Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

1987. JANUÄR 12., HÉTFŐ Politikai munkája a könyvterjesztés Nyitja és zárja az ajtót — Volt olyan, hogy a Mun­kásőrségnél reggel ut oraicor volt a gyülekező, az eiso busz pedig csak ót perccel hama­rabb indult. Megsem keslem el soha. Ha vaianova mennem kell hajnalban, éjfél után már nem tudok aludni, min­dig csak az órát nézem, hogy el ne késsek. Ugyaneboen a műhelyben dolgozom a9 óta, de itt is én vagyok, aki nyit­ja és zárja az ajtót. A felesé­gem se szóit soaa a társadal­mi elfoglaitsugaimert, ő is párttag, megértette az elköte- lezettsegemet. A lányunkat taníttatni tudtuk, egyetemet végzett, most közjegyző. Ami­óta itt dolgozom,, mindig volt pártmegbízatásom. 19ö0-oen a szakszervezetben kezdtem a munkát, aztan jött a politikai könyvterjesztés. De én vagyok a Pártélet és az üzemi lap, a Fényszóró terjesztője is. Angyal András fiatalos férfi. Hogy nincs messze a nyugdíjtól, azt csak az ősz haj és olvasáskor a zsebből előke­rülő szemüveg jelzi. Sziget- szentmiklóSon a Csepel Autó­gyár kárpitosüzemében a fa­lakon körös-körül munkásőr- fényképek és különböző okle­velek. Dicséretek és Kiváló Dolgozó kitüntetések, de a fiókból még előkerülnek a sztahanovista elismerések is. Nem titkolt büszkeséggel mu­tatja a papír által rögzített emlékeket. — Az egészség már nem a régi. Tartalékos állományba kerültem. Hiába, nem leszek fiatalabb. Még két év a nyug­díjig■ remélem, ha eddig itt voltam, már azt is eltöltőm valahogy, összesen hárman vagyunk a gyárban, akik a kezdetek óta itt dolgozunk. A többiek már nyugdíjba men­tek vagy meghaltak. A bará­tok csábítottak ide, mert tu­lajdonképpen Csepelen la­kom, onnan jövök naponta. Ez a sok idő azért segített is. Mindenkit ismerek, engem is ismernek. Sokan vannak itt, akik marxista iskolába jár­nak: gyakran kell nekik ilyen-olyan könyv, hát meg­keresnek. Volt már, hogy olyasmit kértek, ami csak később jelent meg, de így ak­kor már pontosan tudtam, ne­kem mennyi kell. A többi funkciót is igyekszem meg­szervezni, amennyire lehet. Régebben jártam a szocialista brigádokat, gyűjtöttem az elő­fizetéseket, most mindenütt van egy-egy emberem, aki összesíti a rendeléseket. Büsz­ke vagyok arra, hogy még soha pénzzel problémám nem volt. Pedig nem kjs összegek­ről van szó. Hetven-nyolcvan- ezer forinttal kell elszámol­nom, ráadásul többfelé. Kinyitja a páncélszekrényt és mutatja a külön dobozokat és csomagokat, mindenütt pontos elszámolás mellett az összegek. — Mi lesz nyugdíj után? — Ha átjelentkezem a lakó-* helyi pártalapszervezetbe és kérek feladatokat, biztos, hogy lesz mit csinálnom. Aztán ott van a kert. Négyszobás csa­ládi házban lakunk felesé­gemmel, nyáron a ház tele vi­rággal, az mind az én gon­dom. Többet megyünk csava­rogni is. Meg az unoka. Olyan, mint az eleven tűz. Egy pillanatra meg nem áll. De nincs annál jobb érzés, mint amikor vele játszom. Arany kis unoka, nyaranta ő is ott lehetne nálunk. Persze én szeretném, ha lenne még egy. Szóval nem félek attól, hogy nincs mit csinálni. Végül is megszokja a társadalmi munkát az ember, és annyira természetes, mint az, hogy ebédel, vacsorázik. Sz. L. Z. Teljesítette a jobbágyok kérését Megtalálták az oklevelet Száznegyven éves Batthyány- oklevél került napvilágra a zselici Mozsgón. Az úgyneve­zett örökváltsági szerződés a jobbágyfelszabadító Batthyány Kázmér és jobbágyai között jött létre 1847-ben. Az okleve­let Lengyeltóti János, a hon­ismereti köp vezetőj.e fedezte fel, aki fél évszázada kutatja a zselici település történeti múltját és néprajzi emlékeit. Batthyány Kázmér — mint ismeretes — önként és az el­sők között szabadította fel job­bágyait. Birtokán gazdasági tanintézetet nyitott, könyvtá­rát az akadémiának adomá­nyozta, elnöke volt a Kossuth alapította Védegyletnek, a sza­badságharc idején pedig Dél- Magyarország védelmét szer­vezte. Az 1849-es debreceni A tavaszi fesztivál programjából A zene barátainak örömhír a komoly zene ba­rátainak: Európa hat kiemel­kedő kamarazenekara ad hangversenyt 1987. március 20—29. között a budapesti ta­vaszi fesztiválon. Elsőként a salzburgi Came- rata Academica koncertjére hívjuk fel figyelmüket, ame­lyet március 21-én a Zene- akadémia nagytermében hall­hatnak. Az együttes művé­szeti vezetője, a kolozsvári születésű Végh Sándor olyan szakemberek keze alatt vé­gezte tanulmányait, mint Ko­dály Zoltán, Hubay Miklós. Tanított a Budapesti Zene- művészeti Főiskolán, s egyik alapító tagja volt az 1935-ben alakult Magyar Vonósnégyes­nek. A második világháború után- önálló vonósnégyesével Bázelban telepedett le, s ve­lük együtt a világ szinte min­den részén koncertezett. 1963- ban átvette a düsseldorfi kon­zervatórium egyik mesterkép­ző osztályát, majd 1978-ban a salzburgi Camerata Academi­ca vezetését. Március 26-án a Budapest Kongresszusi Központban a Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenyének lehetnek ré­szesei az érdeklődők. Műso­rukban trombitán közremű­ködik az NSZK-ból érkezett Edward Tarr. Hazai együtte­sünk vendége közel másfél év­tizede tanít historikus hang­szerjátékot a Schola Cantorum Basiliensisban, s 1973 óta a rézfúvós kamarazenekar do­cense a Freiburg im Breis- gau-i Zeneművészeti Főisko­lán. Edward Tarr önálló kon­certjére március 29-én a Ze­neakadémia nagytermében kerül sor. Honfitársa, Irntraud Krüger zongoraművész közre­működésével barokk műveket ad elő, valamint Lendvay Ka­milla Variazioni con téma cí­mű művét mutatják be. Szintén a Zeneakadémia nagyterme ad otthont március 24-én a francia Michel Béroff önálló zongoraestjének. A művész nemzetközi hírnevét először főleg Messiaen, majd más XX. századi zeneszerzők — Bartók, Stravinsky, Pro- kofjev műveivel alapozta meg. Szólóestjei voltak Európa szá­mos országában, Japánban, Dél-Amerikában, s turnézott az Orchestre de Paris-val és a New York-i Filharmoniku­sokkal. Jövőre ünnepli fennállásá­nak 30. évfordulóját a Benkó Dixieland Band. Ünnepi hang­versenyükre március 26-án a Budapest Sportcsarnokban kerül majd sor. A jeles alka­lomra Európa három legjobb dixizenekarának vezetőjét hívták meg. A négy „B” — Chris Barber (pózán), Kenny Ball (trombita), Acher Bilk (klarinét) és a Benkó először játszik együtt. A nagyszabású koncertet, amelyre még több neves vendéget meghívtak, Zsombolyai János rendezi. Még egy érdekesség a Ben­kó Dixieland Band házatájá- ról: ők a világ egyetlen olyan együttese, amely 18 000 hívé­nek számítógépes adatbankjá­val rendelkezik. Ez teszi lehe­tővé azt is, hogy az adatbank­ban szereplő személyek kará­csonyi ajándékként vehetik meg az ünnepi koncertre/szó­ló jegyeket. A zene után képzőművészeti ajánlat: a fesztivál alatt a Vi­gadó Galériában láthatják az érdeklődők Borbereki Kovács Zoltán szobrászművész kiállí­tását. Az alkotó festőművészként kezdte pályafutását. 1928—33 között a Képzőművészeti Fő­iskolán tanult, ahol Vaszary János és Csók István növen­déke volt. 1933-ban ösztöndí­jasként Rómában folytatta ta­nulmányait, de még ez évben kiállítást rendezett festmé­nyeiből az Ernst Múzeumban. Aba Novak Vilmos biztatásá­ra kezdett mintázni, s' tehet­sége e téren is gyorsan kibon­takozott. A több köztéri szo­bor, épületplasztika megálmo dója és alkotója az 1937-es pá­rizsi világkiállításon nagydí­jat nyert. Az 1949 óta Dél Afrikában élő művész szobrai közül líéhány a Magyar Nem­zeti Galériában is megtekint­hető. kormányban külügyminiszter­ként vett részt. A világosi fegyverletétel után követte Kossuth Lajost az emigráció­ba, és külföldön is halt meg 1854-bgn. Birtokai l túlnyomó részt a Dunántúlon feküdtek, ezek egyik központja volt Mozsgó. A mozsgói jobbágyok —; is­mervén földesuruknak az or­szággyűlés előtt tett örökvált­sági nyilatkozatát — kérelem­mel fordultak a grófhoz bizo­nyos erdő-, legelő- és szántó- terület juttatása iránt. A fo­lyamodó 38 személy közül a kérelmet öten írták alá, a töb­biek írástudatlanok lévén, ke­zük vonásával — kereszttel — hitelesítették az okmányt. A hét pontból álló okiratot az országgyűlés alkalmából Pes­ten tartózkodó Batthyány Káz­mér elé terjesztették, aki ezt jóváhagyólag aláírta. A szer­ződő jobbágyok közül többnek ma is élnek a leszármazottai a faluban. A dokumentum négy, kék szlínű, összefűzött ívből áll, és valódi hétpecsétes okmány: hét piros viaszpecsét hitele­síti. Közöttük találtak rá Mozsgó pecsétjére, amely 1775- ben készült az Almás-patak menti település mezővárossá nyilvánításakor. A pecsétkép sarlót és ekevasat, valamint búzát, nádat, és makkot ábrá­zol. A Batthyánylokirat a mozsgói helytörténeti gyűjte­ményt gazdagítja. Belgiumtól Rómáig Utazó kórusok Hazánkban 1200 kórus te­vékenykedik és ápolja a ha­gyományokat. Tavaly mintegy 30 utazott külföldre és ugyanennyi együttes járt ha­zánkban is. A nemzetközi kapcsolatok évről évre bővül­nek. E kapcsolatok tovább­fejlesztésében sokat tesznek a Pest megyei kórusok és zenei együttesek is. Dr. Tótpál Józsefet, a Kó­rusok Országos Tanácsának főtitkárát az idei év tervei­ről és a múlt év sikereiről faggattam. — Tavaly énekkaraink si­kerei nemzetköziek voltak. Arra törekedtünk, hogy a magyar zene- és énekkultúrát megszerettessük a különböző országok népeivel. Több Pest megyei együttes szintén ki­válóan szerepelt. Az idén má­jus első hetében a belgiumi Nebrpeltben fog fellépni az abonyi fúvószenekar Varga György és Gajdos István ve­zetésével. Ugyancsak május­ban Várnában mutatja be tudását a váci KISZ-kórus Bogányi Tibor vezényletével. Mindkét együttes megkezdte már a felkészülést a bemu­tatóra. őszintén remélem, hogy sikeresen szerepelnek majd és öregbítik hírnevün­ket. Egyébként a magyar kó­rusok és zenekarok egész évben utaznak. Most készül a terv a Duna menti folklór­találkozó eseményeiről is. N. P. J. Magyarországi németek Dalosverseny Tavasszal rendezik meg a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetsége első dalosversenyét. A Kórusok Országos Tanácsával közösen meghirdetett verseny területi elődöntőkből, döntőkből és a gálahangversenyből áll majd. A dalosverseny a magyar­országi német dalkincs ápolá­sát, terjesztését, az énekes­mozgalom fejlesztését szolgál­ja. A találkozóra jelentkezhet minden eredeti német nép­dalokat, népdalfeldolgozásokat', német kórusműveket előadó énekkar, népdalkor, éneklő csoport, trió, duó vagy szó­lista énekes. A produkciókat szakmai zsűri értékeli. A leg­színvonalasabb műsorok le- mezfelvétélét is tervezik. Az énekléshez kedvet érzők ja­nuár 31-ig jelentkezhetnek a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségénél (Bu­dapest, Nagymező utca 49. Pf: 485, isz: 1396, telefonszám: 126-259). hTv -FIGYELŐ' Cscnger). Már azon a régi­régi Ki mit tud?-on úgy lépett az országos nyilvánosság elé Csengery Adrienne, mint aki mindent elsajátított a dalolás tudományából. . Szopránja .olyan magabiztosan szárnyalt, mintha gazdája végigzengedez- te volna már fél Európái, s a félig kamaszkorú énekesnő fellépése is mentes volt min­den kezdői izgalomtól. Ö már akkor maga volt a megteste­sült énekmondás, a tévedhe­tetlen stílusú intonáció. A felkészültségnek ez a ma­gas foka azóta is első számú jellemzője Operaházunk ked­ves és tehetséges tagjának, aki időközben tényleg sokfelé megfordult: hol Angliában vendégszerepei hosszabb időn át, hol meg Párizsban hang­versenyezik, s készít lemez- felvételt korunk egyik legje­lesebb dirigensével, Pierre Boulezzel. Az a portréfilm, amelyet a minap vetítettek le róla, szin­tén tartalmazott olyan felvé­teleket, amelyeket a világ fő­városában rögzítettek, mégpe­dig abból az alkalomból, hogy Kurtág Györgynek az egyik ritka nehéz dalciklusát vették fel az ő egyszerre bravúros és tanítanivalóan alázatos köz­reműködésével. Ha valakinek netán idegenül csengett ez a hol visszafogott, hol meg ha­talmas szenvedélyektől fűtött muzsika, nos, az ilyen távo­labbról figyelő néző is okvet­lenül megérezhette, hogy itt valami egészen különleges mű­vészi teljeslítményt fogad ma­gába a stúdió műszaki appa­rátusa. S míg a két ária közötti szünetekben Csengery Ad­rienne a maga pontos prózá­jában szintén megnyilatkozott, arra is fény derült, hogy miért érdemli meg a felsőfokú di­cséreteket ez a párizsi ven­dégszereplés. Azért, mert itt egyrészt a komponista készí­tette fel, úgy, hogy a tökéle­tességig azonosulni tudott a dalokban szereplő, képzelet szülte Megboldogult R. V. Truszovával, másrészt meg a vezénylő mester jelölt ki szá­mára nyílegyenes utat. Néki pedig — hallhattuk — ez a szoros együttműködés, az irá­nyításnak ez az ereje kell. Ha ilyen felhőtlen a közös munka, akkor tudja adni a legtöbbet, a legjobbat. Sok mindéit más is szóba került még persze ebben a Moldován Domokos rendezte ■— egyébiránt minden fölösle­ges rátéttől mentes, a rövid adásidővel jól gazdálkodó — portréfilmben, de afféle ve­zérmotívumként a fönti gon­dolat kínálta magát elraktá­rozásra. No, és a dalok, áriák sallangtálan élménye, a maga műfajában megvalósuló tö­kély ... Avar. a véletlen úgy hozta, hogy néhány tucatnyi műsor­óra lepergése után ismét egy közszeretetnek és -tiszteletnek örvendő színpadi művész val­lott önmagáról, pályájáról a Mestersége: színész című so­rozatban. Avar István, ez a karakterében és megnyilatko­zásaiban egyaránt határozott kiállású jellemfestő vonta meg ekkor karrierjének mérlegét. Azt sejthettük előre, hogy szabatos, szép magyar beszéd fogja simogatni a fülünket, ám a jól felépített és valóban mu­zsikaként elzengetett monda­tok sok olyasmit tartalmaz­tak. amit legföljebb csak sejt­hettünk, de tételesen nem tudhattunk. Avar István egyebek között azt árulta el magáról, hogy mennyire érzékeny ember. Na­gyon tud lelkesedni, de ha ki­nyújtott jobbját nem úgy szo­rítják meg, ahogyan várja, na­gyon megbántódik. Ott volt' például hírhedtté vált esete az áf- meg átszervezett Nemzett Színházzal! Egyrészt ereje, te­hetsége szerint akart játszani benne, másrészt meg azt a kétségkívül igaz tételt hirdet­te meg, hogy a Nemzeti nem lehet kísérleti terep. Mindkét vállalkozása kudarcba ful­ladt; el is köszönt az or­szág első társulatától, aho­va pedig könyörögve édes­gették oda. Csapat nélkül vi­szont képtelen élni. Ezért pár­tolt vissza a Madách Színház­ba, ahol a jó szerepek mellett közösséget is talált magának ez a nagyon rokonszenves kö­zösségi művészember. Szép, általános igazságokban, is gazdag vallomás volt! Akácz László Könyv a bűnözésről Nyomoz az Interpol Érdekes, vezet el izgalmas világba bennünket Szabó László legújabb könyvében. A Népszava Kiadó Bűnözés a nagyvilágban sorozat második kötetének címe Bandák nyo­mában az Interpol, amely folytatása az előzőnek, de mégis teljesen önálló, további területekre enged bepillan­tást. A bűnözésnek arra a te­rületére, ahol már nemzetkö­zi rendőri összefogásra van szükség, hogy a tetteseket le tudják leplezni, el tudják őket fogni. Ugyanis a bűn, amelyet elkövetnek, szintén nemzetközi összefogás alap­ján szerveződött, így csakis a különböző nemzetek bűnül­döző szerveinek az összefo­gásával tudják ártalmatlanná tenni őket. Ez a szerv az Interpol, amelynek hazánk is tagja, s — mint tudjuk — a nagy kép­rablás tetteseinek elfogásá­ban nagy szerepe volt. A szerző az Interpol központjá­ba kalauzolja az olvasót, s miközben mesél vagy mesél- teti a szervezet egyik vezető­jét, kibontakoznak előttünk a nagy bűnesetek, az, hogy mi­ként szervezték azokat és ho­gyan leplezték őket le, mi­ként nyerték el jól megérde­melt büntetésüket. Szabó László személyes élmények alapján, amelyeket riDortút­jai során szerzett, rendkívül megbízható információk birto­kában ismerteti az érdeke­sebbnél érdekesebb esemé­nyeket. A krimi mindig izgalmas. Ezek valódi va>gy megtörtént krimik, a regényeknél is iz­galmasabbak, mert ilyent, mint a könyvben találunk, nem lehet kiagyalni, ahhoz valóban az élet sokszínűsége szükséges. Vajon mit rejt ma­gában ez a titokzatos cím: Bűnbarlang a Cote de Azur-ön? Vagy Miért lett ha­lott a fekete herceg? Ki is volt a párizsi fantom? Meg­annyi cím, újabb és újabb történetekkel. Gyilkosok, rablók, nemzet­közi szélhámosok, okos és ra­finált nyomozók, nagykalibe­rű és kisszerű emberek, szél­hámosok, furcsa történetek, ismeretlen világ, fény és ár­nyék, az alvilág, a narkósok, morfiumosok világa elevene­dik meg, az éjszaka császá­ra meg egyéb esemény köti le az olvasó figyelmét. A szerző mindvégig lebilin­cselő módon vezeti tollát, nem fogy ki a történetekből, me­sélőkedvéből. Ahogyan elol­vastuk az egyik történetet, már belefogunk a másikba, mert olyan izgalmas, furcsa és érdekes mindegyik, mert olya­nok vagyunk, hogy ha borza­dutiK is a vaiosagnan az nyer történetektől, de könyvben regényben szívesen olvasunl róluk, mondván, nézzük csak milyen is az ilyen világ" Hogyne kísérnénk nyomon a; Interpol nyomozóit, amikoi olyan szellemesen és jól me­séli el a szerző a története­ket. A könyv három részre ta­gozódik. Az első részben első­sorban a már említett nyuga­ti világ, Európa, főleg Fran­ciaország, az NSZK meg ; divatos fürdőhelyek állnak. P második részben a magyai képlopással foglalkozik, még­pedig Mi volt a hét jestmén% mögött? főcímmel, hogy aztár szinte minden részletét fel­tárja az évszázad műkincslo­pásának. Mint ismeretes, 1983 november 5-ről 6-ra virradt éjjel a budapesti Szépművé­szeti Múzeumból elloptak hé' világhírű festményt. S a hó­napokig tartó nyomozást majd a bűnösök és a képet megtalálásának hosszú, hite­les történetét mondja el a kötet lapjain. Újra átéljük mindazt, mini annak idején, amikor az új­ságok hasábjain és a tévé képernyőjén végigizgultuk: vajon hogyan lesz meg a hét festmény, kik a tettesek, ho­gyan lepleződtek le, és mi­ként nyomozott az Interpol, valamint a magyar rendőr­iég. Megint csak az alcímekre íivatkozom: magukban rej- ,ik a sztorikat, amelyek vére- en valóságosak voltak, s ame­lyek az egész ország közvé- eményét foglalkoztatták. Gyá­rába kerülnek a Mátyás- templomiak, Vallomás az ágy- ián, A veszedelmes magyar is megszólal, Mit mondott Morini a római börtönben? 4 görög menekül a bizonyí­téktól. Ítélet és indoklás — alvásom az alcímeket. S együttvéve egy nagystílű bű­nözés igaz története. Könyvének harmadik részé- oen Szabó László a Condor- nkciót leplezi lé, amely Me­xikóban történt, s természe­tesen más bűnesetek is terí­tékre kerülnek, mint A főnök sgy disznó, vagy A huszonegy rendőr megkínzatása és A szupertitkos térkép titkai, rsakúgy, mint a Lépre ment lányok. Mindent összegezve: Bzzai i jóleső érzéssel tehetjük le i kötetet, hogy a bűnüldöző szervek nemzetközi összefo­gása előbb-utóbb leleplezi a nemzetközi szélhámosságokat §s bűnöket is. Még csak fo­kozódik jó érzésünk, hogy lazánkban, ha megtörtént is íz „évszázad képlopása”, nyu­godtan élhetünk, mert nyu­galom, biztonság honol ben- íe. S még valami: a szóra­kozás mellett tanulsága is ran a könyvnek, mégpedig az, íogy minden bűnre előbb >agy utóbb fény derül. Gáli Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents