Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-04 / 285. szám

Csereberebörze Érdemes lenne ismételni Szerény volt a hírverése, ennek arányában a sikere is a Juhász Gyula Általános Is­kolában múlt szombaton ren­dezett csereberenapnak. Kis és nagyobb diákok gyűltek össze tíz órakor hogy a dél­után 4 óráig tartó játékbörzán kicseréljék megunt játékaikat, kinőtt sporteszközeiket. Akadtak szülök is. akik fel­áldozták ezt a napot, szedték a helypénzt (10 forint volt), árulták a kólát, a hagymás- zsíros kenyeret és élvezték a zsinatoló sokadalmat. Ebéd felé azután ritkult a nép, a korgó gyomrok. haza- csábitották az eladókat és ve­vőket, nézelődőket egyaránt. Mi cserélt itt, gazdát? Fel­nőttnek való izgalmas olvas­mány és gyermekkrimi, mini autó és zenélő játékóra, baba. bábu, tankautó. S nem ám holmi kiselejtezett, kopott da­rab — alig használt volt itt valamennyi. Mert ugye ma­napság gyermekeink sok min­dent megkapnak, amit azután néhány, az újdonság fölötti örömben eltöltött játéknap után félretesznek, hogy újabb után vágyakozzanak. Talán éppen az után. amit a szom­széd pádon kínálgat társuk. Szentendrén, minden ne­gyedév első vasárnapján egész napos csereberebörzét rendez a Pest Megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár Családi vasárnap címmel. Mindig óriási a sikere, nem­csak a környékből, messze tá­volról is érkeznek rá vevők, eladók, csereberélők. Miért ne lehetne hasonlót megvalósítani Vácott is, akár éppen itt a Juhász Gyula is­kolában, akár a művelődési központban vagy a Hajós Alf­réd Üttörőházban. Jókora elő­zetes hírveréssel, felkészülés­sel bizonyára az első próbál­kozásnál nagyobb sikerre szá­míthatna, pláne így karácsony előtt. B. H. Közvetlenül politizálva Képzési konferencia A KISZ Pest Megyei Bizott­sága Ligeti Károly politikai képzési központjának váci al­központja közösen a városi KISZ-bizottsággal december 8-án, 13 órától évzáró politikai képzési konferenciát tart a pártszékházban. A rendezők gazdag prog­ram keretében ismertetik meg a fiatalokkal az aktuális fel­adatokat. Elsőként Gáti Ta- más, a sződligeti KISZ-iskola igazgatója az ifjúsági mozga­lom politikai képzési rendsze­rének fejlesztéséről tájékoz­tatja a résztvevőket. Dr. Ranschburg Jenő egyetemi ta­nár az agitációs propaganda- munka lélektani kérdéseiről tart előadást. Dr. Janek Ist­ván, a Magyar Külügyi Inté­zet munkatársa az aktuális kül- és belpolitikáról tájékoz­tatja a fiatalokat. Színház A Váci Nézőtér legközelebb december 7-én este 7 órakor adja elő Federico Garda Lor­ca A csodálatos vargáné című szilaj komédiáját a művelődé­si ház színháztermében. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1986. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Szóvá tettük Ki kell bírni Hétfői oldalunkon „Cölöp­verők” címmel kis glosszat eresztettünk meg arról, hogy hétvégeken (is) fülsiketítő zaj­jal. robajjal járó munkát végeznek a Lenin út men­tén, az új házak építési te­rületén. S azt írtuk, talán, ha a munkát máskent szervezik, biztosítani lehetne a lakó­telep nyugalmát szombaton és vasárnap. Mint ilyenkor lenni szo­kott, gyorsan jött a reakció, ezúttal a városi tanács ille­tékesétől. Mint mondotta, na­gyon örülnek annak, hogy a PÁÉV és az építés-előkészítés­re velük szerződött Dutép — az ő munkásai dolgoznak most a területen. Végre bele­lendültek a munkába, s a jó időt kihasználva folyamatosan dolgoznak. Ezért kell hát el­viselnünk a zajt. • Ügy gondoljuk, hogy — bár kétségtelenül nem köteles­ségük — talán érdemes lett volna előzetesen . erről, akár éppen lapunkon keresztül tájékoztatni a Földvári tér lakóit. Mert az emberek sok min­dent elviselnek, ha tudják, miért kell!-dl Tapasztalatcserén Megyei gépjavító bázis y A HVDSZ Pest Megyei % Bizottsága a minap a Vá- fi, rosi Tanács Kommunális és ^ Költségvetési Üzemének % nemrég átadott kultúrter- £ mébe invitálta meg a me- ^ gyében dolgozó városgaz- '/ dalkodási vállalatok és 'fi költségvetési üzemek veze- % tőit és szakszervezeti hi­fi. zottságaik titkárait. Az egész napos tanácskozá­son dr. Kocsó Illésné, a HVDSZ központi vezetősé­gének titkára adott áttekin­tést a költségvetési üzemek­ben folyó szakszervezeti mun­káról, s a Helyiipari és Vá­rosgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete IX. kongresz- szusán hozott határozatok vég­rehajtásáról. Mint elmondotta, a szak- szervezeti bizottságok munka­stílusában még sok helyen ta­lálkozni a formalizmussal, ami ellen küzdeni kell. Az előadó a gazdasági vezetők és szakszervezeti aktívák közös gondolkodását sürgette, egye­bekben például bérpolitikai kérdésekben is. Elmondta, hogy a költségvetési üzem bérszínvonalát a jövő évben mintegy 2 és fél százalékkal lehet emelni. Azt javasolta, Dr. Kocsó Illésné, a HVDSZ központi vezetőségének a tit­kára. hogy az eddiginél nagyobb sze­repet kapjanak — az ösztön­ző bérezésben — a célprémiu­mok, egy-egy feladat sikeres megvalósítása után. Az élénk vita során sok szó esett a lakbérek és egyéb tar­tozások behajtásáról, hiszen ezek a kintlevőségek nagyon megnehezítik a városgazdál­kodási vállalatok eredményes gazdálkodását. Beszéltek a la­kásfelújítás helyzetéről, a par­kok és közterületek állapotá­ról és karbantartásáról, a kö­zeljövőben bevezetésre kerü­lő, a vállalatok gazdálkodását befolyásoló új szabályozók­ról. Megtudtuk azt is, hogy a közszolgáltatások több terüle­tén a VII. ötéves terv végén vezetik be a 40 órás munka­hetet. A tanácskozás után Brandt János, az üzem igazgatója be­mutatta a vendégeknek a kö­zelmúltban átadott megyei gépjavító bázist. (Kép és szöveg: Papp László) Holnap temetik Kovács Istvánt Nyolcvanhárom éves korá­ban. hosszú betegség után el­hunyt Kovács István, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, Vác egyik köztiszte­letben álló veteránja. Hatgyermekes munkáscsa­lád tagjaként fiatalon bekap­csolódott a mozgalomba. A Tanácsköztársaság idején KIMSZ-tag volt, 1921-ben be­lépett a vasasszakszervezetbe. Budapesten dolgozott, sztráj­kokat szervezett, röplapokat terjesztett. A Váci Vasöntödé­ben két alkalommal bérharcot szervezett, emiatt feketelistá­ra került s három évig sehol nem kapott munkát. A felszabadulás után az el­sők között lett a KMP tagja, s politikai megbízottként régi harcainak színhelyén, a Váci Vasöntödében dolgozott. Az üzemek államosítása után Szentendrére került. A váci munkásőr-zászlóalj egyik ala­pító tagja volt, s párttitkár­ként tevékenykedett a városi 2-es számú pártalapszervezet- ben. Az Izzó váci gyárában dolgozott nyugdíjazásáig. Többször kapott jutalmat, elismerést. Az Elnöki Tanács a Felszabadulási Jubileumi Em­lékérem kitüntetésben részesí­tette. Halála mély részvétet kel­tett városszerte. Hamvasztás utáni búcsúztatása pénteken, december ötödikén délután három órakor lesz a vác-alsó- városi temetőben. ' Az első fecske Jól sikerült hirdetés csábít­ja a gasztronómia újdonságai iránt fogékony nézőket a tele­vízióban. Durica a neve az új terméknek, annak a kalória­szegény tésztafélének, ami, ha hinni lehet a hirdetésnek, megváltja majd azokat, akik enni is szeretnek, hízni sem akarnak. Durica Vácra is megérke­zett: a 10-es ABC-ben lát­tuk. a tészták gondoláján. Reméljük, követik majd tár­sai is, például a korpás diétás liszt, a granulált szója, és így tovább. (Ha már a korábban kapható volt étkezési búza­csíra eltűnt...) Két vetítés A Dunakanyar Fotóklub al­kotócsoportja tagjainak de­cember 5-én, pénteken 18 órakor a művelődési központ 4-es termében Herbst Rudolf új fotóalbumát bemutatja Ko­csis Iván. Ugyanott december 8-án. hétfőn 18 órakor Óvári Árpád színesdia-vetítéssel kísért úti­beszámolót tart Thaiföldről. A VGV csapata győzött Az elmúlt hét végén meg­kezdődtek a város felszaba­dulásának 42. évfordulójára rendezett sportversenyek. A kispályás labdarúgó-bajnok­ságban négy csapat vett részt. Az értékes vándorkupát Bacsa Tamás, a szakmaközi bizott­ság titkára nyújtotta át az első helyezettnek, a város­gazdálkodási vállalat csapatá­nak. A második helyet n Kötöttárugyár szerezte meg DCM és a Mentőállomás együttese előtt. A kézilabdacsapatok torná­ját december 6-án és 7-én, szombaton és vasárnap, ugyan­csak a szakmunkásképző inté­zet tornatermében tartják meg. Karácsony Egyszer már megjegyez­tem ezeken a hasábokon, hogy a kereskedelem évről évre előbb kezdi a karácso­nyi vásárt. Az idén, min­den eddigi rekordot meg­döntve — nyilván a Re­kordok könyvébe való be­kerülés szándékával — már szeptember utolsó va­sárnapján (!) karácsonyi vásárlásra buzdító felhívást sugárzott a televízió. Azután jöttek a különfé­le akciók. „Ha nálunk húsz­ezer forintért vásárol, sors­jgyet kap, s messzi tájak- ■a repülhet." Mi az a húsz­ezer forint, az össznépi ta- arékoskodás időszakában? íásik: ha nálunk ezer fo- int felett vásárol, sors je­njét kap, s azon olyan mű­szaki holmikat nyerhet, ami szinte csuda!" Az ám. de ez már valamivel demokrati­ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) mozaiküveg ablak. Mögötte a püspök fogadóterme sejlik föl. Az ebédlőben már érez­hető a készülő ebéd illata. Saját konyhán főznek a 85 lakónak és a dolgozóknak. Tizenhat ápolónővér segít a mindennapi élet nehézségein és természetesen a betegeket is szakszerűen ellátják. Bár­mikor hívhatók a szobákba fölszerelt csöngővel, de az irodával is kapcsolatba ke­rülhetnek az öregek anélkül, hogy meg kellene birkózni a csigalépcsővel. A kapcsolat, ha lehet, még teljesebb, ugyanis a beépített hangszó­rók közvetítik a kis kápol­nában zajló miséket is azok­nak, akik nem tudnak le­menni. A 80 éves átlagélet­kor bizony irigylésre méltó, ha látjuk, milyen fiatalosan töltik éveiket a meghitt épü­letben. Természetesen nem­csak a falak között tartóz­kodnak, a szép kert is vonzó tavasztól őszig, de a város­ba is sokan kijárnak sétálni, vásárolni. Egy évben két hó­nnapig szabadságra mehetnek, ha van hozzátartozó, akit ilyenkor látogassanak. A rokonokon kívül, akik ott voltak a megnyitón — kö­zöttük a város egészségügyi vezetői, dr. Barta Györgyi fő­orvossal az élen — azoknak állíthatom, élményt jelent megnézni az értékes alkotáso­kat. Mindez egyben jelképe ál­lamunk humánus szociális gondoskodásának és az egy­házakkal tartott jó viszony­nak. kusabb játék, ezer forint biztos akad a ládafiában. Én egy új reklámot talál­tam ki. Ott állhatna mind­egyik üzlet kirakatában, ha­talmas betűkkel hirdethet­né: „Halassza el vásárlását addig, amíg lesz majd ele­gendő elkölteni való pénze! Ne vegyen fel hitelt, ne költekezzen erőn felül a szeretet ünnepére! Egész éven át törleszteni akar? Ne vegyen semmit sem! Sorsjegyet sem adunk, ve­gyen az újságosnál magá­nak. Tudja mit? Legyen az az ajándéka szerettei­nek! De ha nincs pénze, az sem baj! Legyen kedves karácsonykor, az a legszebb ajándék!” Persze néhány boltban még ez a tábla is felesle­ges. Elég ránézni az el­adókra, morcos ábrázatuk- ra. többet ér az minden le­beszélésnél. B. O. név, amikor még nem volt központi fűtés. Akkor bi­zony valóban hideg volt ott — válaszolta kísérőm, aki mindig előre bekukkantott a szobákba, szabad-e bemenni. A legutolsóban találtuk meg Varga Máriát, aki az egész épületet „ellátta” olajfest­ményeivel. Többnyire tájké­pek, vagy csendéletek ter­mészet után. de van egy Ma­donna is, amit másolással ké­szített. Mintha megszólalna, olyan tökéletes. A tájképek némelyike bizony egy hivatá­sos, érett művész műtermében is megállná a helyét. — Még gyermekkoromban fedeztem föl a tehetségemet, de nehezen éltünk akkoriban, a 30-as években, ezért nem tudtak taníttatni a szüléink. De nemcsak nekem volt ilyen jó rajzkészségem, még ki­lencen nagyon jól rajzoltak, festettek gyerekek a család­ban — emlékezik. — Ezek a kis figurák, amiket most készít, qzintén tökéletes munkák, hasonlókat iparművészeti üzletekben lát­tam csak azelőtt. — Kukoricaháncsból ké­szítem. Festeni itt nem na­gyon lehet, a szoba nem al­kalmas rá — mondta. Visszafelé haladva jobban szemügyre vehető több óriási Szigeti Margit és Lauko Mária napközben is itt érzik jól ma­gukat, a társalgóban, a gyönyörű kézimunkák között Az ódon épület, hála a mű­emléki felügyelőség törődésé­nek. korához képest igen jól tartja magát. (Kép és szöveg: Dudás Zoltán) letben. A kiállítóteremben, vagyis a társalgóban mindig van valaki. Ott jártunkkor éppen Szigeti Margit, aki most is dolgozgatott egy ké­zimunkán, és ott üldögélt be­szélgetve Lauko Mária is, aki a kis kápolnában az orgonán játszik. Egy barnára festett csigalépcső vezet az eme­letről a következő szintre, a hálószobákhoz. A folyosóra kiülve egy igen finom horgo­láson dolgozott Kőhalmi Eugénia, akinek különleges színösszeállítású térítőit a ki­állításon is megcsodálhattuk. Neki nehezére esik a moz­gás, napközben is le-le kell feküdnie, ezért az ő ágya egyedül bevetetlen. Az ottho­nos, meleg szobáknak egyéb­ként sajátos hangulatuk van. A fölgöngyölt paplanok mind­egyikben egyformán, példá­san rendbe rakottak és azt is engedik, hogy ki lehessen rájuk pakolni a parányi mun­kaeszközöket. Némelyik akár egy munkapad, szinte min­denki csinál valamit. Át­mentünk az ebédlőn, utána a „Szibérián”, ott találtuk a kalocsai szobát, ahol az ösz- szes díszpárna és falvédő ka­locsai mintával van hímez­ve. — Miért nevezik Szibériá­nak ezt a folyosót, hiszen itt sincs sokkal hidegebb, mint a szobákban volt? — Régen ragadt rá ez a J A beáradó késő őszi $ napfényben megannyi kis $ remekmű fürdik, kézimun- fi kák, olajfestmények, 'fi gobelinek, apró játékfigu- $ rák. Mindez a Vak Boty- $ tyán tér 1. alatti szociális fi/ otthon nagy társalgójában, £ ahol még december 12-ig fi bárki megtekintheti az ott fi, lakók keze munkájából fi, összeállított színvonalas ki- $ állítást. ^ A több mint kétszáz éve fi épült püspöki palotában $ vagyunk, amely kívül-be- $ lül gyönyörűen kárbantar- % tot.t, műemléki védettségű. % Az 1700-as évek építészeti fi stílusának megfelelően több 'fi méterig rugaszkodik egy- fi egy helyiség magassága, fi, így ez a társalgó is. Ma már a lehető legkor­szerűbb fűtési energiát, a gázt használják, a radiátorok mel­lett azért megmaradtak a csodálatos mívességű régi cserépkályhák is. A kiállítóteremben lévő ez­úttal egy teljes hónapra dí­szítést kapott, hiszen a falak­ra és az asztalokra már nem fért a gyűjtemény. Igen, gyűjtemény, mert nem erre az alkalomra készült min­den. ötévenként rendezik meg ezt a bemutatkozást. Most jubileumot ünnepel­nek, 35 éve működik az ott­hon. Ebből az alkalomból részletesebb bemutatást is megérdemelnek. A dr. Ge- cseg Gyuláné igazgatása mel­lett működő intézmény lakói 1950-ig apácarendek tagjai voltak. Ekkor szűnt meg az itteni is, majd rá egy évvel nyílt meg a szociális otthon. Az akkor rászorulók voltak az első lakók, de még ma is van közöttük olyan, aki 35 éve lakja ezt az intéz­ményt. Sokan — még fiata­lok '— a rend megszűnte után a mindennapi életbe ke­rültek ki, többnyire pedagó­gusnak. ápolónőnek. Meg­öregedve , ők is remélhetik, hogy otthonra találnak itt. A nyugdíjuk 80 százalékát fizetik ellátásukért, de leg­feljebb 2070 forintot. Szakszik Éva gazdasági ve­zető kalauzolt körbe az épü­A harmincötödik évfordulón A humanizmust példázza

Next

/
Thumbnails
Contents