Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-19 / 298. szám

NAI&O0RÖSI \J£íAa A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 298. SZÁM 1986. DECEMBER 19., PÉNTEK lodern elektronika helyett Jönne ai új, de ki fogadja? Űton-útfélen intő példák se­rege figyelmezteti a gazdál­kodó egységeket arra, hogy élőbb-utóbb csődbe jut az a vállalkozás, amely képtelen lépést tartani a kor követel­ményeivel. Természetes fo­lyamat ez, habár a szocialista gazdálkodás keretei között eléggé szokatlannak tűnik még így szabadjára engedve. Ám azt azért senki ne higgye, hogy valamiféle parttalan áradat sodrásába kerültünk, miként azt a kárvallottak ál­lítják, gyorsan cselekedve ki lehet evickéini belőle, s eure ugyancsak számos példát hoz­hatunk fel. Hagy bökkenő Az efféle válságos idősza­kok persze olykor komoly megrázkódtatással járnak. Az Információtechnikai Vállalat nagykőrösi üzemében például jelenleg is magas, mintegy 10 százalékosra tehető a fluktuá­ció. Pedig a jelek most már azt mutatják, hogy a szerviz túljutott a kritikus holtpon­ton, ahová az utóbbi években került, minek következtében sorra köszöntek el a legjobb szakemberek, mert egysze­rűen nem érezték biztonság­ban magukat. Rádöbbentek, hogy munka­helyüket túlhaladta a kor. A tegnap még modernnek szá­mító munkadarabjaik elavul­tak, egyre inkább kiszorítják őket az új elektronikus be­rendezések. Ez viszont felké­születlenül érte a szervizelő­kapacitást. A bizonytalanságot csak tovább fokozta az is, hogy az üzem hónapokra he­lyi vezető nélkül maradt. A „távirányítás” csak szeptem­berben szűnt meg egy, az itte­ni körülményeket régről is­merő szakember kinevezésé­vel. Jóllehet a fejlesztés irá­nyát, módját az elektrotech­nika szemlátomást rohamos fejlődése sugallta, azt mégsem sikerült időben meghonosítani a szerviz falai között. Hogy ennek mik voltak az okai, nehéz lenne konkretizálni. Nagyvonalakban úgy össze­gezhetjük, hogy a vállalat egészében jelentkező gondok, egyesek szerint a rossz gaz­dálkodási szemlélet voltak a hátráltató tényezők. Az utóbbi megállapítás mindenesetre igazolódni lát­szik abban a furcsa tényben is, hogy az ipari iskolai kép­zésben az elektroműszerész szakot éveken át nem valósí­tották meg, holott az tudva­levő, hogy a szakembergárda kinevelése a kulcsa a to­vábblépésnek. Mert a másik alapvető fel­tétel : a korszerű számítógé­pes rendszereket szervizelő technika lényegében adott. Csak éppen jórészt kihaszná­latlanul áll, mivel nincs aki kezelje azokat. De még ha volna is, a komputerekkel kapcsolatban van egy komoly bökkenő. A nagy teljesítmé­nyű, állandó használatú be­rendezéseket messziről ide­szállítani kész ráfizetés, hi­szen azok állásideje súlyos ezresekkel mérhető. A szemé- ,lyi számítógépektől nem kér­hető számon ennyire szigo­rúan az úton és a szervizben töltött idő, de sajnos ezekre tervezni ma még nem lehet igazán. S pusztán ígérgeté­sekkel a mesterembereket nem lehet idecsábítani. Mi ez, ha nem zsákutca? Legalábbis ebből a látószög­ből nagyon annak néz ki, hi­szen a hagyományos irodagé­pek szervizelése alaposan megcsappanva a perifériára szorult az utóbbi egy-két év­ben. Idén is változó, bizony­talan tervszámokat fűztek hozzájuk. Valamivel több, mint 18 millió forintot ered­ményez esztendő végéig ez a munka, de az utalványbélyeg­zők gyártása sem jelent töb­bet 7,5 millió forintnál. Bár eléggé sajátos munka, de helyi körülmények között gazdaságosnak látszott a fény­másoláshoz használt lakkok, festékek - kiszerelése. A terve­zett 58,5 millió forint helyett 95 millió forint árbevételre tesznek szert idén e tevékeny­ség jóvoltából, s ez az, ami voltaképpen megoldotta a sásrviz égető munkaellátott­sági gondjait. De vajon med­dig? Verbó Zoltán, a.szerviz régi-új vezetője optimista: — Sokáig tartotta magát, s alighanem még ma sem ült el egészen az a rémhír, misze­rint a nagykőrösi szerviz megszűnik, mert nem bírja a versenyt. Az idei év több mint 121 millió forint árbe­vétele bizonyítja, hogy ha nem is abban a formában, ahogy szerettük volna, de ké­pes az üzem az eredményes gazdálkodásra. A fentebb em­lített lehetőségeinkre hosszabb távon is tervezhetünk. Ösztönöz a tnozgósér — Mit szóltak mindehhez az emberek? — Nem vitás, az efféle va­riációkért, az ebből eredő át­csoportosításokért nem min­denki lelkesedett, az ellenállás megnehezítette a szervezést. Ügy ítélem meg, hogy olykor következetes szigorral ugyan, de sikerült a munkafegyel­met kellően megerősíteni. A termelési eredmények mellett mindezt a keresetek is tükrö­zik. A mostani utolsó negyed­évben például 240 ezer forint mozgóbért tudtunk szétoszta­ni, s ezt az ösztönző módszert továbbra is alkalmazzuk. Az igazi cél — Mondják, a festékkisze­relés alaptevékenységükbe illő munka, mint mondjuk, a bor­termelőknél a palackozás. De gondolom, nem ennek folyta­tása az igazi cél... — Téved, aki azt hiszi, hogy mi mindenáron csak az újért küzdünk. Ami hagyo­mányos, de gazdaságos, azt továbbra is szervizeljük, illet­ve gyártjuk, gondotok itt az utalványbélyegzőkre, amiknek exportlehetőségeit most ku­tatjuk. A viszonylagos elmaradott­ságból nem lehet egyik napról a másikra kilábalni. Vannak olyan korszerű berendezések, amiket csak hosszabb távon vehetünk figyelembe. De nyil­ván továbbra is az elektroni­ka fejlesztésében látjuk a szerviz fejlődésének útját, a személyi számítógépekre is előbb-utóbb építeni lehet. Most tehát az a legfontosabb feladat, hogy hozzá a szak­gárdát megteremtsük. De eh­hez előbb bizonyítani kell azt, hogy stabil, életképes munka­hely várja jövendő dolgozóit. Miklay Jenő ündjárt befogadja a föld Megkezdte a termelést Csongrád megye első folyé- konyműtrágya-gyára. A bá­bolnai Iparszerű Kukoricater­melő Közös Vállalat gesztor­ságával és 11 tsz részvételével alakult Biokémiai Gazdasági Társulás közös beruházásában építették fel az üzemet. Száz­millió forint költséggel, a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz területén, összesen 29-féle folyékony műtrágyát állítanak elő; a vegyi gyárak­ból érkező alapanyagokból évente 60 000 tonnányit. A fo­lyékony műtrágya alkalmazá­sa termelési, környezetvédelmi szempontból egyaránt előnyös. A tápanyagot ugyanis kijutta­tásakor mindjárt befogadja a föld, és nem • áll fenn az a veszély, hogy elhordja a szél, ami a szemcsés műtrágyánál gyakran előfordulhat, különö­sen aszályos, időszakokban. Mozisén A nagyteremben Szelíd motorosok. Színes amerikai film. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben A veréb is madár. Színes, magyar film, fél 6-kor, Tanya a ködben Ez a kistenyésztő bizakodik A tej fehér reggeli ködben észre sem vettem az Esed- dűlői tanyát az országút mel­lett. De mert a menetrend szerinti autóbusz megállt a kijelölt megállóban, leszáll­tam, abban bízva, hogy vala­hol megtalálom a ködben azt, amit s akit kerestem. A gyér, de a rossz látási viszonyok miatt veszélyessé vált útról erősen az árokszélre húzódva mentem a sejtett irányba, ahová egyetlen életjel veze­tett, nehéz gépek ködtől foj­tott, tompa dübörgése. A ta­nya körül dolgoztak a téesz- föld domborulatait, horpadá­sait kiegyenlítő földgyaluk. Az elülső udvaron traktor, a kocsiszínben kisteherautó, a belső udvaron személygépko­csi állt. Kovács Ferenc, a gazda éppen javította az egyik gépét az udvaron, így hát nem volt nehéz bejutni hoz­zá, már csak azért sem, mert szereti a vendéget. Először is a házba vezet. Rögtön begyújt, hiszen nap­közben a jószággal van el­foglalva vagy a gépeit gon­dozza, s a dolgozó embert a szorgos munka kályha nélkül is felmelegíti. Mindjárt beszélgetésünk elején arra voltam kíváncsi, hogy nem zavarja-e őket, vagy még inkább a háziálla­tait a rengeteg földmunkagép lármája. A gazda rázza a fe­jét, hogy a zaj már nem okoz gondot, mert időben túl­adott a tehenein, ugyanis az Arany János Tsz két évvel korábban értesítette a terve*- zett nagy meliorációs mun­káról. S hogy bizonyítsa, a többi jószág milyen jól bír­ja a megváltozott körülmé­nyeket, kivezet a gazdasági épületbe. A saját tervezésű és készí­tésű fialtatókban tizenöt anya­koca heverészik nagy nyu­galomban, s vagy tízszer any- nyi néhány hetes kismalac. Az anyaállományból öt a sajátja, tízzel van leszerződve a nagytétényi hizlaldának, s annak jászkarajenői felvá­sárlótelepén adja le a súlyos jószágokat, amikor eljön az ideje. S amikor kérdem, hogy megéri-e a sertésnevelés, vá­lasz helyett körbevezet gaz­daságában — ahol minden az ő keze munkáját dicséri —, s megmutatja, hogy a kombájn kivételével szinte mindenféle mezőgazdasági gépe megvan. Három kutat is fúrt magá­nak, azok vizéből nyáron, az aszály idején még a közös gazdaság 400 szarvasmarhá­jának is jutott elegendő — baráti alapon, öt hold saját földje is van Bács-Kiskun megyében, azaz Bácsban, ahol a szükséges takarmánybúza és kukorica, s más egyebek teremnek meg a maga, s csa­ládja kétkezi munkája által. A földet és a gépeket a volt kocséri házának árából vásá­rolta, s amikor ezt mondja, már válaszol is korábbi kér­désemre, ami így szólt: — Mindig ez volt az élet­formája? — Nem voltam én azelőtt Milyen a vasút belülről? (3.) Az üvegfal másik oldaláról A nagykőrösi vasútállomás I mindennapi életét, az ott dol­gozók munkáját bemutató írá­som befejező részét egy olyan beosztással folytatom, amely­nek betöltőjével a leggyakrab­ban találkoznak az utasok. Nem tudom, mennyiben igaz az a mondás, amely szerint a por­tásról következtetni lehet a vállalat igazgatójára, de ez a hasonlat, azt hiszem, ebben az esetben jó. Ugyanis Gutásné Szőke Viktória nem egyszerűen fel­tűnő jelenség , az üvegablak mögött, hanem igazi vasutas, igazi szolgáltatói magatartás­sal, aki láthatóan élvezi a munkáját, s szívesén segít sze­mélypénztárosi minőségében bármely érdeklődőnek, ö ar­ra is gondol, hogyha az uta­soknak precízén, érthetően el­magyarázza mindazt, ami a sokféle vasúti utazási formá­val kapcsolatban fontos, akkor más állomásokon, vagy akár a vonatokon dolgozó munka­társainak is hasznára válik az ő lelkiismeretessége, ember- szeretete. sze­Gutásné Szőke Viktória mélypénztáros éppen egy ked­vezményes utazási lehetőség szabályait, előnyeit magyaráz­za az utasnak, s ezt hallat­lanul nagy türelemmel teszi. ja is egyben, úgynevezett kül­sős, tehát nem az állomás épü­letében van a közvetlen mun­kahelye. Egy gyermekük van. Apropó, gyerekek!... A vasútállomáson dolgozó négy asszonynak hét gyermeke van, s mint Rostás Tibor állomás- főnök elmondta, a kollektíva minden segítséget megad a gyermeküket nevelő anyák­nak. Végezetül a vagyonvédelem­ről szólt még Rostás Tibor. Elmondta, hogy nagyon jó a kapcsolatuk a városi rendőr­séggel, közvetlen összekötte­tésben állnak velük. Volt is rá példa, hogy vagonfosztogató- kat sikerült elfogni közös munkával. Az ilyen károkozás azonban nem jelentős, mert a vasutasok magukénak érzik munkahelyüket s mindazt a roppant, nagy értéket, ami be­gurul vagy továbbgurul acél- kerekeken a vasútállomásra, illetve onnan. Kép és szöveg: Aszódi László Antal (Vége) Kovács Ferenc, a büszke gaz­da, ha csak teheti, elgyönyör­ködik az infralámpa alatt s anyjuk ölén melegedő, táplál­kozó kismalacokban. gazdálkodó, bár a szüleim pa­rasztemberek voltak. Tar­tottunk Kocséron is mindig jószágot, de akkoriban kis­iparos voltam, lakatosszak­mában, főleg azonban kútfú­rásból éltünk. A környező gazdaságoknak, vállalatoknak es magánosoknak évente öt- ven-hatvan kutat fúrtam. Még korábban az állami ipar­ban dolgoztam, például a Nagykőrösi Konzervgyárban karbantartó-gépbeállítóként. Szóval néhány foglalkozás­ba belekóstoltam a kisiparos­ság előtt, majd az önálló munkát vállaltam, s azt, hogy a saját magam főnöke lehes­sek. Azt hiszem, szigorú fő­nöke voltam saját magamnak, különben nem vittem volna semmire. Most is van még nagy szőlőm, korábban na­gyobb áruházaknak termel­tem és szállítottam paradi­csomot, paprikát — amíg megérte —, dohányt is ter­meltem, s tavaly a dinnyé­met a kapumból vitték el a kiskereskedők, de még Kő­rösről is kijöttek érte kerék­párral háziasszonyok... De a kérdésre válaszolva elmondhatom, hogy a gaz­dálkodás a mai mértékben so­ha nem volt az életformám és kenyérkereső foglalkozá­som. Sajnos, az irreálisan ma­gas adó miatt visszaadni kényszerültem az iparomat. Évtizede vettük meg ezt a tanyát, s négy éve élünk kinn. De nem veszítettünk semmit azzal, hogy kiköltöztünk a faluból, mert van villany — ha hunyorog is időnként —, vizet magam fakasztottam a földből, s a ház így teljesen fel van szerelve minden szük­séges géppel, háztartási esz­közzel. Aztán olyan dolgokról be­szélgetünk, amik némely vá­rosi ember szerint ismeretle­nek a tanyán: kulturálódásról, közéletről, azok lehetőségei­ről. Elsőként azzal büszkél­kedik el a vendéglátó házi­gazda, hogy sok újságot já­rat és több szakmai hetila­pot, folyóiratot. A gépkocsi hozzásegíti őket ahhoz, hogy ne legyen ismeretlen számuk­ra saját hazájuk. A családfő hobbija pedig egyben közéle­ti tevékenységét is érinti, mert tagja és ellenőrző bi­zottsági tagja, a jászkarajenői vadásztársaságnak, az ebte­nyésztők szövetségének. E társaságok gyűléseire, vacso­rával egybekötött éves be­számolóira családját is elvi­szi. Tehát nem igaz az, hogy a tanyán élőknek csak a mun­ka és az elszigeteltség marad. Még kutyakiállításokra is jut idő, ahonnan nemzetközi he­lyezéssel tértek haza vizslá­jukkal. A jószág, a föld, a szőlő mellett tehát jut idő a családra, a baráti kapcso­latok ápolására is, csak akar­ni kell... Kép és szöveg: A. L. A. SpobthIrekíbbmb Nyitány az öregfiűknál A táblázat ezt mutatja: 1 x-------7-1 2 1 1----------8-3 2 1 1-----­-6-1 2 I 1-----------4-0 2 II ------------------7-4 2 1 1----------3-1 2 1--­--------1 1-3 — 1----------1 4-7 — 1-------i 0-4 — 1--­--------1 3-8 — 1------------1 1-6 — 1----------1 1-7 — 1. Toldi 2. Tor teli Tsz 3. iparcíKk-ker. 4. Kőcser íí. Pedagógusok 6. Konzervgyár 7. Városgazd. 8. Karaítítéien y. Cegleái Tang. 10. Vízmű 11. 21-es Volán 12. Arany J. Tsz A Petőfi-iskolai tornacsar­nokban megkezdődött a ha­gyományos téli kispályás öreg­fiúk teremlabdarúgó-torna, amelyet ezúttal negyedszer rendeznek meg, Gulyás István­ra emlékezve. Most csak 35 éven felüliek szerepelhetnek, s így az előző évekhez viszo­nyítva sok új arcot , is láthat­tunk a körmérkőzés-sorozat el­ső fordulójában. Bár az egyes mérkőzések időtartamát 2x20 percre csökkentették, így . is 45 gól esett a nyitó játékna­pon. Sorrendben a követke­zők történtek. Toldi—Arany János Tsz 7-1 (2-0). A végig emberelőnyben levő élelmiszer-ipariak sokkal jobb erőben is voltak. Gól.ö- vők: Waltner (4) és Járvás P. (3), illetve Kecskeméti. Törteli Tsz—Vízmű 8-2 (3-2). A szomszéd községiek alaposan kihasználták* 1 2 3 4 * 6 7 8 * 10 11 12 a vize­sek idegeskedését és hibáit. Gólszerzők: Fehér (5), Nagy (3, egyet 7 méteresből), ill. Csontos (2), és S. Szabó. Konzervgyár—Városgazdál­kodás 3-1 (3-1). Technikás ta­lálkozón a gólerősebb csapat győzött. Gólok: Szakács, Ba­logh és Kornyik, ill. Horváth. Kőcser—Ceglédi Tangazda­ság 4-0 (2-0). A ,CÁT táma­dott többet, a kocsériak lőtték a gólokat: Plutzer (2) és dr. Pipicz S. (2). Iparcikk-kereskedők—21-es Volán 6-1 (2-0). Színvonalas játékban a technikásabb fél biztosan győzött. Gólszerzői?: Abonyi (3), Orbán (2) és Ara­nyos, ill. Ócsai. Pedagógusok—Karatetétien 7-4 (4-2). Küzdelmes, iramos, góldús játékban a szebb tá­madásokat vezető csapat győ­zött. Gólok: Szabó T. (5, kettő 7-esből), Erdey, Máté, ill. Bar- ta (2) és Bognár (2), A hétvégeken három fordu­ló lesz, köztük kettős forduló is. PÉNTEKEN Birkózás. Cegléd: a XXII. téli úttörő-olimpia országos kötöttfogású döntője. Sportlövészet. Nyársapát: városkörzeti úttörő légpuskás verseny. SZOMBATON Birkózás. ‘Cegléd: a XXII. téli úttörő-olimpia országos döntője, kötöttfogásban. Kosárlabda. Petőfi-iskolai tornacsarnok, 16.30: Nk. Kgy. Kinizsi—Hódmezővásárhelyi Spartacus VSE, 18 óra: Nk. Kgy. Kinizsi ifi—Hódmezővá­sárhelyi SVSE ifi, NB I-es fér­fi bajnoki mérkőzés. Buda­pest: Duna Cipőgyár—Nk. Kgy. Kinizsi, NB Il-es női bajnoki mérkőzés, Kecske­mét: KSC II.—Nk. Kgy. Ki­nizsi és KSC Buday isk.—Nk. Kgy. Kinizsi, úttörő leány megyei bajnoki mérkőzés. Labdarúgás. Petőfi-torna- csarnok, 8.30: Ceglédi Tan­gazdaság—Toldi, 9.20: 21-es Volán—Konzervgyár, 10.10: Pedagógusok—Törteli Tsz, 11 óra: Karatetétien—Arany Já­nos Tsz, 11.50: Iparcikk-ke­reskedők—Vízmű, 12.40: Ko-' csér—Városgazdálkodás, vá­roskörzeti kispályás öregfdúk teremtorna-mérkőzés. Sportlövészet. Kecskemét! nemzetközi Szalvai Miliály- emlékverseny. S. Z. Elveszett 10 éves német Juhász­kutyánk. Fekete világos lábú, hát­só lábára sántít. Becsületes meg­találó jutalomban részesül. Dr. Lengyel György. Nagykörös, Rá­kóczi u. 55. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Másfél évtizede kezdett dol­gozni a vasútnál, s mindjárt Nagykőrösön. A férje kollégá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents