Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

1986 DECEMBER G., SZOMBAT Hideg szobában nehéz várni Amíg a kék láng meleget ad i Legyen szíves, mondja meg, mi lesz? így becsaptak en­gem! Kilencvenegy éves embert gondozok a lakásban, s nem tudok befűteni. Azt ígértek nekem, hogy az őszre bekötik a gázvezetéket. Januárban én voltam az első, aki csatlakozott a programhoz. Ahol maszek volt a szerelő körülöttem, ott már meleg a lakás, csak mi fa- gyoskodunk. Annyi pénzem meg nincs, hogy a szerelést is fizessem, meg szenet is vásároljak, Gazdaságos energia Kovács Józsefnek, a Fóti Ta­nács műszaki csoportvezetőjé­nek panaszkodott az asszony. Minden ősszel visszatérő je­lenség ez, a megye sok tele­pülésén. Napjaink legmoder­nebb, s egyben legolcsóbb fű­tőenergiája a földgáz, nem csoda, ha óriási az igény. Pest megyében 1990-ig 382 ezer la­kásban fűtenek majd ezzel az energiával, amiből lesz elég, mert 1990-ig kiépül és föld­gázt szállít a Szovjetunióból érkező jamburgi vezeték. Göd, Dunakeszi és Főt tér­ségében a jövő évtől Göd la­kossága kezd bele a nagy munkába. A Budapest—Vác vezetékvonalról lecsatlakozó hálózat építéséhez területfej­lesztési hozzájárulást is kért a tanács, melyet az utcai ve­zetékek közös és a házi belső szerelések kiadásain felül fi­zetne a lakosság. A szavazó­lapokkal csengető tanácstagok feltehetően eredményes be­szélgetést folytatnak majd vá­lasztóikkal. Dunakesziről, ahol 1984 óta építik folyamatosan a vezeté­ket, nemrég megállapodás vé­gett utaztak a Tigáz hajdú- szoboszlói központjába a vá­ros vezetői. A megbeszélése­ken. ahol további fejlesztés­ről volt szó, sürgetni valójuk is akadt. E sorok megjelené­sékor talán már feloldódik az a feszültség, amit vagy hat­van család panasza okozott, különösen az álagi városrész­ben. Náluk is késnek a be­kötések. Ha pedig az ember fázik, kevés vigaszul szolgál ez, hogy sok az átvenni való, nem győzik a szakemberek vagy hiányzanak bizonyos műszerek. Ráadásul az Orszá­gos Bányaműszaki Felügyelő­ség munkatársai, akik ható­sági feladatukból adódóan óriási felelősséget viselnek azért, hogy a kivitelezőktől csak kifogástalan munkát ve­gyenek át. gyakran fedeznek fel olyan hibákat, melyek ké­sőbb bajt, netán tragédiát okoznának. Hiába sürgős te­hát a munka, erre nem ad­hatják áldásukat. A kivitelező vállalat pedig épp oly kevés, mint az effajta munkában megszerzett szakmai tapaszta­lat. A minőségi hibák, pon­tatlanságok miatt sokszor to­lódik el az átadások határ­ideje. Nagy az igény Főton, ahol 1984 óta 30 ki­lométer vezeték épült, s a ge­rincvonal építéséhez nagy­mértékben járult hozzá a ta­nács, az idén 13 kilométer csőhálózat lefektetését térvez- ték. Itt még 80 család várt türelmetlenül az elmúlt he­tekben. Kovács József kicsit fá­radtabbnak látszik, s ezt nem is tagadja. — Egész embert kívánna ez a munka — mondja —, a jö­vőben alkalmazunk is valakit, akinek csak ez lesz a • dolga. Csúszott az idei program, de az is oka ennek, hogy sokan későn jelentkeztek, elhúzódott például az OTP-ügyintézés is. Az üzembe helyezések most már megkezdődtek. Ezek sür­getése mellett, a tűzoltómun­kán túl, ideje a tanulságot le­vonni. A jövőben úgy kell ütemezni a munkálatokat, hogy azok október 15-ig be­fejeződjenek. Ezt a nézetet vallja Duna­keszin Villási László tanács­elnök-helyettes is. ám még egy feltétellel kénytelen szá­molni. A kivitelezőknek tisz­telniük kell a szerződésben kikötött határidőket. Dunake­szin jelenleg ezek közé a Ti­gáz, a 23. Sz. Állami Építő­ipari Vállalat és a FÁÉV cso­portjai tartoznak. Villási László szerint jövő­re sem árt emlékezni arra, hogy az idén bizonytalan volt az anyagellátás. Több helyen késleltette a használatbavétel engedélyezését a nyomáscsök­kentők és a mérőórák hiánya, amit most már importból sze­reznek be. — Eddig háromezer lakás­ba vezették be a gázt. A VII. ötéves terv végére a háztar­tások 75 százalékában ez lesz a fő energiaforrás — mondja az elnökhelyettes. — Ha üzemzavar van, vagy gázszi­várgás, akkor a gödöllői ki- rendeltséget-" kell értesíteni. Ekkora hálózat, amihez hoz­zászámíthatjuk még a fótia­kat, majd később a gödieket, önálló kirendeltséget igényel. Ez egyelőre nincs, a Tigáz pedig épületet kér, anyagi gondokra hivatkozik. A meg­oldást keresve szorgalmazzuk egy zavarelhárító szolgálat megszervezését. Tárgyalunk budapesti cégekkel is. Kevés a szakember Foton a szolgáltatóház fel­építése után tervezik a körzeti szerelőség kihelyezését. Jelen­leg a Fegyver és Gázkészü­lékek Gyárának jár ki a sze­relője, aki a tanácsházán gyűjti össze az igényeket. Csak nehéz megtalálni. A Pest Megyei Tanács ipa­ri osztályán Takács Géza fő­energetikus osztja azt a né­zetet, hogy a jelenlegi fejlesz­tés ütemét a Tigáz valóban nem tudta követni létszámmal és technikával. A körzetsze- relőségeken dolgozó néhány embernek sok helyen nincs rá­diója, telefonja. Nehéz őket megtalálni, ha a területen dolgoznak. A kivitelezésről így vélekedik a főenergetikus: — Inkább a kis gmk-kal, al­kalomszerűen verbuválódott csoportokkal van a baj. mert a felszerelésük és a tudásuk egyaránt kevés ahhoz, amire vállalkoznak. A lakosság pénzéért felelős tanácsok gyakran náluk keresik az ol­csóbb megoldást, ami sokszor a hibák miatt lesz drágább. Volt, azaz lett volna bajuk gázrobbanás miatt a diósdi vezeték építőinek is, de sze­rencsére még a fedetlen árok­ban, nyomáspróba közben je­lentkeztek a hibák. Ez viszont nem azt jelenti, amit sokan feltételeznek, hogy a mosta­nában alkalmazott műanyag csövek rosszak. A technológiai előírásokat kell szigorúan, fe­gyelmezetten betartani. Mérhetetlenül nagy a fele­lősség és évtizedekre szóló itt minden ember munkája. Kü­lönösen az a műszaki ellen­őré. Ám, mint a tájékoztatás­ból kiderül: e téren sincs minden rendben, mert a ta­nácsok minimális ismeretek­kel rendelkező, gyakran csak érettségi bizonyítványt szer­zett műszaki előadók közül kerülnek ki a munkát ellen­őrzők. Változtatni, javítani való tehát bőven van még. Takács Géza szerint így látja ezt a Tigáz nemrég meg­újult vezetősége is. A legfon­tosabb lépésük az lesz, hogy Gödöllőn hamarosan megyei üzemigazgatóságot hoznak lét­re, melynek irányítása alá 2— 3 községet átfogó körzetsze- relőségek tartoznak majd. Késik a számla Kultúrát, kényelmet teremt az új fűtőenergia. Majdnem akkora lesz lassanként a háló­zat, mint az áramszolgálta­tásé. A kezdeti nehézségeket most már le kell küzdeni Vannak háztartások, ahol egy év óta másfél-kétezer köbmé­tert is elfogyasztottak a be­kötés óta. Számlát még nem kaptak, legfeljebb szerény előleget fizettek. Kényelmes lenne ez az állapot, ha nem tudnál hogy egyszer fizetésre kerül majd a sor. Ám nem mindegy, hogy milyen módon. Különösen a kispénzűek, a nyugdíjasok pénztárcáját ter­helné meg, ha egy összegben érkezne a számukra igen nagynak tűnő gázszámla. Kovács T. István Olcsóbb, mint a csere Fékbizíonság A személygépkocsik fék biz­tonságát növelő és pótlólag beépíthető alkatrésszel jelent­kezett a piacon a Salgótarjá­ni Szolgáltató Szövetkezet. A személygépkocsik néhány éves használata után előfor­dul, hogy az első kerekek fékrendszerében a lerakodott korrózió miatt a fékdugattyú megszorult, ami a fékerő csökkenéséhez vezet. A szer­vizek többsége a hibát a mun­kahenger cseréjével hárítja el, ami az anyagköltséggel és munkabérrel együtt kereken­ként legalább ezer forintba kerül. A salgótarjáni eljárás ezt a cserét teszi feleslegessé, egy a fékbetétek és a munka­hengerek közé szerelt alátét­lemezzel — ami a szerelési díjjal együtt is csak 150 fo­rintjába kerül a tulajdonos­nak. A fékbiztonságot úövelő alátétlemez a fékpedál min­den egyes lenyomásakor a du­gattyút egy tengely körüli bil­lenő mozgásra kényszeríti, s ez megakadályozza a korró­zió lerakódását. Ha az alkat­részt a fékdugattyúk beszorú- lása után szerelik be, néhány kilométer után, a fékpedál többszöri erőteljes lenyomásá­val, a munkahengerek ismét működőképesekké válnak. A fékbiztonságot növelő alátét­lemez a Lada, a Skoda és a Wartburg . személygépkocsikba szerelhető be. Az A/EO-ásról: jobb későn, mint soha Vita az autópálya-csomópontról Az MO-ás autópálya megépítéséről döntés szüle­tett. Az első szakaszt, az M5-üs és 6-os út között a jövő évben kezdik építeni, a beruházás költségeit világbanki hitelből fedezik. Valkai Györgyöt, a Pest Megyei Ta­nács közlekedési osztályvezetőjét arról kérdeztük, hol tart a beruházás előkészítése, mennyire befolyásolja majd a nagy munka az érintett települések életét. szukkal az országgyűlési kép­viselőhöz fordultak. Tekintet­tel arra, hogy most már nincs olyan messze az építkezés megkezdése, igyekszünk min den érintett fél megelégedé­sére közösen megoldást talál­ni az. ellentétekre. Az érdekegyeztetés szószó­lója Polgárdi József, a kerü­let országgyűlési, képviselője. A napokban gyűltek össze nála a tervezők, a beruházók, a megyei tanács, a Közleke­dési Minisztérium és a többi érdekelt település képviselői, hogy megegyezésre jussanak egy olyan ügyben, amelyen már régen túl kellene lenni. Jövőre hozzákezdenek — A beruházói feladatot a Közúti Beruházó Vállalat kapta meg. A kivitelezők köz­ti versenytárgyalás eredmé­nyének nyilvánosságra hoza­talával várni kell a Világ­bank jóváhagyásáig. Az MO- ás körgyűrű első szakaszát is két részre kell osztanunk az előkészítő munka stádiumai szerint. Az M5-től a két Du- na-ágon átvezető hidakig ter­jedő szakasz engedélyeztetési eljárása már befejeződött. Ez az útvonal Halásztelket és Dunaharasztit érinti, de csak az utóbbi településen megy át lakott területen. A második szakasz engedé­lyeztetésére még nem került sor. Ez az útvonal érinti majd Törökbálintot, Diósdot, de mindkét esetben csak külte­rületek, kertek kisajátítására került sor. Törökbálinton épí­tési tilalom elrendelésére azért volt saükség, mert ott nyomvonal-módosítás szerepel a tervben. Ennek az útsza­kasznak a megépítéséhez azonban újabb világbanki hi­telt kell majd felvennünk. — Említette, hogy Dunaha­rasztin Utkott területet is érinteni fog az autópálya. Nem biztos, hogy örülnek majd a házuk előtt vágtató gépkocsiáradatnak a helybe­liek. ,, — Valóban nem fogadtak kitörő lelkesedéssel a terve­ket. Olyannyira, hogy pana­Szebbek tettek az űztetek A tanácsok is segítettek A Szentendre és Vidéke Afész nagy erőfeszítéseket tesz a hozzá tartozó üzletek és vendéglátó egységek álla­gának javításáért, a vásárlási körülmények színvonalának emeléséért. Az utóbbi időszakban öröm­mel vettük tudomásul, hogy a megyében hosszú ideig az utolsók között kullogó áfész felzárkózott a középmezőny­höz. A folyamat mögött ke­mény munka húzódik meg. Ebben az írásban összefogla­lást akarunk adni arról, hogy a szentendrei körzetben me­lyik boltot, vendéglőt vará- zsoltatták szebbé, moderneb­bé. A Szővosz 1984 januárjá­ban hirdette meg a 3 éves programot, melynek célja a kistelepülések üzleteinek kor­szerűsítése volt. A költségek felét az áfész, felét a Szövosz fedezte. Az akció során 1984- ben Kisorosziba áttelepítették az élelmiszerboltot a volt or­vosi rendelőbe, majd tavaly létrehozták az ABC-t és a vendéglőt. Szigetmonostoron a hús­boltban és a vendéglőben folytak munkák, Pilisszántón a kocsmát alakították át kis­vendéglővé. A Dunabogdány- ban lakók felújított ABC- ben, a visegrádiak bővített zöldségesboltban vásárolhat­nak. összesen csaknem 700 (ebben benne van a pismányi ABC is) négyzetméterrel bő­vült a hasznos alapterület, s kevés híján 10 millió forin­tos költséget jelentett. Az eddig felsorolt munkák melleit 13 egységben került sor a berendezések felújításá­ra, modernizálására, mintegy 2 millió forint értékben. A tanácsok is próbáltak segíte­ni az akcióban. Dunabogdány 400, Szigetmonostor 300 ezer forinttal támogatta a rekonst­rukciós programot. Az áfész az idén 236 ezer forintot költött Kiskovácsitól Tahitótfaluig festésre, mázo­lásra, tetőjavításra. A folya­mat természetesen nem áll meg. Tervezik a pilisszentke- reszti húsbolt rekonstrukció- ját^ Dunabogdányban a sütő­ipartól megvásárolt épületben az élelmiszerbolt megnyitá­sát, Pócsmegyeren pedig ®z Eper csárda Köjál-előírásai­nak megfelelő átalakítását Sor kerül a csobánkai 132# számú üzlet épületeinek fel­újítására is. S álljon itt a mi sóhajunk! Bárcsak volna pénze az áfész-nek arra, hogy a szép fekvésű hegyi faluban még egy boltot építsen. Na­gyon kellene! A zsúfoltság növekedne — Meggyőződésem, hogy el­kerülhető lett volna a most zajló vita — mondja a képvi­selő —, ha időben a lakosság elé tárják az elképzeléseket. Az itt élők érintett rétege azonban csak akkor szerzett tudomást az autópálya terve­zett haladási irányáról, ami­kor kertjük, kerítésük, ese­tenként házuk kisajátításáról értesítették őket. Természetes, hogy ilyen esetben panasszal él az, aki egy élet munkájá­val hozta létre otthonát, s most nyugalmának elvesztése fenyegeti. — Az egyéni problémákon kívül olyan szempont is fel­merült, amely az egész falut, sőt a szomszédos Taksonyt is érinti. Az 51-?s út már nap­jainkban is olyan zsúfolt, hogy megkeseríti a helybeli­ek életét. Ha Dunaharaszti elején megépül az MO-ásra felvezető csomópont, csak to­vábbi forgalomnövekedésre számíthatunk. A lakosság ál­láspontja szerint a csomópont megépítését az 51-es út elte­relő szakaszának megépítése kell, hogy megelőzze. Ezt a kívánságot alátámasztják a hét évre visszamenőleg ellen­őrzött igen magas baleseti statisztikák, s az a tény is, hogy a tervdokumentáció ké­szítésekor az 51-esen a forga­lomszámlálást nem csúcsidő­ben, hanem egy hét eleji munkanap délelőttjén végez­tek. Ha még a szokásos nyári zsúfoltsághoz hozzászámítjuk,' hogy az MO-ás építésekor az epuuanyag-szálhus java is a két faiut átszelő 51-esen zaj­lana, érthető, hogy e lehető­ség ellen tiltakoznak a hely­beliek. — Hogyan lehetséges, hogy a tervezés, az előkészítés ko­rai stádiumában nem tájékoz­tatták az építési elképzelések­ről a lakosságot? A megyei tanács közlekedési osztályve­zetője, Valkai György szerint — a helyi tanácsot 1976-tól kezdve bevonták az előkészí­tésbe és már 1979-ben eljut­tatták nekik a területbiztosi- tási, engedélyeztetési terveket is. — Erre ma már nehéz len­ne fényt deríteni. Minden esetre tény, hogy elrfiaradt a tájékoztatás. Sajnos azonban most is vannak, akik nem a kqzéleti demokrácia jegyében akarják megoldani a vitatott kérdéseket. Azzal érvelnek, hogy sokkal nagyobb, orszá­gos jelentőségű ügy az MO-ás építése, nem lehet egyetlen falu vagy pár tucat ember szempontjait figyelembe ven­ni. Engem azonban saját ér-v dekeinek képviseletére vá­lasztott meg az itteni lakos­ság, ezért fogom a továbbiak­ban is ezt szem előtt tartani. Elhatároztam, hogy ha nem találunk mindenki számára megnyugtató megoldást, in­terpellálni fogok a következő országgyűlési ülésszakon. Januárban fórumok lesznek — A legutóbbi egyeztető tárgyaláson, amikor jelen volt valamennyi érintett intéz­mény képviselője, milyen megállapodásra jutottak? — Abban maradtunk, hogy januárban nyilvános fórumo­kon, a Közlekedési Miniszté­rium, a tervezők, egyszóval a szakemberek jelenlétében tar­tunk tájékoztatót, egyben vi­tára alkalmas összejöveteleket a területed. Igaz, erre nem a kivitelezés megkezdése előtt kéne sort keríteni, de jobb most, mintha soha nem ke­rülne nyilvánosság elé a té­ma. Bízom abban, hogy ha a szakemberek és a lakosok is felsorakoztathatják érveiket, olyan kompromisszum szüle­tik, amely egyaránt figyelem­be veszi az építészeti, közle­kedési, anyagi szempontokat, de ugyanakkor humánus meg­oldást keres a személyükben, magánéletükben érintettek problémáira is. Márvány! Ágnes Palotai Boris: Találkozás—valahol Európában | A közelmúltban hunyt el Radványl ^ Géza világhírű magyar filmrendező. i Palotai Boris tárcájával emlékezünk rá. — Mit gondolsz, ki az én egyik taná­rom? — kérdezte tőlem Péter fiam, aki akkor a Színművészeti Főiskolára járt. — Radványi Géza — vágta ki örömmel. Meglepetésemben alig jutottam szóhoz. Radványi ifjúságom tartozéka volt, be­ékelődött kassai éveimbe. Néha össze­akadtunk a liget lombjai alatt, forrongó, erjedő érzéseink versekben robbantak ki. Ö Ember Géza néven 'írt, nekem igazgatói engedéllyel jelent meg egy-egy zsengécs- kém a Kassai Naplóban. A Hernád-part giz-gazos bokrai közt vitatkoztunk, ter­vezgettünk, amíg ránk nem alkonyodott. Húsvétkor Géza felfüggesztette világmeg­váltó terveit, illedelmes úrifiúként jelent meg nálunk, szagosvízzel meglocsolt, és zsebre vágta a piros tojást. — Radványi Géza a tanárod? — ismé­teltem hitetlenül, boldogan. — Tudja, hogy te a fiam vagy? — Honnan tudná? Nem szólíthatom meg: tanár úr. kérem, Palotai Boris fia vagyok. — Nem ismert meg? — Már csak azért sem, mert abban az időben nem léteztem. Mire megszültél, Radványi már külföldön tanult. Te any- nyit emlegetted, hogy mindent tudok ró­la. Megmutattad a fényképét, kőrcsolya- bérlet-kép volt. — Még ma felkeresem Gézát. — A Valahol Európábant rendezi. Kép­zeld... asszisztensnek vett maga mellé. Fenemód sokat tanulok tőle. Vasárnap délelőtt beállítottam Radvá- nyihoz. Ujjongva borultunk egymás nya­kába. és elkezdődött az „emlékszik ?”-so- rozat. Ki nem fogytunk az emlékekből. Egymás szavába vágva meséltünk kassai ifjúságunkról. Gyakran jártam náluk' a Mészáros utoai ódon házban, csengetésem­re az édesanyja kidugta főkötős fejét. — Te vagy az, kislányom? — elém sietett, bekísért a boltíves, árnyékszagú szobába. Krumplispogácsával kínált. — Ügy hívtuk. Mamapogácsa — je­gyezte meg Radványi. — Édesanyám sen­kinek sem árulta el a receptjét. Arcok buktak fel a múltból, feledésbe merült barátok szólaltak meg, kassai sza­vak keveredtek beszélgetésünkbe, husták, meg susunka, jelentésüket csak mi értet­tük. Az „emlékszik”-sorozatot Tasnádi Fekete Mária, Radványi tündérszép fele­sége szakította meg, fánkot sütött ebéd­re, ott marasztalt. Ebédnél eszembe ju­tott a Kucsik-féle szalonna. Kívül-belül feketére volt perzselve, belül rózsállott. Egy külvárosi viskóba kutyagoltunk ki ér­te, Kucsik néni a sírba vitte elkészítési módját. — Bejártam a fél világot — jegyezte meg Géza —, de azóta sem ettem ilyen ló­ízűt. Azon töprengtünk, mi ez a titokzatos vonzás, amely Kassához fűz. Miért lo­pódzik álmainkba? Miért jelenti az ott­hon Kassát? Késő délután vetődtem haza. Péter izgatottan topogott az ajtóban. — Mit tudtál ennyit dumálni? — A felét sem mondtam el annak, amit akartam. — Meg van velem elégedve Radványi? — nyögte ki végül. Zavartan markolásztam a kilincset. — Teljesen elfelejtettem, hogy már fiam van.

Next

/
Thumbnails
Contents