Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-18 / 297. szám
1986. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK 9 Múltbéli dolgokról szólva Lányok, legények Zsámbokon Megjelent az aszódi Múzeumi füzetek sorozatának 33. kötete. Lapu Istvánná Visele- tek és szokások Zsámbokon című munkája. Szövegét Korkes Zsuzsa, az aszódi múzeum munkatársa gondozta. A csípőkért voltak oda Az ilyen köteteknek az a legfőbb- értéke, hogy minden szájbarágó magyarázat nélkül idézik meg a múltat Nem bizonygatják, milyen cudar világ volt egykoron, s azt sem, minő fészekmeleg közösségek népesítették be a falvakat. Lapu Istvánná eleitől hallott és a maga átélte tényeket mond el. S ezekből kerekedik ki a falu sorsa, a falusi élet gyötrelmei és szépségei. Zsámbokon is 'szigorúan szabályozott életet éltek az emberek. A leányok, asszonyok regulái legalább két fokkal zordabbak a hímneműek.énél. Mire való a lány? Hogy felnőve férjhez menjen. Hogy kihez,' az nem ritkán születése pillanatában eldőlt, a lányság évei mégis az arra való készülődés jegyében teltek. Noha a férfi igazából mindig másra kíváncsi, figyelmét a külsővel igyekeznek magukra vonni a lányok. A ruházattal, a hajviselettel, a járással. Férfiaknak? Gatya, ing, nadrág, lajbi, kiskabát, guba, szűr, sapka, kalap, bocskor, csizma, bőrpapucs. S mehetett bárhova, Határba, kocsmába, bálba, lakodalomba, keresztelőre, temetésre. Hanem a lányok! Már a fékető is. Lehetett lila, zöld köznapi, csipkés az új menyecskének, fekete selymes az időseknek. Mennyiféle kendő, fejre, nyakra. Aztán az alsó- és felsőneműek, a kacónak vagy ráncoskának nevezett blúzok, a pruszlikok, a szoknyák, a kecelék, vagyis kötények. Mennyi szín, menynyiféle anyag. Mindnek megvolt a szerepe, mindegyik jelentett valamit. Utaltak az illető korára, családi állapotára, társadalmi hovatartozására. Amikor végeztek a lány öltöztetésével, nem indult ám ei csak úgy. Zsámbokon a csípőkért voltak fenemád oda. Ennek a testrésznek a kiemelését szolgálták a ráncolt bő szoknyák, no meg a járás. A járás közbeni ringatás. Ezért mondta a lány az anyjának, mielőtt kilépett volna az ajtón, hogy indítsa be a farát. De azért hozzábújt Kövessük a lányt, mondjuk, a mulatságba. A mulatság a kocsmában volt. A lány azonban beindított farával, ringó Naiv festő Dunavarsányban Fenyőerdő zöldellik a falon Véletlenül kerültem a csöndes kis házba. Az egész faluban nem találni sehol máshol ilyen hatalmas, életerős fenyőket. Az még csak hagyján, hogy a kertben lehet látni, de a házfalon is van belőlük er- dőnyi — monumentális méretű tájképen. Törékeny, pici asszony kerül elő nagy sokára az épületből. Háta már meghajolt hetvenhét esztendejétől. Nagy, őszes kontyot visel, egész lényéből nyugalom árad. Azt a tájat ő varázsolta a falra. De nem hagy nézelődni — beljebb invitál. A két kis szoba szinte zsúfolt, s mintha régi korba léptem volna vissza: csipkék, festett képek, tányérok mindenütt. Szám szerint száznegyven. Még a konyha falára is jutott freskó. Mind saját munkája. De csak egyiken-másikon látszik, hogy alkotója nem tanulta e mesterséget. Akad közöttük másolat is, hiszen Rdcz Al- bcrtné Merczel Kató rengeteg kiállításon megfordult. Amelyik kép megtetszett neki — megfestette magának. De ma már nem jut el Pestre a du- navarsányi kis házból; nem vállalkozik vonatozásra. S férjét sem hagyná egyedül, hiszen már nyolcvannyolc esztendős. Jóllehet, ahhoz képest egészséges. Nyáron fogja a sámlit, s úgy ülve gyomlál- gat. Most, ebéd utáni időben, a verandán pihenget. Az idős ácsmestert arról faggatom, mit szól felesége szép időtöltéséhez. De csak egy szeretetteljes, megértő mosoly a válasz. Kató néni kőbányai. A háború alatt vidékre költözött a család. Ebben a házban negyvennégy éve él. Az édesapja a Hangya vendéglőt vezette, s egy festő nagy tájképet varázsölt az jvó falára. Ahogy nézte, az a gondolata támadt, hogy ő is megpróbál festeni. Tizennyolc .éves volt akkor. Mikor a faluban színjátszó- csoport alakult, kérték, készítsen díszletet. Nógrádi László Faluvég című képét másolta le. Nagy sikere volt. így szereztek tudomást a tanácsban is szép munkálkodásáról. Meg is rendezték első kiállítását. Ahogy beszélgetünk, s megidézi múltját — a sok fiatalkori betegséget, a nehéz fizikai munkát apja mellett, később varrni tanult —, kezdem megértem, hogy miért is olyan különös hangulatú ez a lakás: telis-tele van virággal. A képek rétjein a valódi, a maga készítette tányérokon, kan- csókon pedig a képzelet virágai, s a sok cserépben a kaktuszok csodálatos színű „koronái” furcsa egységbe kerülnek a szobában. Élete folyásáról derűvel szól, hiszen ami elmúlt, megváltoztathatatlan. , Egyetlen dolgot fájlal: nerh tanülhátöít, pedig a tanitó többször járt náluk, meglágyítani az apját. De ő kemény ember volt: hatot nem taníttathatok, egyből pedig nem csinálok urat, hajtogatta. Kató nénit szereti a falu, s ez fordítva is igaz. így mondja, szó szerint: „Mikor a kul- túrházat fölavatták, kaptam ott egy szobát, azt állíthatok ki, amit akarok... Tudja, a kritikám jobb, mint a tehetségem, ezer hibát találok a dolgaimban, s ezért ez nagyon nehéz feladat volt. De köszönet érte.’’ Venn es Aranka járásával nem nyitott be minden teketória nélkül. Az udvaron megállt az ajtóban, az ablaknál. Ott tolakodott a többiek között, hogy lássák őt a legények. Azok meg jöttek. Gatyástul, lajbistul, csizmástul. A lányok kint nyújtogatták a nyakukat, a legények meg bentről lesekedtek kifele, s intettek a kívánt lánynak, hogy: Panna, örzse, gyere be. De nemcsak ők lesekedtek, hanem az asszonyok is, az anyák. Ez volt a legfontosabb, mivel ők rendezték az egész házasságot, aminek a mulatság vol t az elő- vagy szín játéka. Olyan is volt persze, amikor a lányok voltak bent, a legények kint. De hát milyenek a lányok, addig-addig kérlelték az asszonyt, akinél a fonót tartották, mígnem az beengedte a legényeket A fonóban történtek ám csuda nagy dolgok. Az volt a legnagyobb, amikor a lány véletlenül. véletlenül se, leejtette az orsót. Ki találta meg? A legény. S mikor adta vissza? Ha kapott érte csókot. Ezek a ledér, huncut évek hamar elszálltak. Ki így, ki úgy, a házasság révébe ért. Az sem volt a felhőtlen boldogság ideje. Megint a ■ menyecskének volt nehezebb. Terhességét igyekezett eltitkolni mindaddig, amíg nem látszódott rajta; nem merte megmondani sem az anyjának, sem az anyósnak, mert szégyellte, mert sok baj volt a kicsivel. Az ötödiknél, hatodiknál már a férjének, sem merte elmondani. Az meg szegény így hápogott: Má meg! Má hozzá se bújhatok, má egy gyerek! De azért hozzábújt, s lett gyerek, leány vagy fiú, s kezdődött minden elölről, ahogy velők is volt; A születéstől a halálig. Főztél-e valami jót? Végezetül pedig nem tudom megállni, hogy ne említsem, egy dologgá! akkoriban se sokat törődtek. Régebben mindenre megtanították a lányokat, főzni azonban nemigen. Ahogyan a maiakat sem. Ez meglepő. Hogyhogy nem jönnek ró az asszonyok arra, hogy a lesegetés kora hamar véget ér, s a férj, hazaérve elsőbben is azt kérdi: főztél-e valami jót, kicsi feleségem? Kör Pál Mikroszámítógépek Nemzetközi találkozó A Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményeinek sorában, az Utazás ’87 kiállításon rendezik meg a 11. nemzetközi mikroszámítógépes találkozót. A március 20-tól 25-ig tartó program során megnyitják A számítástechnika mindenkié című tárlatot: — ezen az olcsó, kisszervezetek, kisvállalkozások számára is elérhető, illetve éppen az általuk előállított berendezéseket mutatják majd be. A tárlat rendezője a Neumann János Számítógéptudományi Társaság, olyan külföldi kiállítókat is meghívott, mint a Siemens, a Bull, az IBM, az ICL, a Commodore cég. A gépeket, berendezéseket a kiállításon az érdeklődők kipróbálhatják, hiszen a cél az, hogy a legkorszerűbb számítástechnika alkalmazásának lehetőségeit széles körben népszerűsítsék. * A rendezvénysorozat keretében szervezik meg az iskola- számítástechnikai találkozót is ahol — előzetes jelentkezés alapján — tanárok és diákok adhatnak ízelítőt eddigi tapasztalataikból, eredményeikből. Hasonló program lesz a hardware-, software- és alkal mazó amatőrök találkozója. Voltaképpen ez az első lehe tőségük a bemutatkozásra e hobbi művelőinek. A rendezők mindkét prog ramra pályázatot is meghirdetnek, s értékes díjakkal jutalmazzák a legötletesebb szerkezetek, programok és alkalmazások készítőit. A találkozókra külföldi vendégeket is várnak. így többek között a szlovákiai kibernetikai társaság, a bolgár Komszomol, a francia X—2000, a görög Computer Society ifjúsági tagozata, gz österreichische. Computergesellschaft, a lengyel Boj- tek című újság képviselőit. A rendezvénysorozatra várhatóan megjelenik Goldstine: A számítógép Pascaltól Neu- mannig című könyvének magyar nyelvű kiadása is. A programokat többek között számítógépes grafikai kiállítás, szimpózium, video- programok vetítése, könyvek, alkatrészek, félkész szerelt elemek árusítása, házilag barkácsolt gépek börzéje, s a magyar számítástechnika történetét reprezentáló tárlat egészíti ki. Heti filmtegyzet Tv-figyelő Egy faun megkésett délutánja Jelenet az Egy faun megkésett délutánja című csehszlovák filmből. Egészségügy. Ahogyan csak lóugrás szerint lehetett követni Sára Sándorék Bábolnáról forgatott filmjét hol az egyes, hol meg a kettes műsorban, ugyanolyan mo6toha sorsot ért meg Gém György és Moldova Ágnes folytatásos riport- filmje hazánk egészségügyéről, orvosaink sorsáról. Ez utóbbit nem annyira az ide- oda rako&gatás átka sújtottta, hanem a vég nélkül való el- nyújtás. Míg első darabjait valamikor a nyári 'éjszakákon kísérhettük figyelemmel, a befejező (?) traktusát most, kedden vetítették le — mondanunk sem kell, hogy röviddel éjfél előtt. Nagy kár ezért a hatalmas — a műsorújságban egykor közölt hírverő cikk szerint éppen két évig forgatott — nyilatkozathalmazért, mert ennél alaposabb, mélyebbre ásó és távolabbra tekintő nyilvános vizsgálat még aligha készült a honi medicináról. Tudja, aki nézte: végigjárták ennek a Doktorrá fogadom című vállalkozásnak a munkatársai a nagy egyetemeket éppen úgy, mint a legelhagyatottahb falvakat, és ugyanígy begyűjtötték az adatokat a rutinvizsgálatok állásáról, mint a legsúlyosabb kóresetek extra kezeléséről. S mindemellett a szociológiai kommentárok sem maradtak el, amelyek mintegy fogyaszthatóvá tették — publikussá, hogy stílusosan latinizáljú-nk — az egész leltárt. Ebben a legutóbb látott záradékban javarészt az orvosi sorsok, a szakemberi karrierek felívelésének a lehetőségeit gyűjtötte csokorba az említett két televíziós. Ennek során a kiemlekedésnek avagy a ranglétrán való alulmara- dás-nák sok — s tegyük hozzá: igen őszinte vallomásokkal kísért — példáját vetítették elénk. Ami esőkben a megnyilatkozásokban igencsak mellbevágó volt, az, hogy éppen nem a klinikákon, a nagyobb kórházakban állásba jutott doktorok mosolyogtak szélesebben, hanem ellenkezőleg azok, akik a vidéki misziót vállalták. Míg az előbbiek inkább a szűkös pénzügyi kereteket bíráigat- ták, kárhoztatták, addig az utóbbiaktól a hivatásg'yakor- lás emberi szépségeiről is meg lehetett tudni ezt-azt. (Egykét egészen elképesztő képsort is láthattunk a szabolcsi cigánynegyedekből, ahol a rajkók hadától kísérve jár betegtől betegig az éjjel-nappal riasztható — és riasztgatott! — orvos.) PíSt megye új, hatalmas egészségügyi intézménye, a kerepestarcsai kórház is felfeltűnt ebben a jelentésben, mégpedig úgy, mint a korszerű gyógyintézmények jó példája. Igaz, hogy eredetileg Zuglóba szánták, de az ottani drágán megszabott telekárak miatt végül is a jelenlegi helyére került, s így lett egy nagyobb körzet lakói számára elérhető. Immár egyike azoknak a kórházaknak, amelyek egy tudatos telepítéspolitika jegyében hálózzák be az egész országot. Ez utóbbi kijelentést egyébként dr. Hutás Imre egészség- ügyi államtitkár tette, akinek a neve éppen úgy nem szerepelt a filmkockákon, mint ahogyan a többi megszólalta- totté sem. Vidéki orvos, sebész, főorvos ■— ilyesmit bigy- gyesztettek oda a beszélő arca mellé illetlenül szűkszavú tájékoztatásként. (Még dr. Szé- csény Andor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem első számú vezetője is csak azt a titulust kapta, hogy — rektorj Felködlík ugyan a nézőben az az elképzelés, miszerint ezzel a módszerrel, úgymond, általánosítani akartak, s nem odatapadni egy-egy helyhez, de különösebben az ismertebb személyeknél furcsának, sőt komikusán bizarrnak tetszett ez a metódus. Azok a kis falvakban, tanyavidéken szolgáló körzeti orvosok meg igazán megérdemelték volna, hogy a nevüket is kivetítsék, ne csak azzal döbbentsenek meg, micsoda ára van annak a szépen berendezett otthonnak, nyári utazásnak. Kár, hogy erre a sutaságra nem figyelmeztették előre a Doktorrá fogadom — Ismételjük: hatalmas munkát végző, a műsorszerkesztés által azonban eléggé meg nem tisztéit — alkotói kettősét! Akácz László Nevezhetnénk persze sza (íróknak is azokat az ember felsőtestű, alul viszont gyap- jas-patás ikecskebak mitológiai lényeket, akik a mámor és az érzéki örömök görög istenének, Dion-üszosznak a kísérői voltak a görög hitregékben. Szatürosz ugyanis a görög nevük, s ha ma valakit szatír- nak nevezünk, annyiban ezeket az érzéki, vidám, erőszakos, nőket, nimfákat üldöző lényeket idézzük, hogy a mai szatír is nőket molesztáló, megvadult érzékiségű, legalábbis annak gondoljuk pol gári normákhoz igazodó eszünkkel és etikánkkal. A görög • szatírofcbál a ró maiaknál faunok lettek. Ez a szó ma kevésbé használatos, épp ezért kevésbé rossz értelmű. De akár faun, akár szatír, a lényeg ugyanaz: ma is, mint a boldog antikvitásban, ezek a lények az életörömnek, az élet élvezésének, az érzékek gátlástalan kielégítésének a jelképei. Olyasminek tehát, ami a mai modern városi ember számára már elérhetetlen, tilos, vagy egyszerűen megvalósíthatatlan, mart tilalomfák, erkölcsi normák, szokások és törvények akadályozzák meg ebben. Egy mai faun vagy szatír köny- nyen az erkölcsrendészeten köthet ki, pedig talán csak újra akarta élni faunősei szabad életét. „Meghalt a nagy Pán! A nagy Pán halott!” — írta vagy száz éve Reviczky Gyula. Általában így is van. A csehszlovák rendezőnő, Vera Chytilová azonban egy kitűnő film erejéig feltámasztotta fnost Pánt, vagy ahogy ő nevezi, a faunt. Egy faun megkésett délutánja — ez a film címe, s ez nyilvánvaló utalás Claude Debussy népszerű zenekari darabjaira, az Egy faun délutánjára, mely a zenei impresszionizmus nyelvén, finom, fülledten erotikus, effektusokkal meséli el a pán- sípos faun történetét, s nosztalgikusan vágyódik a görög világ őszinte és nyílt, béklyóba még nem zárt ösztönléte és nemisége után. Chytilová hőse, ez a mai faun, Prága lakója. Mérnök, egy ki tudja, miféle intézetben, de a foglalkozása teljesen lényegtelen. Karel urat (ez hősünk neve) ugyanis sem a munkája, sem a munkahelye, sem általában az emberi viszonylatok nem érdeklik, nem izgatják. Ellenben a nők! A friss, hamvas, üde kis pipik, a tapasztaltabb asszonyok, a szőkék, a barnák, a vörösek, a feketék, a Jcarcsúak és a teltek, a vidám ágytündárek és a megfontolt, módszeres szeretők, a futó ismeretségek és a tartó- sabb (de igazán komollyá sosem fajuló) kapcsolatok. Karéi új a prágai arany őszben nem szerelmeket hajszol, hanem pompásan ringó popsikat, hullámzó kebleket, hintázó csípőket, észvesztő formájú lábakat, érzéki ajkakat és szemikáipráztató, buja hajkoro- náfcat. Karel úrban még vau valami az antik világ faunjaiból, szatírjaiiből, Pániból és Dionüszoszból. A nőkre vágyik, mondhatni Tart pour Vart, önmagukért, a tőlük kapható gyönyörökért, a testiség és a nemiség olyan őszinte, szinte gyermekien tiszta vágyával, mint tehették azok a hajdani embertestű, kecs- kealtestű lények. Egy baj van:l 'az aranyié őszben fürdő Prága nem ennek a páni életvágynak a terepe. Karel úr megkésett faun, s megkésettek az örömöket hajiszoló délutánjai is. Nemcsak azért, mert -manapság faunnak lenni, ebben a bezár!,‘ kifcétszerketíozött, elvágólagos viliágban anakronisztikus. hanem mert Karel úr, sajnos, öregszik is. Egyre nehezebben éri el vágya tárgyait, s azok közt egyre kevesebb az önfeledt, vidám és az*ösi áldozatok, rítusát is őrző szerelmeskedésre alkalmas nő. Rideg és célszerű, örörnte- len szeretkezésekkel viszont Karel úr nem éri be. S miközben egyre reménytaleneb- bül kergeti az ideálisan proto- lémátlan, eszményien könnyű, de épp azért maradéktalanul örömszerző kapcsolatokat, lassan egyedül marad, mert az ő fauns ága, s a világ érzelmi és érzéki fogyatékossága és kiüresedése egymástól távolodó pályákon mozog. Valószínű. hogy tehetetlenül bele fog zuhanni egy sem teste, sem lelke nem kívánta konvencionális és öfömtelen kapcsolat csapdájába. Manapság egy atavisztikus faun nem létezhet sokáig. Derűsen csüggedt, mulatságosan reménytelen, kacagtató- an szomorú film ez, Chytilová legjobb munkáival, a Százszorszépekkel s a Játék az almáérttai egyenrangú. S bár ritkán szoktuk megemlíteni a magyar szinkront adó színész nevét, itt ez szükséges, mert Szilágyi Tibor hangja nagyszerű hangalakítással kelti életre ezt a fura, élethabzsoló prágai Karel urat. Neki köszönhető, hogy a film magyarul is úgy szólal - meg, ahogyan azt Chytilová elképzelhette. Forró fagylalt Elnézést kérek az alábbi konyhaművészeti bekezdésért. „Sült fagylalt. Tetszés szerinti fagylaltot készítünk. Mikor jól megfagyott, formába töltjük, és tálalásig jég között vagy hűtőszekrényben hagyjuk. Tálalás előtt néhány perccel tálra borítjuk, és nagyon gyorsan bevonjuk a fagylalt nagyságához mérten 5—6 tojásfehérjéből vért, nagyon kemény, cukros habbal. A tálat jéggel borított tepsibe állítjuk és néhány percre betesszük a nagyon forró sütőbe, ezalatt a hab szépen megpirul, A »sült fagyalt«-ot gyorsan tálaljuk. Látványnak sem utolsó, ha a tetején meggyújtunk egy rumba mártott kockacukrot.” Azért idézem e receptet Magyar Elek Az inyesmester szakácskönyve című remeke 537. oldaláról, mert a Forró fagylalt című, bágyadt humorú angol filmvígjáték cselekménye a körül forog, hogy a skóciai Glasgow-ban két rivális fagylaltgyártó cég végül úgy fuzionál s békül össze, hogy egy, az ügybe véletlenül keveredő élelmes rádióripor- ter elárulja nekik a „forró fagylalt” ősi, titkos, rejtélyes, kínai (!) receptjét. Hát nem kell Glasgow-ig mennünk, mert bármely múlt századi magyar szakácskönyvből megtudhatjuk e „titkot”. Magyar Elek is onnan vette. Takács István
