sofőrök nem A helytállás elismerése V asárnap délután már nem volt kétséges az Illeté­kesek előtt, hogy különleges intézkedésekre van szükség. A lehullott hó vastagsága elérte az öt­ven, helyenként a hetven centimétert. De még ennél is nagyobb baj volt, hogy a szélfúvás lehetetlenné tette az utak eltakarítását. Néhol, Ráckeve, Érd, Vác északi körzetében, Százhalombattám egy-, másfél-, kétméteres átfúvások keletkeztek.. Akadtak községek, amelyeket meg sem lehetett közelíteni, egészségügyi, alapellátási, szállítási nehézségek származtak ebből. Tegnap a megyei párt-végrehajtóbizottság előtt er­ről a rendkívüli helyzetről adtak számot mindazok, akik éjt nappallá téve azért dolgoznak, hogy ne bénul­jon meg sehol az élet, hogy biztosítsák a rendet. Ezek közé tartozik az időben létrehozott megyei operatív bi­zottság, a rendőrség, a mentők, a honvédségi alakula- ltok —, mindazon szervek, amelyeknek felelős tiszte az emberekről való gondoskodás. A megyei párt-végrehajtóbázottság a részletes be­számoló alapján tudomásul vette, hogy a dolgozóknak mintegy 30 százaléka nem jelent meg a munkahelyén. Legsúlyosabb a helyzet a ráckevei térségben, ahol a szi­getet teljesen körülzárta a hó. Csupán hétfőn este si­került élelmiszert juttatni a ráckevei szigetre. Tegnap­ra már az egészségügyi ellátást is biztosították. A Szentendrei-sziget községei, de a váci körzetben a Börzsöny vidéke vagy Pilisszántó és környéke, a bu­dai körzetben Telki, Pilisborosjenő, Érd térségében Pusztazámor szenvedett eddig a legtöbbet a hó fogsá­gától, csak kedden tudták megközelíteni, A testület megállapította, hogy ott, ahol a helyi vezetők kezdettől nem máshonnan várták a segítséget, hanem kezdeményeztek, intézkedtek, hamarabb megol­dották a gondokat. Szentendrén, Budaörsön például nem tétováztak. Ha szükségét látták, érintkezésbe léptek a magyar és a szovjet honvédségi alakulatokkal. Köszö­nettel mondható: mind a magyar, mind a szovjet hon­védség géppel, emberi erővel a segítség maximumát nyújtotta. Szovjetek szállították — amikor erre már lehetőség volt — az apaji szülő anyát is a szabadszál­lási kórházba. Hasonlóan elmondható ez Cegléd és Da- bas körzetéről, ahol a helytállás szép példáit adták a katonák. Ugyanakkor Ráckevén és Érden — mint mondták — kicsúszott a kezdeményezés az arra illetékesek ke­zéből. Bírálat érte a Közúti Igazgatóság munkáját is, hóeltakarító gépeik több mint fele kiesett a mentésből, lerobbant. A környék termelőszövetkezetei segítenek a helyrehozásukban. Sok helyen akadozott az alapellátás, bár tegnapra csekély kivételtől eltekintve mindenüvé jutott tej, ke­nyér. Jól állta a tél Rohamát Nagykőrös, Cegléd, Duna­keszi, Nagykáto, s dicséret illeti a monoriak szerve­zését is. A megyei párt-végrehajtóbizottság elismeréssel szólt a megyei operatív bizottság helytállásáról, áldo­zatkészségéről, huszonnégy-órázásáról. Segítenek fel­kutatni mindazon lehetőségeket — embereket, gépe­ket, alakulatokat, intézményeket — akik, illetve ame­lyek képesek eredményesen harcba szállni a téllel. A vb a többi között hangsúlyozta: előre gondos­kodjanak mindenütt a gépekről, az elromlottak rend­behozásáról. Mozgósítsanak valamennyi gazdaságot a segítésre. Szállítsanak a veszélyezitetett térségekbe tar­talék élelmet, nehogy a várható újiabb hóelzárás ismét gondokat idézzen elő. A termel őszövei kezetek, állami gazdaságok saját termékeikkel is járuljanak hozzá a helyi ellátáshoz. Felhívta a végrehajtó bizottság az üzemek figyel­mét arra, hogy dolgozóik, munkába állítását saját jár­műveikkel is segítsék elő. A fővárosba bejárók utazását — ez elvárható — a budapesti munkahelyek is autóbu­szaikkal szervezzék. E gyszóval: segítsen mindenki, aki képes erre. Hely­ben, a városokban, a községekben, valamennyi te­lepülésen nagy erőtartalékok vannak, sehol ne fe­ledkezzenek meg mozgósításukról. A tél tegnap dél­után újra támadt, és az előrejelzések szerint az idő­járás nem adta ki minden mérgét. Köszönet illeti — állapította meg a párttestüiet — mindazokat, akik azon­nal és kitartóan helytálltak, s ezek voltak többségben. S. A.

Next

/
Thumbnails
Contents