Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

1986. DECEMBER 20., SZOMBAT- _______ ______ 9 !^ fefap s A vállalati tanács ülése a Csepel Autógyárban Nagy felelősséggel járó döntésele A HÉT HÍRE SlNEN VAGYUNK @ Lezajlott a Magyar Néphadsereg ifjúsági aktí­vája. Q A Hazafias Népfront Országos Tanácsa szö­vetkezetpolitikai albizottsága a kisvállalatoknak a szö­vetkezeti ágazatokra gyakorolt hatását értékelte. # Kiállítás nyílt az Országos Széchényi Könyvtárban Művészi könyvkötések régen és ma címmel. Q A hét híre az is, hogy a Közlekedéstudományi Egyesületben Trifdíilöcísr» Vincin /nnsút.i nnlváJc állclDOtclt« Több a szakszervezeti tag fiiedosz-mérleg Kihelyezett ülést tartott teg­nap Nagyiiátán a Tájházban a Medosz Pest megyei bizott­sága, Grondzsák dános titkár beszámolt az idei munkáról. Mint mondotta, az esztendő legsikerültebb megyei ren­dezvénye volt az előző öt év során nyugdíjba vonult szak- szervezeti tisztségviselők ta­lálkozója. Gond, hogy bár meg­történt az üdülési beutalóie- gyak ez évi elszámolása, nem minden alapszervezet tett ele­get befizetési kötelezettségei­nek. örvendetes, hogy a megyei bizottság mellett megalakult a munkavédelmi és környezet­védelmi bizottság és munka­programjukat kidolgozták. Összesen hat halálos üzemi baleset történt az idén a me­zőgazdasági üzemekben, ami néggyel kevesebb a tavalyi­nál. Az ilyen ügyekből azon­ban egy is sok, s hogy ne for­duljanak elő hasonló esetek, az üzemi alapszervezetek te­rületükön figyelemmel kísérik a munkaügyi szabályok betar­tását, a dolgozók védőeszköz­zel való felszerelésének szín­vonalát. Nemcsak a munka- védelemre, hanem az oktatás­ra, továbbképzésre is, sőt a sportra is nagyobb figyelmet fordítanak. Különféle tanfo­lyamokon bővíthetik — első­sorban szakirányú — ismere­teiket az üzemek dolgozói. A Medosz támogatja a kultúr- csoportok, színjátszó körök, sportkörök munkáját is. Valószínűleg ennek is kö­szönhető, hogy a teljes jogú szakszervezeti tagok száma az előző év hasonló időszakához viszonyítva csaknem 650-nel növekedett, és Pest megyében meghaladja a 40 ezret .Az idén száznegyvenhét alapszervezet készített költségvetést, a jövő évre tervezett tagdíjbevétel ?3 millió 167 ezer forint. B. Z. Vaskos anyag gyűlt össze a Közép-Duna-vidéki Intéző Bi­zottság ez évi utolsó elnökségi ülésére. A testület tegnapi ér­tekezletén meghallgatta az elő­ző ülés óta eltelt időszak ese­ményeiről szóló főtitkári je­lentést, majd megvitatta a Du­nakanyar új regionális rende­zési tervét megalapozó vizs­gálatokról szóló előterjesztést. Szót váltottak a központi fej­lesztési alap támogatásával épülő idei beruházásokról és a VII. ötéves tervidőszakban ese­dékes feladatokról, valamint az idei vissza nem térítendő támogatások felhasználásáról, és elfogadták a jövő évre szó­ló ez irányú javaslatokat is. Ez­után a Pest, Komárom és Nóg- rád megyei idegenforgalmi hivatalok vezetői adtak tájé­koztatást idei eredményeikről és gondjaikról. A testület ér­tékelte a Dunakanyar 1986-os kulturális és sportrendezvé­nyeit, végül szóba került a KDIB területi bizottságai el­nökeinek és titkárainak rész­vételével november közepén megtartott megbeszélése is. Utolsó napirendként a KDIB elnöksége elfogadta az 1987. évi munkatervét. Arra nincs lehetőségünk, hogy az értekezletről részlete­sen beszámoljunk, ezért csak a legtöbb állampolgárt érintő témáról adunk hírt. Arról, hogy az Építési és Városfej­lesztési Minisztérium megbí­zásából a Városépítési Tudo­mányos és Tervező Intézetben készül a Dunakanyar üdülő­körzet hosszú távú fejlesztési programjának korszerűsítése és regionális rendezési terve. A munka jelenlegi, első szaka­szában a helyzetelemzés áll rendelkezésre, amely a kon­cepció kiindulási alapjául szolgál. Leglényegesebb az a megállapítás, miszerint ez a terület természeti és kulturá­lis értékeinél fogva az ország lakosságának kedvenc kirán­duló-, a fővárosiaknak pedig rendszeres hétvégi tartózko­dási helye. A 60-as években még azzal számoltak, hogy a pesti emberek is csak túrázni járnak majd e vidékre, az élet azonban rácáfolt az akkori elképzelésekre: gombamód szaporodtak a hétvégi házak, Maratonira sikeredett csü­törtökön a vállalati tanács ülése a Csepel Autógyárban. Az okot a tárgyalt témák fon­tosságában, illetve abban a tényben kell keresni, hogy a vt-tagok ma még csak kóstol­gatják, tanulják és gyakorol­ják a megbízatásukból adódó feladatokat. Nem egyedi eset, sőt megyénkben is akadt már példa rá, hogy e testületek a jó szándéktól vezérelve olyan dolgokat is magukra akartak vállalni, amelyek már az ope­ratív irányítás hatáskörébe tartoznak. Ám ez mégiscsák jelez valamit: azt tudniillik, hogy a vt-tagok felelősséget éreznek a vállalat sorsáért, véleményeikkel, javaslataik­kal a mát és a holnapot is szolgálni kívánják. Kivált ak­kor, amikor a jövő esztendei terv nem csak a tárgyévre, de a következő időszakokra is ha­tással van. Fájó tényként kellett elfo­gadni például, hogy a Csepel Autógyárban jövőre a számí­tások szerint csak 40 millió forint fordítható szinttartó beruházásokra, és ez az ösz- szeg annyira minimális, hogy hathatós belső és bizonyos központi Intézkedések nélkül előbb-utóbb a technikai be­rendezések veszélyes leépülé­séhez vezet. Pedig ez a válla­lat — mint köztudomású —, a jók közé tartozik... Sajnos a népgazdaság egé­szét nyomasztó gondok a szi- getszentmiklósiakat sem ke­rülik el. A járműprogram si­keres megvalósítása az ő vál­lukon éppúgy nyugszik, mint a Rába Vagon- és Gépgyárén, az lkarusén, vagy az Ipari Szerelvény- és Gépgyárén, hogy csak néhányat említsünk a kooperációs partnerek so­tt legtöbb helyen már szinte elviselhetetlen a zsúfoltság, ráadásul a bódék és a kacsa­lábon forgó paloták bizarr együttese fogadja a látoga­tót. Noha a Dunakanyar a ki­emelten fejlesztendő üdülő­körzetek közé tartozik, keve­sebbet kapott a központi fej­lesztési pénzekből, bár ezek is jelentős minőségi változásokat hoztak. A szolgáltatások szín­vonala azonban nem tudta követni a megnövekedett igé­nyeket, s mára az a helyzet, hogy óriási feszültségek ta­pasztalhatók például az élel­miszer-kereskedelemben, ke­vés a megfelelő színvonalú, ol­csó szálláshely, nincs megold­va a szennyvízelvezetés ügye, és sorolhatnánk még a gon­dokat. A tanácsok és a különböző gazdálkodási szervezetek ér­dekeltek voltak a nagy arányú parcellázásokban. Magánerő­ből épültek a nyaralók, gyak­ran olyan területekre, ame­lyeket inkább védeni kellett volna. Építési tilalmakat csak az utóbbi években rendeltek el, megküzdve az ilyenkor esedékes nyomással. Hasonló esetekre azonban várhatóan sor kerül még — ezt szorgal­mazza egyébként a KDIB el­nöksége is —, különben jóvá­tehetetlen károk keletkeznek a vidék természeti szépségé­ben. Más! Földrajzi adottságai­nál fogva a téli sportoknak éppúgy kedvez a terület, mint a vízi turizmusnak, ám az időjárás csak rövid ideig fo­gadja kegyeibe a síelőket, a csónakosokat és hajósokat pe­dig nem várják igazán kul­turált táborhelyek. Ez utóbbi témát ugyancsak a KDIB ka­rolta fel, s szorgalmazza a ha­zai és a nemzetközi vízi tu­rizmus feltételeinek kialakí­tását. A fentiek csupán néhány gondolatot ragadnak ki az ala­pos elemzésből, amely kijelö­li a továbblépés irányát. Az adottságok és a feltárt prob­lémák ismeretében készül el 1988-ig a regionális rendezési terv. F. E. ráből. Az ipar egészének kel­lene kedvezőbb helyzetbe ke­rülnie ahhoz, hogy a minden­napos feszültségek oldódjanak. Gazdasági perek tucatja, köt­bérek milliói sem rendezhetik a problémáikat, legfeljebb ma az egyik, holnap a másik cég kerül ideig-óráig kedvezőbb pozícióba. Mint arra Lukácsi Gábor vezérigazgató rámuta­tott: minden vállalatnak el­sősorban a saját portáján kell rendet teremtenie. Az autó­gyárban minél több jó szak­ember szürkeállományát kell megmozgatni az egyetemes vállalati érdekért. Megtenni mindent azokért, akiknek kö­zük van a termeléshez. Nemcsak autógyári specia­litás, hogy alkatrészek hiánya miatt esetenként leáll a mun­ka, vagy hogy a gépek gyen­ge műszaki színvonala szapo­rítja a karbantartók dolgát. Nemcsak ott okoz fejtörést, hogy a mai körülmények kö­zött miként lehet mégis ver­senyképes termékkel megje­lenni a piacon. Ráadásul úgy, hogy a vevő más után néz, ha a partner 60 napon belül nem képes szállítani. És hátat for­dítanak akkor is, ha a ter­mék minősége kívánnivalót hagy maga után. Ez az a pont, ahol parancsoló szükségesség előbbre lépni a Csepel Autó­gyárban is, méghozzá úgy, hogy a hanyag munkát vég­zőket szigorúan felelősségre vonják. Az előre nem programozha­tó, váratlan üzletek természe­tesen változásokat hoznak a vállalat életében. Ezért a vt elé terjesztett komplex terv­javaslat egyfajta minimális program, benne azokkal a sarokpontokkal, amelyek tel­jesítése biztosítja a gazdálko­dás egyensúlyát, egyben a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek szinten tartását. Eh­hez jövőre a bázishoz képest 5—6 százalékkal kell emelni az árbevételt, s olyan irány­ba terelni a költséggazdálko­dást, hogy 1987-ben 960—980 millió forintos nyereséggel zár­hassák az évet. A vállalat egyébként 5—5,50 százalékos átlagkereset-fejlesztést irá­nyoz elő, ám annak természe­tesen összhangban kell lennie Doktor- és tiszteletbeli dok­toravató nyilvános egyetemi tanácsülést tartottak tegnap a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A mezőgazdaság- tudományi karról hetvennyol­cán, a gépészkarról huszon­nyolcán vehették át a doktori címet tanúsító oklevelet. Dr. Bíró Ferenc rektor ezután Helmut Claas okleveles gé­pészmérnököt, a nyugatnémet Claas Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalat elnök-igazga­tóját köszöntötte, akit doctor Csúnyán beszél ma sok felnőtt és gyerek. Nem tesz lakatot a szájára, nem titkol­ja el, ami a szívét nyomja. Mondja a véleményét, akkor is, ha az másoknak nem tet­szik. A szólásnak: lakat van a száján — változata más je­lentésű: nem szabad szólania. A régi nyelvben gyakori for­mában gyökerezik mindkettő: Lakatot vet valakinek a szájá­ra, azaz hallgatásra kénysze­rít. Vessünk-e lakatot akár a legcsábosabb szájra, mely dön­ti magából a csúf szavakat? Csúnyán beszélünk lépten- nyomon, függően vagy füg­getlenül indulatainktól, érzel­meinktől, helyzettől és körül­ményektől, tekintettel nem va­gyunk kiskorúra, serdülő gyer­mekre, netán azokra, akik éle- medetten is elpirulnak, akár Mikszáth regényhőisei, sőt ma­ga a szerző is. a termelékenységgel, a telje­sítményekkel. A jövő évi vég­leges terv megtárgyalására és elfogadására a vállalati tanács következő ülésén kerül sor, miután véleményezte a válla­lat párt-végrehajtóbizottsága és megtárgyalta a szakszerve­zeti testület is. Ebben a doku­mentumban szerepelnie kell a vállalati stratégiának, amely kijelöli az elhatározott dina­mikus fejlődés feladatait. A vállalati tanács ez évi utolsó ülésén döntött arról is, hogy az 5-ös gyárhoz tartozó dugattyú- és gyűrűgyáregység 1987. január 1-jétől leányvál­lalatként dolgozik tovább. Számos feladatot már eddig is önállósul oldottak meg, te­vékenységük egyébként is ne­hezen volt illeszthető az 5-ös gyár profiljához, mindenkép­pen indokolt tehát a külön­válás. A Csepel Autógyár Du­gattyú és Dugattyúgyűrű Leányvállalata olyan tevé­kenységet folytat majd, amely- lyel hazai igényeket elégít ki, méghozzá olyan területen, ahol eddig gyakori volt a hiány — hangzott a vezérigaz­gató érvelése. A leányvállalat alapításával elvileg mindenki egyetért, sőt támogatja azt, hiszen rövid távon feltétlenül elősegíti a fejlődést. Ám az időpont meg­határozásával és az előkészí­téssel kapcsolatban voltak fenntartások. Halász József, a vállalati pártbizottság titkára a párt-végrehajtóbizottság tes­tületi véleményét kifejezve, hangsúlyozta, hogy ilyen hord­erejű döntés előtt fel kellett volna készíteni a helyi veze­tőket éppúgy, mint a dolgo­zókat, az őket is érintő vál­tozásra. Akkor Is fontos a munkások beavatása a külön­böző döntésekbe, ha az netán előnyösen befolyásolja az egyének sorsát. A személyi feltételeket is előre és nem utólag kellene megteremteni. A vállalati tanács tagjai szerint a január elsejei Meg­alakulás ideje sürget, ezért — vállalva a döntés felelősségét, ódiumát —, élve jogukkal, nyílt szavazással a leányvál­lalat megalakítása mellett döntöttek. Fazekas Eszter causa universitalis, tisztelet­iben doktorrá avattak. Az el­ismerés birtokosa kimagasló munkát végzett a hazánkhoz és a GATE-hoz fűződő szoros szakmai kapcsolatok kialakí­tásában, a mezőgazdasági ga- bonabetakaritó technológiák, a gazdasági, kereskedelmi együttműködés fejlesztésében a magyar kutatóintézmények­kel és termelőüzemekkel kar­öltve. Több évtizede végez ki­emelkedő szakmai, tudomá­nyos tevékenységet. Miért csodálkozunk, ha az ifjúság kötőszava lett némely kifejezés, ha még a magát ol­vasottnak, műveltnek valló kamasznak is kicsúszik a szá­ján olyasmi, amit talán leg­szívesebben azért mégsem mondott volna ki?! Vannak osztályok, jó hírű-nevű közép­iskolákban. ahol lenézik azt, aki megválogatja, hogyan be­szél. Nem számít menőnek, akinek más a stílusa, mint az esetleges hangadónak. Nagy az. aki kimondja — mit is? Trágárkodunk? Hol a határ? Állítsuk össze a csúf szavak listáját? Leltározzuk a nem­kívánatost? Foglaljuk össze, milyen beszédhelyzetben meg­engedhető használatuk, mikor és mit tiltsunk, tűrjünk, ne­tán támogassunk? (1.: szép- irodalom.) Esetleg szankcionáljuk. A Nemzeti Múzeumban is őrzött bizonyos emberi állkapcsokon lakat van. Hogy kerültek oda ? Drágult a díjszabás, ám ma is csak az utasok kisebb ré­sze — százból negyvennyolc — vásárol teljes árú menet­jegyet. A többség valamilyen kedvezmény élvezője, mégis szidja a vasutat, sokba kerül. S mennyibe az államnak! A kedvezmények javát ugyanis nem a MÁV adja, hanem az állam rendelte el, s ennek fe­jében dotációt fizet. Most dolgoznak az albertirsai állo­más korszerűsítésén, a határ­idő a jövő esztendő vége, s a költség 320 millió forint. Fo­lyamatban van az Öcsa-La- josmizse vonal rendbetétele, azaz a haladásnak föllelhet­jük a jeleit altkor is, ha csu­pán a megye határán belül maradunk. Ezeket a jeleket, tényeket értékelve sem hallgathatjuk el a keserves, a népgazdaság gyarapodó nehézségeiből ki- serkedt tényt: a vasúti beru­házások értéke 1980 és 1985 között 45 százalékkal kiseb­bedéit. Tudnunk kell tehát, nem mindenkor vagyunk sí­nen, amikor sínen vagyunk, meglehet, éppen azért cam­mog velünk a gyorsvonat, ké­sik a személy, mert bár a mozdony bírná, az agyongyö­tört pálya nem bírja a nagy sebességet. Egyre több lassú­jel kerül ki a vágányok mellé, jeleként annak, a ter­mészetesnek vehető mértéknél gyorsabban romlik a pálya állapota. Az építésjellegű be­ruházásoknak négy és fél százalékát tették ki 1985-ben a vasút fedezte kiadások, s az arányirány is, sajnos, jelzi á holnapra várható állapoto­kat. A Magyar Királyi Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség 1880 áprilisában kelt jelenté­se szerint tizenöt vasútfi tár­saság) tevékenykedett az or­szágban. Ami önmagában, a mából visszanézve, nem baj. Az már inkább, hogy máig hordjuk az össze nem egyez­tetett kezdetek, a kisszerű ér­dekektől vezérelt pályaépíté­sek, vonalvezetések terhét, vi­seljük következményeit. Gyak­ran hasonlít például a teher­kocsik vezénylése földrajzi fejtörőhöz a sugaras irányú vonalvezetések miatt, s ez is oka, hogy a teherkocsik üre­sen futásának aránya a tel­jes mozgáson belül 36—37 százalék! Az üres kocsikkal vegyített szerelvények átlagos sebessége 20,6 kilométer volt tavaly, s ha minden más fel­tétel meglenne, akkor sem si­kerülne a gyorsítás; nem bír­ja a pálya. Vannak harminc-, ötven-, hatvanesztendős sza­kaszok, ahol csak karbantar­A régi magyar jog szakértőié szerint büntetésként alkalmaz­ták a száj, illetőleg az áll meq- lakatolását, ha az ember szó­val (a szájával) követett el sú­lyos bűnt: árulást vagy isten- káromlást. Kegyetlen büntetés a hallgatás jelképezésére. Mi több, beszédes vallomás ké­sőbbi korok számára a bün­tetést elrendelőkrői. Következésképpen a trágár- kodó szájnak akár rövidebb időtartamú lelakátólásátói te­kintsünk talán el. Számos ki­fejezés egyébként is beépült a köznyelvbe. A gyerek, a nagykamasz nem is tudja már. hogy amit kimondott, durvaság vagy sem. A visel­kedésmódról alkotott érték­ítéletek már régen elbizonyta­lanodtak. Honnan tudja a gyerek, mit lehet (és szabad) és mi az, amitől tartózkod­jék? Már az óvodában meg­tanulja az alapszókincset, sha tásra került sor, felújításra egyetlenegyszer sem... S egy másfajta jelzése a gondoknak: a megye területén dolgozó vasutasok létszáma egy évti­zed alatt tizenöt százalékkal csökkent. Döntően nem a korszerűsítés következtében, hanem éppen annak hiánya okán ment, megy végbe ez az apadás. Köszönhetően a Vereinigte Ofter-Pester-Zeitung friss tu­dósításának, ismerjük az első hazai (ló)vasútpálya kíván­csiak tömegét vonzó felavatá­sát. Az 1827. augusztus hú­szadikán lezajlott eseményen maga a nádor — József — is megjelent. „A vaspályára he­lyezett hat kocsiban a követ­kezőt szállították: az elsőben 570 téglát, a másodikban 40 mázsa követ, a harmadikban négy hordó bort... s a lelkes közönség ámulatára, az ösz- szesen 300 mázsa terhet egyetlenegy ló megerőltetés netkül húzta lépésben.” Sínen voltunk. Vagyunk azóta is, váltakozó eredménnyel persze. Éltünk olyan időket, amikor az író­asztal-okosság egyre hátrább kergette a vaspályák lovait és lovasait, s a holnapvesztés értékvesztéssel társult, s mire pótolgatni kezdtük, az erre költhető pénz olvadt össze kisebb halommá. Az építési hossz megköze­líti a nyolcezer kilométert, a Vágányhossz 13 ezer felett van. Ezeknek a vágányoknak az aljazata azonban... 35 százalékban még mindig fa. Ami valamikor jó volt, de ma egy nehezebb mozdony szét­nyomja rajtuk a sínszálakat. A bajban szerencse, a legna­gyobb forgalmat lebonyolító fővonalakon elfogadható az aljazat állapota. S mert az utasok minden százas csoport­jából kilencvenen személyvo­naton, s nyolcvanhatan nem távolabbról utaznak, mint nyolcvan kilométer, a vasút­nak ehhez kell(ene) igazodnia pályákkal, járművekkel, ám a teherforgalomban éppen az ellenkezőjéhez, a nagy terhek gyorsan és távolra juttatásá­hoz. Nem irigylendő helyzet! Egy mostani munka, a Rá­kos—Hatvan vonalszakaszon csupán az önműködő térköz- és sorompóbiztosító berende­zések telepítése 110 millió fo­rintot emészt fel. A vasút — ahogy a szakemberek mond­ják — rendkívül eszközigé­nyes. A korábban „megtaka­rított” forintok azonban fur­csa hurokvágányokra tereltek bennünket... mégsem, csak egy-két évet keli várnia. Hogyan lépjünk? És merre a helyes út? Beszédkultúránk­ról, netán kultúrálatlan vol­táról lehet szólni, érvelni, sőt meghatározni is azt. Van-e modell?- Legyen eszmény az iskolában elhangzó tanári szö­veg? Lehet-e? Vagy keressük és találjuk a sikeres megol­dást a klasszikus magyar iro­dalmi alkotásokban? Múltjá­ban él a nemzet, mondja László professzor — hozzáte­hetjük: nyelvében él a nem­zet. A felnövekvő nemzedék többségében hiú. Erezzen hát belső késztetést — otthoni és iskolai ráhatás eredménye­képpen, hogy bár lakat a száj­ra büntetésképp nem kerül, kifejezésmódja szép legyen, vagy ha tetszik: nemes. Le­gyen rátarti arra, hogyan ölt testet a gondolat. A fistalsag önmagában szép­ség is, maradjon az, ha meg­szólal: baráti, bizalmas kör­ben, minden körülményben. Herman Eva Gödöllő Mtoravató az egyetemen Mészáros Ottó Megszólalsz, megmondom, ki vagy Ülésezett a KDIB elnöksége A Dunakanyar jövője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents