Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-02 / 283. szám

Reggel jönnek, este mennek Díszbemutató Temesvári György irányí­tásával elkészült a Mediea gondozásában egy színes tájé­koztató film Vácról. A város történelmi nevezetességeit és mai értékeit mutatja be pom­pás színes képsorokban. He­lyi díszbemutatója december 17-én, szerdán délután lesz a Madách Imre Művelődési Köz­pontban. Vácról a lapokban A Dolgozók Lapja (Komá­rom) a nagysikerű bábolnai kiállítás kapcsán megírta, hogy az agrárprogram kereté­ben új, hatásos termékek készülnek (Fresta, Aromex, Antirauf), s ezzel kapcsolat­ban Budapesten kívül Vácott, a Kölcsey Ferenc utcában van A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1986. DECEMBER 2., KEDD A NEB vizsgálta (2.) Tipegés helyett kocogni kellene Régi vágya teljesült hat évvel ezelőtt a kosdi idős embereknek, amikor átadták az öregek napközi otthonát. Az ízlésesen be­rendezett családi házban tv, különböző társasjátékok, folyó­iratok várják a bácsikat, néniket. Jelenleg huszonnégy lakója van az otthonnak. Akik a helyi foglalkozásokon túl arra is vállalkoznak, hogy közösen kirándulni, színházba menjenek. Legutóbb például a Mátyás-templomban jártak, de igen nagy sikere volt az otthonban megtartott öregek napjának is. (Vimola Károly felvétele) szaktanácsadás. Az Ipolyvidéki Erdők mun- kaverseny-értékelése szerint a váci erdőművelő Sztáron Sán­dor brigád, a fafeldolgozó Lendület brigád második, a fakitermelő Kossuth Lajos brigád harmadik lett. '■ Mint lapunk szombati ^ számában beszámoltunk 'j róla, a váci Népi Ellenőr- zési Bizottság pénteki ülé- £ sén A lakáskivitelezések ^ minőségének és a szava- ^ tossági kötelezettségek tel- £ jesítésének ellenőrzése cí- í mű vizsgálatról készült je- í lentést vitatta meg. A vevők észre se vettík Raktár nélkül nem lehet Tovább folytatódik az épü­letek bontása a Széchenyi ut­ca már félig üres oldalán, hogy szabadon álljon a tér a későbbi építők rendelkezésé­re. Régóta húzódott a most le­bontott épületek sorsa. Majd­nem három éve annak is, hogy a Március 15. térre néző vas­es szerelvényáru-üzlet számít erre, vagyis hogy kénytelen­kelletlen megszűnik a nagyobb kitérjedé?^i«*asáruk raktározá­si lehetősége. A városi tanács­tól bérelt PIK-bolt nehéz helyzetbe került, amikor meg­jelentek a bontók. A vállalat és a tanács ko­rábbi megegyezése értelmében ha megkapják az azóta átala­kított és átadott villamossági szaküzlet mögötd két lakást irodának, szociális helyiség­nek, akkor a vasbolt helyze­tét saját maguk orvosolják. Íme elérkezett a pillanat, bár talán abban reménykedtek, még van idejük. Nem volt, te­hát kiürítették azokat a bizo­nyos raktárakat és mindent bezsúfoltak a megmaradtba. Bár az világos volt, hogy az idomvasak, szögacél, T-acél, betonacél és lemezáruk kíná­latát meg kell szüntetni, mert a le- és felrakodás is megne­hezedett. A boltvezető, Juhász Ferenc elhatározta, megpróbálja, amit csak lehet és az amúgy már két éve üresen álló falszom­széd lakásokat igényli ideigle­nes raktárnak. Az utánjárás nem volt eredménytelen, mert megkapták, amit kértek, bár csak határozatlan időre. Ajtót bontottak a falon, a tűzoltók társadalmi munká­ban vállalták ezt, a városgaz­dálkodási vállalat dolgozói pe­dig, akik a villamossági szak­üzletben is dolgoztak, beállí­tották a nagy vasajtót. Azóta megteltek ezek a helyiségek, sok újonnan kapott árut is tartanak bennük, mint például a Dunaújvárosban gyártott kedvelt radiátortípust, ami korábban hiánycikk volt. Hiányzó áruk — A régi terület 40 száza­léka maradt meg — mondta a boltvezető, akit a pult mö­gül hívtam el, mutassa meg, hogyan oldották meg gondju­kat. — A bevételünk termé­szetesen így is csökkenni fog, de arra törekedtünk, hogy a választékot megtartsuk a szo­kásos szinten. — A hiányzó árukat vajon hol találják meg a vásárlók ezek után? — Hozzájutnak, csak nem itt a város központ­jában. Ki kell menni vagy a gumigyárhoz, vagy a város másik szélére, az ÉPTEK ház­építők boltjába. Aki autóval jár. annak nem lesz nehezebb dolga, csak azoknak, akik nva- logszerrel mennek az építő­anyag után. — Elég mostoha körülmé­nyek között, hogy azt ne mondjam, barátságtalan kör­nyezetben dolgoznak itt. Mi­kor volt festetve utoljára? — Bizony régen, nem is emlék­szem rá. De ezért nem okol­hatjuk a vállalatot, mert ál­landóan fejünk felett lebeg az átalakítás lehetősége, ami fö­démcserével is járhat. Mikor kerül sor erre, nem tudjuk, lehet hogy hamarosan. Talán ha biztosat tudnánk! A vá­lasztékunk szinten tartásával, sőt egyes új termékek beszer­zésével igyekszünk megtartani vásárlóinkat. Tervei vannak — Mi történik akkor, ha visszaveszi a tanács ezt az ideiglenesen átadott két la­kást, mert terve van vele? Mihez kezdenek? — Akkor nem lesz más választásunk, változtatunk a választék pro­filján. Nem alapvetően, de a finomabb, nagyobb forgalmi értékű dolgokkal kezdünk foglalkozni. Nem is olyan tá­voli, ha tudjuk, hogy vannak tervei a tanácsnak. — Hagyjuk a feltételezése­ket, inkább mondja el kapha- tók-e a gázfűtéshez szükséges készülékek, hiszen sokan ve­zettetik be idén a földgázt. — Cirkogejzírünk és kazánunk van bőségesen, amint látja, ra­diátorból is nagy a választék, három-négy féle. Víz- és gáz­vezeték-építéshez is vannak csöveink. Egyedül a konvektor hiánycikk. Késve kapták — Ellenben vannak külföldi locsolóberendezések, amint lá­tom. Nem sajnálják ilyen idényárunak a helyet? — Nem foglal nagy helyet és ezek a mutatós csomagok lehet, hogy éppen karácsonyra tetszenek meg valakinek. Sajnos késve kaptunk belőlük. Dudás Zoltán Karácsonyig Ajándékvásár A PIK Március 15. téri volt villamossági boltjában, a fel­újított üzlet átadása után já­tékvásárt rendeztek. Színes al­kalmi feliratok hívják fel a szülők figyelmét a karácso­nyig tartó akcióra. A népi ellenőrök a váci ta­nács hatósági osztálya építés- hatósági tevékenységét és a verőcemarosi tanács szakigaz­gatási1 szervének munkáját is megvizsgálták. Az építési ha­tóságnál 61 ügyet néztek át: Vácott 28-at, Verőcemaroson 33-at, s 15 építkezés helyszínén is jártak. Az engedélykérel­mek s az azokra kiadott épí­tési engedélyek szabályszerűek voltak. Megállapították, hogy a kivitelező jogosultságát a hatóságok minden engedély kiadása előtt megvizsgálják. Gond jobbára csak a házila­gos kivitelezésű építkezések­nél van, ahol ellenőrizhetet­len — főként Verőcemaroson —, hogy a munkálatok mű­szaki vezetése mennyire haté­kony. Ezt tulajdonképpen fo­lyamatosan kellene ellenőriz­ni, de ehhez a tárgyi és sze­mélyi feltételek az építési ha­tóságoknál nincsenek meg. Már csak azért sem, mert rendkívül sok a munkájuk. Vácott a hatósági osztály épí­tési csoportjának feladata: az építési, használatba vételi, te­rületfelhasználási, gépfelállítá- si, közterület-felhasználási, fa­kivágási, fennmaradási, köz­műellátottsági, közlekedési és gmk-engedélyek kiadása, s ezenkívül a vonzáskörzet 32 települése hasonló ügyeinek másodfokon történő intézése is. MIKÖZBEN riportala­nyomat üldözöm, aki há­rom hónapja nem akar kötélnek állni, olyan nyi­latkozókkal találkozom, akik egyáltalán nem til­takoznak, még személyi jogvédelmi ügyekre sem hivatkoznak, egyszerűen csak odahívnak a gödör mellé — békebírónak. No, mondom magamban, vol­tam én már sok minden, de még igazságot nem osztottam. Ha nem lenne kedvem hozzá, elszaladni már késő, különben is, minek mászkálok én gya­nútlanul az úton szombat délután. — Jöjjön csak ide gyor­san! — szólít meg a férfi. — Ez a csibész, ez itt ni, ez olyant mondott a hölgy­re, hogy azt maga el se tudja képzelni! Nono, mi ez, kérem? Egy valamire való bákebíró már csak el tudja képzel­ni, hogy a vita hevében miket szoktak mondani egy dühödt nőre. — Biztos, hogy megsér­tette? — kérdezem. Nem mondhatnám, hogy határo­zottan lépek fel, de kez­detnek nem rossz. — Biztos-e? Hát a saját fülemmel hallottam Az más. Most tartok egy kis hatásszünetet, tekin­tetemet óvatosan átuszta- tom a nőre, aztán szembe­nézek az árok túloldalán támaszkodó suhanccal. Vá­rok, ki mit lép, ez most olyan, mint a sakkjáték, ahol én vagyok a szekun- dáns. Sok időm azonban nincs az ábrándozásra, mert a nő nekiesik a fic­kónak, hirtelen támadt el­lenfelének. Fenyegetőzve kérdez: — Ki az osztályfőnököd? Mondd csak meg, de gyor­san, mert nem is tudom, mit csinálok veled! Álljunk meg, kedves asszonyom! 'Csak nem kép­zeli, hogy a harmadéves szakmunkásoknak csak annyi sütnivalójuk lenne, hogy egy ilyen ártalmatla­nul induló, de egyre jobban elmérgesedő utcajelenetben nyíltan színt valljanak? Ha én a helyükben volnék, én sem mondanék mást, mint egy nem létező osz­tályfőnök nevét, mondjuk Kovács tanár úrét, vagy Kis tanárnőét mit tudom én.. — Amikor már másod­szor hajtottam itt el, át­kiabálta a haverjának: mit kever itt ez a cigány ri- nya! • Hohó, álljunk meg, ne rohanjunk tovább, mert ezen a ponton veszélyes területre érkeztünk, ve­szélyesebbre, mint az alat­tunk húzódó vezeték kör­nyéke. Mert nem lenne itt semmi gond, ha — mond­juk — én előre tudtam volna erről a kis incidens­ről, s valahol nagyon messze komoly hivatalban, a cigány koordinációs bi­zottságból kiküldtek volna ide, intézzem el az ügyet, ne sokat cicázzak, mert nagy dolgokra hivatott, ko­moly ember vagyok én. Én meg komoly lennék, s eszem ágába se jutna, hogy tréfálkozzak komoly té­mákkal. Gárdonyi még megraj­zolhatta Sárközy portréját. Mikszáth és Jókai is bát­ran nyúltak a kérdéshez, na jó, elismerem, egy kis anekdotikus éle azért volt a dolognak. Nem, én már itt nem csintalankodnék, mert nem tudja az ember, kit sért meg igazából, s mindig az kapja föl a vi­zet legkorábban, akinek oda se kellene figyelni... Szóval, most képzeljék el az én helyzetemet, monda­nám legszívesebben, aki itt állok a gödör előtt, s annyit tudok meg akarato­mon kívül, hogy a gyerek pénzért — hatszáz forin­tért — temeti a lakó előtt az árkot, ő tehát jói jár. Ellenben a hölgy — aki reggel kerékpározás köz­ben nehezményezte az úton keresztbe szálló port — nem jár jól, mert fölösle­gesen idegesíti magát. Ott áll a gödör két ol­dalán két ember, s csupán annyit látok, az egyik ma­gyar állampolgár, a másik is, de azért etnikai terü­letre vezetik a vitát. Vajon mi történne, ha most itt, a gödör mellett egy iráni és egy iraki katona állna, vagy egy ír katolikus és egy protestáns, vagy egy török meg egy ciprusi? Akkor értenék valamit a torzsalkodásból, tudnám, miért vitatkoznak. A nagyhatalmak újra tárgyalnak. Meg lehetne kezdeni a békéltető tár­gyalásokat a kishatalmak — ember és ember — kö­zött is. Rab László A csoport 5 tagú, két épí­tész, egy faipari és egy gép­ipari technikus, valamint egy épületgépész képezi. Ok öten 1984-ben 455 kérelmet bírál­tak el. 115 határozatot hoztak másodfokon. Tavaly 431 enge­dély és 134 másodfokú hatá­rozat volt. Rendszeresen részt vesznek a vonzáskörzetek ta­nácsülésein, és rájuk hárul­nak a hatósági ellenőrzés fel­adatai is. Verőcemaroson ugyan há­romtagú a csoport, de 1982- től a két előadó átlagos mun­kaviszonya 8 hónap volt (!). Ugyanakkor ellátják Szoko- lyát és Kóspallagot, Börzsöny- ligetet és Magyarkutat is. A jelenlegi előadóknak nincs ál­lamigazgatási gyakorlatuk, nin­csen járművük, ez is az oka, hogy az ellenőrzések rend­szeressége és színvonala még messze van a kívánatostól. A fentiek ellenére jelentős számú szabálytalan, engedély nélküli, illetve az engedélytől eltérő építkezést tártak fel. Vácott például 1934-ben még csak 26 volt az engedély nél­küli, illetve az attól eltérő építkezések száma, tavaly már 46-ot tártak fel. Ám ha eze­ket a számokat összehasonlít­juk az adott évben kiadott engedélyek számával (51—65) a helyzet még kedvezőtlenebb képet mutat. Vácott az építési csoport kéthetenként tart építésfel­ügyeleti és hatósági ellenőr­zést. A feltárt szabálytalan­ságok és az ezek nyomán szü­letett építésrendészeti bírsá­gok összegének növekedése (84-ben 180 ezer forint, 85- ben 384 ezer forint) az osztály hatósági tevékenységének szi­gorodására utal. Az építészeti hatóság termé­szetesen részt vesz mind az állami, mind a magánerős építkezések műszaki átadás­átvételi eljárásán, ők adják ki a használatba vételi enge­délyt. Ám a népi ellenőrök észrevételükkel nem találkoz­tak. Végül is azt az általános ta­pasztalatot vonhatták le, hogy az átadás-átvételi, illetve a hatósági használatba vételi en­gedély megadásának legfőbb kritériuma, hogy olyan hiba vagy hiány, mely a lakást ren­deltetésszerű használatra al­kalmatlanná teszi, kizárja az engedély megadását, ám az ellenőrzés során úgy tapasztal­ták, hogy azt az elvet a gya­korlatban igen parttalanul ér­telmezik. Tulajdonképpen a lakások átadás-átvételét sem­milyen hibaérték vagy határ nem korlátozza. A helyzeten már csak ront, hogy az OTP, a vevő megbízottja az építke­zés idején nem kapcsolódik be az ellenőrzésbe, következés­képp az általa átvett lakáso­kért felelősséget és garanciát sem vállal. Mindent áthárít a vevőre és a kivitelezőre, így a vevő problémáival magára marad. A NEB-nek az volt a véle­ménye, ahhoz, hogy a lakás- építkezésekben minőségjavu­lás következhessen be, nem­csak a szemléletnek, hanem a jogszabályoknak is változni kellene, szélesítve a lakástu­lajdonosok lehetőségeit. Pél­dául azzal, hogy ha a kivite­lező az előírt szavatossági időn belül nem végzi el a munkát, akkor bárkivel kijavíttathas­sák a munkát, s a munkadí­jat a kivitelező számla ellené­ben legyen köteles megtéríte­ni. Kellene olyan állásfoglalás is, miszerint a műszaki átadás során a valódi javítási, hiány- pótlási költségeket vegyék szá­mításba. Ugyancsak jogsza­bálynak kellene születnie ar­ra, hogy a lakás átadás-átve- lelt kössék valamilyen hiány-, hibaértékhatárhoz, ami a je­lenleginél jobban ösztönözné az építőket a minőségi mun­kára. Arra is szükség lenne, hogy az OTP a garanciális felelősség érvényesítésében kapjon szerepet, mivel náluk biztosítható a szakmai felké­szültség, ami a lakástulajdo­nostól nem várható el. A Pest Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat váci—dunake­szi építésvezetőségének azt javasolták, hogy készítsék el dolgozóik részletes munkaköri leírását, feladataik és felelős­ségük konkrét meghatározásá­val. A Verőcemarosi Nagyköz­ségi Közös Tanács vezetőinek pedig figyelmébe ajánlották, szakembereik fokozottan el­lenőrizzék a magánkivitele­zésű lakások és házak szak­szerű műszaki vezetésének meglétét, s a lakhatási enge­délyek kiadásánál megjelölt hibajavítást és hiánypótlást utólag a helyszínen ellenőriz­zék. Néhány napja a televízióban Somogyi László építési és vá­rosfejlesztési miniszter nyilat­kozott éppen e kérdéskörről. Ö javulónak ítélte az építési vállalatok s általában az ága­zat lakásépítési tevékenységé­nek színvonalát. Ebből.az el­lenőrzésből viszont az derül ki, hogy a tipegésről át kel­lene már állni a kocogásra ... Bányász Hédi Fotózzon a Váci Hírlapnak! r.lit visz a csatorna? Azok a horgászok, akik na­ponta látogatják a Ligeti tavat és azok a sétálók, akik a hol­napra is gondolnak, aggódás­sal várják az eső beköszön- tét, hiszen nem tudni, miiyen felszíni szennyet mos a tóba ez az újabb, szépen lebetono­zott csatorna. Ha ez kataszt­rofális lesz, a halak pusztulá­sát jelentheti. (Porubszky De­zső felvétele). Műkőik a lámpa Nem volt hírverés, sem ün­nepélyes átadás, némi késés­sel kezdett működni a Sebes Imre és a Lenin út keresz­teződésében a forgalomirányí­tó lámpa. Igaz. egyelőre nincs összhangban a Széchenyi ut­caival, de reméljük, hamaro­san ezt is megoldják a szak­emberek. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Kishatalmi problémák

Next

/
Thumbnails
Contents