Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA **XXX. ÉVFOLYAM, 299. SZÄM 1986. DECEMBER 20., SZOMBAT Kevesebben többet la már másképpen kereskednek Jegyzet lem ta»eikk! /V em tudom, ki hogy van ‘' vele, éh igen nehezen viselem az ajándékozó ünnepek előtti hónapokat. A meghitten eltöltött, nagy* evös családi összejövetelek még csak-csak. hiszen mi döntjük el, kirándulunk-e vagy a meleg szobában maradunk, hogy rosszullétig esszük magunkat, vagy mértéket tartunk. Novemberben. decemberben viszont képtelenség úgy az utcára menni, vagy uram bocsá’ vásárolni, hogy ne kellene a puszta létért is harcba szállni. Az ajándékozás fogalma manapság egy be forrt a Mit vegyek neki? dilemmájával. Az idő hiányával is köny- nyen magyarázható ez a tény, a baj ott születik, hogy már el is várjuk egymástól az értékes ajándékot. legalább olyan értékűt, amilyet mi is vettünk. Egészségtelen rivalizálásba fullad tehát az, ami régebben szívünk fölött hordozott melegség volt. Talán a gyerekekben még sugárzik valami belőle, amikor szívüket teszik ki egy-egy csiricsáré kis rajzocskáért, ajándék gyanánt. Érdemes meghallgatni — mit érdemes, mást se közöl a tévé, rádió, mint hogy hány százalékkal növelte ez vagy az a nagyáruház bevételét az elmúlt évi karácsonyhoz képest. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ezek a számok azért is növekszenek, mert az arak évről évre nemhogy süllyednének, hanem szinten se maradnak. Ezzel együtt tény, hogy már nem elégszünk meg egy pár sí- zolcnival és egy ródlival, akkor már a legkorszerűbb kormányozható kell. Vagy a kívánságlisták, kíváncsi volnék, mik szerepelnek rajtuk. Biztos nem adják alább a kisiskolás korúak mondjuk hordozható, vagy nem kevésbé drága BMX- kerékpárnál. Sie miket beszélek, ami- kor még a szaloncukrokat sem vettem meg. Pedig nem lehet panaszunk a kereskedelemre és a gyártóra, mert már október elején piacra került a zselés, vagy a különböző ízesítésű desszert szaloncukor, fgaz, már tűvé tettem mindent a gyerekkoromból megszokott hagyományosért. Állítólag nem gyártják. Mit. lehet tenni, el kell fogadni. Vagy mégse? A hagyomány teremtés mai formája nem konzumcikk, eszi-nem eszi. Mindenki választhat, mit örökít tovább gyermekeiben! D. Z. Csak beszélünk, csak beszélünk Ebben a karácsony körűi' forgatagban szűknek tűnik a ceglédi áíész-áruház. Lehet, hogy a vastag kabátok, meleg bundák teszik, de igen csak betölti az eladótere, a vásárlóközönség. Szép summát hagynak a pénztáraknál, alig győzik a kereskedők áruval feltölteni a polcokat, gondolákat, ruhafogasokat. Jövedelemérdekeltség Másfél évre visszanyúló előzményei vannak a szépen emelkedő forgalomnak, amely nem csak a decemberi időszakra jellemző. 1985 tavaszán vezették be a jövedelemérdekeltségi rendszert, s ez kedvezően formálta a vezetők és az eladók gondolatmenetét. Valójában azóta érdekeitek a saját zsebük szerint is abban, hogy fogadják a vásárlók köszönését, netán meg mosolyogjanak is, azt a hibát meg véletlenül se kövessék el, hogy vásárlás nélkül hagyják elmenni a kuncsaftot. Ha végképp nem tudnak a kedvében járni, akkor is olyan benyomással kell távoznia, hogy legközelebb visszatérjen szerencsét próbálni. Azóta rájöttek, hogy gazdaságosabban is tudnak működni, mint korábban, amikor nem voltak rákényszerítve a folytonos számolgatásra. Némileg leegyszerűsítve csak az árubeszerzésre és az eladásra kellett figyelniük, ami & háttérben történt, kevésbé került a. figyelem középpontjába. A kereskedők jövedelme a szerényebb kategóriába tartozik, ráadásul legtöbbjüknek nincs módja arra, hogy másodállást vállaljon, nem mindegy, hogyan alakul a kereset. Az osztályvezetők elkezdtek gondolkodni a lehetséges lépéseken, költségvonzatot, bérleti díjakat, bankkamatot számolnak, figyelik a csomagolóanyagok költségét, jobban ügyelnek az áruselejtezésre, mert ezek mögött forintok rejlenek. Létszámcsökkentést hajtottak végre. Tapintatosan tették, nem küld tök el'! senkit, csupán a nyugdíjba vonulókat, szülési szabadságon lévőket, elköltözés miatt távozókat nem pótolták, illetve megvárták, amíg a végzős kereskede’mi tanulók felszabadulnak. így sikerült elérni a 9 százalékos leépítést. Az árrés növelése érdekében hatékony lépéseket tettek. Felkutatták azoknak az állami, szövetkezeti és egyéb termelőknek egész sorát, amelyektől közvetlenül vehették meg a portékát. Így az árrésen vagy megosztoztak vagy teljes mértékben kikerült megszerezniük. A nemzetközi árucsere bővülése is belejátszik ebbe a folyamatba. Ezzel együtt színesedett, gazdagodott az áruválaszték, amelynek a lakosság látja hasznát: Ezeknek a törekvéseknek köszönhető, hogy 1985-ben a vártnál lényegesen kedvezőbben alakult a helyzet Áprilistól december végéig 5.3 millió forint .tiszta eredmény elSzületésnap Ma, szombaton este 7 órára mindazokat várja a Dózsa Klub, akik valaha tagjai, vezetői voltak vagy valamilyen formában kötődtek az ifjúsági intézményhez, amely ezen az estén ünnepli megalakulásának tizenkettedik évfordulóját. Természetesen sok zenével, műsorral, vetélkedővel. érését várták tőlük. Ehelyett 7,2 millió forintnyit értek el. A többleteredmény tíz százalékát megkapták a jövedelemérdekeltségbe bevont vezetők. Az áruházi kollektíva kedvező befolyásolása érdekében — a kiszolgálás javítását, további forgalomnövekedést tartva szem előtt — 1986. január 1-jétői. valamennyi eladót bevontak, aki -leltártól leltárig ott dolgozik. Ez a kötöttség a törzsgárda sorainak erősítését is jól'szolgálja. Ilyen létszámú — általában 118 személyből álló — egységnél erre még nem volt példa. Az elhatározás helyessége az év folyamán beigazolódott. Biztatóak az eddigi eredmények. Az első háromnegyed év nyeresége duplája volt a tavalyinak, és kevés híján megközelítette azt az összegei, amit a teljes év nyereségkövetelményeként állított a Délpest Megyei Áfész az áruház elé. Jó vasárnapok Nem fukarkodtak az engedményekkel sem. A negyedik negyedévben félmillió forint maradhatott meg azoknak a pénztárcájában, akik náluk vásároltak. Bevezették a bronzvasárnapot, amely 1,2 millió forintos forgalmat hozott. Azon a vasárnapon a kötöttárukból adtak 20 százalék engedményt. ’Egy1 héttel később, ezüstvasárnap valamennyi fehérneműt ugyanVasúti kitérők szabályozására alkalmas új építőgép prototípusa készült el a MÁV jász kíséri építőgép-javító üzemében. A magas műszaki színvonalú konstrukció a MÁV és az osztrák Plasser- Theurer cég között Létrejött gépgyártási megállapodás alapján született. Fődarabjait és egyes alkatrészéit az osztrák eég szállította, a többi pedig magyar termék. ilyen kedvezménnyel kínáltak. Akkor már másfél milliós bevételt adtak postára. flaponía jön az áru Az embereik szinte mindent vásárolnak mostanában. Jóllehet kevesebb a tőkés importáru a korábban megszokottnál, de így is sok hoimit kaptak és a karácsonyig hátralevő napokban is jönnek újabb szállítmányok. A többi között külföldi kötött termékeket várnak. Puma és Adidas cipőkből bőséges a választék, általában a gyermekcsizmák- ból, hótaposó lábbelikből megfelelő a készlet. A híradástechnikában lemezjátszókat és hanglemezeket adnak olcsóbban, a műszaki cikkek közül egyes mosógép- és hűtőszekrény típusokat. Érkezik még nap mint nap valami. Kelendők a fekete-fehér televíziók, az olcsóbb színes készülékek, a rádiók és a rádiós magnók. Sajnálatos az alacsonyabb árú elektromos háztartási cikkek hiánya. Van viszont ajándéknak nagyszerűen alkalmas jénai főző- és tálalóedényekből sokféle. Mokkáskészleteket, poharaikat maguk csomagoltak átlátszó műanyag fóliába és színes szalaggal átkötötték. Viszik is, mint a cukrot. A vásárlók hálásak minden jó ötíétérf, amit helyettük találnak ki. Nem árt a jó tipp ilyenkor, a karácsonyi ajándékozások idején. T. Z. Az új kitérőszabályozó gép. amelyből a következő években tízet gyártanak Jászkiséren, egyszerre két feladatot lát el: elvégzi a felújításra szoruló vasúti pálya szintezését és az aláverést. Irányításához mindössze három kezelő szükséges. A gép hazai gyártása 50 százalékkal olcsóbb, mintha külföldön vásárolnánk hasonló, a MÁV-nak feltétlenül szükséges berendezést G yenge idegzfetű olvasóim itt abbahagyhatják a böngészést. Aki velem marad, annak csak azt tudom ígérni, majd a végén valahogy feloldjuk a feszültséget — közösen. Ha egy ifjú anya eljut az utolsó órákba, és megkezdődnek szülési fájdalmai, az ugyebár bemegy szépen a kórház szülészeti osztályára, jelzi, hogy ő most gyermeknek fog életet adni, segítsenek neki. Az ,iíjú anya nem „fogadon .föl” előre orvost gyermeke, .'világra .hozatalához, de ez oft, abban a pillanatban nem is érdekes. Az „érdekességek” ott kezdődnek, hogy az gnya, az a bizonyos, amikor bediktálja nevét meg gyermeke nevét, akkor hamis adatokat közöl, s pár nap múlva — miután nem tudják ellenőrizni személyi azonosságát — angolosan távozik a kórteremből. Mi meg csak sopánkodunk, hogy ilyen is van. Erre még a tanács temetésekkel foglalkozó előadója is azt mondja, hogy igaz. De mi történik akkor, ha az újszülött meghal? Ez a legszomorúbb eset, mert a családnak ugyanúgy el kell intéznie a temetést, mint' más esetekben, ugyanolyan utánjárással jár ez is, ugyanúgy el kell menni a nyomdába, a temetkezésiekhez, pedig a fájdalom ilyenkor szívig ér. De a feketébbnél is feketébb, morbid történeteket sugdo- lózók odáig elmennek, hogy hallottak már olyan kórházról, ahol az történt, hogy a halott csecsemőt egy másik halott férfi testében helyezték el, miután végeztek a boncolással. Minő balgaság! Meg, hogy a család úgy intézte el, hogy ne kelljen végigcsinálni az utánjárást.*! De ezt csak a verébbandák csiripeli^*- a temetési,-előadó is hallotta, de ő ilyet el nem mond, istenem, mi lenne abból^ Bízunk benne, hogy háromszáz év múlva nem állnak a régészek értetlenül a frissen kiásott húszadik századi sírok fölött, mondván, hogy a lelet megoldhatatlan feladat elé állította őket. Addigra már a pletykák is kihaljak. Mi se dőljünk be az ilyen légből kapott híreszteléseknek. Hogy is mernénk feltenni boncmestereknek a kérdést, igaz lehet-e ez. N e tegyük, inkább pihenjünk. Ha valaki gyógyíthatatlan betegségben hal meg a kórházban, akkor a kórház értesíti a hozzátartozókat, hogy a boncolás után jöhetnek és intézkedhetnek. Onnan jegyzőkönyvvel mennek a tanácsba. Ott Csenné igazítja el a hozzátartozókat, mit kell tenni. Ki kell választani a nyomdában az éppen megfelelő gyászjelentést, azután kell csak bekopogni a temetkezési vállalathoz, ahol már viszonylag gyorsan mennek a dolgok, egy helyütt intéznek koporsót, áldozati lángot, hangosítóberendezést, sírásót, halottszállítást, szemfödelet is. A koporsó 1800-tól 12 500 Ft-ig kapható, a szemfödél ára is különböző, négyszáz és háromezer-háromszáz forint között lehet bennük válogatni — bár sose kellene. A temetés összes költségét itt kell'kifizetni, de ha valakinek hirtelen lenne szüksége a temetést fedező összegre, visszamehet Csehnéhez, a tanácsba. Ha valakinek nincs arra pénze, hogy eltemesse 'halottját, a tanács megelőlegezi neki a pénzt, azt négytől harminchat hónapig terjedő időszak alatt fizetheti vissza a segélyezett. Segélyt olyan is kaphat, aki nem hozzátartozó. Egyszer be- álított a tanács előadójához egjjj idős néni, és mondja, hogy a szomszédban meghalt egy másik idős néni, akinek nincsenek hozzátartozói, ő eltemetné, de nincsen csak kétezer forintja. Az előadó kiegészítette az összeget, mert őt az emberi együttérzés vezérli, a tanácsoknak pedig van egy ún. szociális gazdállíj tcchüül’jgiával Taríésabb ékszíjak Üj technológiával készülnek az ékszíjak a Taurus egyik budapesti gyáregységében. A műszaki fejlesztések eredményeként a korábbiaknál nagyobb teherbírású, jóval tar- tósabb, másfélszerte hosszabb ideig használható ékszíjakat gyártanak. A bevezetése tízmillió forintba került. Ebből a pénzből új gyártósorokat vásároltak, illetve a régi gépek közül sokat átalakítottak. A géppark kibővítésével az eddigieknél évente egyharma- dával több ékszíjat tudnak . készíteni. Az új technológia bevezetése azért vált szükségessé, mert a nyolcvanas évek elején jelentős mértékben kicserélődött a mezőgazdaság gépparkja, és megváltoztak az ipari üzemek igényei is. A hagyományos ékszíjak iránt visszaesett a kereslet, az új berendezésekhez pedig másféle méretű és nagyobb teherbírású ékszíjak szükségesek. A licenc alapján gyártott termékek már megfelelnek az új követelményeknek, és nemcsak erősebbek a régieknél, hanem munkavédelmi szempontból is sokkal biztonságosabbak. Forgás kö?ben ugyanis — ellentétben a régebbi típusokkal — nem töltődnek fel elektromossággal, s így nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy kipattanó szikrával esetleg lángra lobbanthatnák a közelükben levő gyúlékony anyagokat. kodási költséghelyük, ahonnan a segélyeket kiutalják a rászorulóknak. Más kérdés, hogy a temettetőt nemigen izgatják hivatalos formulák, de a végtisztesség végett mindenre pontosan figyelnie kell. Nem könnyű ez senkinek sem, fájdalmas szívvel papírok után futkározni, sírhelyeket kiválasztani, fizetni, s közben- azt érezni, hogy a hivatalnokok nem értik meg fájdalmunkat. Pedig megértik, csak nekik ez a munkájuk, még a legnagyobb“’ gyászunkban‘ sem kívánhatjuk meg tőlük, hogy velünk együtt sírjanak. A sírásók, halottszállítók meg a hivatal dolgozói csendben végzik munkájukat, nem sokat beszélnek, igyekeznek megfelelni a család kívánalmainak. Az elmúlt éveket is megúszták nagyobb hiba nélkül, mert valljuk meg őszintén, temetési embernek lenni nem éppen a leghálásabb feladat ma sem. Történt pedig, hogy egyszerre két temetés is volt ugyanabban a temetőben, a halottszállítók vagy a ravatal környékén szorgoskodók meg összecserélték a két halottat. A hozzátartozónak az volt a kívánsága, hogy utoljára hadd nézze meg a férjét, és amikor felemelték a koporsó fedelet, csak akkor derült ki a végzetes tévedés. A temetkezési vállalat vezetője azt mondja, akkor nagyon kikaptak. De miért? Balszerencséjükre a temetési menetben ballagott a tanács egyik vezető emberének anyósia is, ő hazament és mindent elmondott szépen a vejének. Hű, nagyon nagy botrány kerekedett a figyelmetlenségből. Persze ne állítsuk, hogy ha nincs ott az anyós a temetésen, akkor nem lett volna az ügyből semmi, az ilyet nem lehet eltussolni. Mindegy, akkor az orrára koppintottak minden vétkező dolgozónak. Én viszont sajnálom őket az ilyenek miatt. Űgyis annyi mendemonda él a sírásókkal kapcsolatban, - hogy időnk nem lenne elsorolni. Mégis tanulságos az eset. Ne keverjünk össze olyan halottakat, akiknek koporsója mögött vezetők anyósa lépeget. Erről a lépegetésről azonban megint csak mindenféle verébcsapatok jutnak eszembe, úgyhogy jöjjön az, amit ígértem: „Halál, mintha nem volnál, úgy teszek,/ megnyugszom benned s elfelejtelek. / Okosabbat aligha tehetek. /” N ahát, próbáljuk együtt mondogatni ezt a néhány verssort, ennél okosabbat mi sem tehetünk ... Most, Rab László IfiSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Díszburkolatot kap az udvar Befejezéséhez közelednek a ceglédi Kossuth Művelődési Központ A épületének felújítási munkálatai. A műszaki átadást e hónap végére tervezik. Képünkön: az udvaron, melyet tetszetős díszburkolattal borítanak majd, esővíz-elvezető csatorna épül. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Vasútépítő gép Jásiklsérri
