Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-04 / 285. szám

■ Abonyi krónikái Felnőtt diákok Oktatással a termelésért A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1986. DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Megint egy csokoládén nőtt gyerek A zene olyan, mint az oxigén Az abonyi Ságvári Tsz párt­ós gazdasági vezetősége a hagyományokat megőrizve folytatja az elődök munkáját. Arra törekszenek, hogy az ésszerűség határain belül a lehető legjobban kihasználják- az állami és politikai képzés­ben rejlő tartalékokat. Ok­tatáspolitikájuk tervszerű és folyamatos munkával bizto­sítja a XIII. kongresszus ha­tározatainak végrehajtását. Káderképző oktatásban né­gyen, államiban ketten része­sülnek. az évenként ismétlődő pártoktatásnak 5 Csoportban 68 hallgatója van, a szakve­zetőknek szervezett politikai vitakört 15-en látogatják. A szocialista brigádok párton kívüli tagjai közül négy cso­portban 61-en látogatják az úgynevezett előadásos tanfo­lyamot, a KISZ- és vöröske­resztes oktatáson 1—1 cso­portban közel negyvenen vesz­nek részt. A propagandisták létszáma: 13. — Ezeket, a szövetkezetnél szervezett tanfolyamokat kö­zép vagy annál magasabb po­litikai végzettséggel rendelke­ző előadók, propagandisták vezetik — hallottuk Juhász András párttitkártól. — Okta­tási tevékenységünk fontos része a kád érképzés. Nem ke­vés azoknak a létszáma, akik a napi munka mellett tanul­tak és fizikai állományból vezető beosztásba kerültek, vagy vezetői munkakörük el­látása mellett váltak alkal­massá arra, hogy magasabb tisztséget töltsenek be. Ugyan­csak lényegesnek tartjuk a tömegpolitikai munka szín­vonalának növelését annak érdekében, hogy a párttagok közreműködésével szorosabb­ra fűzzük kapcsolatainkat a szövetkezeti tagság egészével. Munkánkat megkönnyíti az a körülmény, hogy a tsz- tagság döntő része törzsgár- datag, valamint a két generá­ció, szülő és gyermek jelen­léte, így jó értelemben érvé­nyesül a szülői hatás — hang­súlyozta a párttitkár. Öt abonyi és öt ceglédi csa­pat, összesen 78 versenyző részvételével vasárnap ren­dezték meg Abonyban, a Jó­zsef Attila Nevelőotthon fe­dett pályáján a nagyközség­ben immár hagyományos fel- szabadulási kupa lóversenyt. Az öt kategóriában lebonyo­lított küzdelem során a kö­vetkező sorrend alakult ki: Űttörőleány, légpuska: 1. Baranyai Sarolta, 2. Török Katalin (mindkettő Abony, nevelőotthon), 3. Juhász Ilo­na (Abony, Mechanika). Űttörőfiú, légpuska: 1. Gyu- ga László, 2. Vincze Tibor (mindkettő Abony. nevelőott­hon). 3. Farkas Tamás (Ceg­léd, MÁV). Ifjúsági fiú, kispuska: 1. Kiss Gábor (Cegléd, MÁV), 2. ifj. Gulyás András (Abony, nevelőotthon), 3. Plangár Sán­dor (Cegléd, Volán). Női kispuska: 1. Molnár Gé- záné (Abony, nevelőotthon), 2. Szabó Piroska (Cegléd, MÁV), 3. Mótyán Julianna (Cegléd, Közgép). Férfi kispuska: 1. Tóth Ist­ván (Abony, Vasipar), 2. Mé­száros László (Abony, Mecha­nika), 3. id. Orbán Béla (Abony, Vasipar). Csapatban: 1. József Attila Nevelőotthon (Abony) 540 pont, 2. Ceglédi Volán 405 pont, 3. Mechanikai Művek abonyi gyáregysége 379 pont. A díszes kupát ezúttal a József Attila Nevelőotthon nyerte el. Az oktatási intéz­ménynél 1979-től egy lövész­és egy modellezőklub műkö­dik. Az előbbi taglétszáma 65, ebből 45 tanuló és 20 felnőtt, pedagógus és egyéb beosztá­sú dolgozó. Figyelemre érde­mes eredményt eddig a pus­kát kedvelők értek el. Az idén is valamennyi, megyé­ben megrendezett versenyen részt vettek és, hat alkalom­mal nyertek. Ez volt a csa­pat hetedik győzelme. Folya­Gyökeret eresztett és im­már több évtizedes múltra tekint vissza a termelőszövet­kezetnél a szocialista brigád­mozgalom. A napjainkban működő 10 szocialista közös­ség 131 taggal dolgozik. A Kilián szocialista brigád pél­dául huszonháromszor nyerte el a megtisztelő címet, két­szer volt a vállalat és egyszer pedig a szakma kiváló bri­gádja. Az MSZBT-tagesoport, a szövetkezet oktatási és kul­turális, szociális, nő- és ver­senybizottsága hosszabb ide­je színvonalas munkával segí­ti a pártszervezetet. Az ott dolgozó kommunisták tevé­kenysége garancia a további eredményes munkavégzéshez. Nem lenne helyénvaló egy üzemben folyó eszmei, politi­kai nevelőmunka helyzetéről a negatívumok elhallgatásával képet adni. Erről Juhász András a következőket mond­ta: — Az anyagiasság, a befelé fordulás, valamint a magán­érdek előtérbe helyezése ná­lunk is előfordul. Tudomásul vesszük, de nem értünk vele egyet és az adottságoknak megfelelő módszerrel küzdünk ellene. Egyik formája az esz­mei nevelőmunka és az anya­gi érdekeltség megteremtése. Azt valljuk, hogy a jól és becsülettel elvégzett munkát megfelelően kell honorálni. Sajnos, az esetek többségében ez is csak enyhíti, de nem szünteti meg a gondokat. A termelőszövetkezet tag­sága, ide számítva á párton- kívülieket, egységes, összefor­rott, megfelelő marxista-leni­nista ismeretekkel rendelke­zik, természetes, megszokott közeggé vált. számukra a szo­cialista mezőgazdaságii nagy­üzem. Érthető, hiszen az el­múlt évek során a gazdasági és politikai fejlődés eredmé­nyeként újra az élvonalba ke­rültek, hétszer nyerték el a Kiváló Termelőszövetkezetei­met. Gy. F. matos, jó teljesítményük alap­ján a megyei úttörő-váloga­tott gerincét az otthonbeli gyerekek képezik. Az MHS2-en belül meghir­detett szocialista verseny so­rán elért jó teljesítménye­kért a megyei titkár nemrég elismerő oklevéllel jutalmaz­ta a Mészáros György által vezetett klubot. Érdemeik kö­zé tartozik még a katonai utánpótlás kinevelésében vég­zett munka és a honvédelmi lapok jó terjesztése. Bár az említett fedett lőtér — amely pillanatnyilag a környéken az egyik legkorszerűbb — lét­rehozásán a nagyközség MHSZ-szervezetei, klubjai és üzemei közösen fáradoztak, léte alapjában véve az intéz­mény érdeme. A központi fű­téssel ellátott és jól megvi­lágított föld alatti pálya sor­kötelesek oktatására, edzések­re. valamint versenyek lebo­nyolítására egyaránt alkal­mas. Főleg a téli hónapokban látogatják sokan, fenntartá­sáról az otthon és a községi MHSZ-szervezet együttesen gondoskodik. Vetélkedők A Vöröskereszt városi ve­zetősége a Kossuth Lajos Gimnáziumban rendezte meg a középiskolások fogászati, testápolási és táplálkozási ve­télkedőjét. A versenyen — amelyen valamennyi közép­iskola indult — 6 feladatot kellett megoldani a részt­vevőknek. Első helyen végzett a gim­názium csapata, a Dózsa kol­légium második, a közgazda- sági szakközépiskola harma­dik lett. Ceglédbercélen, 13 általános iskola részvételével — ha­sonló témakörben — város és vonzáskörzete szintű versenyt bonyolítottak le. Az öt feladatot az abonyi Somogyi Imre iskola tanulói oldották meg a legjobban. A törteli gyerekek a máso­dik, míg a Gyulai Gaál Mik­lós iskola növendékei a har­madik helyet szerezték meg. Évzáró est December 12-én, pénteken 18 órakor a Magyar étterem­ben tartják meg a Mozgássé­rültek Önálló Egyesületének évzáró estjét. A rendezvény­re a mozgássérültek klubjá­ban. a Kozma Sándor u. 1. szám alatt lehet jelentkezni. Őszi körlevél Valamennyi városbeli mun­kahely, intézmény vezetője levelet kapott a napokban a városi tanács elnökétől. Eb­ben az 1987-ben megrende­zendő Ceglédi ősz esemény- sorozatához kér javaslatokat, ötleteket. A válaszokat de­cember közepéig várja a ta­nács. Az illetékesek a beér­kezett elgondolások figyelem- bevételével állítják össze a programjavaslatot. Az épületekről csak külső és belső sajátságaik ismereté­ben lehet véleményt mondani, mert a forma és funkció har­monikus egységben van,vagy kellene hogy legyen. Ame­lyik nem ilyen, az idők rostá­ján kihullik. A város rejtett értékeiről fotósorozatot állítottam ösz- sze, és hasonló foglalkoztat az­után is. hogy a vonzáskörzet településeit végigjártam. Sok minden van, de még többet nem ismerünk, nem eléggé is­merünk. Pedig kellene, mert a honismereti munka megkí­vánná, hogy majd a gyere­keink ne csak a település ne­vét tudják szülőhelyükről. Az Építési és Városfejleszté­si Minisztérium, a Műemlék­felügyelőség világosan megha­tározta a műemléki épület fo­galmát. Ez valójában mindig országos szempontokat (is) fi­gyelembe vesz, vagyis semmi­képpen nem azt jelenti, hogy adott településen más épít­mény nem lehet védett, véden­dő. Mert hát mi a célja egy védelem alá helyezési eljárás­nak? Elsősorban az a törek­vés, hogy a múltból a jelleg­zetest, az előzményeket, a má­nak a szilárd alapjait, oldal­falait ne engedjük elenyész­ni, ha az a humanitásnak nem mond ellent. Számos kúria, kastély, villa­szerű épület akad Dél-Pest megyében, amely csak omla­dozik, helyreállítása egyre többe fog kerülni, minél ké­sőbb újítják fel. A tanácsi ve­zetőknek sok gondot, fejtörést okoznak ezek az épületek, de — Tudomásom szerint mu­zsikus nem volt a családunk­ban. Szüleim, sőt a nagyszü- leim iparos emberként keres­ték a kenyerüket, akadt kö­zöttük csizmadia, cipész, asz­talos. Ellenben a negyvenes években a Déli úton, ahol al­bérlőként laktunk, félig roko­ni alapon, ott a házigazdának volt egy hegedűje. A csigájá­ra kötött madzagon függött, a falra akasztva. Látták, hogy engem kisgyermekként retten­tően érdekelt, és mindig le akartam venni a helyéről. Nem emlékszem már, mikor, de az egyik karácsonyra meg­kaptam tőlük ajándékba. Aztán elköltöztünk onnan. A volt házinéni jött egy­szer vendégségbe hozzánk, és azt mondta az édesanyámnak: te, mért nem tanul ez a gye­rek hegedülni? Hát azért ad­tuk neki azt a hangszert! Ak­kor még nem volt Cegléden zeneiskola. így Dósa Ede bá­csinál — egy nagyon jó képes­mégis azt kérhetjük, hogy azo­kat a házakat is igyekezzenek valahogy megvédeni, amelye­ket ők védendőnek javasoltak, de a Műemlékfelügyelöség mégsem nyilvánította azzá. Szükség van ezekre, mert általában a közintézmények kezdik kinőni jelenlegi helyü­ket, az újra alig akad pénz, a felújítás viszont más forrásból táplálkozik: lenne hová köl­tözni. Tárolásra vagy egyéb alkalmatlan funkciók céljából igénybe venni nem érdemes a régi épületeket, s a település­re jellemző régi lakóházak megőrzése is feladatunk. Idő­ről időre célszerű a listát át­nézni, mert akadnak lelkes emberek a vidéken, akik foly­ton javaslatokkal élnek, ten­ni szeretnének valamit. A temetői fejfák hasonlóan értékelendők, hisz László Gyu­la régész gondolataival élve, a temető a mindenkori település tükörképe, legalább olyan megértőén kívánatos ezt ke­zelni, mint teszik Dél-Pest megyében. A sírkertek díszei­nek és növényzetének együttes védelme indokolt. Ha ezeket a gondolatokat figyelembe véve dolgoznak a honismereti szakkörök, hely- történészek, szépítő céhek és tanácsi alkalmazottak, a múl­tunkról alkotott képünk nem­csak árnyaltabb lesz, hanem településeink meg is szépülnek majd, a régi épületek megőr­zése, a szebb új épületek épí­tése folytán. A táj házak, mű­velődési házak, iskolák példát mutathatnak ebben a munká­ban mindnyájunknak. Surányi Dezső ségű amatőr muzsikusnál — elkezdtem a tanulmányaimat. Ő tanácsi alkalmazottként dol- dozott, de otthon órásmester­ként is szorgoskodott. Ugyan­akkor szenvedélyesen zenélt és bélyegeket gyűjtött. Gyönyörű gyűjteménye volt. Amikor jól ment a lecke, mindig kaptam egy szép bélyeget — valami­kor középiskolás koromban kallódott el az albumom. Van helye a világban Bácskai József 1951-ben ösz- szehozta a zeneiskolát, amely­nek első növendékei közt tar­tottak számon. Egyébként so­kan jelentkeztek. Mivel kevés volt a helybéli pedagógus, azért Pestről jártak le tanárok; többnyire kiváló muzsikusok, művészek. Ml csaknem itt lak­tunk az intézményben. Ugyan­is ebéd után bejöttünk, már folytak a hangszeres órák. Az ügyesebb gyerekek a délután folyamán többször is sorra kerültek. Közben persze ösz- szeálltunk kamarazenélni. Számtalanszor előfordult, hogy a tanulás estére maradt. Hiá­ba, a zene első helyre lépett az életünkben. Természetesen, mint min­den gyereknek, nekem is vol­tak álmaim, hogy majd hege­dűművészként járom a vilá­got. Akkoriban szép eredmé­nyeket értem el. Gimnazista­ként indultam egy országos Bártólc-versenyen, ahol harma­dik díjat kaptam, úgy hogy az elsőt és másodikat nem adták ki. Tény, hogy elkezd­tek jegyezni a szakmában. Érettségi után felkerültem Pestre, a Bartók Szakiskola tanárképző tagozatára. Ez nagy dolog volt, mert én egyből a zeneiskolából jutottam oda, míg a pestiek előtte elvégez­ték a 4 éves konzervatóriu­mot. Nos, a főiskolán szertefosz­lottak az álmaim. Egy tanár­hoz kerültem másodéves ko­romban a Rolla Jánossal — most a Liszt Ferenc kamara- zenekar koncertmestere —, aki 14—15 évesen profi szinten játszott Paganinit és olyan darabokat, amit a koncertező művészek ráadásként adnak elő. Világos lett előttem, hogy ez nekem nem megy. Semmi baj, mert muzsikusként, van he­lyem a világban! Zenekar vagy tanítás? Ez volt a kérdés. Megpróbálkoztam a MÁV Szimfonikusoknál egy felvéte­li játékkal. Az igazság az, hogy félvállról vettem, felkészület­lenül mentem a meghallga­tásra. Persze, hogy nem sike­rült. Közben elvégeztem a ta­nárképzőt. Cegléden éppen akadt üres állás, s én igent mondtam Béres Károlynak. Attól a perctől kezdve a ta­nítás lett a hivatásom. Szerencsés vagyok Nálunk a nép évszázadokon át nem tudott arról, hogy Nyugat-Európában mit je­lentett az embereknek sok száz éve a zene. Ennek az or­szágnak a mai napig rengeteg elmaradást kell behoznia. Ezért a tanítvány számomra egy kismagyar, akiből hátha zenét értő és kedvelő felnőtt lesz. Mindent el kell követ­nem, hogy ismerje és szeres­se meg, s lehetőleg igényelje az értékesebb muzsikát, bár­milyen műfajban. Az ehhez vezető út nem mindig sima. A hegedű az egyik legmunka­igényesebb hangszer. Döntő a rendkívül éles fül, a gyorsan gondolkozó fej, és a mozgás­készség. Mindenkinek más az adottsága, lehet látni, hogy ki meddig juthat el. Érdekes az, hogy a mai nö­vendékek állóképességben fel sem veszik a versenyt a haj­dani társaimmal. Úgy szoktam mondani: na, már megint egy csokoládén nőtt gyerek! Kez­detben az óriási megterhelés, hogy a két. kar fent van, nincs mese. A hegedű idegen test, amelynek minél előbb test­résszé kell válnia, s tulajdon­képpen ezután kezdődhet a munka. Az ösztönös ellenállást, amit a fizikai fáradtság okoz, játékos formában, sok-sok öt­lettel lehet legyőzni. Gyakran este nyolcig tanítok. Bizony 5 óra után már nem valami üd­vös érzés, de ilyenkor jönnek az ügyesebb tanítványok, akik aztán feldobják az embert. Három éve kezdtem el a megyében a szaktanácsadói munkámat. Bárhová megyek látogatni, a célom az, hogy a kívülről jött pedagógus sze­mével, fülével, és egy kicsit az ötleteivel segítsek, amikor csak tudok. Akár egy kevésbé rutinos pályakezdőt, vagy oly­kor megfáradt középkorú kol­légát. Mert mibe lehet belefá­radni? Arra semmi garancia, hogy csak tehetséges gyerekek érkeznek. Van kolléga, aki 10 —15 éve tanít anélkül, hogy a pályára indítana egy növendé­ket, s ez azt az érzést sugall­hatja, hogy eredménytelenül tevékenykedik. Igazán szeren­csés vagyok, hisz 10 tanítvá­nyom tanul, illetve dolgozik a pályán. Jöhet a könyv Azt hiszem, nem mindig va­gyok türelmes, főleg ha ered­ménytelennek érzem a mun­kám. A kisszerű szurkapisz- kától ingerültté válók. Ilyen dolgokon napokig el tudok rá­gódni, ahelyett, hogy dobnám a hátam mögé. És akkor bá­natomban rájövök: te, Dávid Sanyi, nem kell ezekkel fog­lalkozni! Vedd elő a hegedűt és játssz, majd jönnek a nö­vendékek — és taníts! Ami­kor erre ráhangolok, már nyu­godt vagyok. Lehet, hogy ebben a korban az ember bizonyos fokig szak­barbárrá válik. S ezt nehéz elkerülni, mivel befelé fordu­lunk. Mindenki egy kicsit a saját világát éli. Ebből és a hétköznapi gondokból a ze­néhez menekülök szívesen, amely nekem olyan, mint a levegőben az oxigén. Ott vib­rál az életemben, sokszor túl­zottan is. Mert amikor a két lányom itthon van — hegedű- anárnak készülnek —, az egyik zongorázik, a másik hedegül, aztán cserélnék. Ezek remek órák így együtt! Ha a zené­ből elég, jöhet a könyv, rend­szeresen olvasok, mindig sza­kítok rá időt — az úszásra viszont egyre kevesebbet. Leg­jobban a természet nyugtat meg. Az egyik vágyam ugyanaz, ami az emberiségé: béke kell, hogy muzsikálhassunk. Hiszen amikor a fegyverek dörögnek, a zene nem hallatszik. Szeret­nék tanúja lenni annak, hogy a lányaim elkezdik a pedagó­guspályát. Örülnék, ha minél több gyereket tanítanék meg a zene szeretetére, hogy fel­nőttként ne kapcsolják ki a rádiót, ha Mozart- vagy Bee­thoven-muzsika szól. Lejegyezte: Fehér Ferenc KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Ez­úton mondunk köszönetét mind­azoknak, akik felejthetetlen fér­jem, édesapánk, fiunk, testvérem, Bükki Zsigmond gépészmérnök, szakiskolai tanár temetésén meg­jelentek, együttérzésüket nyilvá­nították, sírjára koszorút, virá­got helyeztek amivel mérhetet­len fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek. özv. Bükki Zsigmondné és családja. ISSN 0133—260* (Ceglédi Hírlap) Öt kategóriában A nevelőotthoné a kupa —ki Cegléden is Skála ünnepi ajándékskála! it vásárlók kérésére december 24-éig megváltoztatjuk áruházunk nyitva tartási rendjét: hétfőn keddtől péntekig szombaton december 7-én bronzvasárnap december 14-én ezüstvasárnap december 21-én aranyvasárnap élelmiszer vegyes iparcikk 6.30-tól 18 óráig 9-től 18 óráig 6.30-tól 19.30 óráig 8-tól 18 óráig 6.30-tól 14 óráig 8-tól 12 óráig 7-től 12 óráig 8-tól 12 óráig 7-től 12 óráig 8-tól 12 óráic 7-től 12 óráig 8-tól 12 óráig várjuk kedves vásárlóinkat. Kellemes ünnepeket kíván: a « cvfflvdi Skála-Coop A ruhás Megóvásuk gond és felelősség A város rejtett értékei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents