Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-29 / 305. szám

GÖDÖLLŐI vurigp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1986. DECEMBER 29., HÉTFŐ Megújult a vérségi bisztró Kellemes, barátságos környezet A Túrái Galga Vidéke Áfész öt évvel ezelőtt adta át szer­ződéses üzemeltetésre a vérsé­gi bisztrót. A szerződő partner Józsa János helybeli lakos volt, aki addig már tíz évet töltött el a szövetkezet köte­lékében különböző beosztá­sokban, munkakörökben. Folyamatos üzem A szövetkezet vezetősége versenytárgyaláson olyan sze­mély üzemeltetésére bízta az egységet, akinek munkáját., kezdeményezőkészségét jól ismerte. Mivel december 31-én az öt évre szóló szerző­dés lejár, a jogszabályoknak megfelelően újabb verseny- tárgyalás kiírására volt szük­ség, amelyen természetesen Józsa János is indult, s ő lett a tárgyalás győztese, így a bisztró újabb ötéves időtar­tamra szóló üzemeltetője. Az üzletvezető kezdettől fog­va következetesen törekedett orra, hogy a szerződésben vál­lalt kötezettségelnek eleget tegyen, s tevékenységével az áfész a szerződéses időszakban is meg volt elégedve. Józsa János szívügyének tekintettea bisztró sorsát, úgy törődött az üzlettel, mintha o sajátja lett volna. Ezért próbált szerencsét két évvel ezelőtt a Mészöv által meghirdetett.kiatelepötlé-v sek rekonstrukciós pályázatán, amelyen valóban raeUjé íPár.toH Fortuna istenasszony. A Mé­szöv 650 ezer forintot nyúj­tott a bisztró felújításához, amit az áfész további 700 ezer forinttal toldott meg. A felújítási munkálatokhoz augusztus utolsó harmadában fogtak hozzá, s oly módon ol­dották meg, hogy a folyama­tos működés nem szakadt meg hosszabb időre. Az éttermi rész még zavartalanul fogadta a vendégeket, amikor meg­kezdték az épület déli szár­nyában elhelyezkedő két rak­tárhelyiség söntéssé alakítását. Ennek elkészülte után zárt be a vendéglői rész. Az épületből csupán a puszta falak marad­tak, az átalakítás az üzemelte­tő elképzelései szerint valósult meg. Minden gond az ő nya­kába szakadt, mivel reá há­rult a beruházás lebonyolítá­sának valamennyi teendője. A kivitelezési munkálatokat részben az áfész házilagos brigádja, a szakipari munká­kat kisiparosok, a tömérdek egyéb munkát pedig az üzlet­vezető és családja végezte. Minden fából Á rekonstrukciós mun&ála- tok során fontos szempont volt az italmérő résznek, és a vendéglői résznek az elkülö­nítése. Nem lehetett ugyanis higiénikusnak és vendégma- rasztalénak tekinteni, hogy az italmérő vendégei a vendéglő­ben tartózkodók között, in­gáztak. Szükséges volt tehát a •mellékhelyiségek újabb cso­portjának létrehozása. Amikor a söntés kialakítá­sához hozzákezdtek, oly mó­don végezték a bejárata és belső tere kiépítését,, hogy azon a későbbiekben már ne kelljen változtatni. Ez a rész­leg is új berendezéseket, itaí- asztalokat, székeket kapott, mennyezete, padlózata, csillár­jai is összhangban vannak az éttermivel. Az átalakítás előtt az étte­remben negyven ülőhellyel számoltak, most hatvan ven­déget tudnak fogadni, mégpe­dig kellemes, barátságos kö­rülmények között. Az új asz­taloknál díszes faszékeken le­het helyet foglalni, a barna fakazettás, fehér díszítésű mennyezetről fadíszítésű csil­lárok függnek alá, a meleget pedig egy nagy zöld cserép- kályha árasztja szét a helyi­ségben. Az útra néző kisablak he­lyébe két nagyot építettek be. Újra cserélték a pultot, amelyben két mélyhűtőt he­lyeztek el, s műbőrrel vonták' be. A falakat lambériával bo­rították, illetve tapétázták. Új kávé- és krémfagylaltgépet vásároltak, a kiszolgálóhelyi­ségeket átcsempézték. Kicserélték a víz- és vil­lanyvezetékeket. Ez utóbbia­kat teljes egészében a család munkaerejére támaszkodva ol­dották meg. Újra cserélték a szellőztető berendezéseket is. Nem közömbös Az épület megújult, megszé­pült, besorolása azonban vál­tozatlan maradt, továbbra is III. osztályú árakkal üzemel. A felújítás befejeződött, az üzletvezetőnek azonban to­vábbi tervei is vannak. Eddig a nyári időszakban a vendé­gek a Fő útra nyitott szabad térségben foglalhattak helyet, a jövőben ez megszűnik, s szerepét a bisztró udvarán ki­alakítandó kerthelyiség veszi át, amit majd két úton is meg léhfet Hözélítten?;: ; Betonozását már az ősszel megkezdték. Ugyanitt új kerítést állítanak fel, s az udvar lebetonozatlan részét parkosítják. Józsa János és családja tete­mes anyagi, fizikai és szelle­mi munkát fektetett az áfész e megújhodott egységébe. Miért? Így összegezte: — Az ember életének jelen­tős részét tölti el a munkahe­lyén, s számomra egyáltalán nem mindegy, hogyan néz ki az a munkahely, kivált nem lehet közömbös ebben az eset­ben, lévén olyan intézmény­ről szó, ahol italfogyasztás és étkeztetés történik, s ahol nemcsak helybeliek, hanem távolabbi vidékek lakói is megfordulnak átutazóként, vagy éppen itt tartanak meg egy-egy találkozót. Bene Mihály A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Eugene Ionesco: Különóra, komikus dráma, a kaposvári Csiky Gergely Színház ven­dégjátéka, 17.30 órakor. Fede­rico García Lorca: Bernarda Alba háza, színmű, a Kapos­vári Csiky Gergely Színház vendégjátéka, 21 órakor. Nyugdíjasoknak: Szilveszter. A hónap műtárgya: Nagy Sándor könyvillusztrá­ciói, megtekinthető az előtér­ben. Úttörő-olimpia Megyei elsőség HOL 4 Ijb í ülj' Az 1986. évi úttörő-olimpia megyei asztalitenisz-döntőjét Albertirsán rendezték. A fiúk és lányok két-két korcsoport­jában az élmezőnyben csak egy sportoló végzett körze­tünkből. Tóth Krisztina, gö­döllői pajtás, a hetedik-nyol­cadik osztályosok között a» el­ső lett. A versenyzők okleve­leket, érmeket, ajándékcsoma­gokat kaptak. A gyűjtés csak eszköz Önmíívelő múzeumbarátok A régi gépek gyűjtése, meg­mentése az utókor számára csak eszköz a Magyar Mező­gazdasági Múzeum baráti köre gödöllői csoportjának munká­jában. De fontos eszköz, mert ezzel azt a célt szolgálják, hogy a társaság műszaki és ál­talános műveltségét emeljék. Rendes évi közgyűlésükön is ezt hangsúlyozták. 1986-ra több tevékenységet terveztek, mint amennyit talán végre lehetett volna hajtani. Így nem valósult meg vala­mennyi elképzelés, viszont egyebek mellett olyan hagyo­mányt kezdeményeztek, hogy a honi mezőgazdálkodás törté­netének jelentős évfordulóit széles körben ünnepeljük meg. Ez volt a hatvani jubileumi szántógépbemutató és -ver­seny, melyről lapunk is több írásban számolt be. 1985 végén 127 tagja volt a csoportnak, jelenleg 139-en vagyunk. A MÉM Műszaki In­tézetéből, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemről, valamint a Gödöllői Tangazdaságból to- borzódtunk. A dolgozók és a nyugdíjasok mellett 22 egyete­mi hallgató tagtársunk van — közölte beszámolójában dr. Balássy Zoltán titkár. — A fő tartalékunk a városi lakosság körében, más intézmények dolgozói, valamint az egyete­misták között található. Az egyetemi városban jövőre megnyíló gépfejlődési gyűjte­mény segítségével reméljük beoltani a diákok szemléletébe legalább a hajlamot a múlt értékei megőrzésére. A csoport életében jelentős események a pályázatok, a ta­nulmányi kirándulások. Az utóbbiból az idén csak égy valósult meg Zirc környékére, tavasszal. A második félévben a kis társaság erejét a hatvani bemutató rendezése vette igénybe, ezért további tanul­mányú takra nem tellett. 1987- ben Vép—Kőszeg—Szombat­hely, valamint Sátorhely— Bólv irányú utazásokat tervez­nek, közölte a közgyűlésen dr. Mélykúti Csaba. A MÉM Mű­szaki Intézet műszaki tovább­képző irodája vezetőjeként arról is tájékoztatta a jelenle­vőket, hógy több, a" műzédfn- baráti témákhoz kapcsolódó videofilmmel rendelkeznek, s ezeket szívesen bemutatják akár az egyetemistáknak is. A csoporthoz beadott pályá­zatokon kívül született még egy anyag, amit szerzője, dr. Reischl Gábor, a GATE építé­szeti tanszékének okleveles építészmérnöke közvetlenül a V I i cember 13-án, Luca nap­ján hullott le az első hó. Nem tehetek róla, de amikor vatta- fetoér lesz a táj és hóember­ré az utcát söprő kucsmás fa­lusi ember, a kémények pe­dig vendéghívogató füstfelle- geket lehelnek az alacsonyan szálló hófelhők felé, nekem útra kell indulnom. Meg kell keresni a meleg szobában be­szélgető rokonokat, baráto­kat, ismerősöket. Ügy adódott, hogy Tóalmáson akadt dol­gom, onnan visszafelé Zsám- bokon bekopogtattam L apu Xstvánnéhoz, akit Margit né­ninek ismer a falu, és Mar­git néninek hívja az a sok­sok ismerőse is, akik ha­zánk távoli tájairól és az or­szág határain túlról felkeres­ték a zsámboki falumúzeu­mot. Lapu Istvánná nagy mesélő, és minden szava dokumen­tumértékű, ezért az általa mondottak különösen becse­sek és megbecsülésre méltóak. Minden mondata hiteles hír­adás arról a világról, a pa­raszti nyomorúságnak arról az idejéről, amelyben ez a nép a felszabadulásig — vagy talán tovább is, egészem a termelőszövetkezetek meg­erősödéséig — élt. Minden kimondott szava hiteles áb­rázolat az emberről, aki dol­gozik, küzd a hétköznapodon és vidáman szórakozik az ün­nep ritka óráiban. Nagyon sokszor, éreztem, amikor Mar­git nénit hallgattam, hogy bű­nös mulasztást követek el, amiért nem kapcsolom be a magnetofont, s elmulasztom történeteinek megőrzését, amelynek mindegyike egy-egy gyöngyszeme lehetne népünk krónikájának. Látogatásomkor kiderült, hogy volt, aki mindezt meg­A falu krónikása Szív, értelem, érzelem tette. Korkes Zsuzsa, az aszó­dd Petőfi Múzeum néprajzosa leült Margit néni mellé, ösz- szegyűjtötte visszaemlékezé­seit, aztán Viseletek és szoká­sok Zsámbolcon címmel saj­tó alá rendezte, hogy az ér­deklődők kezükbe vehessék az Aszódi múzeumi, füzetek 33. köteteként. Minden túlzás nélkül bevallom, hogy a csaknem kétszáz oldalas mun­kát egyvégtében olvastam el és amikor ismerőseimnek ol­vasásra ajánlottam a könyvet, Tápay Erzsébet vb-titkár megkérdezte: vajon író lett volna-e Lapu Istvánnéból szerencsésebb emberi és tár­sadalmi viszonyok között. A kérdést Bankó János megtol­dotta: Sorsszerű volt-e, hogy a zsámboki homokban tapics- koló, dinnyét őrző kis paraszt­lánykában kinyíló értelem és kivételess érzékenység bele­fulladjon a falusi sárba? Hogy Lapu Istvánná csak­ugyan író lett volna-e, ha emberibb sorsban és korban születik, iskolázódik és ideje­korán művelődhetik, azt nem lehet tudni. Az viszont biz­tos, hogy a mesélőkedv, a köz­lés szükséglete úgy jelentke­zik nála, akár az élet paran­csa. Olyan ember Lapu Ist­vánná, akinek most már rög­zített és a jövőnek megőrzött szavai igazolják, hogy az is­kolázatlan parasztasszony­ban megmaradt és együtt él a szív és a lélek, az érzelem és az értelem. Korkes Zsuzsa is kereste, kutatta a mesélés kényszeré­nek megjelenését Margit né­ni életében., s válaszát így összegezte: — Már kisgyerek korában szívesen hallgatta az idősek elbeszéléseit, jól ismer­te a falu hagyományait, szo­kásait és később igyekezett ezeket fenntartani, átörökíte­ni. Mennyi mindent elvégzett a ma hatvanhét éves asszony. Vezetett kézimunka szakkört, tánccsoportot, gyermekegyüt­test. Asszonykórust szervezett és honismereti szakkört irá­nyított. Összegyűjtötte a falu tárgyi emlékanyagát és e gyűjtőmunka eredményeként nyílt meg 1982-ben a zsám­boki falumúzeum. A település szellemi hagyo­mányait Írásban igyekezett megmenteni. Másfél évtizede vesz részt a különböző nép­rajzi pályázatokon. Mondó- kákról, gyerekjátékokról, nép­dalokról, földrajzi nevekről, ragadványnevekről írt dolgo­zatokat.. Feldolgozta a szüle­tés, gyerekkor, lakodalom, s, a jeles napok szokáskörét. Pályamunkáit a Néprajzi Múzeum adattárában őrzik, amelyek közül különösen ki­emelkedik A dinnyemagtól az eladásig címmel Írott dolgoza­ta. Az első olvasás után most ismét lapozgatom a könyvet, örülök, hogy a néprajzos Korkes Zsuzsa úgy segített Lapuné szövegének gondozá­sában, hogy erősítette a me­sélő parasztasszony egyéni jegyeit, megőrizte eredeti ízeit, gondolatait. így vált egéssszé és egységessé, hiteles és igaz tanúvá. F. M. múzeumhoz nyújtott be. Címe: A mogyoródi pincék felméré­se és javasolt rekonstrukciója. A szerző megállapítja, hogy csak az utóbbi időben kezdő­dött rekonstrukciós munkák bizonyítják, hogy e jellegze­tes mogyoródi présházegyüt­tesek megmenthetők és a köz­ség történelmi értékeit gyara­pítják. A MÉMMI gépgyűjte­ményének 1986-os munkájáról beszámolót készítenek, amit ugyancsak a Magyar Mezőgaz­dasági Múzeumba küldenek. Sági Pál, a múzeum főosz­tályvezetője, a csoport inst­ruktora elmondta, hogy a har­mincegy helyi csoport közül a gödöllői múzeumbarátok az élmezőnybe tartoznak. Ebben a MÉMMI intézeti háttere is sokat segített. A hatvani gép­bemutató olyan hőstette a tár­saságnak, amely a kiemelke- dőséget bizonyítja. A jutalmazások, a szervezeti ügyek intézése, küldöttek vá­lasztása után az egyik pálya­művet tekinthették meg a cso­port tagjai. Dr. Mélykúti Csa­ba és Nagy József filmet ké­szített a hatvani események­ről. Felelevenedtek azok a pil­lanatok, melyek a csoport oly sok tagjának munkájából szü­lettek. A közgyűlésen külön kiemelték Szabó Györgynek, a Gödöllői Tangazdaság igazga­tóhelyettesének szervező tevé­kenységét. A sokoldalú feladatok mel­lett a rendezők olyan kulisz- szatitkokról is beszámoltak a vetítés során, hogy a régi gé­pek beindítása milyen nehéz­kes volt. A lokomobil kazánja például egykor deszkabélelt volt, ami nagyszerűen hőszige­telt. A több évtizedes haszná­lat során ez megsemmisült. A masiniszták nem győzték la­pátolni a szenet a szükséges gőznyomás tartásához. A ma­gyar mezőgazdaság gépesítésé­ről egyébként olyan gazdag a dokumentumanyag, hogy le­hetséges egy könyv megírása is. Amennyiben lesz szerző­dés. ebben is találunk közre­működőt a csoportból. Válogatunk Várakozunk a buszmeg­állóban, Topogunk a hi­degben, s talán azért, hogy a fejünk se fázzon, ide-oda tekintgetünk, észreveszünk mindent, ami körülöttünk történik.' Az iparcikkbolt- ból két asszony lép ki, ke­zükben egy-egy fenyőfa. Értékeljük. Egyikünk meg­szólal: az egyiknek túl rit­kák az ágai, a másiknak még túl sűrűek. Itt csak ilyeneket lehet verini. A szomszéd is véleményt mond. Jó a meglátásod, vé­lekedik. De azon gondol- koztál-e már, hogy a töké­letest várjuk el a kará­csonyfától, miközben mi sem vagyunk azok. Az egyikünknek a lába rövid, a másiknak a hasa nagy, a harmadiknak pedig az arca csúf. Miért éppen a fenyőfák nőnének szabá­lyosan? — zs — V Gödöllői áruház Nyeremények A gödöllői áfész-áruház Ská- la-nyereménygála házi sorso­lásán az alábbi szelvények tu­lajdonosai nyertek különböző díjakat. Junoszty televízió: 03 545 316. elektromos pala­csintasütő: 03 966 528, kávé­főző: 03 547 751, grillsütő: 05 554 844, Gödöllő mokkás­készlet: 00 247 479, Gödöllő ku­lacs 00 244 252, Gödöllő váza: 03 960197. A 15 darab 200 forintos vásárlási utal­ványt a következő sorszá­mok nyerték: 00 241 665, 01 973 900, 01 979 495, 02 744 194, 03 545 626. 03 547 324, 03 549 900, 04 241 444, 06 031 279, 06 031 385, 06 035 468, 06 035 470, 12 911 430, 15 183 056, 21 883 846. Szelvénytulajdonos olvasóink akkor se dobják el szelvényei­ket, ha ezen a sorsoláson nem nyertek, mivel a Skála-Coop országos nyereményeinek lis­táján még megtalálhatják ne­vüket. Veresegyház A táblával ellentétben Leesett az első hó, még­hozzá mindjárt jelentős meny- nyiségben. Előkerültek a nyír­faseprők, hólapátok, talics­kák. Már ahol... A jobb ér­zésű, kötelességtudó emberek, köztük szép számban idősek, betegek, rokkantak, erejüket nem kímélve, nemcsak a ház­tól a sufniig meg a kapuig tették járhatóvá az utat, ha­nem azon túl, az utca front­ját, hogy akinek a hóban is közlekednie kell, lehetőleg zavartalanul tehesse azt. Sajnálatosan ez a szem­lélet nem általános. Ebben Veresegyház sem kivétel, ahol pedig a társadalmi, közösségi tudat magas fokon áll. Ahogy a nóta is mondja: vannak ut­cák, vannak házak... A legrosszabb a helyzet a sarokházaknál. Aki sarok­telken lakik, szépen lakik. De annak két utcafrontja van, amit takarítani kell(ene). De hát az sok, nem takarít csak egyet. Vagy, még egyszerűbb, egyet se... A tanács apparátusa koránt­sem akkora, mint mondjuk — ahogy falugyűléseken értesü­lünk iróla — Franciaország­ban, mégis, a szervezéséről hí­res községünk megszervezhet­né azt az őrjáratot, ami so­rán figyelmeztetnék a letisztí- tatlan járdák (házi) gazdáit a kötelességükre, meg talán ar­ra is, hogy ha előttük törté­nik valakivel baleset, az sok­ba kerülhet a házigazdának! Ismétlődő esetben pedig — úgy tudom — keményebb esz­közökhöz is lehet nyúlni. (Ilyen őrjáratra már volt példa, amikor az utcán tárolt sóder és egyéb építési anyag eltávolítására hívták fel a háztulajdonosokat.) Es csak annyit tanácsolnék vagy takarítsák el a havat — vagy vegyék le a Tiszta udvar, rendes ház táblát! —kas A kisnyugdíjasok támogatói Tanítók, egészségügyiek A városi szakmaközi bizott­ság a 'területpolitikai érdek- képviseletet különböző munka­bizottságai működése révén is igyekszik végezni. Ezek kö­zött az egyik legfontosabb a szociálpolitikai, melynek Vas Károlyné a vezetője. A mun­kabizottság összejövetelein, tagjainak egyéni elbeszélgeté­sein 1986-ban szó esett a re­habilitációról, az egészséges életmódra nevelésről, a beteg­ségek megelőzéséről, a veszé­lyek kiszűréséről. Mindebben együttműködnek a városi nép­frontbizottsággal és a városi Vöröskereszttel. Tevékenységükben a legfo­lyamatosabban a kisnyugdíja­sok nyugdíjemelésének segí­tése szerepel, gz egyedi mér­legelések alapján valósul meg. Az érdekeltek gondos helyzetelemzése, felmérése előzi meg a javaslattételt. En­nek is köszönhető, hogy 1986­ban a felterjesztett kérelmek­nek csupán a két százalékát utasították vissza. Hogyan oszlik meg a kilencven kis­nyugdíjas eredeti foglalkozási aránya? A negyven százalé­kuk pedagógus vagy egész­ségügyi dolgozó volt, a 16 szá­zalékuk termelőszövetkezeti tag, a 38 százalékuk pedig üzemi munkás. Az utóbbiak aránya azért alacsonyabb, mert volt munkahelyeik az ő szociális helyzetükkel jobban törődnek. Mozi Vakondmesék. Színes cseh­szlovák mesefilmsorozat. Csak 4 órakor! A zsaru nem tágít. Színes, magyarul beszélő francia film- vígjáték, 6 és 8 órakor! ISSN 0133—J957 (Gödöllöl Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents