Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-30 / 306. szám
4 1986. DECEMBER 30.. KEDD Mi volt eddig és hogyan tovább? Egy év, egy korszak fordulóján Beszélgetés Szekeres József tanácselnökkel SZÁZHAUDMBATTAi k/CMod A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Már vásárláskor megkötik Nem fizet a biztosító Ismét mögöttünk egy esztendő. Egy évvel öregebbek lettünk, a gyerekek egy osztállyal feljebb járnak, eggyel több évgyűrű vonala rajzolódik ki a fák kettéhasított derekán, s eggyel több esztendőt számlál minden intézmény. Mi minden történt az elmúlt tizenkét hónapban? Hosszú lenne felsorolni. Ki- nek-kinek az életében voltak ©siilámló és borúsabb pillanatok is. Ugyanez vonatkozik a városra is. Sok mindennel gyarapodott Százhalombatta uz elmúlt tizenkét hónapban: röpke felsorolás csupán — megalakult a helytörténeti gyűjtemény, melynek anyaga papról napra bővül a honpolgárok keze nyomán, hirdetve a múlt és a jelen egységét a jövőben. Kisebb-nagyobb üzletek nyíltak: a Gesztenyés úton — vállalkozó kedvű kereskedők jóvoltából — zöldséges, cipőbolt, textilüzlet, a most egy esztendeje átadott tízemeletesek földszintjén üvegezőműhely, Domus Áruház, modem kozmetikai és fodrász- szalon várja a fogyasztókat. S voltak forró nyári napok víz nélkül. Sokaknak okozott bosszúságot ez a tény. Volt, aki lemaradt a buszról, mert egyszerűen nem fért fel a járműre, s nem juthatott el céljához. Szóval a gondból is kijutott bőven. Új kronológia Az esztendő utolsó napjaihoz közeledünk. A város tanácselnökét, Szekeres Józsefet hallgatom arról, milyen a hangulata 1986 utolsó napjainak egyikén. — Hogy érzi magát most a város tanácsának elnöke? — Jól, mert az 1986-os esztendő végén a település életének egy szakasza lezárult, s ez a fejlődés folyamatának egy olyan lépcsőfoka, mikor Százhalombatta már valóban város. Amikor várossá lettünk, szerintem még falunak is kicsik voltunk. Bár, hogy egy település város-e vagy sem, annak sok kritériuma van. És az elmúlt másfél évtized alatt rendkívül dinamikus fejlődésen ment keresztül Százhalombatta. — A város eddigi történetét felelevenítve, a mögöttünk lévő évezredek alapján, saját történelemszemléletem szerint hét korszakot különböztetek meg. Sokaknak önkényesnek tűnhet ez a felosztás; nekik is igazuk van. Hírmondóink ma már csupán a halmok. A második a római polgárváros, a Matrica, mely elsősorban katonai település volt a Pannóniát s egyben a római birodalmat határoló limes mentén. A harmadik a török kor. Nem sok jót hozott az oszmán uralom: elnéptelenedett a vidék. Merőben új élet Indult meg 1945-ben. Saját kronológiámban ez a negyedik kategória. Az ötödik szakasz a hatvanas években indult meg a nehézipar fejlesztésének elindításával. A hatodik időszak akkor kezdődött, amikor Százhalombatta város lett, tehát 1970- ben. És a hetedik a jelenkor. Az utóbbi háromnak tanúja voltam. Képesség is kell — Említette, hogy még történelmi távlatokat tekintve is ragyogó pályát futott be az elmúlt másfél évtizedben a város. Mégis sokan nem érzik, vagy legalábbis nem érezték városnak Százhalombattát, hanem inkább egy mesterségesen felduzzasztott településnek, ahol gyorsan kell mindazokat a kritériumokat'előteremteni, amelyek a cím viselésének feltételei. — Azok, akik régóta itt élnek, tudják, mennyivel rosz- szabbak voltak a körülmények akkor, amikor leraktuk Százhalombatta sok-sok alapkövét. S ennek a fejlődésnek, változásnak tükrében kell nézni az eredményeket. Nem igazi város Százhalombatta? Valóban, nem Szentendre, nem Eger, bár e települések képe is sok évszázadon keresztül alakult, formálódott olyanná, amilyen ma. Mi akkoriban valóban mesterségesen akartuk és gerjesztettük a fejlődést, hogy az ipar telepítést, ha fáziskéséssel is, de kövesse az urbanizáció. Végül is Százhalombatta maradhatott volna az agglomeráció egy ipartelepe. Ehelyett mi, úgy érzem, a jóval emberibb megoldást választottuk. Nem igazi város? Mindig az az alapelv vezérelt, hogy ne csak ipar és infrastruktúra tekintetében, hanem a népességben és annak szerkezetében is olyan nagyságrendet képviseljen a település, amely a kívánt infrastruktúrát működtetni is tudja. Ez a hétköznapok nyelvére lefordítva a következőképpen hangzik. Jogosan igénylik a polgárok, hogy legyen rendelőintézet. Ám lehet, hogy a népesség nagyságát tekintve még nem akkora a város, hogy elegendő orvost, szakembert adjon. Mert ha túl korán nyílik a rendelőintézet, ez a gond is fennállhatott volna. S akkor minek az intézmény? Minek a művelődési ház, ha kong az ürességtől? Minek a változás, ha azt nem tölti be élet? Ma már az alapellátás biztosított a városban, és szerencsére a középfokú funkciók kiépítése a fő feladat — Az ön számítása szerint december 31-ével lezárul egy korszak. Bizonyára kíváncsiak a százhalombattaiak arra, hogy mi áll előttük. Arra viszont én vagyok kíváncsi, hogy miért fordulópont 1986 vége az ön történelmi felosztásában? — Több szempontból is változásokat hordoz magában ez az esztendő. Legkézzelfoghatóbb adalék ehhez az a tény, hogy két tervidőszak fordulója fémjelzi ezt az időszakot. A hetedik ötéves tervet kezdtük meg, és amit most teszünk, az nemcsak az ezredfordulóig szabja meg a város jövőjét, hanem még jóval azon túl is. Lezártuk a meny- nyiségi fejlesztés korszakát, csökken a népességnövekedés üteme, bár az agglomerációban talán mi vagyunk az egyedüli település, ahol az elköltözések ellenére is még mindig növekszik a lakosság. Ezek a személyi feltételek. Ugyanez vonatkozik a tárgyi adottságokra is. Két dolog nagyon hiányzik még: a kereskedelmi és az oktatási középszintnek megfelelő intézmények létrehozása. Meg kell azonban jegyezni, hogy a legnehezebb időszakon túl vagyunk. Ami ezek után jön, azért jelent többletfeladatot, mert a többletigényeinket akarjuk kielégíteni. Ám az elmúlt másfél évtized eredményei után — következő feladataink igazán pici feladatot jelentenek. Nekünk ez lehetőség — Sikerült-e azt a távolságot csökkenteni a város és az ipar fejlődése között, amely az utóbbi javára kialakult? — A lépéshátrány mindig megmarad. De bízom benne, hogy ez mind kisebb lesz o jövőben. A testületek erre konkrét útmutatást adtak. Szerencsére a távolság csökkentésében az idén nagyon sokat léptünk előre. Olyan startot vettünk a VII. ötéves terv indításakor, hogy a meglehetősen kritikusnak ígérkező gazdasági helyzetben a városi tanács megfelelő gazdasági és pénzügyi stabilitással rendelkezik. Az új gazdálkodás lehetőségeivel élve, az érdekeltségi viszonyainkat kihasználva pénzügyi bevételeinket és a kiadásainkat a legoptimálisabb szinten tudjuk alakítani. — Megütötte egy szó a fülemet: a lehetőség. Ezek szerint azt a szabályozási formát, amitől — tapasztalatom szerint — egy-két kivételtől eltekintve szinte minden tanácsi intézmény retteg, lehetőségnek tekinti. — Valóban. Az új szabályozók hatalmas lehetőséget rejtenek magukban. Bár, ha valaki arra vár, hogy a rendeletek, paragrafusok önállóan életre keljenek, nem hoz semmit számára a változás. — Tehát a jó közérzetnek a jó startvétel az előidézője. —- Igen. Ez az esztendő olyan a mi középtávú tervünk teljesítésében, mint a százméteres síkfutóknál a jó elrugaszkodás. Bár a java még ezután jön. Hogy hogyan futjuk végig a távot, annak sok összetevője van. Elsősorban a város lakosságán, a vállalatok, az intézmények hozzáállásán, segítőkészségén múlik. Helybéli aranyásók — Természetesen a város mellett a két nagyvállalat, a DKV és a DHV is fejlődik. Az előbbiben új üzemegységek lépnek életbe, az erőműben pedig 1987-ben megkezdődik a nagy rekonstrukció. — Folyamatosan korszerűsödik a Százhalombatta fundamentumát képező két nagyvállalat Megújul a technológiájuk, s ez a folyamatos megújulás jelentős szerepei játszik d jövőben. Azok, akik végigkísértek egy beruházást, tudják, hogy milyen egy település élete ilyenkor. Más lesz a város. Szinte zsong, forr, több százan, ezren jönnek ide más vidékekről. Kicsit olyan, mint a Klondyke, a Yukon folyó környéke, midőn az aranyásók felfedezték maguknak Alaszkát. És várjuk ezt a pezsgő életet, várjuk, hogy még több élet költözzön a városba. Nemrégiben panasz érkezett- szerkesztőségünkbe Sz. Z. százhalombattai lakostól, hogy az Állami Biztosító sorozatosan megfeledkezik a casco- díjak visszafizetéséről. Nemcsak ő áll egyedül ezzel a problémával, sok autós társa is hasonló cipőben jár. Ha a kívülállók nem Is, de a gépkocsi-tulajdonosok, cascóval rendelkezők bizonyára tudják, hogy a biztosító bizonyos összeget visszatérít azoknak a kötvénytulajdonosoknak, akik adott időn belül nem törték össze kocsijukat, nem volt káresetük. A szerződési pontok értelmében két év után fizet először visszatérítést — szaknyelven bónust — a biztosító. Először egy hónapot, a következő évben két hónapot és három esztendő után folyamatosan évente háromhavi díjat fizet vissza év végén az intézmény. No, erről a visszatérítésről feledkezhettek meg az ügyintézők. Valóban megfeledkeztek, vagy valami más oka van az elmaradt pénznek? Erről kérdeztük a Hungária Biztosító díjkönyvelőjét, Horváthné Veres Juditot. — A rendeletek értelmében a gépkocsi- és kötvény- tulajdonosoknak folyamatos a biztosítása akkor, ha egy régi Készülünk » szilveszterre. Hajszobrászok művészi alkotásait viselik a hölgyek az év utolsó napján. Hol készültek? Az új fodrászüzletben, amely csak egy apró része annak a 800 négyzetméternyi kereskedelmi és szolgáltatóegységnek, amit az idén birtokba vehettek városunk lakói. Kifosztották a vásárlók a Gesztenyés úton felépült pavilonok árukészletét. No sebaj! Januárban újjal kezdenek a kereskedők. Csupán a strand csendes. Negyvennapos üzem után megkezdték a garanciális munkálatokat a kivitelezők. S már a májust várja mindenki. megszakadt szerződés helyett 6 hónapon beiül újat kötnek. Ebben az esetben már két év után fizetünk. Sokan erről nem tudnak, s nem is jelzik nekünk az új megállapodást. De várjon, előkeresem a panaszos kötvényét és utánanézek a dolognak. A rövid bevezetés után, hiszen úgy látszik az ügyintézőnek már tapasztalata van e témában, alig pár perc alatt, még tán öt sem volt, előkereste a kért kötvényt. Ez az alábbiakat tartalmazza. — A panaszosuk 1986. február 17-én kötötte meg a cascóját az Állami Biztosítónál. E szerint neki nem jár még bónus. — Én azt a felvilágosítást kaptam tőle, hogy több mint tíz esztendeje van autója és cascója, s nem volt balesete saját hibájából. — Valószínű, hogy most új autót vett és erre új biztosítást kötött. Ugyanakkor elfelejtette bejelenteni, hogy korábban is volt neki szerződése a cégünkkel. Ámbátor mi majd’ minden esetben megkérdezzük az új ügyfeleinket, hogy nincs-e kötvényünk nálunk. Ha van, természetesen biztosítjuk a folyamatosságot, ha hat hónapnál nem volt hosszabb szünet. Előfordul azonban, hogy sokan már vásárláskor a Merkúrnál megkötik a szerződést, ök pedig elfelejtenek bennünket értesíteni arról, hogy korábban volt-e biztosítása az illetőnek. Nem is nagyon érdeklődnek utána. Épp ezért felhívjuk ügyfeleink figyelmét, s különösen akkor, hogyha ez több embert érint — ahogy mondta —, hogy tájékoztassanak bennünket, volt-e korábban cascójuk. Az új szerződés megkötésekor elsősorban, de ha utólag beszól nekünk telefonon, soronkívül elküldjük neki a bónust. Váltás történt az elmúlt héten a Dunai Hőerőműben, ahol Horváthné Deák Anna után a vállalati KlSZ-bizott- ság titkárává Szabó Lajost választották meg. Horváthné Deák Anna régóta töltötte be a tisztséget, s mivel most más munkaköribe kerül át, az FI üzem fiatal gépésze veszi át a megtisztelő, ám nem éppen könnyű feladatokkal járó posztot Huszonöt évig volt hattal lakos Szabó Lajos, s hogy most Érden lakik, ez a magánéletében bekövetkezett változásnak köszönhető. Budapesten született 1960-ban. Az általános iskola után Érdre járt gimnáziumba, majd a műszaki egyetemen tanult tovább. Ügy tűnt, nem igazán jól választott, s másfél év után egy nyomdában helyezkedett él, majd a DKV-nál helyezkedett el. Két és fél évvel ezelőtt jött az erőműbe, ahol géplakatosként dolgozott. Megválasztása után kérdeztem Szabó Lajost terveiről. — Üj év, új feladatok, új munkakör. Hogyan képzeled el az előtted álló időszakot, mint KlSZ-tltkár, milyen szempontok szerint kívánod végezni munkádat? — Számos gondolat motoszkál a fejemben, s azt hiszem, ez a természetes. Van egy dolog azonban, amit lényegesebbnek tartok az összes többinél a vállalatnál. Ez pedig a fiatalítás. Hiszen a KISZ tagjainak nagy része 24—25 esztendős, s az idősebbek Is kiválóan érzik magukat a szervezetben. Ez nagyszerű, az azonban kevésbé, hogy a Téliesités Mi les* ez? — kérdezte egy idősebb úriember egy élte- sebb hölgytől az állomáson, miközben a Dunaújvárosból Budapest felé tartó vonatra várakoztak. A kérdés tárgya pedig nem más, mint az állomással szent-- közt, mintegy a préri közepén, emelkedő félig kész épület volt. — Ügy hallottam, hogy áruház — válaszolt a hölgy. — fin meg azt hallottam, hogy iskola — replikázott az úr. — Bár ki tudja? Valami mindig épül. Ha kész lesz, biztos megtudjuk. Bizony még ma sem tudják sokan, hogy a Damjanich utca folytatásában épülő be- ton kolosszus, mert egyelőre csak a betonlapok látszanak belőle, a város középiskolája lesz. A tervek szerint nem is olyan sokára. Ila a kivitelezők a szerződésben foglaltak szerint teljesítik feladatukat, az 1987—88-as tanévben két osztály megkezdi tanulmányait a VII. ötéves terv egyik legfontosabb beruházásaként megvalósuló inari és közgazdasági szakközépiskolában. Azt hiszem, nem kell különösebben ecsetelni, mit jelent Százhalombattán a középiskola. Ezt csak azok tudják igazán, akik középiskolásként naponta megtették az utat Budapest és Százhalombatta, vagy Érd és Százhalombatta között. Azért is nagy szükség van az intézményre, mivel Budapest már alig-alig tudja fogadni a százhalombattai végzős nyolcadikosokat, s Érden se sokkal jobb a helyzet. Alig pár hónapja kezdődőit meg a kivitelezés, s ma már körbezárható az épület. Ez a kivitelező, a 26. Állami Építőipari Vállalat munkáját dicséri. Készen vannak a falak, végleges nyílászáró szerkezetek bontják meg a beton szürke egyhangúságát. A tantermi szárnyban a tetőnyitók hat darab kivételével szintén véglegesek, és a tornatermi részben is hatvanszázalékos a készültség. A két ünnep között kevésbé halad az építés, de még a télen megkezdik a beiső szakipari munkákat. Szükség is van erre, sietni kell, hiszen alig térülünk, fordulunk, s már itt is a tanévkezdés ideje, a szeptember. fiatalak körében kisebb az érdeklődés a KISZ iránt. Persze nem annak az árán szeretnénk fiatalítani, hogy elmenjenek a régi, tapasztalt KISZ-eseink. — Mi lehet ennek az érdektelenségnek az oka? r— Semmi újat nem tudok mondani. Csakis olyanokat, amely szinte mindennapos jelenség az országban. A megélhetési gondok a korábbinál sokkal jobban lekötik a fiatalok energiáját, s így kevesebb idő jut a KISZ-ré. Úgy vélem, ez az érdektelenség oka, s talán az is, hogy igazából nem tudják, milyen lehetőségekét rejt magában az ifjúsági szervezet. Kevés az információ, legalábbis nem jut el mindenkihez a megfelelő mennyiségben. Ennek köszönhető, hogy lazult az ifjúsági munka az utóbbi időben. Valahogy komolyabban, keményebben kéne venni az egészet! Bár jó a megítélésünk, az igazság az, hogy sokkal többet lehetne a fiatalokból, s a mozgalomból kihozni. — Van-e valami kívánságod az új esztendő kezdetén, az új feladatok teljesítésének elején ? — Persze. Kinek nincs? Szeretném, ha megfelelnék a kívánalmaknak, ha az derülne ki, hogy nem választott rosz- szul a tagság. Az oldalt írta: Fiedler Anna Máris Fotó: Hancsovszki János Fiatalítás, de nem mindenáron íj KiSZ-titfcár a DHV-iian
