Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, E AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI T1NACS LAPJA XXX. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM Ára: 1.80 forint 1986. DECEMBER 8., HÉTFŐ MA: Álmodozó, gyötört asszonyok (3. oldal) Szünidei olvasmányélmények (5. oldal) Sportiudósíiások (6—7. oldal) Hibás váltóállítás (8. oldal) Leningrádban Levonult az árvíz A város történetének 269. árvizét élte át szombaton Leningrad. A most végetérő héten harmadszor emelkedett a veszélyes szint fölé a Néva és a csatornák vize. Az utóbbi tizenhat év legsúlyosabb ár­vize során tizenkét órán át emelkedett a folyó szintje. Éj­szakára a szokásosnál 260 centiméterrel magasabb szin­tet ért el. A helyszíni beszámolók sze­rint víz alá kerültek a város tengerparti negyedei, több fő­útvonal, üzem, a kikötő mólói. A meteorológusok előre jelezték a közelgő veszélyt és annak méreteit, így lehetővé vált a felkészülés. Időben ki­kapcsolták az alagsori kazá­nokat, ahol szükséges volt, áramtalanították a helyisége­ket, leállították a közlekedést. Megmutatkozott a még csak épülő árvízvédelmi létesít­mény haszna is. A töltések lassították a víz szintjének emelkedését, s ez is segítette a felkészülést. A károk így kisebbek, áldozatai pedig nincsenek a természeti csapás­nak. A várost alapítása óta rend­szeresen fenyegető árvizek keletkezése a Balti-tengeren kezdődik. Az alacsony nyo­mású ciklonok hatására meg­emelkedik a víztükör, sajátos kupola képződik. A nyugati szelek ezt a víztömeget a Finn-öbölbe nyomják be. A be: áramló tengervíz megemeli a Néva deltájának szintjét és megakadályozza, hogy a bő­vizű folyam a tengerbe vezes­se a Ladoga-té vizét. Az összetorlódott víztömeg ilyen­kor a város utcáira ömlik. Karácsonyig kanyarog az omnibusz A bevásárlójáraton .........■ ,V.....v.v..........v. Me gérkezik a tápiószecsől „omnibusz” a ki.pesti áruház par­kolójába. Nem lehet elég korán elkez­deni a karácsonyi bevásárlást — -így gondolkodtak az élel­mes kereskedők, s az idén a szokásos ezüst- és aranyva­sárnap mellé, vagy inkább elé bevezették a bronzvasár­napot is. Tavaly még csali egy-két üzlet nyitott ki ezen a napon, most minden nagyobb áruház vevőcsalogató megle­petésekkel, árengedmények­kel várta a helybeli és vidéki vásárlókat. A Pest megyeiek igen köny- nyen eljuthattak Budapestre rmléktábla-avató Vácott Harcostársak tisztelgése A hűvös idő ellenére sokan gyűltek össze tegnap délben a váci fegyház előtt a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetsége emléktábla­avató ünnepségén. A váci Bar­tók Béla Állami Zeneiskola fúvószenekara indulókat ját­szott, majd a Himnusz elhang­zása után Bodor Tibor szín­művész szavalta József Attila Lebukott című versét. Ezután dr. Olajos Mihály, az MSZMP Vác Városi Bizottságának el­ső titkára köszöntötte a meg­jelenteket, közöttük Kovács Antalnét, a HNF Pest Megyei Bizottságának elnökét, Sándor, Cózánét, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának tagját, Ke­rekes Imrét, a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövet­ségének titkárát, s a helyi párt-, állami és tömegszerve­zetek képviselőit, az egybe­gyűlteket. Dr. Molnár Béla, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkára mondott em­lékbeszédet, köszöntve azokat a volt váci foglyokat, magyar, jugoszláv, csehszlovák, kárpát- ukrajnai kommunistákat, an­tifasiszta harcosokat, akik túl­élték a megpróbáltatásokat, s eljöttek társaikra emlékezni. A részvevők ezután elhe­lyezték a megemlékezés ko­szorúit azoknak a hősöknek az emléktáblájánál, akik ■ az eljenforradalmi rendszer, ide­jén, a váci fegyházban rabos­kodtak, s közülük sokan éle­tüket is áldozták a felszaba­dulásért. Megkoszorúzták az emléktáblát, a hozzátartozók és az egykori bajtársak is. SzigeiszeBtirékíéstól Ceglédig Sikeres terempremier tegnap. A Volánbusz utazási irodája — mely jövő év ja­nuárjától már a régi időket idézp Omnibusz néven szerve­zi szolgáltatásait — kitalálta, hogy december 21-ig bevásár­lójáratokat indít vasárnapon­ként a kispesti Centrum Áru­házba. Így aztán tegnap is in­dultak reggel hét óra körül az autóbuszok Táborjalváról, Tá- piószecsőről, Ceglédről és Nagykőrösről. Körbekanyarog- ták a környékbeli kistelepülé­seket, összegyűjtve a vállal- kozókedvű utasokat, kiket már vártak a kispesti áruházban. Zsákbamacska-ajándékot ka­pott mindenki, s ha ezerötszáz forintnál többért vásárolt, visszatérítették utazási költsé­geit. A buszok délután fél egykor fuvarozták vissza otthonukba a Pest megyeieket. Hogy mi­lyen sikerrel, arról a 3. olda­lon számol be riportunk. A Francia Kommunista Párt állásfoglalása CGT: általános sztrájkfelhívás A legnagyobb francia szakszervezeti központ, a CGT szaráéra általános sztrájkra hívta fel a dolgozókat. A sztráj­koló egyetemek országos egyeztető tanácsa az egyetemi ifjú­ságot hívta fel arra, hogy folytassa sztrájkját a felsőoktatási reformterv teljes visszavonásáig. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága szom­baton nyilatkozatot adott ki s ebben leszögezi, hogy a kor­mány viseli a teljes felelősséget Malik Oussakine diák halá­láért. Az FKP rámutat, hogy a kormány kénytelen volt meg­hátrálni a diákok hatalmas mozgalma előtt, de továbbra is manőverez, nem mondott le törvényjavaslatáról, bizal­matlansággal és elnyomással válaszol a fiataloknak. Meg kell állítani az erőszak elfa­julását — hangoztatja a párt nyilatkozata. — A kormány hagyja abba manővereit és válaszoljon ez egyetemisták és középiskolások követelésé­re azzal, hogy visszavonja a törvényjavaslatot. Az FKP kész támogatni minden olyan kezdeményezést, amely lehe­tővé teszi a népfelháborodás tömeges kifejezését és a rend­őri erőszak elleni akarat megnyilvánulását — olvasha­tó az FKP KB nyilatkozatá­ban. Jelentős belpolitikai vál­sággá mélyült a francia diák- mozgalom és a Chirac-kor­mány ellentéte a szerdai or­szágos akciónap bejelentésé­Versenyben a piacért Milliókat hoz az export Az idén várhatóan túltelje­síti termelési tervét a Köny- nyüipari Gépgyártó Vállalat váci gyára. Legfontosabb ter­mékük a szovjet exportra ke­rülő, a szövőgépek összeszere­léséhez nélkülözhetetlen, úgy­nevezett ■ SZTB-részegység, amelyből az év elején 4300 darab készítését tervezték. Év közben a szovjet partner kérésére újabb 500 egység gyártását vállalta a kollek­tíva. Kovács Ferenc igazgató tájékoztatása szerint decem­ber 15-ére az utolsó SZTB- részegység is elhagyja a váci üzemet. * Ezzel megfeleltek a követel­ményeknek, és elégedettek a tőkés export teljesítésével is. a váciak az NSZK-piacokon immár .hagyományos termé­keikkel jelentkeztek az idén is; öntött csatorna- és vízel­vezető fedelekkel. Ebben az esztendőben új terméket, eme­lőberendezések alkatrészeit is szállítják a nyugati piacra. Részben ennek tudható be, hogy a tervezett tőkésexport­árbevételt csaknem 4 millió forinttal túlteljesítik. Evekkel ezelőtt a költségek csökkentése érdekében átfogó programot dolgozott ki a gyár vezetése, amely lehetővé tet­te a termékek ilyen méretű gazdaságosságának javulását. Szinte valamennyi üzemrész­ben jelentős volt a rekonst­rukció. Egyebek között az ol­vasztó kemencéhez úgyneve­zett előgyűjtőt építettek. En­nek segítségével a már meg­olvasztott, de fel nem hasz­nált fémet nem hagyják ki­hűlni, tehát nem kell újra energiát felhasználni a vas­olvasztáshoz. Ips-fsp'S A füves pályák után a teremben terelik a pettyest Pest megyei labdarúgócsapatai. E hétvégén négy helyszínen — Cegléden, Gödöllőn, Szlgetszentmiklóson, Tápiószelén — került sor az idei torna rajtjára. Képünk Szigetszentmiklóson készült, ahol az Érd ragyogóan szerepelt: most Gálvülgyi veszélyezteti a ha­zaiak kapuját. • ÚTBAN VAN L emondó sóhaj, beletö­rődést kifejező le­gyintés követi a sza­vakat, ide így is jó: Az ide: JászkArajenő. S ami így is jó, azaz éppen hogy nem jó, az a településen belüli utak állapota. Nem mint­ha az az egyetlen szálacs­ka a világhoz, az ún. mi­nisztériumi kezelésű ország­út valami remek kondíció­ban lenne, ám a tanácsi kezelésű utakra — s ez va­lamennyi többi — gyakran ' csak nagy jóindulattal le­het ráfogni, út, azaz köz­lekedésre alkalmas. Némely helyre a környéknek már egyetlen fuvarosa sem haj­landó kapuig vinni a tü­zelőt, boldoguljon a gazda, ahogyan tud, s mi másként tudna, mint. a valamelyik sarkon leborított tűzrevaló tragacsön, talicskán való házhoz juttatásával. A só­haj, a legyintés, a szavak nem kizárólag az utak ál­lapota feletti tűnődés ki­fejezői, mélyebb gyöke­rűéit, régi görcs fel-felbuk­kanó jelei, az ide így is jó lesz azt fejezi ki, hogy ide, a megyehatár szélére, a „végek” településeinek egyikére mi mást képzel­hetne el, kívánhatna az ember?! i Az arány válóban töp­rengésre késztető. A hama-~ rí összeszámolás szerint a községi tanács kezelésében . több mint huszonhárom kilométer hosszúságú út van — azaz a külterületi, mezőgazdasági utakat nem számítva, ennyi a telepü­lés közlekedésének terepe —, s ebből kiépített még tíz százalék sem, 2,2 kilo­méter... S ebben a sze­rény aránybart is sokféle erőfeszítés, társadalmi ösz- szefogás hozta létre azt a 2,2 kilométert. Akkor tehát úgy igaz, ahogyan ki nem mondva, de éreztetve a helyzetet, az itt élők gőn- dolják, a „végeknek” ez a jussa?! Sajnos, az egész megyének ez a jussa! Nem a végeken levő községek­ben, hanem a községek szinte mindegyikében egy­re súlyosabb gond a belső közlekedés feltételeinek nem hogy a jelentős javí­tása, hanem jelentős rom­lásának megakadályozása. Ez utóbbi mondatrészt, a jelentős romlásnak a meg­akadályozását már nem a magunk véleményeként tet­tük papírra, hanem egy, Jászkarajenőtől légvonal­ban is távol levő település, Ácsa megyei tanácstagjá­nak véleményeként, aki rá­adásul folytatta a monda­tot, szépítés nélkül fogal­mazva, úgy ítélve meg, hogy a kiépített utak háló­zata a szemünk láttára megy .tönkre. A kulcsszó: nincsen pénz. Évtizedek óta ez a kulcs­szó. Illetve: valamennyi pénz persze volt mindig. Valamennyi. Toldásra, tol­dásra, annak elkerülésére, hogy a Volán leállítsa a menetrendi járatokat, mert x— hiszen csakis ilyen eset­ben nyúlnak az érintettek ehhez az eszközhöz, tud­ván tudva, az embereknek valahogyan el kell jutniuk munkahelyükre, iskolába, szakorvosi rendelésre — amit útnak neveznek, az egész egyszerűen alkalmat­lan a közlekedésre, a biz­tonság minimumát sem ad­ja. Mondhatnánk persze, könnyebb az acsaiaknak, hiszen nekik, ha úgy néz­zük, van választási lehető­ségük, ott a vasút is, nem csak az autóbusz, a jászka- rajenőieknek azonban a busz az egyetlen lehetséges tömegközlekedési eszköz. Érthető tehát, ha a minisz­tériumi — közúti igazga­tósági — kezelésben levő utak állapotának elviselhe­tő szinten való tartásáért többet kell tenni, mint egy- egy falu belső úthálózata esetében. Ezt tudva, belát­va sem nő meg azonban a súlya annak a 429 millió forintnak, amelyet a me­gye valamennyi települése öt év alatt, 1990-ig fordít­hat fenntartási munkákra,. azaz már kiépített, tanácsi kezelésű útjainak a meg­őrzésére. Az előbbi összeg és a műszakilag indokolt fenntartási munkák igé­nyelte forintok arányának ismeretében törvényszerű a romlás. Ami nem jóslat, hi­szen már túl vagyunk a kezdetén... S gondol juk meg, a magukat végekre szorultnak érző jászkaraje- -nőiek nem kicsiny falucs­ka lakói, hanem egy három vei és Mitterrand elnök nyi­la tközatával. Mitterrand elnök szombatod késő este félórás megbeszélést tartott Chirac kormányfővel, majd rövid közleményben fi­(Folytatás a 2. oldalon.) ’ Csatornaépítők Dunakeszi—Főt—Göd térsé­gében — mint már megírtuk — több évvel ezelőtt alakult meg a közös csatornamű tár­sulat. A regionális program keretében épül a város csator­nahálózata. A kép Dunakeszin a Kossuth utcában készüit (Vimola Károly felvételei * I és fél ezer lelket számlá­lóé! Olyané, amely valahol az ország más táján nagy-: ságával a körzetközpont státusával kacérkodhatna joggal, holott még szóba sem hoztuk a karaiak társ­községét, Kőröstetétlent... Keserves tapasztalatok, a többi között az elméleti fu­tásteljesítményük fele alatt szétrázódott autóbuszok, a szállítás során sérült me­zőgazdasági áruk, a több­letalkatrészek, -hajtóanya­gok kikövetelte népgazda­sági többletimport, s nem utolsó tényezőként a magát a sor végére zavartnak ér­ző állampolgár — „ide így is jó”! — közérzete figyel­meztet rá: az útügy ismét­lődően útban van. Évtize­dek óta útban van, a logi­ka érvényesülésének útjá­ban. A logika ugyanis azt diktálja, hogy ahol élnek, ahol termelnek, ott közle­kednek, szállítanak. Ott te­hát útnak kell lennie. I e mert örökösen sze­gények voltunk, az látszott takarékossá­gi lehetőségnek, hogy az út ne legyen út, hiszen az nem termel... S amit „megta­karítunk”, annak a több­szörösét adjuk ki akkor, amikor már nincsen tovább, s adjuk ki veszteségként ezer formában napról nap­ra. Meglehet, ez a szemlélet az, ami útjában áll annak, hogy — nemcsak útügyek- ben — ne legyünk szegé­nyek ... Mészáros Ottó D

Next

/
Thumbnails
Contents