Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-19 / 298. szám

A PEST MEGYEi TAtfÁtt ÖllSE Lapunk első oldalán olvasható az 8sz- szefoglaló a Pest Megyei Tanács csütörtö­kön lezajlott üléséről. Amint ott jeleztük, a testület megtárgyalta és elfogadta a megyei tanács 1987. évi gazdálkodási ter­vét, valamint azt a jelentést — a napi­rend további részeként —, amely a la­kossági szolgáltatások helyzetét elemzi. A tárgysorozat e két fő pontjáról az aláb­biakban részletesebb beszámolót adunk, figyelemmel a tanácstagokhoz előzetesen írásban eljuttatott anyagokra, a szóbeli kiegészítésekre, valamint a vitában el­hangzott véleményekre. Ésszerű takarékosság Folyamatos az átmenet Hiába remélt verseny Érzékenyebb reagálás Jövő évi gazdálkodás Önállóan és felelősen döntve az oktatás tárgyi leltételeinek javításához, a közművek bő­vítéséhez. Kikövetkeztethetően a helyi szándékokból, 123 kilométer hosszúságban bővül a jövő évben az elektromos hálózat a megye településein, döntően a lakosság pénzügyi hozzájá­rulásával ennél is nagyobb lesz a gázvezeték-hálózat gya­rapodása, 133 kilométer. A többi között Tökölön, Gödön, Örkényben, Táborfalván, lsa- szegen, Erdőkertesen és Csö­mörön valósul meg ilyen fej­lesztés. Cegléden várhatóan befejeződik az autóbusz-pá­lyaudvar építése, ugyanitt — tanácsi támogatással — a te­lefonhálózat is bővül, amint Gödöllőn, Veresegyházon, Százhalombattán úgyszintén. Egyesített pénzügyi források segítségével Törökbálinton, Érden, Üriban ABC-áruházat vénet majd használatba a la­kosság, Sződön pedig új élel­miszerboltot nyitnak meg. Hosszú ideje meglevő s ne­hezen enyhülő gondja a me­gyének az egészséges víz, a vizvezeték-halózat. Jelzi en­nek a területnek a fontossá­gát, a lakossági szükségletek­ben kifejeződő követelménye­ket, hogy az összes fejlesztési kiadásnak a 22,5 százaléka jut a vízgazdálkodásra, azaz több forint, mint amennyit a me­gye hetedik ötéves terve 1987- re eredetileg előirányzott. Be­fejeződik jövőre az Érd és könyéke ellátását jelentősen javító fejlesztőmunka, meg­történik a víznyerő helyek bővítésének műszaki átadása Cegléaen, Nagykőrösön és Dunabogáányban. A társulati beruházások sorában elkészül a kóspallagi vízmű, folytató­dik a munka Galgamácsán, Veresegyházon, Örbottyanban, Gyálon, Danyban, Sülysápon, Pándon és Márianosztrán. Sajnos nem sikerül az ún. közműolló — az ivóvízellátás és a szennyvizek kezelését le­hetővé tevő csatornázás kü­lönbsége — helyzetén javíta­ni jövőre sem, bár jelentős feladatok megoldására kerül sor. Cegléden befejeződik a szennyvíztisztító bővítése, Diósd és Érd között pedig a nyomóvezeték építése. Folyta­tódik a gödöllői tisztító máso­dik szakaszának kivitelezése, a gödi és albertirsai csator­namű-beruházás. Megkezdhe­tik Budaörsön a tisztítómű második beruházási szakaszá­nak megvalósítását, Sződlige- ten pedig remény van a tár­sulati formában létrejövő fejlesztés első lépéseinek meg­tételére. Változatlanul és érthetőer érzékeny pont — és ezt a ta­nácstagok véleménye is mu­tatta — a lakásépítés. Aj előzetes tájékozódás alapját a megye településein jövőre a hetedik ötéves tervben ere­detileg számítottnál kevesebb 6,4—6,5 ezer új otthon készül el. A tanácsoknak — mutat­tak rá nyomatékosan a fel­szólalók — mindenütt nagy gondot kell fordítaniuk a te­rületelőkészítésre, a telekellá­tás javítására. A tanácsokná ilyen célra elkülönített pén­zek célszerű felhasználásává ezer, ezerkétszáz kisjövedel­mű, nagycsaládos és fiatal házas lakáshelyzetének jobbí­tásához adható segítség. Sikerül az adott kereteker belül az egészségügyben és i szociális ellátásban is előbbr< lépni. A fejlesztésre fordít­ható 345 millió forintból egye­bek között folytatják a Sem melweis Kórház ötödik beru­házási szakaszát, Dunakeszit átadásra kerülhet a tizenhé munkahelyes szakorvosi ren . delőintézet, Tökölön a gondo zóintózet. Cegléden folytató dik, Gödöllőn megkezdődik — meglevő épületek átalakításá­val — a rendelőintézetek bő-■ vítése, Érden pedig új épület­szárny építéséhez kezdenek hozzá. A lakosság egészség- ügyi alapellátását hat új kör­zeti orvosi munkahely kiala­kítása — Gödön kettő, Ócsán, Kiskunlacházán, Pilisszentke- reszten, Szadán egy-egy — javítja. Remélhetően a jövő ,esztendő végére befejeződik Szentlőrinckátán a Monori Állami Gazdaságtól vásárolt kétemeletes épületben a ki­lencven idős embert befogadó szociális otthon megteremtése. Folytatódik az öregek nap­közi otthonai hálózatának tá­gítása, Dunaharasztin, Pomá- zon, Szigetmonostoron, Tápió- györgyén tervezik ilyen intéz­mény szervezését. Amint hosszú évek óta, jö­vőre is kiemelt helyet kap az oktatás a fejlesztésekben. A terv szerint 900 millió forint kerül ide, s ennek a pénznek a nagyobb része — 590 millió — az általános iskolai oktatás tárgyi feltételeinek jobbítá­sát fedezi. A reményeit sze­rint 132 új tanterem telik majd meg tanulókkal, a gya­rapodás helyszínei lesznek a többi között Inárcs, Abony, Tápióqyörgye, Szigetszentmik- lós, Érd, Nagykáta, Monor, Dabas, Gyömrő, Valkó, Káka, Tápiószőlős, Vjszilvás. Pénz­ügyi okok miatt nem sikerül befejezni a szigethalmi és a tárnoki általános iskola épí­tését 1987rben. Jelentős haladás terepe lesz 1987-ben a középfokú oktatás. Befejeződik Százhalombattán a tizenkét tantermes erősára­mú vagy vegyipari szakközép- iskola építése, Nagykátán a gimnázium hat tanteremmel és konyhával való bővítése. Folytatódik a szentendrei és a gödöllői gimnázium, a gyáli szakközépiskola, a dabasi gimnázium beruházása. Mu­tatva a társadalmi szükségle­teket, megkezdik Budaörsön, Cegléden, Dunakeszin, Kere- pestarcsán és Szigetszentmik- lóson új középiskolák építé­sét, bővítését Pécelen és Kis­kunlacházán a szakmunkás- képző iskolát. Óvoda, összesen százhetvenöt gyermek számá­ra, három helyen kerül tető alá, Szigetújfalun, Albertir- sán és Dánszentmiklóson, míg Isaszegen befejezik, Ócsán pedig megkezdik a művelődési otthon építését. A Pest Megyei Tanács, el­fogadva a gazdálkodás jövő esztendei programját, határo­zatban jelölte meg a legfon­tosabb teendőket és cselekvési irányokat. Alapvető és min­den tekintetben követendő elv a megfontolt, ésszerű takaré­kosság. A tanácsok csakis olyan kiadásokra vállalkozó­nak, amelyek fedezetét meg­teremtették, s ide tartozóan az eddigieknél nagyobb gon­dot kell fordítani a működé­si bevételek maradéktalan be­hajtására. Okulva az idei tapasztala­tokból, a megyei tanács ha­tározata nyomatékkai a helyi tanácsok figyelmébe ajánlja a gazdálkodási tartalékok visszafogott kezelését, vala­mint azt is, hogy az egészség- ügyi és szociális ellátásban, valamint az oktatásban to­vábbra is törekedni kell a működési feltételek differen­ciált javítására, az indokolat­lan különbségek csökkentésé­re. A nagyobb önállóság — mondja ki a határozat — társuljon a térségi szemlélet­tel, a tanácsok közötti■ együtt­működéssel. A megyei tanács, köszönetét fejezve ki a lakos­ságnak, a gazdálkodó szervek­nek az idén kifejtett önzetlen segítségéért, a jövő évi terv­hez is igényli a társadalmi összefogást. Lakossági szolgáltatás Lassan enyhülő feszültségek gyei tanács tagjai, az a kis­vállalkozásokhoz fűzött re­mények beváltatlansága. A vállalati gazdasági munkakö­zösségek nem folytatnak la­kossági szolgáltatást, ám a 266 magánjogú gazdasági munkaközösség esetében is csak szűk körben lelhető fel ilyen megbízások teljesítése. Annál inkább érzékelhető ez illegális szolgáltatók szerepé­nek növekedése, számítások szerint a megyében részará­nyuk a szolgáltatások teljes mennyiségéből túlhaladja a harminc százalékot, s ha ezt pénzben nézzük, akkor itt 800 millió foyint értékű munkáról van szó, amely után egy fil­lér adót sem fizetnek a kon­tárok és a fusizók...! A megoldás mégsem az — szö­gezte le a megyei tanács —, hogy mindenáron felszámol­ják a szolgáltatásoknak ezt a részét, hiszen tagadhatatla­nul valós szükségleteket elé­gítenek ki, sokkal inkább cél­ravezetőnek bizonyul e tevé­kenységek legális formák kö­zé terelése. Áttekintette a megyei ta­nács ülése a főbb szolgáltatá­si területek helyzetét és vár­ható fejlődését, majd össze­gezte a tapasztalatok leglé­nyegesebb jellemzőit. Ami fi­gyelmet érdemel: a szervezeti változások, a kisszervezetek létrejötte ténylegesen nem te­remtett versenyhelyzetet, ahol ennek a kínálati feltéte­lei megvannak — például a bérfuvarozásban —, még ott is a piacmegosztás tapasztal­ható. Nem a megrendelőkért folyik a verseny — fogalmaz­ta meg a felszólalók egyike —, hanem a kvalifikált mun­kaerőért, döntően olyan irányban, hogy a sokkal ked­vezőbb jövedelmi feltételeket kínáló kisszervezetek az álla­mi vállalatoktól és a hagyo­mányos ipari szövetkezetektől teremtik elő munkaerő-után­pótlásukat. Tekintettel arra, hogy a he­tedik ötéves terv időszakában, 1986. és 1990. között a me­gyében a szolgáltatások telje­sítményértéke várhatóan 45— 50 százalékkal növekszik, a megyei tanács egyetértett az előterjesztésben szereplő fel­adatokkal. Ezek sorában olyan teendők szerepelnek, mint a szabályozás elemeinek tökéletesítését szolgáló kezde­ményezések megismertetése az irányító hatóságokkal, a helyi tanácsok adta segítség sokféle formájának alkalmazása a szolgáltatók fejlesztési kedvé­nek növelésére, az árellenőr­zések hatásosabbá tétele. M. O. Ennek a hangulatnak az alakulásában része van annak is, hogy sok településen nin­csen lehetősége a szolgáltatás­ra szorulóknak a választásra; a kínálat jóval alatta marad a keresletnek, ami mind az árakban, mind a vállalási ha­táridőkben, a munka minősé­gében megmutatkozik. Jelen­leg ugyanis a szolgáltatások 7,7 százalékát látja el az ál­lami ipar, 9,5 százalékát vál­lalják a szövetkezetek, azaz 82,8 százalék a kisipar része­sedése. Ez utóbbi terület súlya — és ebben, mint elhangzott a tanácsülésen, egyszerre lel­hetők pozitív és negatív jel­lemzők — folyamatosan nö­vekszik. Részletekbe menő képet adott a témaj tárgyalása a szolgáltatói szervezet átalaku­lásáról, a három autójavító és a tíz elektroakusztikai és híradástechnikai tanácsi kis­vállalat — a volt Afit és a Gelka átszervezése nyomán — létrejöttéről és tevékenységé­ről, valamint a szövetkezeti ipar üzletei döntő részének átalánydíjas működtetéséről. Sem itt, sem a kisvállalkozá­sok, a magánipar területén nem érzékelhető igazán az eredeti cél közeledése, azaz a versenyhelyzet kialakítása. A magánkisiparban például kedvezőtlen átrendeződés fi­gyelhető meg, létszámuk ugyan több mint 4200 fővel nőtt a hatodik ötéves terv időszakában, a munkát kez­dők döntő része azonban nem főfoglalkozásként, hanem nyugdíj vagy munkaviszony mellett űzi az ipart. A növe­kedés szakmai összetétel sze­rinti vizsgálata sem ad okot az örvendezésre, mert a bő­vülés döntő mértékben a köz­úti szállításra koncentrálódik, b ugyanakkor a hagyományos szolgáltatásokban, ahol a leg­több a gond, minimális a változás. Nem alaptalan ugyanakkor a kisiparosok pa­naszainak java, ami azanyag- és alkatrészellátást illeti — és erre beszédes példák utal­tak a testületi tanácskozáson —, s annak az észrevételnek is van alapja, hogy az adózás nincs tekintettel a kistelepü­lések sajátos viszonyaira, ked­vezőtlen körülményeire. Jogos az a széles körben észlelhető aggodalom, hogy a mai felté­telek mellett a kistelepülése­ken nemhogy javulna a szol­gáltatások helyzete, hanem elkerülhetetlen a további romlás, sőt, bizonyos szolgál­tatási fajták teljes megszűné­se. Ami szintén nem örvende­tes és szóvá is tették a me­Életkörülményeink alakulá­sában, mindennapi közérze­tünkben jelentős szerepe van a szolgáltatásoknak. Nincsen olyan család, mely valamilyen formában és területen ne len­ne szolgáltatások igénybe ve­vője, azaz ennek okán is, va­lamint annak következtében, hogy a szolgáltatások árszín­vonala tetemesen emelkedett, érthetően és érzékelhetően megnőtt a lakosság érzékeny­sége a szolgáltatások minősé­gével kapcsolatban. Ezen a módon összegezhetjük a me­gyei tanács ülésének azt a napirendi pontját, amely a lakossági szolgáltatások hely­zetét elemezte. Tényként könyvelhető el — amint arra a téma tárgyalá­sa rámutatott — a legutóbbi fél évtizedben a szolgáltatások fejlesztési, működési feltéte­leinek alapvető változása, a szervezeti felállás átalakulá­sa. Lényegében megszűnt az árkiegészítés, ma már csak a textiltisztítás és a cipőjavítás kap — a korábbiaknál ki­sebb mértékű — dotációt. Az említett és a hasonló ténye­zőknek lényeges hatása volt a szolgáltatások igénybevéte­lének átrendeződésére. A fej­lődés dinamikus, 1980-hoz mérten a szolgáltatások érté­ke a megyében 84 százalékkal nőtt, s 1985-ben túlhaladta a 2,4 milliárd forintot. Az egy lakosra vetített teljesítmény­érték évi 12,4 százalékkal bő­vült, s 1985-ben elérte a 2492 forintot. A haladás valós érté­két azonban mutatja — és erre a tanácstagok véleménye is figyelmeztetett —, hogy ez az összeg még mindig elma­rad az országos vidéki átlagtól 1 — 2661 forint —, s még in­kább messze van a fővárosi- 1 tói — 4845 forint —, holott például a Budapesttől néhány ■ kilométerre, az agglomerációs övezetben élő, napról napra a ' fővárosba ingázó dolgozó igé­nyeit nem lakóhelye adottsá­gaihoz, hanem a budapesti ta- ' pasztalatokhoz igazítja. Napjainkban a megyében 58 . szolgáitatóház található, ezek- [ bői huszonhét a legutóbbi öt- . éves terv időszakában, 1981 [ és 1985 között épült, köz- . ponti támogatással és jelen­tős társadalmi összefogással, t A haladás ellenére is — ma i már a megyében több mint t 17 ezren dolgoznak a szolgál* ■ tatásokban — az ellátottsági ■ mutatókat tekintve a megyék rangsorában be kell érnünk a | tizenharmadik hellyel, ami te- t kintettel a főváros közelségé- . re, az ott tapasztalható szín- . vonalra, aligha hat előnyösen ■ a lakosság hangulatára. valamint Érden családsegítő központokat hoznak létre. Az előbbiekhez hasonlóan, de még nagyobb arányban ré­szesedik a tanácsok kiadásai­ból az oktatás és közművelő­dés. A működési költségveté­si pénzeknek a negyvenöt százalékát, 3,5 milliárd forin­tot kellett erre a területre el­különíteni, hiszen sok más mellett — és csupán érzékel­tetendő a teeendőket — 36 ezer óvodás, 122 ezer általá­nos iskolai tanuló ellátását kötelezettsége a tanácsoknak fedezni. Ez utóbbiaknál meg­említendő, hogy a megyében 6ok gondot okozó napközis elhelyezés némileg tovább bővülhet, s a gyerekeknek a harmincnyolc százaléka része­sülhet benne jövőre. Tükröződnek a szükségletek abban is, ahogyan a középis­kolai oktatás anyagi fedezete alakul. A demográfiai hullám súlypontja egyre érzékelhe­tőbben helyeződik át a kö­zépfokú oktatásra és szak­munkásképzésre, ennek meg­felelően hét százalékkal több pénz használható fel ezen a területen jövőre. Amint több tanácstag megfogalmazta, ez­zel az irányzattal a követke­ző esztendőkben is számolni kell, mert a kezdeti tapaszta­latok azt mutatják, sok a gond egyes körzetekben a gyerekek továbbtanulási lehe­tőségeit illetően, ami akkor is igaz, ha tudjuk, a pályavá­lasztásban a családok egy része nem számol a realitá­sokkal. Sok bíráló 6zó éri és nem alaptalanul azt a gyakorlatot, amelyben a lakosság számára — és gyakran a tanácsi tes­tületek szemszögéből nézve úgyszintén — a tanácsi mun­ka mércéje a fejlesztés, a be­ruházás. Hosszú éveken át valóban ez volt a mérce, a beruházható forintok összege alapján született meg az íté­let, haladt-e a település avagy nem. Szakítani kell ezzel a szemlélettel és gyakorlattal — nem megy könnyen, ezt a megyei tanács ülésének teg­napi vitája is bizonyította —, mert jó időre az kerül előtér­be, ami már megvan, aminek a zavartalan használata sok­kal inkább befolyásolja a la­kosság hangulatát, mint egy- egy új beruházás átadása. A lehetőségek szűkülése termé­szetesen nem egyenlő a hala­dás megrekedésével. A jövő esztendőben a tanácsok az egységes pénzalap ' minden száz forintjából huszonhatot fordíthatnak fejlesztésre átla­gosan — az ugyanis a helyi testületek joga és egyben fe­lelőssége, pénzalapjukat mi­lyen arányban osztják meg a működés és a fejlesztés kö­zött —, s ez meghaladja a 2,9 milliárdot. A helyi testületek gazdálkodási lehetőségeinek és egyben felelősségének vál­tozását egyetlen adattal érzé­keltethetjük: a fejlesztési fo­rintok nyolcvannyolc százalé­kának sorsáról a településen döntenek! Igaz, a mozgástér korlátozott. A pénz javát — de ezt természetesnek ítélte a tanácsi testület —, több mint hetvenöt százalékát a folya­matban lévő, ún. áthúzódó beruházások, valamint a hi­teltörlesztések kötik le. Amint arra a szóbeli kiegé­szítés is kitért, a terv a helyi tanácsokkal folytatott előzetes konzultációk alapján készült el, azaz eléggé megbízhatóan tükrözi azokat a, célokat, amelyeket a megye települé­sei 1987-ben elérni kívánnak. Ezeknek a céloknak a döntő része a korábban meghatáro­zott, a hetedik ötéves terv gerincét adó fő területekhez kötődik, így a lakásépítéshez, 1 Minden nehézség ellenére ^ is — derült ki a testületi 1 ülésen tegnap — a tanácsi gazdálkodás 1986. évi tapasz- c talatai azt mutatják, hogy a E haladás megegyezett a hete- i dik ötéves tervben meghatá- c rázott gazdaságpolitikai cé- s lókkal. Ennek köszönhetően f az átmenet 1986 és 1987 kő- t zott folyamatosnak ítélhető. ; Az idei várható eredmé- ’ nyék azt mutatják, a tana- ‘ csők többsége kellően alkal- * mazkodott a nagyobb gazdái- 1 kodási önállóság kereteihez, * törekvéseik igazodtak a társa- 1 dalmi-gazdasági és cselekvési * programban foglaltakhoz. A 6 jövő esztendőben a tanácsok * a megyében 11,2 milliárd fo- f rintos egységes pénzalappal * gazdálkodhatnak, és ez az 6 összeg 4,7 százalékkal na­gyobb az idei forrásoknál. A i fontossági sorrendet azonban ) értzékelteti — és ezt a fel- ; izolálók példákkal erősítették s —, hogy az ún. működési, 1 fenntartási kiadások 5,9, a J fejlesztésekre fordítható fo- 1 rintok 2,2 százalékkal nőve- * kedhetnek. A hangsúly tehát * — amint az a véleményekben 1 megfogalmazódott — a már : meglevő intézményhálózat s minél zavartalanabb működ- 1 tetősére helyeződik. 1 Figyelmet érdemel a taná- j csők bevételeinek összetétele. ! Minden ezer forintból négy- , száznyolcvanat a szabályozott , források, háromszázötvenet az , állami támogatás, százhar- , mincat pedig az érdekeltségi bevételek tesznek ki. Jelzi a tanácsi gazdálkodásban alap- > vetően megváltozott helyzetet, < hogy az egységes pénzalap- ■ nak a nyolcvan százalékával 1 a helyi tanácsok rendelkez- ] nek, s ez egyben fényt vet - felelősségükre is. A rendelkezésre álló pénz : hetven százalékát — és ennek , jogosságát a téma tárgyaié- : sakor /véleményt nyilvánítók nem vitatták — működési, J fenntartási, felújítási célokra ‘ tervezik felhasználni 1987-ben ' a tanácsok. A 7,9 milliárd fo- rint így is szigorú ésszerűsé­get követel a gazdálkodásban, csakis ebben az esetben fede­zi a szükségleteket. Hiba len­ne éppen ezért hallgatni ar­ról, hogy több területen — így egyebek között a tanácsi kezelésű utak-hidak felújítá­sánál — a tegnap elfogadott program nem tudott annyi pénzt nyújtani, amennyit a hetedik ötéves terv eredetileg előirányzott. Fontos jellemző azonban az állami tulajdonú lakások fenntartásához adott állami támogatás, amelynek segítségével 1987-ben ötszáz otthon felújítása és 187-nek a korszerűsítése oldható meg. Meghatározó nagyságú részt követel magának a működési kiadásokból az egészségügyi és szociális feladatok ellátása. A huszonhét százaléknál ma­gasabb részesedési arány — 2,2 milliárd forint — teteme­sen meghaladja a várható idei kiadásokat, azaz bebizo­nyosodik, a nehéz gazdasági helyzet ellenére is ezen a te­rületen, az emberek egészsé­gén nincsen takarékoskodás. Az egészségügy szakmai prog­ramjának megfelelően a szív­es érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések gyógyítása áll a teendők élén, s ehhez a szükséges anyagia­kat a terv megadta. A társa­dalmi gondoskodás jelzője az is, hogy szociális célokra az idei felhasználásnál tíz száza­lékkal többet, 494 millió fo­rintot költhetnek el a taná­csok 1987-ben. Folytatódik a házi szociális gondozói kör­zetek kialakítása, g Vácott,

Next

/
Thumbnails
Contents